Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-05 / 132. szám
1966. JÜN1ÜS ä. 4 napló Egy napfényes téma árnyai A komlói l.ortiti téren HMkoliki fel*. Svájci beutalót kapott a szakszervezettől Káli István. Valahol a havasokban üdül- j heteit volna, igen olcsón, de I ő visszaadta a jegyet. A kő- j vetkezőt mondta a MEDOSZ- I ban: „Sajnos, nem mehetek el. Erre a nyárra más programot beszéltem meg a feleségemmel.’' Aliiti nem mennek sehova A svájci üdülésnél csak a kaukázusi lehet szebb és jobb, ahol nemcsak a havas, hanem a meleg vizű tenger, a pálma és fügefa is megtalálható. Káli István azonban nem megy a Kaukázusba. Az idén nem megy sehova. Ott marad ahol él és dolgozik: a Bogád- mindszenti Állami Gazdaságban. A MEDOSZ-ban netn csodálkoztak a dolgon, s a gaz- j das ágban sem vert fel nagy j port az ügy. A bogádmind- j szenti gépműhely igazán a j gazdaság központjában van, s a műhelymunkások alig hallottak valamit az egészről. Az egyik fiatal munkás, a K1SZ- titkár, több hasonló történetet mondott el ....................... ! G yár a nyílt pályán... Mondják----------— 9 kis Somogy megyei állomáson, hogy a „tévé”- kocsi fél kilenckor beáll, amely majd kivisz bennünket a vasútépítés színhelyére. Nem televíziós alkalmatosságról van szó persze, hanem egy tömzsi kis Diesel-motorosról, tehervágány-kocsiról. Fölkapaszkodunk a platóra és indulunk. Halastavak, nádasok, rétek, erdők maradnak el mellettünk a napsütéses reggelen. Egyelőre a régi vágányon haladunk, ütemesen zakatolnak alattunk a. kerekek, a vágány ráz is egy kissé, pontosan olyan szokásos érzést kiváltva belőlünk, mintha rendes vasüti kocsiban utaznánk. Aztán ez a monoton, álmosftó zörej egycsapás- ra megszűnik. — Mintha úsznánk a levegőben — mondom némi túlzással Székely Tibor osztályvezetőnek. — Ez már az új vágány. Hegesztett sínekkel. betonalj azattal ... Hazánk legkorszerűbb vasútvonalainak egyike ez, amelyen a gyorsvonat a korábDi nyolcvan helyett 100 kilomé- : eres gyorsasággal haladhat najd. Itt közlekedik a rijeka -budapesti nemzetközi gyors is. Az idő — amely rendelkezésünkre áll, attól kezdve, hogy a vasút területére léptünk —. pontosan meghatározott. Reggel hat órakor vágányzár alá helyezték ezt a gyékényes! vonalszakaszt s ez tart hat órán át, pontosan déli tizenkettőig. Ez idő alatt itt semmiféle vasúti közlekedés nincs, kivéve az építéssel kapcsolatos szerelvényeket, mozdonyokat, gépeket-. A zárfeloldás után az első vonat a Rijekából érkező gyors lesz déli tizenkettő után. így hát nekünk is pontos időrendben kell végigjárnunk* a tíz-tizen- két kilométeres szakaszt. Székely Tiborral, a MÁV pécsi üzletigazgatóság osztályvezetőjével. Béldi László vasútépítő mérnökkel és a Pécsi Rádió riporterével. M! a korszerű----------------------itt? A főmérnök megfogalmazása szerint — - ez egyébként így is van —. valóságos gyár ez, annyi különbséggel, hogy itta „munkadarab” marad a végleges helyén és az emberek, gépek változtatják helyüket, vagyis a egész ..gyár”. Hét-százötven ember futószalag-rendszerben végzi a gépsoros vágánycserét. Munkafázisok; 1. rostálógép tisztítja a vágány alatti kőágyat, a két gép naponta 180 főnyi munkaerőt pótol. 2. Bontó- és . szerelőszerelvény, f’agyis a vagányok cserélését v égzi. 3. Zuzottkoszáilitó szerelvény : speciális vagonok, amelyek egyenként ötszáz tonna követ tartalmaznak és az ötszáz tonnás vagont egy ember 10 perc alatt kiüríti egy szerkezet segítségével. 4. Aláverőgép, ebből kettő van az építkezésen és a két gép napi kapacitása több mint 180 pályamunkás teljesítménye. 5. Gombolókocsi. Hallatlanul egyszerű, görgős rendszerű gépecske, amely a régi vágányon haladva mögötte cseréli a régi vágányt az újjal. 6. Hegesztés. 120 méteres — speciális vagonokon ideszállított — síneket hegesztőnek össze 1300 méteres hosszúságban, illetve akár a végtelenségig... — A hőmérséklet, hatáséra dilatációs mozgás .jelentkezik a sínen és.:. — mondom Béldi főmérnöknek, de közbevág: — Elkerülhető. Elmagyarázza, hogy a betonul jazatokat 80 centiméteres távolságra helyezik el, tehát sűrűbben, mint a kátránnyal átitatott hagyományos talpfákat. Ez is megakadályozná a sínek elmozdulását, görbülését, de az is, hogy — a kísérletek bebizonyították — a sín hőmérsékletnek jóval túl kell haladnia a 60—70 Celsius fokot, hogy a hő hatására eldeformálódjon. Gyakorlatilag erre soha sem kerülhet sor, hiszen ehhez az szükséges, hogy a levegő felmelegedjen 50—60 fokra. — Egyébként a sínek he- j gesztésénél egy ‘ középarányos hőmérsékletet veszünk alapul, j A beton ,»olpfák"-----------------------------előnyé- j r ől ennyit: a hagyományos: bükk vagy tölgy talpfák im-j portáruk, egynek az ára 8 j dollár körül van, élettartama csupán 20—25 év. A beton- j aljazat darabonkénti ára 220 j forint, hazailag előállítható, j élettartama jóval felülmúlja aj hagyományost. — Régebben is völtak kísérletek betonalj azattal — mond- i ja Székely Tibor —. de aj gyakori megrepedések miatt I nem váltak be. Kutassy La- i jós Kossuth-díjas vasútmér-! nők azonban más módszert alkalmazott a betonaljazatok gyártásánál. A betonvasat előfeszített állapotban szerelik össze, ezután töltik ki betonnal, így rugalmasabb és a várható repedéseket jóformán teljesen kiküszöbölték. Az igaz, hogy a beton, önmagában merevebb, mint a fa, de éppen ezért, a csavarok alatti alátét és a beton közé rugalmas műanyaglapoosk? *• helyezünk Közben többszöri átszállás és gyaloglás után elérjük, ati- zenkófc kilométerre lévő következő vasútállomást, amely most inkább hasonlít egy hadifelvonulá&i gócponthoz, mint egyszerű kis falusi pályaudvarhoz, Anyagot szállító szerelvények, aztán műhelykocsik. lakókocsik, majd később a hatalmas, színje ijesztő arányokat öltő rostálógépek érkeznek, várva a „visszavonulás’’ pillanatát, amelyet végre kell hajtani a rijekai nemzetközi gyors érkezéséig. A hétszázötven fős emberi és gépi karaván megindul visszafelé a tizenkét kilométeres szakaszon. Fölkapaszkodunk mi is a „tévé-bocsira, mellém kerül egy fiatal férfi, Bessenyei Illés, az egyik rostáló monstrum kezelője. Szabad péntek van, annyit jelent, hogy a pályamunkások tömege ma délután hazaindul nemcsak a szomszéd«», hanem a távoli megyékbe is. Heves megye, Heves községben él Bessenyei Illés felesége, három éves kisfia. — Általában kéthetenként j megyünk haza, de néha köz- í ben is, hét végén. — Hosszú az út — mondom neki. — Ha szombaton megyek, este tizenegykor hazaérek, — másnap délben már jövök I vissza, hogy hétfőn reggel ide- ; érjek. j — A különélés, főként ilyen ’ nagy távolságban, éppenséggel nem kellemes .. — Nem. de meg lehet szók- , ni — Közelebb nem talált volna munkát? — Dehogynem. Csak úgy van az ember, hogy nem szívesen váltogatja a munkahe- j lyet. Nyolc éve dolgozom a j MÁV-nál. bejártam az egész ‘ országot. Lakókocsikban alszanak, többnyire konzerveken élnek, vagy néha főznek maguknak valamit az erdőszélen. Szórakozás? Hol? Rádió van a kocsiban. Legföljebb ultizni lehet. Vagy énekelni. Ha a közelben akad egy község, átvágnak az erdőn, söröznek ha van, ha nincs — s ez gyakran előfordul —, akkor bizony „pechünk van” — mondja Bessenyei. — De azért ne higgye, hogy rossz ez. Nézze, én korábban krarmv' ■■ Ram a vasúté”, vagyis csákánnyal vertük a követ a talpfák alá vagy ros-} tiltunk villával. Pokolian ne-j héz, erőt nem kímélő munka volt az. Most meg látja, géppel csináljuk ser al áverést is. rostálást is. — A nyári szabadság azért ráfér önökre is — jegyzi meg a főmérnök. Bessenyei Illés rá bólint. — Persze. De vonatra nem ülök, mert eleget utaztam eddig Is a nyolc év alatt vasúton. Szerencsém van, mert nyertünk két éve a lottón egy Moszkvicsot, tavaly Ausztriában voltunk a feleségemmel, meg itthon is, bejárjuk az országot Lillafüredtől Sopronig. Befutunk ' az állomásra, s ez az egyébként közel sem forgalmas pályaudvar egyszeriben megtelik élettel, mozgással. Ünneplőbe öltözött pályamunkások várják a rijekai gyorsot, amely néhány perc múlva megérkezik és elviszi őket az ország szívébe, ahonnét átszállással — hosszú utazással — végül is hazaérnek otthonukba Rab Ferenc Legutóbb a gazdaságban i éppen a mai vasárnapra du- j nántúli kör járatot szervezett < a biztosítási és önsegélyező csoport. A terv a következő j volt: Elindulnak Pécsről autóbusszal, s Kaposváron, Veszp- rémen és Székesfehérváron át megérkeznek Budapestre.i Megtekintenek néhány nevezetességet, elmennek a ma- j gyár—svájci mérkőzésre, s a ] 6-os úton térnek vissza. Útközben Pakson megesznek egy halászlét. A részvételi díj összesen 100 (nem tévedés: egyszáz) forint, s ebben a magyar—svájci mérkőzés, illetve a halászlé ára is benne van. Mégis, nagyon vontatottan indultak meg a jelentkezések, amint a KISZ-titkár elmondotta, több napos reklámozás után még mindig csak kilencen közölték részvételüket. Mindenki ! talált valami kibúvót. Az egyik azt. hogy kapálni akar, a másik meg azt mondta, hogy nincs megfelelő ruhája stb. Ez a szemléleti visszamaradottság — mert hiszen arról van itt szó — a városban is megtalálható, bár nem ilyen szélsőségesen. Kik üdülnek? Ha végigjárunk néhány gyárát és bányát, s megnézzük, hogy kik üdülnek, a következőt tapasztaljuk: 1. Van egy réteg, amely minden évben üdül. Számarányuk a helytől függően változik, van ahol csak 15 százalék, de a Pécsi Bőrgyárban eléri a 25 százalékot is. 2. Van egy másik réteg, mely csak időnként üdül. 3, Van egy hányad, mely sosem üdül. És nem is kicsi hányad: a Mecseki Szénbányászati Trösztnél az összdol- gozók 50—60, a Pécsi Bőrgyárban pedig körülbelül 40 százalékát számítják ebbe a kategóriába. Hogy kik ők? Többnyire vidékiek. A Pécsi Bőrgyárban például főként a keszüiekből, málomiakbóL tehát a környező falvakból bejáró munkások közül kerül ki az a 40 százalék: Dr. Bank József, a Mecseki Szénbányászati Tröszt pécsi főorvosa és dr. Pál Tibor, a kollégája felmérést végeztek annak megállapítására, hogy a bányászok tulajdonképpen hány részletben veszik ki évi szabadságukat. Petőfi-akna adatait vizsgálták meg. Az eredmény, amit kaptak, megdöbbentő volt. Kiderült, hogy a bányászok kétharmada (66,3 százalék) egynapos, túlnyomó többsége (92,3 százalék) pedig egy-háromnapos részletekben tölti el évi szabadságát. Csupán 7,4 százalék volt az, aki évi szabadságát nem aprózta el 4—7 napnál kisebb részletekre. Dr. Páter János professzor, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Közegészségügyi Intézetének igazgatója az előbbi adatokat a következőképpen kommentálta egy tanácskozáson: „A reakciókészség tekintetében kétféle srrbertívus különböztethető meg . . . Az A-típus a mikrokinetikus ember. Ezek jól megterrr -ft izomemberek, akik lassan végzik munkájukat, de kitartóan. Nehezen fáradnak el. de nehezen is pihenik ki magukat, jól bírják az éjjeli munkát. Ezeknek a szabadságot egy szakaszban kell kivenniük, hogy kipihenjék magukat. A másik típus a B-típus, a makrokinetikus típus, az aszténiás. a higany, az örökké mozgó típus. Gyorsan a munkáját, gyorsan fá"'d el.. Ennek a típusnak a badságot több részletben kell kivenni.” Senki sem végzett vizsgálatot annak megállapítására, hogy hány százalék a mikro-, s hány százalék a makrokinetikus ember a Petőfi-akna bányászai között. Egy mégis biztosra vehető: a mikrokinetikus, tehát a lassan elfáradó, s a magukat lassan kipihenő emberek aránya nem 7,4 százalék. hanem annak többszöröse. akárcsak másutt. Érdemes nem üdülni? Ebből következik, hogy maguknak ártanak, amikor elaprózzák a szabadságukat- Aki évről évre, sőt, évtizedeken át nem piheni ki magát, nem csodálkozhat azon, hogy ingerültté, idegessé válik, rászokik a nyugtatókra és altatókra. s ami a legfőbb: idő előtt megöregszik, biológiai öregedése megelőzi a természetes elhasználódás átlagát Az lenne a furcsa, ha nem így volna! Mindez csak néhány megjegyzés akart lenni az üdülés főszezonjának nyitányán. Nem az ünneprontás szándéka, hanem a valóságigénv szólaltatott meg bennünket. A Balatonhoz áramló tíz és tízezrek, a pompásabbnál pompásabb hegyi üdülők látványa büszkévé tehet bennünket, hiszen a felszabadulás előtt nem volt ilyen, legalábbis nem a dolgozó tömegek számára. De azért nem lehetünk vakok, s gondolnunk kell azokra is. akik visszaadják a svájci vagy k ékes tetői beutalót; Magyar László Első látásra minden olyan | harmonikus itt. A mecsekjú- I no6i ősparkba beleolvadó kas tély, a tarka virágágyásol a diót. alrrrit. Körtét nevelő SJ ttmölcsfűk. gyermeked vi . köpenyt, — anélkül tilos belépni „liliput nemzetség” kapuján — amikor Kiesel Fe- rencné, a gyermekotthon osztályvezető ' vr.nője a kert felé invitál. telestől zsongó játszótér, a 1 kék-fehér ruhás nővérek hin- 1 ta-palintázó foglalatossága, vi- j ’ám hangulatú riportra csá- ía az embert. Már ölteném is magamra * a k „„iáskoi kötelező fehér. 1
