Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-01 / 206. szám
1966. SZEPTEMBER 1. napló 3 Ötszáz agrárszakember tanácskozott Pécsett Az idén is megtermeltük az ország kenyerét Három, éve nem szorulunk behozatalra — 15-18 mázsás átlasf a közvetlen cél - Az objektív feltételeket a kormány biztosítja Legfontosabb népélelmezési cikkünknek, a kenyérgabonának korszerű nagyüzemi termesztése volt a tárgya annak az országos tanácskozásnak, i melyet a Földművelésügyi Minisztérium és a Magyar Agrártudományi Egyesület közös rendezésében tartottak tegnap Pécsett a Járási Tanács nagytermében. A tanácskozásra közel ötszáz agrárszakember érkezett a városba. Tartalékot is kell képezni Keserű János földművelésügyi miniszterhelyettes „Búzatermesztésünk helyzete és feladatai” címmel tartott vitabevezető előadást, melyben mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a második ötéves terv során sikerült megoldani egy fontos problémát: 1964 óta országunk önellátó kenyérgabonából, három éve nem szorultunk behozatalra. A felszabadulás előtt 3,7 millió katasztrális holdról, most 2,3 millió hóidról biztosítjuk az ország ellátását. Az idei országos búzatermés a növényt ért mintegy tízszázalékos belvízkárok és a csapadékos időjárás okozta aratási veszteség ellenére is jónak mondható és fedezi a hazai szükségletet A harmadik ötéves tervben továbbra is biztosítani kell a hazai kenyérellátást és emellett mintegy 5—6 hónapi búzatartalékot kell képezni és azt folyamatosan fenntartani. Ennek érdekében tovább kell emelni a búzatermesztés színvonalát, úgyhogy a gyengébb adottságú üzemek is megtermeljék a 11—12 mázsát, a nagyüzemek zöme pedig biztonságosan hozza évről évre a 15—18 mázsás átlagtermést. A legjobb fajta ma a Bezosztája A megvalósítás objektív feltételeit a kormány megteremti. Az 1965. évi 1,7 millió tonnával szemben 1970-re 3,4 millió tonna műtrágyát kap a mezőgazdaság a növényvé- dőszer-ellátás ugyanez idő alatt másfélszeresére nő. A géppark általános növekedésén belül a kombájnpark az 1965. évi 8400-ról 12 OOO-re emelkedik az ötéves terv végéig. Az egyik kutatóintézetben a következő sorrendet állították fel a búza termésfokozására ható legfonto v_bb tényezőkről: az intenzív fajták beállításával és a helyes tápanyagvisszapótlással a búza termése 50 százalékban növelhető, a helyes talajelőkészítés hatása 20 százalékos, az időbeni vetés és ápolás 10, a gyomirtás ugyancsak 10 százalékkal, a veszteségmentes betakarítás 5 százalékkal és egyéb tényezők 5 százalékkal befolyásolják a búza holdankénti hozamát. Az intenzív fajták gyors elterjedését nagyobb hozamuk indokolta. Ma országosan 90 százalék a nagyhozamú búzák aránya. A régi magyar fajtákat, a Bánkútit, Fleisch- mannt és a Karcagit a Fajtaminősítő Tanács 1965-ben kizárta a köztermesztésből. Ma a legjobb termesztett fajtánk a Bezosztája 1-es, s mindaddig ez lesz a vezető fajta, míg nemesítőink meg nem jelennek az ennél is jobb hazai fajtákkal, melyektől elsősorban azt várjuk, hogy a Bezosztája betegségekkel szembeni aránylag kis ellenállóképességét felülmúlják. Egyik legjobban fizető növényünk A hozamok megmentése érdekében fokozni kell a kártevők elleni védelmet, bátrabban alkalmazni a talajfertőtlenítés lindános, illetve, ahol kell, aldrinos módszerét. Ezek holdanként 400—500 forintos többletköltsége megtérül a nagyobb termésben. Az egyre gyakrabban fellépő törpeüszög ellen már kapható a hexa- clorbenzol. A vetési idő talán az egyetlen olyan termésfokozó tényező, amely nem kerül pénzbe. Ezért az idén is a búza októberben történő elvetésének kell alárendelni az összes többi őszi munkát. A vetést ott, ahol lehet, már szeptember végén meg kell kezdeni. Ha ezeket a tényezőket és a többit is figyelembe véve helyesen járunk el, igen rövid időn belül elérhető hazánkban a 13,5—14 mázsás átlagtermés. A búza idei áremelése és áregységesítése ösztönzőleg hatott a termelésre. Az egységes 267 forintos ár és a 30 forintos adó- kedvezmény mellett a búza felsorakozott a legjobban fizető növények közé. Hisz egy hold búza termesztésének önköltségét már 6—6,5 mázsa búza fedezi, 11,6 mázsás termés mellett holdanként 1423 forint, 16 mázsás termésnél holdanként 2327 forint, 18 mázsás termésnél pedig holdanként 2746 forint a tsz-ek tiszta j ö vedelme. A baranyai rekord Az előadást vita követte, melyben felszólalt dr. Láng Géza egyetemi tanár, aki felhívta a tanácskozás figyelmét az egyoldalú műtrágyázás veszélyére, arra a tényre, hogy az utóbbi évek egyoldalú nitrogén műtrágyázása mellett a talajok foszforkészlete kimerülőben van. Hrabovszki Mihály, a béke- szentandrási Zalka Máté Tsz agronómusa elmondotta milyen módszerekkel értek el 16 mázsás átlagtermést mostoha körülmények között. Ba- racs József Baranya megyei főagronómus megyénk 1966. évi rekord búzaterméséről számolt be, s arról, hogy ezt hogyan érték el a nagyüzemek. A 15 mázsás megyei átlag új baranyai, rekord. összesen 1800 vagon búzával termeltek többet a tervezettnél a tsz-ek, ami 100 millió forinttal növelte bevételüket, az egy munkaegység értékét pedig kereken 10 forinttal. Ezen belül a mohácsi járás és Mohács város átlaga 16,8 mázsa. Ebben a járásban tíz termelőszövetkezet ért el 18 mázsán felüli átlagtermést. Közülük legjobb a bólyi Kossuth Tsz 21,5, a mohácsi Uj Barázda Tsz ugyancsak 21,5 mázsával. A megyei rekordot a Szentlőrinci Tangazdaság állította be 26,3 mázsás búza-átlagtermésével az idén. Harminc katonám esett el Mohácsnál „Hoztam nektek a hazai földből, amelyen olyan nagyszerű harcosok nevelkedtek, mint Ti, s viszek szülőföldetekre abból a földből, amelyben nyugosztok. Alekszandr Szavaljevics Sznyitko gárdakapitány”. A bajtársak sírjánál A város vendégeként Mohácson tartózkodott A. Sz. Sznyitko gárdákapitány 1944. november 24-én éjjel Mohács szívébe hatolnak a szovjet csapatok és kezükre kerül az Eötvös utca is, de csak néhány órára. A sáros, elgyötört katonák Kölked felé húzódnak vissza a pirkadattal, hogy azután november 25-én, erőteljes rohammal bevegyék a várost. A front néhány óra alatt elvonult névtelen hőseivel, akiket az őket követő Kosztucsenko, Parah- nya, Homajko, Poljakov, Vla- szenko, Pszihavaszki és Cser- nov személyesítettek meg eddig a mohácsiak emlékképeiben. Alekszandr Szaveljevics Sznyitko gárdakapitány nevével most ismerkednék a mohácsiak. Megnyerő alakja hol itt, hol ott tűnik fel a városban. Sétál a Duna parton, érdeklődéssel néz széjjel a termelőszövetkezet földjein, ismerkedik a gyárakkal és sokat időzik a kölkedi határban, az udvari országúton. Keresi a malmot, a tanyát, a kőhidat és a jegenyesort, melyek között húsz évvel ezelőtt oly jól eligazodott. És keres egy János bácsi nevezetű juhászt, aki azon az emlékezetes novemberi éjszakán jóllakatta őket a tanya padlásán hajábanfőtt krumplival. János bácsi már nem él, de megvan a malom, a tanya, a kőhíd és a jegenyesor, melynek láttán fájdalmas emlékek törnék a kapitányra, és férfiasság ide, A tanító néni november utóján ment el Pécsről, Mrs. Várnagy most érkezett meg Pécsre. A tanító néni barna volt, rövidfrizu- rás és reggelente így "köszönt az iskolában: — Szervusztok, fiúk! Mrs. Várnagy is barna, rövidfrizurás, de ő így köszön majd: — Hallo, boys! Aztán angolul beszél velük játékról, virágról meg mindenféléről. Micsoda különbség! Pedig a tanító néni is, meg Mrs. Várnagy is ugyanaz a fiatalasszony. Csakhogy közbejött nyolc hónap, odakint Londonban és a tanító néni „unikum” lett. — Az ősz elején magán jellegű meghívást kaptam Angliába — meséli. — Aztán a Városi Tanács művelődésügyi osztályán azt mondták, megadják a fizetés nélküli szabadságot akár hosszabb időre is, de ha hazajövök és megfelelő nyelvtudással, akkor ne változtassak pályát, hanem a Jókai utcai iskolában vállaljam el az angol nyelv oktatását. MRS. VARNAQY Az ország első szakosított tanítónője Mindig tanítani akart, mióta eszét tudja, ez volt a vágya. De hogy a Cambridge University papírjával a kezében... szóval ilyen álma még nem volt. — Pécsett végeztem a tanítóképzőt ötvennyolcban. Később a TIT-nél, majd magánúton dr. Kerényi Ferencnél tanultam angolt, de összesen csak másfél évig. Ezalatt indult meg a Jókai utcai iskolában az alsótagozatos angol oktatás, s éppen az én vezetésem alatt lévő osztályban. Az események tehát szerencsésen egybevágtak és egyengették utamat Londonba. Most hát ő lett az ország első angolszakos tanítónője, madik, negyedik és ötödik Feladata: egyelőre a har- osztály angol tanítása, de közben egyéb tárgyak oktatása is. — Novemberben állami nyelvvizsgára kell mennem, itthon nem fogadják el a londoni papírt. Pedig jó iskolát járt. Igaz, magániskola volt, de tíznél több hallgató nem iratkozhatott egy csoportba. Naponta három órát tanultak, egy óra nyelvtant, egyet társalgásra, egyet pedig diktá- lás utáni írásra használtak fel. S a cambridge-i egyetemnek mindössze két vizsgabizottsága van, ahol a különböző magán- és egyéb iskolában szerzett nyelvtanulásról számot lehet adni. Mrs. Várnagynak sikerült. Délelőttönként gyermek- kórházban volt nevelő, abból élt. Mint pedagógusnak legfőbb tapasztalata: az angol nyelvben nem is a kiejtés a fő nehézség, hanem a magyar gondolkodásnak szokatlan, rendkívül sok sajátos kifejezési forma. S ugyancsak mint pedagógusnak legnagyobb élménye egy angol iskolai óra volt. — Tízéves gyerekek előadást tartottak egymás előtt, például a base-ball-ról. önállóan, érdekesen és sok komoly hozzászólástól kísérve, aztán kiderült, hogy ez egy úgynevezett „A” típusú osztály volt. Angliában ugyan- ■ is a nem gyógypedagógiai esetnek számító gyerekeket is három csoportba sorolják, A, B és C-be, aszerint, hogy milyen képességűek. A három csoportot külön- külön osztályban tanítják, más-más színvonalon. De messze van már London és Mrs. Várnagy mától kezdve Shakespeare nyelvén beszélget az angol osztály gyerekeivel. Az este azt mondta egy Jókai utcai srác: — Van egy angol dal: „Bea, bea, black sheep, have you any wool?” — így kezdődik: Magyarul: „Bé, bé fekete bárányka, van-e rajtad gyapjú?”. Megkérdem Mrs. Várnagyot, hogyan kell angolul leírni a báránybé- getést. Földessy Dénes férfiasság oda, nehéz kimondania egyetlen szót is. Egyébként mindig mosolyog. Sajnálja, hogy nem előbb írt a „városnak”, mely most vendégül látja, hiszen sokkal előbb is megtörténhetett volna ez a találkozás, s ő mondhatta volna el a város felszabadításának mozzanatait kutató úttörőknek a mohácsi harcok hiteles történetét. 1941-től harcolt. Ott volt Észak-Kaukázusban, Sztálingrádban, majd a kurszk—oreli áttörésnél, részt vett Voznyeszenszk — saját szülővárosa — felszabadításában, századával először tört át a Pruton, harcolt Bulgáriában, Jugoszláviában, Köl- kednél lépett magyar földre. — A huszonnegyedik ezred parancsnokától 1944. november 23-án éjjel 11 órakor kaptam a parancsot, hogy' támogassam a Nagybaracska felől érkező egységeket, tartsam a kapcsolatot a jugoszláv partizánokkal, vágjam el és tartsam a mohács—pécsi országút vonalát és lehetőség szerint jussak be Mohácsra. A november 24-i támadás sikertelen volt, a németek erőteljesen védekeztek. November 25-én indult újabb rohamra Sznyitko gárdakapitány százada. Támadási irányuk jobbról a kölked—mohácsi út, másik „vonatkozási pontjuk” egy jegenyesor és egy kis kőhíd, baloldali határvonaluk az udvar—mohácsi országút. A századot erős ágyú- és aknatűz fogadta, repülők támadták, megszakadt a telefonösszeköttetésük, tönkrement a rádiójuk, elvesztették kapcsolataikat mind a bal, mind a jobboldalon harcoló egységekkel. A sikertelenség láttán valamelyest visszahúzódtak és beásták magukat az udvar—mohácsi országút mentén, majd a megmaradt erőkből, négy-ötös csoportokat alakítva újabb rohamot indított és kézitusában győztek a frontot jelentő, a kölkedi és lánycsóki csárdák közötti futóárokban meghúzódó több, mint kétszáz német katona fölött. — Hát ez történt — tárja szét kezét, mint aki nem tud érdekeset mondani. — Néhány órát töltöttem akkor a városban. Háború volt, sietni kellett. Még bajtársaink végső tiszteletadására sem várhattunk, pedig ... harminc katonám esett el Mohácsnál. A Vörös Zászló Érdemrend és az Alekszandr Nyevszkij Érdemérmen kívül számos arany- és ezüstérem díszíti fekete ruháját. Hősi eseményeket. idegtépő órákat valamennyi — Most bárhova nézek ebben a városban, szorgalmas, igyekvő embereket látok. A régi Mohács a „front” volt számomra, a mostani — fejlődő város. Lépten-nyomön építkezések, gondozott földek, szép üzemek. Egyszóval úgy érzem, hogy azok a harcok akkor nem voltak hiábavalók ... Dús programot állítottak össze a mohácsiak Sznyitkó kapitánynak. Ezt az órát pihenőidejéből vesszük el és néhány percet az úttörőktől, akik koszorúzásra várnak a parkban nyugvó szovjet harcosok síremlékénél. A kapitány egy maréknyi földet vesz elő táskájából — hazulról hozta katonáinak. A parkban tágra nyilt szemekkel hallgatják a kis vörös nyakkendős úttörők a szőke, feketeruhás embert, aki bajtársaira — Anyiszimovra, Vanyarginra, Popovi csra. Csujkovra, Kiszeljovra —emlékezik. Névtelenül feküdtek itt eddig, összesen 218-an. A, kemény katona, az ezernyi csatában megedzett kapitány hangja egyszer csak meg- csuklik, int, kezdődhet a gyászinduló, ő nem képes tovább beszélni... A. Sz. Sznyitkó gárdakapitány húsz éve vetette le a katonaruhát. Azóta „nem jelentett”, csak itt Mohácson, amikor az augusztusi alkonyaiban baj társai síremlékénél magára maradt. Vicsek András, a gimnázium igazgatóhelyettese tette el a honismereti szakkör számára a kockás füzetlapot, melyen á volt parancsnok kezeírásávaí ez áll: „Hoztam Nektek a hazai földből, amelyen • olyan nagyszerű harcosok nevelkedtek, idéz mint Ti. s viszek szülőföldetekre abból a földből, amelyben nyugosztok. Alekszandr Szavaljevics Sznyitko gárda- kapitány.” Harsány! Márta Á
