Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-23 / 173. szám

napló 196«. JÜLIt; Magyar államférfiak üdvözlő táyiratai Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke, táviratban kö­szöntötte Gamal Nasszer el­nököt, az Egyesült Arab Köz­társaság nemzeti ünnepe, a forradalom győzelmének év­fordulója alkalmából. Kállai Gyula, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány el­nöke Zakaria Mohieddin mi­niszterelnökhöz, Péter János külügyminiszter Mahmoud Riad külügyminiszterhez kül­dött táviratában fejezték ki jókívánságaikat. Katonai dtsxssemle Ünnepség a népi Lengyelország megalakulásának 22. évfordulója alkalmából Varsó! A lengyel nép pénteken ünnepelte a népi Lengyelország megalakulásá­nak 22. évfordulóját, amely egybeesik a lengyel állam ezeréves fennállásának ün­nepségeivel. Csaknem 900 vá­ros és több tízezer falu és öltözött zászlódísz­lakóteiep Varsóiban helyi idő 10 órakor a párt és Közlemény a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének szovjelnnióbeli látogatásáról Péter János, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere a szovjet kormány meghívá­sára 1966. Július 13-tól 21-ig hivatalos baráti látogatást tett a Szovjetunióban. Szovjetunióbeli tartózkodása idején Péter Jánost fogadta X» I. Brezsnyev, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára, valamint A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke. Péter János több alkalom­mal találkozott és eszmecserét folytatott A. A. Gromikóval, a Szovjetunió külügyminisz­terével. A két külügyminiszter nagy megelégedéssel állapította meg, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió kö­zötti testvéri barátság és szo­ros, gyümölcsöző együttműkö­dés minden területen állandó­an bővül és mélyül. A minisz­terek a teljes nézetazonosság jegyében cserélték ki vélemé­nyüket a két ország testvéri kapcsolatai fejlesztésének kér­déseiről. j,_ ^ megbeszéléseken nagy toptosságot tulajdonítottak a 'Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió külügyminisztériu­mai közötti állandó kapcso­latnak és konzultációnak. Po­zitívan értékelték az eddig ki­alakult gyakorlatot, s kifejez­ték óhajukat, hogy tovább fejlesztik és tökéletesítik együttműködésüket. Az eszmecsere során mind­két fél kifejezésre juttatta, hogy nagy jelentőséget tulaj­donít a Varsói Szerződés Szer­vezetének és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak, s mélységesen érdekelt abban, hogy e szervezetek még nagyobb hatékonysággal, tö­kéletes formákban és mód­szerekkel folytassák a szocia­lista országok erejének és nemzetközi befolyásának nö­velésére irányuló tevékenysé­güket. A nemzetközi kérdéseket a két külügyminiszter azoknak a határozatoknak szellemében vizsgálta, amelyeket a Varsói Szerződés Politikai Tanácsko­zó Testületének 1966. július 4—6-i bukaresti értekezletén a tagállamok közös egyetértés­ben fogadtak el. A miniszte­rek hangsúlyozták: kormá­nyuknak eltökélt szándéka, hogy az európai békét és biz­tonságot. valamint az Egye­sült Államok vietnami agresz- sziójának megszüntetését szol- ! gáló és az említett okmányok bél következő minden szüksé­ges lépést megtesz. Kifejezték azt a sziláid meggyőződésüket, hogy a Var­sói Szerződés tagállamainak bukaresti értekezletén az eu­rópai béke és biztonság meg­erősítéséről elfogadott nyilat­kozat nemcsak Európa, ha-! nem az egész világ követeié-! se, a leszerelés előmozdítása érdekében. A Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió kormánya támogatja a vala-! mennyi ország részvétel évei megtartandó leszerelési világ­értekezlet gondolatát és szük­ségesnek tartja konkrét lépé­sek megtételét egy ilyen kon­ferencia mielőbbi összehívás sának előkészítésére. A két miniszter, hangsúlyoz­va a fiatal, független államok növekvő nemzetközi jelentő­ségét, kifejezésre juttatta, kormányának szilárd elhatáro­zását, hogy a továbbiakban ia hathatósan támogatni fogják a felszabadult országok törek­véseit, amelyek politikai és gazdasági függetlenségük meg­szilárdítására irányulnak. Küzdeni fognak a még gyar­mati elnyomás alatt élő or-1 szágok és népek függetlensé- , gének megadásáról szóló ENSZ határozat haladéktalan meg­valósításáért A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió külügymi­nisztereinek találkozói és meg­beszélései minden megvitatott kérdésben az álláspontok tel­jes egységét és azonosságát tükrözték. A két fél kifejezés­re juttatta meggyőződését, hogy Péter Jánosnak a Szov­jetunióban tett hivatalos ba­ráti látogatása hozzájárul a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió testvéri kapcsola­tainak további fejlesztéséhez. szerint a kor­mány vezetői, élükön Gomul- kával, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkárával és Cyrankiewicz-csel, a minisz­tertanács elnökével megjelen­tek a központi téren felállí­tott díszemelvényen. Felhang­zott a Lengyel Népköztársa­ság himnusza, eldördült a tüzérségi díszsortűz. Rövid beszédet mondott Marian Spychalski Lengyelország marsall ja, nemzetvédelmi mi­niszter. Megkezdődött Lengyelor­szág történelmének legna­gyobb katonai parádéja, mely két részből tevődött össze: a történelmi és a korszerű dísz­szemléből. A tér fölött 31 bombázódén felrajzolta az égre a Lengyel Népköztársaság állami címe­rét és több tucat vadászgép ezres számot alkotva haladt el a tér fölött. Villám mód­jára zúgtak a tér fölött a „levegő—levegő” és a „leve­gő—föld” rakétákkal ellátott szuperszonikus repülőgépek» A katonai díszszemle meg­mutatta a lengyel hadsereg erejét, harcosainak felké­szültségét, azt, hogy a Len­gyel Egyesült Munkáspárt és a Lengyel Népköztársaság kormánya szívén viseli a fegy­veres erők helyzetét. E fegy­veres erők a Varsói Szerző­dés más tagállamainak had­seregeivel együtt őrzik a szo­cializmus vívmányait. A harcosokat felváltották a sportolók. Körülbelül egy óra hosszat tartott az ország va­lamennyi körzetét képviselő 25 ezer fiatal felvonulása. ' r$: A népi feengyoenaag törté­netében az elmúlt 22 eszten­dő minden területen nagyará­nyú változást hozott. Uj gyá­rak és üzemek százai létesül­tek, új iparágak jöttek létre, olyanok, amelyek korábban nem léteztek Lengyelország­ban. Hajógyárak, elektrotech­nikai üzemek, alumíniumko­hók, golyóscsapágy-gyárak épültek, megszületett és gyors ütemben fejlődött a lengyel vegyipar. sí utóbbi fejlődésére két számadat: 1960-ban havi át­lagban 41590 0O0 tonna mű­anyagot és műgyantát állítot­tak elő, s ez a mennyiség 1966 januárjára 10 500 000 ton­nára emelkedett. Szintetikus úton előállított gumiból 1959- ben havonta még csak 42 000 tonnát készítettek, 1966 Ja­nuárjában viszont már ez a mennyiség is 3 450 000 tonná­ra növekedett. Térképünk a gyorsan fejlődő Lengyelorszá­got ábrázolja. A helyeslő „igen” visszhang­zik a bukaresti konferen­cia részvevőinek főváro­saiból: a Szovjetunió után a magyar, a lengyel és a mon­gol párt és kormány is meg­erősítette, hogy a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületének értekezletén el­fogadott dokumentumok teljes egészében megfelelnek politi­kájuk alapvető elveinek és népeik érdekeinek. A buka­resti határozatok hangsúlyo­zott helyeslésével tovább szi­lárdult az az eszmei és gya­korlati alap, amelyről össze­hangol tabban. a siker nagyobb esélyével nyúlhatunk korunk legfőbb politikai problémái­hoz. Jelenünk legégetőbb, követ­kezményeiben legsúlyosabb problémája, a Vietnam elleni amerikai agresszió; ezt a múlt heti külpolitikai események is sokoldalúan bizonyítják. Nem volt egyetlen, jelentősnek mondható magasszintű meg­nyilatkozás sem, amely köz­vetlenül, vagy közvetve, ne foglalkozott volna Vietnam­mal. Sokatmondó az a tény, hogy e megnyilatkozások több sége a szovjet fővárosban hangzott el. A téma ugyan azonos volt, de az állásfoglalások mégis meglehetősen különböztek. Külügyminiszterünk, Péter János egyhetes szovjetunióbeli látogatása és moszkvai tárgya­lásai természetesen ismét alá­húzták azt a tényt, hogy a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság azonos módon kö­zelíti meg a problémát, mesz- szemenően egyetértenek az alkalmazandó módszerek és az elérendő célok tekintetében. E konstruktív magatartás azért is természetes, mert pártjaink és kormányaink két héttel ko­rábban a magasszintű buka­resti eszmecserén határozottan és félreérthetetlenül rögzítet­ték álláspontjukat: Vietnam­ban csak úgy lehet béke, ha az agresszorok Északon és Délen egyaránt visszakoznak és lehetővé teszik, hogy Viet­nam népe külföldi beavatko­zástól mentesen, önmaga ren­dezze jelenét, jövőjét. Wilson, a szovjet főváros harmadik látogatója az emlí­tettekhez képest erősen eltérő elvekhez Igazodik. A brit mi­niszterelnök ugyanis nem csi­nál titkot abból, hogy általá­ban egyetért az Egyesült Ál­lamok Vietnam elleni agres­sziójával — csupán Hanoi és Haiphong bombázásától hatá­rolta el magát. E felemás ma­gatartásban tehát lényegesen több és súlyosabb a negatív, mint a pozitív elem. Kevés pozitívuma tollpiheként szere­péi a latban, ha az Egyesült Államok vietnami politikájá­nak esetleges szövetséges! be­folyásolásáról esik szó. Különbenis: az Egyesült Ál­lamok ma már annyira bele­gabalyodott a Vietnam elleni agresszió hínárjába, hogy a Wilson részéről útjára bocsá­tott vérszegény ellenvélemény meg se kottyan neki. A béke­szerető emberiség azonban nem hagyatkozhat a bizony­talanságra; a világ legkülön­bözőbb pontjain száz- és száz­milliók növekvő erővel lépnek sorompóba, s az agresszió megszüntetését követelik. A tiltakozás hulláma július 20- án a Vietnam melletti nem­zetközi szolidaritás napján csapott a legmagasabbra. A Béke Világtanács kezdemé­nyezésére rendezett tömeg- megmozdulások szónokai szo­ros párhuzamot vontak a ti­zenkét évvel ezelőtt megkötött genfi egyezmény és az azóta eltelt események között. Az Egyesült Államok tudvalévőén annak idején nem volt haj­landó aláírni a vietnami konf­liktus békés rendezésének ok­mányát, s e helyzetével azóta tudatosan és sorozatosan — visszaélt. Az eszmék és az embertelenség Legszélsősége­sebb régióiban csapongó „vér­csék” elvadult vietnami „fió­kái” bombát szórnak, acéltor­kaikból tüzet lövellnek szerte szét. V ietnam hős népe azonban keményen ellenáll. Ellen­áll és közben mind szoro­sabb egysége kovácsolódik. Ho Si Minh elnök múltheti rádiószózata nemcsak a jövőre utalt, hanem a jelen tényeit is tükrözte, amikor ismét le­szögezte; „Eltökélt szándé­kunk, hogy végetvetünk az el­lenség pusztításainak és min­den segítséget megadunk drá­ga déli honfitársainknak”. E felhívásra . a VDK népe egy­öntetűen így válaszolt: „Ké­szen állunk!” A szocialista országok mi­ként eddig, a jövőben is sok­oldalúan segítik az agresszo­rok elleni küzdelmet. TÓTH ISTVÁN „Zrínyinek ragyogó csillagi“ Tőrök támadás az Újváros ellen Vérrel ir&d magad a hon örök, könyvébe Szigetnél, S e szentírásban hisz a pogány török is. (Vachot Sándor: Epigramma. 1S43.) Zavargások az Egyesii t Á lamokban Ismét halálos áldozata van az Egyesült Államok különbö­ző városaiban immár egy he­te tartó zavargásnak. A New York-i Brooklynban 11 éves néger kisfiú életét oltotta ki egy puskalövés. Szemtanúk szerint a lövést egy autóból I adták le. Brooklynban csü­törtökön este tüntető felvo­nulást rendeztek a négerek. s ekkor került sor a rendőr- j ség és a tüntetők összecsapd- j sára. Több mint húsz személyt j őrizetbe vettek. Augusztus 7-én kezdődött meg a török támadása az Újváros délkeleti része, a Siklósi kapu ellen. A tö­rök hadvezetés sikerrel ku­tatta ki a város legsebez­hetőbb oldalát. A janicsárok nem is tartották szükséges­nek, hogy előzetesen ostrom­munkálatokat végezzenek a hevenyészve készült, kes­keny sánccal körülvett erő­dítés ellen. Törökös elbiza­kodottsággal rontottak a Siklósi kapura. A magyarok azonban a kerítések, fák mögé rejtezve alaposan megritkították a puskacső elé rohanó törököket. Ugyan­akkor megszólaltak a vár­beliek ágyúi is, s tönkre­tették azokat a török ágyú­kat, amelyeket az Újváros e'leni támadás erősítésére a töltésekre vontattak. Zrínyi, bár az első nap támadásait vérveszteség nél­kül verték vissza vitézei, mégis ismerve ennék a rész­nek gyenge pontjait, este­felé kivágatta és felégettette az Újváros összes fáját, fel- perzseltette a házakat és a kerítéseket is. Mivel a há­zak fából voltak, tetejük szalmával vagy zsindellyel volt fedve, percek alatt po­koli fény tört fel az égre. Az Újváros felégetésére azért volt szükség, nehogy az ellenség tűzlabdákkal és gyújtónyilakkal idő előtt ki­vonulásra kényszeríthesse az őrséget. Zrínyi ugyanakkor földdel töltette fel az fő­városnak keleti, más néven Pécsi kapuját. A várvédők közül többen tudták az 1556-i ostromból, hogy az Újváros után a török csak ezen a részen támadhat. A várpa­rancsnok ezért 600 katonát rendelt az Öváros védelmé­re Székcsői Máté parancs­nokságával. Zrínyi nem tévedett. A ja­nicsárok egy része kitűnően értett az árokásáshoz is. Az i éjszaka csendjében rövid­nyelű kapával a kezükben hosszú sorban az árokvonal­ra vonultak. Ülve kezdték el az ásást. Hamaro-''n any- nyi földet hánytak id, hogy ülőhelyzetben teljesen fedve voltak. Ezután kígyókanya­rulatokkal és egymást kö­vető szárnyvonalaikkal mindjobban megközelítették az Újváros falait. Másnap reggel a janicsá­rok puskákkal és nyilakkal kezdtek a falakon mutat­kozó védőkre lőni. Zrínyi­nek csak néhány kisebbfaj­ta ágyúja volt az Újváros­ban, ezekkel válaszolt a toö- zelkerülőknek. Három napig tartott, az Újváros elleni tá­madások visszaverése. Az ágyú- és puskatűznek kitett törökség csak nagy ember­áldozat érán tudta birtok­ba venni az Újváros egyes részeit. A súlyos emberáldo­zatok ellenére is megvetette a lábát a török ezen a he­lyen. Aliportug mérhetetlen nagyságú ágyúkat állíttatott az Újváros piacára, s az Övárost, melyet az újtól mély, vízzel telt árok vá­lasztott el. elkezdte lövetni. Zrínyi, látva az ellenfél egyre növekvő önbizalmát, Émvviretr- ir>;m<«rmevo« Wsttta* rí»«uKr'akW'-íK''VJRISf"Is? Szigetvár az ostrom idején. (Az Országos Képtár metszete). Cserénké Ferivel magáihoz hívatta Székcsői Máté gya­logos parancsnokot. — Máté, nehogy a gaz tö­rök eddigi maga tartásunka * félre értse és félénknek tartson bennünket, megkér­dezem, vállalnál-e egy rövid portyát. — Büszkén! — M'óresre kell tanítani a törököt! Ismered a rejtett utat, ronts rá harmincad magaddal és utána térj visz- sza szerencsével! — Főkapitány úr! Szeret­nék én is részt venni a por­tyán! — kérte feszes vi- gyázzban Cserénké Ferenc. — És ha fej nélkül térsz vissza, akkor ki gondosko- iik majd rólam, ki lesz a kamarásom? — ütötte el a kérést Zrínyi, de azért en­gedélyezte Ferinek Székcsői- ékhez való csatlakozását." Feri boldog volt, hogy át­eshet a tűzkeresztségen. Magában mégis azon Izgult, hátha balul üt ki a vállal­kozás. Következik: PORTYA UTÁN Egy hét a világpolitikában 0 A bukaresti határozatok után... 0 Péter János egyhetes moszkvai látogatása 0 Hatalmas méretű nemzetközi szolidaritás Vietnam mellett 0 Ho Si Minh rádiószózata.

Next

/
Thumbnails
Contents