Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-13 / 191. szám

napló 196«. AUGUSZTUS 13. Egy hét a világpolitikában Q A jenki bűnös háború ÚJ tényei Q USA-repülőtisztek deklarációja Q Johnson kényszerintézkedései ® Wilson és a „gazdasági kemény vonal” ® Az NSZK fizetési mérlegének helyzete Jóst már a Pentagon Illeté­kes szerveinek jelentései sem titkolják te’jes egé­szében az ameriltai had­erő vietnami veszteségeit, ered ményes partizán-akciókat em­legetnek, s a VDK felett le­lőtt bombázókról szólnak. Hull a jenki katona és pusztul az anyag. Minden egyes megsem­misített repülőgép egymillió dollár pusztulását jelenti az USA-nak, miközben a szakér­tők kijelentik: a bombázások sem katonailag, sem politikai­lag nem érik el a kitűzött cé­lokat. Az USA jelenleg már havi 2 milliárd dollárt pazarol el Vietnamban, s Johnson e hatalmas méretű katonai ki­adás felemelésére készük Be­bizonyosodott továbbá: a jenki haderő képtelen megbirkózni a vietnami hazafiakkal. A Pentagon tehát 750 ezerre akarja felemelni az agresszió­ban részt vevő US A-alakulatok létszámát, s egyidejűleg újabb erősítéseket követel Dél-Ko- rea. Ausztrália, Uj-Zéland és a Fülöp-szigeték kormányai­tól. De nem marad ki ebből a „segélyakcióból” az NSZK sem, amely bevallottan a Helgoland nevű kórházhajót küldi Vietnamba. Az Egyesült Államok viet­nami agressziója mind komo­radban borítja el fekete füst­jével a nemzetközi politika égboltját. A megfigyelő nem tud szabadulni attól az érzés­től, hogy Hanoi és Haiphong sorsa Guernica és Miadrid bombázására emlékezteti. És kénytelen észrevenni az ösz- szefüggést bizonyos tények kö­zött. Egyenes az út Hirosima és Nagaszaki rombadöntésétöl a koreai, a guatemalai, a do­minikai, a kongói eseménye­dig és a vietnami bűnös há- -Cörúig. * Azt, hogy a vietnami USA . akció” bűnös háború, azok az amerikai pilóták is megállapí­tották, akik a VDK fogságába kerültek, s megismerték a té­nyek mindkét oldalát. James Hutton repülő alezredes és James Young repülő őrnagy, például „szózatot” intézett a világ népeihez; „a Vietnam elleni háború bűnös háború, mert megsérti ennek az or­szágnak szuverénitását és te­rületi integritását. A vietnami rép harca a külső beavatkozás ellen olyan harc. mint amilyet 100 évvel ezelőtt mi folytat­tunk az angolok ellen ...” Ami e háború világméretű emberellenes, társadalomelle- r.es, haladásellenes irányzatát jelenti, az világos. Vannak azonban súlyos és egyre sú­lyosbodó gazdasági kihatásai is. Ezek közül az USA, Ang­lia, az NSZK, s Olaszország növekvő pénzügyi nehézségei felettébb beszédesek. Johnson drasztikus intézkedéseket ter­vez az árak és a bérek „egyen súlya” érdekében, s kemény rendelkezésekkel szándékozik fékezni az infláció gyorsulását. Félti a do’lárt. Ez azonban az acéltrösztöket nem befolyásol­ja; felemelték az acélárakat s mesés extraprofitot zsebel­nek be. Erre válaszolnak az amerikai munkások, amikor máris bejelentették igényüket 3.7. 5 százalékos béremelésre. Növekszik az USA-ban a belső feszültség. Ezt nemcsak a né- r'rek „polgárjogi” mozgalmai 'ükrözik, hanem az őszi tör­vényhozási választások előké­születei is. Johnson ebben a helyzetben különféle manő­verekre kényszerül, hogy ne veszítse el a mammut válla­latok támogatásit, de ne bő­vítse fel végképpen a dolgo­zókat sem. Illem vitás; a fegyverkezés ál fantasztikus költségei 'et­il ték beteggé az angol fon­tot. Wilson azonban a ha­dikiadások lefaragása helyett oz árak és bérek befagyasztá­snak eszközéhez nyúlt. Kel­etkezésképpen néoszerűsége a korábbi 53 százalékról 40 szá­zalékra csökkent, vagy mog alacsonyabbra és taktikai tár- "acserékkel próbáiig betolyá- ■olni a negatív köz.hangula­Érezteti már hatását a fegy­verkezési verseny az NSZK- ban is. Az ország fizetési mér­lege másfél millió