Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-27 / 228. szám

1968. SZEPTEMBER 27. napló 3 Díszelőadás es Petőfi filmszínházban Megalakult a társadalmi és a szakmai zsűri (Folytatás az 1. oldalról) lehet közömbös, hogy ez a közönség miként vélekedik alkotásaikról. Az alkotók és a közönség találkozása min­denkor újabb eredményekre ösztönöz, az elismerés előle­gezett bizalmat jelent. — A házigazda öröme, hogy a magyar filmek szemléjét immár második alkalommal Pécsett és a megyében ren­dezik meg. Nagy megtisztel­tetésnek tartjuk, hogy ezt ránk bízták. Bízunk abban, hogy az egyhetes rendezvény- sorozat hasznos állomás lesz a filmművészetben, az ered­mények felmérése hozzájárul majd újabb filmremekek al­kotásához. Akik már jártak nálunk, azok ismerik megyén­ket és városunkat, akik vi­szont most vendégeskednek először nálunk, azok is érez­zék jól magukat körünkben, szerezzenek sok kellemes él­Találkozás az Olimpiában Sztori már délután akadt. Ezúttal nem „főhivatású" filmes volt a hőse, — talán szenvedő hőse —, hanem Ta­mási Eszter, a Televízió be­mondónője. Az történt ugyan­is, hogy Eszterünk fésűgyűj­teménye Pécsett gyarapodott a néhányszázadik darabbal. Tanárképzős kislány szaladt le érte, s hír fél percen be­lül már elterjedt a Pannónia Szálló környékén: Eszter fésű- gyűjtemény-tulajdonos. A nép­szerű emberek magántitkaira mindig éhes nagyközönség persze nem tudja, hogy a kép­ernyő sztárja nem gyűjtő, ha­nem egyszerűen — feledékeny. Ahány út, ahány nyilvános szereplés, nos. annyi fésű ma­rad otthon. Sőt, ha hozzávesz- szük, hogy a Hideg napok ősbemutatója előtt néhány perccel nőnek nézte a népsze­rű pesti színészt. Zách Já­nost, akkor nyilvánvaló, Esz­ter sem mindig olyan halál­nyugodt, mint a képernyőn lenni szokott Hát persze, a menyi tó est... Ilyenkor mindig akad néhány érdekes „bizalmas”. Igaz, az olvasók felét — egyszerű szá­mítás: az emberiség fele nő — inkább a divat érdekli, mint a szakmai hírek. Nekik tehát ennyit: a mély dekol­tázs változatlanul tartja ma­gát, csak hozzá kell még szá­mítani néhány miniszoknyát. Ebben jelent meg Tamási Eszter is. De lássuk a sztorikat. Egy sarokban Bara Margit, Kállai Ilona színművésznők, Szemes Mariann és Szemes Mihály filmrendezőkkel be­szélgetnek. Közülük ketten — Bara Margit és Szemes Mi­hály — az első olyan film­nek az alkotói, melyben egy­szerre több féle kép jelenik meg a vásznon. Vagyis egy­szer. teljes szélesvásznú, más­szor normál, aztán csak egy keskeny függőleges csík, majd ugyanez vízszintesben, to­vábbá mindezek variációi je­lennek meg. A címe: Árvák napja, Bara Margit egy unat­kozó úriasszonyt játszik, aki... szóval intim viszonyt kezd egy kedves árva kamasszal, s a kamasz később kézcsók helyett megharapja az ujját. De maradjunk a képi meg­oldásoknál: lesz egy jelenet a filmben, amikor a kép kö­zepén Baraék csókolódznak, s a kép két szélén egy-egy keskeny képsávon figyelik őket. Azt mondják: szenzá­ciós. De érdekes dolgot tárgyal­nak a megnyitón a pécsi közigazgatási emberek is. Ál­lítólag Norvégiában már öt­ven éve államosították a mo­zikat, a közművekkel együtt ez a két legjelentősebb állami gazdálkodó vállalat. Ezért Oslónak a pécsi filmszemlére utazott alpolgármestere Engh Amoljot, éppen régi mozis voltának köszönheti közigaz­gatási beosztását. És még azt mondják, hogy a tv megöli a mozit. F. D. ményt. E gondolatok jegyében > megnyitottnak tekintem a 11. ! magyar játékfilmszemlét — j fejezte be beszédét Horváth I Lajos. A Magyar Filmművészek j Szövetségének üdvözletét dr. [ Ranódy László filmrendező j mondta el. — Rövid üdvözletei szeret­nék tolmácsolni, de ez nem formális, nem a házigazdának kijáró udvariassági gesztus. Pécs és Baranya lakossága az elmúlt évben is bebizonyította, hogy a magyar filmművészet kitűnő pártolója. A filmszak­ma ezt a szemlét fontosnak tartja, azért is, mert bizonyos elismerést jelent az alkotók számára, másrészt pedig erő­gyűjtést is az új feladatok megoldásához. Köszönöm a vendéglátók szerető gondosko­dását és munkáját. A beszédek elhangzása után Tamási Eszter bemutatta a közönségnek a megjelent film­alkotókat, filmszínésznőket és filmszínészeket. A közönség nagy tapssal fogadta kedven­ceit. akik ezután az emeleti páholyban foglaltak helyet. Az ünnepség második részé­ben bemutatták Cseres Tibor regényének szélesvásznú film­változatát, a Hideg napok-at, amelyet Kovács András ren­dezett és a mű magyarországi ősbemutatója. A játékfilmszemle első hi­vatalos eseménye hétfőn dél­után fél öt órakor a Városi Tanács elnöki irodájában zaj­lott le. Horváth Lajos vb-el- nök volt a házigazda, aki — mint társelnök is — fogadta a társadalmi zsűri tagjait. Az alakuló ülésen megje­lent Darvas József író, a Magyar írók Szövetsége elnö­ke, a filmszemle társadalmi zsűrijének elnöke, a három társelnök: Bogár József, a Szakszervezetek Megyei Ta­Darvas József és Cseres Tibor beszélgetése péesi írókkal Oltással jubiláltak nácsa vezető titkára, Horváth Lajos, a Városi Tanács elnö­ke, dr. Nagy Gyula, a Megyei Tanács v. b. elnökhelyettese, a zsűri tagjai: Eck Imre, a Pécsi Balett igazgatója, Major Máté, a Magyar Építőművé­szek Szövetsége elnöke, So­mogyi József, Kossuth-díjas szobrászművész, Szabó Mátyás A tődíj Állami-díjas tsz-elnök, Sze­derkényi Ervin, a Jelenkor főszerkesztője. Sziklai József, a Mecseki Ércbányászati Vál­lalat igazgatója és Tárnok János, a Filmfőigazgatóság művészeti osztályának vezető­je. Ortutay Gyula, a TIT or­szágos elnöke elfoglaltsága miatt csak később kapcsoló­dik a zsűri munkájába. A társadalmi zsűri tagjai természetesen megtekintik a szemlén vetítésre kerülő va­lamennyi filmet. Ismeretes azonban, hogy szemle-filmek díszelőadásán a közönség kö­zött szavazólapokat osztanak ki, hogy elmondhassák véle­ményüket a bemutatott fil­mekről. A társadalmi zsűri az összegyűjtött szavazatok alapján dönt a fődíj odaítélé­séről. Az elmúlt év tapaszta­latai alapján a zsűri megálla­podott abban, hogy a lehető­ség szerint csak fődíjat ad ki. Az értékes fődíj Tarr István szobrászművész alkotása, ame­lyet a többi — a szakmai asüridíjjal együtt az Álla­mi Áruház kirakatában te­kinthet meg a közönség. A társadalmi zsűri legkö­zelebbi ülését szombaton dél­előtt tartja, amelyen a fődij odaítéléséről dönt. Ugyancsak hétfőn délután alakult meg a szakmai zsű­ri is. Elnöke Fábri Zoltán rendező, a Magyar Filmmű­vészek Szövetségének elnöke, tagjai: Bán Frigyes rendező. Bokor Péter rendező, Hildeb­rand István operatőr, Lohr Ferenc hangmérnök. Makk Károly rendező és Pásztor István operatőr. A szakmai zsűri a legjobb forgatókönyv­írói. rendezői, operatőri, szí­nésznői és színészi díjakat adja ki. Az M3FSZ 4 vendégei j Hétfőn délután és es- j te az alább felsorolt színművészek érkeztek Pécsre: Bara Margit, Bujtor István, Csűrös Karola, Gordon Zsuzsa, Görbe János, Géczy Do­rottya. Győry Francis­ka, Kassai Ilona, Kautz- ky József, Káldi Nóra, Kállai Ilona, Parragi Mária. Pécsi Ildikó, Sá­fár Anikó. Soós Edit, Spányik Éva. Szabó Éva, Szabó Tünde, Szemes Mari, Szilágyi Tibor, Szirtes Adám. Tímár Éva, V ágvári Tamás, Zách János. A színművészek részt- vettek a II. magyar játékfilmszemle ünne­pélyes megnyitóján és az esti fogadáson. Ma délelőtt a Müvészklub- ban találkoznak a kö­zönséggel. Az első órák A Pannónia Szálló előcsar­noka a tegnap késő délutá­ni órákban hangyabolyhoz hasonlított. Egymás után ér­keztek a személygépkocsik, később egy különjáratos Ika­rus állt be, amellyel a ven­dégek, filmalkotók, művészek érkeztek a filmszemle meg­nyitó előadására. Közöttük láttuk Görbe János színmű­vészt is. — Az elmúlt évben kitű­nően éreztem magamat a szívélyes vendéglátásáról hí­res városban és megyében. Akkor azt jósoltam, hogy idén ismét visszatérek, mert a film. amelyben játszom, a szemle filmek sorába kerül. Nem voltam rossz jós, a Sze- génylegények-et is vetítik a héten. Mondanom sem kell, nagyon örülök a film sikeré­nek. Az első emeleti nagytere;; még gyér forgalmat bonyol;- tott le, de ma már bizonyára a szemle egyik központi helye lesz a tavaly is közkedvelt. Művészklub. Az első pillan­tásra senki 6em hiszi klub­nak, de később megbarátko­zik a látvánnyal. A bejára - tál szemközt hatalmas emé- letes faállványon lámpái; vannak, az egyik emelvényen pedig felvevőgép. A rendezők stílszerűen a teremben íeiár'- tettek egy filmgyári műter­met, azzal a különbséggel, hogy ezt székekkel, asztalok­kal vegyítették, a vendégek leülhetnek, fogyaszthatnak és természetesen beszélgethet­nek, találkozhatnak kedvenc művészeikkel. A Jelenkor szerkesztőségében előtérben Darvas József A II. magyar játékfilmszem­le két neves íróvendége, Dar­vas József — a Magyar írók Szövetségének elnöke, a játék­filmszemle társadalmi zsűri­jének elnöke — és Cseres Ti­bor, a Hideg napok című re­gény szerzője Pécsre érkezé­sük után, tegnap a kora dél­utáni órákban ellátogattak a Jelenkor szerkesztőségébe, aho' a pécsi írókkal folytattak be- «zélgetést. A kötetlen, baráti beszélge­tés természetesen az irodalom problémái körül forgott. Dar­vas József érdeklődött a pécsi írócsoport terveiről, gondjai­ról. Pákolitz István, a pécs: írócsoport elnöke tájékoztatta az írószövetség elnökét a ter­vekről; elmondotta, hogy a közeljövőben néhány repre­zentatív irodalmi esten kívül műhelyvitákat, egy-egy kéz­irat megvitatását is tervezik. Tovább folytatják azt a be­vált módszert, hogy Jelenkor irodalmi esteket rendeznek a Dunántúl más városaiban. Darvas József felhívta a pé­csi írók figyelmét az írószö­vetség által rendezett, illetve rendezendő viták érdekes te­matikájára, hasznos tapaszta­lataira. Az irodalmi közélet fellendülését is jelző viták, tanácskozások íeUátlenül ér­dekesek a vidéken élő írók, kritikusok számára is. Felme­rült annak lehetősége, hogy ezeknek a vitáknak az anya­gát írásban rögzítsék és a vi­déki városokba is eljuttassák. A pécsi írók elmondták, hogy részükről valaki mindig részt vesz ezeken az írószövetségi vitákon és utána természete­sen tájékoztatja írótársait az ott felvetődött kérdésekről. Szóba került az is, hogy egy- egy ilyen, nagyobbszabású vi­ta megrendezése hasznos le­het a vidéki városokban is, ezt bizonyította a legutóbb Pécsett, illetve Siklóson tartott vita az ifjúság és gyermek­irodalom problémáiról. A beszélgetés ezután néhány gyakorlati, technikai kérdést érintett, mint például az író­szövetség és a könyvkiadás kapcsolata. A könyvkiadás és könyvterjesztés jelenlegi hi­báinak, fogyatékosságainak említésekor szó esett arról, hogy a kiadott könyvek pél­dányszáma nem mindig tük­rözi kultúrpolitikánk valódi céljait, s ugyanez vonatkozik a könyvek másodszori, har­madszori kiadására is. Az új gazdasági mechanizmus ebben a kérdésben is változtatáso­kat igényel, egyfelől a gazda­ságosság szempontjait sokkal jobban előtérbe helyezi az ed­diginél, másfelől viszont a változások, új intézkedések következtében lehetőséget te­remt arra, hogy a korábbinál következetesebben lehessen ér. vényesíteni a könyvkiadás kultúrpolitikai célkitűzéseit. Ebben a munkában az írószö­vetségnek tevékenyen részt kell majd vennie, a művészi­irodalmi szempontok hangsú­lyozásával, a legmegfelelőbb megoldások kidolgozásával. Az írószövetség — azaz maguk az írók — sokkal illetékeseb­bek ezeknek a kérdéseknek a megoldásában, mint amennyi­re a mostani gyakorlat lehe­tőséget biztosít. Az írók érdekvédelmének réhány vonatkozását is érin­tették a beszélgetés során. Szóba kerültek az irodalom­propaganda feladatai, majd Szederkényi Ervin, a Jelenkor főszerkesztője tájékoztatta a vendégeket a folyóirat hely­zetéről, problémáiról és ter­veiről. Mintha a tűz is ünnepelni akart volna, az önkéntes tűzoltótestület hatvanéves jubileumi előestéjén tűz ütött ki Felsőszentmárton- ban. Tanítási idő volt és egyszercsak félreverték a harangot. Az úttörőcsapat tüzolióraja Markovics József vezetésével pillanatok alatt a lángokban álló portánál termett és a kismotor-fecs­kendővel gyorsan és szak­szerűen eloltotta a tüzet. A siklósi járási tűzrendészen kirendeltség vezetője soron kívül őrvezetővé léptette elő a kis hősöket. Es másnap, szombaton ün­nepre gyűltek össze a felső- szentmártoniak. 1906-ban, 60 esztendeje alakult meg _ a környék első önkéntes tűz- oltótestülete. A 87. életévé­ben lévő Greguricz Ignác bácsi ott volt az alapítás­nál. Elmesélte, hogy az 6 idejében a gyakorlatokat vasárnap reggel tartották, amikor is a mindenkori köz­ségi bíró egy-egy féldeci pá­linkát fizetett a tűzoltók­nak. Versenyek akkor is voltak (létramászás), Bar­cson elsők lettek, majd Ka­posvárról, a megyei verseny­ről ismét első díjjal tértek haza. De az akkori csapat felszerelése bizony elég sze­gényes volt. Mindössze egy vödörfecskendő és egy gő- lyanyakú fecskendő. Me már ilyesmiket csak a mú­zeumokban látni. Először a veteránokat üd­vözölték. Dicsérő oklevéllel, az úttörőlánykák virággal kedveskedtek. Aztán Kele­men János tanár, a testület titkára emlékezett meg a jubileumi évfordulóról. A két hatalmas természeti erő­ről, a tűzről és a vízről be­szélt, amelyek az ember se­gítőtársai, de ha kitépik ma­gukat az ember kezéből, vad, fékezhetetlen ellenféllé változnak. A felsöszentmár- toniak különösen a víz pusz­tító erejét ismerik jól, de a tűz sem kerülte el a falut. 1913-ban például olyan nagy tűz kerekedett a Fő utcá­ban, hogy három napba is beletelt megfékezése. Majd még a kultúrmű­sor előtt a megyei parancs­nokság, a Megyei Tanács és a Siklósi járási Tanács pénz­jutalmait adták át a testü­letnek. A parancsnokot, Hi­deg Andrást, aki 15 év* ön­kéntes tűzoltó, 500 forint pénzjutalomban részesítet­ték. A szerény elismerésnél sokkal többet mond a me­gyei parancsnokság dicsérő véleménye: rendkívüli mó­don meg vagyunk elégedve, munkájukkal. <mz)

Next

/
Thumbnails
Contents