Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-30 / 179. szám

2 napló 1966. JŰLIUS 30. A műveltség megszerzésének fő útja (Folytatás az í. oldalról.) wtéflt nem elemeztük elég kö­rültekintően, hogy a vállalt kötelezettséget milyen módon és úton elégíthetjük ki. Néhány év tapasztalatai, a társadalmi szükséglet reális felmérése bebizonyította, hogy jelenleg nincsenek meg a fel­tételei annak, hogy a nyolca­dik osztályban végzett tanulók egyre tömegesebben és azon­nal a középiskolák nappa- l i tagozatán kaphassanak bi­zonyítványt. Ez lenne az egy­szerűbb és gyorsabb, csak a mai körülményeink között néhány nagyonis nyomós ér­vet figyelmen kívül hagy­nánk: ilyen például az, hogy a szülők jórésze arra törek­szik, hogy gyermekük mielőbb járuljon a család eltartásához, álljon a maga lábára, hogy az ipar és a mezőgazdaság évenként nagytömegű szak­munkás munkába lépését vár­ja és azt sem szabad elfelej­teni, hogy a népgazdaság ere­jét meghaladó iskolai beruhá­zásokra kellene vállalkozni. Bizonyára nagyon sok szülő azt mondja erre: vállaljuk a gondokat, a mi háztartásunk­nak nincs szüksége a gyermek keresetére s esetenként le­het, hogy igazuk is van, de égyszer a különböző szak­mákban munkaerőhiány lép­ne fel, mert az érettségizett diák még nem szakmunkás. A szakmát adó szakközép- iskolák száma még nem nagy, a képzés ideje itt is négy esz­tendő, tehát a fiatalok csak ezután léphetnek a termelő munkások soraiba. \Mindent egybevetve, az az lrj- álláspont alakult ki, hogy a középfokú műveltség megszerzésének fő útja még jó ideig az, ha az általános iskolák nyolcadik osztályát elvégzett fiatalok többsége a különböző szakmunkásképző iskolákba kérik felvételüket, a szakma megtanulása és mun­kába állásuk után folytatják tanulmányaikat valamelyik középiskolában, lehetőség sze­rint a szakmájuknak megfe­lelő szakközépiskolában. A pályaválasztásban tehát azt az elvet kell képviselni, hogy a tanulók többsége ipari, mező- gazdasági, kereskedelmi vagy más szakmában szerez kép­zettséget és esti vagy levelező tagozaton két-három év alatt érettségi oklevelet kapnak. A szakmunkásképző intézetek egyrészt nagyobb számban vesznek fel majd tanulókat, egyszersmind arra töreksze­nek, hogy az oktatás színvo­nalát emeljék. Máris kielégí­san változó igénye miatt szük­ség lehet. A két továbbtanulási mód évenkénti és távlati ará­nyát elsősorban az ország szakemberszükséglete szabja meg. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a középiskolák nappali tagozatán kevesebben tanul­hatnak, mini a szakmunkás­képző-iskolákban, mert az igények is kisebbek, illetve a jól képzett szakmunkások­ban már most is hiány van. Ehhez kell számítani a másik körülményt, nevezetesen azt, hogy a középiskolai létszámot a felsőfokú oktatási intézmé­nyekbe felvehető keretekhez is igazítani kell. Ezek éven­ként másképpen alakulnak, viszont azt nyíltan meg kell mondani, hogy a keretszámok betöltése nem automatikusam történik, senki sem vállalhat olyan kötelezettséget, hogy a fiatalok ott tanulhatnak, ahol akarnak vagy éppen kedvük van. Mindinkább meg kell barátkozni a középiskolába vágyó fiataloknak is azzal a gondolattal — ez a felsőokta­tásban már igy van, — hogy a felvételekért verseny fo­lyik, amelyben a tanulmányi eredmény, magatartás nagyon sokat nyom a latba. Termé­szetesen az oktatási intézmé­nyekben ügyelni kell arra, hogy a fiatalokat gondosan mérlegeljék, kerüljék a szub­jektivizmust, a néhol meglevő „iskolai büszkeséget”, a szü­lők azonban csak azzal tesz­nek jót, hasznosat gyerme­keiknek, ha szorgalmas tanu­lásra sarkallják őkét, A középiskolai oktatás álta­lánossá tételének ilyen meg­valósítása bizonyos és nem is átmeneti konfliktust teremt. Az egyéni elképzelések és tár­sadalmi szükségszerűségek kö­zött nem lesz meg a teljes összhang. A társadalom össze­fogásával, a különböző érde­kek tisztázásával azonban eny­híteni lehet a feszültségen, leginkább azzal, ha nyíltan szembenézünk a problémák­kal és a szülők, fiatalok, pe­dagógusok egyaránt megér­tik kötelezettségüket is. Bocz József TÓTH ISTVATS C on ve de Murville budapesti látogatásának francia visszhangja Párizs: A francia lapok beszámol­nak Couve de Murville és Pé­ter János külügyminiszter budapesti megbeszéléseiről. Kiemelik, a francia külügymi­niszter látogatása három francia—magyar egyezmény aláírásával kezdődött, ami — mint azt a miniszterek is hangsúlyozták — a két ország kapcsolataiban bekövetkezett fejlődés kézzelfogható jele. Az európai biztonság, a né­met probléma, a vietnami kér­dés, akárcsak Prágában, Bu­dapesten is a megbeszélések központjában állottak, — húz­zák alá a francia lapok, és az Aurore idézi Couve de Mur­ville kijelentését: az „európai Európa” létrehozása a kelet-, közép- és nyugat-európai or­szágok ügye. A francia kül­ügyminiszter — Írja a l’Hu- manité — az európai enyhü­lés és a gyakori kétoldalú kapcsolatok szükségességét hangoztatta, de későbbre ha­lasztotta az esetleges össz­európai értekezlet tervének megvizsgálását. A francia rá­dió hírmagyarázatában ki­emelte, hogy a vietnami kér­désben nagyon hasonló a francia és a magyar kormány álláspontja, mindkét ország növekvő aggodalommal figye­li a helyzet alakulását. A francia sajtó a gazdasági kapcsolatok fejlesztése szem­pontjából Is nagy jelentőséget tulajdonít a budepesti ma­gyar—francia tárgyalásoknak. A két ország közti kereske­delem fokozása megköveteli, hogy az árucsereforgalom klegyensúlyozattabb legyen — írják a francia lapok, és a l’Humanité rámutat, a magyar külügyminiszter aggodalmát fejezte ki, hogy a Közös Piac rendelkezései megnehezítik Magyarország kereskedelmét a nyugati országokkal. Gromiko szovjet külügymi­niszter pénteken villásregge- lin látta vendégül Siina ja­pán külügyminisztert. A vil­lásreggelin Gromiko és Siina beszédet mondott. Ezután a császári palotában Hirohito japán császár fogadta Gromi- kót Este Gromiko sajtóértekez­letet tartott. A sajtóértekezlet után Siina japán külügymi­niszter estebéden látta vendé­gül szovjet kollegáját. Az est­ebéd alkalmával Siina és Gromiko beszédet mondott. Ugyancsak tegnap a japán külügyminisztérium épületé­ben aláírták a Szovjetunió és Japán konzuli egyezményét. Az egyezményt szovjet rész­ről Andrej Gromiko külügy­miniszter, japán részről pedig Siina külügyminiszter írta alá. A REPÜLŐ EGÉR Robert W. Carter repülőszázados túl­élt egy légika­tasztrófát, de alig tudott jelentést ten­ni róla. Az e célra rendszeresített űr­lapokon ugyanis a számba jöhető sze­rencsétlenség-okok között egyáltalán nem szerepelt az, ami gépét elpusztí­totta: egy egér. Mint a taktikai légiparancsnokság sajtóközlemé­nyéből kitűnik, Carter kapitány, aki a 348. csapat- szállító repülőszá- zad egyik gépét vezette Franciaor­szág fölött, parancs ra átrepült a nyu­gatnémet határon és a Rajna-Maj- na-i légitámasz­ponton leszállásra készülődött, ami­kor gépével szem­ben feltűnt egy sas. A madár egy egeret vitt. Minthogy a gép a végső leszállási szakaszban volt és nem változtatha­tott irányt, az ösz- szeütközés már el­kerülhetetlennek látszott. Az utolsó pillanatban azon­ban a sas felcsa­pott, zsákmányát, az egeret viszont egyenesen lepottyan tóttá a második számú hajtóműbe. A gép lezuhant. A pilóta kiugrott. „Zrínyinek ragyogó csillagi“ Esküvő a szigeti várban íő eredménnyel működnek az úgynevezett emelt szintű szak­munkásképző osztályok, az innét kikerülő tanulók megfe­lelő alappal rendelkeznek ah­hoz. hogy az érettségi vizsgá­ra felkészüljenek. Természe­tesen a továbbtanulásnak ez a módja fáradságosabb, ne­hezebb, a fiatalok mindenna­pos munkájuk után készülnek a vizsgákra, kevesebb lesz a szabad idejük, bizonyos áldo­zatot kell vállalatok tanulmá­nyaik befejezéséhez. Ezzel egy időben a fiatalok j egy másik része az általános iskolát befejezve azonnal be­iratkozik valamelyik középis­kolába és négy évi nappali ta­nulás után szerzi meg a kö­zépfokú műveltséget. A kor­szerű műveltség követelmé­nyeinek megfelelően optimális arányt alakítanak ki a szak­képesítést és érettségit, vala­mint a csak érettségi bizonyít­ványt nyújtó'középiskolák kö­zött, természetesen előnyt biz­tosítva az előbb említett for­mában működő szakközépis­koláknak. Pécsett jelenleg az országos állaggal szemben már csupán a fiatalok negyvenhét százaléka tanul gimnáziumok­ban, tehát jó ütemben növek­szik a szakközépiskolák szá­ma. Ez az intézmény olyan értelemben is korszerű mű- i veltséget ad, hogy az itt folyó képzés szélesebb alapú, több rokonszakmát is magába f°9~ laló szakmacsoportra készíti fel a hallgatókat, megkönnyít­ve egy esetleges átképzést, ámelyre a népgazdaság gyor­Trombiták harsogása, do­bok pergése közepette, po­koli zűrzavarban megindult a vár elleni első vakmerő támadás. A várvédők fel­készültek az ostromra. Az ágyúgolyó-fogó rőzsefona- dék csakhamar vériszaptól feketedett. A szörnyű harc­ban a várbeliek szívós ki­tartásukkal, hősies bátor­ságukkal elérték, hogy nemcsak messzire visszave­tették a támadókat, de a folyton hátráló törökök so­raiban még több kárt tet­tek. mint a támadás vissza­verésekor. A menekülő kon tyosok az iszapba ragadtak, amiből nem tudtak többé kikecmeregni. A várvédők ágyú és puskagolyói ott is rendre lekaszálták őket. Elesett a véres küzdelem­ben a memphiszi pasa, Alexandria és Egyiptom kormányzója. A legnagyobb szégyen mégis az volt, hogy Ferhádot. a janicsáragát foglyul hagyták Zrínyiék kezében. Az akkori világ legkitűnőbbnek tartott gya­logsága felbomlott sorok­ban, szégyenteljesen futott vissza a sátrakig. Zrínyi hős vitézei újból bosszút álltak a törökön. A török támadók gyáva megfutamodása után Zrí­nyi összehivatta embereit, s rövid beszédet intézett hozzájuk: — Parancsnokaim, kato­náim, várbeliek! Augusztus 29-e eddig a töröknek a magyaron aratott hármas győzelemün­nepe volt. Mi, maroknyi szigetiek megtörtük a vad török hatalmát. Győzelem ünnepet ülünk ma. Igaz, örömünkbe gyász is szü- remkedik. Egyik alvezérem, kedves emberem, az általa­tok is sokra becsült, kitű­nő harcos, Bika András hő­si halált halt Szagét ost­romában. Hírneve azonban nemzedékről nemzedékre száll majd, és írás nélkül is megőrzi nevét a hálás utókor. De elő ma síp, dob, trombita, mindenféle hang­szer! Jókedvvel ünnepel­jük meg a törökön aratott nagy győzelmünket! Ha van valakinek bárminemű ké­rése, adja elő, ha lehet, teljesítem! Hol is van a ka­marásom? Az utóbbi idő­ben ez a Cserenkó Feri nagyon elhanyagol engem. Feri mindjárt Zrínyi mellé ugrott. — Várom főkapitány úr parancsait! — Vidd minden várbás­tyára parancsomat: Ma es­te minden bástyafokon gyújtsanak örömtüzeket! Amíg a török szomorkodik, mi vigadjunk! Csapoljátok meg a hordókat! No, Feri siess, teljesítsd parancso­mat! — Főkapitány úr! Nagy kérésünk volna: Piroska és én, úgy gondoltuk, hogy összeházasodunk. Igaz, nincs a várban pap. de fő­kapitány úr áldása is elég lenne számunkra. — Azt hittem, gyerekek, kibírjátok a várostrom vé­géig. Nem sokáig tarthat már. De mivel megígértem, hogy minden teljesíthető kéréshez hozzájárulok, le­gyen úgy, ahogy ti akarjá­tok. Ezért Cserenko fiam még egy parancsot kapsz: Ma délután 5 órára vezesd elém menyasszonyodat, te is vedd fel ünnepi öltözé­kedet! Ha volt boldog ember a harcosok között, ezekben az órákban Cserenkó Feri biz­tosan az volt! Hogyne, hisz az övé lesz pár óra múlva a környék legszebb lánya. Szíve legrejtettebb kíván­sága teljesül ezzel. Az ünnepi alkalomra Zrínyi Miklós felvette toll bokrétás süvegét, ezüstsuj- tásos sötétkék nadrágját, zubbonyát és a narancsno- ki lakásként használt pán­célházban fogadta délután az ifjú párt. Piroska arcát enyhe pír tette még szeb­Egy hét a világpolitikában 9 Diplomáciai csúcsforgalom • Moszkvai vendégkönyv § Oj kormány Djakartában • Lázadás Kisartgantban A világpolitikában nyoma sincs a szokásos nyári holtszezonnak: a kormány­fők és külügyminiszterek halasztották el szabadságukat, hogy a tárgyalóasztal mellé ül jenek. A legnagyobb forgalmat ezekben a hetekben kétségtele­nül Moszkva bonyolítja le. A szovjet főváros jelképes vendég könyvébe — közvetlenül In­dira Gandhi indiai, s Wilson brit miniszterelnök után — az elmúlt néhány napban U Illant ENSZ-főtitkár, vala­mint Bazzaz iraki miniszter- elnök nevét jegyezték be. Gromiko külügyminiszter alig hogy befejezte tárgyalásait Péter Jánossal, Tokiéba repült, ahol a szovjet—japán kapcso­latokról folytatott megbeszé­lést. Több más főváros is érde­kes látogatókat fogadott. Var­sót Fanfani olasz külügymi­niszter kereste fel, míg Mau­rer román kormányfő Anka­rában tartózkodik. Couve de Murville francia külügyminlsz tér pedig már a negyedik, il­letve ötödik szocialista orszá­got látogatja meg az idén, s Prágából e hét csütörtökén érkezett Budapestre. Tovább tart a nyugati, belső kérdé­sek vitája is. Brüsszelben a mezőgazdasági Közös Piac egyes kérdéseiben kompro­misszum született, Párizsban viszont változatlanul nincs megegyezés Franciaország, Il­letve az atlanti „tizennégyek” párbeszédén, amely a NATO válságával kapcsolódik össze. A héten Wilson is újabb ame­rikai zarándokúira indult. A száraz felsorolás is bizo­nyítja. milyen sokirányú tapo­gatózások folynak a kelet— nyugati viszonyban egy ked­vezőbb helyzet kialakítására. Van miről tárgyalni. A kétol­dalú kapcsolatokon túl, az iraki miniszterelnök moszkvai megbeszélésein, szóba kerül az arab országban kialakult új helyzet, a kurd háború be­fejezés nyomán. Az U Thanttal folytatott eszmecsere fontos napirendi pontja az ENSZ válsága, illet­ve a burmai diplomata főtit­kári megbízatásának meghosz- szabbítása. (U Thant ötéves megbízatása novemberben jár le, s a munkáját értékelő Pravda-cikkből azt a követ­keztetést lehet levonni, hogy a Szovjetunió nem ellenezné, ha továbbra is betöltené ma­gas tisztségét). Természetesén manapság nehéz olyan nem­zetközi találkozót elképzelni, ahol ne kerülne szóba a viet­nami válság. Az amerikai ag­resszió következtében előállott délkelet-ázsiai krízis a feszült­ség elsőszámú, legveszélyesebb góca. E vonatkozásban vi­szont— az ésszerűtlen és bű­nös amerikai magartartás miatt — természetesen e hé­ten sem történhetett haladás. Figyelemreméltó viszont, hogy a diplomáciai mozgás mennyi­re tükrözi Washington fokozó­dó elszigeteltségét. A héten a harmadik világ több pontján vált ismét bonyolultabbá az amúgy- sem könnyen áttekinthető helyzet. Az indonéz főváros­ban újabb kérdőjelek sora­koztak az eddigiek mellé. Meg alakult az új kormány, amely láthatóan Suharto tábornok tényleges hatalomátvételének képviselője. Ugyanakkor Su­karno elnök drámai beszéd­ben jelentette be: továbbra is magát tartja állam- és kor­mányfőnek. A politikai meg­figyelőket Nasution tábornok személye is erősen foglalkoz­tatja: az indonéz katonai ve­zetés korábbi „erős embere” vajon Önként vagy kényszerű­ségből marad viszonylag a háttérben? Általában arra a meggyőződésre jutottak, hogy az indonéz válság eddigi el­lentmondásaihoz és problé­máihoz az Indonéz katonai vezetők belviszályái is hozzá­járultak. Kongót a fehér zsoldosok lázadása tartja izgalomban, ez Kisanganiban (a volt Stanley- ville-ben) következett be. Ér­dekes módon csak a zsoldosok egy része, a belga származá­súak és a francia ajkúak, va­lamint volt katangai csendő­rök vettek részt a zendülés­ben, mig az angolul beszélők nyugton maradtak. Valószínű tehát, hogy jóllehet a lázadás közvetlen oka a fizetések el­maradása volt, a Kisangani­ban történtek a nagy kongói sakkjátszma újabb lépését jelentik; bé. Feri fekete ruhában, új kordován csizmában fe­szített. Honnan vette, ki­től kapta, senki sem kutat­ta. Egy nagy család volt ekkorra már a várnak több nyelven beszélő, de egy kö­zös célért harcoló népe. Az esküvői szertartásra, aki csak tehette, a belső vár­ba sietett. Sötét ruhába öltözött Székcsőiné is, örömkönnyekre fakadt, amikor látta, hogy súlyo­san sérült férje is mennyi­re örül Piroska leánya bol­dogságának. A fehér ruhás menyasz- szony és Feri Zrínyi elé térdeltek, Zrínyi megáldotta őket, majd rövid beszédet intézett hozzájuk: — Az én kedvelt kama­rásom, a horvát Cserenkó Ferenc és a magyar Szék­csői Piroska ma házasságot kötöttek. A várbeliekkel együtt mi is örülünk bol­dogságuknak. Fogadjátok gyermekeim, tőlem ezt a két gyémánt gyűrűt, legye­tek boldogok! Ne feledjé­tek: ahogy ebben a várban mindannyiunk szíve egyért dobog, az új párnak is szent kötelessége — ha le­het — még nagyobb oda­adással szolgálni édes ha­zánkat Tartsatok ki egy­más melett életre-halálra! Áldjon meg benneteket és bennünket az Űristen! A fiatal pár megcsókolta egymást. Ferenc egy lán­con függő szívalakú gyö­nyörű arany medaliont vett elő, és Piroska nyakába akasztotta. — Ez az a medalion, ame­lyet az első portyán a tö­«te»*«» Zrínyi sisakja röktől zsákmányoltam. A két oldalán levő nevet azonban én ötvöztem bele. Hatalmas dörrenés resz- kettette meg a levegőt. Az ágyút azonban nem a tö­rökök, a mieink sütötték el a nagy örömünnep tisztele­tére. Ez volt a jel arra, hogy a magyar lantokon megszólaljanak a szebbnél szebb népdalok. A guszlé- kom pedig a horvát guszlár énekek szerelmest kereső, kívánó hangja csendült | messzire az egyre sötéteb­bé váló szigeti éjszakában. Következik: ' MAGYAR KIRÁLY TANÁCSKOZIK ♦ * istebéd Iromiko tiszteletére

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents