Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

1966. ÁPRILIS 24. napló 3 Negyedszer kerül Bólyba a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaja Amíg Kisjakab Lajosra, a Bólyi Állami Gazdaság igaz­gatójára vártam, megpróbál­tam összegezni az elmúlt évek kitüntetéseit. A 27 30Q holdon gazdálkodó állami gazdaság most éppen negyedszer nyerte el a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. Először 1962-ben, aztán 1963-ban és 1964-ben, majd pedig most a tavalyi eredmények alapján. T zenfcarmadszor élüzem Eddig tizenháromszor volt élüzem (1949-ben hozták létre az állami gazdaságot) és ka­pott országos kitüntetést, mint például 1962-ben az MSZMP Központi Bizottságának kong­resszusi zászlaját, vagy a VII. pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny egyik győzteseként a megyei párt- bizottság zászlaját. Őrzője a földművelésügyi miniszter vándorserlegének, melyet 1962-ben és 1964-ben az Or­szágos Mezőgazdasági Kiállí­táson nyert. „Most is szeret­nénk megpályázni” — mondta később Kisjakab Lajos igazga­tó, akit az elmúlt években jó munkájáért a Munka Érdem­rend arany fokozatával tün­tettek ki; Eddig a kitüntetések. Ami a gazdaság munkáját illeti, évek óta az élvonalban van. Munkájuk jelentősége éppen abban rejlik, hogy nem 100—200 holdakon, hanem 27 300 hold átlagában, har­minc község határában érnek el évről évre kiváló eredmé­nyeket. így például tavaly búzából 20,4 mázsás átlagter­mést takarítottak be 4500 holdról. Kukoricából 28 má­zsa volt a múlt évi holdan­ként! átlag. A Bólyi Állami Gazdaság tavaly 6500 holdon termelt Kukoricát, melyet sa­ját hibrid-üzemében dolgozott fel vetőmagnak. Az idén 304 vagon kukorica-vetőmagot küldenek Csehszlovákiába, Né­met Szövetségi Köztársaság­ba. Kiáoricatermesztés világszínvonalon Kukoricatermésük — világ- színvonal. Hasonló átlagokat Kaliforniában és a kanadai nagy kukoricatermő vidéke­ken érnek el. Termesztési módszereikről, eredményeik­ről rendszeresen jelennek meg méltató cikkek, hivatkozások a mezőgazdasági nemzetközi szakirodalomban. A növény- termesztésben még egy jelen­tős terület van, amelyben ki­váló eredményeket érnek el már évek óta: komlóból 150 hold átlagában 5 mázsás ter­mést takarítottak be. Az or­szág komló terméséinek 16 szá­zalékát adja a Bólyi Állami Gazdaság. Az Állattenyésztésben első­sorban a baromfi jelent ha­zai, sőt, nemzetközi viszony­latban is kimagasló ered­ményt. Igaz, új a 40 ezer fé­rőhelyes telep, de máris ki­magaslóak az eredmények. A második ötéves tervidőszak ban 10 millió tojást adtak közfogyasztásra, most az új baromfikombinát beállásával — ezt a mennyiséget csak­nem egy esztendő alatt meg­termelik. Szép eredményeket mutatnak fel a hústermelés­ben is, hiszen egy holdról több, mint egy mázsa húst adnak az államnak. A korszerű termeléshez az elmúlt években teremtették meg a kedvezőbb feltételeket. A bólyi vasútállomás mellett kis gyárnak is beillő üzemek működnek. A hibrid-üzem évi termelése 32—34 millió forint, és ezt mindössze 64 fizikai dolgozó bonyolítja le. A számokat még sokáig so­rolhatnám, melyek mindazt bizonyítják, hogy összehangolt, jó munkával, a műszaki gár­da számos értékes újításával, a termelési folyamatok pre­cíz kidolgozásával egy év alatt mintegy 220 millió fo­rintos értéket állítottak elő. A jó munkáért nem maradt el a jutalom: — április 30-án Fehér Lajos elvtárs, a Minisz­tertanács elnökhelyettese adja át számukra a Miniszterta­nács és a SZOT vándorzászla­ját. 2500 dolgozó Kisjakab Lajos igazgató be­szélgetésünk során többször említette — az eredmények is bizonyítják1—, hogy az elmúlt évek kiváló eredményeinek elérésében nagy szerepet ját­szottak az üzemegységben dolgozó 27 szocialista brigád tagjai, a kommunistáik, a két és fél ezer dolgozó. Gáldonyi Béla Jelentkezett a milliomos A lottó 10. játékhét! ót ta- lálatos szelvényének tulaj- donosa máris jelentkezett a Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóságon és letétbe helyez­te a több mint 2 millió fo­rintos főnyereményt jelentó 3 975 619 számú szelvényét. A nyertes Balogh istvánné sas­halmi lakos, férjével együtt az IKARUS gyár dolgozója. Négy gyermekük van, a na­gyobbik, 18 éves fiú szintén az IKARUS-ban dolgozik, géplakatos, a kisebb pedig iskolai tanuló. Két lányuk már férjnél van. A telitalálatos lottózó el­mondotta. hogy a főnyere­ményt alapos megfontolás után használják fel, minden gyerek kap belőle, s az egyik lányuk lakásproblé­máját is megoldják. A nyereményt május 4-6n, az IKARUS Karosszéria és Járműgyár dolgozóinak nyil­vánossága előtt fizetik ki. AZ ÉPÍTŐK BÜSZKESÉQE A Vasút utcai kilencemeletesek Évek munkájának elismerése Harmadszor kapja meg a Minisztertanács és a SZÓI vándorzászlaját a Baranya megyei Építőipari Vállalat A nyomdában már készül a meghívó: „A Miniszterta­nács és a SZOT Vörös Ván­dorzászlajával háromszor, az Élüzem címmel kilencszer ki­tüntetett Baranya megyei Ál­lami Építőipari Vállalat sze­retettel meghívja önt zászló­átadási ünnepségére ...” Az igazgató titkársága ezekben a napokban a szokottnál is for­galmasabb, a napi munka mellett folynak az ünnepség előkészületei, s egymás után érkeznek a jókívánságok. A vállalatot ért magasszintű el­ismerés nemcsak a tisztesség miatt ünnep a vállalatnál, ha­nem azért is — sőt elsősor­ban azért —, mert egy öt év­vel ezelőtt megkezdett mun­ka értelmét, sikerét, életre­valóságát igazolja. Az első panelház 1960-ban történt. Pécsett, ! az újmecsekaljai városrészben ! megkezdődött az első, panel ; szerkezetű, többszintes lakó- ' ház építése. Ezt megelőzően i — 1957-től — lázas előkészítő CSABAQYÖNQYE Tavasz első napján, március 21-én nyílt meg a belvárd- gyulai tsz kisvendéglője, s alig egy hónap múltán máris hír­neve van. Halászlevét, malac- pecsenyéjét, bogrács-gulyását, diós. túrós rétesét, tejsz'nha- bos feketéjét úgy emlegetik a pecs-mohácsi átutazók, mint a pesti 6-os úthoz szokott uta­sok a dunakömlődi, a paksi vendéglők híres-neves ételkü­lönlegességeit. Pedig a belvárdgyulaiaknak csak „hátsó” gondolatuk volt a reprezentálás. A tsz vezető­ségét mindenekelőtt a kény- szerűség inspirálta erre a lé­pésre. Többek között az, hogy a mezei munkákon dolgozó embereknek, reggelit, de főleg délidőben üzemi étkeztetést biztosítson. Gondot okozott az is, hogy a gazdaságuk bemu­tató üzem lévén egyre nehe­zebben tudta megoldani a csoportos látogatásokkal járó vendégfogadást, na és nem utolsó sorban az, hogy a tsz fiataljai, de az idősebb gene­ráció is hozzájuthasson végre egy sajátjának mondott szóra­kozóhelyhez. Azonban „étkeztetés’’ köz­ben jön meg az étvágy. Aho­gyan alakult, szépült az üze­mi étkezde, úgy léptek egyre merészebben előre az egyéb igények is: ha már megvan a fundamentum, miért ne emel­jenek rá hasznosabb felépít­ményt is. Ezt már precízeb­ben fogalmazták: mi lenne, ha a szövetkezetük szabadrendel­kezésű termelvényeit is itt ér­tékesítenék? Hagyjuk most a merész ter­vet követő vitákat, az elvi, a konkrét akadályok leküzdését és folytassuk onnan, hogy végül is odakerült a hivalko­dó cégtábla az eredetileg na­gyon szerény célokat szolgáló épület homlokzatára: „Csaba­gyöngye Kisvendéglő”. És ha az imént „hivalko- dót” mondtunk, tegyük mind­járt hozzád hogy még ez a 1 még a hamarosan étlapra ke­I rülő tejfeles túrót, aludttejet, s mindenekelőtt a roston sült keszeget, a fokhagymás csu­kát, és a négyféle húsból, kétféle köretből kreált „bel- várdgyulai tálat” és még ezek­kel sem értünk végére a ven­déglátói figyelmességnek. Nem szóltunk még a készülő fedett tekepályáról, a tarkaemyős nyári kerthelyiségről, a leendő télikertről és a kisvendéglő autószerviz-szolgálatáról amely ben az autómosástól a gyors­javításig mindent házilag vál­lalnak majd a tsz jav főműhe­lyének szakemberei, amíg a vendég kényelmesen elfo­gyasztja az ebédjét. Tehát mindent saját erőből, s majd mindent saját alapok­ból, Saját tóból a halászlé­nek valót, a roston sültet, sa­ját szőlőből a bort, gyümöl­csösből a pálinkát, saját ólból a malacpecsenyének, és a „belvárdgyulai tálnak” valót, nem is beszélve a saját ker­tészet primőr áruiról, amely­hez jóelőre megtervezték már az útszegélyre építendő áru­sító pavilont is. A kisvendég­lő vezetője és a gazdaság fő- agronómusa nagyon óvatos becsléssel, előkalkulációval kiszámította, hogy ebben az évben „csak” negyedmilliós, de jövőre már több, mint fél­millió forintos tiszta jövedel­met várnak a Csabagyöngyé­től. 9- Ki­jelző is nagyon szerényen tük­rözi a valóságot. Mert a kis­vendéglő valóban gyöngysze­me a legkényesebb értelem­ben vett hasonló rendeltetésű létesítményeknek. Kezdjük ta­lán a felszereltségével, amely­nek különös rangot éppen a tulajdonviszony ad. Kevés tsz dicsekedhet hasonlóval. A 170 vendéget befogadó műanyagburkolatú termekben minden bútordarab választé­kos ízlésről tanúskodik, mégis külön kell szólni a technikai berendezésről. Az elektromos söntéspult háromkaros „Buda­pest” presszógépe, a cukrász- sütemények, tejesáruk beépí­tett hűtővitrinje, a légfüggö­nybe palackhűtő, a fagylalt­gép, a „Grill”-sütők, amelye­ken a vendégek orra, szeme előtt készül a malacpecsenye, mind-mind a nagyvárosi ven­déglők igényességét miliőjét kölcsönzi e „C” kategóriával szerénykedő „vidéki rokon­nak”. Mit mondjunk még róla? Raktáraiban házikészítményű kolbász, szalámifélék, füstölt húsok, sajáttermésű borok, kisüsti pálinkák, s hogy me­gint csak a technikánál ma­radjunk, a pincéjükben való­ságos törpe „jéggyáruk” is van, amely nyolcóránként 25 tábla jeget produkál. Az ételek közül néhányat már említettünk, de kiegészí­tésképpen hozzá kell sorolni munka folyt; a vállalatra ne­hezedő nyomás ugyanis ége­tően szükségszerűvé tette, uj, kevésbé munkaigényes és Jaj­ban gépesíthető technológiák kidolgozását. A legalkalma­sabbnak a nagypaneles épít­kezés látszott. A jól ismert nyugati és csehszlovák eljárá­sok azonban csak a hazai anyagokkal éveken ?t végzett kísérletezés után valtak fel­használhatóvá. A laboratóriu­mi sikerek után az első igazi lépést az 1958-ban felépített panelüzem, majd ezt követő­en az év nyarán befejezett nagypaneles lakóházak jelen­tették. Ezek az épületek meg földszintesek voltak, az eljá­rás használhatóságát azonban Kétségtelenül igazoltak. 1960- ban befejeződik az 1000 lakas- kapacitású új panelüzem épí­tése többszörös módosítás után minden igénynek meg­felelnek a tervek, beszerzik a szükséges gépeket, betanul­nak az emberek, s bar mind­ez visszatekintve gyorsnak es zavartalannak tűnik, akkor éveket igényelt, öt ev ke­mény munkája van a múlt év végén írt jelentés számai mögött: a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat 1965-ben a tervezett 664 la­kással szemben 971-et épített, s a lakások több mint fele panel eljárással készült... Dráva menti Újjáépítési Szövetkezet A vállalat történetét még senki sem írta meg, de ha valaki mégis vállalkozik.majd rá a Dráva menti Ujjaepit-si Szövetkezettel kell kezdenie. 