Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-18 / 143. szám

19S«. JÚNIUS 18. napló 3 űj szárnnyal bővül a kesztyűgyár A Pécsi Kesztyűgyár tér­ikét világmárkaként jegy- c a piacon. Ez évben is aknem kétmillió párat kö­tetlek, aminek kétharma- t export útján, húsz or- igban értékesítik. A gyár- k vidéki egységei is van- k már Siklóson és Dom- váron, most pedig a pécsi lyaüzemet” bővítik új írnnyal. A négyszintes épü- ben százötven gépi és ké- arró részére készülnek nkatermek. Ezenkívül itt 5 helyet az új, korszerű rosi rendelő. A fizetési rlegjavító beruházás két- IHÓ forintba kerül és a ő év őszére valósul meg. em behelyezése után éven- 150 ezer pár kesztyűvel '■élheti a gyár termelését, inek legnagyobb részét sortra szánják. Stopperóra az istállóban i Megyei Állattenyésztési ügyelőség szakemberei ér­és munkához fogtak hoz- a közelmúltban: három mi gazdaságban és öt nelőszövetkezetben meg- rik a tehenek tőgykapa- sát és fejéssebességét. A sgálathoz egy NDK gyárt- íyú, fejőgéppel és mérő- rülékkel kombinált be- dezést használnak. Ed- szubjektív értékeléssel főleg küllem! bírálattal döntötték el az állatte- sztők, hogy egy tehén al- ■nas-e vagy sem gépi fe- •e, ezentúl viszont a mé- erendezés segítségével ob- ív módszerekkel történik dzsgálat A berendezés degyik tőgynegyedből él­őn ítve feji ki a tejet és különböző színű csöveken i-más edényrészbe kerül, lejés időtartamát stopper- zal mérik. A mérési ada- it aztán elemzik, értéke- és ennek alapján válo- ák ki a géppel jól, illet- rosszul fejhető teheneket, t a jövőbeni szelekciók- — főleg a bikanevelő te- ek válogatásánál — ter- zetesen figyelembe is :nek. Két mérőberende- el dolgozik jelenleg az i ttenyészt ési Felügyelő­egyik az állami gazda- >kat, a másik a termelő- retkezeteket „járja”. A „brigád” kifejezést a övőiparban hagyományos ival helyettesítik: parti, z tagú a parti. Tóth Iula művezetőn és he- ettesén kívül a többi i. S ami feltűnő; fiatalok, ért az átlagkor a partiban —27 esztendő. A gyárt- íny alapanyaga selyem- nal. Egyiptomból érkezik, fut az előkészítőn, a szö- •dében leszövik, nyers ál­lóiban kerül egyik pesti embe, ahol kikészítik, itik és kész a matlaszé. partiban valamennyien t-hat gépen dolgoznak, napi „vetésterv” 2 millió 7 ezer, ennyi esik 8 őrá- , de negyedévi átlagban th Gyula brigádja 2 mil- 320 ezer vetést produkál. — De ami ennél sokkal lyegesebb, az, hogy a bri- i minőségi munkája át- 7 90 százalékos. Ez na- on jó teljesítmény — mdja a művezető. — Há­m-négy esztendővel ez- 5tt még a 8S százalékos in őségi arány is jónak ímított. Azóta mindig ja- l a minőség. — Miért, illetve hogyan? — Ezt a jó arányt feltét­éül előidézik azok, akik génenként is jóval a ki­lővén fölött, sőt gyakran száz százalékon termel­je. Szendrői Lászlóné pél- ul hónapok óta tartjg a ázat, s k"zben magával szí a többit is. A statisztikai tanszék kutatásai Megtartják-e sajátosságaikat a baranyai nemzetiségek? Foglalkozás, szaporodás, lakásviszonyok a pécsi járás délszláv falvaiban A megváltozott társadal­mi-gazdasági viszonyok meg­szüntetik-e a népesség nem­zetiségi jellegeit vagy sem? S ha nem szüntetik meg, ak­kor befolyásolják-e és ho­gyan? Ezekre a kérdésekre ad választ az a munka, amit a napokban összesítettek a Pécsi Tudományegyetem Ál­lam- és Jogtudományi Ka­rának statisztikai tanszékén. Megmaradnak falán Dr. Hoóz István, egyetemi docens, a tanszék vezetője irányításával a tanszék szer­teágazó kutató tevékenységet folytat, különösen népesedési, demográfiai problémákkal foglalkozik. Most fejeződött be a pécsi járás délszláv la­kosságának demográfiai fel­mérése. Az elmúlt időszakban te­hát joghallgatók járták vé­gig a pécsi járás közel tíz községét, ahol a lakosságnak általában fele délszláv. A kor, a családi élet, a szapo­rodás, az elvándorlás, és a mindezen népmozgalmi kér­désekkel összefüggő egyéb kérdések iránt érdeklődtek, s most összehasonlították az adatokat egyrészt a pécsi já­rás egészének hasonló ada­taival, másrészt a soknemze­tiségű Baranya megye többi nemzetiségének népmozgalmi helyzetével. A számok érdekes arányo­kat mutatnak. Először is az derül ki, hogy a délszlávoknál a többi nem­zetiséghez képest nagyobb a ragaszkodás a megszokotthoz, az ősi életformához. így az elvándorlás is jóval kisebb ezekből a falvakból, mint máshonnét. Ugyanakkor a szaporodás náluk a legalacsonyabb. A bizonyító adatok: a járásban 13 százalék a hatvan éven fe­lüliek aránya, náluk 20 szá­zalék, a járásban a lakosság 24 százaléka tizennégy éven aluli, náluk csak 17 százalé­ka. Mindez különösen ér­dekes akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a járás terüle­tére vonatkoztatva a házas­ságban élők aránya 53, ná­luk 63 százalék. Csakhogy a házasságok nem terméke­nyek. A családok átlagos gyermeklétszáma a járásban 3.4, a délszláv lakta közsé­gekben 3,0. Igen sok a gyer­mektelen házasság, pontosan 45,5 százalék, pedig ez a já­rás egészére vonatkoztatva 35 százalék. — Három, vagy en­nél több gyermek a délszláv családoknak csak három szá­zalékában van, míg a járás összes családjainak tíz száza­lékában. Megvizsgálták azt is, hogy a mostani 60, 50, illetőleg 40 éves délszláv asszonyok hány gyermeket szültek. Az ered­mény csökkenő irányzatot mutat mégpedig sorban 2,8, 2,2 és 2,0 gyermeket átlago­san. Ez a vizsgálat a járás összes hasonló korú asszo­nyait számítva ilyen ered­ményt mutatott: 3,0, 2,6 és 2.4. Végül még egy érdekes adat: a járás területén a csa­ládoknak csak negyven szá­zaléka él kétszobás és an­nál nagyobb lakásban, míg a szerb-horvát családok ennél sokkal jobb lakáskörülmé­nyek között, igényesebben él­nek, náluk ez az arány 50 százalék. Egyre kevesebb a gyermek Mit jelentenek ezek a szá­mok? Elsősorban azt, hogy a nemzetiségek a társadalmi­gazdasági viszonyok megvál­tozása után is megtartják ko­rábbi néprajzi sajátosságai­kat. A fent bizonyított ala­csony szaporulat például már a háború előtt is kimutatható volt a délszláv családokban, különösen a szerbeknél. Az igényesebb lakásviszonyokra utaló adatok sem meglepőek, hiszen a délszlávok életsze- retete közismert vonás. Ugynakkor a felmérés azt is bizonyítja, hogy a társa- dalmi-gazadsági viszonyok, jelen esetben a fejlődő or­vostudomány következtében növekvő átlagéletkor, az egy­re alacsonyabb csecsemő és gyermekhalandóság és az ugyancsak egyre kényelmese­dé életkörülmények — nos mindezek valamennyi nemze­tiségnél kevesebb gyermeket eredményeznek. Ezt igazolja, hogy az egész járás területén csökkenő irányzatot mutat a 60, 50, és 40 éves anyák szü­léseinek összehasonlítása. A tanszéken megtudtuk, hogy a többi szocialista országban is hasonló eredménnyel járt a nemzetiségek demográfiai vizsgálata. Például a Szovjet­unióban, ahol fél évszázados a társadalmi-gazdasági válto­zás, a nemzetiségek szintén megőrizték számos néprajzi sajátosságukat. Földessy Dénes Hatvan szórófej ontja a vizet Öutőzőffirt épfii a zagytavak körűi A Pécsi Hőerőműben több mint egymillió köbméter ” salak, pernye keletkezik évente, amit vízzel kever­ve csővezetéken szállítanak az üzem környékén lévő zagy­tavakba. A vizet újbóli felhasználásra visszavezetik. To­vábbi gondot a leülepedett száraz anyag okozza, amely porlékonnyá válik és a legkisebb szél hatására szennyezi a környék levegőjét. Mivel a pécsi salaknak nincs semmi kötőtulajdonsága, ezért különböző eljárásokkal kívánták a hetven hektáron terjeszkedő zagytavak pormentesítését megoldani addig, amig végleges letakarásukra 1970 táján sor kerülhet. A zagytavak belső területén vízszíntemeléssel akadályozzák a porképződést. Így tartják állandóan nedves állapotban a salakot. A tavak szélén, a gátak mentén azon­ban más megoldást kellett keresni. A kísérletek a mező- gazdaságban ismert öntözőfürt-rendszer alkalmazását bizo­nyítják legmegfelelőbbnek, s meg is kezdték a permetező hálózat kiépítését. A zagytavak körül összesen két és fél kilométer hosszúságban helyeznek el vízvezetéket, amelyre kb. hatvan öntözőszórófejet állítanak fel. Egy-egv szórófej­ből ötven méteres körzetben hull a víz a salakra. A Pécsi Hőerőmű a villamos pernyeleválasztó berende­zések beépítésével, most pedig a zagytavak pormentesíté­sével követendő példát mutat arra, hogyan lehet és kell hatékonyan cselekedni a város levegőszennyeződésének csökkentéséért* Sertéstelep az iskola melleit Ki felelős a magyarszéki állapotokért? Magyarszéken a falu szivé­ben, az autóbuszmegálló szom­szédságában, közvetlen a ve- gyesárubolt mellett, az isko­lától 15 méterre, szemben az óvodával van egy sertéstelep. Selymet szövő asszonyok A szövődé IV-ben olyan förtelmes zajt csapnak a gépek, hogy szótváltani szinte lehetetlenség. Az asz- szonyokat az udvarra invi­táljuk. — Sok függ attól, hogy váltótársaim hogyan adják át a gépet és a rajta lévő anyagot — mondja Szend- rőiné. — Szerencsém van, mert váltóim is lelkiisme­retesek. De azért rendsze­resen vagy negyedórával munkakezdés előtt már át­nézem a gépeimet, tiszták-e, a vetélők egyenletesen mű­ködnek-e, megnézem a szé­leket, szóval szakítok any- nyi időt magamnak, hogy a váltás pillanatára biztos legyek a gépek üzemképes­ségében. — Ezt más is megcsinálja — gondolom. — Nem tudom. Én igen, az biztos és rájöttem, hogy megéri. Meg aztán a másik: munka közben az anyag gyakran elszennyeződik, olajtól vagy mástól. Ha raj­ta hagyom, akkor a MEO lepontozza a minőségemet. Inkább gyorsan kidörzsö­löm ultra-pasztával. Egy perc alatt kész az egész. És hát persze figyelni kell, hiába, hat gép, az mégis­csak hatféle figyelmet kí­ván. A gépek öregek, de kicsit nagyobb gonddal azért szép munkát lehet végezni velük. Sztepanovics Istvánná a parti szakmában legfiata­labb tagja. — Én takarítónő voltam az üzemben, aztán tavaly kérdezték, szeretnék-e gép­re menni. Négy hónapig ta­nultunk, utána önállóan dolgoztunk másik tanuló­társammal, Szabó Juliká- val. Most indul egy alapfo­kú szakmunkásképző tan­folyam, azt is elvégezzük. — Kitől tanult? — Az igazgató elvtárs felesége foglalkozik a tanu­lókkal, de igazán sok segít­séget kaptam Szendrővnétöl is. Szemerkél az eső az ud­varon, bevonulunk egy kis műszaki iroda-féleségbe. Sőt Jánosné szövőnő ki­használja ezt a néhány per­cet, gyorsan rágyújt, mert a szövődében tilos a do­hányzás. — ... Nem lenne nekem semmi gondom, elhiheti, a férjemmel ketten a három­ezret megkeressük, nem mondom hogy sok, de nem is olyan kevés. Csak már meg lenne végre a laká­sunk! Tavaly az árvíz elvitte Sőték lakását, azóta egyet­len helyiségben laknak, ami nem nagyobb egy kamrá­nál. A Liszt Ferenc utcai új társasházak lakásainak egyike az övék, két szoba összkomfort a második eme létén. De még nem kész. — Mindig hiányzik va­lami, most például azt mondják, hogy a mosoga­tóberendezés nem érkezett meg, azért nem tudják át­adni a lakást. Én meg ab­ba a vizes lyukba nem hoz­hatom haza a gyerekemet Magyarbólyból, ott van már egy éve az anyámnál. Még szerencse, hogy ilyen jó bri­gádban dolgozom és nyolc órán át nagyjából elfelej­tem a gondjaimat. Tóth Gyula művezető megmutatja a brigádnaplót. Szegedi kirándulásokról, Duna-parti közös halászlés összejövetelekről olvasok. Meg arról, hogy résztvettek a gyár mohács-szigeti üdü­lőjének építésében, s hogy foglalkoznak a fiatalabb szövőkkel, vagy hogy a ki­lencven százalékos minősé­gi arányon még javítanak. Brigádjuk nem favoritja az üzemnek, nincs még „ne­vük” és „hírük”. Ügy dol­goznak azon a nagyon tisz­tességes szinten, mint a töb­bi néhány száz szövője a gyárnak. Czöndör József, a ktsz elnö­ke kijelentette, hogy nem építik meg a magyarszéki is­tállót, mert Pécsett fonto­sabb megrendelést kaptak: 72 KISZ-lakást kell soron kívül átadniuk az év végéig. Ha kivonulnak Magyarszékre, ak­kor nem tudják időben átad­ni a KISZ-lakásokat. A ma­gyarszéki építkezést csinálja valamelyik tsz-építőbrigád. A baksai tsz építőbrigád­jának vezetői kinn voltak a helyszínen és kijelentették, hogy szívesen vállalják a dol­got. de nekik nincs hozzá anyagkiutalásuk. Az anyagot a Pécsi Építő Ktsz kapja. A ktsz vezetői tagadják, hogy bármiféle anyagot kaptak vol­na e célra. A tsz-nek, ha anyagra van szüksége, men­jen a TÜZÉF-re és ott be­szerezheti. A baj csak az, hogy a TÜZÉP-nél nincs anyag, se tégla, se cement, se mész. És mit szólnak mindehhez a Beruházási Irodán, amely az egészet lebonyolítja? Sze- melédi István főmérnök sze­rint a tsz jogosan perli a ktsz-t. Arról pedig szó sem lehet ez esetben, hogy az egész munkát átadják Vala­melyik tsz-építőbrigádnak. Ézt a békát most már a ktsz-ek- nek kell lenyelniök. ügy néz ki — mondotta —, hogy a sásdiak most mégis vállalják a kivitelezést. Ez az „úgy néz ki” nem túl biztató a tsz számára. Hin­nél határozottabb és meg­nyugtatóbb választ kell kap­nia, hogy a korszerűtlen tele­pet lerombolhassa, ahol $ malacok 50 százaléka minden évben elhullik, s hizlalni csak úgy tudnak, ha a süldőt meg­veszik. Az Egyetértés Tsz egész ser­tésállománya megtalálható ott. A telep gödörben fekszik, esős időben a víz befolyik az ólak­ba. Ilyenkor malachulláktól tarkállik a környék. A trá­gyáié megáll a gödörben, s a 30 fokos melegben legyek ezrei zsongják körül a tele­pet meg a szomszédos épüle­teket. A melegben gőzölgő trá­gyáiétól elviselhetetlenül bű­zös az egész környék. A tsz vezetői már régen változtatni szeretnének ezen a tarthatatlan helyzeten, nem­csak a KÖJÁLL állandó fi­gyelmeztetése miatt, hanem mert ők is belátják: a hely­zet tűrhetetlen. De nem tud­nak. Csak akkor tudják a telepet kiüríteni és lebontani, ha előbb távol a falutól, az arra kijelölt majorhelyen új ólakat építenek: 30 férőhe­lyes fiaztatót, 300 férőhelyes hizlaldát. Már 1964-ben elhatározták az új telep felépítését. 1965- ben meg is kapták rá a be­ruházási hitelt, de nem akadt kivitelező. Végül a Sásdi Épí­tő Ktsz-t bízták meg a ki­vitelezéssel, de az kapacitás- hiányra hivatkozva nem vál­lalta. 1966-ban az OKISZ és az FM közös megállapodása alapján a Pécsi Építő Ktsz-t jelölték ki az építés elvégzé­sére. S bár a bank a hitelt megnyitotta, a terveket ápri­lis 15-ével elfogadták, a ktsz a mai napig nem kötötte meg az építési szerződést. Közben a fa- és vasanyag egy része meg is érkezett, ott hever szanaszét, nincs aki átvegye. A tsz most pert in­dít a ktsz ellen, de a kötbér­ből még nem lesz istálló.

Next

/
Thumbnails
Contents