Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

2 napló 196«. JÜLJUS 11. Wilson Moszkvába érkezett Moszkva: Harold Wilson, Nagy-Britannia miniszterelnö­ke szombaton megérkezett Moszkvába. Az angol kor­mányfő megtekinti a brit ipari kiállítást. Wilsont és utitársait Alek- szej Koszigin szovjet minisz­terelnök, Andrej Gromiko és Nyikolaj Patolicsev miniszte­rek, valamint más hivatalos személyiségek fogadták a vnukovói repülőtéren. Tüntetés Szalonikiben A Papandrea-kormány kirá­lyi puccsal történt megbukta­tásának első évfordulóján az Egységes Demokratikus Balol­dali Párt Szalonikl egyik szín­házában gyűlést rendezett. A színházból távozó egyik több­száz főnyi tüntető csoportot a rendőrség megtámadta. Az összecsapásnál egy tüntető és egy rendőrtiszt megsebesült. Vietnami jelentén Az USA gépei gátlástalanul folytatják a bombázást Hanoi: A vietnami nép­hadsereg főparancsnokságának összekötő bizottsága távirat­ban tiltakozott a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizott­ságnál amiatt, hogy az ame­rikai légihaderő repülőgépei gátlástalanul bombáznak vá­rosokat. falvakat, gátakat és öntözőberendezéseket. A dél-vietnami szabadság- harcosok Saigon közvetlen közelében is nagymértékben fokoztak tevékenységüket. Pénteken este a szabadság- harcosok sikeres fegyvertényt hajtottak végre — Saigontól 12 kilométernyire felrobban­tották egy igen fontos, nem­régiben épített közúti hidat. A hidat és a környező vidéket az amerikaiak mind ez ideig „biztonságos övezetnek” tar­tották, és az amerikai gépko­csi-karavánok errefelé védő­kíséret nélkül haladtak. Pénteken a Fort-dixi hadi­támaszponton bebörtönözték James Johnson, Dennis Mora Chicagói gyilkosság Kihallgatták az egyetlen szemtanút Pénteken kihallgatták a chi­cagói nyolcas gyilkosság egyet­len szemtanúját, a 23 éves Co- razon Amüraót. A szoros rendőri őrizet alatt álló kórházi szobában Amurao elmondotta, hogy a gyilkos először barátságosan lépett fel. Leült későbbi áldozataival együtt a földre és azt mondta, hogy csupán pénzt akar. A lányok adtak neki pénzt szű­kös keresetükből, egy pilla­natra sem sejtették, mi jár a fejében. A vallomás és a helyszín alapján a rendőrök jelenleg a következőképpen rekonstruál­ják a gyilkosságot: Az ismeretlen fehér férfi este fél 11 felé hatolt be a lakásba — nem tudják még pontosan, miképpen —, ahol ekkor hat lány aludt. Udva­riasan kopogott az emeleti hálószobában, majd pisztol­lyal egy szobába kényszerí­tette és megkötözte a lányo­kat, ezután pénzt kért tőlük. Később jött haza még három lány, ezeket ugyancsak meg­kötözte, illetve az utolsót va­lószínűleg már a földszinten megfojtotta a gyilkos. Mikor a lányok már odaad­ták a pénzt, akkor kezdte egyenként becipelni áldozatait a gyilkos a szomszéd szobába. Amurao elmondotta, hogy mindegyik lány elfúló. de hangos kiáltást hallatott, ami­kor a férfi fojtogatni kezdte, vagy megkéselte. Ö maga meg kötözött kézzel mászott be az ágy alá, amikor megszólalt az ébresztőóra, az ágy alatt fekvő lány elő mert mászni, arra gondolva, hogy a csörgés elzavarta a gyilkost. és David Samas amerikai közkatonákat, mert nem vol­tak hajlandók helyetfoglalni azon a repülőgépen, amely őket a támaszpontról Dél-Vietnam- ba szállította volna. Mindhár­mukat „parancs-megtagadás” címén katonai bíróság elé ál­lítják. Két héttel ezelőtt Móra, Johnson és Samas sajtóérte­kezletet tartott New York­ban, s ezen nyíltan kijelen­tette, hogy nem hajlandó résztvenni az Egyesült Álla­mok „igazságtalan, erkölcste­len és törvénytelen” vietnami háborújában. Nemsokkal ké­sőbb őrizetbe vették őket. A három közlegény emiatt fel­lebbezett a szövetségi bírók­hoz. Hangoztatták, hogy a Pentagonnak nem áll jogában Vietnamba küldeni őket, mert a kongresszus nem üzent ha­dat. A szövetségi bíróság el­utasította keresetüket. Pénteken mindhármukat ki­engedték a védőőrizetből és parancsot adtak nekik a had- baindulásra. A parancs telje­sítését ismét megtagadták. Hangoztatták, hogy inkább a börtönt választják, semmint az agresszív háborúban való részvételt. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítása Front Központi Bizottságának Elnöksége július 7-én és 9-én kibővített rendkí­vüli ülést tartott — jelenti a VNA a felszabad ítási hírügy­nökségre hivatkozva. Leváltások Jugoszláviában A szerb nemzetgyűlés köz- 5 társasági tanácsának pénteki í ülésén felmentették tisztsége S alól Zsivotije Szavics köztár-! sasági belügyminisztert és he-í lyettesét, Dragoszlav Novako- í vicsot. Uj köztársasági belügy-í miniszterré Szlavko Zecsevi- > eset, a kragujevácl járási ta-j nács eddigi elnökét, helyette- í sévé pedig Sztevan Puvalicsot, \ a Jugoszláv Dolgozók Szocia­lista Szövetsége választási bi­zottságának titkárát nevezték! ki. Saigoni hivatalos bejelentés szerint az amerikai légierő és a hadiflotta repülőgépei pénteken összesen 121 beve­tésben támadták a Vietnami Demokratikus Köztársaság te­rületét. Az amerikai kalózre­pülőgépek egyetlen nap ala*t ilyen sokszor még sohasem hatoltak be Észak-Vietnam légiterébe. Kontra Mr. Kuss... VéderSminlszter-helyettesl rangban, s eg}’ minden hájjal megkent gárda élén ül Pen­tagon-béli dolgozószobájában Mr. Henry Kuss. Feladata amerikai fegyverek és hadi­anyagok állami exportjának szervezése és lebonyolítása. S e politikus-üzletember, akit a balál nagykereskedőjének em­legetnek, nem akármilyen ral- finériával dolgozik. 1952 és 1961 között 22 milliárdos üzletet kötött, azóta pedig ío milliár­dos tétellel szerepel az Egye­sült Államok export-listáján. „üzleti” tevékenysége során különösen az angol hadianyag­gyárosok orra alá tört sok borsot. Például amikor Auszt­rália repülőgépeket akart vá­sárolni a londoni kormánytól, Mr. Kuss megszimatolva a Jó üzlet lehetőségét, mélyen as angol árak alá kínált, a Így sikerült 350 millió dollár érté­kű F—Ul-es repülőgépet elad­nia Canberrának. Még nagyobb húzás volt az olasz üzlet. Bár Nagy-Brltannla korszerűbb páncélkocsikat kínált megvé­telre Kómában, a chieftain tankok helyett azokat az ame­rikai-nyugatnémet páncélko- ealkat sikerült „elsőzni”, ame­lyeknek legyártására csak négy esztendő múlva kerül sor. A milliárdos Jövedelmet Je­lentő fegyverkereskedelem kár­vallottal, az angolok, most el­határozták, hogy hasonló esz­közökkel lépnek fel. A WU- son-kabinet Mr. Kúss és gár­dája ellenében, „hadiipari fő­előadói” rangban szuperügy­nököt szerződtetett, egy Roy Brown nevű urat, aki egy elektronikus Ipari mtmmut- vállalkozás főrészvényese és elnökigazgatója, s mint ilyen, most a leszerelési miniszter beosztottjaként házal majd az ángol gyárakban készült fegy­verekkel. Hiszen a hadiiparból származó busás profit feledtet Wilson számára minden aggá­lyoskodást, amelyre pártjának neve és választási programja kötelezhetné. Fölöslegesnek tartom, hogy NDK-beli utunkról kimerítő tudósításban számoljak be, hiszen magyarok ezrei lépték már át a határt, gyönyörköd­tek a kis Schönau Grimm- mesékbe való, takaros házai­ban, amelyek hatalmas és fes­tői sziklák tövében húzódnak meg, jártak a vásárvárosban, a sokarcú Lipcsében, megcso­dálták a Drezdai Képtár kime­ríthetetlen kincseit. talán még a zwickaui Trabant-gyár remekül autmotizált műhe­lyein is végigsétáltak és Kari Marx Stadtot is látták, a forgalmas ipari várost, amely­nek egykori belvároséiból úgyszólván semmi nem ma­radt a drezdaival egyidőben történt bombázás után ... Az utazásnak amúgyis volt egy sereg, csak számunkra izgal­mas, szakmai vonatkozása. Ezzel szemben ki tudná magában tartani azokat a pil­lanatokat, amelyek olykor megdöbbentőek voltak, máskor roppant mulattatok, de min­denképpen elfelejthetetlenek... * Beszédek, ötféle nyelven, kávé, konyak, meleg kézfogá­sok, afféle Ismerkedési est. öt lengyel érkezett Kari Marx Stadtba, a huszadik jubileu­mát ünneplő tartományi lap vendégeként. Három szerkesz­tő és két magánember. A két magánember: idősebb, jóked­vű. kellemes férfiak, ugyan­csak emelgették poharaikat, humoros megjegyzéseket tet­tek, amelyeken mindenki jó­ízűen nevetett. Egyikük köz­gazdász a hajózási vállalatnál, másikuknak kis kelmefestő mű­helye van. Nem egészen ér­tettük. aztán kiderült: mint egykori auschwitzi foglyok, kapták a meghívást. (Jondo latok a S (irónián — Öt évet töltöttem ott — mondta a szikárabb. Készségesen és kedvesen meséltek mindenről: harminc­öt kilósán hagyták el a táj­bort. a kedélyes és mindig mosolygós kelmefestőt halálra ítélték, azért maradt életben, mert a tábor fejveszett átköl­tözésekor elkallódott az ítélet, másikukat, a közgazdászt, be­oltották tífusszal, a tábororvos úr a leromlott, de még egész­séges emberek reagálására volt kíváncsi, rajtuk kísérletezett a gyógyszereivel, de a köz­gazdász nem ezért maradt életben, hanem a többiek se­gítségével; igen, és mikor fel­szabadultak. minden elképzel­hető betegséggel kezelték őket. idegbetegek és tüdőbete­gek voltak, szívbajosok és fél­halottak. A közgazdász azért húzta ki az öt évet szökés nélkül, mert tudta, hogy ott­hon a szüleit és a testvéreit akkor megölnék. Mikor haza­került. csak az anyja élt... Azért hívják meg, azért volt Majna-Frankfurtban ta- voly koronatanú, azért vesz részt a közéletben és követ el minden elkövethetőt. hogy mindez ne ismétlődjön meg. Az élményt azonban nem ez jelentette. Számomra az a nyugalom, az a derű és em­berszeretet volt az élmény, ami az arcukról sugárzott. Az arcuk, mint egy térkép. Sötét tájak után az élethez és az emberekhez való bölcsebb. hu­mánusabb viszony... Két nappal később taná­csot kértek: divatos táskát szeretnének vinni a felesé­geknek. Esetlenül topogtak a* * áruházban és nevettek a saját ügyetlenségükön. * Semmiféle következtetést nem akarok levonni ebből, de a képtárban becsületsza­vamra nem láttam egyetlen magyart sem. Csak aztán áll­tam az utcán, várakoztam egy kirakat előtt, s a hátam mö­gött megállt két nő. — Egy fenét éri meg — mondta az egyik erélyesen, tiszta magyar kiejtéssel. S élénk vitába merülten távoz­tak. öt perc múlva csomagokkal megrakott magyarokba ütköz­tünk az utcán, és tíz perc múlva egy boltban kihúzták a kezünkből a cipőket. * Aztán még az is érdekes volt, hogy hazafelé bemen­tünk az étkezőkocsiba, s bol­dogan láttunk, hogy az aszta­lokon a szalvétákon ott a fel­irat: „Jó étvágyat kíván az Utasellátó!” — Turistacsoportnak foglalt — közölte a kocsi feléről a pincér, tömören, s minden meghatottság nélkül. Két né­met nővel is közölték ugyan­ezt, aztán helyet kerestek. Az elsőbbség a miénk volt. Úgy­hogy a pincér előzékenyen le is ültette a két külföldit, az­tán savanyú arccal intett ne­künk: — Keressenek valahol he­lyet. Pedig még nem is voltunk itthon. * Német vendéglátóink nagyon kedvesek voltak. Néha mintha túlzásba is vitték volna. Ér- deklődünk az esti programról, mire roppant előzékenyen az a válasz: — Lesz kávé, sör meg bor. Ja igen, persze, műsor is. Mondom, a kedvünkben akarták járni, de ez enyhén gyanús volt. Talán nem tö­kéletes a propagandánk oda­kint? Hogy nem tökéletes, azt egy komolyabb példánál is gyaní­tottuk. Kollégáinkkal beszél­gettünk akkor, épp a kulturá­lis rovat vezetőivel. Találomra megkérdeztük, milyen magyar írókat ismernek? Mesterházit és Déryt említették, aztán csönd. Neveket soroltunk, ae a válasz bizonytalan és saj­nálkozó fejcsóválás volt. * Utazás közben érdekes is­meretségeket köt az ember. Ezek közül legszórakoztatóbb egy magyar kalauz ismeretsé­ge volt, hazafelé, a Saxonián. Mindent elpanaszolt, meny­nyit esznek a nagyfiai és mi­lyen kajánul vigyorognak, mikor közli velük, hogy meg­nősülhetnének már. Aztán be­jött a kollégája, egy irtózato­san nagy, behemót ember, akinek hihetetlenül komikus arca volt, a bá.natos-fátyolos- lusta arcok egyike. Némiképp Fernandelre emlékeztetett. — 127 kiló — mondta bará­tunk tárgyilagosan —. Nem is volt még medve, amit oda ne kent volna. — í No pasaran! A spanyol szabadságharc 30. évfordulóján A legragyogóbb fejezet, amit Spanyolország írt a vi­lágtörténelembe, az a har­minchárom hősi hónap, mely­ben állta a harcot a fasizmus szennyes áradatával szemben, a veszélyre figyelmeztetve Európát. Harminc esztendő­vel ezelőtt, 1936. július 18-an támadtak Franco vezénylete alatt a Spanyol Köztársaságra a reakció csapatai. És hama­rosan nyíltan csatlakoztak hozzájuk az olasz és a német fasiszták légiói, hogy leverjék a spanyol munkások forra­dalmát, s ezzel megakadályoz­zák a vörös szikra átterje­dését Franciaországba... Megszületett a köztársaság A spanyol nép 1930-ban megbuktatta Primo de Rivera diktatúráját, majd a királyt is elkergette a trónról és megteremtette a köztársasá­got. Felosztották a feudális nagybirtokokat, feloszlatták a szerzetesrendeket, elválasztot­ták az egyházat az államtól, világi oktatást vezettek be az iskolákban. Katalónia ás Baszkföld autonómiát kapott. 1936 februárjában már a bal­oldali népfront győzött a vá­lasztásokon, s úgy látszott, hogy a köztársaság ezután következetesen megvalósíthat­ja a nép követeléseit Ám a feudálisok és kapitalisták, a hatalmától megfosztott klérus és a fasiszták összeesküvést és felkelést szerveztek. 1936. július 18-án hajnalban a spa­nyol-marokkói Ceuta rádió­adója egyszerű közleményt olvasott be: „Egész Spanyol- ország felett felhőtlen az ég­bolt”. Csak kevesen tudták, hogy e mondat volt a jeladás a köztársaság elleni összees­küvők számára a támadásra. Templomokból, a lázadók laktanyáiból és erődítményei­ből támadtak géppuskákkal és ágyúkkal a békés lakos­ságra. A nép nagy többsége a köztársasági zászló alá so­rakozva leverte a lázadókat. Madrid, Bilbao, Barcelona, s a városok többsége szilárdan a köztársaságiak kezén ma­radt. De Sanjuro és Franco, a fasiszták vezérei nemcsak a kiképzett és már előre az észak-afrikai spanyol gyar­matokra átmentett ellenforra­— Ma este Is megy a cir­kuszba. ötszáz forintot adtak neki egy estére, de most nyolcat kap. Tetszik tudni, a cirkuszba kell egy kis látvány is, ez meg két perc alatt le­fektette a medvét. Hát most játszik vele tíz-tizenkét per­cig is. A múltkor egy medve végigszántotta a karját, itt hencegett vele mindenkinek.. Ha nincs cirkusz, elmegy az állatkertbe, ott játszik a med­vék ketrecében, ott is jobban gyűlik a nép. ha van egy kis látványosság. — Dohát akkor minek ka­lauz? — Á, csak a nyugdíj miatt. Meghát kell ám ennek a pénz, borzasztó, hogy mit megeszik. A felesége, egy he­lyes kis filigrán aszonyka, képzelem, mit töri a fejét. Legtöbbet fasírtokat hoz. a fasírtokat úgy eszi, mint a medve a kockacukrot. A sörö­ket meg csak beleönti a szá­jába. Berúgni nem tud. el­vész benne az ital. Rendes gyerek amúgy, és mindig hoz ingyen jegyet. A kalauz barátunk büszkén nézett az ajtóra, ahol megint megjelent a békés, jóságos, medve-győző óriás. Jegyeket kezelt és a lyukasztó olyan volt a mancsában, mint egy fogpiszkáló. Kalauz barátunk úgy nézett ránk, mintha azt mondaná: na milyen neveze­tességet őrzőnk mi ezen a vonaton? Az utasok átadták magukat a vonat zötyögésének. s csak annyit tudtak, hogy egy nem­zetközi gyorson utaznak, amin nincs semmi érdekesség, csak egyik országból a másik­ba szállítja az embereket... (Hallania E.) dalmi katonaságra támasz­kodtak. hanem bízhattak Hit­ler és Mussolini ígéretében is. Hitler Spanyolországot ala­kította át magának a máso­dik világháború „gyakorlóte- ré”-vé, ahol kipróbálhatták a fasiszta Wehrmacht fegyve­reit, ahol a náci pilóták bom­báikkal célozni tanultak, ahol az egész világ számára be­mutatták a fasizmus hadvise­lését: a békés lakosság elleni tömegbombázásokat, a kórhá­zak és a vöröskeresztes hajók elpusztítását, a sűrűn lakott városok lángragyújtását. az utcákon gyanútlanul járó asz- szonyok és gyermekek !e- géppuskázását. Hitler hírhedt Condor-légiója Guernicában és Madridban gyakorlatozott Varsó és Rotterdam. London és Coventry későbbi lebom­bázására. A fasiszták októberben már Madrid falai előtt álltak. Európa legjobbjai a köztár­saság, a spanyol nép segítsé­gére siettek. Nemcsak a spa­nyol népfront kovácsolódott össze ebben a veszélyben, ha­nem tíz- és tízezrek, anti­fasiszta önkéntesek keltek út­ra, hogy életüket kockáztat­va vagy feláldozva állítsák meg a fasiszta áradatot, hogy valósággá legyen a jelszó: No pasaran! Nem törnek át! Franciák és olaszok, oroszok és hollandok, csehek és ma­gyarok, amerikaiak és német antifasiszták foglalták él he­lyüket a lövészárkokban, a legendáshírű nemzetközi bri­gádokban) Eljő az idő~ A spanyol nép szabadság­harca azonban alulmaradt a fasiszta túlerővel szemben. Egymillió embert áldozott a harcban, de a nyugati hatal­mak „be nem avatkozásé” politikájával elszigeteltségbe kényszerült köztársaság . az óriási véráldozat árán sem tudta visszaszorítani az ellen­séget. Pedig Európát Spanyol- országban kellett volna meg­védeni a hitleri csizmáktól, a fasiszta terrortól. Hiszen Madrid eleste után Hitler úgy érezte, a nyugati hatal­mak szabad utat jeleznek számára. És 1940-ben a fa­siszták vezére már Párizsban volt, néhány héttel később pedig Guernica rombadöntői Coventryre és Londonra szór­ták bombáikat..; Csak a szovjet seregek állították meg a fasizmus áradatát, amikor a Volgától és a Dontól Ül- dözvé 1945-ben barlangjában zúzták szét a hitleri feneva­dat. A harminchárom dicső hó­nap nem múlt el nyomtala­nul. A spanyol nép, az elnyo­mottak milliói Franco terror­ja ellenére sem szűntek meg küzdeni a diktatúra ellen, amelynek fő támasza ma az Egyesült Államok, a világ­imperializmus csendőre. A náci Németország örökösei most újra Bonn—Madrid-ten- gelyről szőnek terveket, de Spanyolországban érik a sza­badság, egyetlen pillanatra sem aludt ki az a láng, amely több mint három évtizeddel ezelőtt kiűzte a hatalomból a spanyol nép elnyomóit. El­jő az idő, amikor a köztár­saság hősei helyet kapnak a pantheonban Madridban és Barcelonában, Sevillában és Valenciában ;. ä És Spanyol- ország mai elnyomói ugyan­úgy a történelem szemét­dombjára kerülnek, mint azok, akik hatalomra segítet­ték őket, Uezótan folyam A Pécsi Ércbányász SC úszó­szakosztálya úszótoboi-zót hir­det úszni tudó 6—10 éves gye­rekek részére, úszni nem tu­dók részére pedig úszóiskolát szervez életkortól függetlenül. A tanfolyam részvételi dija 50 forint. Jelentkezni tehet szom­bat és vasárnap kivételével min­den nap a Balokány-fü fdóben Vécsey Éva és Tóth Lajos ed­zőknél délelőtt 10—11, délután 5—7 óra között.

Next

/
Thumbnails
Contents