Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-22 / 224. szám

r m 1966. SZEPTEMBER 22. napló 3 A munkahelyi politizálás irányítói... Vezptosé&válaszló taggyűlés a Porcelángyárban A Porcelángyár neues szá­mú párt-alapszervezet száz- százalékos szavazattuk jéggel választotta meg titkárául Lo­ki Jánost, vezetőségébe Hat­ván Ferencet, Schmal Imrg- nét, Czink Györgyöt és Ko­vács Lászlót. A százszázalékos eredmény alapján a kívülálló hajlamos lenne azt gondolni, hogy felülről szervezett ügy­ről, sportzsargonnal élve „le­futott mérkőzés”-ről volt szó Belülről, a taggyűlés megkez­dése előtt néhány perccel sem látszott ez az eredmény való­színűnek, különösen nem a felszólalások alapján. Nem ar­ról van szó, hogy az új veze­tőségbe jelölt elvtársak ráter­mettségében bárki is kételke­dett volna, hanem arról, hogv a pártvezetőség demokratikus megválasztását mindenki na­gyon komolyan, becsületesen fogta fel. A taggyűlés előtt alkalmam volt találkozni Marton Béta elvtárssal, a porcelángyári pártszervezetek csúcstitkárá­val, Laki Jánossal, a kettes alapszervezet titkárával, Lerui- vai László elvtárssal, az MSZ­MP Városi Bizottsága munka­társával, aki a vezetőségvá­lasztó taggyűlésen képviselte a városi bizottságot, és Bakler Józsefiéi, a taggyűlés elnöké­vel is. Minden arcon a ké­szülődés izgalma látszott, az érdeklődés és a teljes kon­centráció. Laki elvtárs érez­hetően nagy gonddal készítet­te el beszámolóját, mely alap­vetően három kérdéscsoport­tal foglalkozott: 1. Nemzetkö­zi helyzet. 2. Helyi termelési problémák. 3. Az tizem gaz­dasági politikai eredményei. A megjelent tagság különös ér­deklődést akkor tanúsított, amikor Laki elvtárs a szocia­lista munkabrigád-mozgalom eredményeiről, az üzemi de­mokráciáról, az oktatási prob- 1 a lémákról és a selejtgondokröl h beszélt. Beszámolójában he- s lyet kaptak még olyan prob­lémák is, mint az üzem há- s rom faliújságának ügye, a partépités és a taggyűléseken való részvétel százalékos ara­nya is. Az eiső felszólaló, Loósz La­jos a tervosztály vezetője, érthető módon elsősorban ter­melési problémákkal foglal kozott, felhívta a tagság n- gyelmét arra, hogy a negye­dik negyedévtől, a termei es betetőző, fontos időszakától csak napok választják el a gyárat, így fokozott figyelmet kell szentelni a minőségi munkának. A selejttel kap­csolatban elmondta, hogy na­gyon gyakran az utolsó ter­melési fázisban mennek tönk­re a termékek, s így idő, anyag és energia egyaránt ve­szendőbe megy. Beszélt az üz­letkötések gondjáról, bonyo­lultságáról, arról, hogy a gvár rendeléseket csak akkor kap­hat, ha precíz minőségi mun­kát végez. Harván Ferenc, a gázke- menceműhely vezetője hosz- szan beszélt a szocialista bri­gádmunka hasznosságáról, eredményességéről és a bri­gádmunka megszervezésének bonyolultságáról is, arról, hogy a szocialista brigádok csak akkor tudnak igazi ered­ményeket elérni, ha az adott üzemegység vezetője rendsze­resen tartja a kapcsolatot a brigádvezetőkkel, részt vesz a brigádok értekezletein, és a megfelelő termelési problé­mák megjelölésével segítséget, nyújt a munkabrigádoknak Ezek után áttért a selejtprob- léma taglalására és elmondta, hogy véleménye szerint a túl­zott selejt csak részben ered a technológiai és munkafe­gyelem meg-meglazulásóból. A kedvezőtlen selejtszázalé­kot szerinte a tokkezelések sir hányagolésa, a mézfajsúly- mérések elmulasztása és az alkalmatlan szállítókocsik használata is döntően befolyá­solja. A következő felszólaló, Mo- sonyi Attila szavait különösen • • Ülést tartott a Megyei Szállítási Bizottság fl HPM-hez továbbították az egerágiak panaszát Meggyorsítják az iszapszén szállítását Megalakulásától kezdve rendszeresen minden hónap 20—25 között tartja ülését a Megyei Szállítási Bizottság. Az ülésen megvitatott problé­mák, s a szállítási bizottság tevékenysége alapján az elő­ző havi fuvarhelyzet értéke­lése többnyire kedvező képet mutat. Vonatkozik ez az au­gusztusi szállításokra is. A MÁV Igazgatóság például a tervezettel szemben 1656 ton­nával több árut szállított el, az ÉPFU pedig teljes egészé­ben kielégítette az építőipari vállalatok igényeit. Sőt na­gyobb raksúlyé kocsikból töb­bet is tudott volna rendelke­zésükre bocsájtani, s ez to­vább javíthatta volna a fu­varteljesítményt. Az AKÖV ugyancsak kielégítette az igé­nyeket, annak ellenére, hogy a drávai árvízveszély elhárí­tásához 70 gépkocsiját segítse gül adta. Ezek részbeni pót­lásét közületi gépkocsik be­vonásával oldották meg. Elő­reláthatóan az októberi fuvar igényeket is kielégítik a szál­lító vállalatok. A szerdai bizottsági ülés a fuvarhelyzet értékelésén kívül több fontos problémát is meg vitatott. Többek között fog­lalkoztak az Egerági Gyöngy­virág Termelőszövetkezet pa­naszával, amely kifogásolja az átai vasútállomás teherra- kodásának megszüntetését. A termelőszövetkezet négy köz­ség, Egerág, Áta, Kisherend. és Szőkéd területén gazdálko­dik, bekötő útja pedig csak Egerágnak és Kisherendnek van. Áta, Szőkéd, Pusztaha­lom, csak földúton közelíthe­tő meg, de csakis száraz idő­járás esetén. Ezek az utak áruszállításra alkalmatlanok, s lovaskocsival is csak kisebb mennyiségű árut tudnak szál­lítani. Terményeiket, állatai­kat, s a részükre érkező vető­magot eddig Áta vasútállo­máson rakták be, illetve ki. Az átai rakodás megszünte­tésével az állatokat 10—12 kilométerre kellene hajtaniok, ami a hízóállatnál súlyveszte­séget jelent. Ugyanakkor je­lentős szállítási többletköltség mutatkozik az ipari növények szállításánál is. A Szállítási Bizottság határozata értelmé­ben az Egerági Gyöngyvirág Tsz panaszát érdembeni dön­tés végett a KPM Vasúti Fő­osztályához továbbítják. A lakosság igényeinek jobb kielégítése érdekében határo­zatot hozott a Szállítási Bi­zottság az iszapszén szállítá­sának meggyorsítására is. A Szénbányászati Tröszt megfe­lelő mennyiségű iszapszenet tárol a köves úton megköze­líthető területeken, a szállí­tás meggyorsításába pedig az AKÖV fokozotan bevonja az fmsz fuvarvállalóit is, hogy a jelenlegi 10—12 napos vál­lalási határidőt a minimális­ra csökkenthessék. Tudományos vizsgálat a községek szolgáltatóiparral való ellátottságéról Köztudomású, hogy köz­ségeink jó része meglehető­sen mostohán van ellátva szol gáltató iparral. A helyzetet a közelmúltban mérte fel a he­lyiipari kutató intézet. 5 me­gye — Baranya, Bács-Kiskún, Borsod, Pest és Veszprém — ezer községének helyzetét vizsgálta meg. Minthogy mun­kája községeink egyharmadá- ra kiterjedt — köztük ipari, mezőgazdasági és vegyes jel­legű településekre — kis, kö­zép- és nagyközségekre stb., következtetései többé-kevésbé országos érvényűeknek te­kinthetők. A vizsgálat sok érdekes megállapításra vezetett. A megvizsgált községeknek csak­nem 13 százalékából például minden lyukas talpú cipót más helységbe kell elvinni javításra. A többi községben valamivel jobb a helyzet. Ha helyben nincs cipészműhely, a legközelebbi szövetkezet gondoskodik a javítani való elszállításáról és a kijavított lábbeli hazaküldéséről. Még kedvezőtlenebb álla­potokat talált a vizsgálat a többi szolgáltató ioarág te­kintetében. A megvizsgált köz ségeknefr csaknem a felében hiányzik a ruhajavító és a szabóműhely, 72 százalékában a női, 55 százalékában ■ férfi fodrász. nagy érdeklődés előzte m<-J mivel Mosonyi nemcsak i festészet művezetője, hu;'.. ki egyúttal a KISZ-alapszerv -zet titkára is. Mosonyi nerr nyelődött a KISZ-munka részleteinek vagy politikai hasznosságának taglalásába, megelégedett a fiatalok er* melésben különösen a szj- cialista brigádmozgalomban betöltött szerepének ismerte­tésével. melynek Keretében kitért a fiatal műszakiak ta­nácsának hasznos szerepére is. Mosonyi után a porcelán- gyár igazgatója. Bosnyák