Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-25 / 227. szám

A társadalom, a televízió, rádió,

sajtó, színház, mozi...

I.

A televízió, amely a tömegtájékoztatás legmodernebb vívmánya, rövid léte alatt is sok elmélkedésre, vitára adott okot. Tény, előnyökkel rendelkezik a sajtóval, rádióval, mozival és színházzal szemben. De ugyanakkor nem képesújság és folyóirat, házi színház vagy mozi, mert sokan így képzelték (és képzelik), hanem televízió, a tömegtájékoztatás, a kultúra egyik eszköze, amely létével hozzájárul a társadalmi célok megvalósításához. Kép- és hanghatása, részleges élmény nyújtása, viszonylag kényelmet adása, előnyt biztosít száméra főleg az újsággal, rádióval és mozival szemben.

Érdekes, a televízió terjedése nyugatról indulva, időszakonként más-más országban, térhódításának megfelelően, szinte azonos vitákat, sőt, harcokat váltott ki. Különféle témakörökben jelentkeztek ezek. Ha csak vázlatosan tekintjük át, akkor is meglepően széles skálára találunk. Terjedelmes vita tárgya volt e kérdés: hasznos-e vagy káros ez a csodálatos szerkezet a társadalomra? Ideológusok, politikusok, pszichiáterek, gazdasági érdekek csaptak össze. Nincs új a nap alatt, mert döntő érvként előkerült, hogy a rádió térhódításakar is ugyanez a kérdés merült fel és amikor ismétlődött, a rádió fénykorát élte a negyvenes évek második felében. A vita eldőlt e változatban, mert a rádió sem lett káros hatású. Folytatódott tehát a vita pszichológiai, pedagógiai, élettani és mikro társadalmi változatban. Káros a szemre, zavarja a családi életet, gátolja a szellemi alkotó munkát, erkölcsromboló, állandó nézése idegösszeroppanást okoz, a fejlődésben levő gyermekeknek abnormálisán megnő az álluk a hosszú televízió nézésben, szemük dülledt lesz, mozgásképességük csökken a sok ülés miatt. Érdekes, mintha a gőzvasút feltalálásakor költött félelem — vélemények lennének új változatban. A vitának ezzel nincs vége. Pedagógusok mondták, hogy csökkenti a tv-nézés a tanulás intenzitását, közművelődési tudósok az olvasás visszaesését látták benne, ideológusok és pedagógusok a jövő generáció félrenevelését vélték felfedez- - ni, ami szerint íftrfiatalokra romboló, hogy a képernyőn mindent szépnek látnak, ellentétben a valóságos élettel. Akadtak, akik különféle betegségek okát a televízióban vélték. Még rákkutatási próbálkozás is volt e változatban. Akadtak jósok, akik megjövendölték az újság, a rádió, a mozi, a színház, a könyvtárak csődjét, mint feleslegeset, amit a televízió kiiktat az életből.

A viták és a harcok nem futottak arra a vágányra, ahogyan azt a problémák és kérdéscsoportok alapján gondolni lehetett. Sőt, a vitás kérdések jutottak zsákutcába. Egy- ideig még léteztek és eltűntek, majd feltűntek itthon is, ahogyan a televízió terjedt. Érdekes, hogy most kezdik felütni fejüket ugyanezek a problémák azokban az országokban, ahol most vezetik be a televíziót, Afrikában, Közel- és Középkeleten. Tény, a feltételezések és állítások nem bizonyosodtak be.

Az évek múlásával megjelentek az ellentétes, de a valóságot bizonyító tények. Egyedül a társadalomra káros hatás maradt fent leszűkült állapotban. Ennek forrása, hogy főleg az USA-ban, rengeteg bűnügyi film, gyilkosság, rablás, nemi erőszak stb. kerül a képernyőre. Kimutatták, hogy egy-egy ilyen tv-adást több alkalommal is utánoznak a valóságban a „tanulékonyak”. Nagyméretű tiltakozás bontakozott ki az ilyen műsorokkal szemben és mind kevesebbet tudnak exportálni belőle más országokba. Nem bizonyosodott be semmiféle egészségügyi károsodás a tv-nézésből. A gyerekek a tv-ben látottaktól értelmesebbek lettek, átfogóbb szemléletűek. A könyvtárak olvasottsága, a könyvvásárlás nem csökkent, de változott az érdeklődés. Nyugati országokban csökkent a ponyvairodalom, nálunk pedig a szépirodalmi könyvek forgalma, de növekedett a tudományos és népszerű tudományos, technikai irodalom iránt. Nincs semmi olyan jel, ami a szellemi tevékenység csökkenését mutatná. Sőt. fantasztikusan gyors a fejlődés, amit a tudomány és a technika bizonyít. Az újságok és folyóiratok nem jutottak csődbe. Növekszik a példányszámuk világméretekben és itthon is erőteljesebb lenne már, ha papírhiány eddig nem gátolta volna. Soha ennyi munkájuk nem volt a nyomdászoknak. A színházra csekély mértékben hatott itthon is a televízió. Ennek inkább szerzői és műsorpolitikai okai vannak, mert közismerten kevés a jó és mai színházirodalom és az újakban, régiekben nem mindig szerencsés a válogatás. Az bizonyos, hogy a színháznak csak csökkent mértékben lehet vetély- társa a televízió, amelynek különleges oka az a fogalom, amit színházi atmoszférának neveznek. A Pécsi Nemzeti Színház pécsi és vidéki előadásainak látogatottsága is ezt bizonyítja. A mozik érezték meg legjobban a televízió hatását. Érdekes, hogy a kezdeti gyors nézocsökkenest egy ideig azonos szám:1 látogatottság, majd fokozatos emelkedés követi. Ezt bizonyítja a baranyai mozik látogatottságának statisztikája is, amely ma már elfogadható, mert 1959 óta (Pécsett volt az első vidéki tv-adó) valóságos tényanyagnak számít.

Ugyanakkor azt bizonyítják az USA.

Anglia, NSZK idevonatkozó adatai is, hogy

az eredeti nézőszám nem tér vissza. Mi az oka a mozinézők lassú visszatérésének? Megunják a tv kisképet és a mozi nyújtotta élményt akarják. Ezen kívül van sok közbeeső változat vagy a film javára, vagy a társas életre, de a tv lehetőségeire Is. (A tv nem közvetíti, vagy régi, kevésbé sikeres filmet ad).

Érdemes kitérni néhány gondolattal az emberre, mint társas lényre és a tv-nézésre. Volt egy időszak, amikor a társadalom-tudományokkal foglalkozók felkiáltottak Pécsett is, hogy a tv polarizálja a társadalmat, egyéni és családi bezárkózottságot von maga után, megszűnnek á társas kapcsolatok. Kiderült, hogy kezdetben, amikor kevés volt a tv, akkor sem ez történt. A családtagok, rokonok, ismerősök gyűltek össze sűrűbben, mint addig és nagyobb lett a tv-készülékkel rendelkező művelődési házakban is a látogatottság. Később, amikor megnőtt a tv-tulajdonosok száma, fokozatosan elmúlott a „mindent nézünk ■ havi 50 forintért” jelszó és a kezdeti lenyűgöződés elmúlóban van. Visszatért az élet a normális mederbe és az emberek többsége tudomásul vette, hogy van tv-je. Fokozatosan áttérnek arra, hogy először elolvassák „mit ad a tv?” és csak utána kapcsolják be, ha érdekli őket. Ezrek mondják: „Azelőtt mindent néztünk, ma már nem!” Ez azonban nem jelenti, hogy a tv népszerűsége, hatása, fontos szerepe csökken. Azt jelenti, hogy az emberek nem mindent a tv-ből akarnak megtudni, igényeik kiterjedtebbek, hiányérzetüket egy idő múltán a hagyományos (újság, könyv, rádió, színház, mozi) adottságokkal és lehetőségekkel pótolják. Kissé szélsőség, de beavatottak mondták el, hogy akik korábban a teljes tv-műsort végignézték, azok között ma mind több a természetjáró. Ez sem hátrányára, hanem előnyére szól a tv-nek, mert nehéz kibogozni, hogy a nézés okozta fáradtság, vagy természettudományos érdeklődés váltja-e ki az addig nem űzött szórakozást, pihenést. (Látni a valóságban! Főleg a városi ember igénye a „bezártsága” miatt.)

2.

A televízió a rádióból nőtt ki. Fogalmaztak olyan definíciót, hogy a rádiónak olyan gyermeke, aki már gyermekkorban túlnövi a szülőt. 'Az első mondat igaz, a második csak részben. Úgy tűnik, hogy évtizedekig nem lesz igaz e „jóslat”. Nemcsak azért, mert más dolog hallani és más nézni és hallani is, — ami teljes lekötöttséget jelent, — és nemcsak azért, mert az egyik divatos, a másüj megszokott. Mélyebb okai vannak e ketfo létének, ami egy ponton ismét rávilágít az ember érthető, soha ki nem elégülő igényeire.

A rádió halálát is „megjósolták”. Életképességét viszont sajátos adottságai biztosítják. Amikor elterjedt a televízió Angliában és az USA-ban, úgy látszott, hogy a rádióhallgatók száma csökken. A felismerés és a felmérés között eltelt néhány év és amikor az utóbbit végrehajtották, kiderült, hogy növekedett a rádióvásárlások száma. Hasonló jelenségeket tapasztaltak később Franciaországban és az NSZK-ban is. Közben hazánkban is ez történik és odáig jutottunk, hogy rádióból „telítettség” van és a vásárlások a régi készülékek újakra való cserélését, táska- és autórádiók vételét jelentik elsősorban.

Érdekes a probléma: csökken a rádióhallgatók száma, ugyanakkor növekszik a rádió- készülékek vásárlása. (Ne kutassuk e változatban, hogy nyilvánvalóan vannak e jelenségnek kedvező anyagi okai is. Uj bútor, új lakás, új rádió stb.). Érdemes bepillantani ennek más okaiba.

Az Egyesült Államok beli A. C. Nielsen Cor- paration felmérte a rádióhallgatást a televízióval rendelkező háztartásokban, attól függően, hogy hány éve van készülékük. Kiderült, hogy az első évben a rádiótulajdonosok esténként 16, a másodikban 18, harmadikban

19,. negyedikben 22, öt év után pedig 27 százalékban hallgatnak rádiót. Ez a csúcsidőre vonatkozik» ami kb. 18 órától 22 óráig tart. Ehhez hasonló vizsgálatot több országban végeztek, a végeredmény egyezik. Egyet bizonyít: a tv-néző az évek múlásával válogat a műsorban és részben visszatér a rádióhallgatásra. Ennek árnyalati változata, hogy a rádiónak és a tv-nek egy időben van a látó és hallgató csúcsa, ami tulajdonképpen az idő múlásával a rádióhallgatás stabilitását bizonyítja a tv mellett. Részletekbe bocsát- kozás helyett, jellemzőnek mondható, hogy a rádió iránt tovább növekszik az érdeklődés, és a tv-tulajdonosok előnyben részesítik azokat a műsorokat, melyek „jobban illenek” a rádióra. A tv-ben pedig azt, amelyek látványosak, figyelem-összpontosítást kívánnak és az idő múlásával a tv-ben inkább a szórakoztató, könnyen érthető, a rádióban pedig az igényes műsorok lesznek népszerűek.

Érdekes felmérést végzett Whan Kutató- intézet (Kansas City. USA), mely műsorfajtánként figyelte meg, hogy rádióban és te- 'evízióban a férfiak és nők mit kedvelnek inkább, melyiket részesítik előnyben. Kiderült, hogy a híreket, zenét, mezőgazdaság: tanácsadást, egyéb ismeretterjesztő műsor' szívesebben hallgatnak a rádióból, mint néznek és hallanak a tv-ből. Ez a felmérés, bár több mint 10 éves, megfelel a valóságnak,

mert e téren jelentkezik elsősorban a rádió előnye, ami már itthon is igazolódott. Alighanem ezen a ponton szűnik meg a vita a rádió és tv létéről, helyéről, értékéről. A csehszlovák Rostislav Behal 1964-ben így írt erről: „A rádió hatása ott marad töretlen, ahol a rádió és munkatársai a legnagyobb tudással használják Id a sajátos, specifikus lehetőségeket; a gyors készenlétet, mozgékonyságot, azt a lehetőséget, hogy az adások minden körülmények között hallgathatók, a szó és a hang hatását, melyek a hallgatók képzelőerejére és tapasztalataira támaszkodnak ... egyetlen érzékkel, a hallással megértetni a gondolati tartalmat, lehetővé tenni a teljes gondolkodási folyamat létrehozását egyetlen érzékszerven keresztül, nem kísérve azt a gyakran zavaró képkísérettel, az előadók arcjátékával.”

Az is rejlik e szakmai megfogalmazás mögött, hogy a tv megjelenésével a rádió is versenytársa lett a tv-nek és a kétoldalú verseny, amelynek lényege jobbat, többet nyújtani a hallgatóknak és nézőknek, társadalmi hasznot hoz. A Magyar Rádióhoz érkezett levelek ezrei és a hallgatók nyilatkozatai egybehangzóan bizonyítják, hogy az utóbbi években jelentős fejlődés következett be a rádió műsoraiban. A közeljövőben újabb kedvező változások történnek, amely tulajdonképpen a Kossuth és Petőfi rádió, mint két fő program átalakítását jelentik. Ezt röviden úgy lehet kifejezni, hogy a Kossuth rádióban lesz hallgatható még inkább a komoly műsor, a Petőfi rádió pedig könnyű, szórakoztató műsorfajtákra tér át. Előbbre kerül az esti tájékoztatás és a napközbenit is bővítik.

A rádiónak egyik fő előnye a tájékoztatás gyorsasága, az események szinte egyidejű közlése, mert egyszerűbb technikai eszközökkel dolgozik, mint a televízió. Az eseményekről ugyanis nem feltétlenül fontos vizuális értesülést is szerezni, mert ettől függetlenül az emberi gondolkodás képes arra, hogy megértse, sőt, reprodukálja magának. Gondoljunk csak arra, hogy az újság mennyivel több írott értesülést ad mint képet, a rádió pedig egy képet se, de ettől még tudja az ember, hogy mi történt, máskor pedig „mintha ott lett volna” a történésnél. Igaz, a kép hallatlanul kibővíti a közlés lehetőségét, de ugyanekkor mindenről nem lehet képet adni. Például titkos tárgyalásról és semmi olyanról, ahol nem volt ott a felvevőgép objektív vagy szubjektív okok miatt. Mi a lehetőség ilyenkor? Szóval magyarázni a történteket, vagy archív felvételt előkaparni, ami egészen mást mutat, legfeljebb a tájat, személyeket érzékelteti. A tv és a film is, — a tájékoztatását a képhez kénytelen kötni. A kép azonban nem ad semmit egy megállapodás tartalmáról, mégha mosolygós is a rajta résztvevők arca. Azt el kell mondani. így aztán előfordul, hogy más a kép, más a szöveg. Érdekes öngúnya volt a magyar tv-nek a híradó szilveszteri kiadása, amikor ugyanarra a képsorra három különböző szöveget olvastak rá és mindhárom a képek alapján „igaznak tűnt”. Ez azonban nem jelenti, hogy a tv-nek rossz a hírszolgálata, csak azt mutatja, hogy képpel korlátozott és objektív okokból átveszi a rádió és a film módszereit. Ebből következik részben az a hallgatói és nézői álláspont, amely bizonyos műsorfajtáknál előnyben részesíti a rádiót. A rádiónak az is előnye, hogy hallgatása mellett mást is lehet csinálni és ez esetben nemcsak manuális tevékenységről van szó, pl. főzés, kötés, takarítás stb. Sok ezren vannak, akik a rádióhallgatás mellett tudnak olvasni, írni, alkotóan gondolkodni és úgy osztják meg figyelmüket, hogy mindkét tevékenységük eredményes. A tv egyszerre leköti a látást és a hallást és egy harmadikra való koncentrálást lehetetlenné tesz. Ha ez külső okokból bekövetkezik, akkor bosszantó, idegesítő. Tréfás megjegyzés is akad e változatban: „Az a rossz a tv-ben, hogy a képcső nem ad akkora fényt, hogy olvasni is lehessen mellette”.

Érthető okok miatt az emberek nem mindig érnek rá a tv elé ülni, elhagyni minden más dolgukat. Ilyenkor is a rádióhoz fordulnak (amiből hazánkban kb. 300 készülék jut 1000 emberre), amely állandó aktualitásával, megbízható, gyors hírszolgáltatásával biztosítja a hallgatottságát, fennmaradását, sőt, fejlődését. (Gondoljunk a nagyszámú hordozható rádióra, autórádióra. Van és lesz hordozható tv is, de ez ugyanolyan figyelem-lekötöttséget jelent. Pl. gépkocsivezető tv-nézés közben nem tud vezetni, de rádiót hallgatni igen, stb.).

3.

A rádió és tv '„lét vagy nemlét” vitája eldőlt nemzetközi és hazai viszonyokban ugyanúgy, mint a többi kérdéseknél -(sajtó, könyv, színház, film, egészségügyi és lélektani területek.) Ma már az a helyzet, hogy a tv nem veszélyezteti a rádió létét, nem fejleszti vissza, hanem ellenkezőleg, elősegíti, hngy megúihodjon. A tv időközben átvett (é: még átveszi) a rádió egyes formáit, módsze- eit és ez a folyamat hasonlít ahhoz, amikor í rádió óhatatlanul átvette a sajtó több módszerét és a nyomtatott gondolatot élőszóval, hanghatásokkal helyettesített, többet adva ezzel, mint az újság, könyv. Ha azt vesszük

figyelembe, hogy a rádió és a tv világ és hazai viszonyokban is a legelterjedtebb tömegtájékoztatási eszköz (csak a rádiónak több az előfizetője és hallgatója, mint az összes hazai napilapnak) és ezen kívül a propagandának, művészetnek. nevelésnek rendkívül hatásos eszközei, akkor jó alapon nyugszik az a következtetés (figyelembe nem véve tőkés érdekeltségeket), hogy partnerként működhetnek egymás mellett. A jelent és a jövőt tekintve vannak és lesznek közös és egymástól eltérő feladataik és az utóbbi fog jobban előtérbe kerülni a sajátos lehetőségekből eredően.

Érdekesek a tv és S rádió sajátosságát vizsgáló nemzetközi megállapítások: „A televízió nem ártott, hanem hasznára vált a rádiónak”. „A rádió tudatában van azoknak a hátrányoknak, amelyekkel a televízióval szemben rendelkezik.” És a hallgatók? Rájöttek, elismerték, ha maguk nem is fogalmazták meg így, hogy vannak területek, műsortípusok és fajták, ahol a szó, a hang többet ér, jobban hat, mint a kép és differenciáltabb műsort tud nyújtani a nap minden szakában.

Érdemes kitérni ennek kapcsán a vidéki rádiózásra, 1960—62-ben majdhogy uralkodó lett olyan vélemény, amely feleslegességét hirdette. Hazai körülményeket figyelembe véve még azzal is indokolták, hogy „kicsi az ország...”

