Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-17 / 90. szám
Baranya nzlnazdasána Tarvek a több takarmány érdekében Terület-megtakarítás—nagyobb hozamok Himesházi tapasztalatok az új módszer bevezetése után Termelőszövetkezetünknél a szűri üzemegységben az ireg- szemcsei módszer szerint ta- karmányoztunk 60 számosállatot. A himesházi üzemegységben a hagyományos takar- mánvtermesztési módszerek alapján takarmányoztunk 150 számosállatot. A fehérjepótlást Himesházán karbamid etetésével kívántuk kiegészíteni. Ez a 103 tehén és 87 vemhes üsző esetében napi 323 kg lucernaszéna megtakarítást jelentett, ami fehérjében számolva 41,6 kg; Termelőszövetkezetünk 4900 holdon gazdálkodik és 782 számosállattal rendelkezik. 1965-ben 103 mázsa emészthető fehérjehiány és 484 mázsa keményítő értékfelesleg volt. Sertéstenyésztésünk emészthető fehérjehiányát havi 18 000 liter fölözött tejjel pótoltuk. Ez éves viszonylatban -2.08 mázsa fehérjepótlást jelent. A tehenészetben, valamint a vemhes üszők takarmányozásánál karbamid etetést vezettünk be. Gazdaságunkban egy számosállatra 1,65 hold fővetésű takarmányterület jut. Az iregi kísérlet takarmánytermő területszükséglete egy számosállatra 1,13 hold. Ha figyelembe vesszük a két takarmánytermesztési módszer fővetésterületét, akkor számosállatonként 0,52 hold fővetésű terület-megtakarítás jelentkezik, ami 480 számosállatnál 245 holdat jelent. Termelőszövetkezetünk az egész gazdaságban be kívánja vezetni az iregi takarmánytermesztési módszert, a helyi adottságok figyelembe vételével. Az iregszemcsei rendszer lényegét abban látjuk, hogy a fővetés után azonnal, illetve annak lekerülése után áronnál a másodvetés következzen. Éppen ezért minden egyes üzemegységben a ta- karmányos fogatokon túl egy- egy fogatat biztosítunk a másod-, illetve tarlóvetések folyamatos végzéséhez. A takarmánytermesztés másik záloga a táplálóanyag-szolgáltató képesség biztosítása. Ennek érdekében a takarmánytermő területünket megfelelően istállótrágyázzuk és műtrágyázzuk, mert ezzel nagyobb hozamokat érünk el és huzamosabb ideig tudjuk biztosítani a zsenge takarmány etetését. Németh Elemér főagronómus Himesháza Zöld futószalag 250 napon át Az élelmiszerigényeken belül mind nagyobb az állati termékek iránti kereslet. 1966- ban nem valószínű, hogy az igényeket teljes egészében ki tudjuk elégíteni, de a terveket feltétlen teljesíteni kell. Ez pedig a növekedés tervszámait figyelembe véve annyit jelent, hogy a mohácsi járásban és Mohács városban az 1 tehénre jutó tejhozamot mintegy 100—120 literrel kell növelni. Az 1 kh-ról nyert áruhúst pedig a jelenlegi 95 kg-ról mintegy 105—110 kg-ra kell emelni. Bár a termelés növelésének sok egyéb feltétele van, mégis a takarmányhiány az, amely egyre kínzóbban jelentkezik és szinte megoldhatatlan feladatot jelent. Ezért minden eddiginél nagyobb gondot kell Olcsóbban — gazdaságosabban A korszerű keveréktakarmány termesztési eljárások Baranya megyei tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy kérődző állatállományunk fejlesztését — a több tej, hús, gyapjú stb termelését — mindenekelőtt az új eljárások széleskörű elterjesztésével tudjak eredményesen megoldani. Úgy látszik, hogy a szarvds- marhatenyésztés olcsóbbá tétele érdekében a legtöbb rejtett tartalék éppen ebben az új takarmánytermesztési módszerben van. Érdemes tehát a mezőgazdasági termelés irányítóinak és dolgozóinak -felkarolni ezt a módszert, hogy a megyében minél több gazdaságban bevezessék, megvalósítsák. Jó tar pasztalatok vannak már erre, elsősorban a mohácsi járásban és ezeket a tapasztalatokat egész Baranyában közkinccsé keO tennünk • közeli években Mezőgazdasági üzemeink pártszervezeteinek és a járási pártbizottságoknak azt javasoljuk, hogy legyenek kezdeményezői, ösztönzői és propagandistái az Iregszemcsei Mezőgazdasági Kutató Intézet által kidolgozott és ma már általánosan elfogadott új korszerű takarmány termesztési módszernek. Indítsanak mozgalmat megyeszerte — mindenekelőtt a több, olcsóbb hús, tej, mezőgazdasági termék előállítása érdekében, az 1966-os mezőgazdasági célkitűzések maradéktalan teljesítéséért, illetve túlteljesítéséért. Ezt jól elősegíthetik az iregszemcsei takar- mánytermesztési módszer széleskörű alkalmazásával is. czégEny József, • Megyei Pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője Több takarmány= több tej, hús és nagyobb jövedelem Állatállományunk takarmányellátása — ezen belül a növekvő febérjeigóny kielégítése — évek óta nyomasztó gondként nehezedik a mező- gazdaságra és nyugodtan mondhatjuk egész népgazdaságunkra. Állattenyésztésünk hozamának növelése, a számos egyéb tényező mellett, ma elsősorban a kellő meny- nylségű és minőségű takarmánnyal való ellátástól függ. Ilyen körülmények között úgy véljük, nagy figyelmet érdemel a Délkedet-dunántúli Mezőgazdasági . Kísérleti Intézet által az utóbbi években kidolgozott takarmánytermesztés szervezési módszer, vagy ahogy ma már a széleskörű gyakorlat ismeri az „iregszemcsei takarmánytermesztési rendszer”. Ennek lényege, hogy öntözéses viszonyok esetén 0.7 kh-on kívánjuk egy tehén egész évi takarmány- szükségletét megteremteni úgy, hogy az a létfenntartáson kívül, abrak nélkül, átlag 3000 liter tej előállítására legyen elegendő. A humldabb viszonyú, főként a dunántúli területeken pedig öntözés nélkül, ugyanazon takarmánymennyiség megtermelésére 1.3 kh. legyen elegendő. Lelkes szakemberek, — na&yszerű eredmények Ez év januárjában rendezett Országos Takarmánytermesztési Tanácskozáson került első ízben sor az „iregszemcsei takarmánytermesztési rendszer” vitájára. Nem véletlen. hogy a 13 korreferátum keretében 8 Baranya megyei termelőszövetkezeti szakember számolt be e takarmány- termesztési- szervezési rendszer bevezetése terén szerzett eddigi tapasztalatairól és mindjárt egv sor jó gondolatot, öt- íet<' adva hozzájárult e mód- sze. javításához, továbbfej- ! asz ipséhez. Ez a körülmény talán a legjobb bizonyítéka annak, hogy Baranya megyében a szarvasmarha-tenyésztés es ennek kapcsán a takar- rc ár.;, termesztés — mezőgazdaságunk e súlyponti problémájának megoldása terén — nemcsak tervek, hanem komoly kéz'’-ményezések és remén’'keltő , eredmények is vannak. Na, de lássuk a konkrét adatokat. Az 1. táblázatban takarmánytermesztési rendszerünket bevezető néhány termelőszövetkezetnek a kettős takarmánytermesztés terén épért terméseredményeit mutatjuk be. Az adatok önmagukért beszélnek. Hiszen ezek a termelőszövetkezetek — beszámítva a takarmánytermesztésű rendszerükbe előirányzott tehenenkénti 0.2 kh. lucerna és 0.1 kh. takarmány- répa vetésterülettel együtt — egy tehén teljes évi takarmányszükségletét az őszi takarmánykeverékek és az azt követő főként borsoskukoricás, sssudánifüves napraforgó, valamint szójás silókukorica és szójás cirok stb. vetésekkel átlag 1.2 kh-on . tavaszi keverékekkel és az előzőkhöz hasonló másodvetéses kombinációkkal 0.95 kh-on termesztették meg. Hozzá kell még fűznünk, hogy a tavalyi csapadékos időjárás következtében általában öntözés nélkül. Az elmúlt években főként a Tolna megyei termelőszövetkezetekben hármas takarmánytermesztéssel is próbálkoztunk; Itt kát. holdanként általában 450—500 q/500 őszi takarmányteirmést értünk el. Baranya megyében a nagydob- szai Búzakalász Tsz-ben hármastermesztéssel a múlt évben kh-ként 440 q termést takarítottak be. E kiváló takarmánytermésekkel együtt a zöldfakar- mányozásra való átállással egyidőben szinte ugrásszerűen nőtt a tejtermelés. Annak ellenére, hogy ezen szövetkezeteknél a tehénállomány túlnyomó része a tél vagy a korai tavasz folyamán srój- és körömfájáson esett át, a fe- jési átlag a második negyedben az első három hónap átlagához képest általában 20 százalékkal nőtt, ugyanakkor a termelési költség kereken 30 százalékkal csökkent. Természetesen egészen kiváló eredmények is születtek. A mohácsi Uj Barázda Tsz-ben, ahol a fejési átlag az áprilisi 13.1 literről júliusra 20 literre emelkedett, a termelési költség pedig 1.89 Ft-ról 1,35 Ft-ra csökkent. A zöldetetés során az előző évek gyakorlatához, hason-; lóan az elmúlt évben sem murait tó különösebb probléma. Jóval kevesebbszer fordult elő az elvénült,nem optimális időben betakarított takarmányok etetése és az ezzel kapcsolatos átmeneti tej csökkenés. Ehhez természetesen nagymértékben hozzájárult a csapadékos, hűvös időjárás, és a fokozottabb nitrogén-műtrágya használatának elvénülésél késleltető hatása is. A szilázs etetése, de már a silózás során is adódtak azonban problémák, amelyekkel kissé behatóbban kell foglalkozni. A nagy víztartalmú takarmánykeverékek silózása folyamán bekövetkező j,lé eresztése” közismert jelenség, ez az elmúlt évben a csapadékosabb időjárás folytán még fokozottabb mértékben jelentkezett Jó néhány termelő- szövetkezetben a silózáskor keletkező lé felitatására törek vagy szárított rápaszelet hozzákeverésével jó eredményeket értek eL A biológiailag igen értékes lé elfolyását azonban így sem tudták egészre® kiküszöbölni. Megoldás ezen a téren a csökkentett víztartalmú, azaz a fonnyasz- tött takarmányok silózása lenne, amelynek gépesítési és főként gazdaságossági vonatkozásai azonban még nincsenek teljesen tisztázva. Addig is amit tehetünk és amit tennünk kell, az, hogy a silókazlak környékéről a kőny- nyen romló lé elvezetéséről gondoskodunk. Ugyancsak a műit év során több termelőszövetkezetben és állami gazdaságban előfordult, hogy a szokásos módon készített siló-kazlakban a szilázs túlzottan savanyú, ecetes lett és így az állatok azt nem fogyasztották szívesen. Az ilyen ecetes szilázsoknak szál- miákoldatos kezelésével ma már számos gazdaságban igen jó eredményeket érnek eL Ott tékát, ahol ilyen hibák előfordulnak, e módszer alkalmazását kell javasolnunk. Hogyan tovább? Az elmúlt évek tapasztalatai alapján e takarmánytermesztési rendszer kiterjesztése, sikeres alkalmazásának feltételei — a megyei és járási mezőgazdasági osztályok hathatós támogatása, összefogása és irányítása mellett — az alábbiakban foglalhatók össze. I ~ j A takarmánykeveré1. I kék vetőmag-szükségI ____I létének biztosítása. Az u tóbbi két évben az iregi ta- karmánytermesztési rendszerre való áttérés egyik legnagyobb akadálya a vetőmag- hiány volt A Vetőmagtermeltető Vállalat csak részben tudta az igényeket kielégíteni, a termelőszövetkezetek pedig még nem készültek fel annak megtermelésére, ügy véljük, ezen a helyzeten úgy lehetne a legkönnyebben változtatni, ha több termelőszövetkezet, esetleg egy egész járás összefogna és közülük az egyik valamennyiük számára megtermesztené a szükséges bükkönyt, a másik a borsót vagy szóját és ismét egy másik a tarló vetésekhez szükséges napraforgót, szndánfüvet stb. Ehhez a vetőmagellátási rendszerhez kívülről csak a vetőmag felújításához szükséges vetőmagot kellene beszerezni és elmaradna az utánjárásból, a késedelmes szállításból származó sok kellemetlenség, amely nem egy szakembernek veszi el a kedvét a takarmánykeverékek termesztésétől. ■ | A gondos, lelkllsmercI 2. I tes agrotechnika. I I Nincs nagy és főként biztos takarmány termés, ha nem gondoskodunk a folyamatos táplálóanyag-utánpótlásról, és a termesztés minden fázisát — a talaj előkészítésétől a betakarításig — nem végezzük el a legnagyobb szakszerűséggel. Különösen fontos ügyelni a folyamatosságra. A másod- vagy tarlóvetéseknél 4—5 napi késés a folyamatos zölddel való ellátás, a szakszerű takarmányozás terén már komoly zavart okozhat f— A takarmányt ermesz- 3. tési rendszer fokozatos I körültekintő bevezetése. Lesznek üzemek, ahol egyelőre csak egy üzemegységben vagy telephelyen javasoljuk módszerünket bevezetni és az ott szerzett tapasztalatok alapján kiterjeszteni azt az egész gazdaságra. Elképzelhető egy olyan megoldás is, hogy a szokásos takarmánytermő területnek csak bizonyos mérvű megtakarításából indulnak ki és erre használják fel a javasolt takarmánytermesztés-, szervezési sámlikat. Természetesen lesznek olyan gazdaságok is, ahol a termelési feltételek még egyelőre olyanok, hogy javaslataink legfeljebb csak gondolatokat adnak egy-egy probléma megoldásához. Az azonban teljesen bizonyos, hogy a bevezetés akár előbbi, akár utóbbi módjait választják, a takarmánytermesztés e módszerek szerinti szervezéséhez nem kell külön beruházás, speciális gép, vegyszer, vagy különleges növényfajta. Ha pedig a lehetőségek felmérése reális volt, akkor a siker kizárólag a szakértelmen, a szervezőképességen és — ez legalább olyan fontos — a jó és mindvégig kitartó hozró-álláson fog múlni. Br. Komik Ernő professzor, a OéJtkelet-dunántúli Mező- gazdasági Kísérleti Intézet igazgatója Tepmelőszöveflcieaet őszi takarmánykeverék után Tavaszi takarmánykeverék után Termés q/kh. Termés q/kh. fővet és másodvetés össz. fővetés niásodvetés Babarc „Béke” 142 70 212 Boly „Kossuth” 160 156 325 Bér emend ,, Dózsa” 95 100 195 Dunaszekeső „Egyetértés” 89 143 232 290 Gerde „Béke” Himesháza „Petőfi” SH 132 220 86 40 126 Ljppó „Béke Őre” 128 80 208 Magyarböly „Tartós Béke” 126 103 229 152 Majs „Táncsics” 102 260 362 Nagydobsza ..Búzakalász” 179 168 347 465 Nagynyárád „Kossuth” 77 120 197 Patapoklosi „Vöröslőbogó” 161 16 277 138 145 Somberek „Béke” 120 162 282 Szentkirály „Üj Élet” 146 130 276 Szigetvár „Zrínyi” 153 155 308 150 160 310 Vejti „Rákóczi” 71 98 169 Villány „Oj alkotmány” 8J 120 201 13« 89 198 Villánykövesd „Oj Élet” 170 !00 270 Ebet* m m tn fordítani az állatállomány és takarmánytermesztés összhangjának megteremteséi-e. Járásunkban a közös gazdaságokban eléggé intenzív állattenyésztés folyik. Jelenleg 20 db számosállat jut 100 kh. redukált szántóra. Ezenkívül a háztáji állományt is ’1 kell látni takarmánnyal, ami szintén nem elhanyagolható sem az önellátás. sem pedig az árutermelés szempontjából. Bár kukoricatermésünk évek óta 20 q májusi morzsolt felett van holdanként, az árpa is 14,5 q-t termett, mégis évi 60—80 vagon koncentrált takarmányt etetünk fel állami készletből. Gondot okoz nekünk eszerint az abrakellátás is, de hadd tegyük hozzá, hogy mégis ez a kisebb gondunk. Nagyobb gond az, hogy ebből a 20 db számosállatból 15 db az olyan állat, ami nagy mennyiségű tömegtakarmányt igényel. Nem vettük figyelembe ennél a számításnál a sertést, ami pedig köztudomású, hogy szintén igényel fehérjében gazdag szálastakarmányt zöldben is és feldolgozva is. Járásunk szükséglete a jelenlegi állatállományt véve alapul a következő (év/vagon)5 igény hiány száraz szálas 895 195 zöldtakarmány 6890 2840 siló 2928 128 A hiány eléggé teteme». Különösen nagy hiány mutatkozik zöldtakarmányban. Kénytelenek vagyunk a hiányzó zöldet és silót gyenge értékű kukoricaszár-silóval és csalamádéval, a hiányzó száraz szálast pedig takarmányszalmával pótolni. Felhasználjuk természetesen az egyéb melléktermékeket is, mint a cukorrépa melléktermékei, az apróburgonyá stb. Még rosszabb a helyzeti ha a fehérje- és keményítő- szüksóletét, ill. felhas znál ági vessük alapul (év/vagom): igény hiány keményítő 3267 207 fehérje 287 • 23 A keményítőből tehát 207 vagonnal túletetünk, fehérjéből pedig mintegy 23 vagon- nyi hiányzik. Az ilyen takarmányozás amellett, hogy nem adja a kívánt és elvárható eredményt, eléggé drága i& Tehát a gazdaságosság szempontjából is előnytelen. Ezért azt gondoljuk, nyugodtan elmondható, hogy az állat és állati termékek termelésének növelése nemcsak közvetlen árkérdés, hanem takarmánykérdés is. Az őszí keverékek etetését április 25-től május 8-ig kezdték el, s zöldet etettek november 27, illetve december 10-ig. A száraztakarmány etetését így 110—120 naoro szorították le. A keverékek átlagtermése 110—130 q között változott, száraz körülmények között. öntözéssel a termés természetesen fokozható. Előnye tehát a rendszernek elsősorban az, hogy 1 kh-ról 320—360 q jóminőségű zöldtakarmány nyerhető folyamatosan. Figyelemre méltó az is. hogy segítségével a lucernát nem muszáj zölden megetetni, az felhasználható a téli takarmányok javítására. Az iregszemcsei módszer megoldja a fehérjetermést. ha gondosan, lelkiismeretesen alkalmazzák. A tíz tsz- ben azokról a területekről, ahol ezt a módszert alkalmaztuk, 70, sőt néhol 100 kg-mai több fehérjét nyertünk kh- anként. Babarcon pl. az egvófc területekről holdanként 150 kg fehérjét, Bolyban 200 kg-ot termeltek. Az iregszemcsei módszerrel Babarcon 2,2, Bolyban pedig 2,7 q-t. Valamint nőtt természetesen a keményítőhozam is, hisz nagyobb tömeg volt, de a keményítő kisebb arányban növekedett, mint a fehérje. Balázs Ferenc a Mohácsi Járási Pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője
