Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

2 napló 1966. JÚLIUS ML Politikai gengszterek Szöulban nemrégen me­rényletet követtek el egy dél- koreai újságíró ellen. Coj Jen Cshor, a Tona Ilbo cí­mű lap munkatársa, munkája befejeztével hazafelé igyeke­zett, amikor váratlanul két gyanús külsejű fiatalember támadt rá és borzalmasan összeverte. Másnap reggel egy ismeretlenekből álló cso­port kövekkel bezúzta az új­ságíró házának ablakait. A sajtó jelentései szerint rövid del ezelőtt katonai egyenruhás ismeretlen személyek beha­toltak a szöuli „Tona” rádió- állomás osztályvezetőjének, Cső Don Hva újságírónak a lakásába. A lakás tulajdono­sát elkapták, belegyömöszöl­ték a dzsippbe, kivitték a vá­ros szélére és véresre verték. Ugyanezen a napon politikai terroristák egy másik cso­portja robbanótöltetet helye­zett el Ben Jen Kvon, a To­na Ubo vezető munkatársa lakásában. A robbanás erő­sen megrongálta a lakást. Mind a mai napig rejtve maradtak e politikai geng­szterizmus elkövetői. Egy vi­lágos, hogy Dél-Koreában a sajtó munkatársai ellen egy kegyetlen gépezet működik. Pák Csőn Hi klikkje, amely 196L május 16-án katonai ál­lamcsínnyel került hatalom­ra, még a polgári közigazga­tás bevezetése után is ide­gen kinövésnek tekinti az új-' ságírókat. Dél-Korea vezetői törvényt hoztak a lapok és hírügynökségek kötelező re­gisztrálására. Ha valamelyik lap nem ért egyet a kormány népellenes politikájával, azon nal megszüntetik. Ez év első három hónapjában 76 külön­böző kiadványt szüntettek meg. Ilyen tehát a „szabad” saj­tó helyzete abban az ország­ban. amelyet Washington az ázsiai „szabad” világ kiraka­taként reklámoz. Vietnami jelentés Megmérgezik a kutakat üél-Vietnamban Újabb légitámadások a VDK ellen — Tiltakozások az amerikai agresszió ellen — Rusk Szöulba érkezett A saigoni amerikai parancs­nokság szóvivőjének közlése szerint, az Egyesült Államok légierejének F—105. ■ típusú vadászbombázói péntekén olaj­tartályokat bombáztak az észak-vietnami fővárostól' 48, illetve 64 kilométernyi távol­ságra. A hivatalos Washington pén teken igyekezett sietve meg­cáfolni az VDK területe felett lelőtt, majd később elfogott amerikai repülők pilótáinak beismerését, hogy polgári léte­sítményeket, többek között iskolákat és lakóházakat bom­báztak Észak-Vietnamban. * A TASZSZ a VNA hírügy­nökségre hivatkozva jelenti, hogy az amerikaiak és dél­vietnami kiszolgálóik meg­mérgezik az ivóvizet Dél-Viet- namban. A hazafiak „Felsza­badítás” hírügynökségének tudósítása szerint a saigoni rezsim diverzánsai és kémei áprilisban a már felszabadított területeken sok helyen arzént kevertek a kutak vízébe. Több mint ötvenen súlyosan meg­betegedtek, huszonketten pedig belehaltak a mérgezésbe. •k Bruno Pittermann, a Szocia­lista Intemacionálé elnöke és Albert Carthy, a szervezet tit­kára táviratban tiltakozott Johnson elnöknél az Észak- Vietnam elleni bombatámadá­sok kiterjesztése ellen — je­lenti az APA hírügynökség. A pakisztáni ellenzék veze­tői szombaton tiltakozáskép­pen elhagyták a parlamenti üléstermet, mert a nemzet­Djakarta': Szombaton páncélkocsik és géppuskával felfegyverzett katonaság vette körül a dj akartai egyetem épületét, ahol több ezer diák harmadik napja tüntet Sukar­no ellen. A diákok fő köve­telése: alakuljon új kormány a Sukarnót támogató politi­kusok nélkül. A hadsereg napilapja szom­bati számában foglalkozik Su­karno elnöknek az ideiglenes népi tanácskozó gyűlésen el­mondott beszédével. A lap sértőnek találja Sukamo be­szédének azt a részét, amely­ben általános választásokat követel „az indonéz nép igazi érzelmeinek megismerésére”. A tanácskozó gyűlésnek 69 te­rületi képviselője van az or­szág minden részéből. „Sértő kételkedni abban, hogy dön­tésük nem a nép akaratát tükrözi” — írja a lap, gyűlés elnöke nem volt haj­landó napirendre tűzni „az Egyesült 'Államok agresszióé háborújának kiterjesztése nyo­mán előállt súlyos helyzet” megvitatását — jelenti az AFP. A nyugat-pakisztáni nemzet- gyűlés 60 tagja felszólította Lahore lakóit, hogy békés tün­tetéssel fejezzék ki „gyűlöle­tüket és megvetésüket az ame­rikai agresszorokkal szemben”; New Yorkban letartóztattak három amerikai katonát, aki megtagadta, hogy Dél-Viet- namba utazzék. A katonákat éppen fél órával azelőtt vet­tek őrizetbe, hogy felszólal­tak volna egy templomi gyű­lésen, amelyet a vietnami bé­kéért küzdő bizottság szerve­zett. A három fiatal ameri­kai —- Johnson. Móra és Sa- mas — egy héttel ezelőtt sajtó értekezletet tartott, s hangoz­tatta, hogy az egyre veszélye­sebb méreteket öltő vietnami háború „erkölcstelen és igaz­ságtalan”. A templomi gyűlés részvevői, miután értesültek a letartóztatásról, a sorozó iroda elé mentek és követelték az őrizetbevettek szabadonbocsá- tásáfc, * A dél-koreai rádió jelentése szerint Rusk amerikai külügy­miniszter pénteken Szöulba érkezett. Rusk rövid látogatá­sa idején a vietnami kérdés­ről és az amerikai dél-koreai kapcsolatokról tárgyal első­sorban a dél-koreai hatósá­gokkal. A Mincsu Csoszon cí­mű phenjani lap megjegyzi, hogy Rusk jelenlegi délkelet­ázsiai és távol-keleti utazásai, ezen belül a szöuli látogatás szoros összefüggésben van az amerikai imperialisták ázsiai agresszív politikájával. Rusk látogatásának célja: még jobban bevonni leghívebb bábját, a dél-koreai klikket e veszélyes fondorlatokba. Első­sorban arról van szó, hogy nö­velni akarják a vietnami ag­resszív háborúban részt vevő dél-koreai csapatok létszámát. Rendkívüli intézkedések az amerikai repülőgépszereink sztrájkja miatt Washington; Az Egyesült Államok öt legnagyobb repülőtársaságá­nak mintegy 35 ezer repülő­gépszerelője lépett pénteken bérsztrájkba. Tekintettel arra, hogy a sztrájk erősen befo­lyásolhatja az amerikai csa­patok és hadianyagok szállí­tását Dél-Vietnamba, a pen­tagon rendkívüli intézkedések megtételére kényszerült. Cyrus Vance hadügyminisz­ter-helyettes rendeletet adott ki arról, hogy a légierő repü­lőgépeit kell igénybe venni a katonai személyzet és hadi­rendeltetésű szállítmányok to­vábbítására mind az orszá­gon belül, mind annak hatá­rain túl. A rendelet értelmé­ben minden esetben elsőbb­séget kell biztosítani a dél­kelet-ázsiai hadműveletekkel összefüggő szállítmányoknak. A hadügyminisztérium ille­tékes szerveinek ellenőriznie kell, hogy a légitársaságok feltétlenül betartsák a mos­tani rendelkezést és tartóz­kodjanak minden olyan lépés­től, amely károsan befolyá­solhatja az amerikai katonai szállításokat. HazaéiM a Dózsa az NDK-óól A Pécsi Dózsa labdarúgói haza­érkeztek az NDK-ból. A pécsi csa­pat három mérkőzést játszott a baráti országban. A lila-fehérek mérlege kedvező, két győzelem és egy döntetlen. A játékosok pénte­ken délután indultak el Drezdá­ból, a csapat szombaton reggel Budapesten autóbuszra ült és tegnap a koradélutáni órákban érkezett vissza Pécsre. A Dózsa együttese vasárnap délután Vil­lányban lép pályára, ahol Nép­köztársasági Kupa mérkőzést vív. Szovjet segítség a fejlődő országoknak A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ÖTA eltelt két évtized óriási változásokat hozott Ázsia és Afrika népeinek életé­ben. Számos gyarmati ország megsze­rezte politikai függetlenségét, megnö­vekedett szerepe és jelentősége a nem­zetközi színtéren. A politikai függet­lenség