Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-20 / 197. szám

Egy kiállítás tapasztalatai 4 --------------------­n apid 19M. AUGUSZTUS M. Az épületet átadták... A szövetkezeti ipar sikere A termékek megrendelhetők Új iskola, új tantestület9 új tervek9 elképzelések A Bádogos és Szerelő Kts* „op-art” fürdőszobája A Kisipari Szövetkezetek VIII. termékkiállításának vál­tozatlanul nagy a sikere, még a hetedik napon is. Több ezer látogató fordult meg a Nagy Lajos Gimnázium helyiségei­ben megrendezett termékbe­mutatón. Erről tanúskodnak a vendégkönyvbe bejegyzett vélemények is. „A bútorkiál­lítás a legtetszetősebb .:.” Er­re aztán rácáfol a következő bejegyzés: Tévedés! A női cipők a legszebbek!” Aztán: „Kár, hogy a kereskedelmi hálózatban nincs ilyen szép és bőséges választék. i.” És még: „A fürdőszoba-berende­zés tetszett legjobban ...” Vé­gül pedig: „A termékkiállítás rendezőinek és a termékek készítőinek a legmélyebb tisz­telettel gratulálunk.. Hozzátesszük: joggal. A ki­állítás egyik legszebb termék- csoportja a Pécsi Bádogos Ktsz gyártmánya, az „op-árt” 'fürdőszoba; Nemcsak a láto­gatók elismerése tanúsítja ezt, hanem — mert egy kis kité­rővel erről is meg kell emlé­keznünk — a vándorserleg el­nyerése is. amelyet éppen délben, Kiss Béláné, azOK'ISZ ellenőrző bizottságának elnöke figyelmünket, a Villamos Gép­javító Ktsz tevékenységére is. A kiállított háztartási gépek csupán csak szemléltetik a szövetkezet tevékenységét. — A villamosgépjavító rész­legünk, egyik legjobban mű­ködő szövetkezetünk — mond­ja. — Évente mintegy 14—16 millió forint értékű a lakos­ságszolgáltató tevékenységük. Nagyon hasznos kezdeménye­zést vezettek be, amely egyéb­ként egyedüli az országban: a rendszeres szerződéses kar­bantartás; — Mi a lényege ennek? — A háztartási gépekre szerződést kötnek á tulajdo­nosokkal. Ebben vállalják, hogy havonta egyszer házhoz kiszállva megvizsgálják a ház­tartási gépek állapotát, kar­bantartják, illetve megelőz­nek esetleges meghibásodást. A karbantartási díj nem sok, havonta, mondjuk három gép­re — akár mosógép, porszívó vagy mondjuk centrifuga — 36 forintot fizet az ügyfél. Ezenkívül bevezették a gyors­javító szolgáltatást is: 48 órán belül megjavítanak kávéfő­zőt, autoszifont, villamos bo­rotvát vagy zsebrádiót és Javított és felújított mosógépek a Villamosgépjavító Szövetkezet kiállításából nyújtott át Riba fajosnak, a Bádogos Ktsz elnökének. A serleget az első félév ered­ményei fejében kapták meg. Ugyanis az OKISZ-küldött- gyűlés tiszteletére rendezett munkaversenyben az ország 28 KISZÖ V-dolgozói közül 1172 fő vett részt, s a Pécsi Bádogos Ktsz egy ilyen „né­pes mezőny”-ben került az elsők közé. Az I. félév tervezett terme­lési értéke 3 millió 300 ezer forint volt. s a szövetkezet dolgozói 4 millió 170 ezer fo­rintra növelték ezt az össze­get. Ez az egyetlen számadat is már feljogosítja őket arra, hogy a serleg a birtokukba kerüljön. A KISZÖV termelési és műszaki osztályának vezetője, Hasz József elvtárs felhívta egyéb kisháztartási gépeket A Mohácsi Szabó Ktsz ki­állítási részlege is felhívja a látogató figyelmét. A képen látható „bükié” szövetből ké­szült fehér kiskosztüm a mo­hácsiak, illetve az orkán- esernyő a Pécsi Tempó Ktsz terméke. — A mohácsiak is külföldi divatlapok alapján készítik megrendelésre a női, a férfi- ruhákat. A KISZÖV minden esztendőben elég komoly de­vizaösszeget fordít francia és olasz divatlapok beszerzésére. A közeljövőben például meg­kapjuk már a jövő évi divat­lapokat. Az egy hétig tartó kiállí­tás tapasztalatai alapján két javaslatot azért érdemés meg­említeni: i. A legközelebbi, tehát az 1968 évi Idánftásra katalógust kellene a látogatók rendelke­zésére bocsátani, minden je­lentősebb termékről. S a ka­talógus tartalmazná a termék gyártási folyamatát, árát, be­szerzési lehetőségét, a gyártó szövetkezet nevét, címét vagy­is minden olyan adatot, amely nélkül a jó reklám elképzel­Alul a Mohácsi Szabó Ktsz által készített bükié kosztüm, felül pedig a Tempó Ktsz-ben gyártott orkánesernyő hetetlen. (Két esztendő múlva felmérhetetlen követelmény lesz az árupropaganda, rek­lámpolitika ... stb.!) 2; Ugyancsak a legközeleb­bi termékbemutatón —. ez tiszteletbeli kötelesség is — tüntessék fél az áruk mellett a tervező, modellező nevét, vagy amennyiben új iparcikk­ről van szó, a feltaláló vagy újító nevét is. Megérdemlik. A jelenlegi kiállítás anyaga is tanúsítja, hogy a szövetkezeti kisipar számtalan kiváló, te­hetséges — de egyelőre saj­nos névtelen —, szakembe­rekkel rendelkezik. Amelyik gyereket jövőre felveszik a bolgárkerti böl­csődébe, birtokon belül érez­heti magát. Csak az első 3 évet sírja át valahogy, ha előléptetik óvodássá, máris vagy harminc méterrel kö­zelebb került az iskolához. „A nagy gyerekek már mind oda járnak — mutat majd a modem, sokablakos épületre az óvó néni —, ha jól vi­selkedsz, belőled is nagy gye­rek lesz.” És valóban, hat éves korában ismét tovább megy egy házzal, tizenötödik évében pedig diadalmasan jö­het ki a másik kapun: ki­járta a „gyerekkombinátot”. A közös telken levő három épületből az iskola már elké­szült, csaknem hatmilliós költséggel, Acsádi Ignác ut­cai Általános Iskola néven kerül be az intézmények anyakönyvébe. Ha az utcáról nézem, egy emeletesnek lát­szik, az óvoda (és a bölcsőde) felől viszont megmutatja mindkét emeletét, bizonyára a tekintély végett. Pollák Dezsőné igazgató­val belülről nézzük. A bejá­rat a félemeleti zsibongóra nyílik, ilyen a Bártfa utcai iskolában nem volt, ott a folyosón zsibongtak a gyere­kek. Pollák Dezsőné a Bárt­fa utcában volt igazgató, ter­mészetes, hogy ahhoz viszo­nyít. A mennyezetre szerelve homályosított üveggel ellátott négyszögletes lámpatestek, 2 hatalmas fali tábla — és kis rendetlenség: a villanyszere­lők még dolgoznak. Most ép­pen „becsengetnek”, ez való­di iskolai hangulatot idéz. A tágas folyosón végig a falak mentén fogasok és sok fűtőtest, ezek a távfűtésre lesznek kapcsolva. Végre a fizikára és kémiára is gon­doltak a tervezők, a nyolc, parkettás, beépített fali pol­cos tantermet külön termé­szettudományi előadóterem egészíti ki, nagyobb, mint a többi, itt majd vetíteni is le­het, az ebédlő pedig nagysze­rű tanulószoba lesz. A neon­fényes műhelyekben gáztűz­hely, a konyha és a tálaló mögött öltöző a konyhasze­mélyzet részére, tusoló, rak­tár. A 18x9-es tornaterem is parkettázott, a lányoknak és fiúknak külön öltözője, zu­hanyozója van. Folytassuk? Tulajdonkép­pen az egész iskola nem kü­lönleges, egyszerűen modem, méltó Ujmecsekaljához. De Pollák Dezsőné a Bártfa ut­cából jött, ahol nem volt tor­naterem, a vaskályhák füs­töltek, a műhelyeket meg a szükség-konyhát pedig társa­dalmi munkában a szülői munkaközösség építette. — Végül is nagyon barátsá­gos kis iskola volt — mond­ja —, a szülők meg a never- lök áldozatkészsége tette azzá. De ez mégis csak más. Huszonhárom pedagógus alkotja majd a tantestületet, újmecsekaljai lakosok, saját kérésükre helyezték ide őket — tizenegy helyről. Pollák Dezsőné legtöbbjüket nem is ismeri. Amikor terveiről kér­dezem, így válaszol: — Csak saját elképzelései­met mondhatom, első tan- testületi értekezletünket au­gusztus 25-én tartjuk, amit ott közösen elhatározunk, azt fogjuk megvalósítani. — Mennyi lesz az iskola tanuló létszáma? — Körülbelül ötszáz fő. — Délelőtt és délután egyaránt 7—7 osztályt indítunk, nyol­cadikat idén nem, három hó­nap alatt nem lehet annyira megismerni a gyerekeket, hogy felelősséggel szólhassunk be­le pályaválasztásukba. Persze, a tanulókat is csak szeptemberben fogja megis­merni. A gyerekek zöme a 39-es dandár úti iskolából jön ide át, meg néhányan a Szigeti úti és a mecsekaljai iskolából. Neveltségi szintjük különböző, ennek felmérése talán a legfontosabb. — Hogy ott folytathassuk a nevelést, ahol az előző is­kola abbahagyta. Tájékozott­ságunknak a gyerekek kör­nyezetére is ki kell terjednie, ezért az osztályfőnökök már az első hónapokban végiglá­togatják a szülőket. — Nem okoz majd problé­mát a tanulók különböző fel- készültségi foka? — Szó sincs róla. Nevelé­si szempontból az osztály zö­mének színvonalából indu­lunk ld, de a kiemelkedő ne­veltségi szintet elért gyerekek sem állnak meg a fejlődés­ben, őrsvezetőként, tisztség- viselőként lesznek segítségére a pedagógus rajvezetőnek. Ami pedig a tanulást illeti; az egységes tantervét vesszük figyelembe, mely előírja, hogy egy-egy osztályban mit kell tudnia a tanulónak. Az osztá­lyozás sem lesz relatív, ebben a kérdésben a rendtartásra támaszkodunk. — Távolibb elképzelései? — Egyáltalán nem távoliafc. A Bártfa utcai iskolában Jó kapcsolatunk volt a területi párt titkárral és a nőtanács­osai, ezt itt is szeretném el­érni. Sőt, megmondom őszin­tén, a Mecseki Ércbányászati Vállalat KISZ-szervezetére is erősen számítok. Az új, 8 tantermes iskola még teljesen üres. Hiányoz­nak a padok, bútorozatlan a tanári szoba, a hivatalsegéd összkomfortos lakása is. De szeptember elsején, amikor a gyerekek kipróbálják a zsi­bongót, minden és mindenki a helyén lesz, az Acsádi Ignác utcai Általános Iskola bekap­csolódik Ujmecsekalja áram­körébe. Kéri Tamás Negyvenéves a pécsi autóbuszközlekedés 1926. augusztus 19-én, 40 évvel ezelőtt indult meg Pé­csett a városi autóbuszköz­lekedés. A villamosvasút be­indulása után pár évvel fel­vetődött annak a gondolata, hogy a villamosvasút nyom­vonalát bővíteni kellene a köztemető, Pécsbányatelep, Gyárváros és Mecsekalja irá­nyába. A második világhábo­rú és az azt követő gazdasági helyzet a kérdés megoldását lehetetlenné tette, a város la­kossága viszont igényelte a közlekedési hálózat kiterjesz­tését. A közönség kívánságá­nak megfelelően az első me­netrendszerinti autóbuszjára­tot a köztemetőhöz indítot­ták. A Pécsi Villamosvasúti Részvénytársaság 1926-ban 2 db francia gyártmányú Re­nault MV. típusú alvázra, 1 pécsi karosszéria gyártó ál­tal épített autóbusszal in­dította el az üzemet. Már az első évben 5 hónap alatt a 2 gépkocsival 21 308 kilométert futottak, és 67 565 utast szál­lítottak. A gazdasági válság éveiben az autóbuszüzem testvérüze­me a villamosvasút nagyon megérezte a pénztelenséget, a bevétele és utasszáma igen lecsökkent, az autóbuszok teljesítményei ugyanakkor emelkedtek. 1933-ban a gép­kocsikkal 81 539 kocsikilomé- terrel, 218 377 utast szállítot­tak el. 1934-ben az emelke­dés 57 százalékos volt. 1935- ben az utasoknak már több mint a fele bérletes. Jegy­gyei 179 505-en, bérlettel 219 490-en utaztak. Ebben az évben indultak rendszeres járatok a mecseki Turista­házhoz, az érdeklődés a vá­rakozásnak megfelelő volt. A 40-es háborús években a hiányos anyag- és alkatrész ellátás, a katonai behívások, az üzemanyag áremelkedése nagy nehézségeket jelentett az üzemeltetésben. Többszöri díjszabásmódosítás, gumi és üzemanyag korlátozás, a ko­csik és dolgozók katonai szol­gálatra való berendelése visz- szafejlesztette az üzemet. A kocsipark és a forgalmi dol­gozók 50 százaléka hadiszol­gálatban volt. Az üzem veze­tősége ezekben az években több új autóbuszt szerzett be, s így igyekezett a behívott kocsikat pótolni. 1944. október 24-én érke­zett Pécsre Baranya megye hadműveleti területté való nyilvánításának híre. A vál­lalat akkori vezetősége az üzem kocsiparkját a kiürítési parancsra a városi tisztvise­lők és alkalmazottak rendel­kezésére bocsátotta. Az ak­kor alig 18 éves autóbusz- üzem kocsiparkja vagy a há­borúban, vagy a kiürítés kap­csán nyugaton megsemmisült. 1945 elején a városban mind­össze 3 db teljesen üzemkép­telen autóbuszromcs maradt. A fontosabb anyagok, alkat­részek és fődarabok nagyré­szét nyugatra hurcolták, így az üzem újjáépítését a dolgo­zók a legnagyobb nehézségek közepette kezdhették meg. A termelő üzemek többsége le­állt, s így saját erőből, az országban szanaszét heverő roncsokból összegyűjtött anyagokból kezdték meg a munkát. 1945. július 25-én, nem egész 9 hónappal a város felszabadulása után elindult az első, majd szeptemberbein a második, októberben a har­madik és negyedik roncsokból újjáépített városi autóbusz. Az üzem dolgozói dicséretes munkát végeztek. A forgalom fenntartása az inflációs időkben az üzem­anyag és gumi beszerzési ne­hézségek miatt nagy gondot okozott. A tarifával szinte lehetet­len volt követni az óráról órára növekvő drágulást. 1942. január 1-től, a forint megjelenéséig 49-szer változ­tatták az autóbuszjegyek árát. Aligha volt a világ autóbuszközlekedésében olyan tarifaskála, mint a pécsi. A pengőfillértől, millió, trillió, végül adópengőig rengeteg jegyár volt. 1946. augusztus 1-én a fo­rint megjelenésekor a díjsza­bás a következőképp alakult: 1—2 szakaszra 1 forint, 3—4 szakaszra 1,50 forint, S—6 sza­kaszra 2,— forint, tanuló­jegy 0,60 és 1,— forint volt. Nagyon érdekes, hogy az ez évi díjszabás módosításakor nagy általánosságban a város területén a vonaljegy ugyan­csak 2,— forintba került meg­állapításra. A KPM segítségével az üzem dolgozói az ország min­den részéből gyűjtötték a roncsokat, s így egyre több autóbuszt adtak át a forga­lomnak. 1947-ben 10, 48-ban 14 gép­kocsival rendelkezett a válla­< i \ >

Next

/
Thumbnails
Contents