Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-28 / 203. szám

2 196«. AUGUSZTUS 28. Szovjet jegyzék Kínához Kétóránként egy centit apad a Dráva Moszkva: A szovjet kül­ügyminisztérium augusztus 26-án az alábbi jegyzéket jut­tatta el a Kínai Népköztár­saság moszkvai nagykövetsé­géhez: „A Szovjetunió külügymi­nisztériuma a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szö­vetsége kormányának megbí­zásából határozott tiltakozá­sát jelenti be a Kínai Nép- köztársaság moszkvai nagy­követségének azok miatt a huligántámadások miatt, ame­lyek az utóbbi napokban vég­bementek a Szovjetunió pe­kingi nagykövetségének épü­lete előtt és, amelyek komo­lyan akadályozzák a nagy- követség normális munkáját, veszélyeztetik munkatársainak biztonságát. Augusztus 22-én reggel a nagykövetség közelében ösz- szegyűlt szervezett csoportok feltartóztatták a Szovjetunió állami lobogója alatt haladó gépkocsit, amelyben a Szov­jetunió ideiglenes ügyvivője és a nagykövetség más mun­katársai a repülőtérre hajtat­tak, hogy elkísérjék a Zam­biai Köztársaság Moszkvába utazó alelnökét. Ezek a sze­mélyek követelték, hogy a szovjet diplomaták szálljanak ki a gépkocsiból & megaka­dályozták, hogy a gépkocsi tovább haladhasson. Az ideiglenes ügyvivő kény­telen volt visszatérni a nagy- követségre és ezért nem tud­ta elkísérnj a zambiai alél- nököt. A nagykövetség többi munkatársát is megakadályoz­ták abban, hogy elhagyják a nagykövetség területét Néhány nap óta a nagykö­vetség épülete előtt zavarog a tömeg, amelyet a nagykö­vetség elleni provokációk szer­vezői bujtogatnak és uszíta­nak. Megtörtént, hogy a tö­megből követ dobtak a nagy- követségnek a nagykövetség területén tartózkodó egyik dolgozójára. A konzuli osz­tály munkatársával szemben, aki gépkocsin haladt az ut­cán. emberi méltóságát sértő cselekményeket követtek^ el. A nagykövetséghez vezető ut­cákon végig a házak falaira, a járdára és az úttestre a Szovjetunióval szemben ellen­séges röpiratokat és plakáto­kat ragasztanak, és olyan jel­szavakat írnak, amelyek gyű­löletre és ellenséges cselek­ményekre biztatnak a szovjet emberekkel szemben. Figyelemre méltó az, hogy a szovjet nagykövetség kapui előtt lezajló kilengések a kí­nai rendőrök 6zeme előtt folynak le, de azok nem tesznek semmit az ilyen ak­ciók megszüntetése érdekében. A kínai hatóságoknak a szovjet nagykövetség elleni provokációs akciókkal kap­csolatos magatartását bizo­nyítja az alábbi tény: A Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának kép­viselője ez év augusztus 22- én nem volt hajlandó átven­ni a Szovjetunió ideiglenes ügyvivőjének tiltakozását a szovjet nagykövetség gépko­csijának erőszakos feltartózta­tása miatt. Emellett a Kínai Népköztársaság külügyminisz­tériumának képviselője védel­mébe vette a szovjet nagy- követség elleni provokációk résztvevőit, azzal igazolva cselekedeteiket, hogy azok — úsvmond — megfelelnek a Kínai Nénköztársaságban most folyó politikai kampány mód- szereinek. A Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának kép­viselője lényegében kijelen­tette a kínai hatóságok nem zárják ki annak lehetőségét, hogv folytatódjanak a szovjet nasvkövetsés körül rendezett V-ji o-nsések és nem akarnak felelősséget vállalni ezekért a kilengésekért. A Kínai Népköztársaság kormányának viszont tudnia kell azt, hogy a szovjet nagy- követség és munkatársai ellen elkövetett, fent felsorolt ak­ciók a nemzetközi jog általá­nosan elismert normáinak nyílt megsértését képezik. E normák értelifíében minden állam köteles megtenni min­den szükséges intézkedést, hogy megvédje a külföldi ál­lamok nagykövetségeinek he­lyiségeit minden behatolás vagy rongálás ellen, hogy megakadályozza a nagykövet­ségek nyugalmának minden­nemű megzavarását vagy mél­tóságuk megsértését; Az államoknak kötelességük .az , is, hogy. kellő, tisztelettel viseltessenek a nagykövetsé­gek diplomáciai munkatársai iránt és megtegyék azokat az intézkedéseket, amelyek szük­ségesek ahhoz, hogy megelőz­zenek bármiféle merényletet azok személye, szabadsága vagy méltósága ellen. Egy ál­lamnak sincs joga kitérni a náluk akkreditált diplomáciai képviseletek és azok személy­zetével szemben vállalt köte­lezettségek teljesítése alól; A Szovjetunió külügymi­nisztériuma, amikor határo­zottan tiltakozik a Szovjet­unió pekingi nagykövetsége ellen elkövetett kilengések és provokációk miatt, egyúttal követeli: tegyenek olyan ha­tékony intézkedéseket, ame­lyek biztosítják, hogy hala­déktalanul és feltétlenül meg­szűnjenek a nagykövetség nor­mális tevékenységét akadályo­zó és munkatársainak bizton­ságát fenyegető akciók*. Sikerült elzárni az átszakadt gátat Felsőszentmártonnái egyelőre elmúlt a közvetlen veszély Szombaton délután 4 órakor dr. Szabó László főmérnök vette fél a telefonkagylót a Vízügyi Igazgatóság árvízvé­delmi ügyeletén, hogy tájékoz­tassa szerkesztőségünket a fel- sőszentmártoni gátszakadás után kialakult helyzetről, A gátszakadást követő 24 órában a Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi osztagai megfe­szített munkát végeztek a kri­tikus ponton, hogy a töltést elzárják, és ezzel megakadá­lyozták azt, hogy a Dráva to­vábbi területeket öntsön el. A munkát pénteken este fejez­ték be, sikerült a gátat el­zárni, s ezzel a falut, vala­mint a környező földeket a további elöntéstől megmen­teni. Ezzel úgy néz ki, a drávai árhullám csúcsán, a nagy ve­szélyen túljutottunk, hisz pén­tek este óta apad a folyó. A pécsi ügyelethez kétóránként érkeznek be a vízállásjelenté­sek. Szombaton délután 14 óra kor Drávaszabolcsnál 532 centi méter volt a vízállás, 16 óra­kor j)edig ugyanitt 531 centi­métert mértek, tehát kétórán­ként egy centit apad a folyó. Az elöntött területekről is vo­nul vissza a víz, s ez biztató jel. A siklósi járási tanács ár- vízvédelmi szolgálatáról azt je­lentették, hogy a szombat dél­előtti felmérések alapján ösz- szesen 4983 katasztrális hold földet jjntött el a Dráva, kö­rülbelül annyit, mint tavaly ilyenkor. Ha nem lesz újabb esőzés, akkor az apadás jelen­legi üteme meggyorsul, s így SPORTHÍREK Vietnami jelentés Tűzharc Saigon halárában Dél-Vietnamban a szombati appal kezdetét vette a válasz isi hadjárat. Ennek nyitánya l tábornok tanácskozása volt, melyen jóváhagyták az al- otmányozó gyűlési választá- >k lebonyolítására vonatkozó ;rveket. A tanácskozásról közleményt dtak ki, amelyben a tábor­okok fogadkoznak, hogy ízzel-vassal biztosítani fog- ik „a választások” zavarta- mságát. összesen 542 jelölt vetélke- ik 148 mandátumért. A vá- isztásokat szeptember 11-én endezik meg, de csak azok idulhatnak. akik a dél-viet- ami kormány irányvonalát Ibbé-kevésbé támogatják. Hét „honatya"-je!ölt pénte­ken este a rádióban Jólétet, bőséget” ígérgetett a válasz­tóknak. A rádióbeszédek elhangzásá­val egyidöben kormánykato­náknak öltözött hazafiak Sai­gon határában rajtaütöttek egy rendőrőrsön. Tűzharc tá­madt, hat rendőrt megöltek, majd a támadók gépkocsin el­hajtottak. Mint a hanoi rádió jelenti, a CGT Francia Szakszervezeti Szövetség főtitkárának veze­tésével francia küldöttség tar­tózkodott a VDK fővárosában, A küldöttség megbeszéléseket folytatott a VDK szakszerve­zeti vezetőivel. NB 1-ES BAJNOKI LABDARŰGÓ-MÉRKÖZÉSEK A* NB X. osztályú labdarúgó bajnokság 16. fordulójából szom­baton két mérkőzést játszottak le, mindkettőt a fővárosban. Csepe­len, illetve a Hungária körúton, MTK—Dunaújváros 2:1 (1:1) Hungária út, 5000 néző, vezette: Horváth L. GóUövök: Nagy I. (11-esből) és Török, Illetve Mártha. Csepel—Tatabánya 1:0 (0:0) Csepel. «000 néző, vezette: Fehér­vári Góllövő: Major. A bajnoki tabellán a két mér­kőzés eredményének alakulásával az a változás, hogy a Csepel a *. helyről 17 pontjával a 7-re kerül* (a Győr esett vissza a 8. helyre), a Tatabánya maradt az 5. helyen, az MTK a 13. helyről a l0.-re ke­rült, viszont a Dunaújváros esett vissza a 10.-ről a U. helyre. Komlói Bányász—Szállítók 1:1 (0:0) Budapest, 2000 néző, vezette: Bircsák. Szállítók: Várhldl — Ke- meile. Kántor, Jónás. Rlxer, Ala­pi, Kaszás, Halácsi, Cserháti. Ma­gyarosi, Kusaenda. Edző: Paiicskó Lottótájékoztató A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság tájékoztatása szerint a 34. játékhéten ötös találatot egy fo­gadó ért el, nyereménye, az Ille­ték levonása után 1 782 604 forint. Négy találatot 223 fogadó ért el, nyereményük, az Illeték levonása után, egyenként 7994 forint. Há­rom találatot 13 910 fogadó ért el, nyereményük, az Illeték levonása után, egyenként 128 forint és két találatot 259 447 fogadó ért el, nye­reményük egyenként 9 forint. Tibor. Komló: Buua -- Kelemen, Csordás. Lazarldlsz, Bánfalvi, Rup- pert, Garal. Pataki, Bord ács, Bar- tulov. Szigeti. Edző; Szőcs János. Sok hibával tarkított, unalmas első félidő után némileg változott a második félidő, de csak az utol­só fél órában. Ekkor mindkét csa­pat (Inkább a hazaiak) sokat tá­madott és jónéhány helyzet adó­dott a két Icapu előtt. A 62. perc­ben Bordács Ívelt át a jobbolda­lon álló Garathoz, Garal maga elé tette a labdát és a kapujából kifutó Várhldl fölött a hálóba lőtt. 1:0. Nyolc perccel később Kuszenda beadását Buus elhibázta és Magyarosi közelről a védők között a hálóba talált. 1U. Jók: Csordás, Bánfalvi, Bordács. illet­ve Rlxer, Kemerle és Kuszenda. Pécsi Bányász—Dombóvári VSE 2:1 (1:1) Pécsújhegy, *09 nézó. vezette: Sós B. Pécsi Bányász: Bogyai — Bá­rány, Farkas, Györicó IL; Kővári, Palkovics, MüUer. Percnyi, Kin­csei, Koch; Bencstk. Edző: Kresz Sándor. Dombóvári VSE: Bancsl — G. Kiss. Egyed. Poto, Beke, Korpádl, Márton, Ocsag, Tassy, Varga. Ga ram vári. Edző: Galam­bos István. Az első félidőben kiegyenlített, de eléggé alacsony színvonalú já­ték folyt. Fordulás után a har­madik percben Tassy arccsont­törést szenvedett és kórházba szál 11 tolták. Ettől kezdve a Bányász állandó fölényben játszott, de sokat pepecselő és hibázó csatá­rai csak nehezen tudták megsze­rezni a győzelmet Jelentő gólt, — Góllövők: Koch (11-esből). Kincsei, illetve Tassy; Jók: Györkő n., Palkovics. Bencslk, Illetve Bancsl, G. Kiss, Egyéd, Tassy. Labdarúgó NB ni. Nagykanizsai Dózsa—Pécsi Helyi- ipar 2:1 (2:1), Pócsbányatélep. 200 néző. BEN DE LAJOS: Zrínyi zászlai alatt Kótyavetye rt. Ebbűi azomban adni fo­gunk ez szögény rabnak 180 forintot, úgyhogy marad még 4008 forint, akit hónap délután 3 órakor fogunk elosztani. Mivel az két harc­ban 652 szablya vót, így egy szablyára kerekön 6 fo­rint esik, és maranni fog még 8 forintunk, akit elyön sokfelé bajos már eloszta­ni, ezért javallom, hogy ez- töt osszuk széjjöl 8 olyan vitéz között, akinek sok gyermöke vagyon, de csak úgy, hogy ebbe mingyá megegyenösődtök. — Jól vagyon! — kiál­tották a vitézek — hadd kapják ez kis pézt az sok gyermökös barátaink! — így hát ebben is mög- egyenösödtünk — zárta le a kótyavetyét Deák Balázs. — Mindönki mögértötte, hogy hónap 3-kor lögyön ez helyön? — Igön, mögértöttük! — kiáltották a vitézek és osz­ladozni kezdtek, de most még Radován állott fel szólásra: — Vitézök, ne mönnyetöK még széjjöl, valamit akarok még mondani! Azok az lo­vasok, akiknek az elműt fölső napokba lovuk odave- szött, vagy kedig már olyan gerhös az lovuk, hogy csak varjak böcsülik még vala­mire, hóba kelvére — (másnap délelőtt) — lögye- nök ez helön. Másik lovat fognak kapni. Urunk ő- nagysága parancsolattyábu ez kótyavetyén egynéhány lovat vásárótam, s azokbu fogok nektök osztani. De már mast mögmondom, hogy csak az kérjön másik lovat — akinek sömmilyen nin- csön. Csaani ne akarjon sönki, mer úgy mögvágom. hogy mindhalálig kódúni fog tűle. Csak eztöt akar­tam még mondani. Eemöhöt mindönki mos má a dógára! Várművemunka Kramarjay Balázs úr tá- ! vozása után az első hétfői | napon nagy zaj, hangos kiáltozás és szekerek zör- > gése ébrsztette fel az Övá­ros lakosságát. Egy hosszú szekérsor tar­tott kifelé a a városból a tárva-nyitva lévő Pécsi ka­pun. Valamennyi szekér pú­posán meg volt rakva két és fél ölnyi hosszú sánc­karókkal, s a Pécs felé ve­zető országúton haladt to­vább a külső sáncárok felé. A rossz úton a szekerek mellett lépkedő kocsisok hangos kurjongatásokkai és sűrű ostorcsapkodással ösztökélték lovaikat gyor­sabb haladásra, ami azon­ban a gödrökkel rútított földúton sehogyan sem akart sikerülni. Amikor az első szekér áthaladt a bel­ső árok hídján, egy lovas­ember ott „állj” kiáltással megállította a szekeret. A kocsis, aki már ismerte az őszülő, sasorrú, bamaképű tisztet, tudta róla, hogy ő a hírneves Szekcsőy Máté hadnagy, a szigeti gyalogos hajdúk fővajdája. — Mit verőd az lovakat, te bestya lator? — mondta. — Hogyan esnék néköd, ha valaki ustorral csapkonna? Láthatod, hogy rossz az út, s annak fölötte nehéz terű vagyon az szekeredén! Agy- gyál kicsi pihenőt az lo­vaknak, s annak utánna meglásd, jobban fogják húz­ni szekeredét! Közben odaért a szekér­hez, és figyelmesen megnéz­te a hegyesre faragott, hosz- szú karókat. — Horniét hozzátok ezö- ket? — kérdezte, — Az piacru — mondta megszeppenve a kocsis —, az udvarbíró úr monta, hogy onnajd hozzuk. — Nincsön sömmi baj — felelte a vajda —, hiszön jók ezök az karók! ■— Hány szekérree hoztok? ■— Mostan hússzaa, vi­tézlő vajda úr, de ha köll még, hozhatunk, vagyon ott ölég a tóparton. — Nem köll több! Ha szükségös lészön, máj hoz­tok még. Eztöt vigyétök az kűső árokhó, ott má vár bennetököt Popratovics had­nagy úr, ű máj mögmon- gya, hogy hová kölletik le­rakni. Azzal megrántotta lova kantárszárát, s elrobogott a kapu felé. Amikor azonban keresztülhaladt a belső sánc­árok hídján, észrevette, hogy a Késás erősség felé haladó sétálón néhány szé­kár álldogál, s a parasztok gallyat raknak le róluk. Odasietett, figyelmesen meg­nézte az ágakat, majd így szólt az egyik paraszthoz: — Nyújtsál föl csak ne- köm egy gallyat, hadd lás­sam közeerü! Az ember erre