Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-20 / 170. szám

1966. JÚLIUS t*. napló 5 Jobb tsz jelenti Befejezték az aratást Kombájn-átcsoportosítások a siklósi járásban{ Óvatossági intézkedések a Dráva mentén Nem hiába fekszik a sikló­si járás Báranya, sót az or­szág legdélebbi részén: itt minden évben három-négy nappal korábban kezdődik az aratás, mint a megye más területein. A kedvező termé­szeti adottságokat kihasznál­va, s kellő szorgalommal pá­rosítva a járás tsz-parasztsá- gának minden évben lehető­sége nyílik arra, hogy első­nek fejezze be a megyében az aratást, illetve az ahhoz kapcsolódó munkákat Az idei év is arra mutat, hogy a járás a nemes hagyo­mányokhoz tartja magát A búzavetésterület mintegy há­romnegyed részét learatták, illetve betakarították. A drá- vaszabolcsi Dózsa Tsz után egyre több termelőszövetkezet jelenti be, hogy befejezte az aratást. A siklósi Magyar— Bolgár Testvériség, az okorági Ókor Gyöngye Tsz még szom­baton közölte ezt a hírt, s igen közéd jár az aratás be­fejezéséhez a magyarbólyi, felsőszentmártoni és villányi termelőszövetkezet is. Hogy nemcsak a kedvező természeti adottságoknak kö­szönhető a gyors előrehala­dás, hanem a szorgalomnak legfőképpen, mutatja a kö­vetkező tény: a Drávaszabol- cson dolgozó két kombájn péntek este fejezte be a fa­lu határában az aratási Más­nap már Mattyon folytatták a munkát, a karbantartási munkákat éjjel végesték «L A Siklóson dolgozó három kombájnt Kémesre irányítot­ták. Ugyancsak három kom­bájn sietett a Drávasztárán dolgozó egy kombájn segít­ségére. Ez utóbbi Intézkedés­re a Dráva vízállása miatt volt szükség. A folyó víz­szintje ugyanis július 16 és 18 között több mint egy mé­tert nőtt. Bár a vízállás nem ért el kritikus magasságot, s még elsőfokú készültséget sem kellett elrendelni fe va­lószínű nem is kell, mert a folyó már apad), a járás ve­zetői mégis úgy vélték, az a biztonságos, ha gyorsan le­aratják a folyó mentén fek­vő búzát. Jellemző, hogy dél­előtt kilenc órakor adták ki a Vaj szí ói Gépállomásnak a három kombájn átirányításá­ról szőlő utasítást, s a három gép tíz órakor már útban volt a megjelölt százholdas tábla felé. A többi járáshoz viszonyít­va jól haladnák a szalma- lehúzással, tartlótöréssél, illet­ve nyári talajműveléssel Is. A learatott terület mintegy felét megtisztították a szalmá­tól. Szinte minden tsz-ben nyújtott műszakot vezettek be az erőgépeknél. Főként ennek tulajdonítható, hogy a tervbe vett tarlóhántás, illetve nyári szántás több mint egyharma- dát edvégezték, s a volt tarló jelentős részét már hasznosí­tották. Vajszló és Garé példá­ul főként napraforgót vetett, zöldtrágyának, Magyartelek 300 hold kölest vetett, illetve vet * Tudósításunk megfogalma­zásának időpontjában jelent­kezett telefonon a sumonyi Fetőfi Tsz is a pécsi járás­ból. Vass Nándor, a tsz agro- nómusa közölte, hogy a húsz hold zab kivételévéi — mely­nek érésére néhány napot még várni kell —, befejezték az aratást. A szalmalehúzás- sal mind az 510 holdon vé­geztek^ Gyorsan, szépen, pontosan A SZERKE SZTOSEG Valahogy így fflfto MmJAíÁ/IiÁ\ú 11 tllum f ív i> i vVjvüJ v/b 58000 elsős a középiskolákban A Művelődésügyi Minisz­tériumban összeállították az 1966—67-es oktatási évre szóló középiskolai felvéte­lekről a statisztikát Az adatok szerint ez év júniu­sában 154 756 tanuló végez­te el az általános iskola nyolcadik osztályát. A kö­zépiskolákban — az eddigi felvételek alapján — több mint 58 000 lesz az új első- osztályosok száma, ami azonban előreláthatólag szep­tember 1-ig még tovább növekszik. Mintegy ötezren iratkoztak be gép- és gyors­író iskolába; A szakmunkástanuló-isko­lákba eddig beiratkozott fiatalokat is hozzászámítva az általános iskolát idén végzetteknek több mint 70 százaléka tanul tovább. Nagyon kérjük, hívják fel í az iskolák vezetőit, hogy a balatoni üdülésben részt vevő j csoportokat ne vasárnap vált- ! sák. Mi azért vesszük igénybe í a vasárnapi fonyódi vonato­> kát, mert hétköznap dolgoz- } nunk kell. Ha a kocsik egy | részét az iskolásgyerekek szá- ) mára lefoglalják, állva kell I megtennünk az utat. Július ) 10-én, vasárnap is több százan | álltak Kaposvárig, mert há­> rom kocsit iskolásgyerekek i számára vettek igénybe. Mint- ! hogy vakáció van, a váltást j hétköznapon is le lehetne bo- [ nyolítani, csak jóakaraton j múlik az egész. n. Szombat dél van, a pálya­udvaron öt-hat vonat áll és a ; tömeg. A hangosbeszélő be­mondja, hogy az első vágány mellett tessék vigyázni, teher- I vonat halad át. A vonatot valamiért megállítják. A kö­zönség nem tudja, miért, egy- |más között mondanak egyet- ;mást az emberek, nem hízel- ' gőt. A forgalmista a kérdé­sekre a következő választ ad- 1 ja: „Nem vagyok köteles fel- ! világosítást adni”. Az utasok átjárkálnak az álló vonaton, ami veszélyes, a hangosbeszélő erélyesen tiltakozik ellene. Kérdés: ha már nem lehetett azt a vonatot 100 méterrel odább megállítani — a raktá­rak magasságában, miért nem ezt mondták be a megafonba: „Elnézést kérünk a pár perces fennakadásért, de a tehervo­nat azonnal indul tovább. Kér­jük az utasokat, várjanak tü­relemmel”, vagy valahogy így.». Egy utas Hálás köszönet Július 15-én délután elvesz­tettem a fizetésemet, 1030 fo­rintot a Tüzér utcában. Már harmadszor jártam végig a környéket, elveszítve minden reményemet a megtalálásra. Ekkor odajött hozzám egy férfi és kis kikérdezés "tán hiánytalanul visszadta * ke­resett összeget. Az illető ír.. Almás! Gyula, a Megv-i Ta­nács dolgozója volt. akinek ezúton is szeretnék hálás kö­szönetét mondani. KOVÁCS BÉLA A 30-as busz utasainak érdekében A 30-as busz jelenleg a Ta­nárképző Főiskoláig közleke­dik csak útépítés miatt. Csak­hogy az utat nem építik haj­naltól éjfélig, sőt vannak na­pok, amikor munkaidő alatt sem. Ezért a Jaikabhegyi út és környékének . lakossága kéri az AKÖV vezetőségét, hogy legalább olyankor járassa a Kürt utcáig, tehát a végállo­másig a 30-as buszt, amikor nincs útépítés. Ha teherautók, különjáratok akadálymentesen közlekedhetnek ezen az útsza­kaszon, az utazóközönség is UJ, automatikus efmkefeirakó gépet helyeztek Szembe a Szigetvári Konzervgyárban. Az eddigi kézimunkát ezentúl az az automata gép végzi. Szerda délután halat ettem. Egy rosszindulatú hal­szálka megakadt a torkomon. Bármit csináltam, se ki, se le. Mivel eléggé fájt — szánté futó lépés­ben — elmentem a nagyposta melletti körzeti orvoshoz. Én: Szeretném, ha segítenének, egy halszálka akadt a torkomon. Hölgy: Sajnos, rendelés már nincs, menjen a Sebészeti Klinikára. Én: Átmentem a Sebészeti Klinikára. Kopogtam, ajtó nyí­lik. Én: Szeretném, ha segítenének, egy halszálka... Hölgy: Doktor úr! Doktor úr: (Az ajtóban megjelenik, hosszan rámnéz.) Fullad? Halat ettem Én: Nem. Doktor úr: Akkor menjen a Fül-, Orr-, Gége Klinikára. Én: (Átmentem, mondom s portás­nak.) Kihez fordul­jak, egy halszál­ka... Portás: Nincs ügyeletes orvos (egy klinikán!), menjen az SZTK-ba. Én: (Mivel nagyon szúrt, szinte rohan­tam. Bekopogok a fül-, orr-, gége szak- rendelésre.) Szeret­ném, ha segítené­nek, egy halszálka. Hölgy: Fáradjon le a kartonozóba. Kartonozó hölgy: (Nagyon készséges, azonnal ad papírt.) Rögtön menjen az I. em. 22-be és azon­nal kopogjon be. Én: (Rögtön me­gyek az l. em. 22- be, azonnal kopo­gok.) Doktornő: (Kinéz.) tn: Szeretném, ha segítene, egy hal­szálka ... Doktornő: Várjon, majd szólítjuk! (Az ajtót becsukja az orrom előtt.) Én: (Várok, a hal­szálka közben szúr, szólítanak, s mire bemegyek, az a frá­nya halszálka el­tűnt.) Az egész tortúra több mint két órát tartott és még egy hátrány, hogy a doktornő kezelés közben lecsöpö gtet­te az ingemet egy sötétbarna folyadék­kal. amit nem lehet kimosni. Ötott Kovács Antal Pécs, Polláck Mihály u. II méltán elvárja, hogy legalább a reggeli gyorsra sietőket vagy az esti vonatokról érkezőket csomagjaikkal együtt a busz a végállomásig szállítsa. A kültelki lakosság bízik az AKÖV illetékeseinek mielőbbi kedvező döntésében. A Kürt u. és Jakabhesryi út környékének lakossága. Gyalog járunk Sikondára Magyarszék, Liget, Mecsek- pölöske és Mecsekjánosi lakói együtt örültek a komlóiakkal a Komlóról Sikondára vezető új kövesútnak. Azóta azon­ban leállította a 12. AKÖV a felsorolt községeken át Kom­lóról Sikondára közlekedő autóbuszokat. Most ha tetszik, ha nem, csak gyalog tudjuk megközelíteni a környékbe­liek kedvelt fürdőhelyét. Az a kérésünk, hogy az AKÖV naponta legalább egy járatot Indítson Mecsekjánosi, Me- csekpölöske és Magyarszéken át Sikondára. Helyeselnénk, ha az AKÖV a kisebb közsé­gekben is kifüggesztené a menetrendet, jelenleg ugyanis kifogásolható az utasok tájé koztatása. Balogh Ferene nyugdíjas MÁV-főellen­— Útépítés társadalmi mun­kával. Pécs-Ujhegyen a Ka­kukk utcában 510. az Arasz utcában pedig 240 folyóméter hosszúságban makadám ko- csiutat építenek társadalmi munka igénybevételével. VENDÉQEK DEBRECENBŐL A Janus Pannonius Mú­zeum kapuja előtt tanakod­nak egy pillanatig: ki menjen előre. Az első be­nyomás rengeteget számít. Végül a lányok engem tuszkolnak maguk elé, mé­giscsak ismerem az igazga­tót... — Az igazgató ár vidé­ken van — mondja Pordány Látzlóné. — Nem maguk a debreceniek? — De igen. Ezt nem én mondom, de nem is tiltakozom, igy hát engem is debreceni ma­gyar-népművelés szakos hallgatónak néznek, har­madévesek vagyunk, egy­hónapos nyári gyakorlatra jöttünk Pécsre. Nagy Már­ta, Vider Irén, Katona Im­re — és most már az új­ságíró is. Kissé feszélyezve érzem magam, de a gyere­keknek tetszik a dolog, Ők is elfogadnak debreceninek. Pordányné rögtön telefonál, és már kísér is minket Szar bó Gyula muzeológus biro­dalmába. ' Szabó Gyula is Debre­cenben végzett. Az egyetem életéről, régi professzorok­ról kérdez, feketével kínál minket. Mielőtt részletesebb tájékoztatást adna a leg­újabb kori helytörténeti osztály tevékenységéről, ér­zékletes szavakkal vázolja a város múltját, fejlődését. A középkori Pécstől kezdve a harmincas évek pécsi munkásmozgalmáig, dr. Dok­tor Sándor alakjáig minden szóbakerül, még az embe­rek megnyerésének művé­szetébe is bepillanthatunk. — Az eldugott falvakban, padláson vagy a sublat mé­lyén rengeteg régi újság, értékes dokumentum rejtő­zik. A vidékiek azonban nem szeretik, ha idegen te­kint be ezekre a helyekre. Ilyenkor rokonnal, szom­széddal kell szövetkezni, szedje össze 6 az anyagot, minket minden érdekel. És ha megmagyarázzuk, mi­lyen nagy szolgálatot tesz­nek a leletek rendelkezésre bocsátásával, megértik és őszintén örülnek neki Mártáéknak szemmellát- hatólag jólesik, hogy kollé­gáknak tekintik őket, las­san felengednek, és most már ők kérdeznek. Észre­vétlenül telik el a délelőtt, sokkal többet ér ez, mond­ják, mintha ebbe is. abba is belekap az ember. Dr. Durkó Mátyás egye­temi docens, a debreceni népművelési tanszék veze­tője, még mielőtt eldöntöt­ték volna, hogy kit külde­nek ide, azt mondotta: „Ki­tüntetésnek veheti, aki Pécsre kerül, mert ott na­gyon színvonalas, kiterjedt folyat". Ök hárman két hete van­nak itt, és munkanaplójuk már majdnem betelt. Meg­fordultak a Városi Könyv­tárban, a Moziüzemi Vál­lalatnál, a mozgó művelődé-' si házzal Siklóson, Kishar- sányban, jártak a meszes! művelődési házban és mun­kásszálláson, Villányban meglátogatták a 25 éves ju­bileumát ünneplő Virányi Endre festőművészt, szabad­téri előadásban látták a „Mesél a bécsi erdő”-t és ezzel még nem is teljes a lista. Legkevesebbet „tá­maszpontjukon”, a Városi Tanács Művelődésügyi Osz­tályán tartózkodnak. A hé­ten már feladatokat kaptak Várady Géza főelőadótól, aki a mecseki karnevál és az eszperantó világkong­resszus kulturális program­ját szervezi. Mindenütt szí­vesen fogadták őket, csak a Pécsi Nemzeti Színház­hoz kellett háromszor men­ni, mire szóbaálltak velük: „Építkezés van, minden a feje tetején áll, ilyet lát­hatnak Debrecenben is ...” A diákok általában zok­szó nélkül viselik el az ilyen program-kieséseket, ott van a strand, azt min­dig be lehet iktatni. De ők azért jöttek ide, hogy hasz­nosan töltsék az idejüket. Katona Imre a Fegyve­res Erők Klubjában tartott Vider Irén, Katona Imre, Nagy Márta Shakespeare-vetélkedőn mo­nológrészleteket és két Shakespeare-ről szóló ver­set adott elő. Fejből. A lá­nyok lelkendezve mesélik a Zsolnay Margitnál látotta­kat, kertjében csodálatos Zsolnay-vázák, a lakása va­lóságos múzeum. Felhívják az illetékesek figyelmét: egyedül Zsolnay Margitnak vannak adatai arról, hogy édesanyja 500 darabos fő- kötő-gyűjteménye honnan, milyen falvakból szárma­zik. Szívesen elmondaná... A népművelő önzetlen örömével sorolják azokat a módszereket, amelyek Deb­recenben jórészt még Isme­retlenek. Nemcsak munka­idő alatt, hanem a kézimun­kázó asszonyoknak is tar­tanak TIT-előadást Bara­nyában, érdeklődésükre szá­mot tartó, hasznos gyakor­lati kérdésekről Hármuk közül Imrének volt nagyobb a szerencséje. Az istenkúti művelődési ház vezetőjére remek érzékkel rátalált. Balogh Gyuri bá­csi régi ismerősünk, írtunk is róla. Most Katona Imre szaval nyomán új szerep­körben ismerkedünk meg vele. „Háromszáz forint fizeté­sért vállalta a kultúrház különösebb kép­zettség nélkül, de hallatlan akarással, örökvakut, má­sológépet, lemezjátszót, ren­geteg és jól kiválasztott, ér­tékes lemezzel, televíziót vásárolt a bevételből, plusz jelenleg még 26 ezer fo­rintjuk van a takarékban. De a szőlőbeli kamara- hangversenyen’ nem volt belépődíj... A zeneiskola növendékeit hívta meg Gyuri bácsi, ötven hallga­tójuk volt, képzeld el! Na­gyobb rendezvényeknél a felesége segít neki. Ilyen embert nemcsak Hajdú-Bi- harban, az egész országban is nehéz találni”. Kéri Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents