Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-20 / 118. szám
I960, MÄJTJS 20* nupio Találkozás a bástya mélyén Két kilométeres vágathaitás tíz hónap alan A bányamérés bravúrja Két vakakna húzódik az ércbánya III. üzemében egymástól 1836 méterre, összeköttetésük létfontosságú, új bányamező művelését teszi lehetővé. mely nagy mennyiségű, kiváló minőségű ércet rejt magában. Még két méter A múlt év februárjában gyors vágathajtó csapatot szerveztek, hogy az új bányamező kiaknázásával ne kelljen két—két és fél évet várni. Kiszámították, ha 190—200 métert haladnak előre havonként. a főfeltáró vágat egy év alatt kihajtható... A Dunántúli Napló olvasói már ismerik Hadnagy Józsefek kiemelkedő teljesítményét, márciusi 241,2 méteres rekordjuk egyedülálló a magyar bányászat történetében. Hét géppel fúrnak a 3,2 méteres talnszélességben, két és fél méteres fúrószárral. Havi átlagos előrehaladásuk — szabályos biztosítás mellett — 197 méter kilenc négyzetméteres szelvényben. Tavaly februártól májusig egy másik vágatban dolgoztak kikísérletezték a legmegfelelőbb munkamódszereket, a későbbiekben 75 napig nem voltak telepítve, így a feladat végrehajtására mindössze kilenc és fél hónapjuk maradt. Az üzemvezető térképén nyomon lehet követni egyre növekvő havi teljesítményüket. Május 17-én. kedden reggel — a mérések szerint — az 1836 méteres szakaszból már csak másfél, legfeljebb két méter várt kihajtásra. Még egy robbantás, és beérik a kilenc és fél hónapi munka gyümölcse. Az ünnepélyes pillanat alkalmából leszállásra készül Sziklai József igazgató Szo- molányi Gyula főmérnökhelyettes, Kocsor Ferenc üzemvezető és több más vezető beosztású szakember. Hadnagy József csapatvezető vájár — noha műszakja már régen lejárt — addig nem is jön fel, amíg be nem fejezte munkáját a csapat, látni akarja a lyukait. Kolsovszky Rudolf körletvezető hétfő reggel óta van lenn — négyórás megszakítással —, most feljön izzadtan, fáradtan és boldogan, hogy újra leszálljon a „fogadóbizottság"-gal. Az utolsó percek Az üzemvezetés, a körletvezető, a bányamérők nagy vizsgája ez: sem szintben, sem oldalban nem lehet 50 centiméternél több eltérés, a közel két kilométeres vágatnál. Ha a vállalat a bányaműszaki egyetemhez fordul, 60—80 ezer forintot kértek volna a bemérés elvégzéséért. íme a váj vég, ahol a lyukasztás után üdvözölhetjük majd Hadnagy Józsefet és a többieket, néhány méterre vannak most is, de a vájvég túlsó oldalán, egyelőre még több kilométert kellene megtenni kerülő úton, hogy elérhessünk hozzájuk. Hogy7, hogy nem, a közelben találtak elfoglaltságot a bányamérők is, hogy robbantás után rögtön iderohanhassanak. Kocsor Ferenc eddig attól félt, hogy idő előtt bekövetkezik a lyukasztás, most csak általában ideges, sétál fel és alá, időnként leguggol, amikor a többiek ülnek, de egyhelyben maradni nem tud. Sziklai József jó módszert talált idegességének levezetésére. Oda hívja Jobb Józsefet, a központi bányamérési osztály vezetőjét, „aggodalmának” ad kifejezést, hátha mégsem volt pontos a mérés... De Jobb Józsefet nem lehet megingatni biztonságában ..Húsz centiméteren belül lesz az eltérés” — mondja nyugodtan. Az ugratás, a várakozás már nem a vájvégnél zajlik, minden pillanatban lőhetnek, biztonságos helyre húzódtunk. 