Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-25 / 200. szám

IMfl. AJIGUSZTÜS 25. ■—----:-------------------------------napló E gy hobby hivatássá vált Az ipar és kereskedelem találkozóján A színjátszás szolgálatában AUGUSZTUS 20. ALKALMÁBÓL A MEGYÉBEN ÉS PÉCSETT TÖBB KITÜNTETÉST ADTAK AT KI­VÁLÓ NÉPMŰVELŐKNEK. RUDOLF GYULA SZÍN­JÁTSZÓ SZAKREFERENST, A KPVDSZ KIVÁLÓ EGYÜTTES CÍMMEL KITÜNTETETT SZÍNJÁTSZÓ CSOPORTJÁNAK VEZETŐJÉT, A SZOCIALISTA KULTÜRAÉRT KITÜNTETÉSSEL JUTALMAZTÁK. n udolf Gyulánál, ' akinek más „rendes” mestersé­ge volt. a színjátszás olyan hobbyként kezdődött, ame­lyet nem lehetett abbahagyni. Gyökerei messze, az iskolás kornál is korábbra nyúlnak vissza, de Rudolf Gyula meg­kért, hogy erről ne beszél­jek. Mégiscsak furcsán hang­zana, hogy „ötéves koromban szerveztem az első színjátszó csoportot.'.De az iskolá­ban folytatódott, aztán később a leventében, önképzőkörben, legényegyletben, sőt a szín­házban is. Évekig bejárt sta­tisztálni, párszavas szerepe­ket is kapott. De a színjátszó nem azo­nos azért a rendezővel, szer­vezővel. Rudolf Gyula jó 30 évvel ezelőtt, ahonnan szín­játszói- múltját számítja, már rendezett is. Talán erre szü­letett, mindenesetre különle­ges hajlama volt ahhbz, hogy embereket gyűjtsön maga kö­ré, előadásokat szervezzen, s azt a lelkesedést, amely ben­ne volt, másokra is átsugároz­za. Negyvenötben a többi ön­tevékeny színjátszóval együtt — kitűnő színészek nőttek ki közülük azóta — majdnem el- mént"' a színházhoz. Táncos- komikusnak •— akármilyen furcsán hangzik is. Aztán mégis megmaradt „egyszerű” színjátszónak, keze alatt ki­váló együttessé nőtt a KPV­DSZ csoportja, összeszedett és összekovácsolt egy sereg más együttest, elvégzett egy cso­mó tanfolyamot, letett jóné­hány vizsgát és nagyjából át­olvasta az egész "dráma- és versirodalmat... öt éve ő lett a Városi Tanács színjátszó szakreferense, a város szín­játszó életének irányítója és tanácsadója. Átvette a Ságvá- ri Művelődési Ház színjátszó csoportját, mint harmadik *állás”-t. — Egy hónapban hatvan óra lenne a munkám. De persze ez így vicc, hetek alatt szét- züllene az egész. Amúgyse sajnálom az időt, semmi más­sal nem foglalkozom, csak ezzel. Nagyon szép foglalko­zás. Nagyon szép, ámbár elég hálátlan foglalkozás ... Elmondja, hogy a színját­szás mennyit változott, meny­nyivel igényesebb lett a kö­zönség, milyen kevés a jó versmondó, hogy hat a tv ter­jedése a mozgalomra, meny­nyire háttérbe szorult ez a munka az iskolákban, hol vannak a fő feladatok —, tájelőadásokra járnak az idén megint, a Mozgó Művelődési Ház rendes programjába il­leszkednek bele, Pécsett a KPVDSZ-ben kettő, a Ságvá- riban egy előadásra lehet csak számítani, a falun viszont még nagy szükség van rájuk, eleinte féltek, kimentek 15— 20 verssel, mi lesz ebből, de a falunak tetszett, utána ott­maradtak egy kis beszélgetés­re, és mind azt mondták, ilyen műsort még nem sokat látták, de sokat szeretnének még látni... — Valóban népművelő fel­adataink vannak manapság Ha elgondolom, milyen volt a régi színjátszás ... Ne higy- gye ám, hogy valami szörnyű rossz dolgot csináltunk, nem. Jó, játszottunk tömérdek nép­színművet, operettet, de olya­nokat is, amik ma a nagy­színházak kasszasikerei ... — még mindig. De ahogy az em­berek a munkához álltak, az változott meg teljesen. Meg­kapták a szöveget, megtanul­ták, kész. Ma, ha nekifogunk egy darabnak, alaposan ele­mezzük, nemcsak esztétikai­lag\ politikailag, mindenféle­képpen. A színésznek, ha az csak műkedvelő, akkor is, ér­tenie kell, amit mond. Rengeteg önművelés. vita, elemzés, olvasás — ez egé­szíti ki a csoportok munká­ját. Rudolf Gyula heti négy estén a saját csoportjaival foglalkozik, a többin — ez a szakreferens munkája — lá­togatja a város egyéb szín­játszóit. Napközben szaladgál, mozgósít, apróbb-nagyobb ügyeket intéz, sokszor „szocia­lista összeköttetés” révén. — Végül nem olyan egysze­rű ám a dolog — büszkén meséli —. mert a díszlet-trő- gerolástól a jelmezek beszer­zéséig sok mindent meg kell csinálni! A jelmezkölcsönző drága, hát a művelődési ház pénzéből megvesszük az anya- got, a gyerekek maguk elké­szítik... Na és ha szólnak valahonnan, hogy két nap múlva kell egy versmondó, nem lehet nemet mondani. Meg kell gondolni, ki tudja a tagok közül a verset, meg kell keresni, egyszóval.. ■. Színházszerető, széles látó­körű, művelt embereket ne­velni, ez a célja. így vált egy hobby hivatássá. H. E. A bolgárkerti iskola körzete A in. kerületi tanács végrehajtó bizottsága az újonnan elkészült Acsádi Ignác utcai (bolgárkerti) is­kola körzethatárát a kö­vetkezők szerint határozta meg: az Építők it ja északi oldala, az Ybl Miklós utca páratlan oldala, a Hajnóczy utca északi oldala, a 39-es dandár út bolgárkert felé eső része a Hajnóczy utcá­tól a Szigeti útig, a Szigeti út északi oldalán a 100-as házszámtól nyugatra a vámig, a déli oldalon a Faludi F. utcától nyugatra ugyancsak a vámig. Azok a szülők, akik a fent meg­jelölt határon belül lak­nak, gyermeküket az új iskolába Írassák be. Az is­kolában augusztus 30-án tartják a pótbeiratásokat, délelőtt 8—12 és délután 14—18 óra között. NAQY IDŐK TANOJA ivenkét éve láttam utoljára. Pécset. A messziről jött ember ennyit mondott jövetele cél­járól, kiejtéséből érződött, hogy idegen, s mintha ke­resgélné a szavakat. Lát­szott rajta, tisztában van azzal, hogy ez önmagában is elegendő szenzáció. A kockás ing fiatalosan ki- i hajtva, a tartás egészen fiatalos, ki hinné, hogy jó­val túl van a hetvenen. Le­ültünk egymással szemben 'a szerkesztőség egyik belső szobájában, mintha tollba akarná mondani az egészet, kitette drótkeretes szem­üvegét, hátradőlt a fotel­ban. s kezét, amelyen úgy fu o tak az inak. mint vas­tag kábelek, összefonta ölé­ben. — Osztrovszky. Ösztrovszky lengyel név. Nagyapja 1848-ban jött Ma­gyarországra, végigharcolta a szabadságharcot. Ha vol­na címere, az unoka, Oszt- rovszky bácsi is puskát vé- sethetne bele. de őt már nem a haza küldte harcol­ni, a monarchia ágyútölte­léke volt. Rovoruszka, Alapajeszk, Ufa, Cseljabinszk, Sza- ratov, Anyiszovka dallamos zengésű, helységnevek, ne­kem idegen. Különleges memóriával rendelkezik, ámuldoznak ma is ismerő­sei „Hogy te mindent tudsz, öreg!” Minta bensőjébe te­toválták volna élete minden apró epizódját. Mennyi is az a fél évszázad? Kötetek­be, vaskos kötetekbe férne csak. Rovoruszka, Ro-vo-rusz- ka — szótagolja. — Lem- bergtől északra. Ott estem fogságba 1915-ben. 1917 decemberében az ala- pajeszki gyárból őt küldték Moszkvába, hogy tudja meg. mi van. Cseljabinszkben a Vörös Gárdában már sza­kaszparancsnok. Az intervenció. — Száz gramm kenyeret kaptunk naponta, mégis megvertük őket. Taskent. — A Kaspi-tengeri fron­ton a csehek és a kozákok ellen harcoltunk. Akkor már századparancsnok vol­tam. Buhara. — Ott nősültem, orvosnő volt a feleségem. Gyárak, harcterek, hadi­üzemek, közben átesett a tífuszon, a Pamir-hegység- ben a szovjet—kínai—afgán határon határőr volt, Sza- ratovban klinikaigazgató. És végül Anyiszovka — Sza- ratovtól nem messze, a Vol­ga partján. Negyvennyolc óta él ott nyudíjasként. De bejár még a gyárba, rábíz­ták a komszomolisták ne­velését. öccse már rég hívta, most hogy beteg lett, nem ha- laszthatta tovább a látoga­tást. öt napig utazott. — ötven évvel ezelőtt piac volt a Széchenyi té­ren — emlékezik vissza. — Köröskörül hinták álldogál­tak, kerülgettük a sok ló­piszkot. Mekkorát változott azóta a város! Amikor meg­érkeztem a déli gyorssal, az állomáson senki sem várt, mert nem tudták pontosan, mikor érkezem. Kezemben a bőrönddel egyedül indul­tam a Kis-Rókus utca hat­ba. , Pécs 50 évvel ezelőtt sár- és koszfészek volt. most város az aszfalton. Rá sem ismerek! Mindenütt járda, pázsit, virágok, virágtartó tálak. Rá sem ismerek. A munkás akkor ugyanabban a nadrágban járt a temp­lomba, mint amiben dolgoz­ni. Az építkezések ... Je­gyezze, amit mondok: 1907- ben a huszárlaktanyán túl, a réten láttam az első re­pülőgépet. Kiegyenesedik a fotelban és széttárja kezét. — Be van építve... Ha nem megvan-e még az o gyár a Siklósi úton? A né met gyárosé. Ott voltam í katos.., Ezernyi kérdés 800 ruhadarabról Mi lesz a divat jövőre? A specifikációs tárgyalások­nak, amelyeken a kiskereske­delmi vállalatok képviselői megtudják, milyen árukból mekkora tömegre számíthat­nak az elkövetkező időszak­ban, eddig az új divatirányzat volt a legfőbb szenzációja. A csinos manekenek, testre fe­szülő pulóverekben tegnap is ott sétáltak a RÖVIKÖT bemutatótermében összegyűlt vendégek között, csakhogy őket és a következő év első felének divatját képviselő kö­töttárukra tett megjegyzése­ket a szokásosnál többen fi­gyelték. Az egyik asztalnál ott ült Balló Gábomé és Ba­lázs Klára tervező, Berti Ödön főtechnológus és Fuchs Tibor gyártmányfejlesztési osztályve­zető, a Budapesti Finomkötött­árugyár dolgozói, akik ez al­kalommal, a gyár és a RÖ­VIKÖT történetében először, az ipart képviselték a speci­fikációs tárgyaláson. Koráb­ban nem volt alkalom arra, hogy a gyár közvetlenül ta­lálkozzék a termékeit forga- lombahozó vállalatok árufor­galmistáival és boltvezetőivel. Ez az összejövetel már az új gazdasági mechanizmus jegyé­ben történt. Telefonálunk a Soplana Gépgyárba. Szeretettel vár­iák baráti beszélgetésre ösztrovszky bácsit. Miklósvárl Zoltán I Izgalmas és fárasztó dolog I végigülni egy specifikációs tárgyalást. Hétszáz-nyolcszáz ruhadarabról kémek véle­ményt ilyenkor, ezer és ezer kérdés hangzik el, s időnként bábeli hangzavarból kell megállapítani, mit akarnak vi­seltetni az emberekkel jövő­re Tolnában, mi kell a somo­gyiaknak, mit vásárol meg Baranya. ízlések és vélemé­nyek csatárnak egymással. Somogy olyan árukat akar rendelni, amit biztonsággal tudott eladni tavaly, Baranya a legújabb, s sokszor merész divatot követi. S hogy ebből a csatározásból a fogyasztó kerül-e ki győztesen, az csak fél év múlva derül ki, amikor az új pulóverek, kardigánok vevőre várva már a boltok polcain sorakoznak. A vá­sárló kissé szorongva ül ezen a tárgyaláson, mert esküszik rá, hogy a „Nem kell!” felki­áltással félretett fazonok kö­zül legtöbbet örömmel fogad­nák a boltokban, s feszeng a tervező is, mert oly sok gond­dal megvalósított ötletei, me­részebb elképzelései nem mindig találnak megértésre. Gyakran támad élénk vita például a kötöttárutermelés két irányzatáról. A gyárt­mányfejlesztési osztályvezető azt magyarázza, hogy az öl­tözködéskultúra fejlődésével a vaskosabb, télies jellegű kötöttárukat kiszorítják a kor­szerűbb, könnyebb anyagok, s ez a tendencia érvényesül az új kollekciónál is. A gyári főtechnológus azért száll síkra, hogy elismertesse a tervezők, illetőleg a gyárak divatdiktálási jogát. Minden vita mögött valahol, láthatat­lanul a fogyasztó áll; aki jól jár azzal, hogy az „ipar” és a kiskereskedelem már köz­vetlenül csatározhat egymás­sal, s még kedvezőbb helyzet­be kerül ha — amint a RÖ­VIKÖT igazgatósága és leg­nagyobb szállítói ősztől terve­zik — divatbemutatókon el­mondott vagy leírt vélemé­nyével maga is beleszólhat a gyárak munkájába. A Finom­kötöttárugyár delegációja el­ismeri, hogy eddig sok áttéte­len keresztül volt csak kap­csolatuk a fogyasztókkal, s ezért néha kissé torzítottan jelentkeztek náluk a vásárlói igények. Éppen ezért szíve­sen vállalkoznak az új tartal­mú, a fogyasztók kívánságait, akaratát kutató kapcsolatok elmélyítésére. Ami a fogyasztók kívánsá­gait és jogos igényeit illeti, lesz mit tennie a közeljövő­ben a nagykereskedelemnek j és az iparnak is. A sok kö­zül néhány nagyon fontosról ezen a tárgyaláson is szó esett Például: az 1960 óta érvényben levő egységes mé­| rettáblázatok elavultak, az I átlagtestméretek azóta lénye­gesen megváltoztak. Annak érdekében, hogy arányos mé­retezésű kötöttárukhoz jus­sanak a vásárlók, nagy csatát kell vívnia az iparnak, ke­reskedelemnek annak ellené­re, hogy ezirányú' kísérleteik eddig csődöt mondottak. Fon­tos volna, hogy az extra mé­retű kötöttáruk termelésében is közös nevezőre jussanak. Az átlagosnál nagyobb test- alkatúak számára sok évi ígérgetés ellenére még most sem gyártanak pulóvert, kar­digánt, fehérneműt. Sok minden szól amellett, hogy szűk, merev korlátái kö­zül kezd kiszabadulni a ke­reskedelem. A minisztérium megváltoztatott néhány régi rendelkezést. így egyebek kö­zött a nagykereskedelem bi­zományba adhat, a kiskeres­kedelem bizományba átvehet olyan árucikkeket — a RÖ­VIKÖT esetében most a gyer­mek tréningöltönyök lesznek ezek —, amelyek anélkül, hogy a boltok árualapját terhelnék, ott vannak a vá­sárlók kezeügyében. Egyébként — mint a teg­napi specifikációs tárgyaláson kiderült — évről évre javul­nak a RÖVIKÖT árualapjai is. Néhány szám bizonyítás­képpen: nylonáruból mintegy 20 ezer kombinéravalóval töb­bet kapnak 1967-ben, mint idén és a hiánycikknek szá­mító, perlonszállal erősített melegítőkből az ez évi 6,8 tonnával szemben jövőre 14.6 tonna érkezik a vállalat ellá­tási körzetébe, Baranyába, ’’omogyba és Tolnába; Harsáturi Márti 1 á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents