Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-08 / 83. szám

IMS. ÁPRILIS 8. 3 Jobb hű«, több xöldsés —- olcsóbban Kifizetődő a zöldségtermelés Csertőn A csertői Kossuth Termelő­szövetkezetben elkészültek az önköltségi számítások a múlt évi zöldségtermeléssel kapcso­latban. Ebből kitűnt, hogy ér­demes zöldpaprikát, paradicso. mot, uborkát, zöldséget ter­melni. Ebből a négy növény­féleségből tavaly 30 holdja volt a termelőszövetkezetnek, és összesen 2391 mázsa ter­mést takarítottak be. összes bevételük pedig 492 000 forint volt. 18 000 forint holdanként Átlagosan a kertészet hol­danként 17—18 ezer forint be­vételt biztosított a közös gaz­daságnak. Különösen jól fi­zetett a zöldpaprika, egy holdról 102 mázsát takarítot­tak be és az átlagos bevétel 29 200 forint volt. A paradicsomtermés ugyan­csak kiválónak mondható, holdanként 109 mázsa volt, bár itt az átlagjövedelem csak 11 000 forintot ért el holdan­ként. Az uborka 27 mázsás át­lagtermésével 9500 forintot, a zöldség 102 mázsás átlagter­mésével pedig 28 200 forint bruttó bevételt hozott a cser­tői termelőszövetkezetnek. Nem volna teljes a kép, ha a fenti számadatokhoz nem imánk oda egy mázsa ter­mény előállítási költségét. Csak így kapunk reális képet a zöldségtermelés, a kertészet jövedelmezőségéről. A csertői Kossuth Termelő- szövetkezetben egy mázsa zöldség előállítása 99 forintba került az elmúlt évben. 102 mázsa holdanként! átlagter­mést véve alapul a zöldség 18 100 forint tiszta jövedelmet hozott a termelőszövetkezet­nek. Ez bizonyítja, hogy na­gyim is érdemes a háziasz- szcmyok által annyira kere­sett zöldség termesztésével foglalkozni. Azt már csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a zöldség 99 forintos termelési költsége mellett a kenyérgabonát 135 forintért, a kukoricát 86 forintért állítot­ták elő mázsánként az elmúlt éviben. Állandó munkaalkalom A termelőszövetkezetnek te­hát jól jövedelmez a kerté­szet. De mit jelent a szövet­kezeti tagok számára? A szá­mításoknál 9 hónapot vettek figyelembe, ugyanis április­ban kezdik meg a meleg­ágyak készítését és 9 hónapon át tudnak folyamatos, állandó munkát biztosítani a kerté­szetben dolgozó tagoknak. Át­lagosan 240 munkaegységet keresnek a kertészetben a ta­gok. Egy munkaegység értéke 55 forint volt, így tehát évi jövedelmük elérte a 13 200 fo­rintot, havonta pedig 1460 fo­rintot kerestek. Azonban hátra van még a harmadik tényező — a fo­gyasztó. A csertői termelőszö­vetkezet rendszeresen értéke­síti a kertészet termékeit a faluban, a környező községek­ben, résztvesz a gyermekott­hon, a szociális otthonok ellá­tásában, nagyobb tételekben küld kertészeti terméket Mozsgóra, Szigetvárra is. A jö­vőben pedig szeretnék bekap­csolni fogyasztói körükbe a Aranykoszorús népfront­aktivisták A Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága a körzeti bi­zottságok munkájában részt­vevő Népfront-aktivisták ré­szére 3 előadásból álló tan­folyamot rendezett. Az első előadást dr. Takács József, a Hazafias Népfront városi titkára tartotta: „A Haza­fias Népfront művelődéspo­litikai tevékenységében ho­gyan jelentkezik a körzeti bizottságok segítő munká- V’ címmel. Márki László, a városi anács építési és közleke- iési csoportjának vezetője „Városfejlesztési és város- politikai tennivalók a Ifi. ötéves tervben, illetve ho­gyan jelentkezik a körzeti Népfront-bizottságok felada­ta a városfejlesztésben” cím­mel tartott előadást. A har­madik előadást Krasznai Antal pártiskolai tanár tar­totta: „A körzeti Népfront­bizottságok tagjainak társa­dalmi felelőssége, a körzeti Népfront-munka módszer­tana” címmel. Ezzel az előadással ked­den véget ért a tanfolyam és ez alkalommal adták át az Országos Béketanács aranykoszorús jelvényét Pavlicsek János, Tantó Ist­ván, Minker Jenő és dr. Berényi István Népfront-ak­tivistáknak. Ezenkívüi még húsz Népfront-aktivistát könyvjutalomban részesítet­tek. A záróelőadáson meghatá­rozták a további szervezeti feladatokat: a 21 körzeti Népfront-bizottságon belül a választott bizottsági tagok­ból 3 munkabizottságot ala­kítanak majd: tömegpoliti­kait, várospolitikait és szer­vezésit. Határozatot hoztak, hogy a körzeti bizottságo­kat kiegészítik és megerő­sítik; előkészítik a május­ban kezdődő leszerelési hó­nap programját; körzeten­ként egy békegyűlést ren­deznek: a Szovjetunióba a Barátság vonatra pedig kör­zetenként egy-két résztvevőt szerveznek be. Nemcsak az o ügyük Miskolc, Szeged és Pécs megyei jogú város sütőipari vállalatai már évek óta szo­cialista versenyben állnak egy­mással. Miskolc és Pécs között 1962-től folyik a nemes ve­télkedés, a szegedi sütőipar 1964-ben csatlakozott. Az ered mények elbírálásakor a gaz­daságosságot, a termékek mi­nőségét. a telesetek előfordu­lási számát és a felhasznált túlórát veszik figyelembe, de különös gondot fordítanak a finom fehér kenyér arányá­nak növelésére is az összter­melésen belül. A most befe­jeződött értékelés szerint 1965- ben a Pécsi Sütőipari Válla­lat bizonyult a legeredménye­sebbnek 29 ponttal, második Szeged 10 pont, harmadik Miskolc, mínusz 10 pont... Mivel a korábbiakban az érté­kelés félévenként történt, a „maratoni” verseny állása jelenleg a következő: Pécs— Miskolc 4:2, Pécs—Szeged 2:0. A házilag készült díszes ván­dorzászlót a vesztes vállalat képviselői ünnepélyes terme­lési tanácskozáson nyújtják át legyőzőiknek... szigetvári járási tanács kór­házát, melyet zöldséggel, ál­lati termékekkel bőségesen el tudnának látni. Ehhez viszont az szükséges, hogy a járási kórház lemondjon a Csertő határában levő területéről, melyet a kórház költségveté­séből tartanak fenn. Nem kö­zömbös, gondoljuk, az sem, hogy a csertői Kossuth Ter­melőszövetkezet negatív szarvasmarha állományának tejét és tejtermékeit gyorsan és frissen tudná biztosítani a kórház betegellátása számára. Ebben az évben tovább fej­lesztik, erősítik a kertészetet a csertői Kossuth Termelőszö­vetkezetben, hogy még na­gyobb mennyiséggel, friss zöldáruval léphessenek be a fokozatosan várossá fejlődő Szigetvár és környéke lakossá­gának ellátásába. Tavaszi nagytakarítás Tócsán Szokoiai felv. Termékeny évek AMIKOR elvégezte a köz- gazdasági főiskolát, ő is úgy bizakodott, mint a legtöbb „friss” diplomás. — Azt hittem, marsallbot van a kezemben, s csak vá­lasztanom kell a trösztök és — Nézze, micsoda szén! — mondja Kruller János bá­nyamester. Szeretettel, szinte becéző mozdulattal csorgatja a lámpa fényében egyik te­nyeréből a másikba a csillo­gó, omlékony szenet. — Több mint százötvenezer tonna van ebből a minőségből itt a kör­nyéken .., Lassan, csúszkálva hala­dunk a meredek leutató fel­törésben. A csúszdán ömlik a szén. A vájvég felől a fej­tőkalapácsok rövid, pattogó sorozatai hallatszanak. — Nyomják a fiúk — mondja a bányamester. — Ez a Simonovits olyan, mint az acél... A LEGJOBBAK KÖZÖTT Az előkészítő körlet felol­vasó termében transzparen­sek hirdetik a legjobb csa­patok teljesítményeit. A ré­gi. jól ismert nevek mellé márciusban egy új név ke­rült: Simonovits Ferenc. — Ez a csapat két-három hónap alatt felküzdötte ma­gát a legjobbak közé — mondja a bányamester. — Egy félévvel ezelőtt magam sem hittem volna... István-akna második szint­jén, a volt Béke-akna térsé­gében dolgozik a csapat. Ja­nuárban 103, februárban 173, márciusban pedig 231 métert haladtak előre. Napi teljesít­ményük elérte a 10—12 mé­tert, s március 31-én egy feltöréssel kiértek a napra. Kétszázharmincegjr méteres Egy csapat elindul havi teljesítményük magasan az üzemi átlag felett van, tröszti rekord. A hónap köze­pén már valamennyi csapat figyelme feléjük fordult, s ahogy szaporodtak a méterek, úgy kérdezték mind többen: de hát kik ezek a Simono- vitsék? — Ennek a csapatnak se múltja, se története — mond­ja a bányamester. — A múlt év közepén alakult. A tagok többsége, köztük Si- monovits Ferenc is, koráb­ban Béke-aknán dolgozott Különlegesség? Talán az, hogy a tizenhat fős csapat­ban három testvér is van, meg az, hogy valamennyi szakvezető vájár kommunis­ta... Egyébként valameny- nyien fiatalok. Az alig 40 éves Róhr József már „vete­ránnak” számít.. j SIKERES MUNKASZERVEZÉS Aki nem bányász, nehezen érti, mit is jelent az egyet­len hónap alatt kihajtott 231 méter. — 1600 csille szenet ad­tunk ki a gurftóból, több mint 1500 tonnát — mondja Simonovits Ferenc. Egy-egy szakban négyen dolgoztak. Ketten a vájvégen, ketten az anyagot adták. A gurító keresztmetszete 4,8 négyzetméter. Ezt kellett ki­vájni, bányafákkal, deszkák­kal biztosítani. — Mielőtt nekiálltunk, megbeszéltük, hogy s mint le­gyen. Kipróbáltuk, mi a leg­gazdaságosabb. Úgy kezdtünk neki, hogy sokat dolgozunk, hát takarékoskodni kellett az erővel. A váj végre két fejtő­gépet állítottunk, ahol vál­tottuk egymást. A másik két ember anyagot szállított, biz­tosított. A szállítással sze­rencsénk volt, mert itt fut a szállítószalag, így csak a csúszdára kellett dönteni a szenet. A gurítót végig szénben hajtották, ami bizonyos fo­kig könnyebbé tette az előre­haladást, de ugyanakkor a nagy omlásveszély a techno­lógiai fegyelem legszigorúbb betartását követelte. — Volt-e sérülés? — Egyetlen egy se. — Mit gondol, meg tudja a csapat ismételni hasonló körülmények között ezt a rekordot? — Azt hiszem, igen. Ez a csapat most vált igazán csa­pattá, mert felismerte az ösz- szefogásban rejlő lehetősége­ket FIGYELMEZTETŐ TANULSÁGOK A Simonovits-csapat utolsó két hete bővelkedett az izgal­makban, Az üzemvezetőség tízezer forint célprémiumot ajánlott fel, amennyiben már­cius 31-ig a gurítóval elérik a napszintet, de ezen túlme­nően a szocialista cím elérése szempontjából is fontos volt, hogy kiemelkedő eredményt érjenek el. Az utolsó napon még a családtagok is kimen­tek a kopár hegyoldalba ahol a kitörés várható volt. De történt néhány tanulságos eset is. — Többször is megesett, hogy ismeretlen emberek megszólítottak a buszmegál­lónál — mondja a csapatve­zető elkomorult arccal. — Attól tartottak, felverjük a normát... Most meg, hogy megkaptuk a fizetést, azt mondják, ezért kár volt..« A 231 méteres rekord vé­gül is őszinte örömöt váltott ki az üzemben, a rendkí­vül rövid idő alatt kihajtott gurítok ugyanis új fejtések előkészítését teszik lehetővé, a mintegy 150 ezer tonna szenet rejtő Béke-aknai me­zőben. Az a szorongás azon­ban, mely a kiemelkedő mun­kasiker láttán kezdődött a kisebb képességű csapatok­ban, s az a csalódás, mely a fizetés után a legjobbakat érte, arra figyelmeztet, hogy az üzem normarendezései és bérintézkedései ma még nem szolgálják teljes mértékben az emberi képességek teljes ki bontakozását««. Békés Sándor az osztályvezetői íróasztalok között... Nem csoda hát, ha már a kezdet kezdetén csalódás érte. Mire felocsúdhatott, már kéz­be kapta a kihelyezési papi­rost, méghozzá „fióktröszt”- nél is alig rangosabb munka­helyre. A mai Baranya me­gyei Építőipari Vállalat jog­elődjéhez, a 73/1-es építők­höz vették fel pénztárosnak. Igazában még ki sem bosz- szankodhatta magát, máris új hívópapírt nyomtak a kezébe. Nem is egyszerű „hívó”, ha­nem behívó papírt a tartalé­kos tiszti kiképzésre. Na, ta­lán történik valami csoda a három hónap alatt — gondol­ta reménykedve, de a 90 nap után sem foglalta el senki előle a pénztárosi állást. Még az alkalmi munkásszállás szá­mára fenntartott priccsét és a 860 forintos havi fixét sem pályázta meg senki a távollé­te alatt. Fél éven át osztott, szorzott, bérszámfejtett ezután, amíg egy napon váratlanul rákö- szöntött az „előléptetés”. Az építők pécsi központjában a könyvelésbe osztották be, még hozzá mindjárt a termelési könyvelésbe, ahol a jószeren­cse is mellé szegődött. — Jószándékú, előzékeny kollégák közé kerültem — szerencsémre. Mert nem lát­ták vagy legalábbis nem akar­ták észrevenni rajtam azt a — no majd én megmutatom- féle konokságot, amivel már az első napokban bizonyítani akartam könyvelői jártasságo­mat. De más a diplomával szer­zett elmélet és egészen más a gyakorlat. Erre azonban csak hetek, hónapok múltán jött rá. Amikor egy-egy „bi­zonyítás” előtt kérdezni kel­lett a kollégáktól. Hol ezt, hol amazt. — Kényszerültem rá. Kü­lönben mi lett volna a rám bízott adathalmazokkal? Holt számokból, pontosan kiszá­molt holt eredmények. Mit ért volna például az építke­zések önköltségének kimuta­tása, a munkahelyek alapos ismerete nélkül... Az IGAZI „mély vízbe” mégis akkor „lökték”, amikor ügyviteli vezetővé nevezték ki előbb a kővágószöllősi, majd az újmecsekaljad építés-, il­letve főépítésvezetőségeken. Az új beosztás már nemcsak a címében volt „vezető poszt”, hanem a szó és a gyakorlat legszorosabb élteimében is. A főépítésvezető közvetlen gazdasági segítője, helyettese volt, tehát közvetlen részese az építési, termelési eredmé­nyek alakulásának. Az önkölt­ség bonyolult összetevői kö­zül az anyagfelhasználás és a vele kapcsolatos különböző megtakarítások vagy túllépé­sek szigorú számontartásán át á termelékenység követelmé­nyének sokrétű kidolgozásával és az ezekhez kapcsolódó szá- molatlan rokon fel adattal kel­lett meggy ürkőznie ahhoz, hogy elmondhassa: a főépítés­vezető közvetlen segítőtársa voltam. Mészáros László mindössze huszonhét éves volt, amikor a vállalat veztősége a p* > ügyi osztály élére állította. S különös mód itt is mellésze­gődött a „szerencse”, ö ma­ga nevezte annak, mint any- nyiszor a beszélgetésünk alatt, amikor szó került egy-egy előrelépésére. — Hát nem szerencse az. amikor az ember megértő, se­gítő kollégák révén kerül át a nehezebb akadályokon? HA NEM KÉRTEM VOLNA ki mások véleményét is Mé­száros László előmeneteléről, akkor most vele együtt örven­dezhetnék a „szerencsés vélet­lenek” sorozatán, amiről a legtömörebben megfogalmaz zott véleményt közvetlen fe­lettesétől, dr. Várszegi Ká- rolytól idézem; — A Mészáros kolléga? Róla - méltán elmondható, hogy a lépcső legalsó fokától kezdve a szakma minden rész­letét alaposan megismerve jutott el az osztályvezetői be­osztásig. Sokoldalú, jó felké­szültségű ember. Ezek szerint a „szerencsé”- hez^ nemcsak a kollégák meg­értő segítőkészsége segített hozzá, hanem a közösségi szel­lemnek olyan alakulása is. amelyben nem kis része le­hetett Mészáros Lászlónak. De maradiunk csak az ő szr.va- járásánál! — Eleinte magam is az eredeti megfogalmazásban ízlelgettem a „könyvelői” be­osztásról alkotott véleménye­ket, de szerencsére ... Szerencsére új fogalmat, új értéket kanott náluk a köny­velői munka. Úgy alakult, hogy lassanként összekapcso­lódott a statisztikával, a ter­vezéssel és legújabban vál­lalati adatszolgáltatás gépi feldolgozásával is, amihez vajmi kevés köze van a sze­rencsének. — Ahhoz, hogy gépi úton oldjuk meg az adatszolgálta­tást. két dolog kell. Minden részletre kitérően ismerni az adott terület problémáit, na és egy kicsit a géni feldol­gozás mechanikáját is ... Ami az „adott terület nrob- lémáinak megismerését” ille­ti, gyakorlatilag annyit jelent hogy a „gépi feldolgozás" előtt nemcsak az éoítkez'se­ken elvégzendő munkát kell felmérni, hanem azt is. hogy ki áll. illetve ki állíthat" "ma bizonyos munkára. Különben semmi realitása nincs a gépi programozásnak. NA, DE EZEK szerint mé­giscsak volt valami szerepe az oly sokat hangoztatott sze­rencsének? Úgy látszik volt. És alighanem az idő táit je­lentkezett, amikor Mészáros László friss dinlo - svai a zsebében a könyvelés ábécé­jével kezdte el dicséretes kar­rierjét. ». Gi. ISO

Next

/
Thumbnails
Contents