Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-04 / 80. szám

Gazdaságirányítási «rendszer retormja XII.

Az anyagi érdekeltség egyes kérdéseiről

MAR LENIN felhívta a figyelmet arra, hogy a szocializmus építésének időszakában ne csak a forradalom szülte lelkesedésre, öntudatra, hanem a személyes anyagi érdekeltségre is építsünk. Bár ezt az egyes szocializmust építő országokban erősen vitatják, a gvakorlat egyértelműen eldönti ennek helyességét. Az más kérdés, hogy a gyakorlatban az általában vett helyes elv elég sok visszásságot, bizonyos értelemben igazságtalanságot is takar. A gazdasági szakemberek feladata, hogy az anyagi ösztönzés módszereit folyamatosan továbbfejlesszék, a társadalmi szervek — különösen a szakszervezet — pedig éberen őrködjenek az elv tisztaságának érvényre juttatásán.

A gazdaságirányítás reformjával kapcsolatban eddig elhangzott tájékoztatókból arra lehet következtetni, hogy az anyagi érdekeltség terén, különösen a módszerek vonatkozásában változások várhatók, melyek most vannak kidolgozás alatt. A változtatások szükségességét indokolják az alábbiakban elmondottak is, melyek ugyancsak egy részét képezik az anyagi ösztönzés formáinak, de ezekből is látható, hogy a gazdasági mechanizmusnak e téren is tovább kell lépnie.

El kell ismerni, hogy az eddigiekben alkalmazott prémiumrendszer általában véve helyes volt, ösztönzött a vállalati tervek megvalósítására. Mint a gazdasági mechanizmus szer vés része azonban tükrözte a mennyiségi szemléletet, anal körül éppen az utóbbi időben éles vita van. Ha azt mondjuk, hogy helyes volt, azt is általában keil értelmezni. A gyakorlatban ugyanis nem tűk rözte — és lehetne talán mondani, hogy még ma sem tükrözi minden esetben — a végzett munka mennyiségét, vagy minőségét. Ennek fő oka az, hogy van eset, amikor nem a munkát, hanem a személyt premizáljuk. Ez azt jelenti, hogy a személynek keresünk prémiumfeladatot, nem pedig — ahogy egyébként helyes volna — az elvégzett munkát premizálnánk. Előrelépés történt a tekintetben, hogy utólag — a feladat előre való közlése nélkül — is lehet prémiumot fizetni. A másik probléma volt, hogy a vállalatok többségénéi a kiadott feladatok túlságosan általánosak voltak. Gyakorlatilag az történt, hogy a felsőbb szervtől a vállalatnak kiadott feladatot automatikusan tovább adták a dolgozóknak, mondván, hogy úgyis csak akkor fizethető. ha ezt teljesítették. így előfordulhatott, hogy a dolgozók ismerték az írásban rögzített feladatot, de nem tudták, hogy mit kell saját maguk területén maximálisan elvégezni a feladat teljesítéséhez.

Nem is beszélve arról, hogy bármilyen jól dolgozott egy kisebb egység, ha a vállalati szintű feladatot nem teljesítette. senki nem nem kapott prémiumot. így fajult el a dolog odáig, hogy az emberek egy része a prémiumot fizetéskiegészítésnek tartotta — hiszen nem tudta, hogy mennyiben járult hozzá a feladat teljesítéséhez — más részük viszont úgy kezelte, mint a szerencsejátékon nyert pénzt, vagy megkapta, vagy nem. Az új rendelkezések előrelépést jelentenek olyan értelemben, hogy a prémium egy része nem függ az egész gazdasági egység tervének teljesítésétől, csak a konkrét feladat elvégzésétől. Ezeket a konkrét, személyre szóló feladatokat természetesen úgy keM megállapítani, hogy a vállalatok fő feladatainak teljesítését célozzák. Előrelépés a mennyiségi szemlélettel szpmben, hogy az alkalmazotti dolgozók prémiumának egy része kötve van a vállalat éves eredményéhez.

AZ ANYAGI ÖSZTÖNZŐK

következő formája a nyereség- részesedés, kifejezetten a gazdaságosság fokozását célozta, és célozza ma is. Az elmúlt évek gyakorlata azt bizonyította, hogy a legtöbb helyen a gazdaságosságot a mennyiségi szemlélettel, tehát a termelési terv mennyiségi túlteljesítésével kívánták biztosítani. Ez a következőkből eredt: a nyereségrészesedés a legtöbb vállalatnál csak töredéke volt a kifizethető prémiumösszegnek. A vállalat tehát „hajtott” a prémiumért, és ez a legtöbb esetben azt is jelentette, hogy nyereség is volt. Vagy ha a termelési tervet csak a költségek túllépésével túdta biztosítani, akkor sem sokat veszített, mert a prémium megvolt, az egyébként várható nyereségrészesedés abszolút összegben úgysem volt túl sok.

Az egyéni és vállalati (társadalmi) érdek összhangját a nyereségrészesedésben — mint anyagi ösztönzőben — jobban ki lehet fejezni, mint a prémiumban. Ebből következik, hogy a nyereségrészesedésnek a jövőben nagyobb szerepet kellene juttatni az egyébként helyes keretek között való pre mizálás meghagyása mellett Fel keli vetni azonban, hogy a nyereségrészesedés jelenlegi formájában is vannak tényezők, amelyek az igazságos elosztás lehetőségét akadályozzák. Meg kell találni a gazdasági egységeken (vállalatokon) belül, melyek azok az egységek, amelyek önálló elszámolásban üzemeltethetők (az önálló elszámolást csak arra értve, hogy kimutatható legyen az eredményük.) A gyakorlat azt mutatja, hogy az sem jó, ha túlságosan nagyok, és az sem, ha túlságosan kicsik ezek az egységek. Ugyanis a nagy egységeknél az egyéni kezdeményezés eredménye eltűnik, az elszámolás bonyolulttá, menet közben áttekinthetetlen né válik. A túl kis egységek elszámoltatása viszont egyrészt növekvő és eredményét tekintve egyáltalán vitatható — adminisztratív tevékenységgel járna, másrészt a kollektív felelősségérzet elsikkadna. Nem is beszélve arról, hogy egy rosszul megállapított tervfeladat vagy jogtalan anyagi előnyökhöz juttatná, vagy— túl feszes esetben — közömbössé tenné az itt dolgozókat.

Ezek a problémák erősen kiéleződnek különösen a nagy- vállalatok vonatkozásában. Az új gazdasági mechanizmus az eddigieknél nagyobb vállalati önállóságot helyez kilátásba annak érdekében, hogy egyrészt a fogyasztás igényeit job ban kielégítsük, másrészt azért, hogy a vállalatok gazdálkodását eredményesebbé tegyük. Ez azzal jár, hogy az irányító szerv saját jogkörének egy részét leadja a vállalatnak, ugyanakkor a nagy- vállalat — a fenti célok érdekében egyes esetekben helyesen is — a hozzá tartozó kisebb egységek jogkörét szintén saját hatáskörébe vonja fel. így a gyáregységek önálló kéz deményezése eredményezte előnyök, eredmények nem csapódnak le az egységnél, csak a nagyvállalatnál. Ilyen többek között, hogy a gyáregységeknek nem érdekük a létszámmegtakarítás, mert a meg takarított bért nem használ-, hatják fed a nagyvállalat más

területén jelentkező létszámtúllépés miatt. De ugyanez vonatkozik az üzemi eredményre is. Hiába eredményes az egyik egység, ha a nagy- vállalat általában nem tartja be az önköltségi mutatókat, nem özet nyereségrészesedést. Ez^k a kérdések tehát felsőbb szintről várnak megoldásra.

AZ ÚJÍTÁSOKAT — mint a dolgozók egyéni anyagi érdekeltségére építő mozgalmat elvileg helyesléssel kell fogadni, és a műszaki fejlesztés egyik mozgató rugójának kell tekinteni. Az azonban, ahogy az újító mozgalom gyakorlatilag érvényesül, erősen vitatható. Nem szükséges a televízió riportműsorára, újságcikkekre hivatkozni, hiszen tapasztalható, hogy a szubjektivizmus erősen érvényesül az újítások elbírálásánál.

A legtöbb probléma a népgazdaság! eredmény kimutatásánál jelentkezik. Közismert, hogy a legtöbb újítást többféleképpen lehet kalkulálni, tehát az eredményt kimutatni. A kalkulációt végzők hozzáállása, jó vagy rossz indulatán sok múlik. Ezt nerrt úgy kell értelmezni, hogy meghamisít- hatók a szakmai adatok, hanem úgy, hogy több lehetőség közül melyiket választjuk.

Ha a kalkuláció eredményeképpen a népgazdasági eredmény rendelkezésre áll — ami az előbbiek alapján egyes esetekben vitatható is — el kell dönteni a százalékos díjkulcsot. A gyakorlat azonban az, hogy az esetek többségében a díjkulcsot nem úgy állapítják meg, hogy milyen az újítás színvonala, hanem hogy meny

nyit akarnak érte fizetni, és

ehhez igazítják a százalékos kulcsot.

Erősen vitatható a munkaköri kötelesség megállapításának gyakorlata. A legtöbb újítást — különösen műszaki dől gozók vonatkozásában — el is lehet fogadni, de kezelhető munkaköri kötelességnek is (újítás vonatkozásában). Azt hogy mit tekintsünk a munkaköri kötelesség kritériumának, nincs és nem is lehet egyértelműen megfogalmazni, esetenként kell mérlegelni és elbírálni. Az újító és vállalat közötti vita itt azonban már eléggé egyoldalú, ugyanis a bíróság ebben a kérdésben nem illetékes, a felügyeleti szerv pedig lényegében a vállalat véleményére tud csak támaszkodni.

ÖSSZEFOGLALVA: megnyugvással lehet fogadni azokat az elképzeléseket, melyek az anyagi ösztönzés területén a gazdaságirányítás reformjával kapcsolatban várhatók. — Ezeket azonban tovább kell fejleszteni olyan irányban, hogy a gazdasági egység eredményétől még nagyobb arányban függjön a dolgozók személyes jövedelme, és az egyes területeken virágzó szubjektivizmust visszaszorítsuk, biztosítsuk a több és jobb munkáért a magasabb jövedelmet. Ennek azonban objektív feltételeit kell először megteremteni, ez pedig a gazdasági szakemberekre, közép- és felsőfokú irányítószervekre há- níl.

Dr. Moizs Rezső

i ................

A termelés gazdaságossága

Az életszínvonal emelésének egyik alapvető feltétele a termelés növelése. Nem elegendő azonban a puszta mennyiségi növelés, feltétlenül fontos az is, hogy gazdaságosan termeljünk. Minthogy a gyakorlatban sokszor keveredik a gazdaságosság, a jövedelmezőség és az önköltségcsökkentés fogalma, szükségesnek látszik ezekkel közelebbről megismerkedni.

Gazdaságos termelés alatt

azt értjük, hogy a lehető legkisebb ráfordítással a legnagyobb népgazdasági eredményt érjük el. E meghatározás után nyomban le kell szögezni, hogy sem az eredményt, sem a ráfordítást nem szabad valamely meghatározott gazdaságtan! kategóriával azonosítani, például az eredményt a nyereséggel, a ráfordítást az önköltséggel. A különböző gaz daságossági számításoknál éppen az az első teendő, hogy helyesen válasszuk ki az eredményt és a ráfordítást. Például ha a beruházás gazdaságosságát vizsgáljuk mondjuk egy cipőgyár létesítésénél, akkor eredménynek tekinthető a gyár évi termelési kapacitása! ráfordításnak pedig a beruházás költsége. Ha a termelés gazdaságosságát vizsgáljuk például egy szövődében, eredmény a megtermelt szövet négyzetméterben, ráfordítás a termelő munkások munkaideje órában. A termelés gazdaságosságát úgy számítjuk ki, hogy az eredményt osztjuk a ráfordítással.

A gazdaságosság relatív fogalom, ami azt jelenti, hogy egyetlen jelenség gazdaságosságát nem lehet megállapítani, csak akkor, ha azt van mihez hasonlítani. Például két cipőgyár beruházása közül az a gazdaságosabb, amelyik kevesebb ráfordítással ugyanannyi évi termeléskapacitást biztosít. Két szövőgyár közül az termel gazdaságosabban, ahol ugyanannyi termelt szövetre kevesebb munkaóra-ráfordítás történik.

A gazdaságosság vizsgálatát megnehezíti, hogy azt sok eset ben csak népgazdasági szinten lehet mérni; nem minden esetben gazdaságos az, ami vállalati szintén annak tűnik.

A gazdaságosság vizsgálatát igen megnehezíti, hogy jelenlegi árrendszerünk zavarja a tisztánlátást. ,,Az eddigi árrendszer ugyanis főként a jövedelmezőség javítását ösztönözte és nem minden esetben a gazdaságos termelést. Ezért is szükséges az árrendszer átalakítása, hogy. a gazdaságosság és jövedelmezőség között helyenként meglévő ellentmondásokat feloldjuk.

A gazdaságossági számítások legnagyobb jelentősége az, hogy segítséget nyújtanak a gazdasági vezetőknek döntéseik .meghozatalában. A számítások alapján a legkülönbözőbb lehetőségek közül a legkedvezőbb, a legkisebb ráfordítás mellett a legnagyobb éredménsri biztosító változat alakítható ki.

Or. Erdélyi Ernő

Tér üleífelhasználási vizsgálat készül Pécsett

Hetvenezer kérdőíven kérnek választ a város lakóitól

p écs lakossága a követA kező évtizedekben újabb tízezrekkel szaporodik. A városrendezés feladata, hogy a kétszázezresre növő város min den funkciójának megfelelő helyet biztosítson, minden fejlődési szakaszban. A város élő szervezethez hasonló, egészséges működéséhez a részek arányos fejlettsége és jó vérkeringés szükséges.

A város vérkeringése a közlekedés. Ha a lakóhelyek és a munkahelyek túlságosan messze vannak egymástól vagy a szűk utcáikon a torlódás miatt csak lassan lehet haladni, ha az üzemek és üzletek anyag- és áruszállítása hosszú vagy kerülő utakra kényszerül, az embereknek na gyón sok erőfeszítése, munka- és pihenő Ideje vész kárba. A rossz városszerkezeten, a bdteg városon már alig segít a tüneti kezelés, az utak léptéktelen szélesítése és a járművek kényszerű szaporítása, — a városlakóknak nem lesz igazi otthona.

A városrendezéstől nem választható el a közlekedés tervezése, a városi közlekedés tervezésének nem első, hanem végső lépése az úthálózat és a közlekedési üzemek tervezése. Minderre meghatározóan hat a területi elhasználás sikeres vagy szerencsétlen alakítása,

A különböző munkahelyek és intézmények közlekedési vonzása törvényszerűen eltérő egymástól. A lakosságnak más hányadát vonzza adott távolságról egy nehézipari üzem, mint egy iroda, vagy ruhagyár. Más a vonzás hatósugara attól függően, hogy melyik városban és ott is a város közepén vagy a peremén van a munkahely. Mindenhol más arányban indulnak munkába egyéni járműveken a férfiak és a nők, a belső és külső lakónegyedeik lakói. Ha Pécsett az ipar kizárólag a vasút és a Kertváros közé csoportosulna a jövőben, a munkahelyi forgalom egyenetlenül terhelne meg néhány utcát és kihasználatlanul futna sok autóbusz vissza a városba. Különösen előnyös a dolgozó nőknek, ha munkaheiyük nincs messze az otthonuktól. A munkahelyeket tehát célszerű a váróéban ellentétes irányokban többfelé elosztani, a környezetüket nem zavaró üzemeket pedig közvetlenül a lakóterületek közelébe telepíteni.

A z általános elvek gyakorlati érvényesítése korántsem egyszerű. A pécsi Rákóczi úton például a személyforgalom növekedése és összetétele teljesen különböző lesz, ha a Diós dűlőben lakónegyed épül és ugyanakkor az ipar a Siklósi út mentén fejlődik. vagy ha a Diós dűlőben könnyűipari üzemek épülnek és az esedékes lakásépítés a Felsővámház utca környékének sokemeletes házakkal var ló átépítése keretében bonyolódik le. A Kovács-teleptől délre és nyugatra elhelyezkedő könnyűipar; telepek másképpen hatnak a Szigeti út forgalmára, mintha ugyanott társasházak épülnének. A forgalom mennyisége és jellege határozza meg az utak méreteit és lejtését. A Siklósi úti sorompó helyén 7 méteres szélességűj felüljáró is hosszú ideig elég. ha a város kelet és nyugat felé terjeszkedik, de szélesebb kell. ha Málom és Nagyárpád belső lejtőire épül tovább. Minden városszerkezeti változat másképpen határozza meg az egész lakosság napi utazási idejét. A tervezés célja, hogy a város közlekedésére fordított teljes időt a legkevesebbre csökkentse, ezen belül pedig növelje a gyalog- kényelmesen megtehető utak arányát.

A teherforgalmat a vasúti

teherpályaudvar és a raktáriéi epek, az ipari nyersanyagok lelőhelyei és az üzemek elhelyezkedése. a városi szolgáltató üzemek és üzletek hely* zete határozza meg. Ha Pécs

nagyságával arányos teljesítő- képességű teherpályaudva* épül a szentlőrinci vonalooj teherforgalmi főutat kell építeni a pellérdi tavak és a Kertváros között és erre csoportosulnak a raktárak is* amelyekből kirajzik a lakóterületek és sok gyár teherforgalma. Megfordul a helyzet, minden városrendezési következményével, ha a teherpályaudvar a Hőerőmű közelébe kerül. Ugyanannyi nehéz-, vagy könnyűipari üzemnek teljesen más lehet a tehergépkocsiállománya. ha a laksűrűségek és munkahelyi sűrűségek növekszenek, vagy csökkennek, vagy a szállítási távolságok egyéb ok miatt változnak, Például a levegőt szennyező szénbázisú ipar csoportosulhatna a Mohácsi ut mentén, de ha csak zavaró technológiájú ipari üzemek létesülhetnek, ezeiket Pellérd határába kell kihelyezni és a szenet utánuk kell szállítani. A jövőben Pécsre kerülő ipar jellegétől függ téháit, hogy a Mohácsi útc® kell-e előbb aluljárót építeni, vagy a Megyeri úton. felüljárót, illetve kötélpálya, vagy más különleges szénszállító eszköz szükséges-e Újhegy mellett vagy iparvágány Pel térdnél.

A tmai város egyes körzet tei között keletkező teU jes közlekedési áramlásokat kell ismerni ahhoz, hogy a í<h vőbeni forgalomra a régi mód- szereknél megbízhatóbban lehessen következtetni. A munkahelyek vonzási sugara és in tenzitása, a férfiak és nők) napi utazása ideje és megtett távolsága, a gyalogos közlekedés és a különféle járművek igénybevételének aránya, a* egyéni járművek haszálata és megszerzésére irányuló törekvés mértéke, a lakosság ellá-y tását közvetlenül szolgáló teherforgalom és az ipari-építőipari teherforgalom telj esitm$ nyel, a közületi járművek mozgása és a teljes járműállo-i mány nappali és éjjeli elhelyezkedése a városban — kivétel nélkül nagyon fonta« adatai a korszerű városrendezésnek. Ezek alapján lehet csak megalapozottan tervezni a gyalogos és járműforgalmi közlekedési hálózatot, az utak szélességét, a forgalmi csomópontok fejleszthető megoldásait, a megvalósítás helyes sor rendjét és mindennek előfeltételként a területfelhasználás legcélszerűbb módját

A fejlesztési lehetőségek számtalan változata közül egy egy tervidőszakban csak a legjellemzőbbeket vizsgálva is sok területfelhasználási és közlekedésfejlesztési mego’d ás kínálkozik. A legelőnyösebb, egymásból kifejleszthető megoldások kiválasztását a mérlegelendő tényezők sokaságé miatt nem lehet szubjektív döntésre bízni.

Városunkban •— Magyarországon először — a terülerfei- használás közlekedési hatásainak összehasonlító számításál a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai Központja elektronikus számológépekkel fogja elvégezni, mén ebben az évbpn. A sok mi7Vó számítási művelethez 70 ezer kérdőlapon április utolsó h'>4li- ben kérnek alapadatokat n<1"í lakóitól a tanácsi évit"’ , •=> közlekedési szakigazgatás, a Közlekedéstudományi Egyesület és a tervezők.

y árosunk arányos növe> kedése és vérkeringésének. a közlekedésnek egészséges fejlesztése ' mindenkit közvetlenül érintő közügy. A lakosság, az adatgyűitők és az adatokat felhasználó szakemberek együttműködése a következő hetekben hosszú időre meghatározza a városfej less * tés útját és realitását.

Kiss Dén^

mérnök

I

!

i