Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-15 / 114. szám
Cfiliii—színház a húsúk Egy társadalmi-művészi jelenség margójára ®222usYBaB5D0fc flTH^SWut» járók már rég észrevették, hogy a színpadról és a vár szánról hiányoznak a klasszikus, vagy éppen romantikus értelemben vett hősök, a heroikus lángolásban élő figurák. Ha végignézzük a tavalyi, vagy az idei filmtermést, nem is igen találunk ilyen nagybetűvel írott hősi szerepekre: legtöbbször csak egyszerű embereket láthatunk, akik ugyan emberileg sokkal közelebb kerülhetnek a nézőkhöz, de ugyanakkor egy kérdést is feltesznek: egy magatartás valóban eltűnt? Az így jöttem fiatal gyerek katonái éppen nem tévednek erre a területre, mint ahogy a Húsz óra is kikerüli a tipizálás ilyen útjait, jóllehet, a helytállás számos változatát mutatja be. Az álmodozások kora és a Zöldár szinte szenvedélyesen vitázik a régi, romantikus hőskomcep- eióval, a természetesség nevében. de a Szegénylegények pátosza, vagy a Szentjános fe- jevétele is ebbe a vonalba illik, miköziben mindkettő keresi azt az új, korszerű hangvételt, melyben a hős valóságos emberi tartalma ma, és nekünk megfogalmazható. A kritika is feljegyezte ezt a folyamatot, nevet is adott már neki a: „deheroizálás”, a böstelenítés címszavát, jelezvén, hogy ez a törekvés inkább művészi elbizonytalanodás, mint egy új társadalmi jelenség felfedezése. Zárójelben talán megemlíthetjük, hogy ennek a vitának összecsapó véleményeit Somogyi Tóth Sándor kitűnő kisregénye. a Próféta voltál, szívem e. műve kapcsán olvashattuk’: itt — a kritika egyik pólusán — fogalmazódott meg határozottan az a gondolat, hogy művészi fejlődésünkben van egy törekvés a hősiesség kikerülésére, az ironikus látásmódhoz való közeledésre. Nos, — hadd mondjuk meg mindjárt fejtegetéseink elején — mi vitázni szeretnénk ezzel a .borúlátó, és sommás helyzet- megítéléssel. Szerintünk ugyanis művészetünk fejlődésének egésze, és különösen a legfrissebben reagáló ága, a film, egy újfajta — „hétköznapi” — hősiesség felfedezésének irányába halad, és e törekvésének csupán egyik mozzanata a romantikus hős ábrázolással való — legtöbbször önmagában is találó és e készséges — vitája. Nem a hősiesség tagadásáról, hanem újfajta jelentkezésmódjának kereséséről van tehát szó, melyet a hagyományos klisék már-már eltakarnak, s hogy fel lehessen fedezni, előbb ezeket a sémákat kell oldani. Gondoljunk csak két legutóbbi filmbemutatóra, az Or- vo.i halála és a Szentjános fejér étele c. alkotásokra. Az ’ egyikben egy munkában eltöltött élet szürke és észrevétlen áldozatainak summáját hozza a közelgő, magát állandóan előrejelző vég, a másikban egy induló életpálya első ■ megpróbáltatásainak emberi reflexeit keresi a film. Nem állítjuk, hogy maratok talanu! sikerült is megoldani ezt a művészi feladatot, mégis mindkét filmen átcsillan az alapvetően új törekvés: hőseik számára a megpróbáltatások. az élet kisebb- nagyobb áldozatai nem kikerülendő, vagy elviselendő terhet jelentenek, hanem olyan feladatot, melyet természetesen vállalnak, s a bennük való helytállás nélkül nem is tudják életüket elképzelni. Hogy Ez orvos a halál árnyékában Is betegeiért lohol, s hogy • fiatal WnftftWS SÜt J-Pie■»étel«" árán harccá ki iskolát és kultúrát a tanyai nebulóinak — ez mindkettőjük számára valami természetesen életükhöz, egyéniségükhöz tartozó vonás. Pedig egyébként tele vannak csalódással, szenvednek némelyik hivatal vagy az emberek értetlenségétől, életük botlások sorozata is — tehát nem „héroszok” — és mégis kirajzolódik ebben a magatartásban egy megkapó emberség, ha úgy tetszik, egy újfajta heroizmus. Hasonló etika vezeti az Álmodozások korának „felnőtt kamaszait” is, jóllehet, ott még egy fázissal korábban kapcsolódik be a felvevőgép: az életpálya kezdésének álmai felől láttatja figuráit, és az illúziók lehámlásának logikáját, társadalmi menetét akarja ábrázolni. De a lényeg itt is annak keresése, mi marad meg ezekben a fiatalokban, emberségben, kitartásban és nagyot akarásban — akkor is, ha — hamisnak bizonyult — illúzióikat elveszítik, r É rdekes, hogy az új szerkezetű hősiesség kutatása nemcsak a mi filmművészetünket jellemzi, hanem egy kicsit világjelenség is. Hadd utaljak arra a tendenciára, melyet a szovjet filmek indítottak el, elsősorban a Ballada a katonáról c. alkotás „hősietlen hősiességével”. De ebbe a sorba tartozik a nemrég bemutatott olasz ellenállásfilm, a Nápoly négy napja is, mely szintén elhagyta a háborús filmek hagyományos felfogásmódját, és a gyáva. háborút, lövöldözést utáló olasz kisemberek önfeláldozását, a hőssé felnövés keserves és megrázó útját mutatta be, teljesen új eszközökkel. Ez az új törekvés az irodalmi fejlődésben is megtalálható. Gondoljunk Jorge Semprun A nagy utazás c. jelentőségében ma még alig felmérhető regényére. Ennék a műnek főalakja szinte példája lehetne az „ellenhősnek”: tudatosan kerüli a „pompás”, heroikusán kiaknázható helyzeteket. S jóllehet, végigharcolja az ellenállási mozgalmat, helytáll a koncentrációs tábor poklában, mégsem tartja masát hérosznak. De ennek i magatartásnak másik oldala, hogy szinte kegyetlenül elvárja mindenkitől környezetében, hogy adott nehéz helyzetben természetesen vállalja ki-ki a nehezebbik feladatot: mert — mondja Semprun — az ember saját méltóságát, sőt, szabadságát, emberségéit csak így, ezzel az áldozattal őrizheti meg. Itt nem a régi franciásromantikus hősiesség szólal meg tehát, hanem egy új heroizmus, az az életvitel, mely saját egyéniségét, emberségét akarja kiteljesíteni azzal, hogy hőst kívánó helyzetekben vállalja a legvégsőt is: mert tudja, hogy a kitérés, az elmenekülés az emberi és morális elzülléshez vezet. Míg a régi típusú hősiesség- képben a hangsúly elsősorban az áldozatok nagyságára esett, addig a kommunista Semprun — szerintünk — egy új etika megfogalmazója: megmutatja, hogy embernek maradni bizonyos nehéz helyzetekben csak az áldozatok termesztés és póznélküli vállalása révén lehet, s a hősiesség elsősorban az egyéni kiteljesedés igénye, s igy szolgálja a közönség világtörténelmi céljait. Érdekes, hogy a szovjet novelláira nemzedék írásaiban ugyanezt a hangot, ezt az etikus szemléletmódot látjuk: az ember személyes kibontakozásához néha bizony hőssé is kell emelkedni. És ezt egyszerűn, csendben, csillogó „nagyjelenetek” nélkül lehet igazán megvalósítani. (Gondoljunk Szimonov újabb háborús tárgyú novelláira). A szovjet novellisták és Semprun témái azonban nagyrészt a háborúból merítik anyagukat. Az új szemlélet- mód azonban, mely eközben kialakult, nemcsak ebben a témában teljesedett ki, hanem segített feltárni azokat az új emberi rétegeket is, melyeket a jelen történelmi-társadalmi fejlődése hozott magával, s melyet most kezdünk csak igazán felismerni. Olyan helyzetekben, mikor az élet már nem kívánja, hogy az emberei: végsőkig feszített szituációkban vizsgázzanak helytállásból, gerincességből — ez a fajta művészi szemléletmód TAKÁCS DEZSŐ UTCA tudja feltárni az emberiség új rétegeit. És most már visszatérhetünk bevezetőnkben felvetett problémánkhoz. Ennek az új helyzetnek legérzékenyebb rezonátora a film és a novella volt: itt jelent meg ennek az új társadalmi jelenségnek művészi feldolgozása legelőször. Az újfajta hősszemlélet és hőstípus itt tört magának először utat. A dráma — legalábbis ebben az évadban — nem igen tudta nyomon követni ezt a társadalmi és em- béri változást. Talán Salamon Pál Magadra kiálts! c. darabja volt az egyetlen, mely megkísérelte ezt az újfajta hero- izmust megközelíteni: az életet megszokással, kézlegyintéssel támadó közönyével szembeni ellenállást bemutatni. Az évad többi darabjai inkább a vígjátékok eszkőzrend- jével járta körül a póz és az üres tartás figuráit, s hámozta le az üres hősiesség látszatát. A legszínvonalasabban Vészi Endre Pécsett játszott Ember a szék alatt c. darabjában. Az ő főalakja valóban „ellenhős”, aki nem akar hős lenni, és az élet mégis rákényszeríti, hogy vállalja ezt a 'szerepet is. Ez a fordított helyzet számos találó emberi mozzanat kiemelésére ad alkalmat. D e annak a jelenségnek, melyről itt szólni próbáltunk, ez a darab is csupán negatív lenyomatát adja: az újszerű hősiességet csupán körüljárja. A drámaírás egészében is adós maradt e probléma tovább-bogózásával. Az az áttörés, melyet három-négy évvel ezelőtt láthattunk Do- bozy, Darvas, Szakonyi drámáiban, s mélyet Hubay Miklós drámakötetének címe tudna leginkább összefoglalni: „Hősökkel és hősök nélkül” — nem talált folytatásra. Minden okunk megvan annak fel- tételezésére, hogy most csupán a készülődés szünetében vagyunk, és a felfedezett új emberi-társadalmi jelenség varázslata után sokkal nehezebb ennek a jelenségnek belső, bonyolult szerkezetét felmérni és kifejezni — ezért ez a viszonylagos adósság — a filmhez mérten. ALiMASI bök lös Nem tudom, más hogy van vele, de olvasói kedvemet egyre kevésbé kötik le a regények, a kitalált mesék, a költött történetek, viszont annál nagyobb érdeklődéssel ütöm föl a fejemet, ha azt hallom, hogy egy új emlékirat, személyes visszaemlékezés, hiteles dokumentumokból összeállított krónika jelent meg. Könyvtárosok is mondják, a közönség érdeklődésében határozott eltolódás figyelhető meg. A regények népszerűségével vetekszik az önéletrajzok és életrajzi visz- szaemlékezések iránti kereslet, a széppróza mellett egyenrangú vetélytársként jelentkezett a tényközlő, dokumentáló próza. Mivel függhet ez össze? — Iszonyára a történelem meg súlvosodásával, az egy emberöltőbe férő események megsűrűsödésével. s az embernek azzal a fokozódó igényével. hogy 'az események mögé lásson, hogy a történelemnek értője és értelmezője legyen. Századunkban egy esztendő alatt több történik. mint azelőtt évtizedek alatt. S a történelem. ha utólag is. magyarázatot,, értelmezést kíván. S kiknek a szavára figyelünk oda leginkább? A szemtanúkéra. Ilyen szemtanú Kún Belőné, aki nemrég írta meg visszaemlétoeeéeeÉt férjéről, Olvasólámpa Emlékiratok, visszaemlékezések a Miagyar Tanácsköztársaság nagy egyéniségéről, kiemelkedő alakjáról. Kun Béla az idén lenne nyolcvanesztendős, ha élne. Neve az ellenforradalom negyedszázada alatt az egyik ’eg- rettegettebb. legfélelmetesebb név volt a hatalom számára. Alakja emberi közvetlenségben és a történeti hűség megvilágításában talán most jelenik meg először. Az emigrációs évek és a halála körüli homályt is segíti eloszlatni a könyv. A hangsúly természetesen a Tanácsköztársaság esemény- történeti bemutatásán van. de mindig élő ember e'e- ven, hús-vér alak mozog az olvasó előtt. Talán nem félreérthető, ha azt mondjuk: izgalmas könyv. Érdekfeszítőbb. mint bármely kitalált szén mese. fantázia-költötté hősi regény. Ezt a történelem írta. Alighanem «miatt számíthat az olvasók növekvő érdeklődésére is; nemcsak érdekes, hanem igaz is. A személyes emlékezés színezi át Móricz Lili édesapjáról irt könyvét is. Címe: Fecskék a verandán. Az író idősebb lánya, Virág már korábban megírta az Apám történetét, most a fiatalabb lány mondja el vallomását. Az írás a Tükör című folyóiratban jelent meg korábban és részletekben. jó volt könyvalakban is kiadni. Sajnáljuk viszont, hogy a lapban közölt fényképekről ezúttal le kellett mondani. Móricz Lili a szavak erejével próbálja megrajzolni, életre kelteni a leányfalusi házat és Ükóit. A könyv fejezeteit ugyanazon a verandán írja. anon- nét valaha apjával a fecskék csivitelését. fészekrakását figyelték. Egy nagy író, a huszadik század magyar prózairodalmának talán legnagyobb alakiát hozzák etn- óerköze'be Móh’icz Lili so rai Nem DÓto'ják Móricz regényeit, de hozzásegítenek az író mélyebb megismerésébe^ megértésébe*. A Nyugat fiatalabb írónemzedékének tehetséges és sokat ígérő tagja volt Pap Károly. Móricz Zsigmond „prófétai léleknek” nevezte sorsa is a próféták mártí- romságával ért véget: a bu- chenwaldi fogolytáborban halt meg. Regényei — például az Azarel —, novellái az előtte járt nemzedék tagjai közül leginkább Krúdy művészetével rokonítják. Különös játéka a sorsnak: az író tragikus halála után mintha a tehetség feleségébe költözött volna át. az utóbbi időben egyre-másra jelennek meg Pap Károly- né könyvei. Ezekben is ren geteg a személyes motívum a férjére történő emlékezés s a maga életének megval- latása. Űj könyve, a Hall- gatódzók: apró mozaikokból épülő családregény. E megfigyelések azonban ma már dokumentum értékű vallomások is egy letűnt korról. A leghitelesebbnek látszó vallomás, ha valaki nem családja, férj«, édesapja, hanem a maga életéről beszél. Ilyen könyv Gelléri Andor Endréé• Egy önérzet története. Az író regénynek nevezi, valójában önéletrajz. Immár második kiadásban jelenik meg, az író feleségének gondozásában. A megrendítő zárósor a könyv végén: „A kézirat itt megszakad” — ugyanarra a sorsra emlékeztet, ami Pap Kérőivé volt. Gellérit 1944-ben elhurcolták. Egy önérzet története ugyanannak az izgatott léleknek a remeklése, aki a „tündéri realizmussal” írt — Kosztolányi jelzője — Gelléri-novellákat megalkotta... Kún Béláné könyvét ..emlékezésinek, Móricz Lili ..levelekének, Pap Károly- né „novellák”-nak. Gelléri Andor Endre „regény ”-nek nevezi. Ami a különbözőségek ellenére is közös bennük: a dokumentáló erő. a vallomás forrősága. az igazmondáshoz való hűség. A kíméletlen őszinteség és a fellobbanó szenvedély köny- ' ei. Egyik sem szorosabban vqtt szépirodalom, de mindegyik a szépirodalom Kereteit tágítja ... Dehát sosem a hagyományos műfaji szabályok szülik az alkotásokat, hanem az új művek szabják meg az irodalomelmélet leszűrhető törvényeit... T. T.
