Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-28 / 203. szám
1966. AUGUSZTUS 28. napló 5 Derűt keltő tisztaság Még gok a szemetelő — Úttisztítás osztott műszakban Megszületett az első magyar önfelszedő seprőgép ! Megmenteni húszezer holdat a szikesedéstől Észrevehetően javult Pécs | elhagyására, az építőanyagok város tisztasága, általános vé- j gyors eltakarítására. lemény. sokaktól hallottuk ezt. I ________ S őt, hallottunk olyan véleményt is, hogy e tekintetben az ország nagyvárosai közül csak Szeged veheti fel a versenyt Péccsel. — Nagyon örülök, amit a város tisztaságával kapcsolatban mondott — nyugtázta a megjegyzést Csorbics JózseJ igazgató. — Inkább bírálatol szoktunk kapni... Nemcsak egészségügyi és esztétikai szén pontok miatt teszünk meg mindent a köztisztaságért. A tiszta város tisztaságérzetei ébreszt az emberekben, szinte visszariasztja a szemetelőket. Mennyit szemetelnek a pécsiek? — Viszonylag sokat. Különösen sokat a vidékiek. Az áruházak előtt (vagy távolsági autóbuszok, pályaudvarok, pia- cok környékén elszórt számlák, összegyűrt papírosok, szét szakadt zacskók jelzik jelenlétüket. Azután egyes házmesterek este a házuk előtti járdáról rásöprik a szemetet a felmosott, tiszta utcára. Sok még a földes udvar, a járművek, a járókelők kihordják a port, sarat. Az építkezések is emeíik a szennyezettség! fokot. Egyes gépkocsivezetők — bár ezen a téren javulás tapasztalható — felelőtlenül és lelki- ismeretlenül még mindig tele- potyogtatják a szállított rakományból az utcát, a dömperek elhullatják a homokot. — Nemrég ponyva nélkül selejtes cigarettapapírt fuvarozott egy gépkocsi a Dohánygyárból a MÉH-be — mondja Csorbics József. A sofőr a cigarettapapírokat elpotyogtatta maga után. Többször találkoztam vele, s megtudtam, hogy egy rendőr Is figyelmeztette. Végül is megállítottam a gépkocsit, elkértem a vezető személyi adatait, majd feljelentettem. Megállapították ugyan a szabálysértést, de nem büntették meg. A fuvarosok eltűntek a belvárosból, nagyon örülünk neki. Viszont a slammot még leöntik az utcára, még a Kossuth utcában is. Mindenütt ott éktelenkedik a nyoma. (Volna megoldás; kosárral kellene be- hordatni; legalább az ilyen forgalmas helyeken.). Az építkezéseknél nagyon helyesnek bizonyult a tanácsi rendelkezés, hogy az építővállalatok négyzetméterenként járdafoglalási díjat fizetnek. így érdekeltek a környék minél hamarábbi Nap mint nap, több, mint százan takarítják az utakat. Július I-től a belváros legtöbb utcáját osztott műszakban. Az úttisztítók reggel 5 órakor kezdenek, amikor még kicsi a forgalom, hogy ne poroljanak a járókelők orra alá. öttől hatig összesepemek, utána 9 óráig már csak a kupacokat gyűjtik össze. A „második műszak” délután 3-tól 7-ig tart. Este a város központjában szemétszedő emberek is működnek. Az úttisztítókat naponta motoros ellenőrök ellenőrzik, s munkájukat pontozzák. A megfelelő pontszám elérése a dolgozók egy részénél prémiumfeltétel. A Köztisztasági Vállalat technikai felkészültsége nélkülözi a nagyvárosi jelzőt. Van hat öntöző-mosó gépkocsijuk, köztük négy nagyteljesítményű Skoda. Rendszeresen 12 utcát mosnak, időközönként pedig Ujmecsekalja és Meszes, valamint további 20—30 utcát A seprőgépek száma három, mégpedig két „békebeli” német terelőseprőgép (sok hibával és légszívóberendezés nélkül) és egy GAZ önfelszedőgép, amely nem tökéletes konstrukció. Mi jön még ehhez? Nem sok. A városban lévő szemétgyűjtő ládák. Számuk 300, ebből az utóbbi két évben száz újat szereltek fel. Mosásra nem minden utca alkalmas, a feltétel: megfelelő dőlés és csatornahálózat. Ha beköszönt a jó idő. a lakosság vízfogyasztása ugrásszerűen megnövekszik. Tőlük nem lehet elvenni az ivóvizet, a mosóautók a Hőerőműhöz vagy a vásártérre az ipari gerincvezetékhez járnak tankolni. A Hőerőmű oda-vissza 12 kilométer, mindkét vízkivételi helyet vasúti átjárókon keresztül lehet megközelíteni. Az átjáróknál kikerülhetetlenül vesztegelni kelL Egy-egy felhőszakadáskor át lag 1000 köbméter törmelék eltakarítása vár a részlegre. Ezt máshol kubikosokkal végeztetik. A gépesítettség hiánya mellett ezek a további és egyelőre leküzdhetetlen techni kai akadályok. Hogy kevés a gép, erről sajnos nem tehet senki. Nincse nek úttisztító gépek, nine honnan beszerezni. Azaz, hogj mégis. Van Nyugaton olyar gép is, amelyik egy fél téglá is beszippant. Csakhogy mérej drága. A Budapest utcáiról jó ismert, kis sárga, villogós seprőgépek 8—10 ezer dollárba kerülnek. A szocialista ors»- gok pedig, ha gyártanak is — saját szükségletre teszik. Hazánkban. a Fővárosi KöV'isz- tasági Hivatalnál nemrég konstruáltak egy önfelszedő seprőgép-változatot. Állítólag összesen nyolcat készítenek és Pécs is kapna belőlük egyet, esetleg kettőt. A vállalatnál érthetően nagy a fluktuáció. De hát nem kisebb feladatot kell megoldani, egy nagy város szennyét eltakarítani. Nem közkedvelt munkahely, nehéz embert kapni. Ne nehezítsük meg ezért munkájukat és becsüljük meg őket azzal, hogy nem szemetelünk. Míklósvári Zoltán Három kilométeres csatorna három óra alatt Újfajta ároknyitó ekét készítettek Szigetváron - Egy méter mély, 160 cm koronaszélességű csatornát húz — 3 lánctalpas vontatja Megnyílt az út Óbányára számláló falunak, azt a lakosság tudja legjobban. Es azt is, hogy milyen nehezen épült, hiszen teljesen új nyomvonalat kellett kifaragni a hegyoldalból, aztán kiásni a tükröt, elteríteni a követ. kavicsot, salakot, hogy végre ne járja a sarat három kilométer hosszan az a másfélszáz ember, — bányászok, erdőgazdaságiak, termelőszövetkezetiek, akik reggelente indulnak karavánban Mecseknádasdra. — „Amíg a hó le nem esik, szögön lóghat a csizma, nincs többé sár..." — mondja a tanácselnök, Müller József és most már értem a megindultság okozta finom kis rezgést hangjában. Ki kezdte? A megyei tanácstagi tisztséget viselő orvos, dr. Péceli Endre, aztán folytatta a mecseknádasdi és óbányai tanács vezetősége, s végül a falu nekifogott: családonként 70—70 társadalmi munkaórában vágták az utat kora tavasz óta minden vasárnap. De felülről is jön a segítség, dr. Pusztai János, a járási tanács v. b. elnökhelyettese személyében, aki teherkocsikat, gépeket is szerez oda, ahova az emberi erő már nem elegendő. Az elnöki irodában beszélgetünk, később felmegyünk az üdülőtelepig, a strandig Müller Józseffel, Csáki István vb-titkárral és Hauer Jánossal, a helyi népfront titkárával. — Mii jelent hát az út? Mondják ők hárman, hogy Óbányának eddig inkább csak híre volt szépséges fekvése miatt, de nehéz volt megközelíteni. Az idegenforgalom eddig is olyan nagymértékű volt, hogy az idegenek száma túlhaladta a község lélekszámút — gyakran naponta. De gépkocsival nem jutottak Mecsek- nádasdnál tovább. Az élelmiszerellátás is aki )zott, ha járhatatlanná vált a völgy. Most kész az út és összeköti a kis falucskát Me- cseknádasddal, a külvilággal. — A lehetőségek itt vannak! Az elnök körbemutat a. hegyekre, a pára-fátylas erdőre. Itt van a szekszárdi gimnázium üdülője, a Pécsi Járási Tanács üdülője, itt nyaralnak a dunapataji és bonyhádi diákok is, és még mennyi magánüdülő húzódik meg szerényen a tisztások, miniatűr fensíkok peremén?! No, persze — a büfé vagy italbolt, — végül is mindegy minek neveztük — itt a strand mentén, bizony nagyon is falusias. Ital alig van, kenyér soha nincs, egyáltalán néhány májkonzerven kívül semmi nincs, de még csak gyümölcsféleség sincs a legnagyobb szezonban, holott több száz diák nyaral itt, a felnőttekről nem is beszélve. Ahogy mondani szokás: „föl kell dobni” ezt a gyönyörű kirándulóhelyet, s ez elsősorban a szövetkezeti kereskedelem feladata lenne. A lakosság feláldozta vasárnapjait és feláldozza ezután is, amikor a közeljövőben a falun végigvezető út ép'tését is elvállalják, de többet ők sem tehetnek, csak amit lelkesedésből és szűk kis otthonuk iránti ragaszkodásból megtettek: megnyitották az utat ... Rab Fereoe tek is, amikor a víz egyszerűen kiöli a növényeket. Ma már ezek a tsz-ek önerőből nem tudnak megbirkózni a problémával, amely összefügg a Gyöngyös- és Almás-patak — mint e terület két vízgyűjtője — a Baranya-csatorna, sőt a Dráva — mint fő vízelszívó — szabályozásával is. S ez már állami feladat. A 20 ezer hold felesleges vizét az Almás-pataknak kellene elvezetnie, a patak medre azonban eliszaposodott A meder szélesítését és mélyítését a torkolattól felfelé haladva kezdték, s ez jelenleg a pécs—barcsi vasútvonalig történt meg. A tervek szerint 1967 végére Csertőig javítják meg a medret, majd 1968-ban Csertőtől Almamellékig, onnan pedig a felső szakaszon Terecsenyig a helyi vízgazdálkodási társulás fejezi be a munkát. Csakhogy a meder szélesítéséhez le kell bontani a szigetvári Almás-hidat, amely a várba vezet. Az új híd költsége 1,6 millió forint, éppen annyi, mint a meder szélesítésére 1967-ben fordítható összeg. A növekvő idegenforgalom miatt a város nem mondhat le a hídról, így aztán vagy híd, vagy mederrendezés. Harmadik megoldás az lenne, ha a város elvállalná a híd megépítését, s akkor az Almás jövőre már nem öntené el a Szigetvár és Csertő között lévő szántókat, réteket. Új ároknyitó eke munka nélkül? Kisebb vízfolyások szabályozását a helyi vízgazdálkodási társulás végzi, illetve maguk a termelőszövetkezetek. amelyeknek az állam minden köbméter kitermelt föld után 15 forint kedvezményt nyújt. A munka mégis lassan halad, helyesebben a helyzet gyorsabb tempót kívánna. 1965-ben a járás kerete 30 ezer köbméteres víz- lecsapolást tett lehetővé, ezzel szemben 55 ezer köbméter munkát végeztek el. Az idén mindössze 18 ezer köbméter a terv, s az egész keretet a kétújfalui tsz kapta meg. Jövőre azonban a járás I már 180 ezer köbméterre kap I keretet. Mivel a kubikos munka las- I sú és drága is, a szigetvári ! gépjavító állomáson az elmúlt hetekben készítettek egy óriási ároknyitó ekét, melyet a múlt hét végén próbáltak ki a rózsafai és a szentdénesi tsz-ekbea. Az ekét, amely egy méter mély, 40 centiméter fenék- és 160 centiméter koronaszélességű árkot húzott oly módon, hogy a föld felszínén kétoldalt 50-—50 centiméter széles padkát hagyva a kitermelt földet egy méter magas töltésbe rakta, három 100 lóerős lánctalpas traktor vontatta. A rózsafai határban három óra leforgása alatt 3 kilométer hosszú árkot készített az eke, ez idő alatt 2700 köbméter földet dobott ki, ami 100 kubikosnak egy napi munkája. A gép új vagy betemetett árok megnyitására egyaránt alkalmas ott, ahol a talaj bokroktól és gyökerektől mentes. A gépállomás 10 forint munkabért számít fel köbméterenként. Sajnos, két nap után a géppel leálltak, mert a tsz-eknek ebben a gazdasági évben már nincs pénzük erre a célra. Jövőre azonban 10 000 köbméter földet fognak kitermelni ily módon a járásban a drága kubikos munka pótlására. Altalajlazítás 12800 holdon A 20 ezer hold föld megjavítása komplex munkát igényel, s ebben benne van az altalajlazítás is. A tsz-ek 12 800 hold altalajlazításra jelentették be igényüket —. a gyakorlatban ennél több föld szorulna rá. — Ezzel szemben tavaly 1700 holdon, ebben az évben pedig csak 2500 holdon végzik el ezt a munkát, amely holdanként 580 forintba kerül. A gyengén gazdálkodó tsz-ek 80 százalékos kedvezményt kapnak, de az állam a költségek 50 százalékát a többi tsz-nek is elengedi. Az altalajlazító áttöri a 60— 70 centi mélyen elhelyezkedő vízzáró réteget, s így a talaj képessé válik a víz befogadására. Teklafaluban, ahol már tavaly elvégezték ezt a munkát, két, egymás mellett lévő árpatábla terméshozama között két mázsa volt a különbség a mélylazított tábla javára. Míg ez utóbbi táblán egész éven át nem állt meg a víz, addig a mellette lévő egész tavasszal víz alatt volt, s egyes részein az árpa ki is pusztult. Ezek a kezdeti sikerek azt mutatják, hogy igen gyorsan érhetők el jó eredmények, ha az állam segítőkészsége párosul a közös gazdaságok vezetőinek és tagjainak az ügy iránt érzett felelősségével, áldozatvállalásával. •— Rné — Szarvasbőgés a Duna mentén A közelgő vadászidény S alkalmából jelentkeztek a külföldi vadászok <* Dunaártéri Állami Erdőgazdaság vadászterületeire is. Szeptember elseje körül érkezik többek között Northoff professzor, a Volkswagen Művek vezérigazgatója, valamint Hans Karman, a Volkswagen Művek müncheni vezér- képviseletének vezetője. A külföidi vadászok sorában az idén is Fritz Ohlig lesz a legveszedelmesebb a Duna menti erdők vadjai számára. ö lőtte a tavalyt világrekorder sellyei szarvasbikát és az idén tavasszal ötven őzbakot ejtett el a Dunaártéri Állami Erdőgazdaság területén. Ebben a gazdaságban most négy golyóéxett, úgynevezett A-osztályú bikát, valamint nyolc úgynevezett B-bikát lőhetnek ki a vadászvendégek. Tízezer vagon téli alma Az óriás állami gazdasági gyümölcsöskertekben mindenütt serényen készülnek a téli almafajta betakarítására. A szedési fő szezon előtti határszemlék tanúsága szerint az idei almatermés általában jó közepesnek ígérkezik. Az állami gazdaságok kereken 10 000 vagonnyi téli alma betakarítására készülnek fel. A nagy mennyiségű gyümölcsöt körülbelül 35 nap alatt kell betakarítani, osztályozni, csomagolni és elszállítani, illetve raktározni. A szedési idényben naponta átlag 13 ezer főnyi munkássereget foglalkoztatnak az almáskertekben. A nagyobb gyümölcsössel rendelkező állami gazdaságok az idén 30 nagy kapacitású, részben már komplett manipuláló gépsort állítanak munkába. Egy-egy ilyen gépsor óránként 45—50 mázsa alma nagyság és minőség szerinti osztályozását és csomagolását végzi el. é A szigetvári országáttól délre mintegy 20 ezer hold az év jelentős részében víz alatt áll. Különösen csapadékos években a jelenlegi árokrendszer nem képes elvezetni a felesleges vizet. A levegőtlen viszonyok között a talaj szerkezete romlik, s itt-ott már a szikesedés jeleit mutatja a föld. Mi a helyzet az Almás-patakkal? Tíz termelőszövetkezet gazdálkodik itt — Rózsafa, Szent- dénes. Szigetvár, Hóból, Nemeske, Kétújfalu, Teklafalu, Zádor, Pettend és Gyöngyösmellék — s ezekben a tsz-ek- ben csak száraz években ad nagy termést a föld. Esős tavaszokon szántani sem lehet, I s nemegyszer júniusban vetik a kukoricát. Ősszel, betakarításkor pedig cs.ak óriási erőfeszítések árán tudják a termést a sáros táblákról az országúira szállítani. De vannak még ennél súlyosabb ese-