Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-03 / 79. szám

ÁPRILIS 3. napló 3 Jota’omböl kövesül 1964-ben a tisztasági ver­senyben 70 000 forintot nyert Kovácshida. Ezt a pénzt a községfejlesztési alapból 20 ezer forinttal megtoldották, és elhatározták, hogy köves- utat építenek, a lakosság 100 000 forint értékű társa­dalmi munkát vállalt. Már eddig is sokan dolgoztak a 750 méter hosszú útszaka­szon. Az út mentén lakik a falu lakosságának 80 száza­léka. A termelőszövetkezet gépekkel, fogatokkal, a KISZ- fiatalok kézi munkaerővel segítenek az útépítésnél, me­lyet még ebben az évben sze­retnének átadni rendelteté­sének. Nyereségrészesedés 11,53 nap után fizetett nyereségrészesedést a DÉ- DÁSZ április 2-án 2 millió 10 ezer forint értékben. A dolgozók közül Bognár József nagyharsányi lakos a Nehéz­ipar kiváló dolgozója kitün­tetésben, 38 dolgozónak a vál­lalat kiváló dolgozója jel­vényt, 59-nek pedig a válla­lat kiváló dolgozója oklevelet adományozták. A nyereségré­szesedésen túlmenően 220 000 forint jutalom került szétosz­tásra. Nem az embereken múlik Amit nem mutatnak a tervszámok — Bánya tűsek, geológiai nehézségek — Gyors ütemben készülnek az új munkahelyek Az akna toron j a meredek domboldalra épült. Gyorsan, szinte máról holnapra nőtt ld a földből, mint ahogy a kör­nyező üzemépületek többsége is egyetlen nyár alatt készült el. A komlói déli bányame­zőben 1951. októberében kez­dődtek a feltárások, s 1953- ban már felszínre is hozta az új akna az első csille szenet. III-as akna kezdetben mint Kossuth-bánya egyik részlege üzemelt, de aztán — mint egy hirtelen megnyúlt ka­masz, — utolérte, sőt elhagy­ta « jónevű „öregeket”, s alig három év alatt önálló üzem­mé fejlődött. A domboldalon sebtiben irodaépületeket emel­tek, fürdőt építettek, s ami ezután következett egy fél évtizeden át, az valóságos diadalát volt... dtsyPrfis felflzem — Hát igen. ez az volt... — mondja Gálfl István akna­vezető melankólikua mosoly- lyal. — III-as aknának orszá­gos neve volt. Ötször nyerte el az élüzem címeit, több száz kiváló bányászt nevelt, s nem egy nagyszerű kezdeménye­zést indított útjára ... Mint az üzemben mindenki, ő is szívesebben beszél most a múltról, mint a jelenről. — Azt szeretném, ha vala­mi jó hírrel kezdhetném — mondja —, valami olyasmi­vel, hogy pár hét, s újra el­érjük a száz százalékot, de egyelőre... Az üzem termelésében 1964- ben mutatkozott először je­lentős visszaesés. Az V. éa VI. szint között müveit tele­pek váratlanul elmeddültek, feljebb kellett jönni, s azóta — mintha átok ülne a bá­nyán —, állandó geológiai zavarokkal küzdenek. Elmed- dülés, vetők, bányatüzek jel­zik az elmúlt hónapokat. Az oly sok dicsőséget megért akna a tröszt termelési je­lentéseinek legaljára csúszott. — Pedig így még sohasem dolgoztak az emberek — mondja az aknavezető. — Nem rajtunk múlik. A változatlan változó I hnllámynlFT mélvnontián m felszabadulás időpont­” ja 21 éve nem vál­tozott, most már egész nyu­godtam véglegesnek fogad­hatjuk el. Ezenkívül úgyis vajmi kevés dolgot említ­hetnénk, ami szép hazánk­ban változatlan maradt. Ná­lunk a bölcs egyszer sem lépet ugyanabba a folyóba: a Duna is dialektukisan fo­lyik. Ha így nézem, víz­hiány, ha úgy nézem, ár­víz. Ha nemcsak nézem: gát. „Negyven év múlva se lesz itt élet...” — mondo­gatták 1945-ben, mert nem bíztak abban, hogy fel tud­juk építeni a lerombolt or­szágot. „Hát élet ezV — mondják 21 év után, snem visz el érte senkit a rendőr. Jól emlékszünk még arra az időre, amikor a volt uralkodó osztály műveltségi monopóliumát kellett fel­számolnunk. Ma azért har­colunk, hogy azért menje­nek uralkodó osztálynak is a végzett nyolcadikosok. Íróink soha nem élt „po­zitív” hősöket ábrázoltak, akikről csak állva mert ol­vasni az egyszerű ember. Azóta az egyszerű ember le­ült, és 6 is írni kezdett. Bármelyik sajtóterméket vettük is kezünkbe az ötve­nes években, ugyanazt ol­vashattuk benne. Ma is ugyanazt olvashatjuk, de nem ugyanazt, mint az öt­venes években. Akkoriban állandóan növekvő életszín­vonalunkkal voltak tele az újságok. Nemrégiben egyes ár- és bérintézkedésekről tudósítottak, de ez legalább igaz. Egykor büszkék voltunk az aranycsapatra, de nem ehettük meg azt a bizonyos aranytyúkot. Ma megehet- jük a csapatunkat..., és ha valakinek van három gyereke meg egy nehéz fi­zikai munkát végző pedagó­gus felesége, egy első osz­tályú étteremben kiegyenlí­tik egymást Megváltozott gyáraink bel­ső arculata is. A társadalmi tulajdon kdeimével — egy időben — a szakszervezet és az üzemi kultúros fog­lalkozott, ma a rendészet és a portás. Csak a tolvajok ugyanazok. Volt idő, ami­kor a dolgozók kétszer is meggondolták, merjék-e szó­vá tenni a gyárban tapasz­talt visszásságokat. Ma már nyugodtan szóvá teszik, vá­laszolnak is rá — és leg­többször marad minden « régiben. A nagyobb önálló­sággal a vállalati igazgatók régi sérelme látszik meg­oldódni. Még arra kell vi­gyázni, nehogy erről is csak az újságokból értesüljenek. A társadalmi viszonyok fejlődése jelentős változást hozott lányaink életében. A háztartási alkalmazott, mint szakma, kiveszőfélben van, nyelvszakos egyetemistáink már csak Londonban tudtak elheyezkedni cselédlánynak. Ott sem a lordok házában Ki ne emlékeznék az egy­kor félelmetes hímek ör­vendő huligánokra? Egyik napról a másikra azon vet­tük észre magunkat, hogy körül vagyunk véve velük. A moziban szinte minden alkalommal közbekiáltások, gúnyos röhögés tarkította a film legdrámaibb jeleneteit. A strandon volt medence, a fővárosban volt strand, amelyet teljesen kisajátítot­tak az említettek. Őrjöngő utcai „házibulik?’ verték fel az éjszaka csendjét, Őrjön­gő galerik verték meg. akik­nek nem tetszett ez. Tisztes­séges lány nem mehetett a Tettyére, ha mégis elment, nem maradt leány. És ma? Váltig érő hajjal, a végte­lenben találkozó párhuzam­nadrágban. igaz, de bárány szelíden ácsorognak a bu­szon, tűrik, hogy kinevessük őket. Pedig, ha megfigyel­ték, sokkal magasabbak, erősebbek, mint mi voltuk fiatal korunkban. Bizonyára nem felejtették még el jelszavainkat. „Ha vidámabb az élet, vidá­mabb a munka, könnyebb dolgozni.” „Gyújtsd a vasat és a fémet, ezzel is a bé­két véded!” „Engem nem érdekelnek a lányok, inkább nézem Pióker Ignácot!” Ma már inkább átgondolt ko­operációval, anyag biztosí­tással, sót gazdasági mecha­nizmussal igyekszünk meg­könnyíteni a munkát, és arra is rájöttünk, hogy a béke megvédésére a világ­űrben való elsőbbség sok­kal alkalmasabb. Én szeretem a 21-es szá­mot, mindig nyer, mondják. De a szocializmus felépí­tése során, ebben a komoly játékban minden év hoz va­lami újat, valami érdekeset. Ezért nem tudom végleg le­tenni a garast a 21-es mel­lett, a harmincadik, még inkább az ötvenedik évfor­dulóra vagyok kíváncsi, azt szeretném megérni önök­kel együtt. Kéri Tamás A két tröszt egywrtllése után valamennyi üzemben megkezdték a koncentrált munkahelyek kialakítását, de míg más bányákban 3—4 muokhelyre koncentrálódott a termelés, III-as aknán egyet­len év alatt 18 új fejtést kel­lett megnyitni illetve feladni. Mindez