Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-11 / 189. szám

19(56. AUGUSZTUS 11. napló Pécs fényei 70 km és 12 000 lámpa­hely! — Ez a két, állandó­an növekvő szám is jellem­zi Pécs városát, és a lakos­ság a háztartáson kívül ezen keresztül kerül köz­vetlen kapcsolatba a DÉ- DÁSZ Pécsi Üzletigazgató­ságával. A város közvilágítási há­lózatának hossza jelenleg 70 km és 12 000 közvilágí­tási lámpa, fénycső, higany­gőzlámpa szolgálja az esti „nappali” világosságot. Az esti fény természetes­nek tűnik, és nagy bosszú­ságnak az, ha valahol nem ég a közvilágítás, ha 1—2 napon belül nem javítja ki a DÉDÁSZ. A közvilágítási csoport emberei esténként gépkocsi­val tervszerűen járják a várost és minden utcát ha­vonta kétszer tudnak fel­keresni. így könnyen elő­fordul, hogy a bosszúság eltart 2—3 hétig. De azt akarják, hogy ne tartson el, hanem 2—3 nap alatt „ter­mészetes” legyen a hiba megszüntetése te. Társadalmi összefogás kell, a bosszúság helyett egy levelezőlap vagy tele­fon és a többi a DÉDÁSZ feladata. A DÉDÁSZ minden hibát a bejelentéstől számított 72 órán belül megjavít. De megszervezte a beje­lentő-szolgálatot is. Ez a következőket jelenti: A városközponttól távol­eső városrészeken 35 élel­miszerboltban, 25 nagyobb üzem, gyár, tanács portá­ján, a három legnagyobb városi autóbusz-menetirá- nyítóban, 220 városi tanács­tagnál, minden rendőrőrsön elhelyezte plakátját és élő- renyomott levelezőlapjait, hogy a bejelentést meg­könnyítse. A levelezőlapra csak az utca és házszámot (vagy a villanyoszlop szá­mát) kell ráírni és azt a na­pot, amikor a lámpa nem égett. Kis fáradság és nagy bosszúságtól szabadulunk meg. Jelentsünk minden rossz közvilágítási lámpát, hogy az esti fény tökéletes legyen. „Közvilágítási hiba” tele­fonszáma: 11-19, hét órától délután fél 4-ig! DÉDÁSZ (x) Pécsi Üzletigazgatósága Naponta felröppen a vörös kakas Több mint 230 tűzeset volt az idén, átlag minden napra jut egy. A keletkezett kár ke­reken egymillió forint. Tavaly egész évben égett el ennyi érték, s hátra van még öt hónap! Az egymillió forint csak effektiv kár, ami tény­legesen a tűz martaléka lett s nem tartalmazza az esetleg továbbra használhatatlanná vált javak értékét Aránytalanul sok a tűz a tse-ekben A tűzrendészeiért az elnök felelős Létesítsenek víztárolókat! Első pillanatban kicsit ért­hetetlen, hogy Dukics Károly őrnagy, a Tűzrendészeti Pa­rancsnokság helyettes vezető­je ennek ellenére úgy nyilat­kozott: javultak a tűzrendé­szeti viszonyok a megyében. A konklúzió viszont rendsze­res és igen alapos ellenőrzé­sek eredményeként született. Arról van szó, hogy egy-egy objektumon belül tűzrendé­szeti szempontból számos sza­bályt kell megtartani. Javulás abban mutatkozik, hogy a tűzrendészeti hatóságok ellen­őrzései során kevesebb a ki­fogásolnivaló: egy-egy helyen kisebb lett a tűz keletkezé­sének valószínűsége. De nem szűnt meg egészen! Ha arányosan vizsgáljuk, a tsz-ekben történt viszonylag a legtöbb tűzeset, számszerűit 32. A kár 350 ezer forint, egy- harmada az összesnek. Mik a tapasztalatok? Sajnos, ad­dig nem várható gyökeres változás, míg az érintettek inkább a kibúvókat keresik. Rossz szóhasználattal tűzren­dészeti előadókat általában tűzrendészeti felelősöknek ti­tulálják. Pedig a felelős min­den esetben a tsz elnöke (a nagyipart kivéve a felelősség máshol sem igen tisztázott), neki kell ellenőriznie, időn­ként beszámoltatnia tűzrendé­szeti előadóját. Az előadók feladata? Mun­kahelyenként, kinek-kinek címzetten kiadni a részletes tűzrendészeti utasítást, amit az elnök ír alá. Ha ezután például az üzemegységvezető mulaszt, természetesen őt bír­ságolják meg. A tapasztalatok azonban azt mutatják, leg­többször már az elnöknél akadozik a tűzvédelmi mun­ka. Kétszáz bírságolásból 30 —40 esik a tsz-ekre, pedig Rongygyűjtő hetek Főnyeremény: Trabant személygépkocsi Újabb akciót hirdet augusz­tus 15—szeptember 30 között a Melléktermék és Hulladék- gyűjtő Vállalat. Ebben az időszakban rendezik meg ugyanis a rongygyűjtő hete­ket azzal a céllal, hogy ne­gyed millió dollár értékű im­port beszerzésétől mentesít­sék a népgazdaságot. Arról van szó ugyanis, hogy a hazai üzemekben hasz­nált géptisztító rongyokból olyan nagy a felhasználás, hogy a MÉH az igényelt mennyiséget a jelenlegi évi 1100 tonna import ellenére sem tudja szállítani. Az 1966- ban az I. osztályú géptisztító rongyra bejelentett igények teljesítésében most további, negyed millió dollár értékű importra lenne szükség. Mivel /a háztartásokban feltételezhe­tően nagytömegű „tartalékok” vannak, hirdeti meg a MÉH a rongygyűjtő heteket. Az eredményes begyűjtés érdeké­ben az 5 kiló háztartási ron­gyot beadó személyek között — a hulladék ellenértékének kifizetésén felül — sorsjegye­ket osztanak szét, s ezekre az 1966. október 30-án meg­tartandó sorsoláson nyere­ménytárgyakat sorsolnak ki. A főnyeremény Trabant sze­mélygépkocsi, melyen kívül több értékes tárgy nyeremény­hez juthatnak a rongygyűjtők. A nyeremények között 10 000 forintos vásárlási utalvány, 2 személyes IBUSZ-utazás, Sig­ma televízió. Lehel hűtőszek­rény, Calypso magnetofon, Admira filmfelvevő. Sokol zsebrádió, több mosógép, va­lamint 1000, 500 és 200 forin­tos vásárlási utalvány is van. De nem a bírságolás a fő módszer. Nem ezzel szeret­nének eredményt elérni: a tűzrendészeti szervek az em­berek segítőkészségére és igyekezetére apellálnak, s csak tűrhetetlen állapotok láttán alkalmazzák a 100 forinttól 400 forintig terjedhető pénz- büntetést. Az általánosságon túl né­hány sürgősen megoldásra vá­ró, aktuális feladat. Tsz-ek anyagi eszközök hiányára hi­vatkozva vonakodnak víztá­rolókat építeni a központi majorokban. Tűz esetén vi­szont miféle oltás az, ha egy­két kilométerre kell vízért szaladni. Tűzrendészeti szer­vek most a Beruházási Irodá­val közösen megoldáson törik a fejüket. Szó van arról, hogy a tsz-ek műanyagfóliás, 10— 15 köbméteres víztárolókat vá­sárolhatnak. Az értékek betakarítása, felhalmozása nagy ütemben folyik a mezőgazdaságban. Fokozni kell az éjjeliőrök éberségét és amit talán min­denütt elmulasztanak, időn­ként ellenőrizni is kell őket. Az idei nyár veszélyeket rejt magában. A legutóbbi napokban négy esetben for­dult elő öngyulladás: 54 má­zsa széna égett el, 70 ezer forint a kár. Megnehezült a betakarítás, az esős nyár kö­vetkeztében nehéz olyan na­pot kifogni, amikor megfele­lően száraz a széna. A ned­ves takarmány kazalba rakva öngyulladás-veszélyes, a meg­felelő óvintézkedések elmu­lasztása esetén könnyen meg­történik a baj. Végezetül feltétlen javítana a helyzeten, ha helyi önkén­tes tűzoltótestület bevonná munkájába a tsz-tagokat (m. «.) A „megye legjobb szín­játszó csoportjá’-nak járó vándorserleget ebben az esz­tendőben a szentlőrinci együttes nyerte el. E kitün­tetés mögött több mint tíz­éves lelkes, öntevékeny kul- túrmunka eredményed áll­nak. Ezekről faggatjuk Bucsky Mihályt, az együt­tes megszervezőjét, alaku­lásától kezdve vezetőjét. — Az 1955 őszén megala­kult együttes tagjai zömmel pedagógusok voltak. Az el­ső előadást december 10-én tartottuk. Jókai: A kőszívű ember fiai-t mutattuk be. Ezt a rendelkezésünkre álló erőkkel meg tudtuk oldani és a közönség is szívesen fogadta. Tizennégyszer ját­szottunk. vidéken is több­felé. Mohácson, Komlón is. A sikerre jellemző, hogy bár csupán a jelmezek költ­sége előadásonként négy­ezer forintba került, még­sem fizettünk rá. Másfél évvel később a Baranya megyei MÉSZÖV vette párt­fogásába a szentlőrinci szín­játszókat. — Tíz év alatt — foly­tatta Bucsky Mihály — a megye és a járás területén több mint 270 előadást tar­tottunk, zömmel olyan kis falvakban, ahová a szín­ház előadásai nem jutnak el. Szinte törzshelynek szá­mít ma már Gerde, Bük- kösd.' Szilágy, ahol mindig nagy szeretettel várnak és gyakran egy előadás nem is elegendő. Néhány ám Bérletsorozat Szentlőrincen Egyfelvonásosok a klasszikusoktól a modern drámáig bevezettük, hogy előadás után elbeszélgetünk a kö­zönséggel. Rengeteg kérdés hangzik el ilyenkor a da­rabról, a