Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
4 napló 196«. JÚLIUS n. A belső építész szemével: A lakberendezés gondjai Szépség, ésszerűség A tipizálás veszélyei — Bútoripar és építészet Szobarészlet Egy lengyelországi közvéleménykutatás alkalmával nemrégiben tízezer fiatalt (16—20 éves fiúkat és lányokat) kérdeztek meg: mtt szeretnének elsőnek elérni az elkövetkezendő öt év alatt? — Hogy modern lakásom lugywi — válaszolták hatezerötnáaan, s csak másod-, illetve harmadrangú kívánságként említették az autót és a külföldi utazásokat. Ez • közvéleménykutatás egyébként «einte valamennyi országban hasonló eredményt hozott volna: a modem lakás Világméretekben társadalmi igény lett. Megváltozott élet Milyen gondokkal küzd ezzel kapcsolatban az építészet, njerre keresi a továbbfejlesztés útjait a tervezés, s hogy siet a lakók segítségére a bútoripar? Ezekről a kérdésekről beszélgetünk a pécsi bú- torkiállítás alkalmából Vida Gyula belső építésszel, a Pécsi Tervező Vállalat munkatársával; — A modern lakásépítést a legtöbb vád a lakások kicsisége miatt éri — mondja. — A kis alapterület természetesen nem a modernség velejárója, hanem kényszerűség. A korszerű belső tervezés és lak-berendezés szerepe éppen ezért nőtt meg: kis helyen kell minden szükséges berendezési tárgyat elhelyezni, s mindezt úgy, hogy szép is legyen : 5, — Európai Ttoacmyterifcan mekkora az átlaglakások alapterülete? — ötven-ötvenöt négyzet- méter. Ez a régi berendezési elvek alapján valóban kicsi, az elmúlt két évtized alatt azonban olyan változások történtek az életmódiban » és szemléletben is >—, hogy megfelelő átrendezéssel tágassá lehet tenni. Ezzel kapcsolatben a legfontosabb a konyha szerepének csökkenése. — A konyha többé nem a családi élet központja. A beépített rendszerű konyhák viszonylag óriási területeket szabadítottak fel hasznosabb célra. A mai élet egyébként nem teszi szükségessé — sőt nem is engedi meg —, hogy az asszonyok egész nap a lábasok között legyenek. Hasonlóan csökkent az előszoba szerepe. Ma egyetlen funkciója van: megfelelő átmeneti kapcsolat a helyiségek között. — A bútoripar éveken át nem gyártott megfelelő meny- nyiségben és választékiban kisbútorokat;. s _ Valóban, kissé késve reagáltak a változásokra. Jelenleg a Gyártástervező Intézet i rányítja a típusok kialakítá- J sát, mely szoros kapcsolatban áll az építőipari tervező vállalatokkal. A nagybútorok — sokajtós szekrények, hatalmas ebédlőasztalok, szobányi családi ágyak —, eltűnőben vannak. Már a jelen is a mobil kisbútoroké.;. Mi hallatszik át a falon? — A modern lakások sok előnyük mellett gyakran adnak okot a bosszúságra is ... — Legfőbb problémánk a hangszigetelés. A panélépít- kezés tömegméretűvé tette a panaszokat. Kettős nehézséggel állunk szemben. A tökéletes hangszigetelés jelenleg ugyanis vagy sok helyet követel vagy nagyon drága. — Nyugaton már fémszerkezetű, alumínium- és üvegelemekkel készülő házak is vannak; Itt fokozottabb a probléma, s nagy erővel keresik a megoldást. Mi salakgyapottal, műanyagokkal és ahol lehet, faburkolattal dólgozunk; . A kérdés végleges megoldása elég távolinak látszik. — Milyen változások vannak a családiház-építések terén? ►— A fejlődés sokkal lassúbb, mint ahogy az kívánatos. A házak külső képe is lassan szépül — még mindig a sátortető a jellemző, egyszerűen nem lehet kiszorítani —, a belső kiképzés pedig éppen ellenkezője a társasházaknak: hatalmas konyhát és előszobát kér minden építtető. Az egyéni véleményem az, hogy még mindig kevés a típusterv és ami van, azt sem ismertetik megfelelően. — Mint belső építésznek, mi a véleménye az építészetileg egyébként korszerű lakások berendezéséről? Színek, kerámiák, függönyök — Sok új lakásban jártam. A bútorok szinte mindenütt újak, így a lakások szépek is, van azonban valami nagy- nagy hasonlóság közöttük. Ez egyrészt természetes, hisz a lakások egyformák, a bútorok is gyakran azok, mégis az az érzésem: kevesen törődnek azzal, hogy otthonukat az egyéniségükhöz alakítsák. Sokan egy az egyben megvalósítják a bemutatókon látott szobákat..; — A textilek és függönyök szerepéről szeretnék néhány dolgot mondani. A különböző formájú bútorokat különböző anyagú huzatokkal borítsuk. Ha a bútorok nagyon telt formájúak, szövetanyagból készítsünk függönyt. A színeket pedig a falak színeihez igazítsuk. Ez így önmagában természetesen keveset mond. Az lenne jó, ha a kereskedelem kiépítene egy új szolgáltatási rendszert: a vásárló kívánságára szakembereket kellene biztosítani, akik kimennek a lakásba, mindent megnéznek, s aztán — a tulajdonosok ízlésének, terveinek ismeretében — tanácsokat adnak a vásárláshoz. — Hogy látja a lakásépítés közeljövőjét? — A legkülönbözőbb műanyagok nagytömegű alkalmazásával lehet csak az elfogadható árakat biztosítani. A lemosható falfelületek, megbízható műanyagpadlók most a legfontosabbak. Jelenleg egy 2 milliméteres PVC-lap a padló. Ez hő-, hang- és nedvességszigetelés szempontjából sem elég megbízható. Sokkal jobb, ha alatta laticer van, 1—2 centiméteres rétegben, így azonban nagyon drága. Most folynak kísérletek a PVC alá ragasztott habanyaggal, ez nagyabb tapadási szilárdságot is ad majd^ a hangszigetelő képességéről nem is beszélve. — Egyelőre ennyit tudok mondani.:. Nem kell leállítani a Porcelángyárat Újabb benzinbontó épül Ötmillió forintot kapott a Gázmű — Pécsi mérnökök terve a gondok enyhítésére — Végleges megoldás csak a nagy benzinbontó lehet Harminchárommillió forint termeléskiesés egy év alatt! — Hallatára eláll az ember lélegzete, s a részletek csak fokozzák a megdöbbenést: porcelánból 1075 tonna, kályhacsempéből 804 tonna (vagyis 4000 kályhához szükséges csempemennyiség), pirogránit- ból pedig 10 tonna kiesés ... S veszélyben az exportkötelezettség: Kuwaittal kötött 1,6 millió dolláros szerződésből a 900 ezer dollár értékű erősáramú berendezés, melyhez a Pécsi Porcelángyár szállítana újtípusú szigetelőket, a 400 kilovoltos szovjet—magyar kooperációs távvezeték 16 000 hosszúrúd-szigetelője. És mind ezek következtében 300 mun- kásnő részlegesen feleslegessé válik... Ezt jelenthetné a Porcelán- gyár életében az, ha a Pécsi Gázműnél az életveszélyessé vált 14 kamra átépítését megkezdik. és a Gázmű körülbelül hat hónapon át csak korlátozott mértékben tudná kielégíteni a gyár igényét, vagyis nem tudná biztosítani részére az évi 16 millió köbméter gázt. Hogy ez mekkora igény, szolgáljon összehasonlításul az, hogy a Pécsi Gázmű évi termelése nem éri el a 40 millió köbmétert. A Porcelángyárban a nagymérvű gáztüzelésre való áttérés nem állt összhangban a Pécsi Gázmű fejlesztésével. A gyár igénye évi 5 millió köbméterrel nőtt a tíz FaUdJsz. A lakások egyéni hangulatát elsősorban nem a bútorok, hanem a díszek adják. A kerámia falidlsz egyelőre még ritka a lakásokban év előtti állapotokhoz képest. Ezzel szemben a Gázműnél csak az ideiglenes benzinbontók üzembehelyezése hozott némi kapacitásnövelést, körülbelül évi 8—9 millió köbmétert. A Gázmű a jövő évi karbantartási munkák miatti várható korlátozást idejében jelentette a Porcelángyárnak és az joggal megkongatta a vészharangot. A Gázmű vezetői mindent megtesznek, hogy a katasztrófát elhárítsák. Először is meggyorsították az ideiglenes benzinbontó 4. és 5. egységének építését. Az öt bontó előreláthatóan novemberben már napi 50—55 Oöo köbméter gázt termel. Ugyanakkor sürgősen hozzáláttak egy tanulmány készítéséhez, amely egy vízgőzös, ideiglenes, kísérleti jellegű benzinbontó üzembeállítását javasolja. Igen ám, de ehhez pénz kell! tudja. Ez bizony ideiglenesnek tekinthető „meleg helyzet”, és azonnal adódik a kérdés: hogyan tovább? Tárgyalások sorozata kezdődött éL A város vezetői a Nehézipari Minisztériumban dr. Lőrinc Imre miniszterhelyettestől. az Építésügyi Minisztériumban Szokup Lajos miniszterhelyettestől, az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnél pedig Bese Vilmos vezérigazgatótól kértek segítséget. A tárgyalások eredményeként a Gázmű 5 millió forintot kapott, hogy a műszaki fejlesztési alap terhére váltsák valóra elképzelésüket és jövő év májusára helyezzék üzembe a vízgőzös bontókat. A Pécsi Gázmű szakemberei munkához láttak, s napjainkban már kialakult elképzelésük van az új berendezés működéséről. Igaz, még egy sor probléma nehezíti munkájukat, hiszen még nem tudják biztosan, hogy tudnak-e szerezni egy olyan katalizátort, — vagy vállalkozik-e gyártására valamelyik vállalat —, amely a benzin magas kéntartalmára való tekintettel is megfelelőnek bizonyul. A tervftk szerint idén egymillió forint felhasználásával megkezdik a kísérleti bontó elkészítését. Ha az elképzelést sikerül megvalósítani, májustól napi 25—30 000 köbméter kapacitással üzemelne. Ez a mennyiség elég ahhoz, hogy a leállásra kerülő 14 kamra kiesését pótolják, de csak amolyan biztonsági szelep, s az igényeket éppen hogy fedezni Pécs város lakosságának s iparának fejlődését figyelembe véve a Gázmű a következő igényekkel számol: 1970-ben már 19 000-re nő a jelenlegi 13 000-ről a háztartási fogyasztók száma. Ez évi tízmillió köbméter gázt igényel. Ezenkívül 1300 lakás gázfűtésére számítanak, melynek évi szükséglete újabb hárommillió köbméter gáz. Ugyanakkor fontos politikai feladat is, hogy a keleti városrész, Meszes bányászlakta területét is mielőbb bekapcsolják a gázellátásba. Ez sokezer bányász- család életkörülményének javítását szolgálná. A kommunális és az ipari vállalatok igénye 1970-ben 7 millió köbméter gáz lesz, s egyedül a Porcelángyárnak 24 millió köbméter gázra lesz szüksége, 1075-ben pedig már 26 millió köbméterre. A Gázműnek tehát 1970-ben legalább 44 millió köbméter gázt kell termelnie ahhoz, hogy feladatát elláthassa. Viszont nagyon jó eredmény lesz, ha az ideiglenes benzinbontóval, az üzem- behelyezésre kerülő vízgőzös kísérlett benzinbontóval 40 millió köbméter gázt tudnak előállítani. Elismerés illeti mindazokat, akik az átmeneti nehézségek enyhítésén fáradoznak. De az elmondottakból úgy gondoljuk, világosan kiderül, hogy a nagy benzinbontó megépítésére milyen égetően szüksége van a városnak. Éppen ezért nagyon jó lenne, ha az országos vezető szervek ennek feltételeit mielőbb megteremtenék, hogy még 1970 előtt megvalósuljon. A jelenlegi ..meleghelyzetből” csak a nagy benzinbontó ment heti ki a várost. Egyúttal egy tanulság is lé- vonható; a különböző üzemek fejlesztését megoldani az üzemeltetéshez szükséges feltételek megteremtése nélkül nem a legszerencsésebb. Körültekintőbb munkával talán elkerülhető lenne, hogy időnként megkongassuk a „vészharangot”. Habár a Porcelángyár kongatása most azt is megmutatta, hogy jószándékban, segíteni akarásban nincs is hiány nálunk, A SZORQALOM MINTAKÉPE Áramszünet — Áramszünet lesz július 19-én, 20-án 7—16 óráig a Szondy Gy. u., Dobó I. u., Balassa u„ Nemzetőr u., Kormoskősor, Kocsis I. u. «Ital határolt területen. Aki felületesen ismeri Hofecker Jánost, azt gondolja talán, hogy 6 a legboldogabb emberek egyike a világon. Tavaly nyáron minden héten írtak róla az újságok; 19 000 forintot keresett két hónap alatt. Ez év április 4-ém Állami-díjjal tüntették ki, tehát az elismerésen és dicsőségen túl újabb 50 000 forinttal honorálták a munkáját. Most megint országos első a kom- bájnosok között, s ha igaz, autója lesz az idén. Sok ember számára a boldogság teteje volna ez. ám Hofecker János nem látszik valami mosolygósnak. Gondterhelt arccal állítja meg a kombájnt, megvárja, míg fel- kapaszkodók melléje, aztán elindítja a gépet. — Találkozik-e még előítéletekkel? — teszem fel neki az olvasó számára talán furcsának tetsző kérdést, amin azonban ő nem lepődik meg. — Most már nem annyira, bár még előfordul. Hozzáteszi: nemrég, amikor Reménypusztára ment aratni, észrevette, hogy némelyek fagyosan fogadták. Azt a hírt terjesztették róla, hogy a teljesítmény érdekében végigrohan a táblán és a kalászban hagyja a szemet, szétszórja a szalmát, egyszóval pocsék munkát végez. Hasonló pletykákkal találkozott Magyarbólyban és tavaly Egerágon is. Ilyen légkörben kellett elkezdeni az aratást, bebizonyítani, hogy ő is végez olyan minőségi munkát, mint bárki más. Hogy a bizonyítás miként sikerült, azt mondják el az érdekeltek. Horváth József, a reménypusztai Uj Élet gépcsoportvezetője: „Nálunk a vezetőségnek és tagságnak annyira megtetszett Hofecker János munkája, hogy külön prémiumot szavaztak meg számára. Még a tamáskodók is meggyőződtek arról, hogy Hofecker szemvesztesége semmivel sem több, mint a többié, gondos, nagy köte- gekben hagyja maga mögött a szalmát, a teljesítménye viszont kétszer—háromszor nagyobb az átlagnál. Volt nálunk olyan nap is, amikor majdnem harminc hold árpát aratott le és hét vagon gabonát csépelt el.” Szinte szóról-szóra ugyanezt mondja Kiss Károly, az egerági Gyöngyvirág Tsz elnöke, hozzátéve, hogy kész nyeremény Hofeckerrel dolgozni, mert előbb learat, mint más, s nem kell félni attól, hogy Mpereg a szem vagy elveri a jég a termést. „Még kisebb a szemvesztesége, mint a többinek — toldja meg az előbbieket Hódi Sándor, a magyar- bólyi Tartós Béke Tsz brigádvezetője —. Többször tapasztaltam, hogy ha egy nehéz gabonatáblában kezd aratni, úgy ötven méter után visszamegy, megnézi a kalászt, hogy nem maradt-e benne szem. A lelkiismeretesség és szorgalom mintaképe.” Mire Hofecker egy-egy tsz-ben végez, jólesően tapasztalja, hogy barátságosabbak hozzá. Tudja, hogy megnyerte az emberek bizalmát. Hofecker János az aratás másfél-két hónapja alatt négy, négy és fél órát alszik naponta s gépe napközben csupán néhány percre áll. De, aki olyan sokra becsüli a másodperceket, azonnal motorkerékpárra ül, ha a szomszéd faluban dolgozó — vetélytár- sának! — elromlik a kombájnja. Nem zúgolódik, ha egy igen gyenge bükkönyös árpatáblába küldik aratni, mint ahogy azt Egerágon a -lapokban megtették; Bár tudja, hogy kevés, talán egyetlen komfoájjnos sem fogadná az ilyen táblát legalább egy morgás nélkül, mégsem reklamál. Ez a tizenhét holdas búzatábla, amiben most haladunk, ez sem leányálom a kombájnos számára. Dimbes- dombos szőlők, kis ligetek közt kanyarog a gép, mindig j csavargatni kell a kormányt, j Bár esett valamit az este, I mégis nagy a por. Idelátszik a Misina-tető. a kishe- rendi meg egerági templom- torony. de nincs idő nézelődésre. A kombájnos nagyon keveset lát a tájból. Megoszlik a figyelme a búzatábla, a vágóberendezés, szalmagyűjtő, gabonaszállító Zetor és időnként egy- egy vendég között. I