12 óra 35 perc. Nagyon távolról robbanás hallatszik, egyáltalán nem remegteti meg a folyosót. Ez bizony nem lyukasztott Mindenki Jobb Józsefet keresné a tekintetével, kiderül, hogy jó öt perce elment. Elindulunk azért a vájvég felé. Útközben többen meg-megállnak egy pillanatra, veregetik ruházatúkat, rávilágítanak a lámpával. Persze. Ha kilyukadt a vájvég, a huzat visszafelé viszi a levegőt. Igen, mint ahogy viszi is! Az elől haladók szaladni kezdenek, a vájvég falán máris temérdek lámpa fénye imbo- lyog. Aztán lassan megfordulnak az emberek. Lyuk nincs. Uey látszik, csak tréfált a huzat. Mi történhetett? Pillanatnyilag nincs mit tenni, kiszállunk a külszinre. Siker De Hadnagy Józsefék lennmaradnak. A bemérésben nem lehetett hiba, talán a köz volt vastagabb, mint gondolták. Füstre várnak, majd hozzálátnak ismét a fúráshoz, töltéshez, mintha most kezdték volna a műszakot. — És siker koronázza erőfeszítésüket. A két vakakna május 17-én 19 óra 15 perckor megszűnt vakakna lenni, az eredeti tervek szerint 1836 méteres főfeltáró vágatban találkozott. Kéri Tamás Ma estes rádióyetélkedo Ma este 20 óra 20 perctől 22 óráig rendezik meg a Kossuth rádióban Hajdu- Bihar megye és Debrecen város, illetőleg Baranya megye és Pécs város közötti honismereti vetélkedőt. A rendező bizottság ezúton is kéri Pécs város lakosságát, hogy lehetőleg hallgassák a műsort és amennyiben a kérdésekre helyes választ tudnak, telefonon azonnal értesítsék a Fegyveres Erők Klubját, ahol a vetélkedőben résztvevő pécsiek vívják a szellemi küzdelmet. A klub telefonja: 17-89, 51-82. Kazinczy-díj A Kazinczy-díj Bizottság döntése alapján az 1965— 66-os tanévben a helyes magyar kiejtés országos versenyében legjobb eredményt elért húsz középiskolai tanuló kap Kazinczy-emlék- érmet. Kitüntető oklevelet, valamint 500—500 forint pénzjutalmat. A szép magyar beszédért ezúttal először jutalmaznak középiskolás diákokat, akiket a nemes versengésben részt vett 26 fiatal közül választottak ki. Az emlékérmeket és a jutalmakat május 28-án a győri Rába filmszínházban sorra kerülő ünnepségen adja majd át Péchy Blanka, a Kazinczy-díj alapítója. Félmilliárd forintos gyár a mohácsi Duna-parton Az üzem „személyi” adatai: Mohácsi Farostlemezgyár. Fo- gantatott 1952-ben az Országos Tervhivatalban, de születése elhúzódott 1956-ig, ekkor kezdték építeni Mohács fölött a Duna-parton, mintegy 70 holdnyi területen. Három év múlva, 1959. április elsején indult a próbagyártás és június 12-től tervkötelezettséggel termel az üzem. Hazai lakkal Már az első években is nagy érdeklődés nyilvánult meg a farostlemezek iránt és amikor a későbbi években megépült a lakkos, illetve a lami- nátos üzem, a könnyű és szép kivitelben készült — savnak, lúgnak, hőnek ellenálló — termékekből nemcsak a bútoripar igényelt már nagy mennyiséget, hanem a járműipar is. Vasúti személykocsik, személyszállító hajók belső burkolatára kitűnően alkalmas a színes és mintás farostlemez. A felületkezelt lemezek alapanyagát az alapüzemek állítják elő kemény farostlemezként. Az alapanyagra többszínű lakkot szórnak rá automatikus szóróberendezéssel. Az üzem évi lakkszükséglete körülbelül 450 tonna, Az új üzemrész présgépén készülnek a mintás lemezek. Biológus-vándorgyűlés Csütörtökön délelőtt a Pécsi Orvostudományi Egyetem aulájában tartották meg a Magyar Biológiai Társaság VII. vándorgyűlését. Dr. Lissák Kálmán Kossuth-dí- jas akadémikus, a Pécsi Élettani-Bio lógiai Intézet igazgatója, a vándor- gyűlés elnökének megnyitó szavai után D. Lacy londoni professzor lépett elsőnek a szónoki emclvényamelyet szintén import útján kell beszerezni. A múlt évben ebben a vonatkozásban is hazai kísérletek folytak, és azok eddigi eredményeként az idén, bár kisebb színválasztékban, már hazailag előállított lakkot használnak fel. Valószínű, hogy a következő évben már nem lesz szükség az importált lakkra. Nagy érdeklődés A Mohácsi Farostlemezgyár összberuházási összege eddig 508 millió forint. Ebből körülbelül 200 millió forint az építkezés költsége, belföldi gépekre 58, importgépekre pedig 174 millió forintot fordítottak. Az egyéb jellegű beruházások összege nem egészen 70 millió forint. Az üzem jelenlegi évi termelése 40 000 tonna, de az alapüzemekben svéd gépek beállításával 5000 tonnával növelik az évi termelést. Erre az év októberében sor kerül. A Mohácsi Farostlemezgyár termékei iránt külföldről is érdeklődtek a hatvanas évek elején, s így került sor görög exportra, s kisebb tételben szállítottak francia és olasz megrendelőnek is. Exportszállítás jelenleg nincs. Többen sajnálják a külföldi piac felmondását, mondván, hogyha az üzem betört termékeivel a külföldi piacra, akkor a piacot tartani kellene, illetve bővíteni, más szakemberek érvelése viszont az, hogy a piac felmondását a nagyfokú belföldi igény indokolta, pontosabban itt közvetett exportról van szó, hiszen hajókba, vasúti személykocsikba beépített, illetve » bútoripar által felhasznált farostlemezek végül ugyancsak külföldre kerülnek, de ez devizaffnzdélkodás szempontjából kifizetődőbb. A gépeket szállító svéd eér 20 000 tonna évi kapacitásra adott garanciát, az NDK-gc- pek garanciális kapacitása évi 10 000 tonna farostlemez volt. E két garanciális kapacitást azonban az üzem ma már túlszárnyalta 24 000, illetve ifionn tonnára. Hozván sikerült éri a nagyon jelentős termelésnövekedést (évi tízezer tonna pluszról van szó) elérni? Egyrészt kisebb újítások, valamivel hatékonyabb műszaki fejlesztés révén, de a tiszteletreméltó eredményt elsősorban egy nagyon gondosan előkészített, illetve végrehajtott szervezés szülte meg. Az üzem termelése 6-|-2-es rendszerben folyik. Kevés a szakmunhás A farostlemezgyár nagyjából megoldotta Mohács és a környező községek munkaerőfelesleg problémáját. 1959-től kezdve a gyár létszáma 280 főről 826-ra növekedett. A? üzem összlétszámának 31 százaléka nő. Uj, fiatal gyárról van szó, következésképpen a kezdeti nehézségektől nem mentes. Kevés a szakmunkás, s bár az üzem több dolgozója napi munkája után elvégezte a technikumot, ezenkívül négy gyári ösztöndíjas szerezte meg a mérnöki diplomát, másik népv fiatal pedig jelen pillanatban végzi az egvetempt ugyancsak ösztöndíjjal, a szakemberutánpótlás még közel sincs biztosítva. \Jttöliáeii as szőrűjük Magasan a fejünk fölött tűz a nap és izzasztó melege árnyékba hajtja az embert. A palántáknál úgy hűsölnék a kertészlányok, hogy a locsoló rózsa csillogó vízcseppjeit egymásra irányítják. Rájuk is szól Balázsné: — „Inkább a palántára a vizet”. Derűs a hangulat, pedig a mohácsi Uj Barázda Tsz asszonyai — vagy százötvenen — másodszor fáradtak már el a munkában. Balázsné toborozza a riportalanyokat is. Reisz Jó- zsefnét hívja, a rivális munkacsapat vezetőjét, aztán a gyékényfonatok felé int: Deákné, jöjjön maga is! Három asszony, sok mindenben hasonlítanak egymásra: a kertészetben dolgoznak, tsz-tagok, mind a háromnak „idegen” cégnél keresi a kenyerét a férje. Szeretik a munkát és naponta három műszakot vállalnak magukra. — Hármat? — Reggel négykor kezdünk — mondja Balázs Fe- rencné — és most számolja: kilencig a kelkáposztában dolgozunk. Megszedjük a napi exportot, a piaci árut, iádázzuk és megyünk tovább. Hagymát kapálunk, paprikát, paradicsomot pa- lántázunk, a napraforgóban dolgozunk este hatig. Akkor hazamegyünk és következik a harmadik műszak. Főzés, takarítás, a jószág etetése. — Hány gyermeke van? — Négy, s nincs mellettük senki, nagymama vagy rokon. Sok munka van velük is. — Hogy bírja a strapát? — Megszoktam már, akkor lenne rossz, ha elmaradna — az órájára néz —, negyed négykor mindig felébredek, ha virrad, ha nem. A tsz-kertészet melegházának falához negyvenkét kerékpárt támasztottak az asz- szonyok. Van ugyan saját autóbusza a közösnek, de ők vállalták a mindennapos kerékpározást. Hajnalban a kelkáposztaföldre. Akkor kilenckor útba ejtik az otthonukat. Szórnak egy marék kukoricát a lábasjószágnak, megreggeliznek és mennek tovább a rétre, a kukoricába, ahol éppen munka van. Az elnök mesélte: az asszonyoknak köszönhetik, hogy a nyolcvan hold kelkáposztából már 32 súlyvagonnal — száz vasúti vagonnal — küldhették Ausztriába, Csehszlovákiába, a Német Demokratikus Köztársaságba. Az asszo_- nyok kapálták meg a 142 hold hagymát, száz holdon palántáztak, háromszor kapáltak a szőlőben, kétszer meg is permetezték. — És naponta négyszer friss zöldséget küldünk a mohácsi piaci standra. Olcsóbban is adjuk, szebb is az árunk, mint a kofáknál. Ezt megintcsak az asszonyok dicséretére említette az elnök, én viszont arra voltam kíváncsi, hogy mit szólnak az erdészetnél, a tanácsnál, a méhészszövetkezetnél dolgozó férjek, amikor pirkadatkor eltűnnek otthonról az asszonyok és csak a naplemente veti őket haza. — A férfiakéval egyenrangú munkát végzünk — mondja Reisz Józsefné —•, mi megbecsüljük az ő munkájukat, ők pedig tisztelik a miénket. — Már hogyne tisztelnék — folytatja Balázsné —> mikor többet is keresünk, mint ők. Reiszné például tavaly 23 ezer forintot keresett. A múlt hónapban a jövedelme meghaladta a kétezer forinot és ennek ötven százalékát ki is fizetik neki minden hónap első felében. — Itt mindenki megtalálja a számítását, ha dolgozik — mondja Deák Imré- né —, persze, csak ha dolgozik. Mi keresni akarunk, ezért kelünk hajnalban, vállaljuk a vasárnapi munkát is, de megvan az értelme. Például — túl a férfiakéval vetekedő havi kereseten — Balázs Ferencné öt tsz-taggal tíznapos német- országi jutalomkiránduláson volt a napokban. A szövetkezet gondoskodik az ebédjükről. Ma is zöldséges rizsleves volt és fasírozott tört burgonyával, öntött salátával. — És hozzá egy üveg sör. — Mennyit fizetnek érte? — öt forintért kapjuk az üzemi konyhán és még a helyünkbe is szállítják. — A sört is? — Azt az útszéll boltban vesszük, mert úgy gondoljuk, hogy férfimunkához férfiszokás is megjár. A többi asszony már befejezte az ebédet, kimentek a földre. A három asszony kerékpáron indul utánuk. Mire a kukoricaföldre érünk, már három asszony- csapat hajlong a kapa mögött egy nagy táblában. Az ütemes hajlongás zsibbaszt- ja a derekukat, de Balázsné szerint nem fáj, mert... „nincs időnk a derékfájást észrevenni!”. Gáldonyi Béla
