Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-20 / 118. szám

199». MÁJUS 20.

BESZÁMOLÓ KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRS LÁTOGATÁSÁRÓL

3

(Folytatás a 2. oldalról)

honosodni a közös brigádkassza. Ez már egy magasabb- rendű kollektív szellem terméke és bizonyítéka. Elhangzott egy olyan javaslat is, hogy a szocialista brigádok értekez- ete egyben vegye át a termelési tanácskozások funkcióit is. Ahol a munkások többsége brigádban dolgozik, ott ez majdnem természetes. De azért arra is gondolnunk kell, hogy ma még nincs ez mindenütt így. Helyileg kell megegyezni a szakszervezettel, végeredményben az a fontos, hogy a

gyár, a vállalat feladatait minden dolgozó ismerje, magáévá tegye, s tegyen is érte meg minden lehetőt.

Kádár elvtárs azzal fejezte be hozzászólását, hogy ismételten erőt, egészségét, munkasikereket kívánt Pécs és Baranya szocialista brigádjainak. majd a jelenlévő szocialista brigádvezetők felkérésére beírta nevét a brigádnaplókba. A tanácskozást Garam- völgyi János elvtárs, a Mecseki Szénbányászati Tröszt igazgatója zárta be.

A munkásszállásról eltávozó Kádár elvtársat Rajnai Henrik, a Gyárvárosi Általános

Iskola úttörőcsapata zenekarának vezetője felkérte, hogy hallgassa meg a kis zenekar rögtönzött hangversenyét. Kádár elvtárs megelégedését fejezte ki a kis úttörők kulturált, színvonalas játéka hallatán, s örömmel fogadta el a zenekar kollektívájának ajándékát, egy baranyai fara- gású népi furulyát. Vendégeink és kíséretük ezután gépkocsiba szálltak és Komlón keresztül a Zobák-aknai bányaüzembe hajtattak.

Bárnyássgyülés Zobáh-aknán

Zsúfolásig megtelt a Zobók- • knai felolvasó terem, amire Kádár elvtárs és kísérete megérkezett. Az üzem bejáratánál Komló város párt- és állami vezetői, köztük Neubauer József, a Városi Párt- bizottság első titkára, dr. Sírnék Árpád, a Városi Tanács vb-elnöke és Piegl János, a zobáki üzem vezetője üdvözölte őket, majd a felolvasóterembe mentek, ahol Rocs- kár Bálint, az üzemi pártbizottság titkára megnyitó szavai után Kádár János elvtárs beszédet mondott.

Kádár elvtárs itt is azzal kezdte beszédét, hogy a zobá- kd bánya jelentőségét jól ismeri. Ez a bánya jelenlegi 1200 tonnás napi teljesítményével az ország egyik legjelentősebb feketeszén-bányája. De ha figyelembe vesz- szük a várható napi 3000 tonnára történő felfutást, még inkább indokolt, hogy országosan is számontartsuk a bánya helyzetét, osztozzunk gondjaikban, nehézségeikben, s együtt örüljünk szép munkasikereiket, amelyeket az utóbbi időben elértek. A számok azonban csak egy részét jelentik a munkának, és az életnek. Sokkalta fontosabb, hogy a teljesítményszázalékokon túl megismerjük az embereket. akik ezeket az eredményeket kemény munkával, komoly áldozatvállalással kiharcolták. Eredményeik szépek. büszkék lehetnek rá, s csak gratulálni tudok a párt, a kormány és a magam nevében is azt kívánva, hogy folytassák tovább ezt a jó munkát, s érjenek el még jelentősebb eredményeket.

Egy-egy ilyen találkozás azért is hasznos, mert kölcsönösen megismerjük egymás véleményét, önök az én szavaimon keresztül is megismerhetik, hogy milyen célokért munkálkodik, mit tett és mit akar tenni az ország és a nép érdekében a párt és a kormány. Én viszont az önökkel folytatott beszélgetések, véleménycserék alapján fel tudom mérni és a vezető testületek elé tudom tárni, hogy a vezetés céljait mennyire értik, mennyiben helyeslik a dolgozó tömegek. így tehát kölcsönösen megismerjük egymás célját, tevékenységét, és mivel alapvetően egyet aka- -unk. kölcsönösen munkálkodhatunk annak megvalósításán. Meggyőződésem, hogy csak akkor növekedhet gazdasági erőnk, akkor javulhat az élet ebben az országban, ha a központi vezetés céljai helyesek, s ha ezeket a helyes célokat a tömegek támogatják. Nagyon fontos ennek p munkamegosztásnak két oldalát látni, hisz céljaink, munkánk, gondjaink közösek, s egymástól elválaszthatatlanok.

Meggyőződésem, hogy a zobáki bánya e tekintetben is szilárd bázisa a munkáshatalomnak. Nem is kérek mást, mint azt, hogy az eddigi szellemben, az eddigi lelkiismerettel. hozzáértéssel folytassák munkájukat.

Rátérve az országos ügyekre, csak néhány alapvető dologról szeretnék beszélni, hisz ma már szerencsére az emberek általában mindenről tájékozottak, van véleményük, tehát nem szükséges, hogy itt, ezen a gyűlésen minden részletkérdésre kitérjek. Országunk általános helyzete, akár- «safc az elmúlt tíz évben, jó,

s egyre jobb. Céljainkat általában érti, ismeri és helyesli az ország népe. Ha akad is egész elenyésző számban ellenséges szándék vagy tett, ha vannak is olyanok, akik nem mindenben és nem mindig teljes meggyőződéssel támogatják a szocializmus ügyét, az ország dolgozóinak túlnyomó töbsége támogatja ezt a politikát.

Amikor azt mondom, hogy általában fejlődés, fellendülés tapasztalható, egyáltalán nem akarom titkolni, hogy akadnak, s a jövőben is akadnak majd gondok, bajok, hisz ez az élet velejárója. Közismertek az ötéves terv számai és ebből az is tudott, hogy gazdasági helyzetünk fokozatosan javul, népgazdaságunk olyan erőtartalékokkal, feltételekkel rendelkezik, hogy joggal mondhatom, sose legyenek rosszabb feltételeink gazdasági tekintetben.

Tavaly december óta nem egyszer szemünkre vetették már, hogy igen, igen, a termelés fejlődik ugyan, de hát mi van az —etszínvonallal? Miért kellett felemelni az árakat, a közlekedési díjakat, egyáltalán összeegyeztethető-e a szocializmus alaptörvényeivel, az a gazdaságpolitika, amelyet az új gazdasági mechanizmus előkészítéseként az utóbbi időben folytatunk. Való igaz, hogy a decemberi intézkedéseknek senki sem tapsolt, őszintén szólva, senki sem várta, jómagam sem ezt, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy az általános árszint 2 százalékos emelésével egyidőben a reálbéreket 3,3 százalékkal emeltük. Persze, az emelés nem egyformán érintett mindenkit,

de azt hiszem egyetértenek velünk abban, hogy az áremelkedések terheit elsősorban a nagy családok és alacsonykeresetű dolgozók megsegítésére fordítottuk, s egy pár olyan „adósságnak” tettünk eleget, amelyet már nem halaszthattunk.

Látni kell azonban, hogy itt nem egyszerűen árpolitikai intézkedésekről van szó, hanem arról a felismerésről, hogy a szocialista fejlődés eddigi ütemét az eddigi módon nem tudjuk biztosítani a továbbiakban. Intézkedéseink lényege abban foglalható ösz- sze, hogy ez után nem a fogyasztást, hanem a termelést kívánjuk ösztönözni, a közvetett juttatások emelése helyett elsősorban a fizetések növelésével biztosítani, az életszínvonal emelését és az állami dotációk mértékét a lehető legszűkebbre vonni.

A gazdasági élet irányításának reformjára mindenképpen szükség van. Jelenleg az a helyzet, hogy szinte az egész ország egyetlen vállalat keretében folytatja gazdasági tevékenységét, ezért van az a rengeteg sok központi utasítás, beavatkozás, ezért kevés a helyi szervek önállósága. Az új gazdasági mechanizmus, melynek bevezetése a harmadik ötéves terv irányelveivel együtt hamarosan a Központi Bizottság elé kerül — alapvetően ezután is biztosítja a központi irányítást, de sokkal nagyobb önállóságot biztosít a helyi szerveknek. Nem árt, ha egy kicsit a felelősséget is decentralizáljuk, vagyis hogy egy-egy vállalat, üzem dolgozóinak keresete, helyzete az eddiginél sokkal nagyobb mértékben függjön áttolj milyenek, mennyire hozzáértők,

Vidám beszélgetés a Tejüzem sajtdobozoló gépénél.

bátrak, kezdeményezők a helyi vezetők. Vannak olyan vélemények. hogy az új gazdasági mechanizmus valamiféle gazdasági káderőrségváltást feltételez. Mondanom sem kell, hogy erről szó sincs, s nem is lehet.

A jövő bíztató, de komoly, kemény munkát követelő évek előtt állunk. Nagy terveink vannak, s ezeket meg is tudjuk va’ósítani, ha ehhez a legalapvetőbb feltétel, a világbéke biztosítva lesz. Nem szabad hamis illúziókban ringatnunk magunkat. A nemzetközi helyzet igen bonyolult, igen komoly erők állnak a háború oldalán. Anélkül azonban, hogy ezeket lebecsülnénk, mégis ’ teljes joggal állíthatjuk, hogy a béke erői, az imperializmus elleni erők hatalmasabbak, a béke ügye jobban áll, mint a háborúé. Mi a magunk módján mindent elkövetünk a béke biztosítása érdekében.

Kádár János elvtárs nagy tapssal fogadott beszéde után Vertike István vájár, alapszervezeti párttitkár, miniatűr bányászlámpát adott át Kádár elvtársnak a bányaüzem dolgozói nevében. A Zobák-aknai bányászgyűlés Piegl János elv társ zárszavával ért véget.

Kádár János elvtárs és kísérete ezután visszatért Pécsre és az Olimpia étteremben fogyasztotta el ebédjét.

Látogatás Varga László vájár lakásán.

A 400 éves jubileumra készülődő

Szigetváron

Az eredeti program szerint

ebéd után rövid pécsi pihenő következett volna... A délelőtti találkozók során azonban az idő gyorsabban pergett, mint az események, így Kádár János elvtárs és kísérete ebéd után azonnal tovább indult. Megtekintették a Pécsi Orvostudományi Egyetem befejezés előtt álló új épületeit, majd elindultak Szigetvárra. Szigetvár előtt néhány kilométerrel megállt a kocsisor, s egy ritkás növendékerdő közelében Kádár János elvtárs rövid pihenőt tartott. — A hatos út mentén sorakozó kis falvak, valamint Szentlőrinc és Szigetvár lakossága az út mentén várta Baranya megye kedves vendégeit. Derűs, érdeklődő arcok villantak fel mindenütt, a mozdulatokban bizalom és a kapcsolatteremtés öröme oldódott. Kádár János elvtársat Szigetváron a Zrínyi-vár kapujában Dittrich József, a járási pártbizottság első titkára, Pirisi János, a járási tanács elnökhelyettese, dr. Nagy Gyula, a szigetvári Zrínyi emlékünnepség előkészítő bizottságának az elnöke, a Megyei Tanács elnökhelyettese és Cvetlcovics János, a községi pártbizottság titkára fogadta. A várkapuban Molnár Imre, Szigetvár Várbaráti Körének elnöke röviden

körvonalazta a Zzínyi-vár történetét és építészeti jellegzetességeit.

Kádár János elvtárs és kísérete ezután megjelent a kapu közelében húzódó bástyán, megtekintette a történelmi falakat, a hajdani védelem emlékeit. Meglátogatta a vármúzeumot, felment a vár délnyugati bástyájára, s néhány percig elgyönyörködött a helyreállított várudvarban és a várfalakon túl előtáruló napfényes, szép tájban. A vár megtekintése után a társalgóban Szigetvár párt, tanács és üzemi vezetőivel találkozott. A beszélgetés végén Oszacki László, a cipőgyár és Szűcs István, a konzervgyár igazgatója a községet jellemző ipari termékekkel ajándékozta meg a párt első titkárát, majd Molnár Imre egy szigetvári emlékalbumot és a Várbarátok Körének ezüst jelvényét nyújtotta át. Kádár János elvtárs ezekután a Várbarátok Körének emlékkönyvébe a következőket írta; „örülök, hogxi baranyai látogatásunk során alkalmunk nyílott Szigetvár hős védőinek emléke előtt tisztelegni. Minden jót kívánunk a történelmi múlt emlékei hű gondozóinak, s az új élet építőinek, Szigetvár község lakóinak.”

A csütörtöki gazdag program a Pécsi Tudomány- egyetem aulájában rendezett társasvacsorán fejeződött be. Kádár János elvtársat és a kíséretében érkezett Orbán László, Aczél György, Rapai Gyula, Palkó Sándor, Csendes Lajos, Ambrus Je- tő elvtársakat az egyetem főbejáratánál a pécsi felső- oktatási intézmények vezetői, professzorai, párt- és KISZ-titkárai fogadták, köztük dr. Donhoffer Szilárd, a Pécsi Tudomány- egyetem rektora, dr. Csizmadia Andor, az egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja, Márk Bertalan, a Tanárképző Főiskola igazgatója és dr. Kisbán László, a Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikum igazgatója. A szívélyes, baráti légkörben lezajlott vacsorán dr. Donhoffer Szilárd rektor és Kádár János elvtárs mondott pohárköszöntőt.

Szigetvárról hazatérőben a

kocsisor megállt Ujmecsekal- ján, s Kádár János elvtárs és kísérete a felvillanyozott gyermekek érdeklődése közepette végigsétált a hajdani bolgárkert modern épületei között, majd a 39-es dandár úton a III./A. jelű hétemeletes házban egy bányászc'saládot is meg’áto- gatott. Varga László vájárral és családjával hosszasan elbeszélgetett, aztán az egybegyűlt érdeklődők gyűrűjében ismét kocsiba szállt. A kocsik végighajtottak a belváros felé vezető úton. majd a Tüzér utcánál váratlanul jobbra kanyarodtak és megálltak az új Tejüzem előtt. A Tejüzem meglátogatása a programban nem szerepelt, így az üzem portása és az esti műszakban dolgozó munkások és műszakiak ugyancsak csodálkoztak, amikor a párt Központi Bizottságának első titkára megjelent előttük. A spontán üzemlátogatás nagyon frappánsan, a kölcsönös érdeklődés bensőséges légkörében pergett le. Kádár elvtárs megtekintette az üzem modern automata gépeit, termékeit, beszélgetett a gépek mellett dolgozó emberekkel, s amikor viszonylag pontos képet nyert a termelés folyamatáról és az üzemben dolgozó munkás ok életkörülményeiről, elköszönt alkalmi vendéglátóitól.

Találkozás a pécsi felsőoktatási intézmények vezetőivel

Kádár J'nos elvtárs pohnrkőszfinfőt mond az egyetem aulájában, mellette dr. Donhoffer Szilárd rektor.