Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-23 / 147. szám

1966. JÜNIUS 23. napló 3 Műszaki főiskola lesz Pécsett Két új szak Ifidül a Felsőfokú Technikumban Megháromszorozódik a felvehetők száma — Üzemmérnöki címet kopnak a végzett hallgatók - Jövőre befejeződik az építkezés Hatvannégy szakmában hatszázötven ipari tanuló vizsgázik 1962 szeptemberében kez­dődött meg a tanítás a Felső­fokú Vegyipari Gépészeti Technikumban. Az intézmény az idén ötödik alkalommal készül a jelentkezők felvéte­lére és az államvizsgázott hall­gatók második csoportját bo­csátja az ipar rendelkezésére. Erről s a technikum jövőjéről beszélgettünk dr. Kisbán "László igazgatóval, valamint Sebestyén Jenő igazgatóhelyet­tessel. Augusztusban pótfelvételi — Mikor lesznek a felvételi vizsgák? — E hét szombatján kez­dünk és hétfőn, kedden fejez­zük be. Az új tanévre kilenc­ven elsőéves hallgatót veszünk fel. ennyien is adták be pá­lyázatukat. A felvételi vizsga tárgya, kérdései megegyeznek a többi felsőoktatási intéz­ményével, a középiskolai anyag ismeretét kívánjuk meg. Matematikából Írásbeli és szó­beli, fizikából csak szóbeli és rajzból csak írásbeli vizsgát tesznek a felvételizők. Elté­rés csak abban van, hogy érettségi nélkül is lehet pá­lyázni, ha az üzem megfelelő javaslatot ad, de a kötelező felvételi tárgyakból minden­képképpen el kell émiök az általános követelményeket, sőt ezek a jelentkezők magyar helyesírásból és fogalmazás­ból is vizsgáznak. — A felvételi rendszer is­mert változása érinti-e az in­tézményüket? — Nem, az új pontozási rendszer a felsőfokú techniku­mokra nem vonatkozik. Az al­só ponthatár változatlanul nyolc, ez azt jelenti, hogy a hallgató megfelelt, de nem biztos, hogy fel is vesszük. A végleges döntést nem sietjük el, augusztusban pótfelvételit hirdetünk. Új szakok — Miért szükséges ez? — Az intézmény még na­gyon fiatal, az országban ke­vesen ismerik, ezért első al­kalommal jobbára annyian je­lentkeznek. amennyit fel tu­dunk venni. Viszont a külön­böző műszaki egyetemekről sok olyan fiatalt elutasítanak, aki különben elérte a kívánt pontszámot, hely hiányában azonban nem biztosíthatják tanulását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pótfelvételi után jóval magasabb színvo­nalú, képzettségű anyagból válogathatunk. Másrészt azért is pótfelvételire vagyunk utalva — pillanatnyilag ez a fontosabb és örömtelibb —, mert ez év szeptemberében két új szak indul intézményünk­ben. Az Országos Olaj- és Gázipari Tröszt kezdeménye­zésére \ gázipari felsőfokú szaktechnikusokat képezünk, a kezdő létszám harminc, ugyanekkor mintegy hatvan- hetven fővel létrehozzuk az energetikus! szakot is. Ezzel megháromszorozódik a felve­hetők száma. A jelenlegi ok­tatói karral, a meglevő beren­dezésekkel el tudjuk látni a megnövekedett feladatokat. Az alaptantárgyak oktatására fel vagyunk készülve, a város gázipari és energetikai szak­embereinek bevonásával pe­dig a szaktárgyakat is magas színvonalon taníthatjuk. Az illetékes minisztériumok fel­kérésére már kidolgoztuk a két új szak tematikáját, a fe­lülvizsgálat és jóváhagyás után hozzákezdünk a gyakor­lati teendők megvalósításához. Az új. modem kollégium tel­jes mértékben megfelel az igényeknek, az épületben köz- '»ontifűtés, hideg-meleg víz van. a két- és háromágyas szobák szépek és kényelme­sek. Megfelelő körülmények — A két új szak megindu­lása jelent valamilyen válto­zást az intézmény státuszá­ban? — A minisztériumnak a kezdet kezdetén is az volt az elképzelése, hogy később, a szaktárcák igényeinek megfe­lelően a vegyipari gépészet mellett más szakok is alakul­janak. Ily módon az intéz­mény képzési köre szélesedik és mindinkább gazdaságossá válik. A több szak létrejötté­vel megteremtődik annak a feltétele, hogy a felsőfokú technikum műszaki főiskolává alakuljon át. Ez nem egysze­rű formai változás, mert az átminősítéssel egyidejűleg a végzett hallgatók üzemmér­nöki címet kapnak és a ter­melés közvetlen irányításában vesznék részt. Csak örömmel üdvözölhetjük ezt, hiszen új fejlődési szakaszt nyit meg az iskola életében, másrészt ez lesz Dél-Dunántúlon az első ilyen jellegű főiskola. — Az intézményben az ok­tatással párhuzamosan jelen­tős építkezések folynak. Med­dig tart ez az állapot? — Az építőipari vállalat munkájával nagyon elégedet­tek vagyunk,, ennek alapján jogosan bízunk abban, hogy a jövő évben teljesen befeje­zik az átépítést. A tervek szerint augusztus 15-re el­készül az oktatási épület és októberre a laboratóriumi kombinát. Ezután már csak a tornacsarnok és a menza épít­kezése marad vissza. Vala­mennyi létesítmény megépíté­sét most már különös súllyal indokolja a két új szak létre­jötte, hogy az oktató munkát megfelelő körülmények között folytathassuk. — A napokban kerül sor az államvizsgákra. Biztosított­nak látszik a végzős hallga­tók elhelyezkedése? Negyvenölen végeznek — Július 4—5—6-án lesz­nek az államvizsgák. Dr. Sály István, a Miskolci Nehézipari Egyetem gépészeti tanszéke vezető tanára és Barátossy Jenő, a VEGYTERV műszaki fejlesztési főosztályának ve­zetője előtt tesznek tanúbi­zonyságot felkészültségükről a hallgatók. A Nehézipari Mi­nisztérium előzetesen felmér­te az igényeket, amelyek azt mutatják, hogy mind a negy­venöt hallgató elhelyezked­het, ha a pályázatukat elfo­gadják a vállalatok és intéz­mények. Bocz József Késsül a visszavernek Meglehetősen túljutott a lég- -------------------kör a Regős ut­ca kis tanműhelyében. Har­mincán vizsgáznak, most dől el — talán ebben a hat órá­ban —, hogy hányán kapják meg a géplakatosa szakkép­zettséget, vagy éppen lesz-e olyan, aki majd októberben pótvizsgára kényszerül? A fiúk izzadnak, nekifeszülnek a fűrésszel, reszelővei a sa­tuba fogott vizsgadarabnak, némelyik óvatos pillantást vet a vizsgabizottság felé, aztán az óráját nézi nem kevés iz­galommal. Hat órát kaptak, ez idő alatt kell elkészíteniük a két vizsgadarabot: egy 30 dekás kalapácsot és egy esz- tergakés-leszorító csavart. A harminc vizsgázó közül tizen­öten MTH ipari tanulók, a másik tizenöt már az idősebb korosztályhoz tartozik: kü­lö nböző üzemekben, .vállala­toknál segéd- vagy betanított munkásként dolgoztak, de ah­Kellemetlen intermezzo Ismét az Állatifehérje Vállalat — más megvilágításban Május elsején megírtuk, hogy a Pécsi Városi KÖJÁLL és az Allatifehérje Takarmá­nyokat Előállító Vállalat meg­állapodott egymással. A meg­egyezés szerint a vállalatnak május 31-ig meg kellett szün­tetnie az állati tetemek fel­dolgozását a pécsi üzemben. Az üzemet egyszerű begyűjtő­hellyé minősítették vissza, fel­adatköre csak az állati tete­mek begyűjtésére, esetleges, ideiglenes tárolására korláto­zódhatott. Úgy döntöttek, hogy a feldolgozást már a Pest me­gyei Solt községben végzik el. Mivel nem a tárolás, hanem a feldolgozás szokott átható bűzzel járni, s egyébként is, már 15 éve vártuk, hogy ez a megegyezés megszülessék, ál­talános volt az öröm a város­Épíítetőh, figyelem! Most szerezzék be az építkezésükhöz szüksé­ges alábbi cikkeket, — mely a szentlőrinci fmsz TÜZÉP-telepén bő vá­lasztékban kapható. GYORS ÉS UDVARIAS KISZOLGÁLÁS Telefon : Szentlőrinc 12 Parketta, mozaiklap, faragott gerenda, csempe, fenyőgömbrúd, ajtók, fenyőfűrészáruk, ablakok, betongerendák. áthidalók, BH-elemek. műanyag hullámlemez, színes, ragasztott furnérlemez, stb. áruk. ban. Ejért hatott hideg zu­hanyként. hogy június elseje után többen panaszkodtak: kellemetlen szagot éreznek a városban. Voltak, akik azt állították, hogy nem is szűnt meg az állati hullák feldolgo­zása. Dr. Ratkóczi Károly, a Pécsi Városi KÖJÁLL igazgatója és dr. Gödé Gizella közegészség- ügyi felügyelő kíséretében a napokban megtekintettük a so­kat kritizált üzemet. Már az első benyomás is jó volt Szo­katlanul csendes, csaknem néptelen üzem fogadott ben­nünket, s ami máskor elkép­zelhetetlennek tűnt, még az üzem belterületén is jó volt a levegő. Ott József üzemvezető és mások tájékoztatójából ki­derült, hogy nem május 31-én, hanem még május 13-án meg­szüntették a termelést, a rossz szag tehát nem innen, ha­nem többnyire a Pécsi Bőr­gyárból származik. Régóta is­mert, hogy a Pécsi Bőrgyár néhány műhelyében rossz a levegő. Korábban negyvennyolcán dolgoztak az Állatifehérje Vállalat pécsi üzemében, ma már csak tizenhármán. Két ember a solti üzemben kere­sett munkát, a többiek más vállalatnál helyezkedtek el. Általában mindenki megtalál­ta munkahelyét, még csak na­gyobb segítségre sem volt szükség. Az üzemben található gépek nagyobb részét is le­szerelték, s a vállalat sárvári, debreceni, battonyai és solti üzemébe szállították. Még a cigányok látogatása is megrit­kult: észrevették, hogy nincs értelme a „portyázásoknak”. Mégsem maradéktalan az öröm. Most a közvélemény elégedett, a Pécsi Húsipari Vállalat viszont panaszkodik. Szabó László, a vállalat igaz­gatója azt állítja, hogy tele vannak csontgondokkal. He­tente körülbelül egy vagon ipari csont gyűlik össze az üzemükben. Annak idején szer­ződést kötöttek az Állatife­hoz, hogy a mai vizsgát meg­előző 9 hónapon át tartó el­méleti tanfolyamot elvégez­hessék, négy év szakmai gyakorlatot kell bizonyíta­niuk. A két csoport tehát más­más szintről indul s ez ész­revehető a vizsgán is. Leng- vári István, az 500. MTH-in- tézet igazgatója — aki most a vizsgabizottság elnökhelyet­tese — éppen ezekről a ta­pasztalatokról beszél: — Az ipari tanulók úgyne­vezett munkaüteme, a szak­mához való hozzáállása fel­tétlenül jobb, ami érthető is. Mert akik betanított munkás­ként dolgoztak korábban az üzemekben, mindig az adott munkát végezték el, nem pe­dig a tanműhelyeknél szoká­sos tervszerű és fokozatosan igényesebb feladatokat. Saj­nos, ez a kettősség — leg­alábbis az elmúlt évek ta­pasztalatai alapján — jelent­kezett abban is, hogy a be­tanított munkások negyven százaléka nem felelt meg a szakmunkásvizsgán. — Nem túl szigorúak a kö­vetelmények? Hopp Ferenc vizsgabizott­sági elnök és Lengvári Ist­ván is azonos véleményen van, amikor ezt mondják: — Körülbelül öt éve, hogy együtt vizsgáztatunk, de min­den évben nagyobbak a kö­vetelmények. Nagyon szigo­rúan vesszük például az el­méleti vizsgán a matemati­kai számításokat, rajzismere­tet, anyagismeretet. De mit csináljunk. Az ipar és a tech­nika szinte napról napra fej­lődik .. | Észreveszem közben, hogy---------- ■ a satupad előtt lévő kis dobogóra krétával számokat rajzolnak 1-től 30- ig. A jövendő szakmunkások számot kaptak és ha elkészí­tik a két vizsgadarabot, el kell helyezniök saját számuk mellé. Egyelőre üresek a szá­mok, azazhogy ... Alacsony, szemüveges férfi hozza ki vizsgadarabját, de hóna alatt a táska is, benne szerszámok­kal: — Sajnos, nem tudom. Nem tudom most megcsinálni. Be­teg is vagyok, izgulok is ... Hiába... Majd októberben. A Fécsi Hőerőműben dol­gozik, most visszamegy az üzembe és ősszel ismét meg­próbálja. A kalapács nyers­anyagát éppen hogy csak le­nagyolta. A szorítócsavar me­nete rossz, félrevágta a me­netvágóval. Keserű Ádám — egyébként gépkocsivezető — a velem szemben lévő satunál fűré­szeli a kalapács elvékonyodó végét, a rajztűvel meghúzott vonal mentén. De aztán bosszúsan kapja ki az anya­got a fémpofák közül. — Már a második fűrész­lap fogait szedi le az anyag! — mondja és mutatja a bi­zottság egyik tagjának. Az anyag „A 60/11 ”-es acél — persze most lágyítva —, de van benne egy rendkívül ke­mény szemcse, amely ellen­áll az acélfűrésznek. A vizs­gabizottság mindenesetre ezt a nem várt akadályt majd figyelembe veszi, hiszen az anyaghibáscdás miatt a vizs­gázó nem okolható» Naqv most a munkatempó,------------------ de azért néhány percre sikerül szót váltanom egyik vizsgázóval, a 37 esz­tendős Horváth Gyulával, aki időben jól előrehaladt a mun­kájával. Állami gazdaságban dolgozik — műhelyben termé­szetesen — és lakatosi szak­mai gyakorlata nem a szük­séges négy, hanem 8 év! Ez már nagy előny. — A főnököm, Szijjártó Ist­ván ösztönzött arra, hogy sze­rezzem meg a szakmunkás­képesítést. Én meg szívesen ráálltam a tanulásra. A gya­korlati vizsgától nem félek, de a holnapi elméletitől in­kább tartok. sa — Milyen előnye származik Isír a képesítésből? — Esetleg anyagi is, mert most ezernyolcszáz körül ke­resek, a főnököm azt mondja, talán kétszázzal emelhetnek. De inkább az a lényeg, hogy lesz szakmám és ez egy biz­tonságérzéssel jár. Ugyanis van egy csoportom, most Is gépeket szerelünk, de szakmá­ja egyiknek sincs, csupán gya­korlatuk, tehetségük. Nekem most mégis meglesz az elmé­leti képzettségem is. Egyéb­ként lassan a többieknek is meg kell majd szerezniük a szakmunkás-oklevelet. Mondja még, hogy kétszeres izgalomban telnek el ezek az órák, mert lehet, mire hazaér, felesége már megszüli a má­sodik gyereket is. És hát őket is egészségben ta'álja és a vizsga is sikerüljön, akkor ez a nyári délelőtt nagyon em­lékezetes nap lesz. Horváth Gyula visszamegy a satuhoz s ezalatt a kis do­bogón ismét ott látok egy munkadarabot. A „14”-es, vagyis R. J. — fiatal szőke fiú — pontosan ellenkező oldalról keskenyítette le a kalapácsot. Pedig előtte is — az asztalon — ott volt a rajz, de elron­totta a vizsgadarabot. — Mit csináljak most? — kérdi elkeseredetten. Tulaj­donképpen már semmit. Ha ráhegesztenek az anyagra, olyan kemény lesz, hogv nem tudja megmunkálni. És idő sincs rá. Majd októberben A vizsoa a késő délutáni órá- -------------kig eltart. D e ezekben a napokban — pontosabban június 20-tó! júl. 9-ig szerte a megyében mint­egy 64 szakmában több, mint hatszázötven ipari tanuló vizs­gázik. hogy megszerezze az oklevelet, és szakmunkása le­hessen ki-ki saját iparágának. Rab Ferenc hérje Vállalattal a csont el­szállítására, a vállalat azon­ban csak május közepéig volt erre hajlandó. Attól a naptól kezdve, hogy a pécsi terme­lést megszüntette, megtagadta a csont átvételét. Az ürügy: a legközelebbi termelőüzem­ben, tehát Solton nincs meg­felelő berendezés a csont fel­dolgozására. A magyarázat nem fogad­ható el, mert a feldolgozás­ra alkalmas pécsi berendezé­sek viszonylag könnyűszerrel leszerelhetők és Soltra szállít­hatók. Egyébként is, a szerző­dés az év végéig kötelezi a vállalatot, s az ilyen kötele­zettségek alól nincs kibúvó. A Húsipari Vállalat nehéz helyzetében a MÉH-től kért se­gítséget. Bár a MÉH készsé­gesnek mutatkozott, a csontot nem mindig sikerül idejében elszállítani. A Húsipari Válla­lat tehát tárolni kénytelen, ami a nagy nyári melegek­ben még a legkülönbözőbb vé­dekezési eljárások birtokában — légyirtószerek, klórozás, vízfüggöny stb. — sem egysze­rű. De elég is a két vállalat vi­tájából, hiszen sokkal több­ről van itt szó, mint az ilyen­kor szokásos jogi „perpatvar­ról”. A Húsipari Vállalat la­kott területen fekszik és bár­milyen nagy az elővigyázat, nem lehet teljesen kiiktatni a járványveszélyt. A csont te­hát közügy, ezért csak helye­selhető, hogy a Pécsi Városi KÖJÁLL erélyesen fellépett s határozott szankciókat helye­zett kilátásba, ha az Állati­fehérje Vállalat nem intézke­dik. Mi. pécsiek nagyon sajnál­juk. hogy így történt. Hosszas viták, alkudozások után végre megegyeztünk az Állatifehérje Vállalattal, s talán a mér­günk, haragunk is elpárolgott volna, ha nem rontja el jóté­teményét ezzel az inlermezzó- val. Magyar László Jelentkezett a múlt heti lottó- | 'őnyeremény gazdája. Az OTP nakói járási fiókjában Szabó Dezsőné, az ottani Háziipari Szövetkezet dolgozója a kifi­zetésig letétbe helyezte a 24, játékheti 8 586 711 számú telitalálatos szelvényt. A nagy összeg sorsáról később, ala­pos megfontolás után dönte­nek. Makóra került a főnyeremény

Next

/
Thumbnails
Contents