Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-12 / 111. szám

1966. MÄJUS 12. napló 3 A harmadik ötéves terv célkitűzése: Tíz százalékkal nagyobb hozamok Hogyan tehet etérni még, magasabb búza- és kukoricaterméseket? A Sopiana is részt vesz a BNV-n A Pécsi Sopiana Gépgyár is részt vesz a Budapesti Nemzetközi Vásá­ron a közismert konzervipari gé­peivel. Tegnap délután már el is szállították a fő­városba a vásáron kiállításra kerülő gépeket. (Szokolai felv.) Duma-parti mozaik Alacsonyabb szintről indul­va könnyebb nagy előrehala­dást elérni. Így van ez a ho­zamokkal is. A tíz mázsás búzatermés után ftvorsabban el lehet érni a 20 mázsát, min* 20 mázsáról a 25-öt. A most lezárult ötéves tervben Baranva mezőgazdasága — különösen ami a növényter­mesztést illeti — isen szép fro^mirwnlfet produkált. Tffaz. r második ötéves terv célki- túzásp is magasabb volt me­nténkben. a növénvtermesz- "y hozamokat 22—23 száza­ikkal kellett emelni, míg a-mpriík ötéves tervben ez o in tűzés csak R—10 szá- ’ -1 * * "V Ezt a R—10 százalékot nznnban legalább olyan nehéz elérni, mint az elmúlt időszakban a 22—23-at. Intenzív fajták Hogy miért? Mert néhány kulcsnövénynél, — mint a búza vagy a kukorica — vi­lágviszonylatban is figyelem­reméltó hozamokat értünket. A világ nagyon sok országá­ban megelégednének azzal a kukoricaterméssel, amit Bara­nya mezőgazdasága 1965-ben produkált. A megyei termés­átlag 19,3 mázsa volt — má­jusi morzsoltban és holdban — ami hektárra átszámolva 35 mázsa. Nem sok helyen érik ezt el a világon. Búza- termesztésben is elsők között vagvunk az országban, de te­gyük hozzá, lehetnénk a leg­elsők is, mint ahogy a bólvi gazdaság már évek óta az. Magasabbról már nehezebb naevot lépni, hisz a föld ter­mőereje is véges, de hogy le­het, arra állion itt néhány megszívelelendő, vagy ha úgy tetszik gondolatébresztő meg­jegyzés. A kenyérgabona termésát­laga az elmúlt öt évben 25— 26 százalékkal nőtt a megyé­ben, s ez elsősorban az új faiták ez időszakban történő elterjedésének köszönhető. Míg 1961-ben csak 8.6 száza­lék volt az új fajták aránya, I Városszerte ma kezdődnek az érettségik, s ez — mint tudiuk —, azt jelenti, hogy karikásszemú. riadt lányok és fiúk töltik meg a ter­meket. szép, fehér papír­lapok fekszenek előttük, olyan fehéren és olyan üre­sen, hogy az ijesztő... Az érettségi feltétlenül ezt a fajta izgalmat jelenti, s bi­zonyos értelemben a felnőt­té válás kezdetét. A felnőt­té válás előestéjén, ezekben a pillanatokban ültünk le két csinos és izgatott tizen- nyolcéves lánnyal a Janus I Gimnázium egyik termé­ben. amelynek zilált képe még a percekkel azelőtt vé­get ért matematika korre- ’■'^álás nyomait őrizte, ) Csonka Anna világosabb s haíat és pontosabb elkép- ! ^eléseket mondhat magáé- i nak Kólát Erzsébet mo- so'vgósabb arcot és béké- ; sebb természetet. De lehet, ! hoey tévedek. Mindketten a < IV V osztály tanulói — e < nercben még azok — ami f »7t is jelenti, hogy kiváló ; -öolabdások. És a varrá- > sört amely a politechnlká- ( ból nekik jutott, nem túl- l ságosan lelkesednek. Azt ! hmné az ember, hogy af- í féle tipikus modern kislá­nyok. sok-sok tánccal, tánc- ! »«oiével. szórakozással... A_?t mondja Anna, kicsi­I két zordul: — Á. az én mamám na­gyon szigorúan tart en­gem. Nemigen mehetek se­hová. Nem mintha akar­nék vagy nagyon izgatna..; Megvonja a vállát, a té­mát lezárjuk. Folytatjuk a terveikkel. — Remélem, hogy sikerül az egyetemre bejutnom —» addig 1962-ben már 44, 1963- ban 56, 1964-ben 57 és 1965- ben 54 százalék. Legmagasabb az arány a mohácsi járásban, 64 százalék, illetve Mohács város tsz-eiben, ahol 84 szá­zalék. Tegyük mindjárt hoz­zá, az adottságok itt olyan jók, hogy a járásban 80 szá­zalékra, a városi tsz-ekben pe­dig 100 százalékra lehet nyu­godtan felemelni az intenzív külföldi búzák arányát. Tízmillióval többet hoznának És a megyében? Jó adott­ságaink ellenére 3—4 megye, például Fejér megye megelő­zött e téren bennünket. Eb­ben a megyében már 80 szá­zalék a külföldi intenzív bú­zák aránya, s országosan ter­méshozamban is első Fejér megye. Nálunk a Fertődi-faj- ta bevezetése kissé hátráltat­ta a külföldi búzák — San Pastóre, Bezosztája — térhódí tását, holott terméshozamban 1,8—2 mázsával e két búza mögött marad ez az új ha­zai fajta, öt év átlagában Ba­ranyában is 1,7 mázsával töb­bet adtak a külföldi búzák, indokolt tehát, hogy a Fer- tődi rovására a jelenlegi 54 százalékról 70 százalékra nö­veljük a megyében a nagyho­zamú külföldi búzák arányát. Ez az arányeltolódás évente 40 000 mázsa többlet búzater­mést jelentene, ami értékben 10 millió forint s kereken egy forinttal növelné a munka­egység értékét. Ezen bélül a mohácsi járás­ban jelentős hozamemelke­dést jelentene, ha az egész já­rás kizárólag San Pastóre bú­zát termelne. A búzahozamok nemcsak az új fajták elter­jesztésével, de a vegyszeres gyomirtás fokozásával is to­vább növelhetők. Tavaly 22 ezer holdon végeztek vegysze­res gyomirtást, az idén már több mint 30 ezer holdon vé­geznek a tsz-ek, s ez biztató. Relatíve hozamnövekedést mondja Erzsi —, nem hall­gatónak, nem, hanem dol­gozni. Másodikos koromban elkezdtem a gyors- és gép­írást, be is fejeztem. Egy év múlva valószínűleg el­megyek a közgazdaságiba és különbözetet teszek. Az­tán a nyelvekkel fogok fog­lalkozni. Franciát és oroszt tanultam, először ezeket ta­nulom meg teljesen ... — Sopronba megyek óvó­nőképzőbe — veszi át a szót Anna. — Azt mondják, szép város és kellemes hely. Óvónő akarok lenni egészen kis korom óta. Nagyon sze­retem a gyerekeket, azt hi­szem, tudok is velük bán­ni, a ház gyerekei örök­ké rajtam lógnak. Sose ide­gesítenek. És aztán ott éne­kelni is kell, az megy, éve­kig karénekes voltam. Ma­tematika pedig nincs. — Azonfelül lírikus alkat — jegyzi meg Erzsi nagy komolyan. _ Mindenesetre j obban megy neki a magyar, mint nekem. Anna szerényen moso­lyog, aztán még kiderül ró­la, hogy levelez egy francia fiúval, nyelvtanulás céljá­ból, s a sors különös sze­szélye folytán a fiú mate­matika szakos főiskolás. Természetesen idővel sze­retné meglátogatni... És panaszkodnak egy ki­csit. Itt ez az érettségi, egyik tanár azt mondja: gyerekjáték, a másik pedig, ha az ember egy pillanatra eredményez a kombájnaratás