márkát meg­haladó deficittel zárult — a folyó év első hat hónapjában. Nem nehéz felfedezni e defi­cit és a hadikiadások közötti összefüggést. Az infláció át­menetileg betömneti a deficit által ütött költségvetési rése­ket, de nem gyógyszer. Bonn éppen ezért radikális taka­rékossági rendszabályokat ter­vez. Megszorítja a hiteleket, lefaragja a tartományi költ­ségvetéseket és — Íme a ref­rén — befagyasztja az árakat, meg a béreket Ezen a vona­lon haladva, szembeötlik Olaszország kereskedelmi de­ficitje is, amely az elmúlt év azonos hónapjához viszonyítva 117,5 százalékkal növekedett (!) és ez év májusáig 171 milliárd és 400 millió lírára rúgott Nincs politikai szélcsend se­hol a világon, bár nem mind­egyik esemény kavar nagyobb hullámokat Aláírták az indo­néz—malaysiai egyezményt, amelynek az a lényege, hogy megszűnik a két ország közti ellenségeskedés* Az egyez­ményt London — kitörő öröm­mel üdvözölte. Az ENSZ Biztonsági Taná­csát előbb Izrael és Szíria konfliktusa foglalkoztatta, majd a jemeni panasz a Brit repülők provokációi miatt B ennünket, magyarokat, kö­zelebbről érint két jelen­tés. Az egyik Couve de Murville beszámolója kormányának Csehszlovákiai és magyarországi látogatásá­ról. Tanácskozásait igen po­zitívan értékeltei A másik esemény Per Haekkerup dán külügyminiszter találkozója Péter Jánossal és ismerkedése Magyarországgal* Mindkét esemény az európai béke és biztonság megteremtésének irányában hat. Része annak a céltudatos politikának, amely­nek fő vonásait a bukaresti ta­nácskozás okmányai ismét le­szögeztek. Országunk a bé­kés egymásmellett élés szelle­mében munkálkodik a nem­zetközi kérdések megoldásán.; Lengyel államférfiak köszönő távirata Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Eidward Ochab, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke és Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke, táviratban köszönte meg azokat az üdvöz­leteket és jókívánságokat, amelyeket Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke és Kállai Gyula, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke intézett hozzájuk július 22-e, a Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe alkal­mából. Adam Rapacki lengyel külügyminiszter szintén táv­iratban köszönte meg Péter János külügyminiszter ugyan­ezen alkalomból küldött üdvözletét és jókívánságait. Megoldódott Habsburg Ötté állítólagos ausztriai látogatásának rejtélye B é c s, Mint már jelentet­tük, a korábbiakban ellent­mondó hírek láttak napvilá­got Habsburg Ottó állítólagos Ausztriába érkezéséről. Pénteken délelőtt végül Ottó is megszólalt a spanyol- országi Benidorm/ból. és a kö­vetkező nyilatkozatot tette: „1919 óta nem voltam Auszt­riában, bár az a szándékom, hogy egyszer visszatérjek ha­zámba”. Kitérve az Ausztriába ér­kezéséről szóló hírekre, han­goztatta: „Az, aki Ausztriába érkezett, nagyon hasonlított rám, vagy az egész hír a sajtó megszokott nyári szen­zációinak egyike”. Hozzátette, hogy feleségével és hét gyer­mekével július utolsó napjai Hétfőre hívják össze a Biztonsági Tanácsot New York: Apollo Ki- ronde, a Biztonsági Tanács e havi elnöke hétfőn (magyar idő szerint) 20 órára hívta össze a Biztonsági Tanácsot annak az angol panasznak a megvitatására, amely szerint repülőgépei jemeni területről felszállva bombázták a Dél- Arábiai Államszövetséget. Ez lesz a negyedik ülés Nagy- Britannia panasza ügyében. óta tartózkodik a spanyolor­szági fürdőhelyen. Tisztázódott az is, hogy va­lójában ki étkezett csütörtö­kön délután Ausztriába: Habs­burg Gottfriedröl, Ottó egyik rokonáról van szó. aki csü­törtökön 15 éves Maria Antoi­nette leányával és egy Claire Jarry nevű marseilles-i fran­cia leánnyal érkezett nyitott Volkswagen gépkocsiban Ausztriába. Gottfried feltéte­lezhetőnek tartja, hogy a nagy hasonlóság miatt tévesztették össze Ottóval. Kállai Gyula fogadta Per Haekkerupot Kállai Gyula, a Miniszter- tanács elnöke pénteken dél­után az Országházban fogad­ta Fér Haekkerup dán kül­ügyminisztert és szívélyes eszmecserét folytatott vele. A dán külügyminisztert a látogatásra elkísérte Birger Dons Möller, a Dán Király­ság budapesti nagykövete és Henrik Holger Haxthausen, a dán nagykövetség tanácsosa. A látogatásnál jelen volt Pé­ter János külügyminiszter, Szi­lágyi Béla külügyminiszter- helyettes és Ráth Károly, a Magyar Népköztársaság koo- penhágai nagykövete. Magyar—albán hosszúlejáratú árucsere-forgalmi és fizetési megállapodás A Magyar Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormánydelegációi között foly­tatott tárgyalások eredménye­képpen 1966. augusztus 12-én Budapesten aláírták az 1966 —1970. évi, hosszúlejáratú áru­csereforgalmi és fizetési meg­állapodást A megállapodások értelmé­ben az Albán Népköztársaság krómércet, bitument, konzer- veket, dohányt, réztermékeket, déligyümölcsöt, különböző közfogyasztási cikkeket és egyéb árukat fog szálítani. A Magyar Népköztársaság különféle gépeket, kábeleket huzalokat, alumíniumlemezt, cementet, gyógyszereket, zsi­Augusztus 9-én es­te az Osztrák De­mokratikus Nő­szövetség felvonu­lást szervezett Bécsben a hirosi- mai és nagaszaki atomtámadás ál­dozatainak emlé­kére. ,,Ne ismét­lődjék meg Viet­namban a hirosi- mai tragédia” — hirdetik a menet­ben vitt táblák. neget, különböző textiláru­kat, zár-lakatokat és egyéb áruféleségeket szállít Módosították az Orbiter pályáját A péntekre virradó éjszaka az amerikai tudósok végre­hajtották azt a pályamódosí­tást amelynek segítségéve] lehetségessé válik a szerdán felbocsátott Lunar Orbiter űr­hajó holdkörüli pályára való juttatása. Miután előzőleg „betájol­ták’! az űrhajót méghozzá úgy, hogy fényérzékeny sze­mét a holdra irányították, földi, utasításra bekapcsolták a rakétahajtóművet és most már a célra irányították. A manőverre a földtől 206 000 kilométerre került sor. A sikeres pályamódosítás ellenére a Lunar Orbiter sor­sa továbbra is bizonytalan, mivel a programot úgy dol­gozták ki, hogy az űrhajó az égbolt legfényesebb csillagára, a Canopusra „néz’! majd. A tudósok pénteken újabb kísérletet tettek arra, hogy megtalálják a Canopust, mi­vel a hold nem biztosít száz- százalékos pontosságot az űr­hajó helyzetének megállapí­tásában* BETS DE LAJOS: Zrínyi zászlai alatt Adószedés a hódoltsági területen 5. — Jól vagyon, öreg! Sommi híjjá nincsön. No, Isten áldja keetöket jó egés- séggee! Indulj! — paran­csolta. azzal gyors galopp­ban elvágtatott csapatával azon az úton, amerröl jöt­tek, Palkonya felé. Hazafelé az adóval Ütjük mindenütt sűrű, már zöldülni kezdő erdők között vezetett, néhol ki­lépett a fák közül, aztán újra visszament az erdőbe, és ott haladt tovább. Ez a környék különösen alkal­mas volt arra, hogy benne kisebb csapatok akár vilá­gos nappal is rejtőzötten haladhassanak. Nemsokára elhagyták Falkonyát, majd elvonultak az 1543-ban a törökök által fölégetett szent- trinitási monostor mellett. A templomnak két csonka, füstös tornya, mint két, kö­nyörgésre kinyújtott kar I emelkedett az ég felé. Napenyészetkor érkeztek a mindenfelől sűrű érdők között megbújó Bise falu­ba. Dandó itt megállította a csapatot. Pihenőt adott, S'''kség volt erre. A lova­kat meg kellett etetni és itatni, és a vitézeknek is kellett valamit harapni. Azért is választotta a had­nagy ezt a minden úttól félreeső falut pihenőnek, mert ide már nem messze volt a Pécs—siklósi ország­út, amelyen állandóan sok török járt, és ez különösen fényes nappal könnyen ve­szélyt hozhatott volna a kis csapatra. Be kellett várni a teljes besötétedést, hogy ezen az országúton keresz­tüllépve útjukat folytathas­sák. A faluba beérve a had­nagy betért az egyik pa­rasztházba, s a parasztasz- szonnyal meleg tejet és egy darab kenyeret küldött ki a fáradt és kimerült Piros­kának, majd gondoskodott az öt legény vacsorájáról is. Piroska azonban leszállott a szekérről, bement az asz- szonnyal a házba, ott előbb megmosakodott és megfésül- ködött, amennyire lehetett, rendbehozta ruháját és csak azután ette meg vacsorá­ját Dandó egészen meg volt lepve, amikor a leányt tisztán, szépen megfésülköd- ve látta kijönni a házból. Nem is mulasztotta el meg­jegyezni: — No, kis húgom, mög- mosdott és mögszépítközött? Jól töttei Hanem monda­nék valamit kegyelmödnek. Ha már ött, jó vóna, ha alunna is utánna öggyet. Fáratt, törődött, mög an­nak fölötte gyöngécske is. Fihennyön egy hosszút, mi­re főserkön, már Szigötben fogunk lönni. A turonyi kaland Lassan egészen besötéte­dett. Ideje volt, hogy to­vább menjenek. Hamar föl­sorakoztatta kis csapatát és elhagyták a falut. De nem sokáig haladhatták, mert az egyik biztosító lovas visz- szajött, és jelentette, hogy Turonyból az erdő szélén egy csapat török tűz mellett táboroz. Ügy vélte a legény, hogy azok őket várják. — Osztán hányán van­nak? — kérdezte Dandó. — Olyanformán löhötnek, mint mink vagyunk, és bá­tor az sötétség miatt nem tuttunk mindönt möglátni. de az kit láttunk, abbul aztat véljük, hogy nem so­kat gondúnak az szógálat- taa, inkább jói lakoznak. — Hát csak eriggy visz- sza, lögyötök csöndbe, én mindjárást fogok mönni utánad. Mihelyt a vitéz elment, Dandó magához hívta Csá- ky Györgyöt és ezt mondta neki: — 20 lovassal előre mö- gyök. Turonynál valami tö­rökök strázsálják az utat. Te az csatával csöndben és nagy vigyázással gyere utá­nam! Ezután kiválasztotta a húsz embert, a lovak lá­bait beköttette a szekérben lévő török ruhafélékkel, hogy ne dobogjanak, s el­indultak. Csakhamar el­nyelte őket az erdő. Amikor odaértek, ahol a két figyelő a bokrok mögül vigyázott, megtekintette az ellenséget. Egy ideig néze­lődött jobbra, balra, majd három kis csoportot alakí­tott vitézeiből, s három­felé küldte őket, hogy ke­rítsék be az ellenséget, s ha ez megtörtént, olyan ékte­len ordítással támadják meg azt, mintha legalább ezren volnának; Mindez olyan rövid idő alatt és meglepetésszerűen történt meg, hogy a törö­köknek alig volt idejük a védekezésre. Több mint fele részüket levágták, s csak néhánynak sikerült lovára kapva elmenekülnie. A had­nagy nem üldözte őket, de hiába is tette volna! A sö­tét erdőben erre nem volt lehetőség. Egyet azonban lerántott közülük a lováról és egy fához csapva rabul ejtett, hogy kihallgassa. A török nagy félelembe esett, és azon nyomban kivallot­ta, hogy a pécsi bég küldte oda őket, s az volt a pa­rancsuk, hogy őket várják az útnál. Maga a bég Garé környékén van. Míg a hadnagy távol volt, Piroska keserves per­ceket élt át. Látta, hogy Dandó 20 lovassal előre sie­tett, sejtette, hogy valami baj van. Noha csak tízper­cek teltek el, ez a kis idő mégis hosszú óráknak tet­szett előtte. — Hová ment az had­nagy úr? — kérdezte a sze­kere mellett lovaglő vitéz­től. — Az bizony rámönt va* lami kontyosokra! Vagyon itt bennük, akár az ebek- bü! — És hadakozni is fog? •—Ügy ám, hiszön éppög annak okáért sietött előre. Bizony kisasszony, nem gye- rökjáték az végbeli vitézöt élöte, nem víg lakozás, nem dombérozás, hanem nehéz harc szűnös-szüntelön az él ötér! És ez így megy ön napton nap mindéltig. Va­lahányszor csak eemönünk az hódútsági fődre, mindig is maradnak ott néhányan hóttan, és azmlképpön szab- lyánkkal csináltunk ma­gunknak utat Ide, ugyan- azonképön szablyánkkal köl- letik utat vágnunk vissza­felé is. — De hiszen éz borzasz­tó, hogy lehet így élni? (Folytatása következik) i 4 i i I Tüntetés ■ Ausztriában I

Next

/
Thumbnails
Contents