Já­nos kért szót. Bosnyák elv- társ mivel nem a Kettes alap­vezet tagja, a gyűlésen mint vendég vett részt, de a fele­lős gazda vendégjogával. El­mondta, hogy a gyár eredmé­nyei jók, de vannak gondok is. ha nem is alapvető gon­dok. A gyár gondjai, vélemé­nye szerint, mind olyanok, melyekről maguk a dolgozók tehetnek. Ilyen a technoló­giai fegyelem be nem tartá­sa, mely a kedvezőtlen selejt­százalékot előidézi. Felhívta a figyelmet arra, hogy világ- viszonylatban nagy a kon* kurrenciá, 9 a mennyiségi szempontok egyre inkább bál­térbe szorulnak, s a döntő figyelmet a minőségnek kell szentelni. Felszólalásának na­gyon érdekes része volt az. amikor a párt vezető szerepé­ről beszélt munkahelyi ut* szonylatokban. Elmondta, hoev kívánatos lenne, ha minden munkahelyen a dolgozók nap politizálása során a kommu­nistáké lenne a döntő szó, na a kommunisták véleménye válna irányadóvá a helyzetek megítélésében, és helyi kére sek vágy vélemény-nyilvání­tások során is. Értékes fel­szólalásában Kádár János el társ szavaira utalt: azt kér*e a gyár dolgozóitól, hogy érni kicsit többet és kicsit jobbja termeljenek. Ezek után meglepetésre a taggyűlés elnöke, Bakiér J zsef kért szót. Bakler elvtai* elmondta, hogy véleménye szerint a taggyűlésnek dicsérő elismerésben kell részesíteni több tagot, akik éldoza'--- munkát végeztek az elmúl* évek során, majd az ok la rí,“ fontosságáról beszélt. Fon Kis lenne — mondta —, hogy mi­nél több párttag magasabb politikai képzésben vegyen részt, hogy alkalmassá válj-in később szeminárium-vezetés­re, politikai nevelőmunkára Kovács László, a csiszol■■>- műhely vezetője a tagyúie'- sek látogatottságával ét a -<?■ lejt.problémával foglalkozó ’ A tagságot a munkafegyel- n javítására kérte. Lendvai László elvtárs. sj MSZMP Városi Bizet s j munkatársa a tagság ki ' iK i-.- önkritikus magatartásán-ik hasznosságáról beszélt. A vábbiakban hiányolta, hogy » beszámolóból olyan fontos rö- megszervezetek szerepének elemzése is kimaradt, rmot a KISZ és a szakszervezet. A taggyűlés második napi­rendi pontja a választás von. mely fegyelmezett, nyűgöd- légkörben folyt le. A tagság magatartásán látszott, hogy szavazatait tudatosan, meg­gondoltan adja le a jelölteK- re, s az eredmény pedig azt tükrözte, hogy a jelölőbizo'~- ság a tagság véleményének i.~ meretében tette meg javas­latait. A Porcelángyár kettes als p- saervezetének vezetőségvá­lasztó taggyűlése vitathatatla­nul termelés centrikus volt. Egyes termelési részletprob­léma taglalása folyamán, a selejt-vita során már-már úgy érezte az ember, hogy egy termelési értekezleten ül. Nem hiszem, hogy ezt hiba­ként lehetne emlegetni, hi­szen a tagság a kongresszus­ra készülődés, pártépítés gondja mellett a legfontosab­bal foglalkozott a célszerű, értéket előállító emberi tevé­kenységgel. És még egy: ahol órákon át tudnak nyugodtan termelési problémákról be­szélni, ott nyilván nincsenek alapvető személyi ellentétek, vagy politikai fenntartások. Bertha Bales« 1 k Ez a villányi szüret olyan­nak látszik most, mint ahogy a szüretet egyáltalán elképzel­jük. Tiszta a levegő, mélykék az ég, szelíden süt a nap. da- azsak kerülgetik a színes po­lákba öltözött hailongó asz- izonyokat. Még nótaszó is fel. hangzik valahonnan, bár nem népdalt, hanem divatos slá­gert énekelnek a lányok. így. első pillantásra min­ien idillikusnak látszik, csak 'gy szőke, pirnsarcú férfi ab- ózata borús. Solymosi Tibor, íz állami gazdaság brigádve- ietője lehangolt. — Többre számítottunk! — npndia kedveszegetten. _ á ’t hittük, meglesz a har- f’Heöt- negyven mázsa. Nem s álmodtunk arról, hogy hu- rmhét-huszonkilenc mázsá- •ai kell beérnünk. Hej, ha az i lég!... Az utolsó szavakat már a lagvharsányi hegy felé for- lulva mondja, mely szelíd, :rdős oldalát mutatja felénk, i nagyon békésnek látszik a ték ég hátterében. Mégis, .haragszanak’’ egy kicsit a zillánviak arra a hegyre, meri — mint mondták — az a hegy ereite errefelé a jeget hozó isőfelhőket. — Nézze, milyen aszott! — mondja a brigádvezető, s ma- ía elé tart egy szőlőfürtöt, i/alóban; esek a fürt egyik ’elén egészségesek a bogvók, i másik fele csupa összetöpö- •ödött. csonttá száradt sze­nekből áll. amikben lé nincs, á jég ugyanis a fürtök kifelé léző oldalán minden szemet «vert, tönkretett, csupán a evelektől és karótól védett A lemázsált puttonyok tartalmát a hatalmas szállítókádakba öntik, onnan pedig a pince szőlőtartályaiba kerül a termés — S a rókák? Meggyújtja a cigarettát, s felnéz: — Látja, a rókák már rosz- szabbak. Azok rendszeresen rá járnak a szőlőre. Már lát­tam: a kocsány tövénél a szá­jukba veszik a szőlőt, s vé­gighúzzák a pofájukat. Csak az üres kocsány marad ott, meg azok a szemek, amik le­potyogtak. De utálatos állat a róka: az már nem kell neki. — És a seregélyekkel ml van? — Szerencsére, a seregélyek eddig elkerültek bennünket. S ne Is jöjjenek, mert h* jön. nek, annyian vannak, mint a sáskák. Nehéz ellenük véde­kezni. Csak a darazsak Vannak itt. méghozzá rengetegen. Amikor a Zetor megindul, s maga után húzza a púposra rakott kádakat, egész darázsfelh" száll utána. Magyar László nyos, mint régen, a kézi kasza idejében az arató volt: sokat eszik, mert a nehéz munka kiszívja belőle az erőt, s es­tére nagyon elfárad. Egyébként már az ókori görög, az Anjouk-korabeli magyar dombormű veken is olyannak ábrázolták a szüre­tet, mint ez a mai: azokon is voltak szőlőszedők meg put­tonyosok. A szüret technoló­giája tehát az elmúlt évez­redek óta úgyszólván semmit sem változott Elég furcsa ez A szőlővel megrakott puttonyok a mázsára kerülnek, hogy megmérhessék a szőlőszedő lányok és asszonyok, illetve putto­nyosok teljesítményét tőkefelőli oldalt kímélte meg. Szerencsére olyan bőnek ígérkezett a termés, hogy még így is meglesz a terv. A must cukorfokával is elégedettek — már most is közepes, s min­den szép. verőfényes nap ja­vít rajta egy kicsit —, tehát nem is olyan rossz ez a szü­ret. mint ahogy a jégverés utáni reggel, az első nekike- seredés után gondolták. Terhükkel megrakodva, sű­rűn vonulnak el előttünk a puttonyosok. Felületesen néz­ve idillikusnak látszik az ő munkájuk is. Vannak fény­képészek, akik a következő­képpen ábrázolják a szüre­tet: áll a szép szál puttonyos legény, kissé visszanéz, vlsz- SZ9nevet a szőlőszedő lányra, ekl éppen abban a pillanatban •""tt s puttonyba a szőlőt. Tet*. '■ -^szetesen a lány is nevet, mindenki mosolyog a képen. Van persze ilyesmi is a szü­reten, hiszen hol nincs, ahol fiatalemberek meg lányok dolgoznak egymás mellett? Mégis, a valóság prózaibb en­nél. Azok a puttonyosok, akik itt mennek, fáradtnak látsza­nak, arcukról csak úgy csorog a verejték. Esténként még a fiatalabb is fájlalja a lábát Azt mondják, olyan a putto­a mai viharos változások ko­rában, ezért megkérdem a bri­gádvezetőtől: — Mit hallott, nincs még gépesített szüretelés? Maga elé néz, majd a jugo­szláviai dombok, a pélmonos- tori gyárkémények felé pil­lant, aztán megszólal: — Egyelőre még nincs. Az amerikaiak meg a franciák próbálkoztak valami beszívó szerkezettel, de nem vált be, mert a szőlővel együtt a leve­let is beszívta ... Talán majd a jövől.,i A szőlőcsősz is előkerül va­lahonnan, leül kicsit, maga mellé teszi görbe botját, s né­zi, miképp telik a Szuper Ze­tor által vontatott két hatal­mas kád. Megszokott kép: az unatkozó csőszök mindig meg szokták látogatni a szüretelő- ket. — Nem lopják a szőlőt? — kérdem tőle tréfás hangon. — Nem! — mondja legyint- ve, s meggyfa szipkába he­lyezi'a cigarettát. — Nem na­gyon kell az embereknek ez a féloldalas fürtű, aszott sző­lő!... Nem mondom, az őzek meg a szarvasok meglátogat­nak bennünket néha, de hát mám /v1r/v»r>nlr eolr lZárt

Next

/
Thumbnails
Contents