Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-14 / 87. szám
1966. Április m. napló 5 A színház varázsában Vasútmodellezők Mezőfi János Beck József Korn Béla Deák Ferenc T nnét fentről, a páholyból J- valahogy egybemosódnak az ablakok, arcok, talán az ismeretlenség miatt, talán az egyforma sötét öltönyök teszik ezt, a komoly, ünnepélyes vonások. Csak lassan, hosszas szemlélődés után rajzolódnak ki az egyéniségek: * — Kérem, mutatkozzanak bej — Oravecz Jenő. Beck József. Korn Béla. Deák Ferenc. Az Ércbánya Vállalat munkásszállójának emeleti társalgójában találkoztunk. A beszélgetést Mezőfi János, népszerűbben Jani bácsi vezeti, nyugodtan rábízhatjuk magunkat, hiszen ő ismeri őket a legjobban. Csodálatos az a memória, ahogy még arra Is emlékezik, mikor vettek tőle először jegyet s az első színházi élmény után mikor kértek bérletet. Éppen mostanában készített amolyan leltár félét, s maga is meglepődött: évenként 150—160 színházbérletet ad el, az ORI-val együtt négy év alatt pontosan 782-őt vásároltak tőle. — A közönségszervezőnek is van bérlete? — Kettő is, az egyik a feleségemé, ő is közönségszervező. * — Jani bácsi elöl nem lehet elmenekülni — mondja Oravecz Jenő. — Először csak jegyet kínál, másodszor már bérletet, én is így lettem a j,törzsgárda” tagja. Az idén a negyedik bérletet „fogyasztom”. Kellemes megjelenésű fiatalember, gépkezelő. Lassan tíz éve dolgozik a vállalatnál. Minden érdekli, van véleménye, olyan hozzáértéssel beszél a filmekről, mintha kritikus lenne. A színházban legszívesebben operettet, zenés vígjátékot néz meg. — Egyedül jár színházba? — Nem, partnerrel. A kislánynak is én vettem bérletet, mindketten szeretjük a színházat. * Beck József a szálló önkormányzatának elnöke. Nyugodt, kiegyensúlyozott férfi, az a típus, aki munkáját és szabad idejét precízen beosztja. Szabad idő? Sok száz különböző ember ügyeinek intézése után nagyon kevés marad, s ez a színház és a tv között oszlik meg. — Nem panaszképpen mondom, de kevés az a két televíziós készülék itt a szállóban, egy-egy jó színházi előadás vagy film közvetítésekor zsúfoltak a társalgók. A színházhoz a Szép juhász né kaposvári előadása vezette el. Amikor Pécsre került, nem járt színházba, szobatársa Domonkos János csalogatta, egy ideig eredménytelenül. Akkoriban sok gondja közül a legnagyobb a család volt, otthon házat épített, minden fillért meg kellett takarítani. — Azt hiszem, a színházban az a legszebb, hogy a gondolatokat, a cselekményt élő emberek közvetítik számomra, közel vagyok hozzájuk, együtt tudok velük érezni, élni. A film nem ad ilyen élményt. * Kom Béla régi színházlátogató, szereti a pécsi társulatot, csak nem tudja, meddig élvezheti művészetüket, mert katonasorba lépett. Jani bácsi általános derültség közepette jegyzi meg: — Ne izgulj a színházbérlőt nem viszik el katonának! A négy közül tehát ő a legfiatalabb, viszont öreg bérletes. Eleinte egyenként vásárolta a jegyeket, nem tudta miért, barátai mindig jobb helyen ültek. így jutott el Mezőfi Jánoshoz s azóta az első sorokban ül, sőt elég gyakran végigizgulja a bemutató előadásokat is, „mert Jani bácsi mindent megszerez, csak szólni kell neki”.;. — Kedvenc színésze? — Bánffy György. Olyan gyönyörűen beszél. Koós Olgát is nagyon szeretem. — Mi tetszett a legjobban a műsorból? — A nyitott ablak. Négyszer láttam. A többiek is a csetlő-botló, kedves Novotnira szavaznak. Deák Ferenc az ördöglovast tartja a legjobbnak, ez nyomban érthetővé válik, amikor elmondja, hogy Csányi János a szállóban lakik, vele a civil életben is gyakran találkozik. Deák Ferenc nagyon messziről indult el, a beszélgetés részvevői a lelkemre kötötték, hogy a község nevét is írjam meg: Makkoshotyka, mert ezen olyan jót lehet nevetni. A Sárospatak környéki fiatalembert falubeli barátai hívták Pécsre, nem bánta meg, nagyon jól érzi magát itt. — Korábban én nem jártam színházba, még moziba is ritkán, hat kilométert kellett gyalogolni, ha valamilyen filmet szerettem volna látni. Ezt a hiányt Pesten ugyan pótolhattam, sokszor naponta két előadást is megnéztem. S most Mezőfi Jani bácsi arra biztatja, mondja csak el, milyen külön feladattal bízta meg a szocialista brigád. — Igen, én vagyok a jegyfelelős, gyakran megyünk közösen is színházba, ilyenkor én veszem meg a jegyeket. A legutóbb tizenöten voltunk, az évad bemutatói közül öt darabot néztünk meg. Most már úgy vagyok a színházzal, hogyha nincs, nagyon hiányzik. * U mberek, arcok, jellemek. Egyikük sem pécsi, az ország különböző városaiból, falvaiból verődtek össze, érdeklődésük, ismeretük, életmódjuk különböző. Egy dologban azonban azonosak; '-mte tizenkét alkalommal sötét öltönyben, beülnek a második, hatodik, hetedik sorba és átadják magukat a színház varázsának. A törzsközönség tagjai. Bocz József Huszonnégy tagja van a pécsi Szabó István Úttörőhöz közlekedési és vasútmodellezési szakkörének. Molnár Miklós vezetésével az úttörők a szakköri szobában felállított terepasztalon ismerik meg a közlekedési szabályokat, a vasúti irányító és biztosító berendezéseket. Sporthiénák Az elmúlt húsz évben nemcsak a megyében, de az országban is aligha dribliZtek akkorát a pályabelépőkkel, mint az a négy baranyai „sportrajongó” akik több hete előzetes letartóztatásban vannak. De nézzük csak — legyünk sportszerűek — először a „felállítást”: Bognár János, a TST Baranya megyei Tanácsának módszertani főelőadója, Nagy Miklós, a Magyar Hirdető Vállalat pécsi kirendeltségének a vezetője, Mihály Péter a Komlói Bányász Sportkör gazdasági vezetője és Tamási Pál, a Pécsi Tempó Ksz volt részleg- vezetője. 11 komlói aranybánya A nagyszabású visszaélés nagyon sokfelé ágazik, felgöngyölítése nem kis munkát jelentett a megyei Rendőr- főkapitányságnak. Bognár János kezelte a különböző sport- rendezvényekre — elsősorban futballmeccsekre szóló pályabelépőket. Egy-egy mérkőzés után a megmaradt jegyeket a rendeletekben előírt módon meg kellett semmisítenie. Ezekre a megsemmisítésre ítélt jegyekre figyelt fel Tamási Pál és mivel jól ismerte A bábművészet határán Különdíj a pécsieknek Itthon is bemutatják békéscsabai műsorukat Április 7—10-e között rendezték meg a békéscsabai II. bábjátékos napokat. Az ország különböző városaiból tizenhárom csoport érkezett Békéscsabára, közöttük a Bóbita Bábegyüttes, a meszesi művelődéi ház égisze alatt nemrég alakult Fekete és Maszk Színház. Hat külföldi, két-két német és cseh, egy-egy lengyel és jugoszláv csoportképviselte a bábművészetet, ösz- szesen mintegy hétszáz bábjátékos, vezető, a nemzetközi szövetség több vezetője adott találkozót. A bemutatókra a nemrég újjáalakított Jókai Színházban került sor délelőtt, délután és este az előre meghatározott sorrendben. Nappal általában gyermekdarabok szerepeltek, este pedig felnőtt műsort adtak. A három pécsi együttes pénteken este mintegy két és félórás műsor keretében mutatkozott be. A Maszk Színház Don Perlimplin és Belisa szerelme a kertben című jár tóikkal, a Fekete Színház Variációk egy témára című három jelenetes darabbal, a Bóbita pedig a kibővített Ki mit tud? műsorával Kezek, mozgás, zene címmel A három produkciót a szakmabeliek élénk érdeklődéssel fogadták. Ez mutatkozott meg a zsűri vitája során is, amelynek egyik központi témája volt, hogy a pécsiek érdekes kísérletei mennyiben tartoznak a bábművészethez és milyen különbségeket mutatnak. Jan Malik professzor, az UNIMA főtitkára kijelentette: „Nem helyes az ilyen fajta osztályozás, számunkra az a fontos. hogy jó-e vagy nem üti meg a kívánt színvonalat.” A zsűri megállapítása szerint a pécsiek művészete határeset s természetesen ezért nem kaphattak az előre meghatározott fokozatú díjakból, viszont két különdíjjal kifejezésre juttatta azt a nézetét, hogy rendkívül érdekes, értékét ma még fel sem mérhető kísérletnek voltak tanúi. A Bóbita Együttes a zenei feldolgozásért, a Fekete Színház pedig a fekete technika stílusos felhasználásáért nyerte el a zsűri különdíj át. A vita ellenére is értékesnek tartjuk a pécsiek sikerét, a díjak is azt bizonyítják, hogy érdemes kísérletezni, újat alkotni. A három együttes még ebben a hónapban Pécsett is színpadra lép, először szakmai közönség előtt, majd májusban a Doktor Sándor Művelődési Ház jubileumi ünnepségén. A Fekete Színház és a Bóbita a közeli jövőben Kaposváron vendégszerepei. Bognárt, szólt neki: kár a jegyeket érvényteleníteni, lehet velük jó pénzt szerezni. Bognár először 1300—1500 pályabelépőt adott Tamásinak, ak'- től ellenértékként körülbelül ezer forintot kapott. Tamási régről ismerte Mihály Pétert — megbeszélte vele: az így szerzett jegyeket „maszek” alapon árusítani lehet Komlón az NB I-es labdarúgómérkőzéseken. Mihály Péter megtalálta a módját annak, hogy a jegyeket el is adják darabonként 6—8—10 forintos árban. Az üzlet szépen jövedelmezett. Bognár rendre szállította az árut — Tamási szervezte a dolgokat, Mihály pedig az árusítás ügymenetét bonyolította. Evés közben jön meg az étvágy. Lassan már kevésnek tartották azt a jegymeny- nyiséget, amelyet Bognár szállított, „nagyüzemre” tértek át: Mihály Péter erről ezt vallja: „Tamási felkeresett engem és elmondotta, hogy színben és nyomásban az MTST által kiadott jegyekhez teljesen hasonló pályabelépőket tud szerezni, ez lesz az igazi „zsíros falat”. „Jöhet” — adta beleegyezését Mihály, s Tamási szállított. Nem kevesebb mint tízezer jegyet készíttetett — színét, formáját ő tervezte — a nyomdában, ebből 5000 darab 6 forintost és 5000 darab 8 forintost. A jegyárusítóknak fogalmuk sem volt arról, hogy Mihály legális vagy illegális úton szerzett jegyekkel látja-e őket el, ők árusították és Mihálynak elszámoltak. Dőlt a pénz a jól menő üzletből. Igaz, hogy néhány komlói sportvezető felfigyelt egy-egy labdarúgómérkőzés nagy közönségére, s érthetetlen volt előttük: a lelátók zsúfolva, ennek ellenére a meccs végén jóval kevesebb az elszámolt eladott jegy, mint azt várni lehetett volna. * 120 mérkőzésen Csak cseppet mutat a tengerből, azaz az így szerzett pénz összegéből Tamási Pálnál talált zsebnotesz. Tamási rendszeresen jegyezte, menynyit kapott az illegális jegyekből befolyt összegből: Íme: 1965 március 14-én a komlói mérkőzésből 1200 forint ütötte a markát, ugyanvárható időjárás csütörtök estig: időnkénti felhősödés, szórványosan előforduló kisebb esővel. A magasabb hegyeken hószállingó- záa. Mérsékelt, időnként éUnluM északnyugati, őszaki szél. A hőmérséklet csökken. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 2—7. a legmagasabb nappali hőmérséklet holnap 9—15 (ok között, Százezres fe°\ mani- vutáció - Sportnaptárok maszek alapon — Váratlan házkutatás ennyit vágott zsebre Mihály Péter is. Március 28-án isméi 1200—1200 forint volt a különkereset. április 11-én úgyszintén. Hogy mennyi pénzt tettek el évek során? A kérdésre talán ne is a nyomozás adatai, hanem Mihálv vallomása válaszoljon: ..Közel 120 mérkőzésen átlag 500 darab 6 forintos illegális iegvet adtunk el...” Nem kell sóik számolás: 360 000 forinton osztozkodhattak. De ezen kívül ott volt még pénzszerzési lehetőség! Tamási ötlete: a komlói NB I-es labdarúgócsapat is készíttessen sportnaptárt, amelyből megtudható: hol, mikor lesz mérkőzés. Ezt meccseken árusítják, van ebben pénz! A sportnaptárba vállalatoktól hirdetést szerveztek, és itt kapcsolódott az üzletbe Nagy Miklós. A naptárt kinyomtatták. a hirdetésekből beszedett összegen pedig ketten osztozkodtak. 1962 őszétől 1965 őszéig mintegy 85 000 forintot hozott kettőjük zsebére a naptár. Négyszázezer a Kár Tamási minden hozzáférhető dologból pénzt sajtolt. Amikor a Komlói Bányász felkerült az NB I-be, azonnal jelentkezett Mihály Péternél: „A csapat részére tudok játékosokat szerezni, jó ismeretségem van a pesti csapatoknál ...” — ajánlkozott. Árult jegyet, naptárt, futballistát. „Könnyű Katát táncba vinni, ha maga is akar” — és sajnos Tamási rátalált Katáira. És az összeg, amivel a társadalmi tulajdont megkárosították, jóval meghaladja a 400 000 forintot. Tegyük hozzá: a rendőrség házkutatás során több mint 100 000 forint értékű pályabelépőt foglalt le Árusításra várt? Valószínű! Sporthiénák — nem lehet más szóval illetni őket. Nem, azokat, akik hiéna módjára csak megfelelő alkalomra vártak, hogy lecsaphassanak. Ott őgyelegtek a zöld gyepek mellett és azt lesték, mikor gurul feléjük az aranylabda. Az aranylabda, amelyik most teljes súlyával eltalálta őket. Garay Ferenc — Német klsfilmek vetítése. Április hó 14-én, ma este hat órakor a következő német kisfiimeket vetítik a DoKtor Sándor Művelődési Házban (Déryné u. 18.): A négy fal között (lakberendezésről), Ipari formaművészet és műanyag a mindennapi életben. Belépődíj n inr.fr, 1 I d 6 járásjelentés