kivívásával azonban még nem ér véget a harc a nemzeti felszabadu­lásért. Bármely ország teljes függet­lenségét csakis a gazdasági önállóság megszervezésével tudja elérni. A független gazdaság megteremtése nagy beruházásokat igényel. A fejlődő országok pedig nem rendelkeznek ele­gendő belső forrással a létfontosságú gazdasági ágak finanszírozásához. Ezért más országokhoz fordulnak segítségért. A Szovjetunió a fejlődő országokkal való kapcsolataiban abból az őszinte törekvésből indul ki, hogy segítse őket a súlyos gyarmati örökség felszámo­lásában és előmozdítsa gazdasági füg­getlenségük megszilárdulását. Az első gazdasági és műszaki együtt­működési megállapodásokat 1955-ben kötötték meg a szóbanforgó országok­kal. A Szovjetuniónak ma majdnem harminc országgal van ilyen megálla­podása. A megállapodások értelmében a Szovjetunió 600 különböző létesítmény építésében segíti a fejlődő országokat. Már megépült vagy épülőfélben van körülbelül harminc vas- és fémkohá­szati mű, negyvenöt gép- és fémfel­dolgozó üzem, 80 könnyű- és élelmi­szeripari vállalat, 20 villanytelep. Épülnek továbbá gátak, öntöző-beren­dezések, folyik az új földek művelhe­tő vé tétele;. ? E létesítmények és építkezések fi­nanszírozására a Szovjetunió hiteleket nyújt a fejlődő országoknak. A hosz- szúlejáratú hitelek jelenleg összesen több mint 3,5 milliárd rubelt tesznek ki. JELENTŐS HITELEKET KAPOTT az Egyesült Arab Köztársaság, India, Indonézia, Afganisztán, Algéria, Irak, továbbá Jemen, Guinea, Ghana, Mali, Szomália, Kenya stb. A Szovjetunió műszaki közreműkö­désével az ázsiai és afrikai országok­ban eddig több mint 170 ipari, mező- gazdasági és közlekedési létesítményt, továbbá egészségügyi és tanintézetet adtak át a használatnak. íme, a leg­fontosabbak: Indiában — a bhilai fémkohászati kombinát, elektromos erő­mű és olaj bánya; az Egyesült Arab Köztársaságban — az asszuáni gát el­ső részlege, a Közel-Kelet legnagyobb antibiotikum üzeme, továbbá szer­számgépgyár és olajfinomító; Afga­nisztánban — autójavító üzem, öntöző­csatorna, hegyi autóút a Hindokosz hegységben; Irakban — élelmiszer- és könnyűipari vállalat; Jemenben —• a hodeidai kikötő. Guineában — kon­zervgyár és fűrészüzem. Aligha van, az Egyesült Arab Köz­társaságban olyan gazdasági ág, amely­nek fejlesztését ne segítette volna elő a Szovjetunió. A szovjet ország komp­lett berendezéseket szállít a heluani fémkohászati és kokszológyáraknák, anyagot és berendezéseket az épülő olajfinomítónak és kenőolajgyáraik­nak, valamint a szuezi hőerőműnek, az alexandriai hajógyárnak. Több mint százra tehető azoknak az ipari létesít­ményeknek a száma, amelyeket szov­jet tervek alapján, szovjet hitelből épí­tettek az Egyesült Arab Köztársaság­ban. Algéria mezőin szovjet traktorok és magánjáró arató-cséplőgépek dolgoz­nak. Épül az annabei fémkohászati kombinát, amely évente 300—350 ezer tonna hengerelt vasat termel. Indiá­ban a harmadik ötéves gazdaságfej­lesztési terv keretében a Szovjetunió segítségével körülbelül 40 fontos ipar­telep létesül. Afganisztánban a naglui 670 50o kilowattos villanytelep építési munkálatai folynak. Ezek az építkezések az illető állam gazdasági hasznán túlmenően egyben a szakemberképzés iskolái is. Ilyen módon körülbelül 100 ezer szakember kapott kiképzést a gyengén fejlett or­szágokban. Ezenkívül néhányezer leen­dő szakember tanul a Szovjetunió kü­lönböző tanintézményeiben. A SZOVJETUNIÓ SEGÍTSÉGÉT nagy­ra értékelik a gyengén fejlett orszá­gok. Egy tunéziai lap írja: „A Tuné­ziának és más afrikai országoknak nyújtott szovjet segítség nem von ma­ga után semmiféle politikai vagy más feltételt. A segítséget a Szovjetunió nem valamilyen ideiglenes vagy kon­junkturális elképzelésekből nyújtja. A segítség a Szovjetunió politikájának elvi jellegét tükrözi vissza”. Két okmány a békéről a világközvélemény feszült figyelemmel kísérte négy napon keresztül a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének buka­resti értekezletét. E megkülön­böztetett figyelem elsősorban annak volt tulajdonítható, hogy a jelenlegi bonyolult és feszült helyzetben a népek a szocialista országoktól várják a világ számára kedvező kez­deményezéseket, a kormányok pedig latolgatják: milyen dip­lomáciai, politikai és katonai lépésekkel kell számolni. A Politikai Tanácskozó Tes­tület mélyrehatóan elemezte a két középpontban álló kér­dést, az amerikaiak vietnami agresszióját és az európai biz­tonság megszilárdítását és le­vonta a szükséges következte­téseket. A két nyilatkozat egy­aránt megállapítja, hogy a nemzetközi helyzet megromlá­sának alapvető oka az Egye­sült Államok vezető köreinek képtelen ragadozó szenvedélye, a népek szabadságát, függet­lenségét és önrendelkezési jogát durván semmibevevő agresszív politikája. Ez nyílt támadó háborúban jelentke­zik Dél-Vietnamban, és a nyugatnémet militaristák elő­térbe állító, burkoltabb, ra­vaszabb módon Európában. A cél mindenütt ugyanaz: az amerikai uralom feltétlen el­ismertetése. az eszközök azon­ban változóak. Mégis, e lénye­gi párhuzam mellett mind vi­lágosabban előtérbe nyomul, egy nem kevésbé lényegi kü­lönbség is. Nevezetesen az, hogy az USA szándékai Euró­pában szöges ellentétbe kerül­tek az összeurópai érdekeket mindinkább felismerő köz­gondolkodással és a kelet-nyu­gati párbeszéd, a békés ko- egzisztencia irányában ható tendenciákkal. Ez a különbség meghatározza a két nyilatkozat tartalmát. A „vietnami nyilatkozat” a leghatározottabb figyelmezte­tés, amelyet a szocialista or­szágok eddig az Egyesült Ál­lamok eszeveszett vezető kö­rei címére küldtek. Amikor a nyilatkozat megállapítja, hogy a kegyetlen és embertelen esz­közöket alkalmazó amerikai vezetők a hitleri háborús bű­nösök nyomdokában járnak, egyben felveti a háborús fe­lelősség, ezen túlmenően a fe- lelősségre vonás kérdését és történelmi tanulságát is. A Hanoira hulló bombák kísér­teties fényénél semmivé fosz­lik az amerikai kormány „bé­keszerető szándékairól” han­goztatott frázis, hogy az ame­rikai hadosztályok a vietnami nép szabadságának, független­ségének érdekében szórják le napalmbombáikat és permete zik szét a mérges gázokat. A nyilatkozat semmi kétsé­get nem hagy aziránt, hogy az eszkaláció fokozza ameri- ka részéről a minden oldalú segítség és támogatás fokozó­dását vonja maga után a Varsói Szerződés tagállamai részéről. E segítségnyújtásban benne van az engedély is, amelynek értelmében önkénte­sek mehetnek Vietnamba. Az agreszió lefékezésében és megszüntetésében egyre nö­vekszik a szocialista országok együttes fellépésének és a vi­lág békeszerető népei közös akcióinak jelentősége. Éppen ezért a nyilatkozat feltétlenül szükségesnek tartja a vietnami nép győzelmének kivívásáért a szocialista országok akció­egységét A z európai biztonság meg­szilárdításáról szóló nyilat­kozat elemzésében ugyan­arra a következtetésre jut, mint a vietnami háború okai­nak analízise során, vagyis rámutat az amerikai vezető körök súlyos felelősségére, az amerikai és a nyugatnémet militaristák mind szorosabbá váló békeellenes szövetségére. Az elemzés ugyanakkor a tör­ténelmi tanulságok fényében és a gyökeresen megváltozott helyzet tényeinek alapján, nem utolsó sorban pedig a sa­játos európai érdekek általá- ( nos felismeréséből kiindulva reális lehetőséget lát az euró­pai biztonsági rendszer létre­hozására. A nyilatkozat világosan le« szögezi: „semmi kétség az­iránt. hogy az Egyesült Álla­mok Európában követett poli­tikai céljainak semmi közük sincs az európai népek létér­dekeihez, az európai biztonság feladataihoz”. Számukra Euró­pa nem a közös történelemmel és közös kulturális hagyomá­nyokkal rendelkező nagymúl­tú népek sokszínű összessége, hanem eszköz, az amerikai ve­zető körök globális politikáié­nak csupán egyik eszköze. Ez az amerikai szándék az utóbbi időben fenyegetőbbé vált azzal, hogy határozott támogatást nyújt a nyugatnémet milita­ristáknak az atomfegyverek megszerzésére. A Varsói Szerződés államai azonban éppen az alaptényezők mérle­gelésével arra a következtetés­re jutottak, hogy Európában, ahol az államok csaknem fele szocialista, lehetőség kínálko­zik az események nemkívána­tos fejlődésének megakadályo­zására. Az európai államok, a békéért küzdő összes társa­dalmi erőknek együttes erő­feszítésével — tekintet nél­kül az ideológiai nézetek, val­lási és egyéb meggyőződések különbözőségére, — meg lehet oldani az európai biztonság problémáját. Bizonyítaja azt, hogy Európa minden országá­ban, magában a Német Szö­vetségi Köztársaságban is nö­vekszik azoknak az erőknek a befolyása, amelyek sikra- szál Inak a feszültség enyhí­téséért, az államközi kapcso­latok átfogó fejlesztéséért, országaik teljes függetlensé­géért és nemzeti arculatának megőrzéséért. A nyilatkozatot aláíró or­szágok hét pontban foglalták össze az európai biztonsági rendszer megteremtéséhez szükséges lépéseket. E hét pont magában foglalja a szilárd európai béke legfontosabb fel­tételeit. Külön érdekessége a katonai feszültség enyhítését tartalmazó szakasz. Ebben egyrészt kimondják, hogy a jelenlegi helyzet lehetővé teszi a fennálló katonai szövetségek egyidejű feloszlatását, más­részt — amennyiben az Észak Atlanti Szerződés tagállamai még nem hajlandók elfogadni a radikális intézkedést —, cél­szerű lenne, ha már most megegyezés jönne létre az Észak Atlanti Szerződés és a Varsói Szerződés katonai szervezetének felszámolásáról. A másik gyakorlati javaslat, az általános európai tanács­kozás összehívása, ami jelen­tős mérföldkő lehetne euró- pa jelenkori történelmében. A Varsói Szerződés országai készek részt venni egy ilyen értekezleten, bármilyen, más érdekelt államok számára, így az Észak-Atlanti Szövet­ség tagállamai és a semleges államok számára is alkalmas időpontban. A bukaresti tanácskozás végkövetkeztetései -tehát méltán keltették a leg­szélesebb körű figyelmet világszerte. A jelenlegi hely­zet elemzésével, gondos, mér­legelésével együtt egyrészt megjelölik a biztonság meg­szilárdításának követendő útját Európában, másrészt minden eddiginél energiku-. sabban figyelmeztetik az Egye­sült Államokat irányító ipari­katonai komplexum vezetőit agresziós politikájuk végzetes és elkerülhetetlen következ­ményeire. A Bukarestben elfogadott két okmány jelentős szolgála­tot^ tesz az emberiségnek. Szétzúzva a hazug békefrá­zisokat. _ megmutatja a maga pőreségében az amerikai há­borús csoport szándékát. Fo­kozott harcra mozgósít a viet­nami nép védelmében, ugyan­akkor feltárja az európai helyzet rendezésének feltéte­leit is, gyakorlati lépéseket javasol a vitás kérdések meg­oldására és elmozdítja a holt­pontról az európai biztonsági rendszer létrehozásának ügyét. A két okmány fontos doku­mentuma a szocialista onszá- I gok törhetetlen békeakaratá­nak, felelősségérzetének, a sza­badság, a függetlenségi eszme és a haladás következetes szolgálatának. 1 i A t A Indonéziai jelentés

Next

/
Thumbnails
Contents