Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-24 / 174. szám

K BÍBAZMSAMÍOTI Csendes László Besze László Termelőszövetkezetek és a lakosság zöldségellátása termelőszövetkezeteivel társul­nak, sőt értékesítésbe bevon­Feketeszén Villamos energia Városi gáz Kőszénkoksz Égetett tégla Bőrkesztyű Bőrkeményáro Farostlemez Gyümolcskonzerr Tej Vaj Sajt Kenyér Sör ADATOK — ESEMÉNYEK Fontosabb cikkek félévi termelése Megnevezés, mértékegység Mennyiség 1965. I. félév Terrtelj. %-ában /o-a 1000 t 1000 MW4 millió m* 1000 t millió db 1000 pór tonna 1000 m» torma 1000 1 tonna tonna 1000 q 1000 hl millió db »71 föl 20 37 40 1030 873 20 1048 8474 398 1295 187 188 1555 102,3 155.6 108.6 103.2 115.3 108.5 97,5 94,4 111,2 121,0 361,8 227.2 100.2 105.5 84,0 100.3 92,7 104.0 103.2 114.2 100.1 111,8 81,1 103.4 104.2 101,6 98,0 103.4 110.3 A szövetkezetek ilyen irá- nyú tevékenysége nem fenyegeti az állami felvásár­lási előirányzatok teljesítését Az a Baranya megyei több mint 4000 kh, amelyen zöld­séget termelnek, nem értéke­síthető tsz-árudákon keresztül Az állami felvásárlásnak és ezen belül az exportnak meg­van a szilárd bázisa. Feladat, hogy kialakítsuk a kölcsönös gazdasági előnyökön alapuló szerződéses kapcsolatot, ezt általánossá tegyük és meg­szűnjék minden olyan zavaró adminisztratív előírás, mely ma még ezen a téren meg­található. Dr. Huszti Sándor KISLEXIKON Álló- és forgóeszközök kft* mennyisége, azt különböző normák segítségével Igyekeztek meghatározni, de nagy szerepe van itten a bankhitelnek is, va­lamint a saját nyereségből tör­ténő feltöltésnek. A termelés során tehát a vál­lalatok eszközöket használnak, illetve kötnek le és a gazdasá­gosság szempontjából nem mind­egy, hogy milyen mennyiségű álló- és forgóeszköz lekötésével történik a termelés, milyen gyors az eszközök körforgása, a forgó­eszközök forgási sebessége. Mint­hogy az álló- és forgóeszközök­höz aránylag könnyen hozzáju­tottak a vállalatok és a lekötött álló- és forgóeszközök mennyisé­ge a ráfordítások között teherté­telként nem szerepelt, a szocia­lista országok közgazdászai az utóbbi években egyre szélesebb körben vetették fel, hogy helyes volna a termelés ráfordításaiban és ezeken keresztül az árakban is kifejezésre juttatni nemcsak a folyó álló- és holtmunka felhasz­nálást, hanem az egyszeri ráfor­dításokat az ún. eszközlekötést is. Hogy ezt hogyan valósítottuk meg, erői szól a következő szá­munkban szereplő cikk. az „esz­közlekötési járulék’,-ról. DR. ERDÉLYI ERNŐ I t A Az állóeszköz-gazdálkodás és a vállalati önállóság nyadból visszatartható rész arányát — mely jelenleg me­gyei szinten 22% — a költ­ségvetési juttatás terhére. Szüntessék meg az építési mutatót A vállalati önállóság széle­sebb körű kibontakozását ma még korlátozza az építési mu­tató is. A megkötöttség nem­csak abból ered, hogy az épí­tési mutató volumene meg­határozott, hanem abból is, hogy azt ugyancsak az irányí­tó hatóságok bontják szét vál­lalatokra. Tehát az irányító hatóság szabja meg, hogy me­lyik vállalat mennyi építési mutatóval rendelkezhet. Az építési mutató központi el­osztása azonban nem tükröz­heti még megközelítően sem az igényeket. Véleményünk szerint, mivel a vállalati sa­ját beruházási alapnál az épí­tési igény tendenciája ked­vező, és feltehetően a jövő­ben még kedvezőbb lesz, meg­gondolás tárgyává kellene tenni az építési mutató meg­szüntetését. Mindezeket egybevetve megállapíthatjuk, hogy a ren­delkezés jelentős lépést tett előre az állóeszköz-gazdálko­dás területén a vállalati ön­állóság kibővítése érdekében. Az adott keretek között is a vállalatok lehetőségei sokkal kedvezőbbek, mint korábban. Most a vállalatokon a sor, hogy a lehetőségeket kihasz­nálva úgy gazdálkodjanak, hogy az mind a vállalat, mind pedig a népgazdaság részére előnyös legyen. épületeket és építményeket; berendezéseket és felszerelése- két (gépek, műszerek); ‘ járműveket; ’ egyéb állóalapokat. Az állóalapokhoz a vállalatok I a beruházások révén jutnak és j eddigi gazdálkodásunk során a . beruházásokhoz szükséges fede­zetet a vállalatoknak az állam . adta. Minthogy a vállalatok „in- t gyen” jutottak ilymódon álló- t alapokhoz, ez arra ösztönözte őket,- hogy minél több állóeszközt igé- . nyeljenek és kevésbé törődjenek annak gazdaságos felhasználásá­val. " A forgóalapokhoz a különböző termelési készletek tartoznak . (alap-, segéd- és fűtőanyagok), fogyóeszközök, valamint a nem befejezett termelés. Ha ehhez még hozzávesszük a forgalmi ala- ’ pokat (árukészletek, úton lévő i áruk, készpénzek és elszámolá­sok), akkor megkapjuk a válla- 1 lat összes forgóeszközét. Ezek a . forgóeszközök a termelési folya­mat során állandó körforgásban vesznek részt; az anyagból ter- 1 mék lesz, a termékből áru, me- • lyet a vállalat értékesít, ezen Is­- mét anyagot vesz és így tovább i folytatódik a körforgás. A forgóeszközöket szintén az 1 állam bocsátja a vállalat rendel­- kezésére. Hogy mennyi legyen a A politikai gazdaságtanból Is­mert, hogy az anyagi javak új­ratermelése során termelési esz­közökre van szükség, a termelési eszközök képezik a népgazdaság termelési alapjait, amelyek álló- alapokra és forgóalapokra oszla­nak meg. A termelés állóalapjait az anyagi termelés valamennyi ágában megtalálható munkaesz­közök (épületek, erő- és szer­számgépek, berendezések, felsze­relések), a termelés forgóalapjai! pedig a különböző munkatárgyak (anyagok, fogyóeszközök, befeje­zetlen és félkésztermékek) alkot­ják. Míg a forgóalapok egy terme­lési szakaszban elhasználódnak és közben értékük teljes egészében átmegy a termelés értékébe, ad­dig a termelés állóalapjai — bár fizikai értelemben teljes egészük­ben résztvesznek a termelésben, azt több termelési szakaszon, hosszabb időn keresztül szolgál­ják — értékük nem egyszerre, hanem csak hosszabb időn több termelési szakaszon keresztül megy át a termékre. Az állóalapok osztályozásánál két tényezőből lehet kiindulni: a) a műszaki termelési rendel­tetés jellegéből, b) a működési időből. A házi gyakorlatban al­kalmazott összevont esoportosítás szerint az állóaszközSk nyilván­tartása megkülönböztet: 1966. január 1-én lépett életbe az állami vállalatok állóeszköz-fenntartásának ép saját pénzügyi forrásból meg­valósuló beruházásainak át­meneti rendje. Ez a rendel­kezés a gazdaságirányítási rendszer reformjának megfe­lelően az állóeszköz-gazdálko­dás területén már olyan új tervezési és pénzügyi mód­szerek bevezetését jelenti, amelyek növelik a vállalatok önállóságát, kiszélesítik ha­táskörüket és ezáltal lehető­séget biztosítanak a vállalati kezdeményezésre, a tervsze­rű állóeszköz-gazdálkodásra. A rendelet előre meghatároz­ható, állandó jellegű saját eszközt biztosít a vállalatok részére, amelyekkel a válla­latok rendelkeznek, tehát az irányító hatóságok nem kor­látozhatják, nem vonhatják el. Ezáltal a vállalatok a rendelkezésre álló saját alap­juk összegével a legcélsze­rűbben, leggazdaságosabban gazdálkodhatnak. Növekszik az önállóság Mi az új rendelkezés lé­nyege? A rendelet végered­ményben a vállalati állóesz­köz-gazdálkodás két jelentős területét foglalja magában: 1. az állóeszköz-fenntartást, 2. a vállalati saját beruházá­si alapot A rendelet azáltal, hogy megszünteti a felújítások és karbantartások közötti admi­nisztratív határokat, vala­mint ezek pénzügyi elkülöní­tését, jelentősen növelte a vál­lalatok önállóságát az álló­eszköz-gazdálkodás területén; Felújítás ugyanis 1966. janu­ár 1-ig a vállalatoknál terv szerinti költségként jelentke­zett. Függetlenül attól, hogy a vállalatok a felújításokat — a rendelkezésre álló pénz­ügyi források «-éjéig — elvé­gezték-e vagy sem, az érték- csökkenésként az önköltség terhére el kellett számolni; A felújítási hányaddal azon­ban — amelyet ugyan a vál­lalat termelési költségei kö­zött elszámolt >— nem min­den esetben rendelkezett, mi­vel felügyeleti hatóságának jogában állt azt más vállalat­hoz átcsoportosítani. Előfor­dult az is, hogy a felhalmo­zódott felújítási maradványok központi korlátozás alá vagy elvonásra kerültek. Problémát jelentett még, különösen az építmények fel­újításánál, az építési mutató biztosítása, amelynek hiánya sok esetben gátolta vagy meg is akadályozta az épületek felújítását. Ezek inkább a vál­lalattól független tényezők voltak. Volt azonban néhány olyan tényező is, amely mint vállalati érdek szemben állt a népgazdasági érdekkel, az állóeszközökkel való helyes •=■ izdálkodással. Ilyen volt az, ’ - °v sok esetben éppen a fel- r'ítások és karbantartások pénzügyi forrásának, illetve elhatárolásának kettőssége a vállalatokat arra ösztönözte, hogy ne végezzék el a leg­szükségesebb karbantartási munkálatokat sem, mivel a karbantartást költségként kel­lett elszámolni, hanem vár­ják meg, amíg az épület vagy gép állaga oly mértékben le­romlik. hogy az elvégzendő munkálatok felújításnak mi­nősüljenek. A felújítást ngyanis költségként már el­számolni nem kellett. Ezál­tal a vállalat költségszintjén javítani tudott. Át lehet vinni a következő évre A korábbi rendelkezés te­hetőséget biztosított a válla­latok részére, hogy a felújí tási forrásokból pótlás jelle­gű beruházásokat is végez­hessenek. így előfordult, hogy a vállalatok felújítási eszkö­zeinek jelentősebb hányadát beruházási célra használták el, s ezáltal a szükséges fel­újításokat elvégezni nem tud­ták, amely az állóeszközök idő előtti elhasználódását eredményezte, illetve eredmé­nyezhette. Az új átmeneti rendelkezés ezeket a fonákságokat meg­szüntette, mivel eltörölte a karbantartás és felújítás közti adminisztratív és pénzügyi különbséget, és egy új ala­pot, az állóeszköz-fenntartási alapot biztosítja a vállalatok részére ahhoz, hogy állóesz­közeiket megfelelő színvona­lon tudják tartani. Az állóeszköz-fenntartási alap egy olyan tervszám, amely azt a minimumot hatá­rozza meg, amennyit a vál­lalatok az állóeszközök fenn­tartására évenként fordítani kötelesek, illetve ezt az ösz- szeget termelési költségeik között — függetlenül attól, hogy ténylegesen felmerült-« ennyi fenntartási költség — kötelesek elszámolni. A fel­újítás és karbantartás közti elhatárolás megszűnésével, a vállalatok határozzák meg, hogy állóeszközeiket mennyi­re engedik elhasználódni. Igen nagy jelentősége még az álló­eszköz-fenntartási alapnak, hogy a fel nem használt részt, amelyet ugyan a vállalat ter­melési költségei között el kel­lett hogy számoljon, a követ­kező évre átviheti és az ak­kor felm«ült esetleg maga­sabb fenntartási költségei így nem terhelik a tárgyévi költ­ségszintjét, hanem az előző évi maradvány terhére szá­molhatják el. Ha hosszabb időn keresztül maradvány van az állóeszközfenntartási alapból, a rendelet lehetősé­get biztosít arra is, hogy a vállalatok annak bizonyos ré­szét a vállalati saját alap nö­velésére, illetve a vállalati eredmény növelésére fordít­hassák. Ez mindenképpen azt fogja esdeményezm helyes gazdálkodás esetén, hogy a vállalatok valóban tervsze­rűen végzik az állóeszközök karbantartását, illetve felújí­tását; Kedvező eredmények A rendelkezés másik igen komoly jelentősége, hogy most már rendelkezik minden vál­lalat egy olyan előre megha­tározható összeggel, amelyből bár ma még korlátozott mér­tékben, de saját döntése alap­ján szerezhet be, vagy létesít­het bizonyos állóeszközöket. Ez a forrás a vállalati saját beruházási alap. A vállalati saját beruházási alap feletti rendelkezési jog a rendelet szerint a vállalat igazgatójá­nak hatáskörébe tartozik. Te­hát ő határozza meg, hogy a vállalat milyen állóeszközöket szerez he a rendelkezésre álló pénzeszközökből. Igen nagy jelentőségű az intézkedés abból a szempont­ból is, hogy a vállalati saját alapot alapszerűen kezeljük. Tehát a vállalatoknak nem kell arra törekedniük — mint korábban a keretgazdálkodás idején —, hogy az év folya­mán rendelkezésre álló össze­get az év végiéig mindenkép­pen elköltsék, hanem ha na­gyobb beruházást kívánnak megvalósítani, több éven ke­resztül felhalmozhatják saját pénzügyi eszközeiket. A ren­delet lehetőséget biztosít arra is. hogyha a folyó évben ter­vezett beruházásra a vállalati saját beruházási alap nem elegendő, a vállalatok a bank­tól hitelt kérhetnek, amelyet későbbi években felhalmozó­dó vállalati saját beruházási alapból törleszthetnek. Immár fél év telt el a ren­delet megjelenése óta. E rö­vid Idő tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a vállalati önállóság kibővítése az álló­eszköz-gazdálkodás területén kedvezően befolyásolta a vál­lalatok beruházási tevékeny­ségét. Megyénkben a válla­latok 1966-os évre több mint 271 millió forint értékű be­ruházás megvalósítását ter­vezték vállalati saját beruhá­zási alapból. Ez az összeg a központi «óból történő beru­házásoknak mintegy 28,7%-a a III. ötéves tervben népgaz­dasági szinten előirányzott 20%-ával szemben. A válla­latok tehát jelentős anyagi eszközök felett rendelkeznek és dönthetnek azok felhasz­náláséiról. Vajon ez az önál­lóság nem vezet-e a beruhá­zási eszközök dekoncentrélá- sához, gazdaságtalan felhasz­nálásához? Az eddigi tapasz­talatok azt mutatják, hogy nem. A vállalatok rendelke­zésükre álló saját beruházási alapnak több mint 86%-át termelő beruházásokra fordít­ják. Növelni kell a gépi beruházásokat Kedvező tendenciát mutat a vállalati saját beruházások anyagi-műszaki összetételé­nek aránya is, a központi erőből történő beruházások­hoz viszonyítva. Az építési igény 37,9%, amellyel szem­ben a gépek és egyéb beren­dezések aránya 62,1%- Ebből az arányból is látható, hogy a vállalatok saját beruházási forásaik zömét a gazdaságilag hatékonyabb beruházásokra, gépekre kívánják fordítani. Meg kell azonban mondani, hogy az építési igény még mindig magas. Kívánatos len­ne a jövőben az építési igény terhére növelni a gyorsabban megtérülő, tehát hatékonyabb gépi beruházások arányát. A vállalatok állóeszközgaz­dálkodását szabályozó rendel­tet átmeneti jellegű. Az első lépés volt az új gazdaság mechanizmus megvalósításá­nak útján. Ebből eredően a vállalati önállóságot ma még számos tényező korlátozza. Ilyen megkötöttség, hogy a vállalati saját beruházási alapnak még igen jelente« hányadát teszi ki a költség:- vetési juttatás. Megyénkben töb mint 36% az az összeg, amelynek biztosítása az irá­nyító hatóságtól függ. Egyes irányító hatóságoknál ez az arány eléri a 70%-ot is. Fi- gyelembevéve azt a tényt, hogy ez esetben az irányító hatóságok nemcsak azt szak- jak meg, hogy mely vállalat, mennyi költségvetési juttatást kap, hanem annak felhaszná­lási célját is kiköthetik — te­hát céljelleggel adják — lát­hatjuk, hogy a vállalati sajá t alapnak egy jelentős részére ma még nem terjedhet ki a vállalati önállóság teljes ha­tékonysággal. Véleményünk szerint a vállalati saját be­ruházási alap forrásainál nö­velni kellene az értékcsökke­nést. vagyis a beruházási há­zi népgazdaság harmadik ötéves tervéről szóló törvény szerint, figyelemmel az MSZMP Központi Bizott­ságának a gazdasági mecha­nizmus reformjáról szóló ha­tározatára. a termelőszövetke­zeteknél az áruértékesítés fő formája változatlanul a szer­ződéses termelés, de emelteti lehetővé kell tenni, hogy köz­vetlenül lássák el a lakossá­got tejjel, tojással, baromfi­val, friss gyümölccsel és zöld­séggel, különösen a helyi pia­con. Ez a lehetőség egyre inkább arra ösztönzi a termelőszö­vetkezetek egy részét, hogy megjelenjenek termelvényeik- kel a piacon, keressék a köz­vetlen kapcsolatot a fogyasz­tóval. Egymás után nyílnak meg a tsz piaci elárusítóhe­lyek, üzletek és még inkább nyílnának, ha a helyi taná­csok az üzletnyitási és táro­lási problémák megoldásánál nagyobb segítséget tudnának adni. Pécsett a baksai, szeder­kényi, mágocsd, drávasztárai tsz-ek, Mohácson a Mohács városi tsz-ek, Siklóson a sik­lósi, drávasztárai, Szigetváron a szigetvári, drávasztárai, Komlón pedig a baksai. tor­mási, sásdi tsz-ek nyitottak, illetőleg szeretnének standot nyitni. Az előbb felsorolt tsz-ek nemcsak az összes, hanem a kertészkedő megyei tsz-eknek is azonban csak egy kis há­nyadát képezik. A tartózko­dásnak is megvannak a maga okai. Így először is az eláru­sítóhely folyamatos ellátása áruval szállítóeszközigényt je­lent. ami ez idő szerint sok­szor az üzemen belüli szállí­tásra sem elegendő. A másik pedig, hogy a folyamatos el­látás mellett választékot is kell biztosítani a leveszöld­ségtől a káposztáig, a fok­hagymától a paradicsomig, fi­gyelembe véve csak a zöldség­félék széles sikáláját. A nagy­üzemi termelés viszont nem tűri meg még a kertészetben sem a területek elaprózását. 17 zeket a problémákat igen ügyesen hidalja át a baksai tsz, ahol három járás ják a háztáji kertészetek ter- melvényeit is. Ez utóbbival nem vész kárba sem a háztáji felesleges terméke, sem pedig a tsz-tag munkaideje az im­produktív piacozással. A ta­vasszal nyílt két üzlettel havi forgalmuk meghaladta a .él milliót, de ezt újabb üzlet nyitásával még tudnák fokoz­ni, sőt kell is fokozni, nert különben a szállító gépjármű kapacitását nem tudják meg­felelően kihasználni. A közelmúltban megjelent 7 1996. (III. 5.) sz. FM. rende­let feloldotta a társulások megalakulásával kapcsolatos eddigi kötöttségeket. Az áru­ellátásra, az egyes árufajták mennyiségére, az elárusító­helynek nevét adó tsz kijelö­lésére, a személyi és dologi kiadások viselésére, a bevéte­lek és kiadások elszámolásá­ra, a nyilvántartások vezeté­sére az érdekelt tsz-ek veze­tőségei állapodnak meg egy­mással. A termelőszövetkezetek egyenlő feltételek mellett folytatott közös tevékenysége közelebb hozza egymáshoz a szövetkezeteket, esetleg a gaz­dálkodás más területeire iE kiható együttműködésre ser­kenti. Az előbb már említett1 baksai tsz a boltját, illetőleg boltjait ellátja tojással, ba­romfival, uborkával, papriká­val, mákkal, ezt kiegészíti Boly káposztával (téli idő­szakban savanyítottal), Vil­lány gyümölccsel, Nagykozár szörppel, hogy csak a főbbe­ket említsem. A korlátlan társulási lehe­tőség a zöldség-gyümölcs ér­tékesítés területén új helyze­tet teremtett, illetőleg megte­remtette a lehetőségét egy új helyzet kialakulásának. Az. előző évekhez képest csökken a termelőszövetkezetek kiszol­gáltatottsága, gyengül a fel­vásárló szervek monopol helyzete. Kialakul egy olyan helyzet, amelyben a szövetke­zetek árui a körülményekhez képest viszonylag kedvező feltétetek mellett értékesíthe­tők. Kialakul a piacon egy egészséges verseny, mely jobb munkára ösztönzi a felvásárló és értékesítő szerveket is, aminek viszont a fogyasztó látia elsősorban n hasznát. “

Next

/
Thumbnails
Contents