szerzőről, a ren­dezés problémáiról, a kivi­telezésről. Az az érzésem, hogy ezek a beszélgetések nagyon hasznosak. Gerdében például éjfél után egy óra­kor engedelmet kellett kér­nünk, hogy már haza kell mennünk. Egy öreg néni pe­dig könnyes szemmel jött hozzám A lampionok ünne­pe előadása után és szem­rehányóan mondta: „Volt szíve megölni azt a szép kislányt!?” Naiv dolog, de azt bizonyította, hogy az öreg néninek óriási élményt jelentett az előadás. — És az együttes számá­ra mi jelentette a legna­gyobb élményt? — Az Anna Frank napló­jának budapesti bemutató­ja. Bár ugyanakkor a Ma­dách Színház is műsorán tartotta ezt a megrázó drá­mát, a pesti közönség mégis zsúfolásig megtöltötte a KPVDSZ Jókai utcai szék­házának színháztermét, Er­na ma te büszkék vagyunk. — Milyen darabokat mu­tattak még be az elmúlt 10 év alatt? — 1957-ben Shakespeare- estet rendeztünk, aztán Ni- codemi: Tacskó-j át mutat­tuk be, Seribe színművét, az Egy pohár viz-et. A bra­zil Fiquieredo Róka meg a szőlő című színműve 49- szer ment, még most is vol­na rá igény. Közben per­sze könnyebb műfajú dara­bokat is játszottunk: Bala­toni csetepaté, Tabi: Külön­leges világnap. A fajgyű­lölet ellen íródott Hamilton család éppoly sikert aratott, mint A lampionok ünnepe, vagy a Gyárfás-darab; Vál­toznak az idők. Ma is re­pertoár-darabunk Merimée három egyfelvonásosa, va­lamint Tabi új vígjátéka, Az élet királya Közben be­mutattunk több egyfelvoná- sost és irodalmi műsort, melyek közül kettő — Sza­badságért rendületlenül, Egy életen át — országos feszti­válon is bemutatásra került Egyébként 1958 óta minden országos színjátszó feszti­válon részt vettünk. Idén Szarvason Merimée: A mű­vésznő hintája e. egyfelvo­«u. 1959-ben « Szocialista kultúráért kitüntetést, 1962- ben pedig a Kiváló színját­szó-együttes kitüntetést nyer­ték el a szentlőrinciek, akik idén különösen nagy fába vágták fejszéjüket. — Bérleti sorozatot hir­detünk — mondotta erről Bucsky Mihály. — Hat al­kalommal mutatunk beegy- felvonásosokat a klassziku­soktól a modem drámáig Ellőtte Szentgyörgyvári Ti­bor irodalomszakos tanár tart rövid bevezető ismer­tetőt. Merimée egyfelvoná- sosával kezdjük, ezután egy Csehov-mű következik, majd a Sziszifusz és a halál, utá­na Sartre Tisztességtudó utcalánya, amennyiben az előadás jogát megkapjuk, ha nem, úgy Benedek Ka­talin: Idegen utcában című nagyon aktuális mondani- valójú műve. ezt követi az Orfeusz és Euridike törté­netét modem formában fel­dolgozó A villanypóznák Orfeusza című egyfelvoná- sos és végül Capek egészen modem, díszletekben és jel­mezekben egyaránt már csak a legminimálisabb jel­zésekre szorítkozó drámája, A végzetes szerelemjáték zárja le a sort. A rendkívül érdekesnek ígérkező sorozattal az egy- gyéforrott szentlőrinci együt­tes újból szeretné bebizo­nyítani, hogy jó helyre ke­rült a „megye legjobb szín­játszó csoportjá”-nak ítélt ▼ándoreerleg. i. A Hídépítő Vállalat külön- leges munkákkal megbízott csoportja Somoskövi Albert építésvezető irányítása mellett a drávaszabolcsj híd roncsai­tól tisztája meg a folyót. Kiss Gyula és Éles István búvárok felváltva ereszkednek ie a mély, gyorsfolyású vízbe, hogy robbanóanyagot helyezzenek el, vagy a roncsokat autogén­vágóval szétdarabolják, illetve acélsodronyt erősítsenek egy- egy roncsdarabra, hogy utána a daru kiemelje. ennek a számnak megintcsak arányosan, a többi népgazda­sági ághoz viszonyítva egy­két százaléknak volna szabad lennie. A búvárhajót a roncsok fölé von atják h«*•monyokkal flr*41 ~ kel rögzítik, megkezdődik a napi murka. Előkészület ik a búvár merüléséhez. A búvár magára ölti n gumiruhát, a sisakot, a rézbakancsot és az ólomsúlyokat. A merülés. A búvárt csak telefon és légvezeték köti össze a ha*ó fedélzetével, a külvilággal. Vas létrán ereszkedik le a folyóba a ronesokbo*. A roncsdarabokra ráerösített kötél végét a tíztonnás daru horgára akasztják. Kezdődik a többtonnás vasdarab kiemelése. # * Búvárok a Dráván

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents