Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-24 / 174. szám

196«. JÜLIUS 24, YltiplÓ 5 HÍREK JOLI US Kinga napja, ffe M A nap kél: 4.11, nyugszik: 19.29 órakor. A hold kél: 11.58, VASÁRNAP nyugszik: 22.52 órakor. — Vetélkedő. Az Országos Takarékpénztár Baranya me­gyei Igazgatósága csütörtö­kön délután jólsikerült szel­lemi vetélkedőt rendezett a KISZ Grätz-pusztai építőtá­borában. A versenyzőket az OTP könyvekkel és lottószel­vényekkel jutalmazta. — Megszépült a bíróság épülete. A Széchenyi téren megszépült a bíróság épüle­te. A hetvenöt évvel ezelőtt épült épületet, amely egyéb­ként műemlék és valamikor színház volt, félmillió forin­tos költséggel belülről és kí­vülről is felújították. A pasz- telisárga színű épület most emeli a Széchenyi tér össz­hangját. — A Megyei Könyvtár ér­tesíti olvasóit, hogy augusztus 2-től 22-ig nyári szünetet tart. A szünet után az első kölcsönzési nap augusztus 23- án lesz. Üdülés Zakopanéban Az EXPRESS Utazási Iro­da július 29-től augusztus 7-ig 10 napos Krakkó—Zako­pane útvonalú társasutazást szervez, melynek résztvevői Krakkó nevezetességei meg­tekintése után Zakopanéban üdülnek. Jelentkezni még jú­lius 25-én délután 3 óráig lehet a Doktor Sándor Mű­velődési Házban (Déryné u. 18.). Részvételi díj 1450 fo­rint. — Gép szállítmány. A Me­zőgazdasági Ellátó Vállalata hoz külföldről számos új me­zőgazdasági gép érkezett Pécsre. A Szovjetunióból hat MTZ 50-es traktor, Csehszlo­vákiából tíz trágyamarkoló, az NDK-ból tíz T 385-ös mű­trágyaszóró, Jugoszláviából tíz RS 76/C szervestrágyaszóró- kocsi és Lengyelországból harminc PZB 7-es csillagke­rekes rendsodró érkezett. — Megszűnik a mészprob- léma. Romániából és belföld­ről ezer tonna terven felüli mész érkezik a TÜZÉF Vál­lalathoz és ezzel megszűnik majd az eddigi mészproblé­ma. A jövő héten a vállalat már az egész megye lakossá­gának mészigényét ki tudja majd elégíteni. Remény van arra is, hogy hasonlóképpen megoldódik majd a cement­probléma is a Szovjetunióból várt nagyobb cementszállit- mány beérkezésével; — Felújítják a Jókai esz­presszót. A Baranya megyei Vendéglátó Vállalat a közel­jövőben felújítja a Jókai té­ren lévő eszpresszóját. A mű­emlékháznak megfelelő stí­lusban alakítja át belülről. Az eszpresszó márványlapos pa­dozatot, új lambériát és pult- rendszert kap. A felújított eszpresszó megnyitására aug. 20-án kerül majd sor. — Bábpantomim. Július 30- án, szombaton este 8 órakor bábpantomim-estet rendeznek a Tettyén. Fellépnek: a Dok­tor Sándor Művelődési Ház Bóbita-együttese és a József Attila Művelődési Ház Feke­te Színháza. Rossz idő esetén a bábpantomim-estet Pécs vá­ros Művelődési Házában tart­ják meg a Déryné utca 18. szám alatt. — Uj öröklakásos társas­ház. Az OTP Baranya megyei fiókja tervbe vette, hogy a Citrom utcában is öröklaké- sos társasházat épít. Az országban először Hiperbolikus paraboloid pi 128 előregyártott tetőelem az AKOV új szerelőcsarnokán A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat sikere A portáldaru egyelőre moz­dulatlanul áll a furcsa alakú beton idomok felett, az áll­ványerdővel övezett szem­közti épület ablakaiban azon­ban már ott szoronganak a kíváncsiskodók. Petrovits Pé­ter főművezető meggyvörös nylon ingében, felemelt kar­ral áll a daruk előtt; a vil­lanymotorok egyenletesen zúg­nak, két munkás odalép az idom mellé, s ekkor megfe­szülnek a drótkötelek ;.. Mit bír ki két centi beton? A 34 négyzetméter felüle­tű, megcsavart kártyalapra emlékeztető betonidom fel­emelkedik a levegőbe. Az ön­járó daru megindul előre. Tíz méter. A sínek mellett egy tréler áll, elején különleges, vasrudakfbél hegesztett áll­vány. A darukezelő mereven ül, látszik az arcán, az idom legkisebb rezdülését is érzi, egyetlen pillanat alatt meg tud állni, ha kell. A főmű­rágai között éri a reggel. Locsol, kapál, gyomlál, vegyszerez, ahogy az álla­tokat is etetni, itatni, gon­dozni kell. Jóllehet más­félszáz tehén messziről egy­forma. A gulyásnak viszont melyik-melyik: Riska, Rózsi, Bimbó, mind más, szelíd elő- hasi, beteg, jótejelő... így van a virágokkal is. Ahány, annyiféle megkülönböztetett ápolás. És ha bükk lomb­föld, savanyú föld kell, kap­ja hátizsákját és felkapasz­kodik a Mecsekre. Szemlét tartunk birodal­mában. A padlásfeljáróhoz vezető korláton a fonott tar­tókban és a konyhaablako­kon futónövények, „plety­kák" sorakoznak. A lakás különböző helyein 230 fajta növény van, egy-egyen be­lül megannyi változat, tuli­pánból például hatvan. A kertben még 320 különböző fajta. Legkedvesebb növényei a trópusi Bromeliák. A pára­dús karr raf éle helyiségben trópusi klíma fogad, a kö­vezeten tócsák, virágállvá­nyai’. vizeskannák, szerszá­mok Egy félméternyi élet­telen cérnagubancot tart a kezében. Ez is Bromelia. Az őserdőben — ott villámgyor­san terebélyesedik már zsaszám csüng le a fákról. Nincs gyökere, a levegő nedvességéből táplálkozik. Kivezet a hatalmas te­raszra. Mint színházi páholy­ból vagy, mint a hajóskapi­tányok a parancsnoki híd­ról, végig pásztázzuk tekin­tetünkkel a kertet, amely nélkülözi az esztétikus ren­det. A virágok egymás he- gyénrhátán. — Nézze csak azt a gyö­nyörű dél-afrikai virágot! Haemantus africanus. Ez a buzogányszerű tűzpiros vi­rág volt tavaly is és most is a FÉK kiállítás sztárja. Ha beérik a magja, (28 fió­kája van) elcserélem, vagy odaadom egy másik gyűjtő­társnak, mint tiszteletpél­dányt. Ott meg az fokföldi ibolya, de ez nem virágzik. Sok változata van. A terasz jobboldali mell­védjén lemutat. A nap nem igen süt oda. — Ez az én sziklakertem. Február végén már kidug­ják fejüket a lakói. Még sokáig elnézegetném kincseit, de besötétedett. A szőlőlugasokkal szegélyezett vírágoskert egy szép Heléna arc. Lenyűgöző, s egy pilla­natra én is olyan rabja va­gyok, mint a Doktor úr. Mffidóevári Zoltán vezető, mint egy bonyolult mutatvány producere, karjá­val mutatja az irányt — Kicsit jobbra... Még! Most le!; .; A betonidom óvatosan a tréler állványzatára ereszke­dik, mind a négy sarka ki­támasztva. Érezni lehet a megkönnyebbülést. — Az első emelés —mond­ja Petrovits Péter — amolyan főpróbaféle. A többi már gyor­san fog menni..; A 12-es AKÖV most épülő Siklósi úti telephelyén pénte­ken délután ezzel az izgal­mas jelenettel kezdődött az a szakemberek körében is nagy érdeklődést kiváltó mun­ka, melynek során 128 előre­gyártott tetőelemet helyeznek el a hatalmas szerelőcsarno­kon. — Ilyen jellegű munka még nem volt az országban — mondja a főművezető. — Szaknyelven hiperbolikus pa­raboloid tetőhéjelemeknek ne­vezik ezeket a vasbetonido­mokat Négy idom alkot a te­tőn egy hajót. — Milyen súlyúak az ele­mek? — ötven mázsa egy-egy. Nagyságuk 34 négyzetméter. >— A vastagság? — Két centiméter .. ( — És mit bír ki ez a két centi? — Négyzetméterenként 250 kilót. Ezt a rendkívüli szi­lárdságot és teherbírást az elemenként felhasznált 220 kiló vasrúd mellett elsősor­ban a különleges forma ad­ja .. i Elemgyár a helyszínen Az AKÖV-székház építke­zésének megkezdésekor elsők között készült el az a külön­leges vasbeton sablon, mely „szülőágya” volt a mintegy 6300 négyzetméter alapterü­letű szerelőcsarnok tetejére kerülő hiperbolikus parabo­loid héjelemeknek. — A sablon építéséhez több mint hetven köbméter betont használtunk fel. Négy héj­elem készülhet benne egy­szerre. Kettő érik, egy előké­szítve vár a betonozásra, egy­ben pedig a vasvázat szere­lik. A helyszíni elemgyártás­ra egyébként azért van szük­ség, mert ezek a kényes héj­szerkezetek hosszú utakat nem tehetnek meg, a közúti forgalomban méretük és alak­juk miatt egyébként sem ve­hetnek részt. — Hogy történt a gyártás? — A sablon önsúlya bizto­sítja, hogy a héjelem ^k könnyűszerrel elválnak tőle száradás után. A vasszerel­vény beépítését követően szál­lítószalagokkal juttattuk a be­tont a sablonba, s a gyors száradást egy öreg lokomotív gőzével biztosítottuk. Napon­ta két elemet készítettünk. A 128 nagyméretű héjszer­kezet valóságos hegyet alkot az építkezés udvarán. A tető­építés egyébként a követke­zőképpen történik: a portál­daru a szállítókocsira emeli az élemet, mely a mintegy 120 méterre álló csarnokhoz továbbítja azt. Az ácsok a csarnok vasbeton vázára fá­ból ácsolatot készítenek, mély a hiperbolikus parabolold- tető „csontvázát” adja. Erre emelik a négy héjelemet, melyeket azonnal egymáshoz hegesztőnek. A faácsolat az­után eltávolítható. Jelentős megtakarítás — Milyen lesz a csarnok végleges képe? — Mint egy hatalmas mű­terem — olyan lesz. Óriási ablakok, a tetőn pedig mint­ha furcsa alakú piramisok so­rakoznának. összesen har­minckettő ... — Mennyi időt igényel a tetőszerelés? — Hat hét alatt megle­szünk. Viszonylag kevés em­bert foglalkoztatunk itt, azok­nak se lesz nehéz a dolguk. A daru dolgozik helyettük ... — Hagyományos módszer­rel is el lehetett volna vé­gezni ezt a munkát? — Zsaluzni kellett volna az egészet El tudja képzelni, mennyi faanyag kellett volna ehhez? Aztán ott fent dz méter magasan szerelni ava­sai, szállítani a betont... Az eddig végzett hasonló jellegű munkák, bár sokkal kisebb méretűek voltak a miénknél, óriási megtakarítást hoztak. A beszélgetést hirtelen ab­ba kell hagynunk: Petrovits Fétert a 2. számú daruhoz kérik. A főművezető végig­siet az egyelőre tető és ab­lak nélkül álló szerelőcsarno­kon, s közben visszakiált az embereknek, hogy készülhet­nek a második emeléshez. Békés Sándjr Aranytartalék... Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében a fejlődés nagy táp­lálékát képezi a vállalati dolgozók munkaerejének, munkaké­pességének jobb hasznosítása, aminek egyik feltétele, hogy lé­nyegesen lobb munkával lényegesen többet lehessen keresni. — Az MSZMP Központi Bizottságának határozata a gazdasági mechanizmus reformjáról A z új gazdaságirányítás rendszerének sikere nem kis mértékben függ majd attól, hogy a legrégibb és az utóbbi húsz év alatt képzett szakembereink valóban maxi­málisan elfoglalják-e helyüket a státusukban, valóban szak­emberek lesznek-e; abban a munkakörben s azt csinálják-e, amire az állam annakidején közismerten nagy anyagi áldo­zatok árán kiképezte őket. A mechanizmus reformjának si­kere függ attól, hogy mindenki — jól szervezetten — a maga dolgát végzi-e majd. képzettségének szintjén, azt a munkát, amiért státus szerint a fizetését kapja, amire képe­sítése, tehetsége, szorgalma — és nem utolsósorban: a kedve — alkalmassá teszi. Hogy ezen a téren sajnos túlságosan is gyakori problémákkal küzködünk — köztudomású. Példa ren­geteg van. Az egyik mezőgazdasági technikumunk öt vagy hat évvel ezelőtt végzett több mint száz szakemberéből jelenleg csak hét (!) dolgozik a mezőgazdaságban. A többségük más, a képzettségüktől teljesen idegen területeken helyezkedett el, bérelszámolók, adminisztrátorok és minden más lett be­lőlük. De ennél is furcsább — és állandó intézkedést kíván — amikor egy szakember a státusa szerint ugyan pontosan a helyén van, csak éppen nem azt a munkát csinálja, amire minden szempontból hivatott volna Viccnek se rossz, amikor az igazgató titokban anyag után szaladgál, összeköttetéseket teremt, s mi legfontosabb: ener­giáját. munkaidejét olyasmivel tölti el, amivel nem neki keil foglalkozni, hanem az anyagbeszerzőnek. A főmérnök, akinek valamilyen oknál fogva saját magának kell egy csomó admi­nisztrációt elvégeznie, ahelyett, hogy a munka nyolc órájából 4Ö0 percet fontos beosztásának szentelhetne. A műszaki osz­tály vezetője, aki értekezleteket szervez, telefonoz kis cím­letű ügyekben, amikor ez semmiképpen sem az ő dolga... Miért van ez mégis így? Ml lehet az oka? Rengeteg Ilyen kis példa található üzemeinkben, vál- ' lalatalnÉnál, a fenti példák egyik vagy másik variá­cióban szinte mindenütt előfordulnak, s ez a különös, az el­gondolkoztató. Mi lehet az oka? Ha alaposabban megfigyeli az ember ezeket a furcsa jelenségeket, egy idő után kiderül, hogy nem is mindig a felelőtlenség, hanem éppen a takaré­kosság játszik szerepet, csakhogy valami egészen különös és felületes értelmezésben. A látszateredményekre való maximá­lis törekvés elsodor jóformán minden ésszerűt és konstruktív megoldást az útjából, s körülötte fellép a szervezetlenség. Az igazgató veszi a kabátját és az anyagbeszerző helyén fut­kos, a főmérnök jelentéseket másol, mert a titkárnő a taka­rékosság jegyében ugyanakkor kettős munkát végez, és el­küldték a küldöncöt is, talpalhat mindenki egyik üzemből a másikba, irodákból másik irodákba. Mindenki állandó moz­gásban van, nincs egy szabad perc csak a sóhajtozás, látszó­lag minden tele van lendülettel, csakhogy közben valami nehéz görcsösség lesz úrrá a munkán, a roppant energiával tulajdonképpen nem állnak arányban az eredmények, pedig a megoldás oly egyszerűnek látszik: mindenki csak a maga dolgát végezze! A takarékosnak mondott megoldások a valóságban egyál­talán nem takarékos megoldások. A többlet, amit a szakem­bernek el kell végezni, szakmailag nagyon gyakran alacso­nyabb rendű munka, mint ami eredetileg a feladata volna. A jelentések gyártása, a fölösleges szervezgetés és más. a mérnöktől, más szakembertől távol eső dolgok elvonják az energiákat, a figyelmet, a frisseséget, az ötletek gazdagságát az eredeti feladatokról. Arról nem is beszélve, hogy vajon melyik mérnöknek vagy műszaki igazgatónak, irányítónak van kedve a saját szép, szeretett munkája helyett lótni-futni fel­adataihoz képest jellegtelen adminisztrálgatással bajlódni. Éppen az az igazi takarékosság, ha aranytartalékainkat derítjük föl, észrevesszük távlatait és felhasználjuk felada­taink javára. Szakembereink nagy száma (hiszen szakember képzésünk az utóbbi 15—20 évben számszerűleg is megállta helyét más országokkal viszonyítva) szakembereink tudása, világviszonylatban is fiatalnak számító egész hazai szakgene­rációnk energiája — az egyik legnagyobb s legfontosabb aranytartalékunk a gazdasági mechanizmus új rendszerében. S ha takarékoskodunk, éppen akkor tesszük okosan és cél­szerűen, ha a szakembereinkkel takarékoskodunk. Aligha le­het egy takarékossági szinten emlegetni az írószerek szigorú normáját és azt a magyarázhatatlanul hibás gyakorlatot, ami­kor kitűnően képzett műszakiak adminisztrálgatnak s a konst­ruktőrök telefonszervezésekkel töltik az idejüket. ^ tartalékok szerepe mindig és mindenben döntő jelen­tőségű, bármiféle akcióról is volt szó, erről a történe­lem, a munkásmozgalom, az élet minden területe sok példát szolgáltathat. A gazdasági mechanizmus új rendszerének sok aranytartaléka van, éppen ezért reális minden vonása, de ezek az aranytartalékok csak akkor válhatnak igazi alkotó erővé, ha a vezetés okos ökonómiával gazdálkodik velük, ha például a szakemberek a helyükön dolgoznak, kedvükre és fáradha­tatlanul. Mecseki karnevál 1966. július 24. Jelmezes felvonulás a Mecseken, campingtől a vidámparkig! Vidám műsor: délszláv, német, csángó, ormánsági és magyar művé­szeti együttesek és a Mecsek Egy üt tea! 17.30 óra: VIDÁMPARKI SZABADTÉRI SZÍNPADOK Atlantisz Együttes műsora Fellépnek: Zalatnai Sarolta, Csonka Endre, Bencase Márta, Károlyi Mari Kantéról Halmi Gábor Külön ^pJépődíj nines! A

Next

/
Thumbnails
Contents