Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-21 / 119. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló _______Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja________ X XIII. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1966. MÁJUS 21., SZOMBAT Kádár János elvtárs I fz-ádár János és a vele együtt megyénkben tartóz- kodó Orbán László, Aczél György elvtársak ■péntek reggeli uticélja Mohács volt. A látoga­tásra elkísérte őket Rapai Gyula, a megyei pártbizott­ság első titkára, Novics János, dr. Nagy József, a me­gyei pártbizottság titkárai és Palkó Sándor, a megyei tanács vb-elnöke. A mohácsiak lelkes örömmel várták a kedves vendégeket. Az út két oldalán felsorakozva, virággal, kendőkkel integetve köszöntötték őket. Az Uj Barázda Termelőszövetkezet központi major­jában Józsa István, az Uj Barázda Tsz elnöke, Ömacht János, a tsz párttitkára és Vitek Pál főagronómus, vala­mint a mohácsi járás és ■város párt- és állami ■vezetői, a tsz tagjai fogadták Kádár elvtársat és kíséretét. Ked­ves színfoltja volt a fogadtatásnak, amikor három tsz- asszony. Kollár Istvánné, Gadányi Mihályné és Luch Mátyásáé délszláv, német és magyar népviseletbe öltöz­ve, virágot nyújtottak át Kádár, Orbán és Aczél elv­társaknak. Vendégeink az íJj Barázda Tsz-ben, a Farostlemez- gyárban Díszvacsora a Nádorban Búcsúztatás a pályaudvaron Mohácson PÁRTAKTÍVA ÚJMECSEKALJAN Kádár elvtárs előadói beszédét mondja. A nagyaktíva hallgatósága. Jóssá István tájékoztatója a gazdaság munkájáról A látogatás első program­pontjaként a vendégek Józsa István, Ömacht János és Vi­tek Pál kalauzolásával rövid körsétát tettek, megtekintve a központi major korszerű gépműhelyét, tehénistállóját, borjú nevelőjét, hideglevegős szénaszáritó berendezését. Kádár elvtárs nagy érdek­lődéssel és megelégedéssel hallgatta a tsz vezetőinek tá­jékoztatóját, elismeréssel szólt a példás tisztaságról, rendről és szemmel látható fegyelme­zettségről, amellyel tárolják és gondozzák a rendelkezésükre álló gépeket, felszereléseket. Kádár elvtárs az egyik istál­ló bejáratánál beszédbe ele­gyedett Csupity Jánosné állat­gondozónővel, aki röviden be­számolt Kádár elvtársnak csa­ládi helyzetéről, munkakörül­ményeiről és szemmel látható megilletődöttséggel fogott ke­zet a párt első titkárával. Éppen erre az időszakra esett a napfogyatkozás, amelyet egy kézről kézre adott kormozott üvegen keresztül az egész vendégsereg. köztük Kádár elvtárs is. megtekintett, majd valamennyien a tsz-major ebédlőjébe vonultak, ahol ba­rát beszélgetés kezdődött a tsz Í2 tagja, s a tanácskozás­ra meghívott mohácsi Rákóczi Tv a bólyi és a bári tsz-ek vehetőivel. Éevezetőül Józsa István elv- tá; i adott rövid ismertetést az Uj Barázda Tsz helyzeté­ről. tavalyi évben több mint 50 forintot fizettek ki egy mun­kaegységre. Ehhez azt is hoz­zá kell számítani, hogy a tsz 362 nyugdíjassal rendelkezik, akiket rendszeresen segélyez, számukra fajárandóságot, kul­turális, szórakozási lehetőséget és egyéb szociális juttatásokat biztosít. Jónak mondható a tsz állat- tenyésztése is. Ezt a megszem­lélt szarvasmarhaállomány ki­tűnő állapota, az évi 3230 li­teres fejési átlag is bizonyít­ja. A tsz gazdálkodására jel­lemző a belterjesség. , Ebben az évben például 420 katasz­teri holdon kertészkednek. A tavalyi 56 helyett az idén már 142 holdon termesztenek hagymát. Józsa elvtárs arról is beszá­molt a vendégeknek, hogy a tsz nemcsak a munkaképes tagjai számára biztosít jólé­tet, megélhetést, de arra is van gondjuk, hogy minden tekintetben eleget tegyenek az állam iránt vállalt szerződéses kötelezettségeiknek. Az idei esztendő első négy hónapjá­ban már 47 százalékra telje­sítették a tejeladási, 57 száza­lékra a sertéshús eladási, 61 százalékra a szarvasmarha eladási szerződésben vállalt kötelezettségüket. — Az idei termés jónak ígérkezik, s mi mindent el­követünk — hangoztatta Jó­zsa elvtárs —, hogy azt kellő időben, jó minőségben be is takarítsuk. — A tagság nevé­ben ígérhetem Kádár elvtárs­nak s a Központi Bizottság­nak, hogy ezután is becsület­tel teljesítjük kötelességün­ket. Szorgalmasan dolgozunk, felvirágoztatjuk termelőszövet­kezetünket. Arra kérem önt, s az ország többi vezetőit, hogy ott fent is ehhez hasonló módon végezzék munkájukat, úgy irányítsák az országot, hogy tovább fejlődjünk, s erő­södjünk. Helytállnak a fiatalok Érdekes, színvonalas beszél­getés kezdődött ezután. Első­nek Bubreg Illés brigádveze­tő, a tsz intéző bizottságának tagja kért szót. — 1960-ban léptem be a tsz-be, de akkor magam sem hittem volna, hogy öt év alatt ilyen sokra visszük, ilyen szép eredményeket érünk el. Helyes célokat tűz­tünk ki, jól kiválasztottuk a megvalósításukhoz vezető utat| és módszereket. Nem is ma­radt el az eredmény. Sikere­ink titka egyszerű: összefog­tunk. A tsz sokac, német, ma­gyar anyanyelvű tagsága meg­értette, hogy csak úgy boldo­gulhat, ha kölcsönösen segíti egymást, ha mindenki külön- külön teljesíti a feladatát. Volt olyan időszak, amikor egyik-másik vezetőnk elked­vetlenedett és arra kérte a ve­zetőséget, hogy engedje át más területre dolgozni. Mi ak­kor is sarkunkra álltunk, és azt mondtuk nekik: szükség van rátok, itt kell maradno­tok. Ezt most csak megerősít­hetem, sőt, arra kérem Ká­dár elvtársat, a megyei elv­társakat, hogy ne engedjék el a vezetőinket ezután sem, ha netán még újra eszükbe jutna elmenni innen. (Jellemző, hogy ezt a kijelentést nem­csak a vendégek fogadták tapssal, de a tsz jelenlevő tagjai is.) Bubreg Illés meg is indo­kolta, hogy miért mondja ezt: — Józsa elvtárs jó elnök, nem ismer fáradságot, egye­nes ember, és csak egy cél vezeti, a tagság, az ország kö­zös érdeke. A későbbiekben mégegy- szer szót kért Bubreg elvtárs. s mintegy titkot elárulva, el­mondotta. hogy milyen mód­szerrel „fogta” meg a tsz-ben dolgozó fiatalokat. — Az én titkom az, hogy a munkára jelentkező fiata­loknak olyan beosztást adunk, amit el is tudnak végezni, méghozzá úgy, hogy a kereset is meglegyen. Nem is megy el tőlünk senki, sőt, egyre többen jelentkeznek a város fiataljai közül, fiúk, lányok, Munkaegység; => SO forint „A csaknem ezer tagot számláló termelőszövetkezet, Mohács város három termelő- szövetkezete közül a legna­gyobb és a legeredményeseb­ben gazdálkodik. 1961 eleje, — megalakulása — óta évről évre komoly terméseredmé­nyeket ér el/s ma már a me­gye egyik legrentabiüsabb. a leghatékonyabban gazdálko­dó termelőszövetkezetei közé tartozik. Ezt nemcsak azzal lehet lemérni, hogy például a tavalyi terméseredményei kiválóak voltak — tehát nem­csak a haldankénti 20,4 má­zsás búza, 20 8 mázsás őszi árpa, 30,1 mázsás kukorica át­laggal —, de azzal is, hogy a A vendégek megtekintik a mohácsi Uj Bará/aix Termelőszövetkezet t-ázaföldjét. vegyesen, mert látják, a ter­melőszövetkezetben megtalál­ják a számításukat. Kollár Istvánné, az asszo­nyok szószólójaként meglehe­tős magabiztossággal mondot­ta el, hogy az asszonyokra mindig számíthat a vezetőség. — Sokat és jól dolgoznak, nem sajnálják az időt és fá­radságot, ha a kertészetben szükség van rá, akár kora hajnalban is munkába állnak. Az is igaz — hangoztatta Kol- lárné—, hogy ami a nótában benn van, — azt a bizonyos ötven forintot mi már elér­tük —, a munkaegységnél, — ráadásul a kertészeti munka nem is olyan nehéz, és jó pénz van benne.' Mi nem is titkoljuk, szeretünk jól keres­ni, de lesz is annyi hagy­mánk, hogy a makóiaknak konkurrensei leszünk. Szeretjük a szövetkezetét Solti Ágnes, a faiskola dol­gozója, meghatott szavakkal fejezte ki a Kollámé által elmondott dolgok érzelmi ol­dalát. — M i nők nagyon szeretjük ezt a termelőszövetkezetet, mert benne van a kenyerünk és az életünk. Én csak azt sajnálom, hogy miért nem korábban szervezték meg, mert akkor korábban kerül­tem volna a jelenlegi megelé­gedett, biztos anyagi helyze­tembe. Arra kérem az ország vezetőit, hogy soha senkinek ne engedjék a tsz-eket bán­tani. Soha ne legyen vége, maradjon meg a mi életünk­ben, unokáink életében is, mert akkor biztosítva van a megélhetésünk, s a jövőnk. Én általában háromszáz munkaegységet szoktam egy évben teljesíteni. Minden év­ben úgy tervezem meg, hogy valamivel mindig több legyen, mint előzőleg. Hamarosan öt­ven éves leszek. Szeretném, hogy mire nyugdíjba me­gyek, 350 munkaegységet vi­gyek magammal, de azt még' jobban szeretném, ha a nyug­díjazási ünnepségre vendégül láthatnám Kádár elvtársat, Buturácz Lukácsné rövid, de velős hozzászólásában an! nak adott hangot, hogy a tsz- ben milyen vidáman megy a munka, milyen jó az asz- szonyok kollektívája. és ez nagyon contos a munua, a’ feladató elvégzése szempont­jából is. Vitek Pál főagronómus kez­dőitől fogva ebben a tsz-ben dolgozik. Ö is a megtett út (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents