Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-20 / 170. szám
ftW. JÜLlUs 20. napló 3 Az új gazdaságirányítási rendszer jegyében Megtanulunk kereskedni Mit keres a vásárló? — Kevesebb a hiánycikk — Új szolgáltatások Jutalékos bérrendszer A B. m. VegyesipardWk Kereskedelmi Vállalatot a gazdaságirányítási rendszer új elemeinek kísérleti bevezetésére jelölte ki a Belkereskedelmi Minisztérium. Hol van szabad kapacitás ? Első fontos lépésük azóta az volt, hogy javítottak a rasvkereskedelmi vállalatokkal fenntartott kapcsolataikon. Leveleikben pontosan kö-dik. melyek azok a cikkek. amelyeket hiába keresnek a vásárlók a boltokban, milyen új igények merültek fel. mely területeken kielégítetlen a fogyasztói kereslet. A nagyiparral való kapcsolatok is másként alakul. Nem áHnak a vállalat és a gyárak között áthatolhatatlan falként a nagykereskedelmi vállalatok. mert ha úgy tetszik közvetlenül is rendelhetnek és a gyárak számára is lehetséges a közvetlen áruszállítás. A vásárlóknak ma még furcsa. mindenesetre jóleső érzés, hogy az üzletekben elhangzott észrevételeket, Javaslatokat, kéréseket továbbít iák a gyáraknak, a gyárak pedig azt fognak termelni, ami a fogyasztóknak kelL A vásárlók segítségére siet a Nemzeti Bank is: a hitel- ügyi csoport rendszeres tájékoztatást küld a vállalatnak a helyi ipar szabad kapacitásáról, a lakossági kereslet kielégítésére alkalmas elfekvő készletekről. A bank segítségével sikerült olyan apró cikkeket és lakberendezési tárgyakat beszerezni a helyiipari vállalatoktól és kisipari szövetkezetektől, amelyek — mint a szóló konyhaasztalok, karnisok, ülőkék, kandallórácsok, kályhaattók — korábban hiánycikknek számítottak. Az Üvegértékesftő Nagykereskedelmi Vállalattal és a Zsolnay Porcelángyárral szervezett közös akció eredménye pedig az volt, hogy végre megoldódott Pécsett az eozin ajándéktárgyak rendszeres utánpótlása; Hinta atáni árusítás Az új gazdaságirányítási rendszerben egészen közeli kapcsolatba akar kerülni a kereskedelem a fogyasztóval. A Vegyesiparcikk Kereskedelmi Vállalat már most gyakran rendez bemutatókat, kiállításokat, ezeken megismerteti a vásárlókkal a legfrissebb ipari termékeket, ezen túl azonban azt is igyekszik felmérni, hogy a bemutatott árukból milyen keresletre számíthatnak. A vásárlók érdekeivel összhangban fejlesztik az áruértékesítés növelésére ösztönző szolgáltatásokat is. Megszervezték egyes iparcikkek — rádió, televízió, hűtőszekrény _ házhoz szállítását és díjtalan üzembehelyezését. Ezt a szolgáltatást rövidesen kiterjesztik más tartós fogyasztási cikkekre, például bútorokra is. Uj szolgáltatás lesz a minta utáni árusítás. Lényege, hogy a boltban kiválasztott minta után azonos minőségben szállítja házhoz az iparcikkeket a vállalat gépkocsija. Udvariasabbak mostanában a vállalat üzleteiben az eladók? Végeredményben ezt szolgálja a forgalom növelésére ösztönző jutalékos bérrendszer bevezetése, mely a vállalat huszonegy boltjában április elsején megtörtént. A tapasztalatok biztatók; a boltvezetők és eladók érdekeltebbek a vásárlók lelkiismeretesebb kiszolgálásában, mert fizetésen felüli jutalékuk a mindenkori forgalomtól függ. A boltokban azóta jólértei- mezett harc folyik a vevő pénzéért Érthető, hogy a kiszolgálás előzékenyet*), udvariasabb a réginél. A boltvezetők, eladók fizetése előzékenységükkel, szorgalmukkal arányosan nő, a jutalék a tavalyihoz képest két-háromszoros ára emelkedett Van olyan boltvezető és boltvezető-helyettes, aki májusban nagyobb fizetést vett fel, mint a vállalat igazgatója. Árubeszerzés más megyékből Sok szerződést Írtak alá mostanában a B. m_ -Vegyes- iparcikk Kereskedelmi Vállalat vezetői. Ezek olyan tartalmi elemekből állanak, mint a szakboltok megkülönböztetett áruellátása, mert a szaküzletekből nem szabad hiányoznia semminek, amit »vásárló keres; mint a túraszállítások gyakoriságának növelése, mert az az igazi, amikor gyakori az utánpótlás és „friss” az áru; mint a meny- nyiségi és minőségi reklamációk gyors intézése, mert a vevő nem károsodhat. Az Ilyen szerződések alapján kialakult baráti együttműködés eredménye, hogy a Székes- fehérvári VT-gyár ipari tv- láncot juttatott a pécsi tv- műszaki szakboltoknak azért, hogy műsormentes időben is kipróbálhatók legyenek az eladásra szánt készülékek. A szerződések rögzítik az ipartól és „Idegen”, más megyében működő nagykereskedelmi vállalatoktól történő árubeszerzések feltételeit is. A tények azt bizonyítják, hogy tavaly óta e téren is javult a helyzet A kiskereskedelmi vállalat könnyedebben, szabadabban mozog más megyékben, hiszen idén negyed év alatt ötmillió forint értékű árut szerzett be Ilyen módon, annyit, mint 1905-ben. Mit hói ez áj rendszer? M jót hoc még a felsoroltakon kívül a gazdaságirányítási rendszer új elemeinek kikísérletezése a B. m. Vegyesiparcikk Kereskedelmi Vállalatnál? A választ keresse a kedves — reméljük, most már valóban kedves — vásárló a bottokban. Harsányt Márts A legjobb kollektíro Ac MSZMP IX. kongresszusa tiszteletére a „Legjobb táborkollektíva” és a „Legjobb brigád’’ cím elnyeréséért indított versenyt a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatóinak pártszervezete és KISZ- bizottsága az önkéntes nyári táborokban dolgozó fiatalok között A „Legjobb táborkolléktí- va” címért az egyetem három táborhelyén (Ba- latonaligán, pécsvára- don illetve Pécsett) dolgozók egymással versenyeznek, a „Legjobb brigád” címet pedig egy-egy táboron belül a legkiemelkedőbb eredményt elért brigád nyerheti el. Jutalmazásra az 1966—67-es tanév elején, nyilvános KISZ- taggyűlés keretében kerül sor. *>• • A kerítésen túl Az akna klsz Ünnepel a brigád Kirándulás közköltségen — 60 nóta, 60 koccintás Ki vélné kirándulóknak • hatvan embert? Vasárnap lóvém reggel hétkor várakoznak a két külön buszra, asszonyok és csomagok nélkül. Csomagok? Néhány pakli kártya. Akad egy aktatáska is azért, bonne tizenötezer forinttal... Mára elég lesz. Az autóbuszok elindulnak Harkány—Siklás irányába. A hátsó ülésről belátni az egész kocsit. Ultiznak, újságot olvasnak, tárgyalják a VB-esélyeket és mindenki feszes és ünnepélyes. Az üzemvezető is, akiről eddig úgy tudtam, képtelen mosolyogni. A múlt esztendő vé- gén találkoztam vele kint az aknán, a légaknán, amit ezek az emberek építettek akkor. Volt gondja elég, annak ellenére, hogy szinte óramű pontossággal haladt a munka, de hát valami mindig közbejöhet. Az akna kész. Elérték a nyolcszázegyné- hány métert, előbb, mint ahogy tervezték, erre kapták a 15 ezer forintot. Már mint a brigád. Mi legyen vele? Fölosztani nem érdemes, mert ha éveken át együtt dolgozik, küszködik, együtt érez, örül vagy bánkódik ez a brigád, akkor egy szép vasárnap legyen az övék, töltsék közösen akárhol, de együtt. Perzsel a levegő a sásdi utcán, a meleg valahol 30 fok és a hőguta között járhat, s a Mária utca 5. alatt, odabent a szoba hűvösében egy szál rövidnadrágban ül a nyár irigyelt embere, a tanár úr és — gyötri magát. Előtte vaskos kötet, „Nyelvészet — mondja — és sürget az idő, egyetemre járok!” Mégsem írom le mindjárt a riport elején, hogy „nem tipikus eset”. Eddig ugyanis hat „ráérő” pedagógust ajánlottak riportalanynak, de kiderült, hogy egyik mé- hészkedik. a másik házat épít, aztán táborban van, naoközi ügyeletes — egyszóval nem ér rá. Vagyis úgy látszik, a hiedelemmel szemben éppen az a tipikus eset, ha e«v pedagógus nyáron sem ér rá. Mnst szembeülök ördögh Endrével és ő is ezt mondja: — 1960-ban végeztem a főiskolát, de eddig minden nyáron volt valami nagyobb programom felkészülés az ewetemi felvételire, máskor nemzetközi versenyre, aztán korrepetálás, tábor ;.; Várion csak! — mondja, aztán kihúz egv fiókot és noteszt nyit fel. — Ez a tavalyelőtti naptárom, felírtam mindent pcetoean. TANÄR OR NYÁRON Egész nyáron 34 szabad napom volt, amikor nem akadt iskolai, társadalmi és egyéb kötelezettségem. De ebből összefüggően csak egyszer volt két hét, többnyire elszórtan élvezhettem a szabad napokat. — De miért tanul? — ötvenhétben érettségiztem. Előbb egyetemre jelentkeztem, de „helyhiány” miatt nem vették fel. Aztán a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar—orosz szakára jelentkeztem pótfelvételire. Okt. 23-án kaptam csak meg az értesítést a minisztériumból, hogy felvettek. Utána sem tettem le arról, hogy egvetemi végzettséget szerzek, főiskolai diplomával a kezemben sikeresen felvételiztem az egyetemen. Úgy hallom, tervezik, hogy falun tanítva is lehet aspiran- túrát szerezni, nem feltétlenül szükséges nagyvárosban, magasabb beosztásban dolgozni. Most ez a tervem. — Ebben az igyekezetben mekkora szerepük van az anyagiaknak és mekkora erkölcsieknek, illetőleg a szellemi igénynek? — Majdnem egyforma a ■car epük, Yerseneé* is vao a sásdi általános iskolában, heten vagyunk egyforma szakosok, aztán az ember alkotni szeret, amig fiatal, de talán később is. Apám is, testvére is ugyancsak pedagógus, tehát családi szenvedélyről is beszélhetünk. És egyáltalán, szellemi életet élő embernél — azt hiszem — természetes vonás a tudásszomj. — Az anyagiak? Nos, igen, kezdő pedagógus koromban 1200 forintot kaptam, ebből lejött 250 albérletre. 120 katonaadóra. Most 1700-at kapok, de az új rendelet értelmében a továbbtanuló pedagógusok utazási költségét — legalább is az én kategóriámban — nem térítik meg, egy konzultáció 200—250 forint és havonta fel kell menni. Többek között emiatt TIT-előadásokat is tartok, technikum kihelyezett levelező osztályában tanítok. — Másfél év múlva tehát középiskolai tanár lesz. Ha minden célját eléri az as- pirantúrát, a magasabb fizetést, akkor mivel tölti majd a nyarat? Azt mondja: imádta a zenét, alapító tagja volt a Pécsi ü'iinni»r|||^ri"fl^ | nagy bánata, hogy ideje, pénze nincs hangversenyre, próbákra járni. A debreceni nemzetközi kórustalálkozón azért részt vett. Az ideális nyár talán az lenne számára, ha valamiféle aktív pihenéssel sok zenét hallgathatna, hangversenyre járna, az énekművészetben élné ki magát. És talán az eddiginél is többet olvasna. — És az új tanév? Nem gondol néha rá? — Eddig minden tanév valami új pedagógiai elv kampányát jelentette. Azt hiszem, a pedagógusok túlterhelését nagyban enyhítené, ha ezeket a pedagógiai elveket nem tantestületi üléseken vitatnánk meg, hanem szaktárgyanként. Hiszen a történelem más módszert kíván, mint a fizika. És a hetenkénti tantestületi ülések helyett havonta lehetne megtartani ezeket a szaktárgyi továbbképzéseket. Hátradől az elegáns fotelben. A szoba többi bútora is modem, ördögh Endre felesége 1050 forintot kereső adminisztrátor, de a lakásuk főbérlet. Van egy kislánya, nárttag. otthon festeget és biztosan hiszi, hogy ötven év után elsőként állítja ösz- sze a magyarországi latin szótárak bibliográfiáját; — Tenkea csárda jobbról! — kiált fel valaki sablonos. Idegenvezetői hangsúllyal. Az utasok pedig — amint ez ilyenkor illő — ugyancsak elcsodálkoznak ás kórusban ál- mélkodnak: — Jé! Ki htomé?! Aztán gyónón leugrálnak a buszokról, és alig ti* perc alatt vagy három liter pálin kát mér szét féldecinként a kocsmán», a sörről nem is beszélve. Élttől aztán föloldódik a korábbi feszélyezett hangulat. Siklóson megtekintik a kiállítást, megnézik a kínzókamrát is, a „derest” és a „kalodát”: — Kár, hogy a normások nem jöttek velünk ... Mire visszaérünk Harkányba, a Zöldkert vendéglő fedett kerthelyiségében ebédre terítik a hosszú asztalsort. — Állami adagot kapunk? A brigád „géhása” — aki a pénzzel téli táskát hol a hóna alatt hordja, hol ráül — megnyugtatja a kérdezőt: — Nem. Másfélszerese a rendesnek... Valóban két nagy rántott hússal terítik be a tányérokat, körítéssel is persze, és korsó sörök garmadája az asztalon végig ... Gyérlétszámú a felszolgáló személyzet — az üzletvezető Rabb József panaszkodik is emiatt — de dicséretükre legyen mondva: a felszolgálás és az ételek minősége — az esti halászlé és rántotthal is kitűnő volt. Este már forró a hangulat. Valaki javasolja, hogy „Vegyük meg a zenekart és csak nekünk játsszon!” Nyugalomra intik. A prímás minden vendégnek külön elhúzza a nótáját és minden nóta után inni kell egy pohárral. És a létszám hatvan fő. Hatvan nóta ... hatvan koccintás ... Te jó isten, mi lesz itt? — írd meg, hogy tanácstag vagyok kint Daindolban, — hajol hozzám egy jókedélyű „gráner”. — Kéne egy fűszerbolt a Tolnai megálló környéki lakóknak. Segíthetne az újság... A másik fekete hajú, jóvágású fiatalember: — A bratyóm kint van Hollywoodban. Filmet ír. meg minden, — mondja lelkesen. Aztán hirtelen elcsendesedik. Elmereng maga elé, valamit motyog, olyasmit, hogy ennek ellenére itthon maradhatott volna. Ül mellettem egy magas, vörös bajszú férfi, középkorú lehet. — Szilikózissal mentem nyugdíjba, két hónapja. Tíz évet lehúztam itt az aknamélyítő Vállalatnál. Mikor az aknát kezdtük, az első kapavágásnál is ott voltam. A befejezésnél sajnos nem. De ez nagyon jó. hogy a fiúk meghívtok, erre a kirándulásra. — Nehéz elszakadni tőlük? — kérdem. — Hát... tulajdonképpen nem szakadunk el. Nem is lehet. Tudja, milyen emberek ezek? Ha nekiugrasztja valaki őket akár egy betonfalnak, biztos, hogy áttörik. Ezek olyanok. Nagyon tudnak dolgozni. — Nyugdíj mennyi? Hirtelen dühös lesz. — Nem tudom. Akár hißzi, akár nem. de tényleg nem tudom. Két hónapja már nyugdíjban vagyok, de még pénzt nem kaptam. A vállalati szak- szervezeti elnök több mint egy hónap elmúltával küldte csak el a papírokat. Gondolom, többet elvárhatnék az elnöktől. Nincs igazam? Ne csodálkozzék senki, hoí így fehérasztalnál is, igazi őszinte jókedv közepette i elmondtak egy-egy probléma mert akármilyen messze esik innét a mecseki akna, munkahely, s messze esne most a kemény hétköznapé — gondolataik középpontjába mégis csak saját sorsuk, műi kájuk áll. Mondják egy-es koccintás között: — Kőben dolgozunk. Rá ha tunk a melóra, nálunk nin: pardon. De nem valami esés séges a munkahely. Mié nyolc órát. és miért nem hí let vagy hatot dolgozunl mint a többiek? Vagy: Mondja csak meg n< künk: ha a sokcsaládosokna — törvény szerint — elsőbbse gi joguk van egészséges nagy lakásra, akkor a kilencgyere kés Horváth Sanyi, egyik br gádtagunk miért nem tud k: költözni abból a lyukból? A kérdezőket fűti az indi lat, nem vakindulat, hanem a igazságérzetükből fakadó jc gos méltatlankodás. Láttái ezeket az embereket kint a aknán gumicsizmában, gumi ruhában, sisakban, nyákig sé rosan vizesen, láttam fárac pillantásukat, láttam örömii két. amikor az akna elkészül Látom itt is őket, ünneplőb öltözve, jókedvűen, én ekel v< amint egymást átölelik, egy más kezét rázzák, vállakat ve regeinek, koccintanak öble korsókat emelgetve. A küls jelek változnak csak, különbé ami közös bennük: életkedvüi és munkabírásuk. Így hát véleményük. — am mélységesen őszinte! — tiszte letteljes meghallgatásra vái Sőt, megoldásra! Rab Ferenc —■ Vasárnap idei csűcsfor galom volt a Balatonnál. i verőfényes hétvégén töbl mint százötvenezer kirándjli látogatott el a magyar ten gerhez. * A
