Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-08 / 108. szám

4 napló 1966. MÁJUS 1 Barátság külön vonat Moszkvába A pécsi IBUSZ Iroda a Hazafias Népfronttal és az MSZBT-vel karölve Barátság különvonatot indít Pécs—Kiev —Moszkva—Pécs útvonalon június 21—28-ig. Jelentkezni még május 15-ig lehet az IBUSZ pécsi és komlói iro­dáiban 600.— forint előleg le­fizetése mellett. Az IBUSZ belföldi túra­ajánlatai: Július 15—19-ig 5 napos országjárás Pécs, Keszthely, Szombathely, Kőszeg, Sopron, Fertőd, Veszprém, Tihany, Pécs útvonalon — 4 szállás­sal, 9 étkezéssel a részvételi díj: 523.— forint. Jelentkezési határidő: jú­nius 30. Július 2—6-ig 5 napos or­szágjárás: Pécs, Budapest, Ké­kestető, Eger, Miskolc. Aggte­lek, Lillafüred, Párád. Buda­pest, Pécs útvonalon — 4 szállással és 9 étkezéssel a részvételi díj: 594.— forint. Jelentkezési határidő: jú­nius 17, Nődéin fodrászat Újmecsekalján Zsúfolt körülmények között működik a Pécsi Fodrász­ipari Vállalat újmecsekaljai fodrászüzlete. A zsúfoltság hamarosan megszűnik és a várakozási idő is jelentősen lerövidül, július elsejével ugyanis a bolgárkerti üzletsor­ban új fodrászatot nyitnak: 4 személyes férfi, 6 személyes női és egy kozmetikai részleg­gel. Kivégezték mr a cinkotai gyilkost Krisztián Imre, az Autóal­katrészgyártó és Felújító Vál­lalat f őrendésze tavaly decem­ber 1-én késő este behatolt a vállalat cinkotai telepére, hogy a béreket tartalmazó páncélszekrényt megfúrja és a pénzt ellopja. A páncél- szekrény megfúrásához Kiss József rendészt és Szirony Ist­ván lakatost félrevezetve az­zal hívta segítségül, hogy ké­meket kell leleplezniük. Ami­kor már úgy gondolta, hogy a pénzhez hozzájuthat, a két segítőtársat kalapáccsal hátul­ról leütötte. Szirony István meghalt, Kiss József súlyos fejsérülést szenvedett, Krisz­tián a pénzhez nem jutott hozzá. Krisztián Imrét a Fővárosi Bíróság halálra ítélte. Az íté­letet a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta. A kegyelmi kérelmet az Elnöki Tanács elutasította. A halálbüntetést szombaton végrehajtották. A balokányí meleg vizű strandon csütörtök óta már javában tart a strandszezon. Foto: Erb Május 12-én kezdődnek a főiskolai napok Mindenütt lázas sürgés-for­gás a Pécsi Tanárképző Fő­iskolán. Szinte minden és mindenki talpon, fedélzeten. Dr. Kálmánchey Zoltán főis­kolai igazgatóhelyettes szobá­jában hatalmas tájékoztató térkép: a pontosan kijelölt részfelelősök tudják mun­kájukat, bár annak minden szála hozzá fut össze. A fo­lyosókon festményeket, saját és a Főiskola képzőművész tanárainak alkotásait viszik kiállítani a hallgatók, a sta­dionon a dísztoma-bemutatóra készülődnek, mig a díszterem­ben az ünnepi Zrínyi-est szí­nes számait próbálgatják. Május 12-én, csütörtökön a délelőtti tudományos ülések­kel és kiállítások megnyitásá­val kezdetét veszi a négyna­pos program. Erre a minden negyedik évben Pécsett tar­tandó főiskolai napokra váro­sunkba érkeznek hazánk va­lamennyi tanárképző főisko­lájának küldöttségei, valamint az Újvidéki Egyetem Filozó­fia Fakultásának, a Pozsonyi Komensky Egyetem Nagy­szombat! Pedagógiai Fakultá­sának és a Lipcsei Pedagógiai Intézet sportküldöttségének tagjai. A fizika tudományok köré­ből tartandó tudományos ülést Márk Bertalan, a Főiskola igazgatója nyitja meg csütör­tökön de. 9 órakor a Főiskola dísztermében. Az ország leg­kiválóbb szaktudósai által tar­tandó tudományos előadások­hoz harmonikusan csatlakoz­nak a fizikai és a műszaki témájú dokumentációk kiállí­tásai. Rendkívül érdekesnek ígérkezik a rajzszakos hallga­tók és a Főiskola képzőmű­vész tanárainak alkotásaiból összeállított kiállítás, amelyet dr. Kotta Ferenc főiskolai igazgatóhelyettes njŰt meg csütörtökön 12 órakor. A szi­getvári csata 400 éves évfor­dulójára rendezett Zrínyi­emlékestet pénteken este 7 órakor a Pécsi Nemzeti Szín­házban tartják. A szombati nap is igen érdekesnek Ígér­kezik: ekkor tartják a spar- takiádot, amelyet a testneve­lési bemutató, este pedig a városi szabadtéri színpadon dísztorna követ. Feleltetés! ülök a hátsó padban, nyugodt vagyok, fi­gyelek. Engem nem fognak kihívni. Nem tudom, megfi­gyelték-e már, hogy meny­nyire különböznék egymástól az emberek és persze a fiatal­emberek is. Ebbe az osztály­ba 17 éves leendő autószere­lők járnak. Valamennyien ipari tanulók és mind más. Szigeti József a műanya­gokról beszél. Felelete folya­matos, tanult a fiú, ez látszik rajta, de nagyon izgul. Egyik lábáról a másikra áll, beszéd közben ütemesen ringatja ma­gát, a dobogó hangosan nyi­korog alatta. Szigetit — saját bevallása szerint — a szülei szobafestőnek akarták adni, mint mondták, az egy bevált szakma, de ő jobban húzott a motorokhoz. Most négyesre osztályozzák, nem is tudott jobban, de érzem, hogy ebben a négyesben is kemény mun­ka van. Tordai János hallatlanul magabiztos. Kimegy, mintha valami produkcióra készülne, könnyedén feltolja a pulóver ujját, először a balt, aztán a jobbat, megköszörüli a torkát, és beszél. Na, persze, ha aka­dozva is, re röptében veszi a súgást. Jőeszű gyerek, hár­masra felelt. — Vókányi vagyok — mondta később beszélgetésünk során, nem kis meglepetést okozva közlésével — mező- gazdasági gépvezető akartam lenni, az apám is az, de talán éppen ezért ellenezte. Isme­retség folytán bekerültem ide, bevált Utána vissza szeretnék menni a tsz-be, a műhelybe szerelőnek. Nagyon rendes tsz. Vas Lászlót az Imént cse­vegésért büntetésből felállítot­ták. Derültség kíséri, ahogy most kislattyog a dobogóhoz. Nem, 6 nem volt itt, nem tu­dott készülni, ne is kérdez­zék, beteg volt az ujjával, borogatni kellett... Mindezt bánatosan, kedves szemtelen­séggel mondja, nem lehet rá megharagudni. Megússza. Ez az én emberem. Az idősebb szakmunkásokról kértem tőle véleményt egy fél óra múlva: — Hogy jönnek ki a sza­kikkal? — Elég jól. Én speeiel har­minc éves korig. Az időseb­bek elintéznek azzal, hogy taknyosok. — És nincs Igazuk? — kér­dezte válaszképpen nevetve Tordai. — Nem, itt arról van szó — magyarázta Szigeti —, hogy segítenek. Legnagyobb részben az oktatók. Tordai megtoldotta: — Nemcsak az oktatók. Minden csoport mellett van egy szakmunkás is. Négyesben ültünk az irodá­ban. Vas László kihasználta az alkalmat, és szóba hozott egy őket érintő problémát: — Csak nekünk az nem tetszik például — mondta —, hogy tilos cigarettázni. Az idősebbek mindenütt dohá­nyoznak, mi csak az arra ki­jelölt helyen, ott aztán köny- nyen elkapnak. Haditechnikai vándorkiállítás Cticél: Siklós és Szigetvár - A kiállított tárgyakhoz hozzányúlni szabad! Repülőgép, harckocsi. löve­tek, különféle haditechnikai eszközök. Tavaly Székesfehér­várott, Székszárdon, Kaposvá­rott, Zalaegerszegen, Keszthe­lyen, Tatán, Pápán és Veszp­rémben mutatták be a Buda­pesti Hadtörténeti Intézet vándor haditechnikai parkjá­nak az anyagát. A haditechni­kai kiállítást mind a fiatalok, mind a felnőttek nagy érdek­lődéssel fogadták mindenütt ' Egy-egy városban ezrekre rú­gott a látogatók számai A vándor haditechnikai ki­állítás a honvédelmi ismeret- terjesztés kiváló eszközének bizonyult; — Kiállításunk felújítva, ki­egészítve az idén is útra kél — mondották a Budapesti Hadtörténeti Intézet vezetői. S ez az utazás már meg is kezdődött. A repülőgép, a harckocsi, a többféle különbö­ző űrméretű lövegek, a gép­puskák, a gyalogsági fegyve­rek, a híradó és optikai esz­közök, a műszaki és vegyvé­delmi felszerelések, berende­zések, az érdekes fényképes tablók Szegedre utaztak. Áp­rilis 1-én ugyanis ebben a vá. rosban mutatták be az idén először a vándor haditechni­kai kiállítást. A szegedi bemutatót köve­tően a kiállítás aztán őszig járja az országot. Győrött, Sopronban, Szombathelyen és Nagykanizsán két-három hétre ver tanyát Baranya me­gyében Siklóson és Szigetvá- rott szórakozhatnak és ismer­kedhetnek majd az érdeklő­dők a vándor haditechnikai park anyagával. A siklósi és szigetvári gyerekek körében minden bizonnyal nagy lesz az öröm, ugyanis más kiállí­tásoktól eltérően, a vándor haditechnikai parkban: a ki­állított tárgyakhoz hozzányúl­ni szabad! Sőt a repülőgépbe és harckocsiba bele is lehet ülni. A haditechnikai kiállítás idején honvédelmi ismeretter­jesztő előadásokat tartanak és filmeket is bemutatnak ame­lyek Néphadseregünk életébe engednek bepillantást T. E. Az autószerelés irigyelt szakma. Mindhárman megem­lítették, hogy nehezen sikerült bejutniuk. Szigeti József tény­ként szögezte le, hogy az autószerelésnek jövője van. — Hogy tetszik a munkája? — tettem fel a konvencionális kérdést Vas Lászlónak. — Gyerekkorom óta szere­tem ... — kezdte. Megállt. Rámnézett. Véletlenül sem mosolyogtam, de azért kijaví­totta magát. — Szóval mindig szerettem az autókat, moto­rokat. Hét hónapot jártam a Nagy Lajosba, nem sok si­kerrel. Szakközépiskolába sze­rettem volna járni, nagyon elkeserített, hogy öt plusz egyesbe kerültem. Én nagyon meg vagyok elégedve a mun­kámmal és szeretem a szak­mát. Ha kitanultam, le sze­retnék érettségizni, de tech­nikumban. — Hogy tetszik a suli? — kérdeztem. — Az elméleti oktatásra gondolok. — Szigeti válasza egész kis vihart kavar. — Soft: olyan dolog van az anyagismeretben, amire nem nagyon lesz szükségünk. — Azért, amiről feleltél, például a műanyagokra na­gyon is szükséged lesz — — mondta vélt ellenérv­ként Tordai és hozzám for­dult: — Hallottuk, hogy már van olyan német gyártmányú, hőre keményedé műanyag­gyűrű... Vas vágott közbe. — Igen, ami jobban kitölti a hengert, mint egy vas gyű­rű. fis magyarázták hévvel, hozzáértően, egyáltalán nem dlákosan, hanemmajd­nem azt írtam, szakember­ként. Mindenesetre amikor beszélgetésünk után az oktató előttük kérdezett meg, hogy „na, hogyan viselkedtek a fiúk?” — eléggé zavarba jöt­tem. — Hogyan viselkedtek vol­na? — mondtam kínban. — Felnőtt emberek. — De ebben a válaszban azért volt igaz­Aezél Gábor Ankét a Világ Ifjúsága olvasói részére A Világ Ifjúsága szerkesztő­sége a KISZ Pécs városi Bi­zottságával és a Doktor Sán­dor Művelődési Házzal közre« működve ankétet rendez a népszerű ifjúsági lap olvasói részére, 8-án, vasárnap este 7 órakor a Doktor Sándor Mű­velődési Ház nagytermében (Déryné u. 18.) a Fiatal Uta­zók Klubjának élménybeszá­molója előtt. Tiszai László fő- szerkesztő válaszol az olvasók kérdéseire, észrevételeire, ja­vaslataira. Az ankét résztve­vői prospektusokat, jelvénye­ket. naptárokat kapnak, és az érdeklődők között kiosztják a Világ Ifjúsága külföldi leve­lezők név- és címjegyzékét tartalmazó mellékletét. Majd a lap munkatársa, Makai György újságíró beszámol kínai, vietnami, angliai és svájci élményeiről az ankét résztvevőinek. Az élménybeszámoló után le­vetítik a Felkel a nap, a Négy évszak és az Ezt láttuk Lon­donban c. kisfilmeket. ÖRÖMÖK, QONDOK... Tizenkilenc éves volt, alig • * túl a bakfiskoron, ami­kor már maga is gyermekeket tanított egy eldugott baranyai kisközség négyosztályos isko­lájában. Ott, a szülői érte­kezleteken, a családi vizite­ken csodálkozott és irigyke­dett rá először azokra az anyákra, akik két-három gyermekükről kaptak örömős vagy hűsítő számadást tőle. Ilyenkor, nem is egyszer kapta magát azon, hogy szí­vesen cserélne helyet, de örö­möt, bánatot, felelősséget is azért a kincsért, amiért ő maga már gyermekkora óta ösztönösen áhítozott. — Egyszál gyerek voltam, tudom mit jelent egykének lenni. Olyan kapu mögött él­ni, amely precíz beosztással tárul és csukódik, s adagol­va adja csak az örömöket..; Hogy ne higgyem panasz­nak amit mond, kiegészítés­ként hozzáteszi még: — Ne értsen félre, távol áll tőlem, hogy szemrehányást tegyek érte az anyámnak. Amit ő adott, szíwel-lélekkel adta, s éppen ezért nem ér­tette, hogyan is érthette vol­na, amikor egyszer-egyszer dacosan odaálltam eléje és azt mondtam neki: Ha nagy le­szek, nekem négy gyerekem lesz. Volt amikor kinevetett, de olyan is volt, hogy meg­haragudott érte: — Ilonka, Ilonka, nem is tudod, milyen butaságokat mondasz. Ilonkából azóta Ambrus La- josné lett, s ha nem is váltot­ta be szószerint a „fogadal­mát”, alig-alig maradt adósa. Három gyermeke van, három eleven szép fia, noha a képen csak Zolikát és Tiborkát lát­ni, mert a „nagyfiú”, a tizen­három éves Lajoska éppen iskolában volt, amikor meglá­togattuk a családot; Na, persze, azért azt sem szabad elhallgatni, hogy az Ambrus család eredeti tervei­be két alkalommal is „hiba” csúszott, s ha már így tör­tént, illő, hogy maga a „ter­vező” szóljon róla. — Lajoska után kislányt vártunk, s látja, még a Zo­lika után is fiú jelentkezett. Mit tegyek, ha már az az igazság, hogy a fiú népség mindig tülekedőbb, agresszí­vebb a leánygyereknél; Komolyra fordul a szó, mert azért más igazságok is ér­vényre jutnak ott, ahol há- rom-négyévenként gyarapo­dik a család. Náluk ugyan még nem a „kisgyerek kis gond, nagygyerek nagy gond” igazsága a gondok mérője, hanem a „hármas szám”. A három gyerek mind nagyobb felelősséggel járó nevelése, amihez kétségkívül nagy se­gítség a pedagógus mama ta­pasztalata, de es a tapaszta­lat mellékutakra vezethet, ha kicsit is hiányzik belőle a mértéktartás. Mert nem es­szén ugyanaz az iskolai és a családi nevelés fegyelm: rendje. Az egyiké feszeseb h. beosztottabb, a másiké rerr hagyóbb, oldottabb, mert r egyikre mindig felkészül . ember, amíg a másik tele v: készületlen, váratlan, keller vagy kellemetlen esemény kel. Nem mindegy hát, h> • otthon hagyja-e vagy magé a ölti mindezeket a tanításra induló pedagógus, s az sem. ha a hazatérő mama „magá­nál felejti” az iskolai gondo­kat. Pedig ott is, itt is gye­rekekkel van dolga. A mbrus Lajosné diszting ” váltan bánik mindkr' feladatával, kötelességével Mindig hazavisz valamicske! az iskolai rendből, s ahhoz is ért, hogy a családi oldott Ságból, melegségből miko mennyit öleljen és adjon a: osztályának. így volt ez leg utóbb Is. Amikor felkeres­tem, kicsit szemérmesen, ki­csit dicsekedve újságolta, hogy az ő osztálya is lázasan készülődik az anyák nap­jára. — Verseket, köszöntőket ta­nulnak — mondja, s egy pi­cit belepirul, amikor hozzáte­szi: — magam is kreáltam néhány Veráikét, hogy . 4 FELNŐTT EMBEREK

Next

/
Thumbnails
Contents