Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-29 / 178. szám
1966. TÜLIÜS 29. napló 3 E'ulazolt a kowaiti küldöttség Csütörtökön reggel elutazott Budapestről a kuwaiti kulturális küldöttség, amely — Khalad al-Masoud al-Feheid- nek, Kuwait állam oktatásügyi miniszterének vezetésével — három napot töltött hazánkban. Itt-tartózkodásuk során a kuwaiti vendégeket fogadta Kállai Gyula, a kormány elnöke, Aczél György a művelődésügyi miniszter első. helyettese, valmint Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ügyvezető elnöke. Díszőrség a Mecsek-kapunál A vietnami hét alkalmából hétfőn KISZ-egyenruhás fiatalok díszőrséget álltak a Mecsek-kapunál. Ma, pénteken ismét őrségben állnak a kiszívták. A szövetkezeti ipar öt éve: Százmilliós termelésnövekedés Bővülő fiókhálózat — Minőségi munka — Még mindig alacsony az építőszövetkezetek műszaki színvonala A Baranya megyei kisipari szövetkezetek 1965-ben, a II. ötéves terv utolsó évében, több mint 301 millió forint teljes termelési értéket értek el. Ebből a helyiipari jellegű tevékenység mintegy 111 millió forintot tesz ki. s ezen belül is elsősorban a lakosság részére végzett építőipari munka értéke volt magas: több mint 64 millió forint. A lakosság szolgálata A II. ötéves terv időszakában a megye szövetkezetei szervezetileg és gazdaságilag egyaránt megerősödtek. Egyértelműen tisztázódott tevékenységük elsődleges célja, s ez a gazdasági eredményeik ben is változást hozott. A szövetkezeti ipar mindenekelőtt a lakosság igényeinek kielégítésére hivatott. Az 1960—65. közötti időszak fejlődését már e tény szabta meg: a teljes termelési terven belül a helyiipari tevékenység 2,5 szeresére nőtt. A lakosság igényeinek maradéktalan kielégítése érdekében 1963-ban szétválasztották egymástól a javító-szolgáltató és az árutermelő tevékenységet. Korábban ez a kettősség komoly ellentmondásokat okozott, az új termékek előállítása ugyanis gyakran nagyobb haszonnal járt, s éppen ezért előnyben is részesült a javító munkával szemben. A szövetkezetek szolgáltató tevékenységén belül elsősorban a ruha- és cipőipari szolgáltatás aránya nőtt ugrásszerűen. A helyiipari tevékenység baranyai fejlődése egyébként 47,5 százalékkal meghaladta az országos átlagot. A munkák felvételére megfelelő hálózat épült a megyében, mely az elmúlt 4 esztendőben 120 új egységgel bővült. Városiasodé falvak A falu és város közötti hatalmas különbségeket egyebek mellett a szolgáltató hálózat kulturálatlansága és elégtelensége adja. Csak' egy példa: a baranyai falvak többségében még ma sincs női fodrász. A szövetkezetek ezen a téren is jelentős eredményeket értek el az utóbbi 5 év alatt. Míg 1961-ben 84 szövetkezeti fodrászüzem üzemelt a megyében, 1965-ben 162 volt a számuk, s közülük 24 kijárásos rendszerrel dolgozott, ami az egész kis falvakba is eljutott. Tízzel nőtt a fényképészfiókok száma, tizeneggyel a textil méretes műhelyeké, s míg 1961-ben csak egy tvszerviz volt. a múlt évben már öt üzemelt, 10 felvevőhellyel. A szövetkezetek munkája ellen viszonylag ritka a minőségi kifogás. Annál gyakoribb — különösen a szezonális időszakban —, a határidőkkel kapcsolatos panasz. A szövetkezeti iparon belül leggyorsabban az építőipar fejlődött. A párt központi bizottságának a szövetkezetekre, illetve a lakásépítési programra vonatkozó határozatai értelmében az építőipari munkákon belül 19,6 százalékról 58 százalékra nőtt a lakosság részesedésének aránya, öt év alatt 1140 lakást építettek a szövetkezetek, melyeknek jelentős része többszintes társasház formájában került kivitelezésre. Egészségtelen konkurrencia A szövetkezeti építőipar fejlődését viszonylag sok objektív nehézség akadályozza. Ezek közül legégetőbb a szakmunkáshiány. A termelőszövetkezetekben és községekben létrehozott KÖFA-, illetve építőbrigádok olyan jelentős elszívó erőt képviselnek, mely nemegyszer már a tervszerű munkát akadályozza. A munkásvándorlás oka a különböző bérrendszerekben van, a legutóbbi években ugyanis jelentős bérfeszültségek keletkezlek a KÖFA- és tsz-brigádok, valamint a szövetkezeti építőüzemek között. (Ez egyébként szövetkezeti és állami építőipar vonatkozásában is fennáll — az állami ipar rovására.) Sok nehézséget okoz a tervszerűtlen anyagellátás. A magánjellegű — szövetkezeti kivitelezésben készülő — épületek számának gyors növekedésével ez a probléma egyre nagyobb, s mielőbbi megoldást kíván. Elég alacsony az építőszövetkezetek műszaki színvonala. Ez egyrészt az alacsonyfokú gépesítéssel, másrészt a vezetés és munkaszervezés hiányosságaival függ össze. Mindezek ellenére a helyi iparpolitikai terven belül a lakossági építőipari tervet 100 százalékra sikerült teljesíteni az elmúlt tervidőszakban. B g_ Irodaház Űjpetrén Az újpetrei tsz 10 éves jubileumának megünneplésre vészül. Ez alkalomból építették fel közös összefogássá1 ■ :ép irodaházat is. Az új épület közelében — melyben egy V, fős tanácskozóterem is helyet kapott — építették fel a tsz üzemi fürdőjét, melyet most az aratás idején naponta 30—40 tsz-tag vesz igénybe. Takarmánykeverők a Olcsóbb a saját takarmánykeverék Kitűnő variációs lehetőségek Sok vontató felszabadul Még tólen, a legzimankó- sabb időben is mindennapos látvány volt a megye útjain a kukoricát, árpát vagy más abraktakarmányt szállító tszvontató. A járművek a Gabonafelvásárló- és Feldolgozó Vállalat valamelyik keverőüzemébe igyekeztek. Néhány óra múlva mindig viszont lehetett látni a vontatókat, bár akkor már nem abrakot, hanem ún. takarmánykeveréket szállították — hazafelé. Ezer vasonszám Ma már valamivel ritkább az ilyen látvány. Az FM az Élelmezésügyi Minisztériummal karöltve ugyanis még az év elején úgy rendelkezett, hogy azokban a termelő- szövetkezetekben, ahol megértek a feltételek, létre kell hozni a saját takarmánykeverő üzemet. Megyénkben 11 tsz lépett erre az útra, s további 15-től várható, hogy az év végéig követi a példájukat JÓKEDV ÉS jt japán lány szép volt, ™ és udvarlói egyre szaporodtak. Különösen egy öblöshangú pécsi fiatalember epedezett utána. Végre a kongresszus negyedik napján meghívta egy kávéra a Mecsek presszóba. Udvariasság, „szép idő van”, „hogy tetszik a város?” ... szóval átesnek a, sablonon, mire megszólal az öblóshangú: — Otthon jobb feketét főzök. mint ez itten ... — Sajnálom, uram — mosolyodik el a japán kislány. végtelenül kedvesen — fériiak lakására nem mehetek fel. — Hogyhogy? — Mert a mamám otthon T ikióban azzal eresztettel, amint Európába érek, fel ne menjek férfiak lakására Mert ez egy ilyen hely. Nesze neked Európa! Jelenet az idegennyelvű könyvelt boltjában. — Nahát, itt lehet kapni Cocteaut? Es francia nyelvűt? Kérek egy példányt! Aztán később: — Jaj még ezt is. Meg ezt, mind kérem. A román fiatalember végül 28 francia nyelvű kötettel távozott és 400 forintot fizetett. De kiderül, hogy ez a jelenet nem egyedülálló az eszperantó kongresszus idején. A bolt nyáron megszokott átlagos napi forgalmának háromszorosát bonyolítják le. A legtöbben persze eszperantó nyelvű könyvet vásárolnak, még pedig a román fiúhoz hasonlóan, tömegével. KMagyar tolmács állít be a Nádorba japán fiúval. Étlapot kérnek. — Mit válasszunk? — kérdi a tolmács. — Mindegy, csak ne tűz- levest! — Hogy-hogy tűzlevest? — Hát amiben hal van. Inkább éhen halok! * Az asszonyok oda voltak a gyönyörűségtől. Végre egy férfi, aki valódi rózsaolajat hozott. Az öt bolgár vendég, gépkocsivezetők, autóközlekedési tisztviselők, valamennyien eszpe- rantisták persze, mást is adnak ajándékképpen az AKÖV eszperantistáinak. Aztán sörhab csordul az üvegekből, hozzák a szendvicset, s nemsokára elkészül a szerződés is. A kongresszus alkalmával tehát a pécsi 12. számú AKÖV és a nagy bolgár kikötőváros, Ruse autó- közlekedési vállalatának eszperantistái elhatározták, hogy ezután évente csere- látogatást szerveznek tapasztalatokat, szaktudást cserélni s gyakorolni az eszperantó nyelvet. Augusztusban öt pécsi akövös már útnak is indul a bolgár tenr gerpartra. * És a kimonók! Hát igen, selyemkimonó- ban mentek a tejbisztróba, kevés volt az idő, csak oda értek el. Szép sorban álltak a pult és a korlát között, egy tálca, egy kimonó, egy tálca egy kimonó és „önkiszolgálták” magukat. Aztán egy pillanat alatt — ejnye, ezek a magyar tálcák! — a kávé kilöttyen, egy kisfiú elsápad, igen. ő volt a tettes, de most már mit lehessen tenni. És este előadás a szabadtérin. De a bisztró alkalmazottai nem engedik el a mesz- sziről jött kedves vendégeket, kitisztítják előbb a furcsa kosztümöt. A japánok pedig egész életükben hívei lesznek a magyar vendéglátóiparnak. De még egy kimonó- sztori. A szabadtérin a szebényi népi együttes viseletébe öltöztettek fel három tokiói kislányt. — Mi ennek a neve? — érdeklődnek a sok szoknya iránt. — Hungarian kimonó — feleli valaki. — Hiszen ez is kényelmetlen. Íí Egy francia fájlalja a lábát. Telefon, ügyeletes orvos. — Tessék r 1"vetni a cipőt! A rendelkezés azért olyan népszerű, mert a tsz-ek a saját bőrükön érzik a régi gyakorlat minden hátrányát. Csak néhány számot ennek illusztrálására: 1965-ben a baranyai tsz-ek több mint ötezer vagon abraktakarmányt szállítottak be a Gabonafelvásárló- és Feldolgozó Vállalat valamelyik keverőüzemébe, s ugyancsak több mint ötezer vagon tápot szállítottak vissza a tsz-ekbe. Tekintve hogy a vállalatnak csak 5 keverőüzeme van a megyében, a vontatóknak nagy utat kell megtenniük. A tsz-ek átlagosan 14 kilométer távolságra fekszenek a keverőüzemektől, vannak azonban olyan szövetkezetek is, amelyeknél 25 kilométer ez a távolság-. Ezek közé tartozik a több mint hétezer holdas véméndi Egyesült Lenin Tsz is. Elképzelhető, hogy micsoda összegeket emésztett fel az ide-oda való fuvarozás, nem beszélve arról a szinte felmérhetetlen hátrányról, hogy az örökös ingajáratok lekötötték a szállítási kapacitás jelentős részét, s nem jutott elég vontató, teherautó az őszi betakarításhoz és más munkákhoz. Bár a Gabonafelvásárló- és Feldolgozó Vállalat igyekezett kielégíteni az igényeket, időnként előfordult, hogy nem tudott olyan tápot adni a csereterményért, mint amilyenre a tsz-nek szüksége lett volna. Ez mindig bonyodalommal járt. Enyhébb esetben a kérdéses állatállomány egy könnyebb emésztési zavarral is megúszta a dolgot, más esetekben viszont súlyos megbetegedések tanúsították, hogy nem lehet egyik napról a másikra, büntetlenül megváltoztatni az egész takarmányozást. 12 féle táp Vizsgálat, tanács és az orvos barátságosan kezet fog. — Mivel tartozom? — kérdi a francia. — Semmivel. Szóval jó reklám volt az SZTK-nak. Földaaar Dénes Ilyen előzmények után született meg a rendelet, s döntöttek úgy, hogy — a Gabonafelvásárló- és Feldolgozó Vállalat úttörő szerepét, érdemeit elismerve, további szolgálataira, segítségére számítva — tsz-keverőüzemeket hoznak létre. Már az első pillanatban sem volt kétséges, hogy a tsz-keverőüzem igen olcsó és gazdaságos lesz a korábbi gyakorlat költségeihez képest, hiszen egy ilyen üzemhez nem kell más, mint egy nagy, száraz és jól zárható helyiség, egy takarmánykeverőgép, melynek ára mindösz- sze 13 ezer forint, és két személy: egy betanított munkás s egy szakember, aki állandóan ellenőrzi a munkát. Azt viszont a jövőnek kellett eldöntenie, hogy az új keverőüzemek pótolni tudják-e mindazt, amit elődjük produkált. Bár még csak néhány hónap telt el azóta, amióta az első üzemeket létrehozták, már most is határozott igennel felelhetünk a kérdésre. Szendrő Károly, a Gabonafe'- vásárló- és Feldolgozó Vállalat igazgatója is azt vallja, hogy jó a koncepció, s néhánv év alatt minden termelőszövetkezet követheti a példát. Légrády György megyei főállattenyésztő fiatalos lelkesedéssel beszél az első tapasztalatokról. Mint mondja, a termelőszövetkezetek az elmúlt évben a baromfitápokat n^m számítva, hétféle takarmány- keveréket kaptak a Gbonafel- vásárió- és Feldolgozó Vállalattól. Az idén az érintett tsz-ek már csak négyféle keverékre tartanak igényt: malac-, koca-, szarvasmarha tejelő-, illetve borjútápi-a. A további három takarmány keverék helyett — süldőtáp, sertés hizlalótáp, marhahizlalótáp — fehérjében gazdag kon- centrátumokat kérnek az állami keverőüzemektől, s jaját üzemükben, az említett három táp helyett nyolcféle tápot állíthatnak elő. Külön tápot készíthetnek a 25—40, 40—5o és 50—70 kilogrammos süldők, a 70—100 és 100 kilogramm feletti hízók, a 200— 300, a 300—450 és 450 kilogramm feletti hízómarhák számára. Mindent egybevetve: a tsz- eknek módjuk nyüt arra, hogy a tavaly becserélt hét takarmánykeverékkel ellentétből az idén összesen tizenkét féle tápot gyártsanak. A kon- centrátumok birtokában olyan variációs lehetőségekre tettek szert, amelyekre korábban nem is gondolhattak. Aki csak egy kicsit is ért az állattenyésztéshez, az jól tudja, hogy példáyl a 25—40 és 5« —70 kilogrammos süldők fehérjeszükséglete korántsem azonos, így nem kétséges, hogy a sokszor hangoztatott variáció nem öncélú „zongorázás”, hanem nagyon hasznos dolog. Ha meggyorsítjuk A tizenegy termelőszövetkezet közül csupán néhányban állítanak elő 12 féle tápot, a többség megelégszik kevesebbel is. A jelenség okai általában tudati tényezőkre vezethetők vissza. A takarmánykeverék és koncentrátum még ma is új dolog, a korábbi egyetemi oktatásban ismeretlen volt ez a téma. A ma dolgozó szakemberek jelentős hányada tehát csak szakfolyóiratokból Ismerkedhet meg a téma legújabb hajtásaival, s van akinél az Ismerkedés, az új elfogadása, bevezetése, teljes elismerése hosszabb időt vesz igénybe. Magyar László * S
