Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
1966. SZEPTEMBER 4. Szeptember 5-től a pécsi mozik műsorán Húsz év filmjei Zenés eszpresszó 4 ---------n apló kotásait magában foglaló kiadvány, amelyben 27 film anyagát gyűjtötték össze. A sorozat összeállításakor természetesen nem lehetett a teljesség igényére törekedni, ennek ellenére feltehető, hogy megnyeri a közönség tetszését és jó szolgálatot tesz a magyar film ügyének. A visszatekintő filmsorozat előadásainak időpontja: Parte mozi szeptember 5: Álmodozások kora, szeptember 12: Liliomfi, szeptember 13: Sodrásban, szeptember 14: Vasvirág, szeptember 19: Gázolás, szeptember 20: Valahol Európában, szeptember 21: Körhinta. Kossuth mozi: szeptember 5: Budapesti tavasz, szeptember 12: Hannibál tanár úr, szeptember 13: Egy pikoló világos, szeptember 14: Ludas Matyi, szeptember 19: Különös házasság, szeptember 20: Szakadék, szeptember 21: Bakaruhában. Petőfi mozi: szeptember 5: Különös ismertetőjel, szeptember 12: Angyalok földje, szeptember 13: Oldás és kötés, szeptember 14: Csempészek, szeptember 19: Megszállottak, szeptember 20: Párbeszéd, szeptember 21: Talpalatnyi föld. 1966. szeptember 26-tól október 1-ig rendezik meg megyénkben a II. magyar játékfilmszemlét. A két ősbemutatón kívül vetítésre kerül hat játékfilm: Iszony, Fügefalevél, Gyermekbetegségek, Szegénylegények, Minden kezdet nehéz, Butaságom története. Ezek az előzsürizés alapján a legtöbb szavazatot kapták és érdemesnek bizonyultak a szemlén való szereplésre. Ezen túl azonban egy szélesebb körű program összeállítása is szükségessé vált. Ezért a Moziüzemi Vállalat a játékfilmszemle előzetes műsoraként, a \ szemlét közvetlenül megelőző időszakban, szeptember 5-től lehetővé kívánja tenni a nagyközönség számára a magyar filmgyártás eddigi jelentős alkotásainak megtekintését. A húsz év magyar filmjeiből összeállított visszatekintő filmsorozat huszonegy filmét foglal magába. A nézőközönség számára a régi filmek felelevenítése minden bizonnyal hozzájárul ah- hogy, hogy a magyar filmművészet eddigi eredményeit átfogóbban lássa. Ugyanezt a célt szolgálja a filmsorozat alnagyon zavartatja már magát. Beinvitál a szobába, üljünk le egy percre, ne vegyük el a háziak álmát, aztán majd megmutatja az utat, a ház előtt, az utcát, amit éppen most építenek. A szobában egy halom őszibarack, a szekrényen befőttesüvegek, barackkal, szilvával. — Sok a gyümölcs a környéken. — Sok ám, persze. Csakhogy többhelyütt ott rohad a fán, vagy a földön. Pedig pálinkának jó lenne, de azt mondják, nem éri meg, mert hatvan százalék most a főz- dének jár. Azelőtt csak fele járt nekik. Tudja mennyi megy most kárba? Több vagonnal csak itt fönt Bánomban! Pedig pénz lenne benne, az állam is jól járna. Tárgyaltam erről a tanácsnál, de ezen senki sem tud változtatni. — És az út? — Készül. Felragyog az arca, hiába, az új útban benne van az ő fáradozása is. Most ássák a tükröt, mindenki a saját háza, kertje előtt, társadalmi munkában... — Azért ne higgye ám, hogy itt mindenki kivétel nélkül szaladt ásóért, kapáért, amikor szó volt az útról. Vagyis, volt kivétel. Nem sok, persze, talán három család tartózkodott. Nem is az úttól. Inkább az aláírástól, mert Pali bácsi — ahogy ez már szokás — neveket, aláírásokat gyűjtött, vállalja-e a lakosság a tükör kiásását, aztán a kőterítést, egyebeket. Mert az aláírás mégis kötelez valamire. Hárman nem írták alá. Hiába minden agitáció, ők nem írják alá. „Jól van, ne írjátok alá de ássátok ki a tükröt a ház előtt!” — mondta nekik Pozsgai Pál. Kiásták a tükröt. És ez a lényeg. — Miért csinálja, Pali bácsi azt a sok lótást-futást? Gondolkozik, és mintha elszomorodna egy kissé. — Nyughatatlan vagyok. Próbálom megállítani az időt, pedig tudom, hogy nem lehet ... Jelenszki János A nyughatatlanság... Erről beszélt Jelenszki János is lent Istenáldás völgyben. Villanygyújtásra érkeztünk, nemrég ért haza Jelenszki János is, kint volt az erdőn, sózót készített a vadaknak, mert félállásban vadőri tisztséget is betölt. Van egy szelíd kis őzikéje az udvaron, betereli a kamrába, eteti, aztán fölmegyünk a lakásba vezető lépcsőn. — Láttam két széptestű vaddisznót, hagytam, hadd menjenek. KI HOGYAN DOLQOZIK... Kedélyállapotukkal nincs itt baj. Jókedvű férfiak ők, csak amikor a gép lencséje egy szemvillanásnyira megnyílt előttük, éppen akkor tűnődtek el a gondokon, terveken, teendőkön. Napokkal ezelőtt az Ércbánya igazgatója, Sziklai József mondotta, hogy a száz százalékon aluli csapatokat szeretnék felhozni a többi mellé, és ez nem gyerekjáték. A 11. üzem 23-as fejtési csapata is ebben az átmeneti állapotban van: az I. negyedév teljesítménye 78,5 százalék, a II. negyedévben már 87,2 s a III. negyed első hónapjában 134,3 százalékot ért el. A számok tehát — amelyekben a kongresszusi verseny-szellem tükröződik — szépen emelkednek. Csak nem könnyen! A verseny beindulását nem övezte semmiféle fellengzős „csin- na-dratta", mert Marcsik Károly csapatvezető és társai tudták, hogy bár ígérni lehet, a vállalásokat mégis nagyon nehéz lesz teljesíteni. A vállalásokat közös nevezőre téve: termelékenység-önköltségcsökkentés. Közgazdasági kategóriák ezek, de « csapat nagyon is érti e fogalmakat. No igen, ezek a vállalások tárgyi szempontjai. De a másik oldal? Amikor a csapat tagjainak hozzáállásáról van szó? Alkalmasak-e valamennyien arra, hogy közösen mondjuk úgy, hogy közös „lelkesedéssel”... stb. — Nem volt mindenki alkalmas erre. — Ezért kellett átszervezni a brigádot. Kilencen vagyunk most, s es jó gárda, de néhány embert el kellett tanácsolnunk. — Hová? — A többi lemaradt csapatnál is akadtak néhányon, akik keveset dolgoztak. Ezeket összeszedtük és belőlük egy új csapatot csináltunk. Egyelőre nagyon kevés a teljesítményük — mondja a körletvezető, Rónaki Sándor. Helytelennek tartom ezt. Meg is mondom nekik, hogy egy brigádnak az emberformálás is feladata, de ők a könnyebbik megoldást választották. Azt mondja erre Marcsik Károly: — Nem * vagyunk mi szocialista brigád. Legalább is még nem vagyunk az. Nekünk most az a fontos, hogy a száz százalékot elérjük illetve túlhaladjuk. De hiába dolgoztunk, helyettük is nekünk kellett elvégezni a munkát. Különben pedig az üzemnek is jobb, ha az átszervezett brigádok elérik a száz százalékot és csak egy brigád marad, amely egyelőre leghátul kullog. Sáfrány János türelmetlenül fordul hozzám: — Nézze csak! Én öt hónapon át alig kerestem meg a kétezer forintomat, pedig sokkal többet dolgoztam. — Van két gyerekem, feleségem, tehát kell a pénz. Amikor aztán átszerveztük a brigádot és annak a két- három embernek megmondtuk műszak után, hogy nem akarunk velük dolgozni tovább, utána már háromezerötre, négyezerre ugrott a keresetem. A körletvezető közbeszól: — Ez persze nemcsak az átszervezésnek köszönhető. Elmondják, hogy rátértek a korszerű fejtési módszerekre. Az üzem olyan műszaki feltételeket teremtett számukra, hogy a kamrafejtésről áttérhettek a pászta- fejtésre. Aztán: a fabiztosítás helyett már a beton és A komlói Béke Szálló — az utóbbi években — eléggé kihasználatlan volt. Ezért a Megyei Tanács kereskedelmi aszálya, illetve a B. m. Vendég- tóipzri Vállalat arra az el- a', árazásra jutott, hogy az pület földszintjén lévő korábbi szállodaszobákat átépítteti és egy zenés éjszakai eszpresszót létesítenek. Több százezer forintos költséggel elkészült Komló egyik legszebb szórakozóhelye, amelyet szombaton nyitottak meg a közönség részére. Gálosi József Gálosi József — szép, szálas, őszhajú férfi — Czerék völgyben, az 1. szám alatt lakik. A ház régi, koloniális épület, szabvány kertecskével, néhány almafa, aztán paradicsom, paprika, krumpli, két sor direkt termő szőlő és gyermeikfej nagyságú karalábék. — Megijedtem, amikor mondták, autóval kerestek. — Miért? — Azt hittem, az állatorvos, !Mrt ő vezeti a polgári védelmi tanfolyamot és már háromszor hiányoztam. Gon; (toltam, a doktor jön, iól- leszi d. Nyolc éve kerületi tanácstag itt kint Pécsbánjsin. Két esztendeje a város díszpolgárává avatták. Mire kapja az ember ezt a ritka és nagyon tiszteletre méltó rangot? — A köz érdekében végzett munkásságáért. Pontosabban: 500 társadalmi munkaóráért. Még pontosabban: Gálosi Józsefnek ennél sokkal több van. Már nem is számolja. — Feleségem dolgozik, én végzem a bevásárlást. Megyek a boltba, elfognak az utcán. „Te Jóska, ezt kéne csinálni...” „Józsi bácsi, intézze el, ha lehet!..így megy mindig. — Délelőtt nem találtuk itthon. — Van itt egy kislány, az Ági, munka kéne neki. A Ruházati Boltnál megígérték felveszik, holnap kell bemennie. Jövőre meg tanuló lesz a kereskedelmi szakmában. Próbáltam segíteni neki, talán sikerül... — Nyolc éve tanácstag. Mi fűződik e tisztséghez? — Borbála-telepi közvilágítás, aztán az ezer méter hosszú Káposztási út megépítése. Balatonon a pécs- bányai úttörőknek is építtettünk ©gy kis lakóházat, dolgoztunk a Vidámparkban is. A Tettyén meg sziklát má- lasztottunk mi nyugdíjasok, amikor a tereprendezés volt. Mindezt persze úgy értse, hogy ezekre a munkákra először némi pénz is kellett, utána szerveznem kellett a társadalmi munkát. De az is igaz, én hiába akarok valamit, ha a környék lakossága nem végezne társadalmi munkát. Ezért az érdem az 1 övék. Pozsgai Pál A város másik díszpolgára Pozsgai Pál, fönt él Széche- nyi-akna fölött Bánomban, a November 7 utcában. Jön le a kertből, az előbb füttyöge- tett a tőkék között, mert van itt fácán, minden nap délután megjelenik a szőlőben és csipkedi a bogyókat. A füty- tyőt ismeri, a gazdától nem — Sokat jár az oorfűi erdőre? — Sokat. Tudja miért? — Furcsa kettősség, de így van: tanácstag vagyok és szeretek valamit tenni a környék lakóinak érdekében. Igen ám, csak hogy azért sokat kell kilincselnem, néha vitatkoznom, veszekednem. Akkor kimegyek az erdőre, kicsit megsértve érzem magam, s kint a csendben, a fák között, megnyugszom. De nem sokáig. Mert akkor meg az nyugtalanít, hogy most hogyan áll, mondjuk az András- aknai megállóhely létesítése, vagy az András-völgyi út építésé, mert oda még a mentőautó sem tudott fölmenni', aztán most kapok-e zúzalékkövet, teherautót, vagy pedig ide kút kéne, oda világítás... Szóval megrohannak a gondok és szaladok haza, járom a hivatalokat. Érti ezt? Ezt a kettősséget? őszintén szólva nem értem, nem is érthetem. Csak ők, hárman, mint a város díszpolgárai és mint fáradhatatlan társadalmi munkások, ők érzik igazán: a gondok mellett mennyi örömöt jelent számukra társadalmi tevékenységük. Amit viszont mi érezhetünk irántuk: a legmélyebb tisztelet. „ . F * II. Nyugdíjas bányászok Gálosi József Pozsgai Pál Jelenszki János Dirmyevásár — Szokolai felv. — A város díszpolgárai KÉPTELENEK TÉTLENSÉGBEN ELTÖLTENI HÉTKÖZNAPJAIKAT. MINDHÁROM NYUGDÍJAS BÁNYÁSZT EGY ÁLLÖ NAPIG KERESEM: EGYIK AZ ERDŐT JÁRJA, A MÁSIK A KERÜLETI TANÁCSRA MENT, A HARMADIK UGYANCSAK INTÉZ VALAMIT, VALAMI KÖZÜGYÉT ÉS LEHET, DÉLUTÁN ITTHON LESZ. VALAMI ŰZI, HAJTJA ŐKET ÉLFELE HAZULRÓL, VALAMIT TENNIÜK KELL, ÉLNI AZ EMBEREK KÖZÖTT, MEGTÖLTENI HASZNOS MUNKÁVAL A NAP NYOLC—TÍZ ÓRÁJÁT. /
