Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
TS66. JÚLIUS 3. napló 5 Gazdasági mechanizmus a pártszervezet oldaláról Alkotó közreműködés Éj követelményeket támaszt a szükségletre termelés Egészséges kritikai szellem Fold Jenő párttitkárral ési Marton Antal csúcsvezetőségi taggal beszélgettem a Bőrgyár pártirodájában. Az újságíró gyakran találkozik „lakkozá- si kísérletekkel” az anyag felvétele során, olykor észre sem veszi, és rózsaszínű lesz a cikk. Itt nem kell résen lennie: a bőriparban uralkodó egészségtelen munkakörülményekkel kezdjük a beszélgetést. — A krómos műhelyben a basítók hét órás, a faragók pedig nyolc órás munkaidőben dolgoznak. Ugyanazzal a bőrrel, ugyanabban a levegőben. De a nagy cseres csarnokban, az üveglaposban és más helyeken is előfordul az ilyesmi. Jogos sérelme ez a dolgozóknak, s orvoslása végett hozzánk jönnek. Nem könnyű megértetni velük, hogy a bőripar a hét órás munkaidőbe való átállás időszakában van, az egyes munkahelyek között alig lehet egészségi szempontból különbséget tenni, de jelenleg még nincs olyan helyzetben a népgazdaság. hogy általánossá lehetne tenni a hét órás munkaidőt. — Tavaly nyáron egy kellemetlen közjáték tovább rontotta a hangulatot. A negyedéves terv csökkentéséről csak az utolsó pillanatban szereztünk tudomást, 140 dolgozó feleslegessé vált, úgy nézett ki, hogy el kell bocsátani őket. — Es mit tett a pártszervezet? — Az szb-titkárral felutaztunk Pestre póttervet kérni. — A gazdasági vezetés helyett intézkedtek? — Kényszerhelyzet volt, pártvonalon könnyebb elérni az ilyesmit Végülis sikerült 42 dolgozóra korlátozni az elbocsátást, de a kedélyek azóta sem nyugodtak meg. Egy gyár dolgozóinak hangulatát befolyásolják országos intézkedések, még a nemzetközi helyzet alakulása is, alapjában azonban a munkakörülmények határozzák meg. — A gazdasági mechanizmus reformjáról szóló határozat idevágó tétele — tervmódosítások a szükségletre termelés érdekében — nyugtalanítja a dolgozókat, ellentmondást látnak közte és a gyári i gyakorlat között — Akkor itt is nagy szerepet kap az agitációs munka. — Nem. valóban van ellentmondás. A gyakorlatot kell megváltoztatni. Ha a gyáregységgel Idejében, legalább egy hónappal a tárgynegyedév előtt ismertetnék a negyedéves tervet. a létszámproblémákat könnyen meg tudnák oldani, tervcsökkentés esetén egyszerűen nem pótolnák a természetes lemorzsolódást. És nem helyez- getnék ide-oda az embereket. — Termékeink jelentős részét exportra készítjük. De mire a sok közbeiktatott szerven keresztül (Tanimpex, cipőgyár, a Bőripari Központ különböző főosztályai) eljutnak hozzánk az igények — hozzávéve, hogy a gyártási idő minimum egy hónap —, esetenként már maga a Tanimpex sem tudja kinek eladni a cikket. Ilyenkor jön aztán a tervcsökkentés a „szükségletre termelés érdekében” és bizony a kapkodás is. A Bőrgyár pártszervezete helyesnek tartaná, ha meggyorsítanák a piackutatást, és abban nemcsak kereskedelmi, hanem gyártással foglalkozó szakemberek is résztvennének, hogy lerövidüljön a gyártási idő és idejében jelenjék meg a cikk a piacon. — Ha ez megvalósul, minden agitációnál többet jelent, mert létbiztonságot nyújt az embereknek, és a zsebükön is kedvezően érződik, hiszen az anyagi ösztönzők — mint a minőségi prémium, a nyereségrészesedés — fizetésének feltétele szintén a többletbevétel, a piackutatáson alapuló, átgondolt, minőségi gyártás. Ami viszont ismét igényli az agitációs munkát: a gyár dolgozóinak egy része a gazdasági mechanizmusból csak a munkájával közvetlenül ősz szefüggő részproblémákat veszi észre és teszi szóvá, egyébként egészséges kritikai szellemről téve tanúságot. A pártszervezet igyekszik megvilágítani a reform perspektíváját, szemináriumok egész sora foglalkozott és foglalkozik az új mechanizmus legkülönbözőbb kérdéseivel, pártcsoportokon belül és a taggyűléseken egyre gyakrabban terelik erre a szót. Ugyanakkor ösztönzik a dolgozókat a munkával kapcsolatos javaslatok felvetésében is. Nagyon nagy szükség van erre, mert mint a párttitkár megjegyezte, addig a bevált technológiához szerezték be a nyersbőrt, de ezután az igényeket leginkább kielégítő nyersbőröket keresik, és ehhez kell igazítani minél gyorsabban, a technológiát. Ez a gyakorlat pedig el sem képzelhető a tapasztalt szakmunkások alkotó közreműködése nélkül. Kéri Tamás Ami a teljesítmények mögött van A tröszt igazgatója Riportsorozatunkban néhány eredményes pályaképet szeretnénk körvonalazni, bemutatni a munkát, az erőfeszítéseket, melyek a kiemelkedő emberi teljesítményeket lehetővé teszik. Arra szeretnénk rávilágítani, hogy a kimagasló emberi teljesítmények nem véletlenül születnek, a siker és elismerés nem szerencse kérdése. A teljesítmények mögött mindig tehetség és nagyon komoly, fegyelmezett munka van. A silceres emberek általában az összes tudatos képességüket ae elérendő célra összpontosítják. Ez a fegyelmezett életút mindenki előtt nyitva áll... Reggel a piacon Időjárásjelentés Várható időjárás vasárnap estig: főként nappali felhőképződés, egykét helyen záporeső, zivatar. Mérsékelt szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 11—16, legmagasabb nappali hőmérséklet 24—28 fok között. A Balaton vizének hőmérséklete 11 órakor Siófoknál 19 fok. Garamvölgyi János, a Mecseki Szénbányászati Tröszt igazgatója, a KGST Állandó Bizottságának tagja, ezen belül a 4. számú tudományos tanács elnöke, amely a bányabiztonsággal foglalkozik. A legelfoglaltabb gazdasági vezetők közé tartozik, nehéz meg találni, és egy kötetlen beszélgetés érdekében még nehezebb a legalkalmasabb időpontot kiválasztani. Tőzsgyökeres pécsi Magas, elegáns, 46 éves férfi. Kedvetlennek vagy gondterheltnek látszik. Néhány lépést előre jön az irodában, aztán hellyel kínál a klubszerű asztal mellett. — Azt hiszem semmi különlegeset nem tudok magamról mondja, amikor leereszkedünk velem, elvégeztem a munkámat. Ennyi az egész... — mondja, amikor leereszkedünk a fotelokba, Garamvölgyi János 1966. január 15-én foglalta el a Mecseki Szénbányászati Tröszt igazgatói székét. Nem bevándorló, hanem tőzsgyökeres pécsi, Vasas I-ről származik apai és anyai ágon egyaránt, régi bányászcsaládból. A negyedik polgári elvégzése után jelentkezett a bányánál munkára. Negyven százalékos takarítófiúnak vették fel, ami annyit jelentett, hogy a vájár kereset negyven százalékát kapta. Négy éven át, 1940-ig dolgozott takarítófiúként. 1940-ben beiratkozott a bányaiskolába, de továbbra is állományban maradt, hétköznap éjszaka és vasárnaponként dolgozgatott. A bányaiskolai felvételnek kétéves fizikai munka volt a feltétele. 1944-ben Nagybányán érettségizett, s mivel a bányászat mellett mélyfúrást is tanult, s az utolsó időben a MAORT-tól kapott ösztöndíjat, 1944-ben a MAORT-nál kezdett dolgozni. 1944 őszén behívták katonának, 1945, márciusában szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1945 őszén tért haza. merülni kezd.,1 teres lehet itt a víz. A búvár nagy nylon zacskókba dugja a lábát; néha át szokott ázni a ruha, de ezt nem fontos megírni, mondja, azután előhozzák a segédek a gumírozott búvárruhát, és miközben a szűk nyakrészt teljes erővel húzza szét négy segéd, Eles István bepréseli magát. Beszappanozzák a csuklórészeket, hogy könnyen kicsúsz- szon rajt a keze, majd a szorítógumik következnek és készítik már a vállra helyezkedő lemezt, amire majd a sisakot fogják felcsavarozni. Két búvár dolgozik itt; Kiss Gyula búvármester és Éles István elsőosztályú búvár. Éles István 1948 óta merül. — Nem volt az országban komolyabb hídroncs, ahol ott ne lettem volna — mondja —, Ausztriában, Csehszlovákiában, legalább harminc hajóroncs kiemelésénél dolgoztam. — A legnagyobb mélység? — Nálunk a bajai vasúti hídnál 26—28 méterees víz van. Ott voltam lent. Mohácson a szeneidnél is, ott 22—24 méter. Nem volt már elég létránk. — Milyen most lent? — ügy folyik a víz, hogy alig tud megkapaszkodni az ember — mondja. Nem először látok életemben búvárokat, magam is jól ismerem nehéz, veszélyes munkájukat. Kemény életű emberek. Volt idő, amikor fantasztikus pénzeket kerestek, a kemény életű emberek legtöbbje azonban valami oknál fogva nem szokott meggazdagodni. Miért van ez, eltűnődtem már gyakran. ök minden más helyett csak a folyóval törődnek, mert a folyó nem tréfál, s pláne a hídroncsok körül sohase tud igazán barátja lenni az embernek. Legfeljebb legyőzni hagyja magát. Naponta csak négy órát merülhetnek. Télen „jégig’’ szoktak dolgozni. Harminc éven túl reumában, isiászban szenvednek. Hideg van lent. Átható, nehéz hideg Nem látni semmit. Minden mozdulatra vigyázni kell, csak egy kis gondatlanság; kiszakad a ruha vagy megsérül a légvezeték és bekövetkezhet a katasztrófa. A Dráva gyorsabb, mint a többi hazai folyó. Most árad is. A víz sebessége pillanatnyilag tízkilométeres lehet. Hetes vízsebességnél abba szokták hagyni a munkát vagy „árnyékoló”- val dolgoznak; ék alakú vaslemezt engednek le a vízfolyással szemben, védelme mögött dolgozhat a búvár. Mondom Éles Istvánnak. Legyint csak; rosz- szabb, hogy a meder közepe táján több méteres homokréteg van a roncsokon. Viccelődnek öltöztetés közben. A cipők következnek, darabonként nyolc kiló, azután három anyacsavarral felerősítik a rézsisakot. A sisakban a búvár szempontjából két nagyfontosságú szerkezet van. Az egyik a kilégző szelep, amit a búvár a fejével szabályoz. Sok levegővel nem tud lemenni. Ha kevés a levegője, a szelepen befolyik a víz. A másik szerkezet a telefon. A búvárok azelőtt vezérkötél, illetve gégemikrofon segítségével tartották a fenti világgal a kapcsolatot. Az előbbi bizonytalan volt, az utóbbi sok kellemetlenséget okozott merülés közben. A Hídépítő Vállalatnak tizennyolc búvárfelszerelése van: angol, holland, dán és német gyártmányok. A „legfiatalabb” garnitúrát 1948- ban vásárolták. Amivel most Éles István épp merülni készül, a második világháborút „végigszolgálta” a Horthy-hadseregben. A fedélzetmester telefonpróbát tart, azután felszíjazzák az első és hátsó súlyt; darabonként húsz— húsz kiló. Az öltözet így már teljes, csak az első ablak hiányzik. A felszerelés több mint egy mázsa; ellensúlyozni kell a víz felhajtó erejét. A vízben ez az egy mázsa lényegesen könnyebb lesz, de hát a térfogattal csak meg kell a búvárnak birkóznia. A z utolsó perc követke- ** zik. A búvár kiszól a sisakból; elöl figyeljük, ha valami fa jönne, mert eltöri a létrát. A segédek bólintanak. Elkezdik szép tempósan hajtani a kerekes kéziszivattyút, azután rácsavarják a sisakra az első ablakot. A búvár elcammog a létráig, két lépés csak, rákapaszkodik és lassan mászik lefelé. Azután eltűnik a vízben, csak rézcipőjének fémes kopogása hallatszik a létrán, majd ez is megszűnik. Leért, mondja a fedélzetmester, aki a telefonösszeköttetést tartja. A buborékok csak megközelítőleg jelzik a gyors vízben, hogy merre lehet a búvár, akit ezekben a furcsa hangulatú, veszélyes percekben csak az a semmi kis telefon és a légvezeték köt össze a világgal. Pontosabban egy kemény arcú víziemberrel aki feszült figyelemmel tartja kezében itt fönt a tömlőt... Thiery Árpád 1945 őszén belépett a Magyar Kommunista Pártba, azóta folyamatosan párttag. István-aknán, mint körletvezető kezdte meg a munkát. 1947- ben megnősült, két gyermeke van. 1949-ben bekerült az igazgatóságra, aztán az elkövetkező .években Béke-aknán és a szabolcsi kerületben dolgozott vezető beosztásban. 1954-ben Komlóra helyezték, ahol évekig dolgozott, mint a tröszt tervosztályának a vezetője. 1959—61-ig elvégezte a kétéves pártfőiskolát. 1961-ben megbízták a Nehézipari Minisztérium Bányászati Főosztályának a vezetésével. Á takarítófiútól as igazgatói székig — Harminc gyakorlati évem van ebben a szakmában. A negyven százalékos takarító- fiútól a trösztigazgatóig végigjártam minden lépcsőt. Sok minden megtanulására nyüt alkalmam a szakmában, úgy érzem, az alkotó munkára is sok lehetőségem volt. Funkcióimban döntési jogom volt, így sok minden a szemem láttára indult meg és alakult ki. így a munkám nem vált mechanikussá, a hibákat is láthattam és az eredményeket is. Különösen jelentősnek érzem a komlói éveket. Kezdetben persze nehéz időket éltem át. Pécsett mindenkit ismertem. Komlón senkit. Amikor Komlón megismertem az emberek egy részét, más természetű problémáim is megoldódtak. A komlói munka azért volt számomra nagy jelentőségű, mert egy fejlődő ipari üzem kialakításában vehettem részt. Szemünk láttára születtek az üzemek és váltak nagyüzemekké. Nem panaszkodhatott!, mindig bizalmat érteztem a munkám iránt, és ez alapvető dolog. — Az ön szerepe, azt hiszem, nemcsak műszaki, hanem egyben társadalmi jellegű is... — Az elmúlt húsz év alatt függetlenített pártfunkcionárius nem voltam, de a pártbizottságnak tagja voltam, és az alapszervezetekben is kaptam funkciókat. Jellemző rám, hogy a műszaki és a társadalmi tevékenységet mindig igyekeztem összehangolni. Legdöntőbb persze a munka szeretet e. Soha nem gondoltam arra, hogy mással is foglalkozhatnék. Ha újra kezdeném, újra bányász lennék. Kevesebb vita gondosabb munka — A munkaterület szeretete tehát a legfontosabb... — Véleményem szerint, nem csodaszerekre van szükség, hanem arra, hogy mindenki pontosan elvégezze a munkáját. Kevesebb vita, értekezlet és több végrehajtás, gondos alkotómunka. A szénbányászatnak természetesen megvannak a maga gondjai. Először is egy téves hiedelmet kell eloszlatnom: A magyar szénbányászat nem dotációs, hanem nyereséges iparág. A magyar szénbányászaton belül a mecseki szénmedence is nyereséges. De mindezzel együtt feladatunk olyan termelési kapacitás létrehozása, ami a népgazdaság igényét bizonyos minőségű szenekkel maradéktalanul kielégíti. A minisztériumban eltöltött évek alatt az egyik fő feladatom az volt, hogy igyekeztem a szénbányászatot még rentábilisabbá tenni. AZ utolsó két-három évben teljesen vi- i^oosan láttam, hogy nálunk is komo'y verseny -lakul ki az energiahordozók, tehát az olaj, földgáz és a szén között. Sajnos, a magyar szénbányászat sok olyan hátránnyal rendelkezik, melyek az önköltséget hátrányosan befolyásolják. Az elmúlt évek során sok új gép, berendezés, technológia került a magyar szénbányászat vérkeringésébe, melyeknek feladata volt a nehéz fizikai munka csökkentése, és a szénbányászat gazdaságosabbá tétele. Különösen nehéz a helyzet a pécsi szénmedencében, ahol régi üzemekre telepítünk és a műszaki rekonstrukció állandó probléma. Kérdés: hogyan lehet ezeket az üzemeket kis beruházással rentábilisabbá teni? Mindez különösen élesen vetődik fel a gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatban. — Ezek az asztalok, székek, fegyelmet tükröző berendezési tárgyak, gondolom, a hétköznapi munka néma tanúi... Hogyan bonnyolódnak a munkanapok? — Hétkor postabontással kezdődik a nap, nyolckor a vezetők jelentik az elmúlt időszak eseményeit, ez ilyen eligazítás féle. Ha ez után nem kell tárgyalnunk, akkor kimegyek valamelyik üzembe... De itt van a múlt hét: A dolgozók utaztatásának tárgyalása, tizennnyolcmillió fórint hozzájárulást fizet ki évente a bánya. Most él kellett döntenünk, hogy mennyi hozzájárulást fizetünk... Lengyel kereskedelmi küldöttség fogadása. Gépeket és berendezéseket vásároltunk tőlük. Az észrevételeinket közöltük..; Aztán Borbála és Kaszián aláfejtésével foglalkozó tárgya lás. 392 lakás szanálásáról kellett döntenünk... Aztán a fogadónapok . Minden két hétben egyszer Pécsett, és minden két hétben egyszer Komlón. Ezeken általában 3Ó—6Ó ember jelenik meg a legkülönbözőbb problémákkal. Jelez a barométer — Látok itt egy barométert. Hajósok jutnak eszembe... — Misztikusnak látszik itt egy barométer, de nagy szerepe van. Még a termelési szintet is befolyásolja a barométer állása. A balesetek, a metánkitörés pedig egyenesen összefüggnek a barométer jelzésével. Ha csökken a légköri nyomás, növekszik a metánkitörés veszélye. De általában a nagy légnyomáskülönbségek megviselik a gyengébb idegzetűeket és növekszik a balesetek száma. Biztos vagyok abban, hogy pár éven belül olyan kimutatásunk lesz az emberek idegi beállítottságáról, mint a szilikózis-statisztikák. Ilyenkor a megfelelő diszpécser-szolgálat már a műszak elején figyelmeztetheti az érdekelt csapatokat, hogy kire kell figyelni, vagy vigyázni. Ez a barométer itt nagyon hasznos... — mondta Garamvölgyi János, a szén- tröszt igazgatója. Bertha Bulcsu