M történt? Éppen az ellenkezője. Országosan megnőtt a vidéki rádiók hallgatottsága. A rádióhallgatottságot többféle módon mérik, következtetik. Egyik legmegbízhatóbb a levelek száma. Pécsett ugrásszerű változást hozott 1963. Előtte;- 1960-ban 2471, 1961-ben 1045, 1962-ben 1489 levél érkezett. 1963-ban a levelek száma 10 770-re emelkedett! A további évek: 1964-ben 15 006, 1965-ben 12 795, 1966. július 31-ig 8200 db. Okait e jelenségnek hosszasan lehetne kutatni, azon az igaz megállapításon túl, hogy ekkora minőségi változás nem történt, nem is történhetett a műsorokban. (A többi vidéki rádiónál is hasonló a jelenség, ha al számok és a műsoridők eltérőek is.) Történt a műsorokban is javulás, de e jelenségnek más okai is vannak;

Magyarázatát legjobban a terület, a loka- litás fogalmánál közelíthetjük meg. Ha abból indulunk ki, hogy a rádió és a tv az országot-világot beviszi a lakásokba, a munkahelyekre, kirándulásokra stb., akkor egy, de lényeges még kimaradj: Mi újság a szű- kebb hazánkban? Ez nagyon érdekli az embereket. A helyi történések, események többsége nem fér bele az országos és világméretű rádiózásba, tv-műsorokba. Érthető, hogy az emberek a mindjobban fellendülő lokális élet eseményei után is kíváncsian érdeklődnek, mert ez méginkább kapcsolódik mindennapi életükhöz, életközelséget jelent számukra. Tagadhatatlan, hogy különös íze, za- mata van a jó értelemben vett lokális életnek, így annak a vidéki rádiózásnak is, amely rajta tartja kezét területének ütőerén. Lényegét tekintve ez tartotta meg hallgatottságát és tartja meg a jövőben, különösen akkor, ha a decentralizálás erőteljesebben kiterjed. E véleményt alátámasztják a megyei napilapok példányszám-emelkedései is. A Dunántúli Napló, a ^öbbi megyei lapok is, de a régebbi ..párezresek” is nagyot fejlődtek.

Visszatérve a rádióra, a lokális érdeklődés erősödése fokozott felelősséget is jelent. A rádió szerkesztőinek, munkatársainak méginkább tudatában kell lenniök a szavak hatalmának, méginkább ismemiök kell a zene szerepét és hatását az emberi kapcsolatokra és még jobban érezniök kell azt a fogalmat, amit e munkakörben állandó készenlétnek, aktivitásnak nevezünk. Ugyanakkor a legegyszerűbb eszközökkel, módszerekkel kell megoldani tudniok a műsorok szerkesztését, de úgy, hogy attól ne forduljon el az intellektuel, de ugyanakkor a legegyszerűbb ember is megértse.

A tv terjedésével érdemes kitérni a néző, illetve a hallgató csúcsidőre. A rádió már most, de a közeljövőben méginkább előtérbe helyezi a reggeli, délelőtti, délutáni és a késő esti órákat, amikor a tv még nincs, vagy már nincs.

A pécsi stúdió eddig 17.30 perctől 20 óráig sugározta műsorát. A megosztás: Fél óra szerbhorvát, fél óra német, egy és fél óra magyar nyelvű műsor. Ez megváltozik a következőképpen: 17 óra 30 perctől magyar, 19 órától szerbHorvát, 19.30 perctől német nyelvű műsor lesz.

Az előbb írtak értelmében ez az átcsoportosítás nem szerkesztői játék. Inkább a körülmények figyelembe vétele. Felmérések szerint 19 órától kezdődik a tv-csúcsidő és záródása a műsortól függően változó. E felismerés teszi indokolttá a népszerű Esti krónika 20 óráról 19 órára helyezését, a déli krónika bevezetését és számos más strukturális változást, ami az országos rádiózás két fő adóján október 15-étől folyamatosan történik. Érthető, hogy a Pécsi Rádió sem mehet el e jelenség mellett figyelmetlenül. Azt kell figyelembe venni, hogy a lokális műsor adása az országos rádiózás délutáni és kora esti. valamint a tv kora esti csúcsidejére esik A hallgatók éi nézők kíváncsiak a lokális eseményekre is — az ő érdekeiket kell szolgálnia.

KÁSZON JÓZSEF

*