rendkívüli módon megnövelte az előkészítő mun kák mennyiségét, ugrássze­rűen emelkedett az önköltség, s ráadásul a szén minősége is romlott Korszerű, nagy fronthosszúságú fejtések ki­alakításáról szó sem lehetett, a csapatok alig szokták meg a telepviszonyokat, máris köl­tözhettek. A hullámvölgy mélypontját a múlt év decemberében be­következett halálos baleset je­lentette. A 403-as csapat mun­kahelyén, egy meredek dőlésű fejtésben nagyerejű szénlefo­lyás 3 embert maga alá teme­tett. A baleseti statisztika már ezt megelőzően is hónapok óta magas volt, különösen a szenes munkahelyeken történt sok sérülés. A balesetek több­ségét a hiányos biztosítások­kal összefüggő kőzethullások okozták. Januárban 44 sérülés történt, melyből 18 volt sú­lyosabb, februárban 53 — melyből 23 volt három napon túl gyógyuló. A vizsgálat szin­te minden esetben a techno­lógiai fegyelem megszegését állapította meg... Közös összefogás Megromlottak az emberi kapcsolatok is. Egy-egy job­ban fizető mim ka helyért a csapatok farkasszemet néztek egymással. A rendkívül veszé­lyes „földcsuszamlásnak’’ a pártszervezet és a szocialista brigádok egységes fellépése vetett véget. Rendkívüli tag­gyűlés elemezte a kialakult rendkívül bonyolult viszonyo­kat Mi a helyzet ma? Az SZB-titkár: A Kalcsu József vezette 402-es szoda- lista brigád tagjai vállalták, hogy azon a munkahelyen, melyen a decemberi halálos balesetek történtek, folyama­tosan 100 százalék felett ter­melnek — a technológiai fe­gyelem szigorú betartásával. Párosverseny kezdődött a 403- as csapattal... A szenet körlet vezetője: Az üzem dolgozóinak több­sége vidéki, amolyan k éti aki bányász. Sokan holtfáradtan érkeztek munkahelyükre nap nap után. A szocialista brigá­dok most ezt a kérdést is napirendre tűzték. A 402-es csapat például kihelyezett brigádgyúlést tartott Szász­váron, ahol a bányászfelesé- gekkel is beszél gettek. Azt hiszem mindez nagyon jelen­tős a balesetek csökkentése szempontjából... Az aknavezetö: Jelenleg több mint 20 kilométer a nyitott vágatok hossza. Ez ren­geteg gondot okoz. A tervtel­jesítés érdekében tett erőfe­szítésekkel párhuzamosan gyors ütemben folyik az új munkahelyek előkészítése és a felesleges vágatokból az anyagok visszamentése. Azt szeren tónk, ha III-as akna sohasem kerülne többé a mos­tanihoz hasonló nehéz hely­zetbe. Korszerű frontfejtéseit * I Míg a felsőbb szinteken, az elmeddült fejtésekben, a kö­vekkel birkóznak a csapatok, „lent” a VI. és VIII. szint között gyors ütemben folyik az új, korszerű fejtések elő­készítése. Június végére elké­szülnek a mélyszinti munka­helyek, s ezzel új korszak kezdődik III-as akna történe­tében. I Békés Sándor Országos középiskolai fotókiállítás Ma, április 3-án, déli 12 érakor országos középiskolai fotókiállítás nyílik a Nagy Lajos Gimnázium földszinti fo­lyosóján. .. A kiállítást, amelyre az anyag összegyűlt, nyugodtan nevezhetjük elsőnek az országos középiskolai fotokiállitasok sorában. Igaz ugyan, hogy 1959-ben rendeztek már Pécsett egy országos kiállítást, de ezt csak megyei, területi meg­mozdulások követték. A Nagy Lajos Gimnázium KISZ- szcrvezetc az iskolavezetés és a fotoszakkör közreműködé­sével jövőre is megrendezi a kiállítást. A rövid beküldési határidő ellenére is közel 900 kép érkezett a kiállítás rendezősége címére az ország külön­böző középiskoláiból. Az amortizáció és hatása E gyre jobban kibontako­zik a múlt év végén bejelentett és ez év február­jában bevezetett ár-, bér- és szociális intézkedések köz- gazdasági hatása. A mező- gazdasági termelésben ezek az Intézkedések többek kö­zött azt eredményezik, hogy a termelőszövetkezetek évi l‘/j milliárd Ft összegű több­letbevételihez jutnak. És mindjárt itt kell megjegyez­ni, hogy ennek a többlet- bevételnek nem az az elsőd­leges célja, hogy közvetlenül növelje a szövetkezeti pa­rasztok évi átlagos jövedel­mét A legfontosabb, ami­ért ezeket az intézkedéseket pártunk és kormányunk meghozta, hogy növelje ve­le a szövetkezeti gazdaságok önállóságát és erősitse azokat. Ugyanis ebből a többletbevételből hozzák létre szövetkezeteink az amortizációs alapot, mely­nek képzése ez év elejétől kötelező. Az amortizációs alapokra — a központilag meghatározott százalékos kulcsok alapján — 1,1 mil­liárd forintot kell félre ten- niök a közös gazdaságok­nak. Már ebből Is kitűnik, hogy a „másodlagosnak” ne­vezett óéira évi 400 miiló forint jut. Ennyivel növelhe­tik a tagság személyi jöve­delmét, bővíthetik a szövet­kezeti beruházásokat. Ha azt vizsgáljuk, mit je­lent az amortizációs alap képzése, általában a leg­utóbbi hetek közgazdasági intézkedése Baranya megye termelőszövetkezeteinél, igen értékes tapasztalatokat sze­rezhetünk. Amortizációs alapra a megye 133 termelő- szövetkezete az Idén 53,1 millió forintot fizet be. Eny- nyi összeg áll rendelkezésére ebben az évben, hogy bővít­se gépparkját, új erő- és munkagépeket vásároljon. Ha ehhez az összeghez hoz­závesszük a takarmánykeve­rékeknél beállott bizonyos­fokú áremelkedést, amely megyed viszonylatban 5,8 VIRRADAT ELŐTT A tehenészt nem ébreszti óracsörgés. Negyed négykor felkelti a sok éves megszo­kás. Még sötét van, árokmély éjszaka. Az utca kihalt, csen­des, csaholás sem hallatszik, a kutyáknak később kezdődik a munkanapjuk. A Wéber- féle istállókig igencsak ki kell lépni. Az idő enyhén csipős, frissíti az embert. A falu szélén, ahonnan a Mecseknádasd községet jelző tábla hajításnyira van, a közös udvarban három épület gug­gol. Alacsonyak, laposra sike­rültek, mert Wébernek egyéni korában ez is megfelelt. Itt- ott omladozik a fal, kikezdték az elemek. — Nem adok két évet ezeknek a „viskóknak” — morfondírozik Gábor László. Nincs mese, új kell. Egy nagy, amelybe az összes állat belefér. Az övéi is: huszon­öt tehén és tizenöt borjú. Az állatok pontosabbak az embernél. Ha késik, állva ta­lálja valamennyit. Ma ő az első. lámpát gyújt, felcsillan a fény a tág, kerekre nyílt állatszemekben. Hirtelen ösz- „ szepróbál a sok mélyhegedű, a tehenek Így örülnek. Az I» lehet, hogy köszönésféle. Gya­korlott szemmel vizsgálódik, melyik nem kel fel mindjárt vagy nehezen, leszedte-e a trágyát az éjjeliőr? Csak az­után kezdi kitakarítani a vá­lyúkat. A tsz-ben háromféle abraktakarmánnyal etetnek, kukoricadarával, fejőtáppal és szopóstáppal. Négy óra felé jönnek a fe­jőasszonyok, ők az elsők, akik­kel találkozik. Villámgyorsan jár a kezük és hangos szóval társalognak. Aztán megsza­kad a társalgás. A borjakat szoptatni kell. Jobban mond­va, ügyelni, hogy az újszülöt­tek az anyjuk tejét igyák. Néhány hétig feltétlen. Gá­bor László kézbe fogja aztán a villát, a munka nehezebbje következik. Lépésről lépésre halad, gondosan összekaparja, kupacokba rakja a trágyát. Ha nem siet, etetés után le­huppan az állat, még almozni kell. öt óra felé betoppan a brieádvezető. Szemlézni. Nem szívbajos, pedig nő, huszon- valahány éves, megmondja, ha valami nincs rendben. Na­gyon érti a mesterségét, ke­vés ilyen nő van. Fél hétkor kezdődik az ita­tás, szerencse, hogy a vizet bevezették. Sok kell a farok­mosáshoz. Azóta felesége is elvégzett otthon. Kettesben élnek, a lány kirepült, Balatonfenyve- sen üzletvezető. Sokat dolgo­zik az asszony, tehenet tar­tanak, meg két üszőt. A disz­nókat karácsonykor eladták, hármat, 170 kilósakat. Húsz- forintos munkaegység mellett, hiába, nagy szükség a háztáji. Ha hazamegy, mindig segít, szecskát, répát vág, fát aprít. Mikor mi van. Hét után lassan telik az idő, kicsit elfáradt, sétálgat egyet. Különben két hónapja állatgondozó, azelőtt gyalogos volt, vagy éppen lovakat bíz­tak rá. Neki mindegy. Az ál­latokat szereti, türelme van hozzájuk. Az a legfontosabb. Fél kilenc. Az istállóban minden rendben. Még egy-egy villa szárat dob a vályúba, felveszi kabátját és szemével visszaint. — Délután talál­kozunk. millió forint pluszkiadást je­lent a közös gazdaságoknak, akkor is csak 58,9 millióra rúg a tsz-eket terhelő ösz- szeg. kilóst pedig nézzük meg ' * az érem másik olda­lát) A tavalyi árutermelési eredmények alapján, de az idei új árakon számolva, a közös gazdaságok 70,8 mil­lió forint többletbevételhez jutnak. Ez 11,9 millió forint­tal több, mint az amortizá­ciós alap és a takarmány- keverékek áremelkedése. A tsz-ek árbevételtöbblete te­hát átlagosan 16 százalék, ami megfelel az országos­nak, hiszen nálunk is az országos elvek érvényesül­nek és hatnak a legutóbbi intézkedések alapján. Nem szabad elhallgatni azonban azt a tényt sem, hogy a megyei viszonylat­ban ilyen kedvezően alakuló helyzet termelőszövetkeze­teinknél már differenciáltan jelentkezik. Ahol például vi­szonylag gyenge a gépesí­tettség foka, több a munka­erő és jobb a termelés, ott többet hoz „a konyhára”. A szövetkezeti gazdaságok je­lentős részénél az amortizá­ciós alap és az áremelkedés­ből jelentkező többletbevétel kiegyenlítik egymást. Van viszont a megye termelőszö­vetkezeteinél egy kisebb cso­port, ahol nem fedezi a többletbevétel az amortizá­ciós alapra előírt összeget. Elsősorban ott jelentkezik ez, ahol a gépesítés foka magasabb az átlagosnál. — ugyanakkor a termelés szint­je alacsony. Termelőszövetkezeteink ha­marosan felismerték, hogy az amortizációs alap kénzé­se és a különféle termékek felvásárlási árának növelése a nagyüzemi mezőgazdaság fejlesztését, a termelés bő­vítését szolgálja. Ha tehát azt akarják, hogy az amor­tizációs alap kedvező hatás­sal legyen a jövedelmező­ségre, akkor növelniük kell az egy szántóegységre hitó gazdálkodási eredményt bő­víteni az állattenyésztést, többet termelni fogyasztás­ra. Példának említhetnénk a beremendi Dózsa Terme­lőszövetkezetet, ahol félmil­lió forint körül van az amortizációs alap. Ezt úgy ellensúlyozzák, hogy a ko­rábbihoz viszonyítva négv- százzal több hízósertést ál­lítanak be, és csak ez egy­maga több mint 700 ezer fo­rintot hoz a közösnek. Máris kiegyenlítették az amortizá­ciós alapot, de több húst is adnak közfogyasztásra. Az amortizációs alapból oedig már az idén 3 Szuper Zetort vásárolnak. Hasonlóan ked­vező tapasztalatokat ielen- tettek Szederkényből és Vej- tiből is. Szederkényben az új árintézkedésekből jelent­kező többletbevétel 1,1 mil­lió forint, ugyanakkor az amortizációs alap nem éri el ezt az összeget. Uingsúlyozzuk, az tntéz­11 kedéseknek az volt a célja, hogy a termelőszövet­kezetek önállóbban, saját gazdasági bázisukra támasz­kodva fejlesszék gépparkju­kat, ami nélkül nincs nagy­üzemi gazdálkodás. A7 á-in- téz'mdósek nedig azt i •'•'Ír szolgálták, hogy több bús zöldség kerüljön a városi Is kosság asztalára. Gáldonvi Béla í A f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents