Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-22 / 94. szám
198#. Április zz. napló 3 Ellenőrzés a keverőüzemekben A tápokba nem tesznek romlott kukoricát — Baranyában kevés a reklamáció — Mi a helyzet a tsz-keverőkkel? A napokban Légrádi György megyei főállattenyésztövel és Bárczy Istvánnal, az Országos Takarmányminősítő Intézet munkatársával meglátogattuk a baranyai takarmánykeverő üzemeket, hogy megnézzük, milyen alapanyagokból készül a táp és milyen a minősége. lók a fsz-knitoricák A Takarmányminősítő Intézetbe igen sok kukoricaminta érkezett be az elmúlt hetekben. A mintákat a mikrobiológiai és toxikológiai osztály megvizsgálta. A beküldött tételek igen nagy része romlott, penészes. Bárczy István az ellenőrzés során főként azt vizsgálta. hogy a termelőszövetkezetekből, illetve állami raktárokból milyen kukorica érkezik be a keverőüzemekbe. A rendelkezés kimondia. hogy 5 százaléknál magasabb szik- penész-tartalmú kukoricát átvenni, illetve tápba belekeverni tilos. örömmel tapasztattuk, hogy a keverőüzemekbe jó minőségű góréban tárolt vagy szárított kukoricát visznek atsz- ek. A mohácsi keverőüzemben csakúgy, mint a szederkényiben vagy a villányiban, alig akadt szikpenészes tétel. A Gabonafelvá'árló Vállalat pécsi kirendeltségére fut be a legtöbb penészes, rosszul tárolt kukorica. A penészes kukoricát azonban nem dolgozzák be a tápba, ezt az Agrá- ria Keményítőgyár veszi át bizonyos levonás után. A mohácsi keverőüzemből Budafokra szeszgyártási célokra küldik a takarmányozásra nem alkalmas kukoricát. Érdekes, hogy a vállalat által tárolt kukorica rosszabb minőségű, mint az, amit a tsz-ek most hoznak be. A romlott depós kukorica fennmaradó' részét halgazdaságoknak küldi a vállalat. Fehérfedós takarmányok Ami a tápok import-alapanyagát illeti, az ellátás most elég folyamatos. Sőt a mohácsi keverőüzemben a hét végétől árpa helyett hegarit fognak a tápba keverni, ami értékesebb takarmány az árpánál. Egyedül a gyapot ex- peller késett valamit, s ezért a szederkényi keverőben két hétig nem tudtak tehéntejelőtápot gyártani. Igen sokféle import-alapanyaggal dolgoznak a keverőüzemek: pálmamaggal, földi dióval, Marokkóból származó és dán halliszttel stb. Az alapanyagraktárak mindenütt rendben vannak. Szállítások idején a kihullott és összekeveredett anyagot gondosan elkülönítik, nem keverik a tápba, hanem halgazdaságoknak szállítják. A tápok szabvány szerinti készítésére minden üzemben meósok ügyelnek. Az ellenőrzés során Bárczy István közel száz mintát vett a különféle tápokból, ezeket a laboratóriumban fogják megvizsgálni. A termelőszövetkezetek ezenkívül külön is küldhetnek be mintákat, ha kíváncsiak a táp összetételére vagy gyanújuk merül fel a tápokkal kapcsolatban. A tápgyártás felfutóban van, tavaly például 130 ezer vagon táptakarmányt készítettek az országban, Baranya megyében a termelőszövetkezetek 5 ezer vagon tápot cseréltek. Az állami gazdaságok már csak koncentrátumot kapnak a keverőüzemektől s maguk keverik be a takarmányt. A bólyi gazdaság egymaga több mint 1200 vagon tápot készített az elmúlt évben. A tápok etetésének elterjedésével egyre nagyobb hangsúlyt kap a minőség. Baranyában eddig aránylag igen kevés volt a reklamáció. Más megyékben ezzel szemben keverőüzemeket állítottak le az Intézet által felfedett minőségi kifogások miatt. Tsz-Keveröüzem A keverőkből kikerült kon-! centrátumok minőségét egy; hónapig szavatolja a vállalat. | Az ellenőrzés során Mohácson és Szederkényben is ta- i láltunk lejárt határidejű pre-, mixeket, melyek bedolgozásé- ! ra külön engedélyt kell kérni.; A takarmánykeverés eddig a Gabonafelvásárló és -Feldolgozó Vállalat monopóliuma volt, illetve néhány éve | az állami gazdaságok is gyártottak tápot. Most azonban a; termelőszövetkezetek is megkapták ezt a jogot, s ez igen komoly költségmegtakarítást jelent számukra. Somogybán tavaly kiszámították, hogy a tsz-ek 2.5 millió tonnakilométer fuvart bonyolítottak le — több mint 2 forint a költség tonnakilométerenként — tápszállítások végett, a vissz- fuvarra az esetek többségében nem volt lehetőségük. Tavaly még csak 20 tsz-keve- rőüzem működött az országban, az idén számuk 600— 700-ra tehető. Baranyában jelenleg 4 tsz működtet keverőüzemet: Baksa, Ujpetre, Majs és Kaposszekcső, de 16 tsz már megvette a berendezést s az árpacséplés idején 25 saját tsz-keverő fog működni a megyében. Szaktanfolyam Szederkényben Egyelőre csak három táp- féleséget; a marhahizlaló-, süldő- és sertéshizlaló-tápot fognak a tsz-ek gyártani, a jövőben azonban fokozatosan mind több tápféleséget készítenek majd saját maguk A legkényesebb baromfitápokat továbbra is az állami keverőüzemek készítik, s az ő feladatuk lesz a koncentrátum- gyártás, mely nagy precizitást kíván s olyan gépeket, amelyek nincsenek a tsz-ek- ben. A megyében május 2-án kezdik meg a tsz-takarmány- keverő üzemek szakmunkásainak kiképzését Szederkényben. Az első turnusban 30 embert fognak kiképezni, akik a szakma gyakorlati részét a szederkényi állami keverőüzemben és az újpetrei tsz keverő üzemében fogják elsajátítani. Régészeti ásatások A Janus Pannonius Múzeum régészeti osztálya április 21-én, csütörtökön a megye területén egyszerre két helyen is megkezdte a régészeti ásatásokat. Nagy- nyárádon, dr. Kiss Attila muzeológus vezetésével megkezdték az ottani késő római és korai germán temető feltárását. Erzsébeten dr. Bándi CJá- bor muzeológus vezetésével a termelőszövetkezeti major területén kezdődött meg a régészeti ásatás. Itt ugyanis a silógödör tisztítása alkalmával néhány sírra bukkantak. Ezt bejelentették a pécsi múzeumnak és ennek alapján most korai bronzkori, tehát az időszámításunk előtti második évezred elejéről származó temető kontroll-jellegű felkutatása, illetve feltárása folyik. Májusban a Janus Pannonius Múzeum régészeti osztálya folytatja majd a pécs- váradi apátság közéokori bencés kolostorának feltárását. Leninre emlékezünk «4B70. április 22-én született * Vlagyimir Iljics Lenin. Ha élne, most 96 éves lenne, a halál élete derekán, 54 éves korában, 1924. január 21-én ragadta el. Az öt évtized alatt azonban világtörténelmi fontosságú események fonódtak össze elválaszthatatlanul Lenin szervező munkájával, lángeszével, tetteivel, s közülük is kimagaslott az októberi forradalom, amely az első csapást mérte az imperializmus rendszerére és amelynek válsága azóta egyre jobban mélyül. Lenin páratlan életműve, a leninizmus tanítása korunkban is elevenen ható erő. és természetszerűleg az is marad az elkövetkező évtizedekben is. Leninnek volt egy tulajdonsága, amelyről valamennyi müve tanúskodik. A legnehezebb, a legelvontabb elméleti témát is szemléletessé tudta tenni, mert mindig az élettel való kölcsönhatását fürkészte. A tények, a valóság mércéje igazolta számára az elméleti megállapításokat Közismert, milyen nagy tisztelettel volt Marx és Engels iránt, de ez nem valami elvont csodálat volt, hanem annak a felismerése, hogy a két hatalmas gondolkodó milyen gazdag kincseket adott a proletariátus számára. Nagyon világosan látta, hogy a történelemnek nincs végállomása, csupán szakaszai, állomásai vannak, és minden kornak rendkívül nagy erőfeszítéseket kell tennie helyzetének megértéséhez, felméréséhez, tennivalóinak kidolgozásához. KÖZELRŐL nélkül az utasítást Sárosi István és a szeme sem rebbent. amikor újra hozzám fordult. — Ilyen is van. A segédmunkást mozgatni kell. Hol hol amott van rá szükség Az ő részletmunkájuk egészíti ki a folytonosságot. Mégiscsak szóba került az ieazi brigádnapló. Ha akarnám. sem mellőzhetném, meri nem várhatom el Sá- rpsi Istvántól, hogy emlékezetből mondja el a háromszor elnyert szocialista cím évekre visszanyúló történetét. De vállalkozott rá. Igaz, tömören, talán kissé sajátságosán is de minden szépítés nélkül. — Nem nagy dolog, higy- gye el. Jó szakemberek, ösz- szeszokottság és némi tekintély kell hozzá, hogy a segédmunkások és újonnan érkezők ne kívánkozzanak el a gárdából. Na, persze még valami, hogy ki ne felejtsem. Ahhoz, hogy az emberek ne kívánkozzanak el, nem szabad felhánytorgatni minden hibájukat. Legalább is eleinte nem, A másik: ne találjunk ki helyettük olyan brigádvállalásokat, pláne fogadalmakat, amelyekre még nem értek meg. A mi naplónkban hiába keresné akár a nyomát is közös kirándulásoknak és hasonlóknak. Nem is kerestem. A brigád többsége napi 120 kilométert autóbuszozik oda- vissza úttal, hogy ledolgozza a nyolc órát. Mohácsról, Dunaszekcsőről. Szent- lászlóról indulnak hajnali fél 5-kor és este 8 óra tájt érkeznek haza. Igazolatlanul sohasem hiányoztak, s ahogy mondani szokás, adósak sem maradtak a tervteljesítésében. De mindezekért sem én, sem Sárosi István nem szavaznánk meg nyugodt lelkiismerettel a szocialista brigád oklevelet. Ennyit meg kell tenniök szocialista szerződés nélkül is, ha másért nem, hát a fizetésükért. De nézzük meg, tényleg csak ezért teszik azt, amit tesznek? A példák mást mutatnak. Elsősorban azt, hogy az új úton haladó brigád közösségi szellemét Igazában az önzetlenségen lehet lemérni. És nem is annyira a brigádon belül, mert ott a személyes anyagi érdek is lehet inspirálója a segítségnek, a tapasztalatátadó hajlandóságnak, hiszen a közösség egyetlen tagja is emelheti, vagy leronthatja a forintokkal mért összteljesítményt. Sárosi István brigádja akkor bizonyított igazán, amikor minden vonakodás nélkül besegített Csányiék- nak. Pedig .;. — Olyan dolgokkal kellett számolnunk, ami köny- nyen beleszólhatott volna az anyagiakba meg a szakmai hiúságunkba is — mondta Sárosi István. — A mi brigádunk éveken át panel-munkákon dolgozott, a Csányiéké meg hagyományos falazáson. Persze, hogy fonákul jelentkezett a segítségünk. Főleg mennyiségben, noha éppen olyan tanult kőművesek a mieink is. mind az övék. Mégsem hangzott el egyetlen megjegyzés sem, mert látva látták rajtunk a jó szándékot, az igyekezetei. Vannak más példák is — Nálunk az a rend, — mondotta a brigádvezető, — hogy a kőműves, a festő, a szerelő, a betonozó, se- hogysem maradhat le a munkában, mert óhatatlanul utoléri a másik. És ha utoléri. nagy szégyen az, mert akkor állni, várni kell a saját munkával. Eleinte besegítéssel lépték át az ilven akadályokat, ma már nincs rá szükség. Senki sem akar szégyenben maradni. Na, azért előfordul ma is, hogy egyik-másik szakinak 5—10 nerccel . előbbre” jár az órája ebédidőkor vagy késik a reggeli „falézoláskor.” Ilyenkor az történik, hogy a .Dnva-órások” ösz- szeegyeztet'k velük a ..non- tos időt”, de legtöbbször csendben, vita nélkül. És -a tanulás? Akár ki is hagyhatnák már a brigádvállalás pontjai közül, mert ki ne tudná közülük azt, hogy aki nem tanul, az előbb- utóbb lecsúszik az „állvány-"'llóról”. Igen. de mi legyen ama bizonyos „szocialista együttéléssel”, amiből kihagyták a közös kirándulásokat, mozi- 'átogatásokat? Érdekes módon máig sem „lelkiznek” '“’ette. mert negyedszer is megpályázták a szocialista "ímet. És úgy érzik joggal. Pálinkás György Ez a tulajdonsága azzal a kivételesen ritka érzékkel párosult, hogy a tények kuszaságából rögtön kiemelte a folyamatokat meghatározó fő tendenciákat. 1917 nyarán az események menetének láttán, szinte napok alatt kialakult az a meggyőződése, hogy véget ért a forradalom békés szakasza, és a hatalmat csak fegyveres felkeléssel lehet megragadni. Ugyanakkor — éppen a valóság ismeretében — később, néhány napig ismét úgy vélte, hogy lehetséges a békés hatalomátvétel. Nem a bizonytalanság diktálta Lenin állásfoglalásait, hanem az a tulajdonság, hogy többet látott és mélyebben látott, mint kortársai. C bből is világos, hogy “ gyűlölte az üres szó- cséplést, a tartalmatlan frázisokat, a minden időre adott közhelyeket. Gondolkodásában, tetteiben természetes idegenkedés volt tapasztalható a merev sémákkal, dogmákkal szemben, amelyek gúzsba kötik az alkotót és a tudományt a kinyilatkoztatások színvonalára süllyesztik le. Arra tanította a pártot, hogy szüntelenül figyelje, vizsgálja a valóságot, a politika, a gazdaság alakulását, lássa meg a történelmi időszakok lezárulását és kezdetét, dolgozzon ki a helyzetnek megfelelő új taktikát, új harci formákat. Egyetlen művében sem találni példát arra, hogy tagadta volna: a társadalmi fejlődés objektív változásai szükségessé teszik egyes elméleti tételek újrafogalmazását. Életműve, a leninizmus a legszebb bizonyítéka annak, hogy volt bátorsága — az úgynevezett baloldal és a revizionizmus éles támadásai közepette — Marx és Engels néhány elméleti tételét kiegészíteni, és ezzel egyidejűleg újat alkotni. Mélységes tisztelete és ragaszkodása éppen abban fejeződött ki irántuk, hogy nem habozott feltárni a viszonyok megváltozását, és a marxizmus alapos ismeretében felelni a feladott kérdésre, amelyre Marx és Engels az akkori körülmények között objektíve nem adhatott választ. Ezzel egyidejűleg mindig különbséget tett aközött, amikor egyesek a marxista tanítások alaptételeit revideálták és aközött, ha az új jelenségek alapján a forradalmi gondolatot fejlesztették tovább. kyj a, több évtized távlati tából milyen egyszerűnek, csaknem magátólértető- dőnek látszik az az álláspontja, hogy a forradalom egy országban történt győzelme után felépíthető a legmodernebb technikát, a legfejlettebb ipari és mezőgazdasági termelést feltételező szocializmus. Kivételes tudására, hatalmas képzelőerejére és bátorságára volt szükség ahhoz, hogy megtalálja az akkori zűrzavaros, példátlan nehéz helyzetben az egész forradalmi mozgalmat izgató kérdésre a választ. A mai olvasók talán egy kissé felületesen lapozgatják a lenini művek azon lapjait, amelyek felvázolják ezt a hatalmas programot. „A terményadóról”, „A szövetkezetekről”, „A szovjet hatalom soronlevő feladatairól”, „Az egységes gazdasági tervekről”. „Hogyan szervezzük meg a versenyt?” című munkák pedig olyan klasz- szikus írások, amelyek akkor is és ma is a szocialista építőmunka alaptételeit tartalmazzák. 1919-ben írta: „ ;.. Sokan azzal vádoltak, ... hogy hozzáfogtunk a dolgokhoz anélkül, hogy tudnánk, hogyan kell azt végigvinnünk . i i Mintha lehetne nagyobb forradamat úgy végrehajtani, hogy már jó előre tudjuk, hogyan kell azt végigvinni! Mintha ezt a tudást könyvekből szereznénk! Nem, a mi megoldásunk csak a tömegek tapasztalatai alapjánlj.* születhetett meg.” A feladatok» , között jelölte meg a nagyipar, a vegyipar, a gépgyártás fejlesztését, a dolgozók fegyelmének, szakértelmének, műveltségének, a munka intenzitásának fokozását, a tudományos szervezettséget, a legújabb technikai vívmányok alkalmazását. Ez a puszta felsorolás is mutatja: mennyire mához szóló gondolatok ezek! Igaz, hogy Lenin a felsorolt feladatokat nem dolgozhatta ki teljes részletességgel, ebben hosszú betegsége, korai halala akadályozta meg. Az is tény, nogy halála óta a szocialista társadalom építésében sok rucái követtünk el, olykor éppen amiatt, mert eltértünk a marxizmus—leninizmus tanításaitól. De ugyankkor nem szabad elfelejteni, hogy a mi korunk embereinek is megvan az a kötelességük, hogy a történelem által feladott leckére a valóságból gyökerező választ adjanak. Ezt az utat, bármilyen nehéz és göröngyös is, vállalni kell és végig kell járni. „A bolsevikok rengeteg butaságot csináltak — írja Lenin —, de vegyék tudomásul... mi csak most kezdtünk tanulni, de olyan rendszeresen tanulunk, hogy biztosak vagyunk benne, jó eredményeket fogunk elérni.” A kommunisták tévedhetnek számításaikban, ítéleteikben, követhetnek el hibákat, de ezekből tanulnak is, és kiküszöbölik a fogyatékosságokat, a tapasztalatok alapján megtanulnak és megtanítanak jól dolgozni. A lenini életmű, a sokszor " látnokinak tűnő szavak ma megvalósulnak, a szocializmus, a társadalmi haiadás tényében öltenek testet. 3 ha a ma nemzedéke az ő példáját akarja követni, szellemében akar dolgozni, akkor nem idézni kell őt, hanem váló- ságérzékét. bátorságát, korunk megértését kell a r=elek'-*is középportjóha állíta-i mányo' ip.-o- ■”«*< i- társadalom, a =ni- a , j- letesítésében a'kalmazni. Bocz József
