Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-13 / 164. szám
19««. JÚLIUS 13. napló 3 Legyünk óvatosak a szakosítással! Kéílaki szakmunkások Túltermelés egyes szakmákban? Vészmadárnak lenni sohasem volt hálás feladat. De néha vállalni kell a figyelmeztetés kellemetlen feladatát. „A bűvös fehér köpeny” című cikkünkben a technikumi képzésben itt-ott már jelentkező hibákra hívtuk fel a figyelmét, és javasoltuk, ne tervezzünk túl aprólékosan, hiszen a társadalmi-gazdasági élet ma már rendkívül rugalmasan fejlődik és nem lehet mindent előre látni. A túlzott szakosítás helyett vissza kell térni az eddiginél általánosabb alapozó képzésre. Ezúttal a végzett ipari tanulók elhelyezkedési lehetőségeit vizsgáltuk, s alapvetően ugyanazon megállapítást kell tennünk: legyünk óvatosak a szakosítással! A tünetek ezúttal is kezdeti stádiumban vannak, s egyelőre nem mondhatók általánosnak. Csak egyetlen komoly számadatot említünk meg: a Mecseki Szénbányászati Trösztnél az idén százhét olyan szakmunkás végez, akit a tröszt nem isid elhelyezni. Most azt mondhatná valaki: hogy miért a trösztre hivatkozunk, mikor ott egy rendkívüli állapotról van szó, s az ő helyzetük egyáltalán nem tipikus. Csakhogy példáiul négy évvel ezelőtt még senki sem merte volna állítani, hogy a mecseki szénbányászat fejlődésének bizonyos csökkentését kell elhatározni. S hasonló, előre nem látható fordulatokra számítani másutt is célszerű. Ez pedig nyilván kihat a szakmunkásképzésre. Más kérdés, hogy a tröszt százhét fiatal szakmunkásának elhelyezése érdekében például a Városi Tanács munkaügyi osztálya húsz vállalatot kilincselt végig kérvén, hogy vegyék át ezeket a fiatalokat, s talán sikerrel. Az 500-as pécsi tanulóintézet számításai szerint átlagosan tízezer forintba kerül egy szakmunkás kiképzése. Ha ez jó számítás, akkor egymillióhetvenezer forint lenne a százhét tanulóra fordított költség. No, de hagyjuk ezt, hiszen ami a trösztnek veszteség, az az átvevő vállalatoknak haszon, tehát a „nagy kalapban” nincs változás, a népgazdaságot összességében talán nem éri kár. A meglepetéseket tartogató gazdasági óét mellett egy másik tényezővel is számolnunk kell: az egészségtelenül hullámzó népesedéssel. Az elkövetkező években ugyanis előbb az úgynevezett Ratkó-gyere- kek tömegére kell számítani, később pedig az abortusz rendelet következtében veszélyesen csökkent utánpótlásra. A mindkét szélsőséges irányzat következtében most a szakmunkásképzésben is rendkívüli gondok előtt állunk. Az 1S68—69-ben beiskolázandó szakmunkástanulók kelleténél nagyobb tömegét arra kell kiképezni. hogy ha az abortusz rendelet miatt évek múlva a szükségesnél jóval kevesebb fiatal tanul szakmát, akkor ők pótolják a hiányt. Csakhogy friss oklevéllel a kezükben mit tesznek addig, amíg nem nyílik számukra lehetőség? Sőt. ennek a néhány nagylétszámú évjáratnak a kitanítása érdekében az illetékes munkaügyi szervek már előre azon gondolkodnak, hogy az egyes vállalatokkal a számukra szükséges létszámnál több fiatalt képeztetnék ki. Egyrészt, mert ezekben az években sok lesz a végzős gyerek. másrészt mert a későbbi emberanyag hiányát minden szakmában csak így lehet pótolni. Vajon az új gazdasági mechanizmusra átállni készülő termelő üzemek hajlandók lesznek-e felesleges, számukra nem profitáló réteget kiképezni s a vállalati haszonról társadalmi érdekből lemondani. s éppen akkor, amikor a nyereség fontosságát hangsúly ózzuk? Nehéz kérdések ezek, és az adott helyzet praktikus megoldását kellene megtalálni. De mi is lehet ez? Sok mindent egybevetve úgy látszik, hogy jó volna gondolkodni a „kétláki” szakmunkások kiképzésén. A megoldás ugyanis csak az lehet, ha a fiatalok előtt nyitva áll egy- egy kiskapu, ahol bejuthatnak az érvényesülés, a kenyérkereset útjára akkor is, ha tanult szakmájukat átmenetileg nem használhatják. A szakmunkásképzés alsóbb, tehát az élethez közelebb álló szervei itt-ott már észrevették ezt az utat. Sashalmi György, az 506-os számú pécsi ipari tanuló-intézet igazgatója javaslatot küldött a Munkaügyi Minisztériumba. A náluk tanult hidegburkoló, valamint melegburkoló szakmunkásokat ugyanis a vállalatok nem tudják állandóan alkalmazni. s ez elhelyezkedési, kereseti gondokat okoz. Sashalmi György szerint a megoldás: a hidegburkolók — pl. csempézők — tanulják meg a kőműves munka egy részét, a falazást és a vakolást is. A melegburkolókat pedig az ácsmesterségből a zsaluzásra képezzék ki. Két szakmát ugyanis tökéletesen megtanulni nem lehet három év alatt. A javasolt megoldás viszont járható, s így hasznosabb a fiatalok számára. De az építőiiparban nagyobb rokonságban állnak a szakmák egymással. A vasiparban viszont nehezebb egy ilyen megoldás. Igaz, például a lakatos szakmán belül a járműlakatos könnyen megtanulja a traktorvezetést, de általában nem ilyen egyszerű a vasipar számos szakágának helyzete, örvendetes viszont, hogy ezúttal a minisztérium rendelte el: szeptembertől kezdve egységes alapanyagot tanulnak az 500-as intézet növendéked. Lakatosok, villanysze relék például egységes óraszámban tanulnak, és általában együtt lesznek az első évben. Csak a második és harmadik évfolyamban válnak külön. Van azonban még egy megoldásra váró feladat: a felnőttek szakmaváltozása. Hiszen a termelés átcsoportosítása miatt egy munkást nemcsak tizenhét éves korban, hanem később is érheti ilyen gond. Viszont az érvényben levő jogszabályok szerint, aki munkaközben új szakmát tanul, az négy évig csak betanított segédmunkás lehet. A fiatal, gyakorlatlan, gyengébb tanulók három évéhez képest ez nagy idő, négy év alatt esetleg újabb változás következhet be, s a betanított segédmunkás keresete sem nagyon vonzó. Egyszóval, gondolkodni kellene illetékes helyen erről is és az egész kérdéskomplexumról. Mert nem vésztjóslás akar lenni, hanem előrejelzés. Földessy Dénes Ä babaklinikán Audiovizuális bemutató Pécsett Nagy érdeklődés mellett került sor a Doktor Sándor Művelődési Ház nagytermében az első audiovizuális diavetítésre. A hagyományos diapozitív vetítési mód továbbfejlesztését jelenti. A szerző magnószalagra vett hangosítással, megfelelő zenei aláfestéssel kíséri a diafilmeket. Hazánkban az első audiovizuális fesztivált augusztus 20-án rendezik meg Vácott. Erre jónéhány szerző alkotása már megérkezett, ezeket láthatták előlegként a Fécsett most folyó felsőfokú fotoszaktanfolyam résztvevői. A bemutatót július 14-én, csütörtökön este 8 órakor megismétlik a Doktor Sándor Művelődési Ház nagytermében. Elkészült az új nyolctantermes iskola a Szigeti vámnál. Szeptemberben már ebben az iskolában is megkezdődik a tanítás. Az ország kapujában Naponta kétszázan lépik át Baranyában a határt Fél év alatt egyetlen devizabűntett A vámőrök többsége egy idegen nyelven is beszél Tizenhét-húszezer forintos forgalmat bonyolítanak le a pécsi Tempó Ksz Bajcsy-Zs. utcai baba- és • gyermekjáték-javító részlegében. Képen: Juhász Sándorné „gyógyítja a beteg babákat”. Március elsejével egyesült a vámőrség és a pénzügyőrség. Szemben a korábbi állapottal, amikor a megyében csupán egy helyen, Pécsett volt vámhivatal (és vámkezelés), most járásonként egységes feladatkörrel látják el mind a vámőri, mind a pénzügyi teendőket. Néhány hónap telt el azóta. Vajon ésszerűbb lett, egyszerűsödött-e az ügykezelés? Répás Tibor őrnagy, a Baranya megyei Parancsnokság vezetője erre határozott igennel válaszolt. Gyorsabban, kulturáltabban Öriási mértékben megnövekedett az utasforgalom megyénk és Jugoszlávia között. Naponta 120—200 ember lépi át a határt, hét végén ez a szám hatványozódik. Például a siklósi várfesztivál alkalmával nyolcszázan léptek be, ötszázan ki, sok a más állampolgárságú tranzitutas. Májusban indult meg a közvetlen közúti forgalom az udvari átkelőhelyen. A ma- gyarbólyi határállomáson keresztül a korábbi egy-egy szeSZERTARTÁS Az utca örökös és monoton zaját, a felszálló, torkot kaparó „smogot” megszűrik a vastag falak és élhetik külön kis világukat a házak közé szorult, miniatűr kertek. Alma, körte, barackfák, néhány fenyőfa, aztán bokrok és folyondárok a kerítések mentén. És madarak. Kevés madarat ismerek, talán csak a verebet, fecskét, vagy a rigót, „aki” reggelente hangjával „körül- cövekeli" saját rezervátumát, szinte mérternyi pontossággal. És a vadgalambot. Afféle „veréb-szürke”, és szürke talán viselkedése is, mintha szégyenlené, hogy a természet nem ruházta fel a tenyészgalambokra jellemző bóbitákkal, fehér vagy kékesfényű toliakkal, nyakszalagokkal, pihe-sarkan- tyúkkal, vagy éles tájékozóképességgel. Ilyen észrevétlenül — kissé bocsánatkérően — építette meg fészkét is udvari ablakunk egyikének táblái közé. Vékony kis ágakból, száraz gyökerekből font koszorút a párkányra, aztán ott ült napokig jámbor türelemmel. Néha félrehúztuk a függönyt, csak egy pilla- wmtra, mert a galamb minden külső mozgásra riadtan nézett körül, félig felemelkedve helyéről, menekülésre készen. Aztán nem nyúltunk a függönyhöz. Lábujjhegyen mentünk el az ablak, előtt. Vad viharok jöttek egy éjszaka, sebes szelek remeg- tették meg a padlásokat, az udvar fáit, az utcákon a hegyről lezúduló víz szőnyegként göngyölítette fel az aszfaltot. Reggel berohanunk, nézzük a fészket, az anyagalamb ott ült, fázósan, kissé borzas tollazattal. Pedig az ablak egyik szárnya nyitva volt... Mit ki nem bír az állat is! Gyenge csontjai, kicsi feje, vékony lába ... s mégis, mitől ilyen erős? Kiköltötte gyermekeit. Kettőt. Kipattantak a tojások és apró, remegő galambfiókák piheg- tek egy reggelen a párkányon, a pihés koszorú közepén. Hátukon a tollazat csíkos volt, mint a vadmalacok háta, s ezen fölöttébb el is csodálkoztunk. Szépen nőttek a vadgalambok. És gyorsan. A csíkok elmosódtak, tollazatuk egyöntetű szürkés-barnává változott. Most már bátrabban húztuk fő' a függönyt a „galambfiúk' lassan megmélyvonattal szemben naponta kettő, oda-vissza közlekedik. Munkájuk méretei az utas- forgalommal. ha nem is arányosan, de megnövekedtek. Nemcsak egyszerűsödött a vámőri munka, de sokkal gyorsabb, kulturáltabb, za- vártalanabb lett, s ellenőrzéseik mélyrehatóbbak. A megyében főleg az ún. kishatárforgalom a jelentős. Ebben az esetben a húszforintos betétlap néhánynapos rokoni látogatásra, a határ két oldalán 15—15 kilométeres körzetében való tartózkodásra jogosít. Nagyon megkönnyítené a vám- és pénzügyőrség munkáját, ha az emberek ismernék, mit és mennyit szabad kivinniük, illetve behozniuk az országba. Nem egy nehézség származik ebből. Sokan akarva-akarat- lanul szabálysértést követtek el vagy követnek el, mert nem ismerik, nem olvasták el a rendelkezéseket. Az OTP ad ki egy füzetecskét hasznos tudnivalókkal; jó lenne, ha az IBUSZ is követné példáját. Vagy még inkább a belügyi szervek már az útlevél, a betétlapok, tartózkodási engedélyek kiadásakor. örvendetes, hogy a vámszabálysértések száma nem emelkedett számottevően. Ebben az évben egy devizabűntett volt (hajóvizsgálat során fedték fel Mohácson, a lefoglalt áru értéke 17 600 forint) és 20 esetben követtek el kisebb szabálysértést. Szívügyük a külkereskedelem A személyforgalomhoz ha- | sonlóan állandóan bővül a külkereskedelem. Ha valahol elsőrendű szempont a gyors vámellenőrzés, akkor itt az. A vámőrök szívügyüknek te- ; kintik a vállalatok érdekeit, ; hiszen néhány órai késés te- > temes kocsiálláspénzbe kerül- ! hét vagy esetleg aznap már nem is lehet továbbítani az árut. Sajnos előfordul, hogy ; a vállalatok a szállításnál I nem időben teszik a szemle- ! bejelentést, s mivel a vám- ! és pénzügyőri szakasz is mun- ! kateiv szerint dolgozik, ha potyára mennek ki a szemlé- ; re, ha meghiúsul a szemle.- mert nem érkezett meg vagy ! még nincs berakva az áru, a ; vámőr nem várhat, nem mehet vissza később, hiszen a következő órában ütemezés szerint már máshol kell lennie. A vállalatoknak pontosabban kellene ütemezniük. Mohácson nagy a teherha- jóforgalom, de érintik sze- mélyhajók is. Sajnos előforszokták a külső világot, neszeivel, színeivel, mozgásaival egyetemben. Benéztek az ablaküvegen át a folyosóra, a „mama” kissé elnézést- kérően hajtotta félre fejét, lám, itt vannak, „ők” ketten lennének azok a jövevények, értük vészelte át a viharos éjszakát, tűrte el csendes szenvedéssel a hűvös esőt és az ablakok kegyetlen csattogását. A galamb-gyerekek pedig már lábon álltak, kissé ingatagon, persze behúzott nyakkal, aránytalanul nagy testtel, álltak, mint hirtelen megnyúlt kamaszfiúk, festett és kinőtt kabátban, bőkánfelüli nadrágban. Hogy miként keltek első útjukra, senki sem látta. A fészek üres. a gallyakat elviszi a szél. Elmentek. Hallani a vadgalambok turbékolását a kertek fáin. „Ok” lennének? Ki tudja. Felnőnek, önállóan röpködnek a belváros fái között és fölött, és majd részesei lesznek egyszer annak a szépséges szertartásnak, amelyben ismétlődik a születés—élet—elmúlás örök térvénye. M Fereao dul még. hogy a környékbeli lakosság a hajósoktól vám- ellenőrzés kijátszásával bekerült cikket vásárol, ami természetesen büntetendő cselekmény. A volt pénzügyőrök egyébként hamar belejöttek új feladatkörükbe, az átképzés zavartalan volt, elérték azt is, hogy többségükben legalább alap- vagy középfokon elsajátították a német nyelvet. S még egy momentum: jugoszláv kollégáikkal jó! megértik, szinte ismerősökként ü,dr vözlik egymást. Elavult szeszfőzdék Munkakörük másik területe továbbra is a borforgalmi adók előírása és beszedése. Jelenleg az elmúlt évi termés elszámolása folyik; sajnos, rosszak a tapasztalatok. Sokan elhanyagolják az adófizetést és felszólításra sem igen fizetnek. Elharapózott az engedély nélküli italmérés. Mint ismeretes, a termelő 25 literes tételen síiül nem adhatja el magánszemélyeknek a borát. Ennek ellenére egyesek otthon vagy kint a pincében valóságos italmérést rendeztek be. Negyvennyolc liter pálinkát koboztak el ebben az évben. Ebből 37 liter Alföldről „importált” pálinka. amint éppen értékesíteni akarták. Hat esetben megtalálták a bűnjelet, a főzőalkalmatosságot is. Nem nagy számok ezek. de még holtidényben vagyunk. Július elsejével kezdődött a szesztermelési év és felfutás várható. Elharapózott az ún. fazékfőzés, azaz ebéd mellett megfőzik a pálinkát is. A jelenség összefüggésben van a szeszfőzdék elhanyagolt állapotával. Szeszfőzdéink — legtöbb az fmsz-ek kezelésében — 30—40 éves. elavult berendezésekkel, kis űrtartalommal rendelkeznek és lassan dolgoznak. Nem képesek kielégíteni az igényeket, s bár az elmúlt évekhez képest van fejlődés, nem valami biztató a helyzet. Sok helyen el sem kezdték vagy vontatottan halad a javítás, tatarozás; félő, hogy idényre nem tudják befejezni. A nem kielégítő állapot egyik oka. hogy mindössze egy ktsz foglalkozik főzőberendezések gyártásával, javításával. A vám- és pénzügyőrség feladatköre ezzel nem merül ki. Tevékenységük átnyúlik az ipar, a mezőgazdaság területére. ahol adókkal, forgalmiadóval kapcsolatos ellenőrzéseket végeznek. De ez külön témát érdemelne. ■Oklósvári Zoltán
