Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-18 / 221. szám
Mmákv\o^X- napló Tóth Dezső: Szocialista kultúra - eszmei bare át8&\ okakat foglalkoztat ma az a kép* \ dés, vajon megvalósult-e, biztosítottnak tekinthető-e nálunk a szocialista kultúra hegemóniája? Válaszként joggal idézhetnénk mindazokat az adatokat — abszolút számokat és a relatív növekedés statisztikáit —, amelyek kultúránk tömeges jellegét bizonyítják. Ez pedig a kultúra szocialista jellegének magában is egyik kritériuma. Ami pedig kultúránk szocialista tartalmát illeti, uralkodó motívuma nyilvánvaló az oktatásban, a népművelésben, de irodalomban, művészetben sem nehéz — akárcsak az utóbbi idők — alkotásainak olyan felsorolása, amely meggyőz a szocialista realizmus intenzív jelenlétéről, térhódításáról, illetőleg közvetett hatásáról. Szocialista kultúránk, művészetünk a revizionizmus és dogmatizmus ellen folytatott kétfrontos harc eredményeképpen ugyanakkor reálisabb, elmélyültebb, elemzőbb, tartalmában sokrétűbb, formájában sokszínűbb: ideológiailag meggyőzőbb lett. A fejlődésnek és az eredményeknek puszta regisztrálása azonban bármennyire szükséges (a távlatvesztés sokszor épp azzal kezdődik, hogy az eredményeket nem tartjuk számon) — mégsem elegendő alap a hegemónia kérdésének megválaszolására. A felsoroló megközelítés óhatatlanul maga után vonja az ellenpéldák felsorolását. Kultúrá- lis életünkben hatnak nem-marxista nézetek, nem egy jele mutatkozik a polgári, kispolgári ízlésnek. Az ilyen összevetés alapján kialakult kép aztán persze kétarcú, az eredmények és fogyatékosságok elrendeződnek s a szocialista kultúra hegemóniájának kérdése sokszor csupán annak vitatásává redukálódik, hogy mennyi konkrétum támogatja az egyik, illetőleg a másik oldalt. Ezzel szemben szükséges hangsúlyozni, hogy egy keresztmetszeti kép igazsága csak féligazság marad, ha nem kapcsoljuk hozzá a folyamat igazságát is. S itt elsősorban nem az ugyancsak jogos, de megszokott érvre gondolunk, hogy t. i. történetileg milyen nagyok és meggyőzőek az eredmények a húsz, vagy akárcsak a tíz év előtti helyzethez mérten. Hanem arra, á tapasztalatok szerint a pro és kontra érvek felsorakoztatásánál gyakran háttérbe szoruló igazságra, hogy a szocialista kultúra hegemóniájának kérdése nemcsak pillanatnyi keresztmetszet, hanem folyamatos ideológiai harc kérdése is. Azért szükséges ezt hangsúlyozni, mert ha pusztán a keresztmetszeti kép alapján alakul ki kulturális életünk megítélőinek tábora, az az „optimisták” és „pesszimisták” csoportja lesz. Ha csak a regisztrálás alapján mondja valaki, hogy kulturális életünk jó, abban ha lappangva is, mindig benne fog foglaltatni az ideológiai harcról lemondó elégedettség. Aki másrészt ugyancsak csupán a keresztmetszeti arányok alapján vonja kétségbe kultúránk szocialista jellegét, annak vélekedése könnyen vált olyan pesszimizmusba, amely következménye, de további oka is lehet az ideológiai harcról való lemondásnak. A gazdasági építés mellett ma osztályharc kérdése a szocialista tudat, erkölcs, életforma kialakítása, a marxista-leninista világnézet uralkodóvá tétele, de a szövetségi politika helyes megvalósítása is ideológiai vitát feltételez. (Folytatás a 11. oldalon) Hegedős Géza: A tudományok poétája —- A százesztendős ff. G. Wells — Száz évvel ezelőtti született és húsz éve halt meg Herbert George Wells, akit nagyszámú olvasói mintegy bizalmasan becézve, egyszerűen Hágé Wellsnek neveztek. Ez az angol író sokáig világszerte példátlanul népszerű volt, tudományos igényű, de gyakran fantasztikus témájú regényei egyszerre tudtak versenyre kelni a klasszikusokkal is, a ponyvával is. Az utóbbi évtizedekben pedig mintha elfelejtették volna, még említés is alig esik • felőle. Mostanában könyvesboltjainkban sok nevezetes könyve közül csak ,A láthatatlan ember” kapható, s itt-ott néha „Az istenek eledelé”-nek néhány év előtti olcsó kiadása. És habár lehetséges, hogy egykori dicsősége némiképpen túlzott volt, egészen bizonyos, hogy a túl nagy népszerűségre következő — s nyilván csak átmeneti — elfeledtetés a túlbecsülésnél is indokolatlanabb- Most születésének századik évfordulója jó alkalom emlékének és jelentőségének újrafelidézésére. Szegény gyermekként indult, nehéz körülmények között és példás szívóssággal szerezte meg, a pedagógus diplomával együtt rendkívüli nagy és sokoldalú műveltségét. Kitartóan kísérletezett az írás, mesterségével, amíg áradóan gazdag képzeletvilágához kialakította vonzóan világos, nem egyszer a költőiséggel határos stílusát. Nagy tudása, mesélő fantáziája és irodalmi ihlete kezdettől mindvégig az emberségesség, a haladás, az értelem szolgálatában állt Jónéhány esztendeig tartott, amíg az irodalom tudomásul vette. De még harminc éves sem volt, amikor tudományos-fantasztikus regényeivel — elsősorban Az időgéppel és A láthatatlan ember-vei világhíressé vált. Ettől kezdve a haláláig eltelő mintegy fél évszázad alatt a világirodalom egyik legtöbbet olvasott írója volt Nagyon sokat és sokfélét írt. Regényeket is népszerű tudományos műveket vegyest. De nála a regények is a tudomány szolgálatában állnak, és a tudományos tanulmányok is regényesen mozgalmasak- Legjellemzőbb műfaja a fantasztikus regény, amelyben mindig a tudomány, a technika, az emberi leleményesség végtelen lehetőségeit hirdeti. Ez a tudományosain megalapozott kalandosság az irodalomban Vernével kezdődik, és ma is világszerte kedvelt regénytípus. Verne ma is méltán népszerű az ifjúság körében, de Wells műveltebb is, költőibb is, ember- és társadalomábrázolónak is sokkalta nagyobb a tisztelt francia mesternél. Annyi bizonyos, hogy a tudományos-fantasztikus regény színvonalban máig sem tudta túlhaladni — sőt utolérni sem — H. G. Wells legjelentékenyebb műveit. A költői-fantasztikus novellának pedig olyan nagy mestere, amilyenek legföljebb a legnagyobb romantikusok voltak. Csakhogy Wells modernebb, emberségesebb és szociálisabb lelkiismeretű, mint a nagy romantikusok. A vakok völgye például egyike a világirodalom legszebb és legköltőibb fantasztikus elbeszéléseinek De nemcsak a természettudomány lehetőségednek költője volt, hanem a társadaloménak is- Nem egy regénye vagy regény formájú elmélkedése (például az egykor nagyon népszerű William. Clissold világa) tulajdonképpen politikai utópia az elképzelt, helyes társadalomról. Wells szocialistának mondotta magát, habár szigorú értelemben nem volt az- De józan és emberszerető humanizmusa gyakorlatilag is a szocialisták szövetségévé tette. Ha nem is értette pontosan a Nagy Októberi Forradalmat — rokon- szenwel, sőt népszerűsítőként állt a bolsevikok küzdelme mellé. El is utazott a forradalmi harcait vívó Oroszországba és világ- szenzációt jelentő interjút csinált Leninnel. (G. B. Shaw egy életen keresztül irigyelte ezért a találkozásért Wellset). Regényei és regényformájú elmélkedései mellett számos kifejezetten ismeretterjesztő célú művet írt- Ezek közül legnevezetesebb egykötetes Világtörténet-e. és a biológia világának összefoglalása. (Ez utóbbit a híres természettudós Huxley — a regényíró Huxley apja — társaságában írta.) Sokan mondják — és némiképpen igazuk is van — hogy Wells tudományát azóta meghaladta a fejlődés, utópiái részben megvalósultak, részben téveseknek bizonyultak. Ezzel az érveléssel indokolják, hogy a nagy népszerűségre hirtelen feledés következett. Kétségtelen, hogy aki a maga természettudományos vagy éppen társadalomtudományi műveltségét akarja növelni, annak H. G. Wells már alaposan megkopott. De a régi romantikusok tudása és világszemlélete még sokkal kopottabb, mégis változatlan gyönyörűséggel olvassuk Scott, Hugo vagy Jókai regényeit. Homérosz vagy Dante világnézete már csak történelmi emlék, de ki vonná kétségbe az Odüsszeia vagy az Isteni Színjáték mit sem halványodó nagyszerűségét és gyönyörűségét? Wells persze nem Homérosz és nem Dante, s nem tartozik a nagy romantikusok közé sem. De nagyon jó író- Nem az az érdekes, hogy érvényes-e még minden tudományos állítása. Az az érdekes, hogy változatlanul érvényes hite az emberben, a tudományban, érvényesek érdekes alakjai, izgalmasak képzeletének kalandos és mindig az emberségességre valló történetei érvényes novelláinak finom költőisége. Az Időgép, A láthatatlan ember és még vagy féltucat fantasztikus regény, és főleg költői-kalandos novellái múlhatatlanul odatartoznak száradunk első felének klasszikusnak mondható alkotásai, azok közé, amelyeket ha olykor időlegesen él is felednek, idővel szükségszerűen újra feltámadnak. Es a születés százéves évfordulója alkalom is az indokolt feltámasztásra. 3C ős zi szépen T1MÁR ISTVÁN: BALATONPART Mióta 1110, Cicero szabadosa és irodalmi működésében segítő társa feltalálta és alkalmazta a gyorsírási rövidítéseket, a világ valamennyi nyelvébe beférkőz- ték a szórövidítések. Rohanó korunkat azonban még a gyorsírás alkalmazása sem elégíti ki. Szükségessé vált nemcsak írásban, hanem a köznyelvben is a betűszók és szóösszevonások használata. Mind a tulajdonnevek, mind pedig a köznevek táborában gyakoriak a betűszók, amelyeket intézményék, vállalatok, üzemek, politikai szervek és tisztségek több szóból álló teljes neve helyett e szavak rövidített formájaként használunk. A betűszók egyik csoportja a teljes név tagjainak kezdőbetűiből alakítható ki, mint pl. MÁV, FM, ÁPISZ, KISZ, MÉH, MSZBT stb. E betűszók összevonás előtti teljes tagjait még ismerjük, de az IBUSZ-ról kevés ember tudná megmondani, hogy az az Idegen- forgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Rt. névrövidítése. A betűszók másik csoportja a teljes név szavainak egy-egy, rendszerint első szótagjából vagy betűcsoportjából keletkezik: KÖZÉRT, GYÜMÉRT, MALÉV, KERAVILL stb. A betűszóknak és szóösszevonásoknak bőséges tárházát találjuk közsravaink között is: tsz, ktsz, trafó, levlap, szocpol, felelős, maszek stb. Sajnálatos, hogy e szavak helyesírásában az Akadémia nem foglalt el egységes álláspontot. Amíg pl. a tsz-t nem szabad téesznek írni (bár gyakran olvasható ekként is!), addig a vécét nyugodtan használhatjuk s nem szabad vc-t írni. Az is akadémiai szabály, hogy a betűszókban és a szóösszevonásokban csupa nagybetűt kell írnunk és pontot sem az egyes betűk között, sem a betűsor végén nem szabad kitenni. Amíg tehát helytelen a KISZ-t K. I. SZ.-nek vagy KISZ.-nek írni, ugyanakkor viszont a végrehajtó bizottság rövidítése, a V. B. betűi közé pontot kell tenni Ennek valószínű magyarázata az, hogy a V. B.-nek van kisbetűs változata is: a vb. (Pécs mj. Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának Közlönye legtöbbször v. b.-t ír!) Igen ám, de a tsz-t is írhatjuk nagybetűvel, mégsem a V. B. mintájára, hanem ekként: Dózsa Tsz. célszerű volna ezért helyesírásunkat e téren is egységesebbé tenni. A helyes nyelvérzék tiltakozik a betűszók és szóösszevonások szertelen használata ellen. Azt még megértjük, hogy a diákzsargon egyik jellegzetességeként gyakran akadunk szócsonkításokra, különösen az i ki- csinyítőképzővel ellátott csonkított alakok esetében Nem is kell Sálingért olvasni ahhoz, hogy valaki megértse az ilyen mondatokat „A gimiben (suliban) rövidesen dolit kell írni, és ha at oszti észreveszi a puskázást, a diri előtt difit csinál belőle.” Köznyelvünk különösen s becézett keresztnevek esetében túlozza a szócsonkítá- sokat. Igen sok, nem is egészen gyermekkorú egyén szaladgál városunk utcáin is ilyen névvel: Ibi, Ili, Imi Gigi, Fiji, Kiki, Mimi, Pipi, Szidi, Titi, Viki vagy Zi :i Nehéz lenne kitalálni, hogy Pipi személyazonossági igazolványában milyen név szerepel. A mai fiataloknak nem is fontos ez! A gyorsan lepergett nyáron dehogyis vették ki a dolgozók szabadságuké *! Ehelyett: szabira mentek egy nemrég vett trabcsin a Balcsira. Tollvégre kívánkozik az utóbbi időben elterjedt az a köszönetnyilvánítási forma is, amikor a „köszönöm szépen”-1 a „koszi szépen” váltja fel. A köszönet szónak zsargon szerű változataként még elkönyvelhető volna a koszi de a köszönöm ige helyett fcöszi-féle zsargon nemcsa’ otromba, hanem helytelen szócsonkítás is. Pedig használata egyre inkább terjed legalábbis beszédben. Ak; szereti anyanyelvét, az köszöni szépen, nem kér belőle. TOLLSEPRÜ t 1 1
