Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-10 / 162. szám
Új történet kezdődött Nógrádi Sándor emlékezéseinek új kötete (Folytatás a 9. oldalról.) zes tésztát: ez a már-már illetlenül „komolytalan” kitérő nem öncél. Illusztráció. Az adott helyen minden másnál hatásosabb. Az elvétve megidéződő, látszólag önmagukban álló, „poénta- lan” apró epizódok, amelyekben egy-egy utazás, egy-egy jóízű beszélgetés boldog gondtalansága derít tel pillanatra: a látnivaló igyekezettel, hogy egyáltalán előkerüljenek ilyenfajta emlékei is — ennek az életnek zsúfoltságáról tudósít, arról, hogy mennyire nem tulajdonsága a nyugalom. Hogy megdöbbentően emlékezetes maradhat benne a tökéletes magánemberi öröm néhány pillanata — mert olyan ritkán adatott meg. Nógrádi Sándor könyvének' alaphangja mégsem az aggodalomé. Hanem a megbizonyosodott reménységé. Hogy amiért aggódnia oly sokszor volt ok, aminek féltése minden sorában ott érzik; az ország sorsa, a párt sorsa, ezentúl legfeljebb az átgondolt múltbeli tanulságok vonatkozásában juttatja eszünkbe a szót, hogy aggodalom. A bizalom, amelynek nagy feltételére olyan költőien figyelmeztet a könyv végszava — éppen e könyv olvastán is erősebb. A kötet megjelenése óta a legelső gyors híradás már arról jelez, hogy példányai szinte teljesen elfogytak az üzletekből. A kivételes érdeklődés, a gyors könyvsiker az első kötet nyomán ébredt jogos várakozásra mutat. Arra, hogy izgalmas könyv élményére vártak Nógrádi Sándor olvasói. Az előző könyv meggyőzhetett arról, hogy a szerző nemcsak illetékes az emlékezésre, de emlékezni tud is. S ez nemcsak azt jelenti, hogy jó elbeszélő, hogy sajátos: tömör, lényeg- re-koncentrált egyszerűségű írói stílusa nagyon sokaknak rokonszenves. Hanem elsősorban azt, hogy tőle meghallgatni mindent érdemes, mert tulajdonsága az igazmondás, a szépítge- tés, mellébeszélés nélkül való nyíltság. Az „Uj történet ...” lapjain elemzett közelmúlt korszak ellentmondásainak ilyen szándékú feltárása úttörő bátorságot követel. A könyvben megrajzolt politikai portrék irodalmi feldolgozása egyelőre adósság. Nógrádi Sándor nyugodtan néz szembe könyvében azzal az egészen természetszerű eshetőséggel, hogy sokakat bizonnyal a „rázós” tárgy csemegéz- ni-való izgalmassága vonz majd. Ez a könyv többek között azt is bizonyítja, hogy a benne tárgyalt kor történetét megírni szándékozó bátorságához egyetlen . dolog kell (a tárgyismeret nyilvánvaló feltételén túl): kommunista eseményszemlélet, pártos igazságigény, ,,Mindig ott éreztem jól magam, a dolgozó emberek között” — vallja szokásoscsöndes kijelentő-módján könyvében Nógrádi Sándor. Bizonyos, hogy ez a megérdemelt jóérzés új könyvének is kijut. — (Kossuth Könyvkiadó, 1966.) Hars György Kultúra és közönség Idei újdonság: Országos népitánc fesztivál A szegedi ünnepi hetek a szabadtéri játékok előadásain kívül is gazdag kulturális programot ígér a városba látogatóknak. E változatos programban érdekes újdonság lesz a Szak- szervezetek Csongrád Megyei Tanácsának kezdeményezése: július 28 és 31-e között a kétezer személyes újszegedi szabadtéri színpadon az idén először megrendezésre kerülő országos népi tánc-fesztivál. Az ország minden tájáról 11 szak- szervezeti együttes 500 táncosa lép ezen a találkozón a közönség elé. Olyan ismert és népszerű tánccsoportok szerepelnek majd, mint a Vasas Központi Művészegyüttes. a VOSZ Bartók csoportja, a HVDSZ Bihari táncegyüttese, az Építők Vadrózsák együttese, a diósgyőri Vasas tánckar, a tatabányai és a várpalotai Bányász együttes, a szolnoki Tisza, a borsodi Avas, a zalai Zala és az ÉDOSZ Szeged népi-együttese. Külföldi tánccsoport is szerepel a műsorban: a Jugoszláviában nagyon népszerű, szabadkai Mladost ifjúsági együttes. A bemutatókat szakmai megbeszélések, viták, tanács kozások követik. A tapasztalatokat július 31-én, vasárnap összegezik, majd a fesztivál 500 táncosa színes népviseletben felvonul a délután 6 órakor kezdődő — szintén hagyományos — ifjúsági karnevál menetében. Ezt idén a KISZ a népek barátsága gondolatának jegyében rendezi meg. (Folytatás a 9. oldalról.) A tömegek felé fordulással kapcsolatban nem lehet eléggé hangsúlyozni különösen két tényező fontosságát. Az egyik a nagy tömeghatású kulturális eszközök felhasználása. Magyarországon ma csaknem minden családnak van rádiója (falun csak a családok 80 százalékának), már egymillió felé közeledik a televízióelőfizetők száma, fokozódott az újság- és folyóiratvásárlás és olvasás minden rétegnél Ebből természetesen következik, hogy ezeknek a fórumoknak kell elsősorban foglalkozniok a legszélesebb tömegek igényeinek kielégítésével és újabb igények támasztásával. Mindez nem jelenti azt, hogy ezek a szervek ne differenciálják munkájukat rétegek szerint. de az ő feladatuk elsősorban mégis az. hogy a szocialista tömegkultúra terjesztői legyenek. De van egy másik tényező is. Teljesen helytelen volna, ha csak a központi szervekre bíznánk a tömegek művelődését. Minden területen vannak olyan sajátosságok, amelyeket tekintetbe kell venni és vannak a kultú- rálódásnak olyan eszközei, amelyeket a nagy tömeghatású eszközök nem pótolhatnak. Nem nélkülözhetjük a helyileg szervezett kulturális tevékenységet, ami nemcsak megyei vagy járási, hanem községi kulturális centrumok kialakítását is jelenti. Jobban kell építenünk a jövőben e két tényező kölcsönhatására, a központi és a helyi népművelés jobb összekapcsolására. Szeretném hangsúlyozni, hogy mindez nem puszta szervezési, hanem elsősorban tartalmi kérdés. A szocialista tömeg- kultúra az emberiség legnagyobb tudományos és művészeti eredményeit foglalja magában, s nem a kapitalista „fogyasztási kultúrát” jelenti. A műveltségben és a művelődésben természetesen vannak fokozatok, de a mi tömeg- kultúránk „nyitott”: a lehetőségek adva vannak mindenki számára, aki a különböző lépcsőfokokat végig akarja járni. A tömegkultúra ilyen felfogásának az sem mond ellent, hogy egyes területeken, különösen a szórakoztatásban selejtes termékek is terjednek, s hogy vannak rétegek, amelyek műveltségi és ízlésbeli állapota rendkívül elmaradoitt. szocialista kulturális forradalomra éppen az a jellemző, hogy sohasem elégszik meg az adott helyzet fenntartásával, hanem mindig többre törekszik, — természetesen társadalmi-gazdasági lehetőségeinket tekintetbe véve. A művelődésnek ez a dinamikus felfogása nagy felelősséget ró mindazokra, akik kulturális munkával foglalkoznak. Arról van ugyanis szó, hogy az adott terület vagy réteg kulturális helyzetének alapos elemzése után még kell határozni, milyen kulturális javakat, milyen eszközökkel terjesszünk. Mindenféle politika, így a művelődéspolitika is — bármilyen kis körben vagyunk is felelősek érte — választást jelent. Választani nemcsak az érték és a selejt között, hanem a különböző rangú és rendű értékek között is. Ez nem jelenti azt, hogy le akarjuk szűkíteni a művelődés lehetőségeit, pusztán arról van szó, hogy adott helyzetben, adott időben, adott körülmények között melyek a népművelés leghatékonyabb tartalmai és módszerei. A múlt nagy kulturális értékeit megmérte az idő, s azt hiszem, hogy ebben a tekintetben a kultúra munkásainak különösebb nehézségei a választást illetően nincsenek. Sokkal nagyobb problémát jelent annak meghatározása, hogy a jelen értékei közül mit népszerűsítsünk és mit nem. E tekintetben a Kulturális Elméleti Munkaközösség említett tanulmánya azt hangsúlyozza, hogy feladatunk a szocialista és a humanista módon elkötelezett polgári irodalom és művészet alkotásainak megismertetése. Emellett természetesen vannak más, ellentmondásosabb értékek is, amelyek szűkebb körökben terjednek s nem, vagy csak a kísérletezések beérése után lesznek a tömegkultúra alkotóelemei. A szocialista tömegkultúra szempontjából fontos értékeknek a kiemelését elsősorban a kritiA — A nagyobb hozamért — Hogy’ került ide ez a strucc? — Igen nagyokat tojik! (Mészáros András rajza) ka végzi el, s ezért fontos, hogv a népművelés munkásai állandóan tájékozódjanak a kritikai irodalomban. A választás természetesen nem kockázatnélküli, de nem lehet egyetérteni azzal az állásponttal. amely errői a követelménvről le akar mondani. Az ilyen felfogás „liberális” külsőségeivel nem segíti, hanem >n- kább összekuszálja a népművelés munkáját. mert eszmeileg leszerel, ? ugyanakkor nem veszi tekintetbe a gyakorlati, pedagógiai, gazdasági szervezeti lehetőségeket és szükségleteket. Az előbb arról beszéltem miként lehet a közvéleményt alkalmassá tenni a kultúra befogadására, most arról szeretnék néhány szót szólni, hogy miképpen hathat ez a közvélemény az irodalom és művészetek fejlődésére. Közvéleményünk nemcsak a műveltségi színvonal szempontjából differenciált, hanem eszmei és ízlésbeli szempontból is Nem kétséges, hogy nálunk vannak hívei nemcsak a szocialista, hanem a polgári és kispolgári kultúráknak is A kulturális forradalom azért folyik, hogy biztosíts k a szocialista kultúra hegemóniáját ás mind több embert vonjunk be vonzó- körébe. Ennek döntő, előfeltétele hogy közönségünk megismerje ne csak a külföldi, hanem mindenekelőtt a magyar irodalom és művészetek szocialista jellegű alkotásait. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert még szocialista közvéleményünk Sem tájékozott ebben a tekintetben, s mint ahogy a Kulturális Elmélet; Munkaközösség tanulmánya elemzi, gyakran éppen egyoldalú, vagy torz képet alakít ki magának kulturális életűnkről. Az irodalmi és művészeti />- ták azt a benyomást keltik sok emberben: ezen a területen tulajdonképpen a hibák uralkodnak és nincsenek eredmények. Az elmúlt évek termése azt bizonyítja, hogy ez a felfogás gyökeresen hamis Hadd hivatkozzak arra. hogy az utolsó időkben szocialista líránk széles közönségsikert aratva tovább erősödött, hogy prózánk hozzájárult nemzeti önismeretünk egyes kérdéseinek tisztázásához és gazdagításához, tükrözte a paraszti világban végbement átalakulást és hozzájárult a szocialista erkölcs és tudat formálásához. Filmművészetünkben olyan alkotások születtek, amelyek őszintén, nyíltan és ugyanakkor szocialista módon néztek szembe a közelmúlttal és mai életünk problémáival. Eredményeket mutathatunk fel a képző- és iparművésze’- ben is, bár különösen a festészetben a kikristályosodási folyamat még csak el sem kezdődött, legfeljebb az útkeresésnél tartunk. Magyar operák és más zeneművek születtek, amelyek zenepedagógiánk sikerei mellett a világ figyelmét is felhívták a művészetnek erre az ágára. Aki mindezt nem veszi tekintetbe, hanem csak a kulturális élet polgári— kispolgári jelenségeiből indul ki és ezeket általánosítja, az akarva-akaratlanul lemond arról, hogy a közvéleményt formálhassa, befolyásolhassa. erősíthesse irodalmunk és művészetünk fejlődését. Az ilyen hiába hangoztatja, hogy ő valamiféle „tiszta” szocialista kultúrát kíván, azzal, hogy semmiféle szocialista értéket vagy jelenséget nem ismer el kulturális életünkben, tulajdonképpen nihilista álláspontra helyezkedik. A mi társadalmunk új formáció és ebből természetesen következik, hogy a szocialista irodalom és művészet minden nagyszerű hagyománya és mai értéke mellett sem tudta teljesen kiszorítani a polgárit. A polgári jelenségekkel azonban vitatkozni kell, s a vita leghatásosabb eszköze a szocialista mű. A művek születését mindenekelőtt a megfelelő társadalmi légkör segíti elő. amelynek alakításában a közvéleménynek is szerepe van. Azt a közvéleményt, amely szeretettel veszi körül a kultúra, az irodalom és művészet ügyét és amely az alkotókat biztatja és ösztönzi, hogy szocialista irányban keressék az újat. ezt a közvéleményt nevelni és szervezni kell. A hivatásos intézmények mellett a párt- és szakszervezetek s általában a társadalmi szervezetek nem keveset tehetnek e közvélemény formálásában. A kulturális tájékozódás és tájékoztatás jobb megszervezése, viták rendezése, állásfoglalás országos és helyi jellegű kérdésekben a nyilvánosság előtt is — mindez erősítheti kulturális tevékenységünk mozgalmi jellegét. L enin egyik, dara Zetkinnel folytatott beszélgetésében a forradalom utáni Szovjetunióban így tette fel a kérdést: „Szabad-e egy kisebbségnek édes. sőt különleges süteményeket felszolgálnánk, amíg a munkás- és paraszttömegek még fekete kenyéren tengődnek? Én ezt, ami kézenfekvő, nemcsak a szó r>etű szerinti értelmében gondolom, hanem képletesen is. Tartsuk mindig munkásokat és parasztokat szem előtt Tanuljunk az ő kedvükért gazdálkodni és számot vetni a művészet és a kultúra területén is.” Mi más körülmények között élünk, mások a kulturális viszonyos is, de továbbra is érvényes az az elv hogy a művészet és a kultúra terén mindenekelőtt a munkásokat és parasztoka: kell szem előtt tartanunk, mégha ma már képesek vagyunk figyelmünkéi más feladatokra is fordítani m 2 Háromszázezer vendéget vár Szeged Az ünnepi hetek időszakában idén 300 ezer vendéget vár - Szeged. Az előadásokra eddig már több mint ötvenezer jegy kelt el, szállást — mint Goes György, a Szegedi idegenforgalmi Hivatal vezetője elmondotta — 40 ezren foglaltak. A számok szerint az idén a tavalyinál is agyobb az érdeklődés. S emesak a belföldiek, de a -alföldiek is nagy számban : elsntik be érkezésüket. Tavaly például 30 ezer jugoszláv vendég látogatott Szegedre. Az előzetes jelentkezések alapján az idén legalább 40 ezer jugoszláv utazik majd a szabadtéri játékok városába. Mind a hazaiak, mind a külföldiek között sok a visz- szatérő vendég. Lengyelországból, Cehszlovákiából évenként rendszeresen csoportok látogatnak Szegedre, de más országokból is vannak törzsvendégei a szegedi szabadtérinek. Erik Svenson svéd munkás például három év óta minden nyáron Szegedre látogat. William Johnson angol színész Cantebury- ből utazik évék óta Szegedre. Különösen kedves visszatérő vendégként várják az idén Anne Berman angol táncosnőt Nem azért, mert férj«. Monty Berman a Magyaror- . szágon is nagy sikerrel ját- szott Angyal filmek producere, hanem mert az angol , művésznő tavaly a West Side Story művészgárdájának j táncos tagjaként járt Szege- i den. ] Az idegenforgalmi hivatal esténként ötezer embernek tud szállást adni. Ebben a | számban nem szerepelnek a I szállodai férőhelyek, csak a f hivatal szolgáltatásai: a kemping, a szegedi és a dorozsmai turistaszálló, a 25 kollégium és a fizetővendég szolgálat nagyrészt első osztályú — külön bejáratú, fürdőszobás, telefonos — szobái. A nagy előzetes érdeklődés miatt az idegenforgalmi hi- [ vatal a Szegéd szomszédságában fekvő Kiskúndorozsmán is megkezdte a fizetővendég szolgálat szervezését, sőt azt is biztosította, hogy ha szükséges. a Tisza-parti üdülőtelep és a KISZ-tábor kényelmes faházai is a vendégek rendelkezésére álljanak. A vendéglátás érdekes idei újdonsága a Tisza-hídnál létesített motorcsónak-állomás. Óránként indulnak innen — a vendégek kívánsága szerint — az idegenforgalmi hivatal motorosai, kirándulásra, sétahajózásra.