egy hosz- szú ágat vett föl a földről és fölnyújtotta Szekcsőynek. — Hunnan való ez a sze­mét? — kérdezte bosszú­san. — Ax piacra hoztuk, az De Gaulle Etiópiában A világjáró De Gaulle fran­cia köztársasági elnök tünte­tésektől kísért, szomáliparti látogatásának befejeztével szombaton Addis Abebába, Etiópia fővárosába érkezett, hogy viszonozza Hailé Sze- lasszié császár párizsi állami látogatását. Az elnök gépe reggel hét órakor szállt le a légikikötő betonjára. De Gaulle-t F-'“ Szelasszié császár a „királyik királya” fogadta, s franc'a nyelven üdvözölte. Feiha rá­zott a két állam nemzeii himnusza, díszszázad sorako­zott fel. A tábornok és ven­déglátója ezt követően a vá­rosba hajtatott. Franciaország a XVTI. szá­zad óta tart fenn kapcsolato­kat ezzel az ősrégi kelet-afri­kai állammal. De Gaulle és Hailé Szelasszié vasárnap kezdi meg hivatalos tárgya­lásait. Elsősorban a vietnami problémát vitatják meg. A francia—etiópiai kapcsolatokat az utóbbi időben beárnyékolta Etiópiának francia Szomáli- partra támasztott területi igé­nye. De Gaulle Djiboutiban, Szomálipart fővárosában fel­korbácsolt szenvedélyeket ha­gyott maga mögött. Az elsza­kadási mozgalom és a francia gyámkodás hívei között véres kézitusa robbant ki, s a leg­újabb jelentések szerint a két szembenálló csoport, valamint a gyakran közbelépő csend­őrség és idegenlégió összecsa­pásának két halálos és mint­egy hatvan sebesült áldozata van. Kubai szakszervezeti kongresszus Havanna: A kubai szak­szervezeti szövetség Havan­nában folyó 12. kongresszu­sán, a péntek délelőtti ülésen elfogadták Miguel Martinnak, az Országos Szervező Bizott­ság elnökének beszámolóját. Az ülésen külföldi vendé­gek üdvözlő beszédei is el­hangzottak. A szovjet kül­döttség vezetője, Vladicsen- ko, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára elismeréssel szólt a kubai dol­gozók eredményeiről. Hangsú­lyozta, hogy a szovjet dolgó- zók eiítélik az amerikai impe­rializmus Kuba elleni provo­kációit. udvart>író úr onnan pá­rán csóta hozni — Hát akkor csak rakjá­tok vissza az szekérre, és vigyétök ee valamöllik pék­hő, jó lészön neki könyér- sütéshő. Hát nincsön ott másféle? De tik is láthat­tátok vóna, hogy ez nem való fonyásra, mer száraz mán és törik! — Mi nem töhetünk rúla — mondta az egyik ember — akit parancsát az udvar­bíró úr, aztat hozzuk ee. — Csak rakjátok fő ha- marsággaa és lódújjatok velük. Máj én mögyök oda és mögnézöm, talán tanálok másfélét is. Azzal sietve vágtatott a Késás erősség felé. Ott a bástya aljában egy csapat paraszt állt az árokban — amelyben már nem volt víz, mert azt még kora szürkületkor lefolyatták — térden fölülre tűrt gatyában s a bokáig érő sáros iszapban. A sást, nádat és egyéb ví­zinövényeket tisztogatták ki belőle bicskájukkal. — Megálljunk csak, em- börök! — kiáltott rájuk. — Nem ér sömmit az ti mun­kátok. Ki montta, hogy így köll csináni? — Nem montta sönki, hogy miképpön csinájjuk, csak idekűttek, hogy szögy- gyük ki az sását, mög mi- egyeböt az árukbu, (Folytatása következik) a vízborítás nem okoz majd súlyosabb károkat az ottani tsz-eknek. A gátelzárás óta újabb erő­ket nem mozgósítottak a vé­dekezéshez, mivel erre nem volt szükség. Szombaton to­vább folyt az állami védvona­lon a töltések és töltéslábak erősítése. A nyúlgátakon a partbiztosítást kőszórással vé­gezték. A védekezési munka a Dráván vasárnap sem szüne­tel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents