Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-13 / 61. szám
reiaP* K# lfl«1 »soll VT# V*t 1 or heti léi' eí* tn*" sií [>»*• ,p>' e*J «1 ,*r >l(W »»• dlí Je® d«1 jjié e 3 1 í g s *.* V í j j * <* 4 4 I Vallomás és számvetés Csuka Zoltán és Kolozsvári Grandpierre Emil szerzői estje elé Art hiszem, m est* talál* koznak először együtt, s csak ketten pécsi olvasóikkal. Származásuk, életútjuk, érdeklődési körük s műfajuk különbözősége alapján valószínű, hogy egymással se alakíthattak ki szorosabb személyes kapcsolatot. Pedig ez a város számtalan emlékkel s az emlékekből formálódó művek egész sorával fűzi össze őket. Nem pécsi ,.tűkék”. Csuka Zoltán Zichyfalván, Kolozsvári Grandpierre Emil pedig Kolozsvárt született, ma sem itt élnek, éppen azoknak az esztendőknek azonban, amelyeket Pécsett töltöttek, mindmáig meghatározó jelentőségük volt művészi pályájukon. • Néhány évvel ezelőtt a Jó- lenkor kérésére mindketten megírták vallomásukat Pécshez fűződő kapcsolataikról. Csuka Zoltán így nyilatkozott: «... hogy mit kaptam Pécstől útra valónak az Indulás után elkövetkező négy évtizedre, arra nemcsak verseimben, hanem — és főleg —, szüntelenül és szinte ritmikusan megújuló, minden megpróbáltatás után talpraálló irodalmi szervező munkásságomban s elsősorban a két szomszédos nép — a magyar és délszláv — közeledését kimunkáló erőfeszítéseimben adtam meg a választ... Azt a .mindent legyűrő fiatalságot* kaptam Pécstől, amit egy verseskönyvem homlokára is címként tűztem, s ami még ma is hevít” Csuka Zoltán az utóbbi ötven esztendő két legfontosabb történelmi periódusában, a Tanácsköztársaság és fölszabadulás körüli években élt hosz- szabb ideig Pécsett. Már indulásakor elválaszthatatlanul összeforrt irodalom-szervezői és művészi tevékenysége. Három folyóiratot szerkeszt egymás után, s itt jelenik meg első verseskönyve és meséskönyve. A tízes évek végén formálódik ki világnézete is, a pécsi munkásmozgalommal való szoros kapcsolatában. Életének „romantikus’’ korszaka ez, villamos kocsiveze- tóként keresi kenyerét s a villamos szakszervezet jegyzője. Már idézett vallomásában írja: „Döntő és egész világszemléletemre elhatározó nagy élményem az 1918. évi zehdülés volt, az egykori Osztrák-Magyar Monarchia első nagy katonai felkelése, amelyhez a pécsi bányászok is csatlakoztak.” A Tanácsköztársaság bukása után Jugoszláviába emigrál, s tizenkét évig a vajdasági magyar irodalmi élet fáradhatatlan szervezője. Tevékenysége korszakos jelentőségű volt, a 20-as évek vajdasági irodalmának történetében. <3 ebben az időben a modem költői irányzatok legkiemelkedőbb képviselője, külön avantgardista folyóiratot is szerkeszt és sorra jelennek meg szabad, és prózaverskötetei. Jugoszláviai tartózkodása idején sem szakad meg kapcsolata a pécsi irodalommal, személyesen azonban csak 1944. novemberében érkezik Ismét a városba. Itt éri meg a felszabadulást, s még alig rendeződik az élet, ismét bekapcsolódik a kultúra-szervező munkába. A felszabadulás után induló Uj Dunántúl című napilap első felelős szerkesztője, emellett jelentős szerepet vállal a Sorsunk 1945 májusi újraindításában. A kővetkező évben a Közoktatásügyi Minisztériumba kerül, majd az 50-es évek súlyos megpróbáltatatásai, a koholt vádak alapján börtönben töltött időszak, sokáig etszakít)* Pécstől. A „mindent legyőző fiatalság” azonban bemar feltör újra: 1957-ben megjelennek válogatott versei, majd 59-ben közzéteszi Piros pünkösd Pécsett című poémáját. Az „elhatározó nagy élmény” tér vissza ebben a művéből: Pécs munkásmozgalmának egyik legjelentősebb eseménye, az 1918 pünkösd másnapján a frontra vezényelt pécsi menetszázad láza* dása áll a középpontban, s e körül bontakozik ki a mecsefc- vidók bányászainak élete, hősi harca, öntudatos osztállyá szerveződése a háború utolsó éveiben. Költészetének jellege időközben megváltozott; az avantgardizmus szélsőségei eltűntek, fegyelmezett, kötött ritmusú verseket ír ismét. Csuka Zoltán kapcsolata ma is szoros Péccsel. A város felszabadulásáról szóló naplófeljegyzéseit az elmúlt évben tette közzé a Jelenkorban, s egyre gazdagabban áradó műfordításaiból is rendszeresen küld. A szintézis időszakában üdvözölhetjük ma Csuka Zoltánt: nemrég írta meg a jugoszláv irodalom történetét, Újvidéken gyűjteményes verseskötetének kiadására készülnek, nálunk tavaly József At- tila-díjjal tüntették U. Kolozsvári Grandpierre Emtl öt évet töltött Pécsett, a 20-as, 30-as évék fordulóján, öt nem a munkásmozgalom harcai ihlették, ehelyett a gazdasági világválság időszakának depressziós hangulata fogadta, amikor életének legfogékonyabb szakaszában, húszévesen Ideérkezett. „A húszas évek Pécse csendes, halott város volt...” — írja visszaemlékezéseiben. „öt évet töltöttem ott, ezalatt írtam első megjelent regényemet, a másodikat, mely nem látott nyomdafestéket, közvetlenül ezután a harmadikat, a Dr. Csibráky szerelmei-t. Máig úgy érzem, hogy a hangomra a Csibrákyban találtam rá. Mindez röviden annyit jelent, hogy Pécsett formálódtam íróvá..." A külföldet járt fiatal egyetemista, aki másutt már belekóstolt a demokratikus szokásokba, nem kerülhette el az összeütközést a város kispolgári szokásaival. Itt ismerkedett meg az osztályharc társadalmi változatával, Itt tudatosult benne először a választás elkerülhetetlensége. „A pécsi szokások választás elé állították a szerelemre szomjú diákot: — vagy az uralkodó osztály vagy a tömeg” — írja a Jelenkorban. Az egyetem befejezése után végleg elhagyja Pécset, írásaiban azonban napjainkig ■ nyomon kísérhetők emlékei. „Novelláim, regényeim jelentékeny hányada nem. csupán pécsi élményekből táplálkozik, hanem ott is játszódik, akár megnevezem a várost, akár nem” — vallja. De nemcsak az írások színhelye ez a város, itt született meg jellegzetes Ironikus hangja is, az a bárkivel nehezen rokonítható egyéni próza, amelyben groteszk érzékletesség vegyül játékos intellektualizmussal. Kolozsvári Grandpierre Emil felszabadulás előtti műveiben, de a későbbiek egy részében is kétségtelenül egy jellegzetes középosztályi magatartás kritikáját adja, iróniája is elsősorban a dzsentri középosztály illuzionizmusát és indivilualizmusát támadja, s a művek sorozatában kibontakozik az egész társadalmi réteg történelmi útja. A nagy ember, a Tegnap, a Szabadság, a Mérlegen és a többi múltban gyökerező nagy műve mellett sorra felveti mai társadalmunk erkölcsi kérdéseit Is — A bűvös kaptafa. A ló két oldala, A boldogtalanság művészete, Párbeszéd a sorssal —s de múltidézése is a jelen s a jövő érdekében történik. „Grandpiérre sohasem hagyott fel a kísérletekkel, hogy írói világát műfajilag és tematikailag kitágítsa, másrészt a félmúlt világát főleg azért idézi föl újra és újra, mert befejezetlen még vele a számadása, és ama kor romlékony erkölcseinek egy- egy szívós maradványát napjainkban is tapasztalja” — ttja B. Nagy László. Csuka Zoltán és Kolozsvárt .Grandpierre Emil műveiből és szervező tevékenységéből szinte összefüggő kép rajzolódik ki Pécs társadalmi és művészeti életének elmúlt fél századáról. Jelentőségük és látókörük természetesen sohasem szűkült le a városra, de annál nagyobb műveik tanulsága számunkra is. A mű vallomás és számvetés, Csuka Zoltán és Kolozsvári Grandpierre Emil ma este annak a közönségnek tesz vallomást és ad számot, amely útjukra bocsátotta őket. Az irodalmi est azonban az olvasók számvetése is: a művek tükrében szamukra is kínálkozik tanulság, hogy tisztábban, pontosabban lássák önmagukat, s Pécs közelmúltját. Szederkényi Ervin A Jenufa és szerzője: Janácek A Pécsi Nemzeti Színház operatársulatának soron következő bemutatója Leos Janáéek (1854—1928) Magyarországon még nem játszott Jenufa című operája. A századforduló mesterei közül magasan kiemelkedik a morva származású komponista, aki a cseh nemzeti zenének Smetana és Dvorak mellett legnagyobb mestere. — 1854-ben született Hukvaldy- ban. Apja falusi tanító. Tizennégyen voltak testvérek, így kora ifjúságától kezdve saját keresetéből kellett eltartania magát. Fáradságos éa küzdelmes életű tat járt be, míg végre elérte a kései elismerést. Bmóban tanult, közben mint körlsta, majd segéd- tanár kereste kenyerét. Prágában tökéletesítette- zenei tudását és 1876-tól kezdve a bmói tanítóképző tanáraként működött, majd orgonaiskolát szervezett, utóbb a bmói konzervatóriumban tanított zeneszerzést. Janáéek egyéni hangú művészetének kettős forrása a népzene szeretet» és sajátos nyelv melódiája. Hazája népzenei kincseit jól ismerte. Első művei is már a morva népzene hatását mutatják. Megerőltető zenetanári és karmesteri mun kája mellett a múlt század végén rendszeres népdalkutatáshoz kezdett. Ez felszabadította a „hagyományok béklyóiban” vergődő fantáziáját. Olyan időben, amikor a Wagnert érzelmekkel telített opera pátoszt még győzelmesen ünnepelték, Janáéek olyan útra lépett, amely szorosan fonódott a nép zenéjéhez. K törekvések hasonlóságában rejlik Muszorgszkijjal való párhuzama. A népzenegyűjtéssel párhuzamosan más téren is úttörő kutatásokat végzett. — Mint környezetének élesszemű és pontos megfigyelője, megállapította, hogy nemcsak a* ének, hanem a beszéd is kötött dallamilag. Ennek ismeretében alakította ki sajátos énekstílusát. Janáéek maga írja, bogy „amikor a Je- nufát komponáltam, szinte megrészegít Item az ellesett szavak metodikájától. Titokban hallgattam a járókelők beszédét, hangjuk minden árnyalatát mohón ellestem. A dallamnak hány változatát találtam meg egy azon szóban! A szavak melódiájában benső titkos történéseket éreztem. Röviden: megéreztem a beszéd dallamában a lélek titkát.” Janá óeket fiatal kora óta vonzotta a színpad Élete soMIKLÓSVAR1 ZOLTÁN RAJZA rán közel félszáz dalmű komponálásába kezdett bele, de csak kilencet fejezett be. Operastílusának jellemző vonásai: reális-keserű zenei nyelve és szlávos, érzékeny lírája. Ezek szintéziséből következik operáinak egészen sajátos robbanó drámaisága. Ifjúkori kísérletei után első érett alkotása, egyben legsikeresebb műve az 1904. január 21-én Brnóban bemutatott Je- nufa, mely ugyanazt jelenti a morvák számára, mint nekünk a Bánk bén, a cseheknek az Eladott menyasszony, a németeknek A bűvös vadász, a Halka a lengyeleknek, a az Ivan Szuszanyin az orosz opera-történetnek. Bátorság és merészség kellett a Jenufa megkompon áfásához, melynek zenéje az akkori közönség nagy részének szokatlan lehetett, hiszen a Wagner-epigo- nizmus idejében a vezérmotívum uralmával szembeállította a beszédmelódia új zenedrámai elvét, mint a dallamos-ritmikus énekíormálás alapját. A Jenufa keletkezési évei Janáéek életének is legsötétebb időszakát jelentik. 1903- ban meghalt mélységesen szeretett Olga leánya, hamarosan azután második gyermeke, Vladimir. Nehéz hivatásbeli terhek is nyomták. Operája partitúráját leánya emlékének ajánlotta, naplójában pedig bei*nerte, hogy a Jenufa zord ifjúságának, életbeli harcainak, gondjainak a reményeinek tükörképe, s hogy a partitúrába fektette, ékkövekként szőtte bele személyes fájdalmát. Az opera szövegének alapjául a morva népköltő Gabriella Preisaova (1862—1946) *Az 6 neveltlánya” cfmű prózai színműve szolgált A sikeres bmói bemutató után azonban feledésbe merült és csak 12 évvel később, a prágai bemutató hozta meg az igazi sikert. A Mester ekkor már túl volt a hatvanadik életévén. Mégis a későn érkezett elismerés hallatlan erőt adott neki: sorra mutatják be operáit: a kétrészes szatirikus ' „Mr. Broucék kirándulásai” címűt (1920). majd a gyors egymásutánban komponált „Katja Ka- banová”-t (1921) Osztrovszkij Viharából készített librettóra ,,A ravasz kis rókácská’M (1924), „A Makropulosz-ügy’’- et (1926) és a posthumus művét, „A holtak házá”-t (1930). Ostravában halt meg 1928- ban. Régi mulasztást törleszt színházunk művének bemutatójával, hiszen Janáéek, az operareformátor azok közé az emberek közé tartozott, akik csalhatatlanul és céltudatosan mentek a maguk útján, saját művészi tudásukban és erejükben bízva, melyet számukra a nemzeti folklór nyújtott. — nt — Új szovjet opera Moszkvában a közelmúltban mutatták be a „Két kapitány” Című új szovjet operát. A művet Grigorij Sant'r moszkvai zeneszerző írta Veniamin Kaverin népszerű regényének motívumai alapján. Kaverin legjobb regényét, a „Két kapitány”-t 1945-ben fejezte be. Több mint öt évig dolgozott rajta és nagy sikert aratott. A könyv több mint 30 kiadást ért meg. s a szovjet ifjúság egyik legkedveltebb olvasmánya lett. Az operát az Össz-szövetségi Rádió és Televízió szólistái, kórusa és zenekara mutatta be. A moszkvai kritikusok elismerőleg nyilatkoztak róla. Grigorij Santir 42 éves. Eddig főleg románcai és vokáiis- szimfonikus művei voltak temertek.
