Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

1966. AUGUSZTUS 14. napló Magyar geológusok Kubában Évek óta dolgozik Kubában egy magyar geológus-csoport. A magyar geológusok elsősor­ban abban a nemzetközi együttműködésben vesznek részt, amelynek célja Kuba ásványi nyersanyag-készletei­nek az eddiginél kimerítőbb és pontosabb felderítése. Tényleges földtani kutatá­sokat nem végeznek, az ő szerepük a különböző nem­zetiségű külföldi kutatócso­portok jelentéseinek szakmai ellenőrzése, összehangolása és ennek alapján a konkrét ja­vaslatok megtétele a kubai illetékes szervekhez a nyers­anyag-kincs kiaknázása te­kintetében. Hármas ikrek Pécsett Szenzációs hírt kaptunk tegnap délután: hármasikrek­nek adott életet Pécsett egy leányanya. A három újszülött Zsolt, Csaba és Árpád, (súlyuk 2200, 1850, illetőleg 1100 gramm), a mamával együtt egészségesek. Mennyit dolgoznak az ipari tanulók? Túlórázó gyerekek Szakoktatók és tanműhelyek Elgondolkoztató számok Törvénysértő kisiparosok A közelmúltban Pécs II. ke­rületi Tanácsának gyermek- és ifjúságvédelmi albizottsága napirendre tűzte és megtár­gyalta a szakmunkás-tanulók munkaidőn túli foglalkoztatá­sának kérdését. A jelentés megdöbbentő számokat tárt az albizottság elé. Egy felmé­rés adatai szerint a helyiipari vállalatoknál a tanulók 37, a szövetkezeteknél a tanulók 42, a kisiparosoknál pedig a tanu­lók 65 százalékát dolgoztatták a törvényes munkaidőn túl. Erről a kérdésről — okairól, i veszélyeiről és megszüntetésé­nek lehetőségéről — beszélget- j tünk Sipos Lajossal, a MüM. I 500-as Iparitanuló Intézet Vendégmarasztaló ián A Nemzetközi Camping és Karaván Szövetség magyar- országi nagytáborának mint­egy 1200 tagja augusztus 18- án kirándul Tokajba. A ven­dégsereg fogadására felké­szültek a tokajiak. Ebből az alkalomból a helyi földmű­vesszövetkezet Finánc-domb alatti pinceborozójának oldal­ágában „kis vendégmaraszta- .lót” létesítenek. Ellenőrzés az országutakon Táncol a jelzőtárcsa Búcsú a rendszámtáblától — Silósávok Szajknál Két kocsi egy menetlevéllel — Feketefuvar A piros jelzőtárcsa fej fe­lett táncol a levegőben. Az SA 59—65-ös rendszámú te­herautó nem sokkal utána befordul és lecövekel a Me­csek Szálló útelágazásban. A fülkéből lomhán kiszáll a kempingnadrágos vezető és két kísérője. Mintha a napi fárasztó fuvarnak lenne vége. Kis balta, hidegvágó kerül elő, a fiatal férfi hamarosan kezében tartja mindkét rend­számtábláját. Ronggyal tisz­tára törülgeti. 1— Egyszer már figyelmez­tettek a rendőrök. Komplett kormányberendezést kellene beszerezni. Úgy gondoltam, amíg meg nem történik, ad­dig tudok még balesetmente­sen közlekedni. Elvárják, hogy a gépkocsi termeljen. Nem kényszer, a vezetők rám bízták ezt. mennyiségű és exportálható | minőségű barackunk. Csak ez alapozhatná meg a pécsi barack jövőjét és tehetné elismertté szélesebb körben itthon és külföldön. A fais­kolák tehetnének ez ügy­ben sokat. Nem vitás: ízzel és zamattal verhetnénk az olasz barackot is, de hát a mennyiség, a küllembeli egy­öntetűség és a fajták egy­ségesítése nélkül a zamat csupán helyi különlegesség, amit nem lehet valutáért el­adni. Ami nagyon kedvező: igen jók a növényvédőszerek. Az Orthofaltan eltüntette a moniliabetegséget, a hebay- cid nevű védekezőszer pedig az export egyik főellensé­gét a molyt pusztítja töké­letesen. Az Orthofaltan kü­lön jó tulajdonsága, hogy fokozza a gyümölcs szállít­hatóságát is. Valósággal megedzi a héját, így kevés­bé sérülékeny, jobban elvi­seli az utazást. Ezek a baracktermesztés komoly kérdései. Vidám kér­dések is akadnak persze. Egyszer megkérdezte tő­lem valaki — emlékszik mosolyogva Hentz Kálmán — a név nem fontos, ne említsük, hogy mivel festem a barackomat. Nagyon kért, áruljam el, mert nagyon fontos lenne ezt tudnia, ugyanis brosúrát ír a ba- racktermesztésröl... Persze, nem árultam el a titkot. Hát igy szerez egy barackkertész haragosokat magának ... A barack mellett el ne felejtsük a rózsákat. Sok vita. folyt arról, lehet-e Pé­csett rózsát termeszteni? Hentz Kálmán be akarta bizonyítani, hogy lehet. Nekilátott, kiválogatta a lé­tező kétezer rózsafajta kö­zül a legmegfelelőbb hetve­net, és az idén rózsával is hozott Szegedről egy első dijat. Bonett Kálmánná, aki a rózsákat a kiállításon el­rendezte, külön elismerő ok­levelet kapott. Tehát már a pécsi rózsát is „jegyzik” a piacon. Ámde jövőre a rózsákat kiszorítja a melegházból (saját barkácsolás mű­anyagfóliából) a primőr paradicsom. Persze, nem véglegesen. Utána jön vala­mi más. Mi is lenne, ha az ember nem keresne, kutat­na mindig valami újat? És mi a maradandó? Amit az ember megtalált és to­vábbadott. Például az a két­százötven „trükk” a ba­rackról. Maga a barack. A fák szeretete és ismerete. Tanítvány is van már. A Danitz-pusztai állami gaz­dasági barackos egyik bri­gádvezetője. Néhány „trük­köt’ már jól ismer ő is. Úgy hírlik, meg is nyerte a gazdasági háziversenyt. — Augusztus 20-án még kiállítok — mondja Hentz Kálmán — azután jöjjenek a fiatalok... Ez lesz az utolsó kiállításom. Bár igaz. tavaly is ugyanezt mond­tam, aztán az idén mégis csak kiállítok... Nem az érmekért vagy az oklevele­kért, csakis a barackért, a barackkultúráért. Kurucz Pál '. A gépkocsi a sásdi fmsz-é, " két éve vásárolták a hon­védségtől. A műszaki hibákon kívül tűzrendészeti szempont­ból is veszélyes, csavarok hiányoznak a kipufogó csőből. A közúti ellenőrzést végző járőröktől útvonalengedélyt kaip. Szerencséje van, isme-' rős tehergépkocsi jár arra és már vontatják is Sásd felé. Tíz perc múlva újabb rendszámtábla kerül le. Az „áldozat” egy faalvázas IFA kis tehergépkocsi, az Akna­mélyítő Tröszté. — Egy hét múlva leadjuk. — Nem baj, legalább ha­marább lesz gépkocsijuk. A fa alvázat megette az idő, csoda, hogy szét nem esik. Talán a rárakódott csontkemény sár tartja. A ke­réken „maszek” csavarok, ezermester-munka. * Pécs kimenő útvonalain mindenütt álló ellenőrzési pontok vannak. Az Á/l. lak­tanya előtt is. Gyalogjárda — szűk földút — csak egyik ol­dalon húzódik, a gyalogosok az országúton bandukolnak Veszélyes. Nem árt a lovaskocsikat sem megnézni. Az a fuvaros, aki Vasasra vitt téglát, s most visszafelé igyekszik, széttárja karját. — Két kocsira adtak egy menetlevelet. A másik sehol. Ha akar­juk elhisszük, ha akarjuk nem. — Biztos úr, tessék érdek­lődni a... Telefonszámot mond, a fu­varos szakcsoport tagja. De miért takarékoskodnak a me­netlevéllel? A Kisújszállásról érkezett két megszeppent fiatalember a magyarhertelendi KlSZ-tá- borba igyekszik. A Danuvia pótutasa a gimnazista öccs, a sportszatyorban turkál. — Hol a személyazonossági igazolványa? — Az alján .;. — válaszol­ja bizonytalanul. Kirakodik, de ott sincs. — Miért akart átejteni? — Anyukám pakolt... — Sorolja kifogásait. Előállítják a főkapitányságra, majd ott tisztázzák személyazonossá­gát Megérte a hanyagság? * Parancsnoki kocsink a kö­vetkező ellenőrző állomás fe­lé robog. A közlekedésrendé­szeti osztály vezetői nem fűz­nek kommentárt az esetek­hez. Csak néha hangzik el megjegyzés, egy-egy lerob­bant jármű láttán: na ha ezt ellenőrzik, ez is kiköszön a forgalomból? I A Gázmű előtt hosszú ko­csisor torlódott fel. A KFM ellenőrének kezében energi­kusan jár a tárcsa. Fürgén felugrik a tehergépkocsi lép­csőjére, szemével végigleltá­rozza, mi van a platón. Va­lahol a sor végén motorkerék­páros imbolyog, egyszercsak hirtelen elhatározással balra levág. Megijedt, talán nincs rendben a szénája? Vagy biz­tos, ami biztos? A KPM-es- nek nincs ideje odajönni hoz­zánk. Negyedóra is beletelik, mire egy kicsit fellélegezhet. A Mohácsi úton a babarci elágazás táján nagyon szeme­tes az aszfalt, vontatók po- tyogtatják a silót. Ponyva kellene a pótkocsikra — át­irat megy majd a tsz-nek. Szajk környékén is hasonló kép fogad. A garéi elágazásnál a KFM- es ellenőr az SA 59—87-es rendszámú kocsi okmányait vizsgálja. A drávaszabolcsi tsz furgonja megfelelő taksa ellenében piacozókat és árut szállít. Szabályellenesen, mert a csomagtérben kucorgó asz- szonyok nem tsz-tagok. Az AKÖV-től kellett volna me­netlevelet kérni. Az ellenőrnek olyan gyakor­lata van, elég csak egy pil­lantás. A gépkocsivezető arcá­ra rá van írva, ha rosszban sántikál. A Siklósi Állami Gazdaság FB 11—10-es rend­számú tehergépkocsiján fa­anyagok és három zsák árpa származását nem tudták iga­zolni. Ma több jogtalan fuvar­ral nem találkoztak. A megyei közúti ellenőrzés mérlege összességében pozi­tív. Kirívó szabálytalanságot nem tapasztaltak a járőrök. Beesteledik mire Pécsre érünk. Az Aranybika kisven­déglő előtt idegesen topognak az ellenőrök. Szúnyogok ki­tartóan rohamoznak. — Kétszáznegyven járművet ellenőriztünk délután — je­lentik. A kiszabott bírság „mindösze” 240 forint. De hát nem is az a cél: minden áron büntetni, akadékoskodni, min­denbe belekötni. Az az öröm, ha rend van és így búcsúz­hatnak: további jó utat. Miklósvári Zoltán igazgatóhelyettesével, a gyer­mek- és ifjúságvédelmi albi­zottság tagjával. Ellenőrzés nélkül __ Néhány dolgot szeretnék e löljáróban elmondani. Szak­munkásképzésünk jelenleg két tős: vannak nagyüzemi, azaz MüM-tanulók és vannak helyi­ipari jellegű, azaz helyiipari vállalatoknál, szövetkezeteknél és kisiparosoknál dolgozó ta­nulók. Az alapvető különbség, hogy míg a nagyüzemi tanulók felett a szakmai és elméleti oktatás terén egyaránt mi vé­gezzük az ellenőrzést, a helyi­ipari tanulók csak heti egy-két iskolai napon tartoznak fel­ügyeletünk alá. Ebből egy nemkívánatos kettősség szüle­tik: az iskolában minden ta­nuló jogai és kötelességei egy­formák, a munkahelyen azon­ban, jelentősek a különbségek. Csak egy példa: a MüM-tanu­lók munkaideje az első két évben hét óra, s csak a har­madikban nyolc. A helyiipa­riaknál pedig a kezdet kezde­tétől nyolc. De talán még en­nél is jelentősebb különbség: a szövetkezetek, helyiipari vál lalatok többsége nem rendel­kezik tanműhellyel, sőt gyak­ran még megfelelő felkészült­ségű szakemberekkel sem —, így aztán a mindenki számá­ra kötelező, meglehetősen ma­gas színvonalú elméleti anyag gyakorlati alkalmazása már nagyon is egyenetlen körül­mények között történik meg. — Ezek a káros különbségek nyilván éreztetik hatásukat a tanulmányi eredményeken is... — Természetesen. S ennek a gyerek csak minimális mér­tékben oka. Kezdjük az ele­jén. A nagyüzemi tanulók tan­terv alapján végzik a tanmű­helyekben a munkát, mely szó ros összefüggésben van az elméleti tananyaggal. Tehát, amit az iskolában tanul, azt a műhelyben begyakorolja. Szigorúan előírjuk a gyakor­lati képzés számára; miből, mennyit? És ez az, ami nincs meg a helyiipari tanulóknál. Az elméleti és gyakorlati kép­zés csak a legritkább esetben fut párhuzamosan egymással. A munkát nem a célszerűség, a gyerekek és a tanterv érde­ke szabja meg, hanem azt végzik, ami éppen soron van, amit a vállalat érdeke megkí­ván. Gyakran sorozatmunkát is, ami pedig többet árt, mint használ. Megyei szinten ta­nulóinknak mintegy 40—45 százaléka szerződött helyiipari vállalatokhoz, szövetkezetek­hez. illetve kisiparosokhoz, s általános az a tapasztalatunk, hogy gyakorlati oktatásuk na­gyon tervszerűtlenül halad, ami végül is a szakmunkás- vizsgán elbuktatottak nagy számában csúcsosodik ki. Panaszkodó tanulók ben. Nem egy olyan ügy ke­rült elénk, mely azt bizonyí­totta. sok gyereket iskolai na­pon is visszarendeltek az üzembe. A kisiparosokná még súlyosabb a helyzet. Volt olyan mester, akitől rendsze­resen megszöktek a gyerekek. Túlórázniok kellett, segíteni a házimunkában, s nem egyszer testi fenyítést is alkalmaztak velük szemben. Mi ezek alapján követeltük; az ilyen mesterek ne kaphassanak töb­bé tanulót, sajnos mind ez ideig kevés eredményt értünk el. — Az Ifjúságvédelmi Albi­zottság elé terjesztett adatokat egy 250 tanulóra kiterjedő vizsgálat adta. A 92 megkér­dezett helyiipari tanuló 37 százalékát, a 68 szövetkezeti tanuló 42 százalékát és a 94 kisiparosnál dolgozó gyerek 65 százalékát túlóráztatták állí­tásuk szerint az elmúlt tanév folyamán. A kisiparosoknál különösen súlyos a helyzet. A 65 százalékból egy órával 43, 1 két órával 5 és három órával 17 százalék dolgozott többet a megengedettnél. Mi lesz velük? — Mohácsi zenekar a jugo­szláv tv-ben. A mohácsi so- kac tamburazenekar augusz­tus 7-én, vasárnap délelőtt jólsikerült félórás műsort adott a jugoszláv televízió­ban. — Nyilván az előbb elmon­dottakkal függ össze a tör­vényes munkaidőn túli fog­lalkoztatás is. Melyik terü­leten a legrosszabb a hely­zet, s miben látja ön e visszaélések megszüntetésé­nek lehetőségét? — Valóban, minden az ellen őrzés és tervszerűség hiányá­ból fakad. A helyiiparban, szövetkezeteknél, KlOSZ-nál kevés a megfelelő — hozzá­értő és az ügy nagyságát, fon­tosságát átérző — tanulmányi felelős, illetve ellenőr. Sok helyütt egyáltalán nincs is ilyen reszort. Évek óta tapasz­taljuk, hogy a gyerekeket — ha a munka érdekei úgy kí­vánják — túlóráztatják. Gyak­ran maguk a tanulók panasz­kodtak. máskor egyéb utakon szereztünk tudomást. Az tör­tént ugyanis, hogy több he­lyen megtorlásokkal éltek a panaszt tevő gyerekkel szem­— Milyen tervekkel indul­nak az új tanévben? S egy­általán: van-e az ön véle­ménye szerint lehetőség ar­ra, hogy rövid idő alatt je­lentősen csökkenjen a nagy­üzemi és helyiipari tanulók képzésében tapasztalható káros különbség? — Gondjaink a nagyüzemi képzésben részesülő tanulók­kal is vannak, az ő viszonyaik sem mindig ideálisak. A sze­mélyi, technikai feltételek hiá­nya mellett gyakran jelentke­! zik a különböző káros néze- | tek hatása is, a helyiipari jel­legű vállalatoknál azonban még a korszerű szakmunkás- j képzés alapjait sem sikerült megteremteni. Ami a változá­sokat illeti: tulajdonképpen | egyszerű dologról van szó. Be j kellene tartani, illetve tartatni ; a meglévő, helyes törvényeket, ' rendeleteket. Van azonban néhány konkrét elképzelésünk is. Szorgalmazzuk, hogy a jö­vő tanévben a helyiipari vál­lalatoknál, szövetkezeteknél, sőt kisiparosoknál is vezesse­nek munkanaplót a tanulók által végzett munkáról, mely naprakészen dokumentálja, mikor, mit dolgoztak a gyere­kek. Tanterveinket, érdeklő­dés esetén, bármelyik vállalat­nak megküldjük. El szeret­nénk érni, hogy minden fel­ügyeleti szerv — tanácsok ipari osztályai, KISZÖV. KI- OSZ —, tanulmányi felelőse rendszeresen részt vegyen a tanulmányi helyzetet érté­kelő tanácskozásainkon. — Az elmúlt tanévben 150 gyerek bontotta fel szerződé­sét. Óriási szám. Az indok? Hatvanan semmit sem tudtak mondani. Nem betegség, nem más szakma iránt érzett von­zalom, nem továbbtanulás; a kérdőívre egyszerűen csak eny nyit írtak: „egyéb”. Többsé­gük a szövetkezeteknél, he- iyiipari vállalatoknál vagy kis iparosoknál dolgozott. Hogy sorsuk ezután hogy alakul, nehéz megmondani. A háttér­ben azonban elsősorban az itt elmondottak állnak, s ez nagyon elgondolkoztató... Békés Sándor Vízbe fúlt egy gyerek Pénteken délelőtt a harká­nyi strandon óvónők felügye­lete mellett gyerekek füröd­tek. A 4 éves Szendrődi László el merülését azonnal észrevet­ték, de mire kihúzták a víz­ből, a gyerek halott volt. Az ügy kivizsgálása folyamat­ban van. r f

Next

/
Thumbnails
Contents