szemveszteségének csökkenté­se is. Válogatni lehet a hibridek között Kukoricánál némileg más a helyzet, hisz a hibridmagvak valamivel előbb törtek be a termesztésbe, mint az új bú­zafajták. Már 1961-ben a ku­korica 70 százaléka hibrid volt, 1962-ben pedig az arány meghaladta a 92 százalékot, Baranya megyében, s ez egye­dülálló dolog a világon. A hibridkukoricák ma már ki­zárólagosak a termesztésben s elterjedésüknek köszönhető el­sősorban, hogy megyénkben az elmúlt ötéves terv idején a kukorica terméshozama 23 százalékkal emekedett, ami holdanként 2,9 mázsának fe­lel meg. Míg 1961-ben 10,9 mázsa volt a megyei átlag­termés, addig 1965-ben már 19,3 mázsa. A legbővebben termő hibridnek a Martonvá- sári 1-es bizonyult, azonban kései érésű. A kezdetben köz­kedvelt Mv 5-ös hibrid ideje már lejárt, jobb változatok léptek helyébe, mint az Mv 64-es és az Mv 59-es, melye­ket az Országos Fajtaminősítő Tanács ez év elején ismert el hivatalosan is új fajtának. E hibridek jó megválasz­tásával még fokozható a ter­méshozam e növénynél is. De a vetés időpontja legalább úgy beleszól a termésbe, mint egy-egy fajta termőképessége. Míg 1961-ben a kukoricának csak 52 százalékát vetették el Baranyában május 1-ig, addig 1966-ban. tehát most, május 1-re a terület 91 százalékán földben volt a mag, s ezzel nemcsak megtarthatjuk, de fokozhatjuk is az előző évi nagy terméshozamot. — Vitaest keretében Váró­czi Zsuzsa értékeli a Jelenkor II., III., IV. és V. számát május 12-én este hét órakor a szerkesztőség helyiségében. nem néz a táblára, már azt mondja: majd meglátod, megbuksz ... Hogy ismerje ki magát az ember? Olyan sok a tanulni való, pláne, ha az ember mindent meg­csinálna, amit mondanak, akkor aztán éjjel is tanul­hatna ... — Nekem azt is mond­ták — mondja Erzsi szeré­nyen —, hogy az én dolgo­zatom még egyes se lesz... Jó ízűt kuncognak. — A ballagás? — von­ják meg a vállukat, és An­na hozzáteszi: — én nem tudom, a nővérem ballagá­sát végigsírtam, az enyé­met meg nem. A nővére nemrégiben ment férjhez. Véletlenül megkérdezem Erzsitől, neki is van-e testvére, s a vá­lasz: — Hogyne, a bátyám az az ő nővérének a férje . .. Ezen még jobban derül­nek. Hiába, érettségi ide, érettségi oda, ebben a kor­ban szeretnek nevetni az emberek. Hogyan képzelik a jövőt? — Hát, én még nem na­gyon érek rá ezen gondol­kodni — húzza fel a vállát Anna —. biztos elhelyeznek valami óvodában, akkor meg jó. És jó lesz az is, ha az ember önállóbb lesz és szabadabb. Az emberek mindig azt mondják: de jó neki, csak iskolába iár... Pedig ez olyan nagv lekö­töttség, ha hazamentünk, ta­Délelőtt tíz óra. A parti sétány padjain min­den hely „elkelt”. A víz szin­te áll, apró kis halak cikáz­nak a kompkikötő fehérre mosott kövei között, hajók, uszályok, vergődő kajakok a víz közepén... Ez már az igazi tavasz, vízre szálltak a vadevezősök, s megjöttek az első nagy hajóvonatok délről. Mohács a téli élettelenség után, mint aki felébredt, s ropogó csontokkal nyújtózik egyet, egyszerre város lett; zajos, eleven, százszínű, hajó­sok és vízparti emberek fur­csa találkozóhelye Mozdulat­lannak látszik a víz. élette­lennek a hajók, közömbösek a parti napozók, s mégis, min­den percben történik valami... * A Selyemgyár alatt hor­gonyzó Miskolc vontatón meg kezdődött a vámvizsga. A ha­jó orra parthoz ér, az uszá­lyok mögötte sorakoznak. A parton — mintha farkassze­met néznének a hajóval — vámőrök állnak. Fej bukkan nulni kellett. És különben is. — Az ám — sóhajt Erzsi is — csuda jó lesz, az em­ber befejezi a munkát és kész.;. Csuda sok időnk lesz. Egyetértenek abban, hogy a férjhezmenést fölösleges betervezni, és amúgy se jó ilyen korán. Eszükbe jut egy kislány, akivel nyolca­dikban jártak együtt, s aki­nek nemrégiben született a második gyereke. Látom gondterhelt arcukon, hogy ettől kicsit öregnek érzik magukat... mások már csa­ládanyák. ők pedig ... — Lehet, hogy a nyáron elmegyek varrodába — tű­nődik Erzsi —, addig, amíg nem sikerül a végleges ál­lás. — Én is minden nyáron dolgoztam eddig — mondja Anna — papírt válogattam, olyan fuvarleveleket meg mindent... Máshol is vé­geztem kisegítő munkát, iro­dákban. Végleg elment a kedvem az irodáktól, amúgy is rémes egész nap egyhely­ben ülni, de ráadásul azt a látszatbarátságot vagy mij nehezen bírnám ki, amit láttam, jól láttam, pedig még kislány voltam .. . Nem, a gyerekek között nagysze­rű lesz. Nagy sóhaj a válasz, ami­kor sikert kívánok nekik az érettségihez, aztán tás­kába kotorják a szerteszórt könyveket és felmarkolják a félberágott sóskiflit és bánatosan, izgatottan, re­ménykedve — s jó ízűén — eszegetni kezdenek. H. E. fel egy kabinablakban. „Meg­jöttek”. A kapitány elébük siet; komoly, szertartásos minden mozdulata. Az egyik vámőr — tiszta, előírásszerű egyenruhában —, kedélyesen nevet, társai azonban — sö­tétkék kezeslábasban, rúd- alakú elemlámpákkal —, ko­morak. Mennyi lyuk, szekrény, üreg. eldugott sarok van egy ilyen hajón... A hajós áll a korlátnál, egykedvűen rágja a cigarettát, a vámőr, a hajó­fenékben, motorházban, s is­ten tudja még hol mászkál... Látszatra nagyon is egyenlőt­len küzdelem. Idő azonban van. A sötétkék kezeslábasba öltözött vámőrök nyugodtak, néha viccelődve megszólítanak egy matrózt, mindez azonban semmit sem változtat a vizs­gálat komolyságán. Elmúlik fél óra, egy, a nap mintha megakadt volna az árbocon, izzik a vas. Már a szakácsnő is únja, kibújik a fehér kony­hából — úgy tesz, mintha szennyes vizet öntene ki —, s lopva odaszól egy őgyelgő matróznak: „Mi van?” — „Mi lenne?” — „Tart még?” — „Miért ne tartana?” Aztán mégiscsak vége. Elő­jönnek a vámőrök, gyülekez­nek a matrózok. Az egyik kezeslábasba öltözött vámőr csomagot mutat. Kölnis üve­geik. Sok. „Hát ez?” — kérdi. A matrózok nézik, aztán meg­húzzák a vállukat. „Kölni”. ! „És hogy kerül ide?” Megint meghúzzák a vállukat. A víz csobog a hajó körül, lágyan megbillen a fedélzet. Bizony, bizony, nem könnyű az élet... * Fiatal fiú ül a pádon. Pa­I pírok, jegyzetek, könyvek ve­szik körül, bárki azt hiheti: tanul. Hosszúra nyújtott kürt- búgás hullámzik a víz felett. Felkapja a fejét. Teste meg­feszül. Távol, még alig felis­merhető, egy hajó fehér teste viliódzik. Percek múlnak el, mig közel ér. A fiú nézi, meg- babonázottan, a tizennégy- évesek áhítatával. Mikor közel ér, feláll, integet. Valaki visz- szaint, a kürt újra felbúg, s aztán lassan eltűnik a kanya­rulatban a hajó. A fiú visszaül a könyvek közé. Lapozza egyiket, aztán I a másikat, látszik, nincs tü­relme. Fáradtan, kedvetlenül ül kis ideig, majd hirtelen mozdulattal térképet vesz elő. í Kiteríti, színes ceruzát fog. I Ajkát beharapja, vonalakat j húz. „Bombay—Fiume”, Ale- í xandria—Honolulu”. Magába- > feledkezve dolgozik, néha szá- { mókát is ír: távolság, üzem- > anyag élelem, egy kapitány­nak sok mindenre gondolni í kell... Igen, egy kapitánynak, mert ebben a percben, ő az — egy igazi hajó igazi kapi­tánya .. . * Súlyos fekete uszály. A hát­só fedélzeten apró kis kabin: itt lakik as uszály személy­zete. Napok óta állhatnak mozdulatlanul. A szikrázó vi­zen kajakok húznak a sziget felé. Minden kajakban két fiatal fiú, izmosak, barnák, kihívóan egészségesek. A ka­binablakban egy szőke női fej. Kócos, kedvetlen. Nézi n vizet, aztán a parton sétáló­kat, aztán az egyik kajakot, mely újra meg újra visszatér az uszály közelébe. A fiú ne­vet, felemeli a lapátot — a kis lélekvesztő majd hogy fel nem billen. Elsiklanak, megkerülik az uszályt, a nő forgatja a fejét, hogy lássa: visszajönnek-e? Itt vannak. Siklanak, nevetnek. A fiú me­gint int. A szőke nő elmoso­lyodik — egyszerre megszénül. szelíd, szomorú mosolv ez aztán kinyújtja a kezét, s inti, a kajakosoknak. Azok nevet­nek — boldogan, a győztesek örömével, s aztán egyszerre mindennek vége: a kabin mé­lyéről kinyúl egy barna erős férfikéz, s berántja a bájos, kacéran mosolygó szőke női fejet... * Az öregember sohasem sze­rette a vizet, s most mégis mindennap itt ül a kopott kö­veken. Reggel jön. délben megy. ebéd után megint jön. s estig lent marad. — Nézze. uram. milyen ko­szos az a hajó;.. Valamikor ez nem volt. Hát igen. a hajó koszos, igaz, ketten éppen a fedélze­tet mossák. — Annak idején a fegyelem mindennél fontosabb volt... Üi mereven szigorúan, mint egy kapitány. Minden mozdu­latot. minden szót figyel. — A hajók is mások .. t — Igen? — Hát nem látja? Hajók ezek a csónakok...? A gőz­hajó, az igen ... — A bácsi bizonyára sok évet töltött vízen ... — Én? — Hogy így érti.. — Na igen — mondja, s hirtelen szedelőzködni kezd. — Én borbély voltam, fod­rász. saját boltom volt — mondja, s sértődötten elbánt' a Vadászkürtbe, hogy megigva az aznapra rendelt kisfrÖ"s- csöt... Békés Sándor DUNANTCLI NAPLÓ A Magyar Szóéinhsi- •" *n »?*>•• ár» Baranya megyei Bizortsáe? és a megyei tanács lapja főszerkesztő Vasvár4 * Ferenc-^.pkesztősée 4u-i ho. ,v t Tel.: 15-32 15-33 ?1-«n *£-22 r-H Belpolitikai '•ovat: Kiadja: a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly Kiadóhivatal: Pécs. Bűnvádi tit 11 Tel.: 15-32. 15-33. 21 -«0. «0-11 PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs. Munkácsv vnhálv u :o Felel Ó1 *! V’lir'r D97C.A Terjeszti a Magyar *-< sta Előfizethető a nelvi oostahivataiok- nál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12.— Ft Indexszám; 25 054. Érettségizők

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents