Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-06 / 55. szám

A* afomsn<?árzást szenvedett jnwosz'áv fizikusok megmentésének

története

Négy

végzetes

perc

A gazdaságirányítási rendszer reformja IX,

Jugoszláviában jó egészségben élnek és dolgoznak azok a fizikusok, akiket 1958-ban halálosnak vélt sugáradag ért. Az, hogy egészségesek, elsősorban a párizsi „Joliot- Curie” Intézet orvosainak érderife, akik mindent elkövettek a jugoszláv fizikusok megmentéséért.

A közös érdek- és kockázatvállaláson alapuló kísérleti gazdálkodás a Pécsi Kesztyűgyárban

az

ML tcuncicai ícitcuciciv vox” tozása új gazdasági me- :hanizmusok alkalmazását teszi szükségessé népgazdasági méretekben. Ennek érdekében 1965-ben új gazdálkodási és anyagi érdekeltségi rendszer kísérleti alkalmazására került sor a Pécsi Kesztyűgyárban. Mivel a Kesztyűgyár termeléséből az átlagot jóval meghaladó (kb. 70—75 százalék) mennyiséget exportra értékesít, szinte predesztinálva volt az általánostól eltérő, új alapon való gazdálkodási kísérlet gyakorlati lefolytatása.

Már a korábbi években is nyilvánvaló volt a vállalat gazdasági vezetői és irányító minisztérium előtt az, hogy a forint anyagi érdekeltségi rend szer és egyéb merev tervkő- töttségek akadályozzák az export fő célkitűzését, a devizahozam növelését, mivel a vállalat anyagi ösztönzésének irányai a devizahozam n&velése ellenében hatottak. Ennek felismerése alapján — a külkereskedelmi és a könnyűipari minisztérium javaslatára — vállalta a Pécsi Kesztyűgyár és a Tannimpex Külkereskedelmi Vállalat, hogy 1965-ben kísérleti jelleggel új, eddig még nem alkalmazott gazdálkodási rendszer szerint dolgozik. Az új gazdálkodási mód szer lényege, hogy a 'két vállalat tevékenységének alapvető célkitűzése a tőkés devizahozam növelése legyen, s a közös munkával elért eredmény képezze a két vállalat anyagi érdekeltségének alapját.

K

ísérletünk fő célkitűzései a következők voltak:

1. A tőkés devizahozam növelése; 2. Az iparvállalat és a külkereskedelem között szorosabb együttműködés kialakítása; 3. A Pécsi Kesztyűgyár önállóbb gazdálkodása. A kísérlet hivatott volt szolgálni a népgazdasági, a vállalati és a dolgozók egyéni érdekének összhangját. A két vállalat egész éves tevékenységének elbírálása egyöntetűen a realizált, népgazdasági szintű tőkés devizahozam alapján történik és ehhez kapcsolódik a Tannimpex kesztyű-osztálya alkalmazottainak éves prémiuma, valamint a Pécsi Kesztyűgyár dolgozóinak nyereségrészesedése, s a vezetők prémiuma. Lényeges, újszerű intézkedés, hogy az iparvállalat anyagi érdekeltsége nem a forintban számított vállalati eredményhez fűződik, ezáltal nem ütközik a vállalati érdek a nép- gazdasági érdekkel az esetben sem, ha például bizonyos mértékű forint többletráfordítással gazdaságosan lehet a devizahozamot növelni. A termelő vállalat kötelező tervmutatóinak csökkentése ugyancsak hathatósan elősegíti a fő célkitűzések eredményesebb megvalósítását. Az új rendszer

lldldl £JcLL 1 LääCMi, UlS^ciyCölU

figyelembevételével számított netto devizabevételének (B) és — a kesztyűgyár évi összes termeléséhez felhasznált,

ugyancsak határparitáson, diszázsió figyelembevételével számított belföldi sertés- és nappa kesztyűbőr, import nappá és egyéb bőr, továbbá az összes felhasznált bélések, gép- és kötöttfelsőrészek és betétek devizaértékének (A) különbsége értendő.

A bázis devizahozam 1965- ben történő elérése esetén a vállalat az 1964-ben elért nyereség- és exportrészesedési összeg 40 százalékát kapja meg. Minden 100 000 devizaforintnyi devizahozam javítása esetén 0,4 napi munkabérnek megfelelő (kb. 55 000 Ft) összeget kap. Kifizetési feltételként a fázisszintű export gazdaságossági (G) mutató került előírásra azzal, hogy ez a mutató a tényidőszakban 5 szá zaléknál nagyobb mérvű romlást nem mutathat a bázis (G) mutatóhoz viszonyítva.

A

z új gazdálkodási rendszerben a két vállalat együttműködésének szervezeti formáját az érdekelt vállalatok szabadon választhatták meg. A Tannimpex és a Kesztyűgyár együttműködésének legfőbb szerve a közös Igazgatási Tanács volt, amelynek tagjai a két érdekelt vállalat vezetői voltak. Az Igazgatói Tanács általában negyedévenként ült össze és döntött a két vállalat gazdálkodását és anyagi érdekeltségét érintő legfontosabb kérdésekben, így többek között új piacok beindítása, új cikkek bevezetése, kiadott árlistától való jelentősebb eltérések, az import anyagok vásárlási piacainak megválasztása, az import anyagok minősége, stb. Az Igazgatói Tanács határozatait a két vállalat Illetékes ‘dolgozóiból alakított Operatív Bizottság hajtotta végre, amely egyben előtérj esz tést készített a közös igazgatói tanácsülésen megbeszélendő problémákról, feladatokról és javaslatot tett az előterjesztett feladatok leggazdaságosabb megoldására.

Az új gazdálkodási rendszer beindításakor a legelső feladat volt: megvizsgálni azokat a tényezőket, melyek az új gazdálkodási rendszer fő célkitűzését — a tőkés devizahozam növelését — elősegítik. Alapos elemzése alapján a két érdekelt vállalat az 1965. évi munkája fő irányát a következő célkitűzések megvalósításában jelölte meg:

a) A tőkés csoport volumenének növelése, figyelemmel a kesztyűgyár kapacitás lehetőségére, emellett a baráti export és a belföldi szállításra előírt kötelezettségek teljesíb

zuK.seg vcut ívűi mi tu mu«

szaki, szervezeti és adminisztratív jellegű intézkedésekre is, mint:

o) a sertés kesztyűbőrök puhaságát, vékonyságát és színegyenlőségét biztosító kísérletek lefolytatására,

b) a kézivarrású kesztyűk kapacitásának csökkentésére és párhuzamosan a keresettebb gépivarrott (stepp-lasch) kesztyűk kapacitásának növelésére;

c) a termelő vállalat termelésirányító szervezetének az új gazdálkodási rendszer igényeinek megfelelő átalakítására;

d) az irányító feladatot ellátó dolgozók anyagi ösztönzésének átállítására az új gazdálkodási követelmények irányában, és ezzel párhuzamosan a szabászati dolgozók anyagpremizálásának módosító sára az új követelményeknek megfelelően.

A Pécsi Kesztyűgyár az előzőkben vázolt feltételek mellett, a partner külkereskedelmi vállalattal való legszorosabb együttműködéssel végezte 1965. évi termelési tevékenységét. Év közben folyamatosan figyelemmel kísérte a célkitűzések realizálódását, valamint az említett konkrét intézkedések gyakorlati végrehajtását és azok eredményeit Segítette a célkitűzések megvalósítását az a lehetőség is hogy az iparvállalat szakemberei részt vehettek a külföld! piackutató munkában. A külföl di utazások keretében a vállalat négy szakembere .. járt Spanyolországban, Franciaországban, Nyugat-Németország- ban, Svájcban, Dániában, Svédországban és Finnországban. A külföldi piackutató utakon szerzett személyes tapasztalatok nagyban segítették a gyakorlati munkát.

Az új gazdálkodási rendszer célkitűzéseinek következetes végrehajtása eredményeképpen a Pécsi Kesztyűgyár 1935 évi devizahozam feladatát

151,5 százalékra teljesítette és ennek alapján a vállalat kollektíváját az előzetes számítások szerint 3 heti munkabérnek megfelelő nyereségrészesedés illeti meg. A kifizetési feltételként előírt fázisszintű export gazdaságossági (G) mutatót is teljesítette a vállalat az előirányzottnál lényegesen kedvezőbb arányban, mivel a tényidőszak „G” mutatója lényegesen alacsonyabb szintet mutat, mint a bázis „G” mutató volt.

A Pécsi Kesztyűgyár új gazdálkodási, anyagi érdekeltségi rendszerét, de talán e rövid ismertetés is mutatja, hogy az új gazdasági mechanizmus keretében sok-sok változatban

keretében a két vállalat közösen gazdálkodik, közös érdek, és kockázatvállaláson alapuló tevékenységet fejt ki. A termelő vállalat bekapcsolódik az exportpiaci munkába, a külkereskedelmi vállalat behatóbban foglalkozik termelési kérdésekkel is.

A kísérleti gazdálkodás célkitűzéseinek megfelelően a Pécsi Kesztyűgyár 1965-ben kötelező tervmutatót csak a következő feladatokra kapott: a) baráti export, b) belföldi szállítási kötelezettség; e) munkások és alkalmazottak át lagbére; d) az alkalmazottak prémiumának összege; t) beruházások összege.

A vállalat anyagi érdekeltsége a tőkés devizahozam növelésén alapul. Devizahozam (D) alatt.

— az 1 év alatt a Tannimpex által a Pécsi Kesztyűgyár termékeiből, a Tannimpex raktárából biztonsági tartalékból tőkés viszonylatban ex- 1 portált (határátlépett) kes*tése.

b) Olcsóbb import és hazai bőrökből nagy szakmai tapasztalat hozzáadásával exportképes árukat előállítani,

ej A lanyhább tőkés kereslet, az erős konkurrenciaharc és a volumen növelési törekvésekből adódó nagyobb kínálat ellenére lehetőleg tartani az 1964. évi árszintet.

Ezen célkitűzések megvalósítása mindkét vállalat dolgozóinak szemléletváltozását tette szükségessé, nemcsak vezetői szinten, hanem az egész kollektíva viszonylatában. A rendszeres tudatosító munka ellenére 1965-ben a szemlélet- változás még nem érte el a kívánt szintet és még további fokozott tájékoztatásra lesz szükség ahhoz, hogy a két érdekelt vállalat minden dolgozója az új gazdálkodási rendszer szellemében dolgozzék és egyéni munkájával is tudatosan segítse az új célkitűzése minél magasabb szintű reali

lehet dolgozni úgy, hogy a dől gozók és a népgazdaság érdeke egybeessék és hogy az eredményesebb gazdálkodás révén évről-évre nagyobb lehetőség legyen a dolgozók életszínvonalának növelésére Természetesen az új gazdálkodási módszer a nagyobb vállalati önállóság mellett nagyobb kockázatot is jelentett a Pécsi Kesztyűgyár vezetősége és az egész vállalati kollektíva részére, de a társadalom összérdekének megfelelően ezt a nagyobb felelősséget kell és szükséges is vállalni.

A Pécsi Kesztyűgyár 1965. évi új módszer szerinti gazdálkodásának eredményét a közelmúltban értékelte a külkereskedelmi, a pénzügy és a könnyűipari minisztérium is. Az elért eredmények alapján úgy határoztak, hogy a Pécsi Kesztyűgyár 1966-ban is az új módszer szerint végezze termelő tevékenységét. A két együttműködő vállalat természetesen már gyakorlatilag hasznosítja azokat a tapaszta latokat, amelyeket az elmúlt évben szerzett és így várhatóm 1966-ban még eredmé- -• esebb évet zárhat a Pécsi ■\sztyű gyár.

Vagy Károly

tét lemosták, fertőtlenítő folyadékkal, azután műtőasztalra fektették, két méternyire attól az ágytól, amelyben Vranics feküdt mély narkózisban. Közöttük állt Matier, Duplane és Jammet. Az altatóorvos beadta Castaniernek a 45 perces narkózishoz szükséges intravénás injekciót.

Amikor Castanier elveszítette öntudatát, Matier kezébe vette a fecskendőt, a hozzáerősített injekciós tűvel. A donor mellébe szúrta a tűt és a fecskendőbe szívott néhány csepp csontvelőt a mellcsontból. Hétszer ismételte meg ezt a műveletet, majd áttért a combcsontokra. Mindkét oldalról 8-szor vett csontvelőt, s az összesen 23 szúrással olyan mennyiségű csontvelőhöz jutott, amelynek elveszítése még nem veszélyezteti a donor egészségét

Közben Jammet egy injekciós tűt Vranics balkarjának vénájába vezetett és amint Matier megtöltötte csontvelővel a fecskendőt, Jammet ezt hozzákapcsolta a beteg vénájában lévő tűhöz és bevezette a csontvelőt.

Makszicsot — akit a második legerősebb sugárzás ért — még ugyanazon a napon hasonló műtétnek vetették alá Marcel Pabion, egy cementgyár tisztviselője volt az önkéntes donor. Az orvosok állandó megfigyelés alatt tartották Vranicsot és Makszicsot

Vranics esetében nem segített a műtét. Tüdeje, nyelőcsöve és mája már olyan súlyos károsodást szenvedett, hogy november 15-én meghalt. De az orvosok nem adták fel a küzdelmet, hogy a többieket megmentsék és előbb Grui- cson, majd Rozandán hajtottak végre esontvelőátültetést. Gruicsnak Albert Burone, egy elektronikus műszereket gyártó cég titkára adott csontvelőt, Rozandának pedig Odette Dragis könyvelőnő, négygyermekes családanya. Hajduko- vics, az ötödik beteg, a viszonylag ritka „A2” vér-alcsoportba tartozott. Amikor Schwarzenberg nem talált egyetlen megfelelő donort sem a listáján. Matter így szólt: „Magam teszek a donor, én Is „A2”-es vagyok”.

VISSZATÉRÉS AZ ÉLETBE

Az orvosok nagy izgalommal várták a műtét eredményét. A két hét végtelen hosz- szúságúnak tűnt De nem re ménykedtek hiába. A vérsejtek száma gyorsan elérte t normális mennyiséget. Másodbetegség nem jelentkezett Űjabb két hét múlva pedi? kezdtek eltűnni az átülteteti csontvelő sejtjei. Ugyanakkoi a sejtek összmennyisége növekedett. Világos volt a kép: a: átültetett csontvelő eltűnt, ah( gyan ezt remélték, az eredet csontvelő funkcionálása pedit helyreállt.

A betegek haja újra növekedésnek indult. Rozanda égj decemberi reggelen tükrö kért, és boldog mosollyal ál lapította meg, hogy haja ismé dús. December végén a bete gek engedélyt kaptak, ho® rádiótelefonon beszéljenek csa Iád jukkái. Február 15-én, pon tosan 4 hónappal a súlyos bal eset után, helyet foglaltak i belgrádi expressvonaton. í pályaudvaron donorjaik bú csúztatták őket.

Rozanda 1960 őszén férjhez ment. 1964. júliusában mindéi feltevés ellenére terhesnél érezte magát. Családja, haza és francia barátai félelem é reménység között ingadoztál Kihordhatja-e y gyermeket a az asszony, aki ilyen súlyé sugárártalmon esett át? S h megszüli a gyermeket, vajo az egészséges lesz-e?

Rozanda 1965. március else jén több mint 3 kilógramr súlyú, erős, egészséges kislánj nak adott életet...

Párizsi Szent Lajos Kórház kitűnő fiatal orvosával. A 37 éves Matier, aki a rákkutatás és a sugárpatológia területén folyó vizsgálatokat irányította, az előző őt év folyamán minden energiáját arra fordította, hogy megtalálja a leukémia elleni harc hatásos eszközét. Matier, aki egerekkel kísérletezett, besugárzással károsodást idézett elő csontvelejükben, azután más egerekből vett csontvelőt ültetett át beléjük. Kísérleteinek eredményei igen nagy érdeklődést keltettek orvosi körökben. A transplantatum (az átültetett szövet) számos esetben nem pusztult el, és tovább termelte a sejteket.

Amikor a jugoszláv fizikusok megmentéséhez fűzött remény utolsó szikrái is kialvóban voltak, Jammetben felmerült a gondolat, hogy az ilyen transplantatum talán az embereknél is életben maradna. Matier még nem kockáztatta meg, hogy embereken hajtson végre ilyen műtétet, mivel a csontvelőátültetés két súlyos veszéllyel járt. Először is, a régi csontvelő maradványa, amely ugyan már nem képes kellő mennyiségű fehér-vérsej- tet előállítani, azért még mindig olyan mennyiségben termelheti azokat, amely „elnyomhatja” a transplantatu- mot, akárcsak bármilyen idegennemű test Másodszor, a transplantatum túlságosan jó) meghonosodhat, más szavakkal, fokozatosan „kiszoríthatja a házigazdát", és azt a jelenséget idézheti elő, amit az orvosok másodbetegségnek neveznek. E mesterségesen elő- idéződött betegség kialakulásának mechanizmusa ismeretlen ugyan, de ismeretes az a tény, hogy ha ezt a folyamatot nem állítják meg, akkor a halál elkerülhetetlen.

Jammet újra tanácskozott Matier-vel, megvitatta a helyzetet Pendics-csel, valamint a „Joliot-Curie” Intézet vezetőjével és Duplane doktorral, aki a vérbetegségek specialistája az intézetben. A kérdés rendkívül élesen vetődött fel. Kudarc esetén könnyen bíróság elé kerülhetnek, amiért embereken kísérleteztek. Haboztak és még mindig reménykedtek, hogy a regeneráció Idejében megindul. De amíg Bogojevicsen segített a hagyományos terápia, addig a többiek állapota oly gyorsan romlott, hogy a végkifejletnek néhány hét alatt be kellett következnie. Különösen gyorsan futott az idő Vranics felett. Végül az orvosok egységes döntése alapján ő lett az első sugárártalmat szenvedett ember, akin csontvelőátültetési műtétet hajtottak végre.

Matier október 29-én, két héttel a tragikus baleset után belépett a „Joliot-Curie” Intézet épületébe. Kíséretében volt dr. Schwarzenberg, a zárkózott, hallgatag elzászi orvos, a Szent Lajos kórház véradási szolgálatának vezetője.

Bár Matier az egereken végzett kísérleteinél azonoskorú egértől vett csontvelőt, most úgy döntött, hogy ebben az esetben nem használják felnőtt ember csdntvelejét az átültetéshez. Véleménye szerint embrió-szövettel könnyebb elkerülni a másodbetegséget. Ezért egy 5 hónapos elvetélt magzat csontvelejét ültette át Vranicsba. A beteg állapota nem javult. Két hét múlva Matier közölte, hogy ugyanolyan nemű és ugyanolyan vércsoporthoz tartozó felnőtt csontvelőadóra, azaz donorra lesz szükség.

A Szent Lajos kórházban Schwartzenberg doktor jegyzéket vezetett az állandó önkéntes véradókról. Erről a listáról választotta ki Raymond Castamier autókarosszéria-sze- relőt és elmagyarázta neki a dolog lényegét.

Castanier, ahogyan megígérte, november 11-én felkereste t a „Joliot-Curie” Intézetet TesÍA Saturday Evening Post e. hetilapból)

A 24 éves Zsivota Vranics fizikus-hallgató, három másik társa és két technikus, egy őszi reggelen fehér köpenyt öltve belépett az atomreaktor termébe. Ez volt Jugoszlávia első atomreaktora, amelyet Belgrád közelében, a „Borisz Kidrics” atomkutató intézetben állítottak fel.

Vranicsnak, a csoport legfiatalabb tagjának az volt a feladata, hogy egy bonyolult kísérletsorozatot irányítson. Ez egyúttal diplomamunkájának jj egvik része volt. Ezen a reggelen, 1.958. október 15-én, különböző neutronméréseket kellett végeznie.

AZ ELEKTRONOK KISZABADULNAK

Amíg a reaktor energiát fejlesztett, Vranics megkérte ; az egyik technikust, Zsivorad Bogojevicset, hogy hozzon át a szomszédos helyiségből egy műszert. Bogojevics körülbelül 3 percig volt távol. Egy perccel visszatérése után, a teremben lévők mindannyian el- fehéredtek a rémülettől, amikor hirtelen átható, erős gáz- j szagot éreztek a levegőben, —

! azoknak a gázoknak a jelleg- i zetes szagát, amelyek a leve- ! gő erős rádióaktív fertőzése- J kor keletkeznek. Valami tör- tént a reaktorral, s a halálos neutronok és gammasugarak I az ott lévő embereket bom- j bázták.

Az intézet vezető orvosa, Braniszlav Pendics, mentőautóval haladéktalanul a belgrádi Iparhigiéniai Intézetbe ' szállíttatta őket. Néhány óra \ múlva valamennyieket elöntötte a verejték, megfájdult a fejük, és úgy érezték, mintha izzó tűk szúrkálnák a bőrüket

Komoly sugárfertőzések ritkán fordulnak elő, t az Ipar- | higiéniai Intézet csak elsőse- J gélynyújtó eszközökkel rendel- j kezett. Pendics doktor elhatá- i rozta, hogy a párizsi „Joliot- Curie” Intézethez fordul, amely a sugárártalmak kezelésének egyik legkitűnőbb központja.

A következő nap reggelén — anélkül, hogy családjuktól búcsút vettek volna — a betegek és orvoskísérőik különrepülő- géppel Párizsba indultak. Ami kor beléptek az intézet épü- 1jj letébe már alig tudtak a lábukon állni. Itt már várta őket |i a magas, feketehajú, 37 éves ! ' Jammet doktor, tói gyorsan megvizsgálta és ágyba parancsolta a betegeket.

A sugárártalom kezdeti tünetei hamar elmúlnak. Ezután következik az 1—3 hétig tartó 1 lappangási időszak, amlkoris í a fehér vérsejtek és a vérle- í mezkék állapota romlik. Ha : nem következik be a csont- j velő regenerálódása — pusztu- I lása ugyanis ritkán teljes mér- > tékű — az ember feltétlenül i| elpusztul. Jammetnek és Pen- dicsnek hihetetlenül nehéz problémát kellett megoldania: mit tegyenek, hogy a betegek i megérjék azt a napot, amikor ; a regeneráció megindul.

Rosanda a 20. napon rémül!

ten vette észre, hogy dús, gesz tenyebama haja csomókban hull ki. A férfiak ugyanezen idő alatt megőszültek. De a legaggasztóbb jeleket a fehér- í vérsejtek adták: számuk a normális 7000-ről minimálisra ; csökkent. A lappangási időszak eltelte után Bogojevics kivételével minden betegen sú lyos tünetek mutatkoztak: magas láz, hastáji fájdalmak, íny vérzés.

Jammet kezdettől fogva szoros kapcsolatot tartott kollegájával, Georges Matier-vel, i