Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-25 / 122. szám

196«. MÁJUS 23. napló 3 Szakmunkásokat falura! fiatalokat mozgósítanak a szakmunkásképző intézetekbe Lezárultak a téli mezőgaz­dasági szakmunkásképző tan­folyamok, illetve egy tanfo­lyam a földművelésügyi mi­niszter rendelete után kez­dődött Szederkényben és jú­nius végén fejeződik be. A Megyei Tanács Mezőgazdasá­gi Osztályán elkészítették az elmúlt évek statisztikáját és felmérték a szükségleteket 1970-ig. A szakmunkásképzés 1962—63-ban kezdődött és évről évre nagyobb tömege­ket mozgatott meg, mégis — már bevezetőben meg kell ál­lapítanunk —, hogy nem tar­tott lépést a szükségletekkel. T;7ei(i*rom szafcma Példának említhetjük a szá­mokat. így 1970-ig 6048 szakmunkásra lesz szükség Baranya mezőgazdaságában. Ugyanakkor 1966-ig mindösz- sze 2172 szakmunkást képez­tünk ki Ez egymagában még nem mutatja a nagymérvű lemaradást, de tudni kell azt is, hogy a szakmunkások egy része, mintegy 30—40 százalé­ka nem maradt meg eredeti munkahelyén, nem a szak- képzettségének megfelelő be­osztásban dolgozik. Ugyanezt bizonyítja a trak­torosképzés az elmúlt évek­ben. Több éves megfeszített munkával 3394 traktorost ké­peztek ki a termelőszövet­kezetek számára, és közülük jelenleg mindössze 2743 trak­toros dolgozik a közös gaz­daságokban. A szükséglet 1970-ben már 3750 fő lesz Ba­ranyában. Éppen ezért a jö­vőben úgy szervezik a tanfo­lyamokat, úgy toborozzák traktorosnak a fiatalokat, hogy azok — a tanfolyamok elvégzése után — a mezőgaz­daságban keressék kenyerü­ket. Az elmúlt években 13 me­zőgazdasági szakmában ké­peztek kt szakmunkásokat. Érdekes, hogy kor szerinti megoszlás szerint legfiata­labb szakmunkások dolgoz­nak a mezőgazdasági gépész szakmában. Ide 1227 szak­munkást képeztek ki. Köze­pes korú szövetkezeti gazdák jelentkeztek a kertészeti szak­munkásképző tanfolyamokra, s 368-an végezték el azokat. Ugyanakkor az idősek vállal­ták az állattenyésztésben a munkát, és egyben a szak­Az udvar, kevés túlzással a város közepén volt, ép­pen jókedvében, mert sze­rette az esőket, s az éj­szaka szép eső esett, öreg udvar volt. Nem rozoga, inkább elhasznált és fölös­leges, mint egy kiürített láda, s legalább harminc évvel öregebbnek látszott, mint a ház, amelyhez tar­tozott. Az udvar és a ház külön életet éltek. A házat időnként rendbehozták, köze volt a városhoz, homlok­zata egy főbb útvonalra né­zett, időnként fellobogóz­ták s egy önkiszolgáló cse­megeüzletet is nyitottak benne. Az emeleten három laké volt, kispénzű embe­rek, a lakások ajtaja egy rozsdás függőfolyosóra nyílt, mint a régi bérkaszámyák- ban, a lakók nem szeret­ték ezt a folyosót, csak ép­pen végigmentek rajta, gyár san leereszkedtek a vaslép­csőn, mintha sürgős dolguk lett volna s a csemegebolt mögött egy szűk folyosón, tulajdonképpen az udvar érintése nélkül jutottak ki az utcára. Az udvar szép magányo­san, éjszakai esőket várva élt, mint egy öregember, kapuja nem volt, csak a nagy tátott szájú nyílás, napközben az autóbuszok kék színű füstjei besodród­tak a kanyarból, és úgy tűnt: az udvar csendjében, egyszerű, jellegtelen tár­gyaiban; mint például a porolóban, mely bizonyta­lanul állt a raktári ajtónál, mintha meglökték: volna, munkás-tanfolyamok elvégzé­sét is. Állattenyésztési szak­munkásnak 547 szövetkezeti gazdát képeztek ki. Betanított munkásoU * Mindezt azért mondtuk el, hogy a szakmunkásképzés ko­rábbi formájának tarthatat­lanságát igazoljuk. Az idős szövetkezeti gazdák egy ré­sze az elmúlt években kiöre­gedett (elsősorban az állat- tenyésztésben), hiszen már ak­kor is idősek voltak, amikor sertéstenyésztőnek, szarvas­marha-gondozónak beállítot­ták őket. Ugyanakkor a gé­pész szakmában jobban jneg- maradnak a fiatalok, több ér­dekességet találnak benne, és szívesebben is vállalják a ve­le járó több tanulást. Mindezek alapján megvál­tozik a szakmunkásképzés rendszere. A cél az, hogy a felnőtteket, idősebb szövet­kezeti parasztokat csak kivé­teles esetekben — elsősorban a gépész szakmában — képez­zenek ki szakmunkásoknak. Az idősebb vagy felnőtt termelőszövetkezeti paraszto­kat inkább a betanított mun­kásképzésbe vonják be. Ez az oktatási forma nem kíván 8 általános végzettséget, a szakma elméleti ismeretéből pedig csak a minimumot sa­játítják el, hogy rendelkezze­nek a legszükségesebbekkel feladatuk maradéktalan és szakszerű elvégzéséhez. A szakmunkásképzésben emelni kell a színvonalat, de fokozni kell a fiatalok bevonását is. Ennek érdekében elsősorban a szakmunkásképző intéze­tekben képezik ki a jövő mezőgazdasági szakmunkásait A kertészeti szakmák tanulói Villányban kapnak szakszerű képzést. Az állattenyésztő szakma számára pedig Pécs- váradon hozzák létre a nyá­ron a szakmunkásképző inté­zetet, a járási tanács és a bí­róság épületében. Előadásod ezer áráb8n A színvonalat pedig úgy emelik, hogy a korábbi 450 óra helyett ma már 1000 óra szakismeretet adnak a hall­gatóknak. Meg kell azt is mondani, hogy a mezőgazda sági szakmunkásképzés át­szervezésének még egy oka volt, ez pedig a tanfolyamok elaprózottsága, megszervezé­sének nehézségei, az előadók mozgatása, irányítása és nem utolsó sorban a hallgatóság alapképzettségének alacsony színvonala. Az új szakmun­kásképző rendszer mindezt kiküszöböli és helyette ma­gas színvonalon biztosit okta­tást a fiataloknak. Gáldonyl Béla Az ünnepségsorozat záróestje Hétfőn este 7 órakor a Pécsi Nemzeti Szín­házban díszelőadás zárta be a Doktor Sándor Művelődési Ház 15. évfordulójával kapcsola­tos tíznapos ünnepségsorozatot. A színház nézőterét ezúttal a művelődési ház aktívái és előadói töltötték meg, akiknek a művészeti csoportok adtak színvonalas műsort. A ké­pen: A balettnövendékek fellépése. Hyolcszázezer lórin! borsóért A villányi termelőszö­vetkezetben az idén 60 holdon termeltek bor­sét. Az időjárás kedve­zett a növénynek, szé­pen beérett és egy hét alatt sikerült leszedni. A termelőszövetkezet jó árat kapott a zömé­ben export minőségű zöldborsóért. Az Idén 60 holdról 10,4 vagonnal takarítottak be, két va­gonnal többet a terve­zettnél. Csak a borsóért közel 800 ezer forintot könyvelhetett el a vil­lányi termelőszövetke­zet, ez is negyed millió forinttal több a vártnál. A borsó betakarítása után azonnal hozzáfog­tak a tsz erőgépei a táb Iák felszántásához, a borsószalmát zöldtrá­gyának alászántják és a borsóföldekbe szudáni fű kerül. Fokozott tűzveszély a határban Frontális felkészülés Tizperc a Bánki Danát üti Iskola udvarán. Foto: Erb. Időjárás'elentés Várható Időjárás szerda estis: felhőátvonulások, szórványosan előforduló esővel, a Tiszán ú?on helyenként zivatarral. Az erős északnyugati szél szerdán mérsék­lődik. A napoali felmelegedés ke­leten gyengül. Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet 6—11, legmagasabb nappali hőmérséklet 18—23 fok között. A Falaton vízé­nek hőmérséklete Siófoknál l< fok. Becsapott a villám, 8 ki­gyulladt a szénakazal — egyre több ilyen tűzesetről olvas­hatunk. A nyár beálltával fo­kozott a tűzveszély, napirend­re került a nyári mezőgazda' sági termények védelme. A feladat fontosságát az húzza alá, hogy a mezőgazdasági termények pusztulásánál olyan értékeket veszítünk el, amit forinttal nem lehet pótolni. Ezzel kapcsolatban Dukics Károly őrnagytól, a Bara­nya megyei Tűzrendészen Parancsnokság helyettes ve­zetőjétől kértünk tájékoz­tatói. — Nemcsak mi vagyunk az egyedüli illetékesei a nyári tűzvédelemnek, a felkészülés frontális, — mondotta Dukics őrnagy. — A napokban egé­szült ki a Megyei Tanács VB mellett működő tűzrendészeti bizottság egy operatív bizott­sággal, amelynek igen fontos gyakorlati feladata van, a kérdést júniusban a Megyei Tanács VB is tárgyalja. — E’sőfokú hatóságaink va­lamennyi tsz elnökével és tűz­rendészet! előadójával felvet­ték a kapcsolatot. Pécsett má­jus 31-én a Baranya megyei Gazdaságok Igazgatóságán az állami gazdaságok igazgatói és tűzrendészeti előadói is ér­tekezletre gyűlnék össze, ahol ÜJDVÄIR vagy a széttúrt sárga ho­mokban; és egyenetlenül le­koptatott köveiben, mely olyan volt, mint egy za­rándokút, volt valami hű­vös tartózkodás, valami eről­tetett közöny, mintha a tár­gyak és hangulatok mö­gött mélyen zavarta s bán­totta volna ennek a főbb útvonalnak a hangos kö­zelsége. Nem volt szép udvar. A bejárat mellett közvetlenül a faházak és a szemetes edények helyezkedtek el. A lakók, ha nem jött idejé­ben a kuka, a földre szór­ták a szemetet s ilyenkor az udvart egy Időre betöl­tötte a hamu és a szemét csípős, erjedő sárga szaga. A bejárattal szemben egy cipőraktár nagy vasajtaja rozsdásan bámult kifelé a mellékutcába, a lakatokkal és a dróthálós ipari abla­kokkal együtt, mintha ál­landóan, minden pillanat­ban a mozgékony kis szál­lítókocsikat várták volna, amelyek pedig nem nagyon szerettek idejárni, mert szűk volt a hely és egyenetlen, a féltonnások is alig tud­tak tisztességesen megfor­dulni. Az udvart kövek bo­rították, teknőszerűen mé­lyülve a kapu felé. A pri­mitíven lerakott bazaltok között kibújtak a füvek, mint a zöld sálak burkol­ták be a köveket, ez volt Itt az egyetlen momentum a természetből. A raktár falából az ablak felső ma­gasságában szögvasak álltak ki, az asztalos ezekhez tá­masztotta száradni a nyir­kos deszkákat, az asztalos­műhely az udvar felső zug- jában húzódott meg, a be­járattól nem is lehetett látni. Az öreg mester egye­dül dolgozott, régi elegan- ciájú szalonbútorokat csi­nált exportra, főként Ang­liának, lassan, magányosan és precízen, mint egy óra­mű. Az udvar szerette az asztalosműhelyt, szerette kis gépeinek bogárszerű, minia­tűr zúgását, az öreg mes­ter titkos kis szakmai trükk jeit, amikről csak ketten tudtak, s az öreg halk, fi­gyelmeztető köhécseléseit, ha beszippantott egy kis finom fűrészport. Sokkal jobban szerette, mint a ha­nyag lakókat az emeleten, vagy a gyerekeket, akik időnként áttrappoltak itt, vagy a raktárt változó lá­dáival s az autókkal. Az udvar tulajdonképpen mindig egy vendégfogadó­hoz szeretett volna tartozni. A kinosan eseménytelen vasárnapokon, amikor az asztalos otthon maradt s az autók is a garázsban pi­hentek, gyakran elgondolta; ha a szomszéd udvarból idecsatolnának egy darabot, egész tűrhető udvara lehet­ne egy vendégfogadónak, három vagy négy szekér is beállhatna, forgolódhatna benne. De hát ez csak egy fantasztikus nosztalgia volt az udvar részéről, mintha furcsa módon tudatában lett volna annak, hogy az ilyen udvaroknak mostanában megszűnőben van már a va­rázsuk és a jelentőségük is, csak az állami udvarok tart Ják szilárdan a pozícióju­kat, mint például az iskola­udvar, a kaszámyaudvar és más hivatalos jellegű udva­rok. Mintha tudta volna, hogy mostanában már csak bérházakat építenek, ahol nincs értelme a határok­nak, az udvar elveszítette a varázsát, mint ahogy egy gyerek fejéről a szél le­fújja a papírcsákót. Elve­szítette zegzugait, amelyek titkosak s hűvösek voltak, mint egy óriásbarlang; eső utáni piszkos kis tócsáit, amelyeken a nagy tengeri csaták játszódtak le; s fur­csa, szemérmes fantáziáját, amelyet csak azok érthet­tek meg, akik csalhatatla­nul otthon érezték magu­kat ezekben az udvarok­A lakók már régóta nem szerették ezt az udvart, lehet, hogy sohasem szeret­ték, a nap csak a déli órák­ban sütött be ide és hűvös­ségét összetévesztették a ba- rátságtalansággal. A gyere­kek se szerették, mert szűk kis udvar volt, gyerekszem­mel semmit se lehetett vele kezdeni, tulajdonképpen sen­ki sem szerette, mintha egyáltalában nem tudott volna rokonszenvet ébresz­teni maga iránt az embe­rekben. A csemegebolt ve­zetője, amikor idehelyez­ték, megállt a kapunyitás­ban, gyanakodva szétnézett s azt mondta: még sose lát­tam ilyen ronda udvart. Tényleg, nem volt valami szép udvar, dehát csak le­gyintettek rá, mert csúnya volt, s közben nem vették észre, hogy az emberek me­leg ragaszkodásával szereti a tárgyait, szürke kis fé­nyeit, az asztalosgépek zú­gásait, nem vették észre, hogy boldogan fogadta ma­gába a látogatókat; a dü­hös, feszengő kis autókat, a beszagoló kóbor kutyá­kat, a cipőraktár ládáit, a kuncsaftokat, akikkel az asztalos mindig megállt az udvar közepén egy percre beszélgetni, a sárga homok­buckákat, amiket titokban a lakók gyerekei számára őrizgetett, s tán senki se veszi túlzásnak, ha azt mon­dom egv udvarról; boldo­gan, mintha magához ölel­te volna őket. EfcAery Árpád kölcsönösen értékeljük a tűz­rendészeti helyzetet. Az érte­kezleten részt vesznek a Me­cseki Állami Erdőgazdaság és a Gépállomások Igazgatósága képviselői is. Ennyit talán elöl járóban az ügy szervezeti ol­daláról. — A nyári tűzvédelem is­métlődő feladat. Van-e va­lami új tartalma? — A tűzrendészeti viszo­nyok sem változatlanok. Nem­rég még igen sok gondot okoz tak a szikraveszélyes G—35- ös traktorok. Ahogy kiszorul­tak a mezőgazdaságból, úgy csökkent a tűzveszély. Bizo­nyos vonatkozásban a kom­bájnok megjelenése is eziránv ban hatott, másrészt azonban, ha a gépek tisztántartása nem megfelelő, egyúttal növekszik a tűzveszély, a rárakódott tö* rek. polyva növeli az éghető felületet. — Milyen tényezői és ered­ményei vannak a tűzvéde­lem társadalmasításának? — A tűzvédelmi munka oroszlánrésze az önkéntes tűz­oltóké. Egyre többször előfor­dul. amikor azt jelentik ne­künk: a tüzet eloltották. Pár nappal ezelőtt is oéldául. már úton voltunk Véméndre, ami­kor rádión keresztül vissza­rendeltek: a tüzet eloltották. — Büszkén álltam Budapes­ten nemrég elöljáróim előtt, amikor azt mondták: Baranya megyében nem volt olyan tűz. ahol ne lettek volna ott az önkéntesek. Hétezer községi önkéntes tűzoltónk van a me­gyében, köztük 800 felnőtt és 240 fiatal területellenőrzési fel adatokat is ellát. Nem vélet­len, éppen most tartjuk me- gyeszerte a járási tűzoltóvar- senyeket, hiszen a nyárra csúcsformába kell hozni ön­kénteseinket. — Túl sok helyet fogla’na el, ha felsorolnánk, ki-ki mire vigyázzon, hogy ne okozzon tűzesetet. Egyforma veszélyt jelent a szabadban való tűz­gyújtás, vagy az iparban a nap hevének kitett nyilthor- dós tárolótelep. Mindenhol vannak speciális tűzrendészeti szabályok, s ezeket kell szigo­rúan betartatni — fejezte be Dukics őrnagy. Disznöwténvj­kiáilítás Ma nyűik a dísznövény- kiállítás a Fegyveres Erők Pécsi Klubjában és május 30- ig áll az érdeklődők rendel­kezésére. Immáron másodszor rendezik meg a kiállítást a dísznövénykedvelők szakkö­rének tagjai. A szakkörnek 110 tagja van és harminc szá­zaléka honvédségi, belügvi dolgozó, a többiek nolgári foglalkozásúak. A kiállításon helyet kapnak lakberendezési tárgyak is. Ezenkívül a bé­lyeggyűjtők köre virágbélye­gekből mutat bo Igen értékes anyagot

Next

/
Thumbnails
Contents