Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-17 / 90. szám

IMS. ÄPRTLIS 17.

ncipiö

5

A városépítészet karmestere

— új munkakörben

Nem 6 tervezte az Olimpiát, melynek eredetije díjat nyert Brüsszelben. Ha felépül a városközpont húszemeletes szállodája vagy a Szigeti városrész huszonkéteme- letes lakóháza, annak konkrét terve sem lesz az övé. Dénesi Ödönnek városrendező volt a foglalkozása, más szavakkal a városépítészet karmestere volt, a karnagy pedig sohasem szokott „játszani”. A karmester irányít és összehangolja a sok hangszerből álló zenekar muzsikáját.

Ö készítette el Pécs első városrendezési tervét. Ezt követte a déli városrész, Uj- mecsekalja, a Makárhegy, a Magaslati út környéke, a Szigeti városrész, az új város- központ részletes rendezési terve. Csak Ujmeszes maradt ki a sorból, s az is csak azért, mert 1955-ben került a városba, abban az évben, amikor Ujmeszes már javában épült.

Bármelyik új városrészben

járjunk a meszesin kívül, az utcák és házsorok, az iskolák, üzletek, játszótér''1- is parkok elrendezése, hangulata és összképe az ő el" rdo- lásait tükrözi. Ebben az értelemben minden új épülethez köze van. Szelleme, alkotó egyénisége az egész városra rányomja a bélyegét.

Nehéz dolga van az építészek karmesterének egy olyan városban, amelynek lakossága huszonegy év alatt majdnem a kétszeresére nőtt. Városrendező csak az lehet, aki a mozgás érverésén tudja tartani a kezét, aki diktálni képes az élet egyre gyorsuló ütemét. Szív és idegek kellenek ehhez, öt-tíz évnél talán senki sem bírja tovább.

Tíz évi városrendezői múlt után, 1966. január elsején nevezték ki Pécs, Baranya és Tolna megye területi főé ítészének. Az új beosztás köny- nyebb is, meg nehezebb is a réginél. Könnyebb annyiban, hogy nem vagy aligha lesz ideje arra, hogy olyan kimerítő munkára adja a fejét, mint a nagyobb városrészek tervezése. Nehezebb viszont, ha arra gondolunk, hogy most már nemcsak Pécs az övé. A horizontjába kell vonnia Baranyát és Tolnát is.

Valamikor a terület főépítészének elég formális volt a beosztása. Tevékenysége többnyire abban merült ki, hogy láttamozta, gépiesen aláírta azokat a terveket, amelyeket az asztalára tettek. Ma már messze járunk a kezdetleges állapotoktól. A ma területi főépítésze sokat utazik. Kimegy Kémesre vagy Felsőszentmártonba, s kijelöli, merre épüljön a falu tovább. Megcsóválja a fejét, amikor észreveszi, hogy Dombóváron a Dőry-kastély évszázados fáit ki akarják irtani, s annak helyén kívánnak építkezni. Bejárja a helyet, addig szemlélődik és gondolkozik, amíg megtalálja a megoldást. Uj tervet készít, megmenti a fák kilencvenöt százalékát.

Műszaki tanácsadó _ vétój

oggal, bár még sohasem volt szüksége a visszavonhatatlan nem-re. Minden szerdán délután fogadónapot tart a városban, átnéz, megvizsgál

minden családiház-építési kérelmet, nehogv építési tilalom alá eső területen vagy olyan helyen építkezzenek, ahová emelete.. házakat szárnak. Még egy benzinkutat vagy istállót sem énítl '~k engedélye nélkül a két város területén.

Tagja egy seregnyi testületnek és bizottságnak, értekezletekre jár és vitatkozik. Van egy füzete, amelybe beírja azoknak a nevét és foglalkozását, akikkel a két megve városaiban falvaiban "rint- kezik, mert képtelen a sok nevet a fejében tartani. Vannak olyan napok is, ar " or harmincöten-negyvenen keresik telefonon.

Szív és idegek kellenek ehhez a beosztáshoz is.

Helyzete még nem rendezett. Címe és vétójoga van — külön irodája még nincs. Egy olyan helyiségben bonyolítja le ügyfélforgalmát, melyben rajta kívül még hatan dolgoznak. Főépítészi munkája mellett tervez is. Ebben a minőségében Bálint János, a Tervező Vállalat igazgatója hatásköre alá tartozik. Hivatali kötelessége viszont, hogy a vállalat minden tervét szakmailag felülbírálja. Ekkor őa felettes, akit közvetlenül a miniszter, illetve miniszter- helyettes irányít.

Magyar László

A siklósi várfesztivál a tv-ben

j A siklósi várfcsztivált Jü- S

J nius 12-én rendezik meg, ; s ezekben a napokban állüják { ? össze a részletes programot, j j Ezzel kapcsolatban a hét vé- /

> gén Pécsett és Siklóson járt ( \ örsi Ferenc író, a Magyar ) j Televízió szerkesztője és Eck ) j Imre rendező. A hivatalos tár- { j gyalások alkalmával megái- > ) lapodtak abban, hogy a tele- ^

> vízió az idén is helyszíni köz- $

I

vetítsét ad Siklósról, a dél- ; előtti órákban a megnyitóról < és este az ünnepség záró- s akkordjáról. A közvetítés ér- ? dekessége — s a fiatalok kö- j / zott bizonyára örömet kelt, — j>

■ hogy a délelőtti adás után ? £ közvetlenül ismét megjelenik ( { a képen Tenkes kapitánya, a > > filmet ugyanis több részletben \ ) levetítik. <

Meszesen

csétgyűrűféle, talán aranyból.

— Mire készül’ — kérdem a fiút.

— Semmire. Szabadságon vagyok, de egyébként is sö- ) tét ruhában járok, mert így szeretem.

A lány;

— Olasz filmekben is sötét ruhát viselnek a férfiak hétköznap is. Ez az elegáns.

„Már aki” — gondolom magamban, de hagyom őket illiúziójukban. A fiú karbantartó lakatos a bányánál, a lány kereskedelmi elárusító, munkaideje délután kezdődik.

— Hol ismerkedtek meg?

— Kultúrotthonban.

— Hogyhogy?

— Tulajdonképpen nem kellett megismerkednünk, hiszen az ifiklubban, meg már korábban az iskolában ... Vagyis, nem idegen itt senki.

A kontraszt nyilvánvaló: a vájár azt mondja, egy kicsit „befelé” élnek, ezek a fiatalok viszont tagadják az idegenérzést. Jó néhány : kultúrotthonban jártam j már, túlzottan kedvező ta- j pasztalataim nincsenek, ami az otthonok látogatottságát illeti, de itt kint Meszesen, a József Attilában más impressziókat szerez az ember. Semmi túlzás nincs ebben: az otthon kicsinek bizonyult. A közvetlen környéken tíz-tizenötezer ember él. A moziterem kicsi, a klubszobák szintén. Nem akarom felsorolni a kultúrotthon havi vagy heti programját. Annyi biztos, hogy — például a legutóbbi ifjúsági klubesten — még a fal tövében a szőnyegen is ültek, mert nem volt hely. A klubot a fiatalok festették ki (többen a fiatalok közül a művészeti gimnázium hallgatói), a nagyon szép bútorokat úgy helyezték el, ahogy saját ízlésüknek megfelelt. A könyvtárnak ezerkétszáz tagja van — ez évi húszezres forgalmat jelent — majdnem több, mint a moziközönség létszáma. Láttam egy plakátot nemcsak a bejáratnál, hanem az utcákon és a presszó bejáratánál is, amely szombatra — azaz tegnapra — divatbemutatót, hidegtálbemutatót, gasztronómiai tanácsadást hirdet és persze táncot és szórakozást.

A program nem egyszerű látványosságot ígér, hanem céltudatos szakmai tanácsadást is: hogyan kell ízlésesen és olcsón (!) öltözködni, melyek az egészséges ételek, élelmiszerek, elkészítési módjuk ... stb. Az otthon helyettes vezetője elmondotta, hogy a korábbi években — kultúrotthon hiányában a fiatalok

az italboltba sodródtak vagy részt vettek az árokparti nagy kártyacsatákban, az egészen fiatalok pedig rossz, világháborús katonai sisakokban csatangoltak a határban, parittyákkal, légpuskákkal, füvet égettek, verekedtek. Három éve, négy éve, hogy a József Attila megépült, s ez az ifjabb nemzedék most gyökeret ver lassan.

A presszó

Egyetlen a környéken és kicsi. Három katonatiszt és egy tiszthelyettes ül egyik asztalnál. A másiknál anya és lánya. Tovább férfiak, nagy körben, üveg sörök az asztalon, a sarokban fiatal pár. Aztán egy magányos fiatalember. Leülök mellé. Lehetetlen itt úgy ülni, hogy a szófoszlányok körbe ne fonnák az embert: Miért meleg ez a sör?... Jó, ha van egyáltalán... És a Fradi? Vagy a Honvéd? ..; Megdöglök a táncért, jó zenéért ... Legjobb a délelőtti műszak... Egy hete keresem az osztályvezetőt, azt hiszed bejutok hozzá? ... Most vette az asszony. Könnyű kis cipő, ló benne járni... Ki ez a nő? Nem is rossz!... Kisadag fagylaltot, kettőt, konyakkal...

Egy ideig még elhallgatom, aztán megszólítom a magányos, fiatal férfit:

— Idevaló?

— Két hete nősültem. De mindjárt balhéval kezdődött.

— Csak nem?

Fél ezer dalos találkozója Pécsett

Tegnap délután a Liszt Ferenc hangversenyteremben ünnepélyesen megnyitották a ll. országos kamarakórus fesztivált. Az ünnepi beszédet Právlcz Lajos elvtárs, az SZMT titkára mondotta. A hangverseny keretében elsőnek a Zalaegerszegi KISZOV Kamarakórus mutatta be műsorát.

Fesztiváli mozaikok

Hamisítatlan fesztiválhangulat uralkodik tegnap óta Pécsett. Már szombaton délelőtt kisebb-nagyobb, fesztivál jelvényes csoportok ismerkedtek a várossal, vagy igyekeztek a Liszt-terem felé. Az utcák forgatagából kimagaslottak a finn férfidalosok, ők már pénteken este megérkeztek, egyidőben a kőbányai és a Frankel Leó Művelődési Ház kamarakórusának tagjaival.

*

Szombaton délelőtt újabb kórusok és vendégek érkezésére vártunk a pályaudvaron.

— Minden együttesnek átadunk itt egy kis csomagot — tájékoztatott a peronon várakozók között Dobos László karnagy —, melyben a Fesztivál Újságot, a város és a megye nevezetességeit ismertető idegenforgalmi nyomtatványokat, valamint a fesztivál-jelvényt találják vendégeink.

A befutó gyorsvonatról a HVDSZ Szilágyi Erzsébet Női Kamarakórusának és a Zene- művészeti Főiskola Kamarakórusának tagjai szálltak le, majd sietve foglalták el helyüket a siklósi vonatban. Szombaton este már a siklósi várban, a Bartók Béla Ka— Nem úgy, ahogy gondolja. Van itt egy kis klubféle, nem, nem a kultúrotthonban, ez különálló, azt hiszem a nyugdíjasoké. Elkértük, hogy egy kis lakzit megrendezhessünk, mert a lakás kicsi. Már mint az

apósoméké. Az egyik góré odaadta, a másik nem. Azt mondta, névadóünneoségre odaadják, az szokás itt, de másra nem.

Elfordul: „Kérek két

sört!” Aztán folytatja:

— Hát most mondja meg: akár lakzi, akár névadó, tömeg van. ital van, ennivaló, jókedv van. Hát hol a különbség?

— Persze — jegyzem meg. — Különben is először kell lakzit csapni és utána majd a névadót. Ez a sorrend.

Délután valóságos gyerekregiment vonul végig Öreg- Meszes utcáin. Kitódulnak az iskolából és egekig ható zsivajgással vágtatnak végig a járdákon. Öreg-Meszes? Talán ez a legtalálóbb elnevezése a Frankel Leó, illetve a Korvin Ottó utcák háztömbjeinek. Mert a Komlóra vezető műút város felőli oldalán már később kezdődött el az építkezés, azok a házak korszerűbbek már, szebbek is, nem beszélve a három nyolcemeletes toronyházról. De ennek a peremkerületnek a szívé-magja mégiscsak az a két utca, még ha olyan csúnyácskák is azok a lakóházak.

Rab Ferenc

marakórus tagjai pedig Szigetváron mutatkoztak be a közönségnek a helyi kórusokkal közösen.

Az orosháziak Pécs váradról jöttek, egy forró hangulatú kórusest emlékével.

— Pénteken este a pécsvá- radi vár hangulatos miliőjű, remek akusztikájú fogadótermében szerepeltünk együtt a vendéglátó pécsváradi Zengő Kamarakórussal — mesélték örömmel az orosháziak, akiknek fesztiváli műsorán Szo- kolay Sándornak, a madrigálkórus karnagya Kossuth-díjas fiának két műve előadásra kerül a szerző jelenlétében.

*

A pályaudvar forgatagában

ekkor felbukkant Forrai Miklós jólismert alakja. Néhány évtizede az ő, híres kamarakórusa egyedülálló jelenség volt.

— A vonósnégyesek, kis kamarazenekarok mintájára hoztuk létre akkortájt kamarajellegű vokális együttesünket, éneklő baráti társaságunkat — emlékezett vissza Forrai Miklós.

— Milyen műveket énekeltek?

— A régi mesterek műveinek és az akkori fiatalok első zsengéinek előadását tartottuk feladatunknak. Azt hiszem, ma is ez a feladata a kamara kórusoknak: a finom művű alkotások, a miniatúrák megszólaltatása, mely nem a nagy erőt, hanem a részletszépségek kimunkálását tartja szem előtt. Pécs két évvel ezelőtt először hívta össze az ilyen újfajta együtteseket, idén pedig valóra váltva akkori ígéretét, másodszor is megrendezi a fesztivált. A program, az ország legigényesebb együtteseinek részvétele azt bizonyítja, hogy ez az éneklési mód él, létezik és bennem azt az érzést kelti, hogy Pécs a két évvel ezelőtti magas nívót megtartotta, sőt a mércét lényegesen magasabbra emelte. Többek között azzal, hogy a kórusok erkölcsi kötelességévé tette új művek bemutatását. A nagy érdeklődés pedig annak bizonysága, hogy a mi törekvésünk találkozik a közönség igényével!

*

A főhadiszálláson, a Nevelőit Házában a telefon szinte megszakítás nélkül cseng.

— Még mindig ostromolnak bennünket jegyekért — tájékoztatott két telefonbeszélgetés között Mohos Antal igazgató, a rendező bizottság titkára. — De már két héttel ezelőtt minden jegy elfogyott a négy Liszt-termi hangversenyre, olyan óriási az érdeklődés az ország minden részéből. Külföldi vendégeket is várunk Z. Lukas prágai zeneszerző és L. Holasek pozsonyi muzikológus személyében.

*

Nagy sikert aratott a vendégek között a Fesztivál Újság. Sok érdekes adatot, tanulságos cikket, tájékoztató jellegű hírt és bőséges huForrai Miklós

mórt tartalmaz. Még egy kis

énekelnivaló is akad benne.

— Évek óta kutatok régi mesterek művei között köny- nyen énekelhető, jól hangzó kánonokat. Ezek közül adtuk közre kettőnek a kottáját. Jó mulatság, ha két kórus találkozójára egyik az egyiket, a másik a másikat tanulja meg, s aztán „egyszerre” mutatják be egymásnak... — tanácsolta Dobos László a köréje gyűlt karnagyoknak.

A Fesztivál Újságban megtalálható Tillai Aurél Ünnepi fanfárjának partitúrája. Ez a szignál szólalt meg, először a szombat délutáni hangversenyen.

— A Magyar Néphadsereg

központi zenenövendék iskolájának negyedéves hallgatóiból alakult rézfúvós sextett játszotta — tájékoztatott Szeder István százados. — Két éve dolgozunk. Legnagyobb sikerünket a TV múlt évi Ki mit tud versenyén értük el A szignál megszólaltatásán kívül ma délután fellépünk a Jakováli Hasszán dzsámijában tartandó hangversenyen.

Jakováli Hasszán dzsámiját ábrázolja a fesztiváljelvény, mely ugyancsak nagyon tetszik a résztvevőknek.

*

A rendező bizottság egy kis fesztiváli statisztikával is szolgált:

— A fesztiválon részt vesz 474 énekes, köztük 327 nő és 147 férfi. Átlagos életkor

22—23 év. A 17 karnagy közül hétnek kapcsolata van Péccsel. Az itt lakó 3 pécsi és a mohácsi kórus vezetőjén kívül a mecsekalji városban végezte tanulmányait Németh István, Reményi János és Varga Károly.

— nt —