1947-ben, a súlyos harcok kö­vetkeztében lerombolt Drava menti falvak újjáépítésé ér­dekében hozták létre a megye első nagyobb építőipari kon­centrációját, mely százötven- kétszáz emberrel dolgozott, ök alkották az újjáépítés si- keres befejezése után, az 1949- ben létrehozott Pécsi Ma­gasépítési Nemzeti Vállalat törzsgárdáját is. Az okmá­nyok tanúsága szerint a jú­nius 1-én megalakult vallalat 235 fizikai és 14 műszaki, ii- letve adminisztratív dolgozó­val kezdte a munkát, a rend­kívül gyors ütemű orszagepi- tés azonban máról holnapra nagyvállalattá fejlesztette. — 1950- ben már 3700 munkás dolgozott a négy megyére ki­terjedő területen, s a műsza­ki személyzet létszáma is meghaladta a kétszázötvenet. Az elnevezés és felépítés az évek során többször is válto­zott, míg végül 1954-ben, a mélyépítő vállalatok bevoná­sával, egy minden feladat megoldására alkalmas, nagy teljesítményű vállalat jött létre. A történetíró minden bi­zonnyal három szakaszra oszt­ja majd az elmúlt, közel két évtized eseményeit. A Drava menti társulás, a nagyválla­lat megalakulása után az MSZMP Központi Bizottsá­gának 1964. február 30-án ki­adott, építőiparral kapcsola­tos határozata jelenti az új szakasz kezdetét. A feladatok évről évre nőt­tek. Napirendre került a mű­szaki fejlesztés, építésszerve­zés; egyszóval: az építőipar „iparosításának” kérdése. A II. ötéves terv időszakában a megye területén 11 600 lakás, 143 iskolai tanterem, 245 óvó«, dai férőhely, 2000 kultúráit-* 1.» honi férőhely, 200 ezer állat befogadására alkalmas' istálló, illetve korszerű ól épült; be­fejeződött az Erőmű, a Farost- lemzgyár, a Hidasi Brikett- gyár, a szénbányászati tröszt három legnagyobb üzemének rekonstrukciója, s mindezek többségét az állami építőipar készítette. Korszerű középmagas épületek A múlt év végén az Építés­ügyi Minisztérium Pécsett ülé­sező kollégiuma a megye épí­tőipari helyzetének elemzése után megállapította, hogy az állami építőipar tett a leg­többet a párt határozatának végrehajtása érdekében. Bár a létszám alig emelkedett — megyei szinten még mindig 2400 építőmunkásra lenne szükség —, a vállalat kapaci­tása a hatékony gépesítés ré­vén jelentősen megnőtt. A mezőgazdasági építkezé­sek meggyorsítása és olcsób­bá tétele érdekében a válla­lat szorgalmazta a panelistál­lók rendszeresítését. Ezt az illetékes minisztériumok is jóváhagyták. A lakásépítke­zésben pedig megtörténtek az előkészületek a korszerű, kö­zépmagas — kilenc-tízemeletes — panelházak szerelésére. A III. ötéves terv 4900 lakást irányzott elő Baranyára, s eb­ből 4200 paneleljárással fog felépülni, túlnyomórészt az Állami Építőipari Vállalat ki­vitelezésében. 1965-ben megkezdték az évi ezer lakás kapacitású épület- gépészeti előregyártó üzem­egység felépítését, ami ugyan­csak a kivitelezési idő csök­kentését eredményezi. Az új kisegítő üzem az idén már dolgozik. A Minisztertanács és a SZOT harmadízben elnyert Vörös Vándorzászlaja az 1964. februárjában megkezdett út helyességét, a szakma szere- tetét és az adott szóhoz való férfias hűséget igazolja, mint ahogy erről tanúskodnak szer­te a megyében az épülő új házak, s a földből máról hol­napra kinövő fehér panel­falak .; . Békés Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents