Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-31 / 180. szám

2 _ I960. JÜLIUS SL napló----------------------------­--------­A vietnami kérdés megoldása mindannyiunkat foglalkoztat A francia külügyminiszter sajtótájékoztatója Maurice Couve de Murville szombaton délben a Gellért- szálló Gobelin-termében talál­kozott a magyar és a külföldi sajtó képviselőivel. Couve de Murville elöljáróban szívé­lyes szavakkal mondott köszö­netét a vendégszeretetért. Ez­után magyarországi látogatá­sának céljáról, jelentőségéről szólt a francia külügymi­niszter. A francia külpolitika egyik fő törekvése, hogy kap­csolatait a Kelettel megjavít­sa — mondotta. Az európai helyzet átalaku­lóban van, s a változás az enyhülés Irányában hat, az európai országok közötti békés kapcsolatok kialakí­tását mozdítja dó. Mi Franciaországban ennek az irányzatnak a hívei va­gyunk, a minden lehetséges eszközzel ennek az irány­zatnak a kiteljesedését óhajtjuk szolgálni. Úgy véljük, hogy ez az el­határozásunk megegyezik va­lamennyi európai nép törek­véseivel, azzal, hogy lehetősé­get teremtsünk nagy problé­máink megvitatására — mon­dotta befejezésül a francia ^külügyminiszter, majd vá­laszolt az újságírók kérdései­re. Arra a kérdésre, hogy bu­dapesti tárgyalásai alapján milyen lehetőséget lát a ma­gyar és a francia kormány kapcsolatainak bővítésére, Couve de Murville így válar szolt: — Az első, amit tehetünk — ebben egyébként meg is állapodtunk , az, hogy ál­landó érintkezést tartunk fenn a két kormány között Fej- leszthetőek kapcsolataink a kormány tagjainak köl- nös látogatásaival is, s természetesen vannak olyan konkrét területek — “például a gazdasági élet, a kultúra, a tudomány, — ahol az együttműködés rend. kívül eredményes lehet Ilyen jellegű megállapodá­sokat egyébként kötöttünk a két ország között A francia külügyminiszter kifejtette az európai biz­tonság előmozdításával kap­csolatos francia elképzelése­ket. — Az európai biztonság — mondotta többek között — szorosan összefügg a német probléma megoldásával. A békés megoldás — már pedig ezt akarjuk — feltételezi a közös megállapodást. Termesze' tesen a napjainkban ennek a megállapodásnak a körvona­lai még nem bontakoznak ki elég határozottan. Az első tennivaló, amit célként ma­gunk elé tűzhetünk, az ehhez szükséges kedvező légkör ki­alakítása. Egy további kérdésre vála­szolva Couve de Murville hangsúlyozta, hogy magyar- országi látogatásában a leg­ígéretesebb elemnek azt a légkört tartja, amelyben ez az utazás lebonyolódott. Az a jó légkör, amely a két ország kormányai kö­zött már korábban kiala­kult, most még megerősö­dött, s lehetővé tette, hogy minden időszerű problémát kedvező körülmények kö­zött megvitassanak. — Ami a konkrét problé­mákat illeti — fűzte hozzá a francia külügyminiszter — pillanatnyilag a legfontosabb­nak a kereskedelmi árucsere kérdését tartom. Úgy gondo­lom — mondotta —, hogy a két kormány tevékenységé­nek elsősorban ezen a téren kell megnyilvánulnia. A két oldalról megnyilvánuló gaz­dasági érdekeltség a legfonto­sabb e kapcsolatok kialakítá­séiban. A francia—magyar viszonylatban nehézséget je­lent, hogy nincsenek igazi ha­gyományok az árucserét ille­tően. Arra kell törekednünk, hogy ezen a helyzeten változ­tassunk, s a francia-magyar kereskedelmi kapcsolatok lé­pést tartsanak a két ország *3 közötti politikai kapcsolatok alakulásával. A külügyminiszter a továb­biakban hangsúlyozta, hogy a magyar vezetőkkel foly­tatott tárgyalások közben mind az általános európai kérdésekben, mind a fran­cia—magyar kapcsolatokat illetően könnyen megtalál­ták a közös nyelvet. Megerősítette. hogy Péter János párizsi útja új szakaszt nyitott a francia—magyar kapcsolatokban. Ez volt az „olvadás” kezdete, s az a tény, hogy a két ország tör­ténelmében először sor került a francia külügyminiszter hivatalos magyarországi láto­gatására is, jól példázza a Gromiko szovjet külügy­miniszter egyhetes hivata­los japáni látogatása befejez­tével szombaton repülőgépen hazaindult. A magas rangú vendéget a tokiói repülőtéren Siina külügyminiszter veze­tésével a japán külügyminisz­térium vezető tisztségviselői, továbbá a szocialista orszá­gok diplomáciai képviseletei­nek vezetői és tagjai, vala­mint Vinogradov szovjet nagy követ vezetésével a szovjet nagykövetség beosztottjai bú­csúztatták; Japánban tett lá­togatása során — mint isme­retes — Gromiko felkereste Hirohitó császárt, tárgyalt Szato miniszterelnökkel és Siina külügyminiszterrel. s találkozott a politikai és az üzleti élet képviselőivel. Látogatása befejeztével kö­zös közleményt adtak ki — jelenti a TASZSZ-iroda. A közös közlemény sze­rint szükség van a két or­szág békeszerződésének meg­kötésére abból a célból, hogy a Szovjetunió és Japán kap­csolatait még szilárdabb ala­pokra helyezzék. A két fél leszögezte, hogy Japán és a Szovjetunió bará­ti és jószomszédi viszonyának fejlődése nagy mértékben hozzájárul az ázsiai béke és — Es mit javasol levelé­ben Német-Üjvárról az öreg Batthyány? — Felséges uram, ő sem javasolja, hogy seregeink Sziget várának felmenté­sére siessenek. Milyen ha­tással lenne népeinkre, ha Szulimán szultán netán megzavarná seregeinket? Ügy hírlik, hogy 100 000 fő­nyi sereggel érkezett Sziget alá. Maradjon csak felséged Óváron — javasolja Salm Egino, a császári seregek főparancsnoka. — Mi a véleménye a ja­vaslatról Forgách váradi püspök úrnak? — Szerintem Szulimán szultánt csak akkor kény- szerí the tjük Sziget ostromá­nak felhagyására, ha ha­daink Esztergomot fogják ostrom alá. — Ez nem rossz terv. Va­jon mit szól hozzá gróf Salm fővezér úr Öméltó­sága? — Azt, felség, hogy Szu­limán Esztergom kedvéért nem fog felhagyni Sziget ostromával. A komáromi táborunkban levő török fog­lyok szerint a szultán el- 1 kapcsolatok fejlődésének Irá­nyát — hangoztatta. Ezután kifejtette, hogy napjainkban a vietnami kérdés jelenti a világban a nagy válságot, amelynek megoldása mindannyiunkat foglalkoztat. Végül magyarországi benyo­másairól nyilatkozva elisme­réssel szólott Budapest és a Balaton szépségeiről. Hangsú­lyozta: úgy érzem, hogy Ma­gyarországot jelenleg fejlődé­sének gondjai foglalkoztatják elsősorban. Ezt természetes­nek és egészségesnek találom. Fáradozásaikhoz, amelyek az életszínvonal emelését szol­gálják, a legnagyobb sikere­ket kívánom. biztonság megőrzéséhez és a világbéke ügyéhez, A közlemény rámutat, hogy Gromiko tárgyalásai a két or­szág konzuli egyezményének aláírásában csúcsosodtok ki. A felek kifejezték hajlandó­ságukat, hogy országaik kö­zött fejlesztik a halászati együttműködést. Megállapod­tak abban is, hogy erőfeszí­téseket tesznek a tudományos és kulturális kapcsolatok fej­lesztésére. Oruro: Annak az U—2-es amerikai kémrepülőgépnek a roncsait, amelynek eltűnése miatt csütörtökön rendeltek el riadót, szombaton megta­lálták Bolíviában, La Paz-tól 270 kilométernyire délre, Oruro falu közelében. A gép teljesen szétzúzódott. Egyik motorját a lezuhanás pont­jától 500, a másikat 200 mé­ternyire találták meg. Robert Davis Hickman százados, a 32 éves pilóta holtteste a fel- ismerhe tétlenségig elégett, csak sisakjáról azonosították. A géproncsokra környékbe­tökélte: vagy beveszi a vá­rat, vagy Sziget alatt hal meg. — De hát akkor mit csi­náljunk? — kérdezte a császár. — Először is meg kell tudnunk, hogy a Székesfe­hérvár mellett egy hónap óta táborozó török sereg milyen erős. Másodszor: ha tudjuk a török hadak létszá­mát, katonai erejét, meg kell fontolnunk, hogy Esz­tergom vagy Székesfehérvár ellen induljunk-e. Ferdinánd főherceg azt ja­vasolta a koronatanácson, hogy egyik város török se­regét se támadják meg. — Ha Esztergom ellen vo­nulunk, Szulimán szultán Sziget elfoglalása után fel­tétlenül Esztergomot fogja felszabadítani. Ezzel csak magunkra ingereljük az oszmán seregeket, s meg kell velük birkóznunk. Ugyanezt mondhatom a Szé­kesfehérvár melletti, boty- tyáni vigyázósereg megtá­madásáról. Jelenleg a mi hadseregünk még nem tel­jes. Alig 40 000 főre tehető. De hol van még Dersffy Indonéziai helyzetkép Djakarta: A „Malaysia szétzúzására alakult parancs­nokság" a Kogam, szombaton Djakartában zárt ajtók mö­gött, Sukarno elnökletével ülést tartott. A már csak ne­vében harcias szerv elhatá­rozta, hogy három héten be­lül béke-küldöttséget meneszt Kuala-Lumpurba. A Reuter- iroda jelentése szerint a ta­nácskozás feszült légkörben zajlott le. hiszen Sukarno, az új kormány névsora bejelen­tése alkalmából elmondott beszédében a Malaysia-elle- nes konfrontáció folytatása mellett tört lándzsát, Suharto tábornok, az ország katonai diktátora pedig órákon belül dezavuálta elnökét. A Kogam djakartai ülésé­ről, egyelőre megmagyaráz­hatatlanul, hiányzott Nasu- tion volt hadügyminiszter, akinek az új kormány meg­alakulása után is meg kellett elégednie az ideiglenes népi tanácskozó gyűlés, a legfőbb törvényhozó szerv elnöki tisztségével. Nasution ez új kormányról nyilatkozott az Antarának: — bár nem mindenki elégedett a kabinet összetételével — mondotta — időt kell adni a kormánynak, nem szabad aka­dályozni munkáját. Malik külügyminiszter, aki főminiszteri rangot visel a kormányban, szombaton kije­lentette, hogy a „szondázá­sok” kedvező eredményeket hoztak ENSZ-körőkben, t Indonézia bízik benne: a vi­lágszervezet szíves-örömest visszafogadja. A Reuter je­lentése szerint a jövő héten esedékes kabinetülésen dön­tik el, mikor indítsák meg a hivatalos akciót a vissza­lépés ügyében. H parasztok hívták fel a ha­tóságok figyelmét. Eredetileg azt hitték, hogy az U—2 lezuhanását a pilóta rosszulléte, esetleg oxigénhiá­nya előzte meg, az AP azon­ban arról tudósít, hogy a re­pülőgép már a lezuhanás előtt kigyulladt. Washingtonban a hadügy­minisztérium azt közölte, hogy Hickman kapitány „ru­tinjellegű repülésre” szállt fel a louisianai támaszpont­ról. A titokzatos Iatin-ameri- kaj „rutinrepülést” bővebben nem részletezték. István főkapitány 10 000 embere? A Mura-közben Károly főherceg jól felsze­relt horvátjai 13 000 kato­nát jelentenek. Laskj 3000 főből álló magyarruhás len­gyeljei is kitűnő lovaskato­nák. Ha a pápai, az olasz, az angol és a francia kise­gítő csapatokat is hozzászá­mítjuk, 90 000 jól felszerelt katonából álló hadserege van felségednek. — Hisz ezzel akár keresz­tes hadjáratot is indítha­tunk az oszmán birodalom ellen! Mi tehát a javaslat? — Vonuljon az egész se­reg Győr alá, várjuk be a déliek és az északiak csat­lakozását! Utána még min­dig tanácskozhatunk, hogy mit is csináljunk. Mindenkinek tetszett az új javaslat. Még a császár kedélye is megnyugodott. Sziget fölmentésére többé már senki sem gondolt. Augusztus 24-én Óvárról megindult a hatalmas sereg, és két nap múlva a Győr melletti Abdánál, a Rábca két partján újból tábort vertek. A táborozás harma­dik napján Miksa római császár szemlét tartott ha­talmas serege felett. Meg Befejeződött Gromiko látogatása Japánban TÓTH ISTVÁN „Zrínyinek ragyogó csillagi“ A magyar király tanácskozik Megtalálták az U—2 roncsait Húszéves a forint SZINTE VARÁZSÜTÉSRE TÖRTÉNT: egyik nap még felfoghatatlan és csak csil­lagászati mértékrendben ért­hető számokban fejeztük ki a gyufa árát, s másnapra kelve azt mondtuk: harminc fillérbe kerül doboza. Húsz esztendeje valahogy így ért véget a pénz történetének leg nagyobb inflációja, a milliár- dok, a mill- és az adópengők sora, az a keserves másfél esztendő, amelyet nehezen felejt el bárki is, aki átélte. S akkor és így megszületett a forint, voltaképp első kéz­zelfogható jele annak, hogy országunk, népünk lassan úr­rá lesz egy szörnyű zűrzava­ron, hogy megindul a ki­bontakozás, mégpedig alapjai ban más módon, más tarta­lommal, mint addig. Jó forintunk elődjét, a pengőt az a rendszer ítélte halálra, amely létrehozta. Az inflációnak a háború befeje­zését követő időszak nem el­indítója: már csak befejezése volt Az infláció akkor kez­dődött, amikor a háború; szin­te órányira egyidős egy nem­zetvesztő kor utolsó, népelle­nes merényletének kezdeté­vel. Akkor született, amikor a Horthy-rendszer kalandor­politikájának minden terhét a dolgozókra hárította, s munkájuk fizetségeként sza­kadatlanul csökkenő értéket képviselő papirosokat adott Pénz — tudjuk, tapasztaltuk, még fiatal a példa, amely a hétköznapokban megtanított rá szinte minden akkori gye­rekembert is — csak akkor őrizheti meg rangját, tekin­télyét, egész szerepét az életben, ha hátterül javak so rakoznak, áruk az üzletek­ben, s fedezetére a bank teli trezorján túl ott a munka, a termelés. Akkor, abban a megpróbáltatásoktól terhes másfél esztendőben nem volt sem arany, — sem árufede­zet. Nem volt semmi, az or­szág politikájának küzdőte­rén pedig az újat megterem­teni akarók és a régihez ko­nokul ragaszkodók között folyt a döntő küzdelem a ha­talomért. Múlt és jövő állt egymással szemben: a múltat képviselők már 6emmit sem akartak tenni •— de mit is tehettek volna ők? — a pénz romlás megállításáért. Nekik kedvezett, ami a népet oly mélységesen sújtotta, ők re­mekül halásztok, üzleteltek a zavarosban. A kommunista párt hirdette meg, jelentette be jóelőre: 1946. augusztus elsejére meg­teremtjük a jó pénzt. Külföldi szakértők, hazai polgári köz­gazdászok lehetetlennek tar­tották a tervet: egy háború­tól tépett, romokkal küszködő, éppen csak lélegzeni kezdő or­szág hogyan akar értékálló pénzt teremteni nagy külföldi — magyarán mondva: dollár — kölcsön nélkül? A jobbol­dal erre is spekulált. Az a jó pénz, amit valami ködös tá­volra ők ígértek, feltétlenül p dollár járszalagjára kötötte volna az országot. Mást. job­bat akartak a kommunisták, s ezzel értett egyet az ország népének nagyobbik fele. Most visszatekintve húsz év távlatára, csak a legnagyobb elismeréssel gondolhatunk a kor embereire, akik bányában, gyárban, földeken tányér le­vesért, napjában, dolgoztak gyakran kettő helyett is, akik éhezve és rongyosan fejtették a szenet, építették a vasutat, a hidakat, helyreállították a rombadőlt otthonokat. akik szántottak és arattak hogy mire itt a forint, legyen ke­nyér, fontok és szőttek, hogy az új pénz érkezését áru is várja. Hősi kor, nagy emberi tettek kora volt az a másfél esztendő! A KÜLFÖLD CSODAKÉNT HIRDETTE a forint megte­remtését. Ám a nemzedék, amely születését elősegítette, fedezetéit létrehozta, tudja; nem történt varázslat, nem volt csoda. Annyi történt, hogy dolgozó emberek milliói ismerték fel, hogy hazájuk­ban, amely valóban az övék, csak kezük munkája lehet önnön boldogulásuk alapja. Ez a forint igazi titka. S ha a mi pénzünknek is — mint a vi­lág valamennyi pénzének — belső mozgástörvényei szerint időnként változik, módosul is értélke. annyi elvitathatatlan tény, hogy a forint jó, azzá fejlődött, amivé szántuk, sőt a jövőben még fokozottabban töltheti be fontos gazdasági hivatását. S hogy tekintélye, nemzetközi rangja szilárd, hogy külföldi partnereink szí­vesen kötnek velünk üzlete­ket, hogy kereskedelmi meg­becsülésünk, rangunk a világ­piacon soha olyan stabil és osztatlan nem volt, mint ami­lyen ma, köszönhetjük min­dennapi társunknak, forin­tunknak is, S annak a sok-sokszázezer embernek, aki áldozott érte, dolgozott és dolgozik, napról napra újrateremtve a forint hátországát, becses fedezetét, árualapját — köszönhetjük és köszönjük az alkotó népnek, s minden javaink, jelenünk és jövőnk forrásának; az éle­tet formáló, az életet szépítő munkának, volt elégedve a fényűzően kiállított ruházattal, a szebbnél-szebb fegyverekkel ellátott katonasággal. — Jöhet már Szulimán! Nem veszi be Bécset, mint ahogy 25 évvel ezelőtt ép­pen ezen a napon, augusz­tus 29-én elfoglalta Budát Augusztus 29-ének a tö­rök táborra nézve tragikus eseményei nagyon megvisel­ték az egyébként is kösz- vényes. öreg szultánt. Leg­kiválóbb hadvezérei dőltek ki mellőle. A kibírhatatlan füstszag is ingerelte tüde­jét. Nem sokáig. A vérhas szeptember 4-én végzett vele. Halála előtt magához hívatta Szokoli Mohamed nagyvezért, orvosát, a kö­rötte szolgáló apródokat és elhaló hangon kérte őket, ha meghal, ne hagyják ab­ba Sziget ostromát. — Halálom után azonnal értesítsétek a trónörökös Szellmet, hogy tüstént sies­sen Sziget ostromára! Minden így is történt. Halálát azonban Szokoli Mohamed a hadsereg előtt titokban tartotta. A nagy­vezér megeskette a szultán orvosát és közvetlen környe­zetét, hogy hallgatni fog­nak Szulimán haláláról. A hadsereg fővezére attól félt, hogy a török táborban egy­re jobban terjedő elégedet­lenség zavargássá fajul, és így szégyenszemre kényte­lenek lesznek Sziget alól iß Miksa római császár. elvonulni, mint tették 1552- ben Eger ostromakor. A nagyvezér parancsára minden a megszokott rend­ben folyt tovább. Mivel a szultán a táborban máskor is csak igen ritkán mutat­kozott, nem volt feltűnő, hogy a parancsnokok nem látták. Szokoli Mohamed a szultán nevében, aláírásának utánzásával Feridun titkár­ral minden napra elkészítet­te a parancsokat. Ezekben a szultán további lankadat­lan harcra serkentette Szi­get ostromlóit. Ez az alakos- i kodás azonban nem tartott sokáig. Következik: JAM PROXIMWS ARDET... Á

Next

/
Thumbnails
Contents