Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

1906. MÄJUS 29. napló 5 1 Pillangókisasszony új szereplőkkel Igaz gyönyörűséggel tekin­tettük meg Puccini elnyű­hetetlen operáját, amelyet egyik nemzedék váltóbot- szerűen átad az utána jö­vőnek. Mi a titka ennek a világsikernek? Az az őszinte és ízléses hang, amellyel a szerző megrajzolja a törté­net alakjait és cselekményét. Egyesek szerint ez a zene „limodáné”. Lehet, de mégis annak a zongoraművészünk­nek adok igazat, aki a kö­vetkező kijelentéssel kelt védelmére; — Én a limonádét is sze­• retem! '4 A címszerepben Bárdos Anna pályájának eddigi leg­egyöntetűbb alakítását nyúj­totta. Tapasztaltuk, hogy mindig gondosan kidolgozza szerepeit és a legnagyobb művészi lelkiismerettel lép színpadra. Most is azt érez­tük, hogy a legkisebb hang, a legegyszerűbb mozdulat is aprólékosan átgondolt volt. Ezért sikerült elénk állíta­nia hitelesen a tiszta szere­lem áldozatos alakját, mind azzal, hogy a nagy szerepet csengő hanggal bírta, mind színészi játék dolgában. Hasonlóan jó a benyomá­sunk rokonszenves tenoris­tánkról, Csongor Józsefről, aki Pinkerton hadnagy sze­repében nemcsak fényes magasságokat produkált, nemcsak szépen legömbölyí­tett frázisokat énekel, ha­nem teljesen sikerült kife­jeznie a szerep fő jellemvo­nását: a marcangoló önvá­dat. Mind megjelenésében, mind művészi magatartásá­ban nemes értéket hordozó énekest, veszít Pécs a Deb­recenbe átszerződött művész­ben. Fiatal karmestereink egyik legrátermettebbje, dr. Dőry Miklós irányította az elő­adást, egyetlen hatalmas lendülettel, amelynek biz­tonságát elmélyült felkészü­lése adta meg. A „Pillangókisasszony” lelkes operistájnk második bemutatója volt. Annak örülnénk, ha már csaknem harminc műből álló készle­tükből mennél többet for­gatnának. Ezzel az értékes előadással újfent bebizonyí­tották, hogy a pécsi opera- társulat méltó a fenntartás­ra, mert sokkal magasabb szintű előadásokat produkál, mint ami hét év után el­várható vo'na. Próbáljon mindenki büszke lenni arra, hogy milyen szép operaelő­adásokat kap itt helyben! Veress Endre Pécs — űtförőváros Riport a jubileumi találkozó olső napjáról helyet foglalt. A hangulat eleinte kissé adminisztratív, később mégis komoly foga­dalom születik: — Csapa­tainknál szervezzük a Nagy Októberi Forradalom tiszte­letére induló „Vörös Zászló Hőseinek Utja”-versenymoz- galmat. Közben egy villáminterjú Benkő Gyula megyei úttörő- titkárral: — ötkor nyílik a megyei jubileumi kiállítás. Az idén a képzőművész szak­körök aratják le a mezőnyt, legalábbis mennyiségileg. Este fél nyolc van. A Sza­badtéri Színpadon valaki gyufát keres: meg kell már gyújtani a tábortüzet. Földessy Dénes Jubileumi kiállítás a Technika Házában. Pécs, pályaudvar. Az uta­sok: úttörők. A várakozók: úttörők. A fényképész: út­törő. S így mehetne ez to­vább; Pécs tegnap délelőtt kilenc órától kezdve úttörő­város lett. Ebben az órában fogadták ugyanis a városbe­liek a megye úttörőit, a vas­úti pályaudvaron és a piac­téri buszállomáson egyaránt. Most éppen a szigetváriak egyik csoportja érkezett, Donszky Béláné vezetésével. Péter Zsuzsi és Schulteisz Il­dikó újmecsekaljai úttörő- lányok, úgy is mint fogadó­bizottság, eléjük lépnek és beosztják a párokat. Péter Zsuzsi karonragad egy szép­nevű szigetvári kislányt, Ro- molhatatlan Margitot: — Kovács-telepen lakunk, hozzánk jössz vendégnek, jó? Közben megszólal mellet­tünk egy sonkáskenyér: — Az hol van, mert én is arrafelé vagyok hivatalos. Jobban megnézzük: a má­sodpercenként kisebbedé son­káskenyér mögül Hegedűs Jancsinak, az egyik legjobb étvágyú szigetvári srácnak feje tűnik elő. Jej nektek, Kovács-telepi éléskamrák! * Jókai utcai iskola. Bükkösd, Olasz, Királyegyháza és Bo- gád úttörői csodálják a mo­dem iskolát és a frissen megnyitott kiállítást, legjob­ban persze a miniatűr repülő­teret, ott a terem közepén, tisztára olyan, mintha igazi lenne. „Seremetyovó a Jókai utcában” — jegyzi meg a lég­ügyek tízegynéhány éves ki­rályegyházi szakértője. i Közben megérkezik Kár­páti Sándor elvtárs, a KISZ ; Központi Bizottságának tit­kára, az Országos Úttörőel­nökség elnöke. Beok György­né pedig az iskola csapatának parancsnoka, friss kitüntető jelvénnyel a gomblyukában végigkalauzol a kiállításon, melynek jelszava: Húsz év. S a kiállításról szóló véle­mény ugyancsak rövid le­gyen: Sikerült. — Mi itt ebben a házban foglalkozunk azokkal az ügyekkel, melyek nagyjából a ti életeteket is meghatá­rozzák. Persze az élet a mun­kapadok mellett dől el, de az elvi meghatározás általá­ban itt történik! — ezekkel a szavakkal fogadta Ambrus Jenő elvtárs, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkára, a 39-es dandár úti iskola úttörőcsapatának kül­döttségét. Mellette ott ült Rapai Gyula elvtárs is, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának első titkára, va­lamint Kiss Dezső elvtárs, a Városi Pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője is. Van miről beszélni, mert ez a csapat a megyében egye­dül nyerte el a KISZ Köz­ponti Bizottság vörös selyem­zászlaját. Szívesen hallgatták a történeteket a siklósi úttö­rők is, akik ennek a csapat­nak a vendégeként szintén eljöttek a pártbizottságra. Később a hangulat egészen felmelegedett és lassan, de biztosan gazdára lelt a sok „protokoll-mignon” is. S a városban huszonhét ilyen fo­gadás volt * Ülésezik a megyei Gyer­mektanács. ötven pirosnyak- kendős tanácstag között Kár­páti Sándor, a KISZ Köz­ponti Bizottság titkára és Lukács János, a Baranya me­gyei KISZ-bizattság titkára is Orafás« verseny a pártkongresszus tiszteletére Ölszáz hold a cél * A megye több kiváló kombájnvezetőjének javaslatára ez évben is harcba hívjuk a fiatalokat, a kombájnosokat a gabonabetakarítás nehéz és nagy csatájának megvívá­sára. A párt IX. kongresszusa tiszteletére széleskörű be­takarítási versenyt hirdetünk! Felhívunk minden állami gazdasági, gép- és gépjavító állomási, termelőszövetkezeti kombájn vezetőt, csatlakozzon a betakarítási versenyhez. Gépével legalább 500 holdon végezze el a betakarítást. A versenyben legjobb eredményt elérőket az alábbiak szerint jutalmazzuk. A verseny első helyezettjének jutalma kéthetes üdülés a Szovjetunióban. A második helyezett 2000, a harmadik helyezett 1500 forint pénzjutalomban részesül. Ifjú kommunisták! Kombájnvezetők! Induljatok harcba a kenyérgabona idejében történő, gyors, veszteségmentes betakarításáért. Lukács János, a KISZ megyei első titkára, Földvári János. a Megyei Tanács VB- elnökhelyettese. Dudás József, Máy József, az Állami Gazdaságok megyei a MEDOSZ megyei titkára, igazgatója, Lukács Antal, az ÁMG megyei igazgatója. Jubileumok esztendeje a Balatonon Pécsről gépjármű nélkül keserves dolog a vízpartra jutni. Hajnali kelés, három­szori átszállás, félnapos út, szutykos vonatok... Az em­ber szinte kételkedik, hogy a rakétatechnika korszakát éli. A nyári menetrend megrö­vidíti a balatoni utazást, de ez sovány vigasz, hiszen a Balatont képtelenség egysze­rűen csak, mint egy nyári alkalmatosságot felfogni, egy szintre hozni a Balokánnyal. Beszélünk ugyan szezonról, de ez inkább csak azokra vonatkozik, akik fürdőzni akarnak a magyar tengerben. Szezonnyitás Füreden A vitorlázók már áprilisban vízreszállnak, és november elejéig hajóznak. A turisták pedig éppen az őszi, téli idő­szakot kedvelik, amikor agyon izzadás nélkül is lehet gyö­nyörködni az egyedülállóan szép tájegységben. Persze kor­csolyázás, jégvitorlázás és fa­kutyázás is létezik, s a kör­nyező hegyek lejtőit a síelők is felkeresik. A szezon hatá­rai így meglehetősen bizony­talanok, de mégiscsak van főszezon, s a Balatoni Intéző Bizottság, az Idegenforgalmi Hivatal és az utazási irodák szótárában előkelő helyet fog- eL A hivatalos szezon az el­múlt vasárnapon, május 22-én kezdődött, impozáns, ünnepi körülmények között. Több száz vitorlás, MAHART és SZOT-hajó gyülekezett a fü­redi part mentén. A Him­nusz hangjaira egyszerre röp­pent fel a vitorla a több száz nyának okait. Mária Teréziáig kell visszalapozni érte. Pon­tosabban Mária Krisztina fő­hercegnőig, a királynő húgá­ig, akinek birtokai ott értek véget Marok határában, ame­lyen túl rátarti, büszke né­pek éltek. Messze vidéken csak a márokiak dicseked­hettek azzal, hogy megvál­tották a robotot, de a telek-, a legelő, s még a kocsmajo­got is, nem csoda hát, hogy a főhercegnő minden áron őrizkedni akart még az em­legetésüktől is, pláne a tekin­télyüktől. így került sor arra, hogy 1772 áprilisában bajor föld­ről nincsteleneket telepített le Márok határába, és nagy megelégedéssel szemlélte a márokiak felzúdulását, akik már az első naptól nem áll­hatták a „jött-mentek” szom­szédságát. így váltak a ba- jor-landiak pailandiakká mind a mai napig, noha még abban az évben, a település eszten­dejében bekövetkezett iszo­nyú tragédia okot adhatott vol­na a ..névváltoztatásra”. A hi­vatalos Hercegszentmárton plébánosa 1772 novemberében 130 temetést jegyzett be a halottak anyakönyvébe, alig maradt hát néhány hírmon­dója a „pailandiak”-nak. Mégis, milyen különös az emberi természet. A halál szörnyű szomszédsága meg­rendítette ugyan a márokia- kat, elriasztotta a gyűlöletet is, de az idegenkedést nem. Ott maradt az továbbra is, csak tapintatosabb, oldottabb formában, de mindmáig ott­maradt. Pedig mi minden tör­tént a majd két évszázad alatt! Azóta a márokiak is, a pailandiak is jócskán ösz- szekeveredtek a környékbeli, s a más vidékről jött új te­lepülőkkel, de a közvetlen szomszéddal, egymással soha. Vagy talán mégis? Arnold János, a villányi tsz elnöke biztatóbban nyilatkozott er­ről, mint a történelmi té­nyékhez ragaszkodó monográ­fia. — Igaz, ami igaz, nagy gondban voltunk a márokiak- kal (ő már nem tett választó­jelet a két község közé). Is­mertük a szokásaikat, s éppen ezért a tavalyi összevonáskor volt is olyan elképzelésünk, hogy külön üzemegységként iktatjuk be őket, de azután... Azután mégis másképp döntöttek. A márokiak — most már én is így mondom,! mert tavaly óta Márok I.,' Márok II. néven tartja őket nyilván a villányi tanács és a tsz —, szóval a márokiak nagyon kitettek magukért. A tavalyi termelési versenyben az elsők között, az átlagos napi tervteljesítésben pedig az első helyen végeztek, ami nekik is jogcímet adott arra, hogy az év végén ugyanazt a részesedést kapják, mint az évek óta együtt dolgozó villányiak. Nagy szó ez, hi­szen a csatlakozásuk tavaly júniusban történt. Ezek után persze, hogy meghökkentett, amikor a tsz- elnök nevetve is, de megje­gyezte, hogy a „két Márok” azért még ma sem adta fel az „elveit”. Külön parcellá­kon, külön brigáddal, saját brigádvezetőkkel dolgoznak ma is. — Na, persze, azért történt egy s más újdonság is az egy év alatt — titokzatoskodott Arnold János —, de jobb, ha ezt márokiaktól hallja. Aztán néhány percre eltűnt a szomszédos ajtó mögött és egy nagyon csinos kislánnyal tért vissza. — Ildikó, maga mondja el, hogy hitelesebb legyen... Temesvári Ildikó is kihagy­ta szótárából a pailandiakat. — Igaz, amit a Jani bácsi mondott a külön parcellák­ról, meg a brigádokról, de hogy is mondjam... ezt már csak az idős korosztály csi­nálja így... szokásból. Mi, fiatalok.;. Kicsit belepirul, mint aki túl korán rukkolt ki a fiata­lok kiváltságával, mert más­sal kezdi: — Amióta új kultúrházat kaptunk, valahogy másképp megy minden, ök is átjárnak hozzánk, ha bált rendezünk, meg mi is, ha búcsú van náluk. Idén húsvétkor már közös kultúrműsorunk volt, elyittük, előadtuk Lánycsókon is. Nem akarom meggyanúsí­tani Ildikót, de nekem fel­tűnt, hogy a „Lánycsók” em­lítése után jutott eszébe a legérdekesebb mároki „újdon­ság”. Az, hogy újabban „Má­rok II-ről” egy legény igen gyakran átjár az ő közsé­gükbe. De miért kell az ilyesmit lesütött szemmel mondani? Pálinkás György hajó árbocára. A hagyomá- nyosanfehér vitorlázat mellett megjelentek a piros-fehér- zöld, és más csíkozatú, színes hátszélballanok is, fokozva az ünnepélyességet. A szezon te­hát hivatalosan is megkez­dődött ... Az igazság persze az, hogy a májusi napfény már korábban benépesítette a partokat. A füredi vízisport-szakosz- tály versenyzői már hetek óta rendszeresen edzenek, vitor­láznak, a vízisízők csaknem Thianyig lerohannak a szá­guldó motorcsónakok nyo­mában, s akik közben egyen­súlyukat vesztve felbuknak a hullámokon, jó naevokat úsz­nak. A hajók közlekednek, németek, legyelek, csehszlová­kok állnak sorban a hajó- nénztárak előtt, a SZOT ha­jók tengerészsapkás kapitánya is kivonult a füredi mólóra, naphosszat utasokat toboroz az Orion, Vénusz, Kékmadár, Esthainal, Béke és más séta­vitorlások fedélzetére. A tiha­nyi Sport Vendéglő terasza minden délben megtelik, s az árak pontosan olyan magasak, mint júliusban ... Eseményekben nem lesz hiány Veszprém megye Balaton- füreden székelő Idegenforgal­mi Hivatala is rákapcsolt a direkt fokozatra, elegáns üveg ajtaja egyes napszakokban percenként nyílik. A felvilá­gosításokon túl ebben az, idő­szakban, természetesen még a szervezés a legnagyobb mun­ka. A hivatal közismert ve­zetője, Zákonyi Ferenc csak az esti órákban tud baráto­kat fogadni. Zákonyi hosszú évtizedek óta a Balaton fel­virágoztatásáért dologzik, és nem lehet hozzá úgy betop- pannni, hogy ne mondana valami lényegeset a Balaton­nal, a vízi nyárral kapcsolat­ban. Tőle tudjuk meg, hogy 1966 a balatoni jubileumok esztendeje. Az idén 120 éves a bala­toni hajózás. 1966 Széchenyi István születésének 175. év­fordulója, mint imeretes Szé­chenyi hozta létre a balatoni hajózást. De ezzel még nincs vége a jubileumoknak. Tíz­éves a SZOT-sétahajózás. Wes selényi Miklós 130 évvel ez­előtt úszta át Tihany és Ba- latonfüred között a Balatont. A Balaton-átúszó bajnokság az idén tehát különlegesen ünnepélyes lesz. Augusztus 19-én kerül sor a Wesselénvi- emlékversenyre (tavaly a Ti­hany—Balatonfüred közötti távot 340-en úszták át). Más­nap, augusztus húszadikán rendezik meg a Szekrényessy- emlékversenyt. Szekréni-essv később, 1881-ben Siófok és Balatonfüred között úszta át a Balatont — Wesselényi Miklósnak ideje lenne most már szob­rot, vagy más emléket állí­tani Füreden. Az emlékver­seny győztese aztán minden évben megkoszorúzhatná a szobrot, ami külön fokozná az esemény érdekességét és ünnepélyességét — mondta Zá­konyi Ferenc. Eseményekben persze a ju­bileumokon túl sem lesz hiány. Május 29-én Tihany­ban magyar—osztrák autós­találkozó lesz. Balatonfüred és Tihany térségében rende­zik meg augusztus 7—14 kö­zött a Nemzetközi Camping Szövetség 27. táborát. Ez az első es^t, hogy a táborozásra szocialista országban kerül sor. Az idén öt napig tarta­nak a nagyvázsonyi lovasjá­tékok. Az ötödik napot au­gusztus 21-én közvetíti a te­levízió, és előreláthatólag az Eurovízió is átveszi az adást. Tihanyban, Keszthelyen és Nagyvázsonyban lovasiskola indul, a bel- és külföldi ven­dégeknek a hírek szerint jól belovagolt, kezelhető paripák állnak majd a rendelkezé­sükre. Műsoron szerepel a füredi Anna-bál, sor kerül a keszthelyi parkhangverse­nyekre, a tihanyi apátság templomában pedig nyolc al­kalommal lesz orgonahangver­seny. A balatoni kulturális évad első nagy eseménye már a tegnapé. Tihanyban május 15-én megnyílott a Balaton nagy festőjének, Egry József­nek az emlékkiállítása. A ki­állítást Keresztury Dezső nyi­totta meg. Utak, boltok, szórakozóhelyek Sok újat a Balaton-part gazdagodása terén nem so­rolhatunk fel. A campingeket tovább csinosítják és kom­fortosabbá teszik. Siófokon két új szórakozóhely szüle­tett, Tihanyban építettek egv mini-golfpályát, s néhány úi teniszpálya is létesült. A nyaralóknak az idén több vi­torlás, motorcsónak áll majd a rendelkezésére, és alkalom nyílik a vízisísportra is. A víziközlekedés két új vízi­busszal és a Zebegény nevű dunai hajóval gazdagodott, így a balatoni hajópark 650 személlyel többet tud szállí­tani. A 7-es út mentén a ba­latonfüredi új sátortábor mel­lett benzinkút épül. Kár, hogy nem tükörformában, az út mindkét oldalán lehet majd tankolni, hanem rossz ma­gyardivat szerint csak az egyik oldalon. A kereskedelem állítólag felkészült, s pill i.Vovilag még ígéri, hogy minden lesz ... Hiszünk az ígéretben. Bertha Bulcsu I

Next

/
Thumbnails
Contents