Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-26 / 150. szám
kislexikon Az első őt hónap mérlege 147 millió forint értékű export A pécsi és a baranyai üzemek, valamint kisipari termelő szövetkezetek az öszr szes termelésüknek egyhu- szad részét exportálják, így tehát jelentősnek mondható a megyéből külföldre kerülő termékmennyiség Az év első őt hónapjában az exportátadás megközelíti a 147 millió forintot. Az export állandó növekedésére utal az, hogy a tervezettnél kisebb teljesítés is 9 százalékkal meghaladja az elmúlt évi első öthavi exportátadás értékét: MM Január—mája* teli expo«* ■amié tetvMfo19SS. I—V. Wt •MM %-a M %-ában Minisztériumi ipu MS M m Tanácsi ipar S « 3» Szövetkezeti ipar a m MC SZOCIALISTA IPA* EGYÜTT tét « m Szembetűnő a tanácsi vállalatok exportjának visszaesése, de mivel exportjuk vo lumene igen csekély (az öszszesnek 2 százaléka), az egész ipar exportjának alakulását lényegesen nem befolyásolják. Első látásra tehat kedvezőtlennek látszik a megyében működő exporttermékek ez évi külkereskedelmi átadásának tervteljesítése. Egy fontos tényezőt azonban figyelembe kell venni: az exportáló ipari üzemek kiszállítási határidői általában a negyedévek Végére esnek, mivel az anyagbiztosítás és a késztermékekhez szükséges kellékek beérkezése is általában negyedéves ütemezésű szerződéseken alapszik. így a negyedévek utolsó hónapjában történik a termékek nagv részének komplettíro- zása vagyis teljes elkészülte, a megfelelő választéki összetétel biztosítása Ezek ugyanis az átvétel alapfeltételeit képezik. A TERV TELJESÍTHETŐ A jelenlegi negyedévben is az a helyzet, hogy az üzemeik exportátadása fokozatosan gyorsul és júniusban a félhavi eredmények alapján várhatóan eléri a 38,4 millió forintot, az áprilisi 28,6 millió forinttal szemben: ExpartfUaMs rnttht Ft-b*« Április Mta 2M Május hóban SA /dalosban váriunúaa SS,* TL megféátivbm »tisztem *M összegezne az ipari üzemek ez év első öt hónapjának tényleges exportját a június hóban várható külkereskedelmi átadással, megállapítható, hogy 1965 első felében várhatóan a tervezett 187 millió forint körüli értékű termék indul megyénkből az ország határain túli útra. Ez 10 százalékkal több, mint az egy évvel korábbi ipari exportunk értéke. A BŐRKESZTYŰ VEZET A megye legjelentősebb exportterméke fizikai mérték- egységben és forintban is a bőrkesztyű. Az év első öt hónapjában 50 millió forint értékben exportált félmillió pár bőrkesztyű nemcsak nagysága miatt tarthat számot az érdeklődésre, hanem azért is, mert az ország bőrkesztyűtermelésének mintegy háromnegyed részét a Pécs-ba- ranyai kesztyűüzemek állítják elő, és így a magyar bőrkesztyűexport lényegében me gyénkből indul hosszú vándorútra. A Pécsi Kesztyűgyár 372 ezer pár kesztyűjének 62%-a és a Kesztyűs Ktsz 137 ezer pár kiszállított kesztyűjének 95 %-a tőkés piacon talált gazdát. Legjobb vásárlónk Svédország volt 121 ezer pár kesztyűt vett át, a Német Szövetségi Köztársaság 100 ezer párt vásárolt Ezt követi sorrendben aSzov jetunió, Svájc, Hollandia, Anglia, de néhány ezer pár eljutott Finnországba, Dániába, Belgiumba, Norvégiába, Lengyelországba, sőt Ausztráliába is. Júniusban előreláthatólag még további 176 ezer pár kesztyűt indítanak külföldre, de még ezzel sem érjük el a múlt évi szintet, az előirányzottól pedig 14 százalékos elmaradás várható. , Bőrcipőből 22 millió forint értékben 228 ezer pár került exportra. A Szigetvári Cipőgyár túlteljesítette előirányzatát, a Pécsi Kossuth Cipész Ktsz azonban messze elmaradt. A szövetkezet kiszállításában zavart okozott az is, hogy a külkereskedelmi vállalat tőkés exportot helyezett kilátásba, amely igényesebb (borjú-, kecske, juh, velúr, sevró, borjúbox) anyag felhasználást, és ezáltal magasabb exportértéket jelentett volna. Értékesítési nehézségek miatt azonban baráti államokban helyezték el cipőiket. A megyéből kikerült bőrcipőknek így csak 5 %-a jutott el tőkés piacra. Cipőexportunk érdekessége, hogy ez évben első ízíben vásárolt szigetvári cipőket Mongólia; A SOPIANA DICSÉRETE Az élelmiszeripari termékek közül keresett a szigetvári konzerv és a pécsi sajt. Konzervfélékből 22 millió forint (266 vagon) és sajtból 15 millió forint (33 vagon) volt május végéig a külföldre szállítás. A Szigetvári Konzervgyár az eddigi tíz százalékos tervlemaradását június végéig várhatóan be tudja hozni. A lemaradás legfőbb oka az, hogy a dzsem és szilvabefőtt részére nem talált a külkereskedelem időben vevőt. Szó van arról, hogy 30 vagon dzsemet angol árucsere egyezmény keretében helyeznek el. Hagyományos pécsi exportcikk a porcelánszigetelő is, amelyből tizenegy és fél millió forintért 283 tonnát vásároltak idegen államok az év első öt hónapjában. Júniusban még további két és fél millió forintos kiszállítás várható az üzemi tervek szerint. Ez évben legnagyobb vevőként Románia jelentkezett, 4,7 millió forint értékben. 32 ezer nagyfeszültségű függő porcelán- szigetelőt vett át, amely része egy 140 ezer darabos rendelésnek. Ebből a szigetelő fajtából vásárolt 5600 darabot Nyugat-Pákisztán is. A Sopiana Gépgyár január —május hónapokban 58 zöldborsó feldolgozó gépsort. 48 üvegmosó-szárító berendezést és egyéb konzervipari gépet, valamint húsipari gépeket adott át külföldi keresletre. Ezek együttes értéke közel 15 millió forint, amely mintegy 20 százalékkal több. mind az előirányzottnál, mind az elmúlt év első öthavi kiszállításánál. A megyei export tarka piaci kosarát még a kevésbé jelentős volumenű termékek egész sora teszi színessé. 2,2 millió tasak „Optimol” ruhafehérítő tablettát gyártott a Szovjetunió részére a sely- lyei Déldunántúli Vegyianyag Ktsz, melynek értéke viszonylag jelentős: 2,7 millió forint A Pécsi Fémipari Vállalat a Német Demokratikus Köztársaságnak és Bulgáriának mezőgazdasági láncot. Izraelnek és Jugoszláviának állatláncokat szállított 1,2 millió forint értékben. A vállalat a júniusi további hattized milliós várható szállítással eleget tesz kötelezettségének. A Komlói Helyiipari Vállalat gyümölcsös ládáit a HUNGAROFRUCHT Külkereskedelmi Vállalat a tervezettnek csak fele részében tudta átvenni, a korai primőráruk vártnál kisebb mennyisége következtében; A Vasas Ktsz ez évben is satukat és sodronyfonatot szállított Hollandiának, illetve a Német Demokratikus Köztársaságnak fél millió forint értékben. A Fatömegcikk- és Járműjavító Ktsz 159 ezer darabos vállfa-exportja teljes egészében tőkés államokba irányult: a Német Szövetségi Köztársaságba, Ausztriába, Svájcba, Líbiába és Irakba. Kevesebb tervmutató A lei t ellátottság helyzete a megye iparában Az új gazdaságirányítási rendszer felé tett első lépés■ * ként, ez évben egyes főhatóságok már letértek a sok tervmutatós módszerről. Ennek következtében a legtöbb önálló iparvállalat csak néhány kötelező erejű mutatót kapott, melyre épül — számítási anyagként — termelőtevékenységük teljes programja A minisztériumi iparban a 12 önálló vállalat mindössze 94 kötelező tervmutatóval rendelkezik ez évben, egy vállalatra átlag 8 tervmutaíó jut. A Mecseki Szénbányászati Tröszt kötelező erejű tervmutatói is. mintegy negyedével csökkentek ez évben. A tervszámok közül 10 a legnagyobb felhasználási volumenű anyagokra, 5 a bérezésre vonatkozik, további néhány mutató pedig a termelt szén mennyiségére. termelési értékre, értékesítésre, költségszintre és létszámra ad kötelező előírást. A Mohácsi Farostlemezgyár az egyetlen vállalat, amely még teljesen a régi tervezési módszer szerint kapta meg évei tervét. 20 mutatóval rendelkezik (melyek negyedéves bontása is előírt). Ezzel szemben a Tejipari Vállalat csak eredménytervet kapott. A többi, fel nem sorolt minisztériumi iparvállalat S—8 kötelező tervszámra építette fel ez ért programját. Jellemző, hogy valamennyi minisztériumi iparvállalat kötelező erejű tervként kapta meg a költségszint, illetve az elérendő eredmény előirányzatát. Ugyanakkor teljes termelési értékre kötelező tervet a vállalatoknak csalt a fele kapott. A vállalatoknál a leggyakrabban előforduló tervmutatóka következők: költségszint- és eredményterv 12. béralapterv , 9. termékterv 6. teljes termelés terve 6. átlagkereset terve 6. létszámterv 5, értékesítési terv 5 vállalat tervdokumentációjában szerepel. ' A tanácsi iparvállalatók tervezésének egyszerűsítésére j az Országos Tervhivatal csak a kiemelt termékek, a béralap és az értékesítés körére írt elő terveket. A városi tanács ennek megfelelően, a megyei tanács azonban ezen túlmenően adott ki a felügyelete alá tartozó vállalatok részére kötelező erejű tervmutatókat. A tervmutatók csökkentése révén is fokozatosan megva- ] lósul a nagyobb vállalati önállóság, ez azonban már a tervezés időszakában nagyobb felelősséget hárít a gazdasági vezetőkre. A tervmutatók csökkentése nem azt jelenti, hogy a vállalatoknak nem kell gazdasági számításokat végezni, sőt az eddigieknél nagyobb gonddal, gazdaságilag és műszakilag kellően megalapozott számítások alapján készítendők el a vállalati előirányzatok és részlettervek. A vállalatoknak a szabadon hagyott lehetőségekkel (létszámmal, bér- alaoDa! stb.) úgy kell gazdálkodniuk, hogy a népgazdaság érdekeinek sérelme nélkül a megadott tervek teljesítését biztosítsák. ••• ■'; . % er. ■ - * — v *"• ■ • . ......... T ermelési költség, önköltség INTARZIÁS SZEKRÉNY HOLLANDIÁNAK A megye exporttermékeinek köre az utóbbi években nem sokat változott, inkább az egyes termékek típusa változik. Ez évben új exportterméknek lehet tekinteni a Faipari Ktsz Hollandia részére készített vitrines, faragott, intarziás kivitelű úgynevezett „hollandi szekrényét”. Egy-egy darab ára 15 ezer forint körül van, elkészítésének átfutási ideje köze! egy esztendő. Amennyiben a megrendelt olasz szobrászgép megérkezik, | sikerül az átfutási időt rövidíteni, és majd kielégíteni a holland 170 darabos igény mellett a francia és svájci keresletet is. Az egyre fokozódó export megyei üzemeink termékeinek használhatóságát és jó minőségét bizonyítja. Ezek a termékek megbecsülést hoznak a megyének és ezen keresztül az egész országnak. Számos állammal állnak kapcsolatban megyénk exportáló üzemei. Az év első öt hónapjában a megyéből kikerülő 147 millió forint értékű exporttermék 39 százalékát tőkés államok vették meg. Így ipari üzemeink közvetlenül is hozzájárultak az ország devizahelyzetének megszilárdításához. Dr. Vastagh Gyula A jövedelmezőségről szóló meghatározásból látható volt, hogy a jövedelmezőség nagyságát döntően befolyásolja a termelésre történő ráfordítás, vagyis azok a költségek, amelyek a termelés során felmerülnek. Szükséges ezért a termelési költségek és önköltség fogalmával közvetlenül megismerkedni. A termelő-tevékenység során előforduló különböző ráfordításokat termelési költségeknek nevezzük. Különbséget lehet tenni társadalmi szintű és vállalati szintű termelési költségek között. E két fogalom közül a társadalmi termelési költség az át fogóbb, mert annak összegét az adott használati érték előállítása érdekében a társadalom szempontjából ráfordított eszközök nagysága képezi. Most közelebbről a vállalati termelési költségekkel foglalkozunk, amelyek két elemből tevődnek össze: az elhasználódott termelési eszközök értékéből és a közvetlen munkával létrehozott értékibőL Az iparvállalat gazdasági tevékenységének fejlettségi foka, színvonala legegyszerűbben azon mérhető le, hogy egy egységnyi használati érték előállítása érdekében mennyi társadalmi munkát használ fel. A társadalmi munkát a pénzformában kifejezett termelési költségek mutatják. A termelés költségek alatt tehát a termelés során felmerült összes költséget értjük, önköltség fogalma alatt pedig az egy termék előállítására jutó termelési költséget. Míg a termelési költségeik csak a termelés mennyiségi változásával összefüggésben vizsgálhatók, az önkölt- ségváltozáa önmagáiban is mutatja a gazdasági tevékenység színvonalát Annak érdekében, hogy a felmerült termelési költségeket elemezni, vizsgálni tudjuk, közgazdasági szempontból többféleképpen csoportosítjuk. Elsősorban megjelenési formájuk alapján választjuk szét a következő részletezésben: anyagköltségek, numka- bérköltségek, közterhek, értékcsökkenési leírás, egyéb költségek. Ez a csoportosítás már a tervezés időszakában lehetőséget ad a termelési költségek szerkezetének köz- gazdasági elemzésére, ameny- nyiben a technikai haladás az eleven és holt munkaelemek arányának változásában is visszatükröződik. Kalkulációs tételek szerint is csoportosíthatjuk a termelési költségeket aszerint, hogy azok közvetlenül elszámolhatok-e a gyártott termékre, avagy pedig közvetett formában lehet csak az egy termékre eső részt megállapítani. így közvetlen költségek: a közvetlenül elszámolható anyag és munkabér, a gyártási és értékesítési különkölt- ségek, közvetettek: az üzemi és vállalati általános költségek és az anyagigazgatási költségek. A közvetlen és közvetett költségek vizsgálata lehetőséget nyújt annak elemzésére, hogy a költségek növekedéséből milyen részt képvisel a közvetlen termelés során felmerült költség és milyen részt az üzemi vagy vállalati általános költségek (adminisztráció, igazgatás stb. költségei). Az egyes költségek nem egyformán reagálnak a termelés változására. Azokat a költségeket, amelyek a termelés emelkedésével sem változnak, állandó költségeké nek nevezzük, a termelés változására reagáló költségeket pedig három csoportra oszthatjuk: az arányosan változó, a degresszív és a progresszióén változó költségekre. Ezeknek vizsgálata azért fontos, mert a termelés növelése nem minden költség növekedését vonja maga után, legalábbis nem a termeléssel egyforma arányban. A jövedelmezőiség növelése érdekében tehát a termelési költségek csökkentése szükséges, ez pedig megkívánja a költségek szerkezetének, ösz- szetételének részletes elemzését. Dr. Erdélyi Érné Adatok — események AZ IPARI TERMELÉS ALAKULÁSA 1966. L negyedévében (1965. L negyedév = 100) Megnevezés Termelés Termelékenység Minisztériumi ipar 107,4 105,6 Megyei tanácsi vállalatok 121,4 110,8 Városi tanácsi vállalatok 110,1 110,0 Tanácsi ipar együtt 114,4 109,7 Állami ipar összesen 108,1 106.0 Szövetkezeti ipar 107,9 102,6 SZOCIALISTA IPAR EGYÜTT 108,1 105,8 Vita a kereskedelmi készletekről A Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei Cső portja és a TIT Közgazda- sági Szakosztály felkérésére dr. Csongor Dénes elvtárs, a Magyar Nemzeti Bank kereskedelmi osztályvezetője adott tájékoztatást az érdeklődő kereskedelmi és pénz- ’ ügyi szakembereknek a belkereskedelem készletszükségletének meghatározására kidolgozott elméleti módszerről. Az 1965. évben végrehajtott készletrendezés után alapvető feladat az újabb készletlerakódás megakadályozása, ugyanakkor választékos és az igényekhez gyorsan alkalmazkodó árualapok biztosítása. A jelenlegi gazdaságpolitika egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a termelés minél jobban igazodjék a szükségletekhez. Ez akkor valósul meg, ha a szükségletek felmérése és a termékek tényleges előállítása között minél rövidebb idő telik el. A divat gyors változását és a műszaki cikkek rohamos technikai fejlődését tekintve, lényeges követelmény, hogy a kereskedelem ne tároljon indokolatlanul nagy készleteket. A zavartalan áruforgalom lebonyolításához szükséges készlet nagyságát alapvetően az áruutánpótlás gyakorisága és az áruválaszték igényessége határozza meg. A nagykereskedelemben elsősorban az utánpótlási ciklus, a kiskereskedelemben főleg a választéktényező a meghatározó. Ha a nagykereskedelem gyakoribb és az idényszerűségnek megfelelő szállításra tudja rábírni az ipart, a kiskereskedelem pedig a keresletsűrűség lehető legpontosabb felmérésével kialakítja az ideális választékot, úgy a kereskedelemben olyan jelentős eszközök szabadíthatok fel, amelyek a népgazdaság egyéb területén gazdaságosabban használhatók fel. Dr. Csongor Dénes kihangsúlyoz- ta, hogy a tartalékok készletezését a nagykereskedelemnél és nem a kiskereskedelmi bol tokban kell biztosítani, mert ott az áruk feletti áttekintés és az_ igények szerinti elosztás lehetősége jobban biztosított. Az előadást követő élénk vita keretében a nagy és kiskereskedelem szakemberei tájékoztatást adtak munkamódszereikről, készlettartási és beszerzési irányelveikről. Leszögezték, hogy a készlétszük- seglet megállapításánál is el kell szakadni az eddig alkalmazott munkamódszerektől, főleg a bázisszemlé1 ettől' amely sokszor helytelenül orientálja a gazdasági vezetőket. fekabos Zoltánná l í » (ÄMMSiBIfllET
