Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-28 / 125. szám
19M. MÁJUS 28. napló 3 Eltűnnek az állványerdök Eredményesnek ígérkeznek a pécsi kísérletek Sorozatban gyártják a feszített födémeket A Baranya megyei Építőipari Vállalat hosszú évek óta különös gondot fordít arra, hogy a legfejlettebb módszereket elsősorban a lakásépítkezéseknél alkalmazza. A panelépítkezések bevezetése az átadott lakások számának növekedését. a határidők lényeges lerövidítését hozta. Ez tette lehetővé, hogy a tavaly átadott 971 lakásból 87-et terven felül adjanak át. A mindinkább teret hódító, a hagyományosnál lényegesen gyorsabb, gazdaságosabb építkezés azonban minden előnye ellenére komoly problémákat is hozott — különösen az épületek homlokzat-kiképzésénél. Ugyanis ahogyan nőtt az emeletek száma, olyan arányban növekedett az építkezés önköltsége is az állványozással. Ezért az Építőipari Főigazgatóság a vállalat ez évi műszaki fejlesztési tervébe azt is beiktatta, hogy dolgozzanak ki olyan tervet, amely lehetővé teszi az állványozás mellőzését. Azonnal hozzáfogtak a kísérletekhez. A feladat az volt, hogy saját gyártó üzemükben olyan ösz- izetételű homlokzati burkolatot állítsanak elő, amely ellenáll az időjárás viszontagságainak és lehetővé teszi, hogy állványozás nélkül, a panelelemekhez hasonlóan szerelő jellegűvé tegyék a homlokzatok kiképzését. A március óta tartó kísérletek háromféle variációban folynak. Az előregyártott homlokzatok műanyagkötésű, cementkötésű festésével, illetve sülönböző színű zúzalékok cementtel történő kötésével, amely nemcsak az állvány mellőzését, hanem a homlokzat helyszínen történő színezését, hézagolását stb. is kiküszöbölhetővé teszi. A kísérletek eredményei máris azt mutatják, hogy ez év végén, de legkésőbb jövő év elején gyakorlatban is sor kerül az alkalmazására. Ugyancsak erre a tervévre irányozták elő különböző me- tógazdasági létesítmények (istállók, gépszínek stb.) panelszerkezetes építését. Ezt a pécsi építők kezdeményezték, amelynek realizálásához az illetékes főhatóság anyagi támogatást biztosított. A vállalat műszaki gárdája évek óta azon fáradozik, aogy az igen költséges előállítású épületfödém-elemeket ugyanolyan teherbírású, de ényegesen kevesebb vas-, 11- etve acélanyagot igénylő elemekkel helyettesítsék. Ez a iísérletsorozat is olyan stá- iiumba jutott, hogy az Épí- őipari Minőségvizsgáló Intőiét megfelelőnek találta gyakorlati alkalmazását. Előnyei- nez az is hozzá sorolható, iogy saját üzemükben állítják elő, s erre a célra már .'el is építették a panelüzem sülön részlegét, ahol felké- ;zültek az új, az úgynevezett Eeszített födémtípusok soro- :atgyártására. Ugyancsak ebben az évben utottak el egy kiváló hőszi- 'etelésfl, rendkívül tartós, bitumenbő] és perlitből készült építőanyag kikísérletezésének befejező szakaszához, amelyről csak annyit, hogy ezekben a napokban kerül sor beépítésére. A kisebb jelentőségű újítások, ésszerűsítések egész sorát alkalmazzák már a _ gyakorlatban. Rendkívül ügyes az új téglakontíner, amelynek a hagyományoséval szembeni utolérhetetlen előnye, hogy „tálcán” viszi fel az anyagot a munkahelyre. Kezeléséhez mindössze két ember szükséges. (A régi kontíner kezelése 4—5 embert kötött le.) A téglát teljes épségben, szinte kezére adja a kőművesnek. Ott Miklós és Juhász Lajos osztályvezetők a homlokzatbontás gépi megoldásán kísérleteznék sikerrel. Az újítások, korszerűsítések is azt mutatják, hogy a vállalat műszaki és fizikai dolgozói méltán birtokolják a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. sgy Egy hónán múlva békekölcsön-sorsolás Az Országos Takarékpénztár :gy hónap múlva, június 28- in, és 29-én rendezi a II., a II és a IV. békekölcsön 1966. :lső félévi húzását. Június 28-án délután a II. ékekölcsönt sorsolják, 112 000 lötvényre 31.6 millió forintot, íúnius 29-én a III, békeköl- :sön 442 000 kötvényére 64.2 nillió forintot, a IV. békekölcsön 270 500 kötvényére pe- iig 39.4 millió forintot sorsollak ki. A kétnapos húzáson a lárom békekölcsönből összesen 824 500 kötvényre 135.2 nillió forintot kapnak vissza t kötvénytulajdonosok nyeremény és törlesztés formájában. Búzamező a tanyaudvaron Lebontják az isten háta mögötti majorokat Sokszor látni magányos gyű mölcsfát hatalmas búzatábla vagy kukoricaföld közepén. A múltat jelzik, régi tanyák, emberlakta települések emlékét. Vendel-major nincs többé A mohácsi műútról Bácsfa mellett egy földes út kanyarodik bajra. Az egykor forgalmas úton most. a madár sem jár. Dózerok és földgyalúk esőmosta nyomai vezetik az idegent az út torkolatához. Itt volt valamikor Vendel-major. Egy régi háború előtti magtár, új, már a felszabadulás után épült gépszín, az 50-es években divatos koporsótetős tehénistálló, lóistálló és nyolc parkettás ikerlakás, meg a szép különálló agronómusi lakás, melyekbe a villanyt is bevezették. Az épületeket tavaly lebontották, az anyagot elhordták, négy családi házat már fel is építettek belőle Bolyban a falu legszebb részén. Vendel-majorból, ahol ötven lélek élt, ma már csak egy darab szántóföld maradt, felette varjak köröznek, s a friss vetésből szedegetik a mo- har meg a cirok elhullott, szemeit. Itt-ott egy betemetett pince vagy silógödör körvonalai rajzolódnak ki a szántáson. Egy év múlva pedig búza kerül ide, s már csak a régi térképek böngészői, meg a helybeliek tudják majd, hogy itt. település volt. Pónya Béla például, a környék nagy ismerője a bácsfai kerület vezetője. Neki emlékezetes marad ez a hely, 1963 telén a nagy hónyomástól beszakadt a koporsófedelű istálló. Akkor már rég nem teheneket tartottak benne, de ez az istállótípus semmire sem volt jó. Mikor beomlott, Pónya Béla a saját kezével húzta ki a romok alól a mázsás hízott disznókat. Egy részük alatta maradt. Vendel-major sorsa talán akkor pecsételődött meg véglegesen. A rossz típusú istállót nem volt érdemes a gazdaságnak felújítani, a major fenntartása és az épü’etek üze meltetése óriási költségeket emésztett fel, kiesett a vérkeringésből. házai lassan elnéptelenedtek, az ott lakók beköltöztek Bolyba, meg a központi majorokba. Uj ember nem ment Vendelbe lakni és a szép lakásokat kikezdte lassan az enyészet. Va’amikor az állami gazdaságok ősidejében, 1949—50-ben a lánycsóki állami gazdaság központja volt ez a hely. Most csak kölönc. Felkínálták a lánycsóki tsz- nrir, annak sem kellett. A könyvben 1,3 millió forint értékkel írták jóvá a majort a benne lévő ingatlanokkal. Az állam a maradványérték befizetését elengedte, sőt tanyaáttelepítés címén 800 000 forintot adott a gazdaságnak. Tanyaáttelepítés Ez a szó ismerősen cseng az alföldi ember fülének, hisz az Alföldön már tíz év óta tartó program a szétszórt tanyák likvidá’ása, központosítása. De nekünk, baranyaiaknak szokatlanul hangzik. Pedig Vendel-major csak egy a sok közül. Mind halálra van ítélve, először elénptelened- nek, aztán jönnek csak a dózerek. Itt van például Müller- puszta Nagynyárád közelében, ma már csak egy öreg éjjeliőr lakik a pusztán, ö is a központi majorba jár dolgozni. Kihalt, elnéptelenedett Erdőfű is — régi nevén Benger- nó-tanya, — Ormánypuszta mel lett. Pedig oda kövesút is vezet. Üresen állnak ma már az istállók, csak a határőrök kötik be néha lovaikat. Szabadság-majorban, Himesházától öt kilométerre emeletes ház áll lakatlanul, a gazdasági épületeket sem használják, a major sorsa megpecsételődött. Vendel-majorhoz hasonlóan lebontották már a borjádi erdő me’lett Fehér-majort, s tavaly lebontották Márok kettőt, amely Károlymajorhoz tartozott. Rövidesen a föld színével teszik egyenlővé Korpádpusz- tát, amely valamikor az önálló babarci állami gazdaság központja volt. ugyanerre a sorsra kerül Liptód-puszta is. A lakók elköltöznek Nyolc tanya tűnik el a térképről maholnap a 28 ezer ho’das Bólyi Állami Gazdaság területén. És a lakók? A Ven- del-majoriak örömújjongással fogadták a hírt, hogy Sátorhelyre, meg Bolyba költözhetnek. Sátorhely kultúrált központi major, iskolával, üzletekkel, Boly pedig a járás egyik legszebb és legnagyobb községe. A tanyai emberek munkahelye már régen nem a tanyán volt, úgy jártak be úttalan utakon, — Erdőföld kivételével egyetlen egy tanyának sem volt kövesútja — a nagy központi majorokba, a gazdaság még járműveket sem küldhetett értük a földutakon. Nemis beszélve a tanyai gyerekekről. akiknek iskolába szál'ítása szinte megoldhatatlan feladatot jelentett. A tanyai emberek tehát jól járnak, sorsuk könnyebbre fordul, s még akkor is nagy lépést tesznek a civilizáció, a kultúráltabb élet felé, ha a kis tanyáról a nagy központi majorba kerülnek, ahol jó orvosi ellátás, iskola, kultúrotthon, mozi várja őket. Hát még azok, akik a faluba költözve, szép családi házat építenek! Senki sem veszít Kérdés, e tanyák lebontása révén nem éri-e károsodás a népgazdaságot? Szántó Zoltán, a gazdaság főkönyvelője csak mosolyog, amikor a tanyák értéke felől érdeklődöm. Érték? Hisz évente több, mint félmilliós ráfizetést jelentett e távoli szétszórt kis majorok fenntartása. Hogy a bontás révén az épületanyag egy része kárbavész? Erre is gondoltak, s szóba jött az, hogy ezeket az épületeket elárverezik. Erre azonban nem volt mód. Az anyag nagy részét újra be tudják építeni, a többit átveszi a TÜZÉP. Az öreg tanyák elmúlásával senkit nem ér veszteség. A múlt darabkái voltak, s ma már csak egy-egy öreg fa jelzi helyüket. — Rné — Párttitkárnak lenni n ártszervezeteink ■ többségét nem függetlenített titkárok irányítják — mondotta a pécsi járási pártbizottság egyik vezető munkatársa a párttitkárok helyzetét, élet- és munkakörülményeit elemző vita során. A járás 46 alapszervezeti titkára közül mindössze tizenkettő látja ei „főfoglalkozásként” a párt titkán teendőket, a többiek társadalmi megbízatásként végzik. Politikai képzettségük általában meghaladja az illető alapszervezet párttagságáét, szakmai felkészültségük megfelel a helyi követelményeknek. Rendezett családi életet élnek, a munkában fegyelmezettek, képességeikhez mérten példát mutatnak társaiknak. Ezek természetes követelmények egy kommunista vezetővel szemben. Csekély kivételtől eltekintve lelkiismeretesen, felelősségérzettől áthatva, és többnyire eredményesen dolgoznak a párt politikájának érvényrejuttatásáért. Ismerik területük gazdasági feladatait, ésszerű javaslatokkal segítik a gazdasági vezetés munkáját, és szóvá teszik a hibákat is. Gyakran fordulnak hozzájuk panaszaikkal, problémáikkal pártonkívüliek is, és az a legkevesebb, hogy jótanáccsal tarsolyukban távoznak tőlük. Noha kulturális kérdésekben kisebb jártasságai bírnak, az utóbbi időben ilyen irányú munkájukban is fejlődés tapasztalható. A titkárok többsége rendszeresen résztvesz tömegszervezeti rendezvényeken, igyekszik konkrét, helyi feladatokat adni a KISZ, a Népfront, a Nőtanács aktivistáinak, megtalálja a kapcsolat legcélszerűbb formáit a falun élő értelmiséggel is. A legutóbbi pártvezetőség- választások óta — csaknem két éve már — rendszeresen megtartják a vezetőségi és taggyűléseket, igaz, a színvonalon még van mit javítani. A munka dandárját, különösen azokban az alapszervezetekben, ahol csak helyettesük van, egyedül végzik, nem egy esetben napi munkájuk rovására kell foglalkozniuk a funkciójukból fakadó feladatokkal. (Értekezleteken való részvétel, rendezvények megtartására való felkészülés stb.) Papíron kimutatható az az összeg, amivel egy-egy nem függetlenített párttitkár — a munkából való kiesés folytán — havonta károsodik. Azt a kárt viszont, ami a párttitkár szabad idejének szinte teljes lekötöttségéből rá és családjára hárul, és egész életüket hátrányosan befolyásolja, nem lehet felmérni, pláne anyagiakra átszámítani és vissza téríteni. Nem is igénylik ezt a párttitkárok. Kimutatható anyagi kárukat azonban mindenképpen méltányos lenne megtéríteni. A Politikai Bizottság határozata havi 10 munkaegységig terjedő jóváírást biztosít a tsz-ben dolgozó nem függetlenített párttitkároknak. pártmunkából eredő keresetveszteségük pótlására. A pécsi járásban jelenleg nyolc tsz-párttitkár kapja meg a 10 munkaegységet, négyen ennél kevesebb munkaegységben részesednek, tizenkét nem függetlenített párttitkárnak pedig havi 5—500 forint tiszteletdíjat fizet a pártbizottság. A pécsi járási pártbizottság éppen fentiekből kiindulva javaslatot dolgozott ki a nem függetlenített párttitkárok munkájának fokozottabb megecsülésére. Oklevelet és ajándéktárgyat javasolnak azoknak a párttitkároknak, akik két választási ciklus óta — vagyis legalább négy éve — tevékenykednek, még akkor is, ha a következő választások alkalmával nem maradnak meg funkciójukban idős koruk vagy megromlott egészségi állapotuk miatt. A munka hanyag ellátása azonban kizáró okként szerepel. Legyen lehetőség arra, javasolják, hogy minden párttikár legalább egyszer a négy év alatt pártüdülőben pihenhessen. A párttitkárként eltöltött Idő emelkedésével arányban nő az ajándéktárgy értéke, illetve a pénzjutalom összege a tervezet szerint; tizenkét éve, vagy ennél régebben dolgozó titkároknak két hafA* keresetüknek megfelelő ökz-s szeget javasolnak, kiemelkedő munka esetén kitüntetést, külföldi üdülést. Ugyan csak tíz vagy ennél több évi tevékenység alapján nyerhessék el az arra érdemesek a Kiváló Dolgozó jelvény mintájára létesítendő „Kiváló Pártmunkás” kitüntetést. Külön foglalkozik a javaslat a tsz-párttitkárok jutalmazási lehetőségeivel, szintén az eltöltött időtől függően és olyan módon, hogy találkozzék a tagság egyetértésével, igazságérzetével. Úgy gondoljuk, nagyon helyes foglalkozni ezzel a kérdés-komplexummal, mert a közösségért az átlagosnál többet dolgozók erkölcsi — és anyagi — megbecsülése is természetes követelmény ... (Kéri) Bejegyzés helyett A SZOT Termelési Osztálya 1965-ben 30 200 példányban elkészíttetett egy szép kivitelű, egészvászon- kötésű könyvecskét, mely ezt a címet viseli: Észrevételek, javaslatok naplója. Az előszó a termelési tanácskozásokkal kapcsolatos legújabb kormányrendeletet tartalmazza, majd rövid néhány utasítás következik a napló használatával kapcsolatban: „...a dolgozók a vállalat, gazdaság, gyár, üzem stb. életével, tevékenységével kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat a termelési egységükben az észrevételek, javaslatok nyilvántartására rendszeresített naplóba jogosultak bejegyezni... A termelési egységben rendszeresített naplókat a vállalat, gyáregység Igazgatója negyedévenként köteles felülvizsgáltatni és a vizsgálat eredményét a naplóba belegyeztetni...” Ez tehát a napló lényege. Az üzemi szakszervezeti bizottságok a könyvecskéket megkapták —■ néhol szét is osztották —, arra azonban alig-alig van példa, hogy valaki kérné, keresné, mert bejegyzést akar eszközölni. Mert mit lehet a naplóba beírni? A termeléssel, a gazdaságossággal, a társadalmi tulajdon védelmével, a munkafegyelemmel, biztonságtechnikával, vezetők és dolgozók viszonyával kapcsolatos észrevételeket. Egyszóval mindazt, amit az e célra szervezett termelési tanácskozásokon kell elmondani. A termelési tanácskozások fontosságát hangsúlyozó törvény kimondja, hogy a gazdasági vezetők kötelesek minden tanácskozás elején — negyedévenként kerül ilyenre sor —, beszámolni az előző tanácskozáson elhangzottak alapján végzett munkáról, sőt: az intézkedésekről írásban is értesíteniük kell az érintett dolgozót. Mindez az esetek többségében így is történik. Ami nedig a díszes kivitelű nan- lókat illeti (1 db = 13 Ft, 30 200 db = 332 200 Ft), igazán felesleges volt kiadni rájuk a pénzt. Mert: miért kell írásban beadni azt, amit el lehet mondani a termelési tanácskozáson, vagy ha olyan sürgős, bármikor, akár ebédszünetben is? És egyáltalán, miért kell ehhez egy 13 forintos könyv, miért nem jó egy 2 forintos füzet? ... A napló kiadásával kapcsolatos szándék egyértelmű és helyes. Lehetőséget akartak adni a dolgozóknak, hogy beleszóljanak üzemük, vállalatuk dolgaiba. Az elmúlt hónapok tapasztalatai azonban azt igazolják, hogy ez a forma nem megfelelő. Az ellenőrzések során megállapították, hogy a naplók túlnyomó többsége ma is érintetlen. Bár hallottam olyant is, hogy néhol „szervezik” a bejegyzéseket, elvégre, rendelet van rá... Nem hiszem, hogy valaha is elém tesznek egy ilyen könyvet, hogy írjak be valamit, de ha mégis megtennék, ezt írnám; Nem szeretjük a bürokráciát. BÉKÉS SÄNDOB
